nem tudom, feltűnt-e

, hogy én a nők és férfiak helyzetével kapcsolatos magyarázatok közül mennyire utálom ezt a biológiai-evolúciós szöveget. Sosem írok arról sem, hogy a női test mennyivel többet tud, mint a férfié, meg hogy eredetileg minden magzat lány, hogy a férfiak életünk minden szakaszában mennyivel sérülékenyebbek, mint a nők, sosem jövök azzal, hogy hát lám, lám, ez is bizonyíték, pompás lények vagyunk, ultimó. Nem csak nem jövök: nem is gondolok semmi ilyet. Nem csodálom a női testet sem, nem állítom, hogy de a női agy meg olyanabb a legújabb kutatások szerint, meg az átlagos intelligencia haranggörbéje, azonban az EQ és a kompromisszumkészség, amelytől a női cégvezetők mennyivel.

Nem szeretem ezeket, nem gyűjtögetek bizonyítékokat, mert irrelevánsnak tartom őket, az általánosítás könnyű csábításával. És nem fogom fel a nemek viszonyát vetélkedőként. Engem a tipikus házassági, családi helyzetek és a társadalmi meg lélektani összefüggések érdekelnek, a fájdalmak, a némaság, a vécében érkező, szívmeglökő esemes; a lefolyt szemfesték az anyósék aranylakodalmán; hogy kit hív fel az óvodavezető, ha Benedek leesett a mászókáról, meg az orgazmus álmomban. Messzire űz a képmutatás szaga, ezért erről és így írok, ahogy: nem leckét felmondva, nem bizonyítéknak hitt valóságdarabkákat előrángatva, hanem képekben, meg többféle okot keresve, és mindig kérdezve. De ebben sem merészkedem a kompetenciámon, megfigyelő és összefüggésteremtő hajlamom keretein túlra. Nem állítok semmi tudományosat, nem alkotok rendszert, csak gyanúim vannak.

Tudom, hogy létezik biológiai meghatározottság, agykutatás, statisztika, anyai ösztön, evolúció és minden. De hogy ebből bármilyen magyarázatot faragjak…? Hiszen simán bemesélhetné nekem bárki, hogy van az agyban, mindjárt a thymus mellett egy cholelithiasis nevű terület, ami a mákosguba édességéért felelős — nem értek hozzá. Ha mások mondják, akkor sem szeretem ezt a mindig dilettánsnak tűnő okoskodást, a tetszetősen egyszerű magyarázatot, a meghatározottságét, az esszencializmusét, amelyet oly igen kedvelnek női tréningek vezetői, a spirituális hastáncosok és a női lélek megélhetési szakértői. Borzadok attól, hogy laikusként ilyeneket hajtogatnak, hogy előkapják az Ősit olyankor, amikor jól jön nekik, miután leparkoltak a Mazdájukkal a mélygarázsban és fizettek az okostelefonjukkal, és zavar, hogy nőként nem tartják többre magukat. Nem fogadom el a biológiai megközelítést mint a nemek közötti viszony visszás jelenségeinek, a nő feladatkörének, meddőségének, a férfi hűtlenségének, dominanciájának és a többinek örök magyarázatát. Gyanús, közhelyes, unom. Megint a nyüszögés: ez azt jelenti, valami nem tiszta itt. Nem tudom komolyan venni ezt a divatos szemléletet, és különösen, amit az “olvastam valahol” típusú félműveltség meg a magazinok háromflekkes levezetései csinálnak belőle. Ők egyébként néha adnak egy kicsit a nőknek (“viszont a verbális készségeik erősebbek!”), de alapvetően az egész megközelítés arra szolgál, hogy a nőket a helyükön tartsa, irányíthatóak maradjanak, fogadják el a megváltoztathatatlant, és ne okozzanak gondot.

Nem, nem a verbális készségei miatt ír gyönyörű fogalmazást a tízéves kislány, és a gyöngybetűi sem a finommotoros készségei fejlettségét bizonyítják a számomra. Mi lesz a jó kislányokkal? címmel vasárnap jön bejegyzés.

Meg a biológiai óra, meg az alfahím, meg az ideális génállomány, meg hogy be kell cserkészni a jelöltet, a szex mint csábítási eszköz, és a férfi, aki a házassággal megvásárolja a szexuálisan tartósan elérhető nőt (emlékeztek silentspring elméletére?). Ez valami olyan sírnivalóan aljas manipulátorrá fokozza le a nőt is és a férfit is, és annyira megfosztja az emberi párkapcsolatot minden egyedi és spirituális vonásától, hogy nem tudom elhinni azt sem, hogy a mélyben ez munkál. Illetve biztos van, akiben ez munkál — meg is érdemli, akár férfi, akár nő, hogy a teljességről soha fogalma se legyen. Én például nem a gyermekeim apját és nem is férjet kerestem egyik párválasztásomkor sem, hanem intellektuálisan és érzelmileg tudtunk kapcsolódni, minden csak ez után és emiatt történhetett meg, elég meglepő módon, és nem is száz százalékos sikerrel, de azon az alapon, hogy ha már ilyen jó ez az egész, lehetne gyerekünk is, nem? Hát ti hogy vagytok ezzel?

