Én ugye protestáns vagyok, és ez mentalitást jelent. Tudjuk a zsoltárokat, jó, mondjuk húszat. Templomaink fala mészfehér, és az se baj, ha nem önálló épület, hanem gyülekezeti terem, bérház emeletén, és kukák között megyünk be, de még ki is rakjuk az őket az ifjúsági óra után. Mi úgy vagyunk vele, hogy ha nem hiszünk igazán, akkor nem járunk templomba, mert akkor is protestánsok maradunk, amikor már nem hiszünk, mert az több annál. A bűnbánatunk nem kötött szövegben valósul meg, hanem igazán. Vagy éppen soha, mert nem bűnben gondolkodunk, hanem sorsban. Csúf dolog errefelé a nagyotmondás, az esküdözés, a hízelgés, a kamu gyónás, de a cifrálkodás is. A szó kötelez: beszéded legyen igen-igen, nem-nem. Hogy az esztétikával mi legyen, nem tudom, azt hiszem, az rárakódott réteg, és erős archaikus jegyeket mutat.

Ilyen alapokon lett az a stratégiám, amelyről most írandó vagyok. Bővebben… →