IMG_7016Azt hiszem, bármilyen féltudományos alkat összegyűjthet egy csokor izgalmas kutatást, amivel aztán bármilyen kész meggyőződést, igazságtalan szereposztást alátámaszthat — teszik is sokan, meg is élnek belőle. Én hagynám a tudományt a specializálódott kutatókra, akiktől szintén alázatot várok a többi terület képviselői iránt (ugyanígy utálom, ha a történész váratlan fordulattal, meg persze nemzeti hevülettel őstörténetkutató lesz, és nyelvészetileg kezd okoskodni, dicső múltat konstruálni), ismeretterjesztést ilyen vénával megáldott, széles látókörű kutatótól tudok komolyan venni, és az általános elméletek megalkotóitól pedig igen széles horizontot, párbeszédet és alternatívákat, nem egyetlen igaz, azonban meglepő elméletet remélek. Aki meg ilyen horderejű kérdésekben, mint a nemek viszonya, gyermekvállalás, párkapcsolat, szexualitás és a többi a magazinbárgyúságokon túl is mondani akar valamit, az egyrészt ne akarja kikerülni a társadalmi aspektust, a szocializációt és a nyilvánvaló egyenlőtlenséget (erre teljesen vakok szoktak lenni nagyon okos emberek is), másrészt nagyon kösse fel a gatyáját, mert, csapjunk hát gazdag kézzel a képzavar lecsójába, síkos a lejtő a demagóg, könnyű magyarázatokat kínáló pokol felé, mint arra a népszerű Allan és Barbara Pease, vagy a magyar Szendi Gábor is példa, és nekem az a kínos érzésem van, hogy az olvasói elvárásoknak megfelelően csak a status quo fenntartása, a már amúgy is betonbiztos meggyőződések további szilárdítása érdekében érvelnek oly nagy hévvel.

Holott ami van, amit ők ennyire lendületesen magyaráznak, az nem jó, nem élhető, nem igazolható, rengeteg szenvedést okoz, és igenis lehetne másképp. Az igazság csendes és bonyolult, ritkán dicső és sosem koncepciózus.

thymus: csecsemőmirigy (a mellkasban); cholelithiasis: epekő.

66 thoughts on “nem tudom, feltűnt-e

  1. Lehet, hogy nem férfi véleményére vagy kíváncsi, néha én is kérdem magamtól, hogy miért is jövök ide vissza? Mégis megkockáztatok egy véleményfélét, noha lehet fogalmam sincs miről beszélek. Talán azért járok a blogodra, hogy megértsem azt, amiről talán fogalmam sincs.
    Amikor az ember ránéz egy ilyen intenzíven tartott fürjketrecre és a nyüzsgő madarakra, az az érzése, hogy az állatok jól érzik magukat. Meleg van, kaja, víz bőségesen, tisztaság…mi kell még? De ha több napig nézed a ketrecet, felfigyelsz dolgokra. Rájössz, hogy valami nincs rendben. Ha elkülönítesz az ötvenes ketrecből egy családot, egy kakast és három tyúkot, teszel nekik szénát, homokot, kis kuckót, ahova behúzódhatnak, elzárod a villanyt, akkor látod meg tulajdonképpen, hogyan élnek valójában a fürjek igaz, másféle fogságban, de nagyobb és normálisabb léttérben.
    Amiket te itt leírsz, a női és férfi kapcsolatról, Indiában talán kinyírnának. Ebben a térségben már nem nyírnak ki, legfeljebb rád szólnak és kancsin néznek.
    Meg vagyok arról győződve, hogy egy balansz sosem lesz a nemek között (férfi és nő között akartam először írni, aztán meggondoltam magam, nőt és férfit írtam, mert mégis csak a “szép” nemet illik előre tenni, de aztán elgondoltam, hogy megkülönböztetés lenne a nőt szebb és gyengébb nemnek feltételezni). A dolog családonként fog még sokáig eldőlni, hogy kinek hol a helye.
    Lehet, hogy elcsépelt a dolog, de szerintem mégis a szeretet képes eldönteni, hogy egy családban ki kinek tartja magát és ki hogy viselkedik a másik iránt. Én ezt beszélgetések által képzelem el, hogy elmondjuk egymásnak a munkahelyi dolgokat, kitaláljuk a következő lépéseket, magyarán addig beszéljük a dolgokat, amíg helyre teszünk minden részletet. Ami per pillanat nem megoldható, úgy anyagilag, mint fizikailag, lelkileg, elhalasszuk, nem kell mindig mindent rögtön tisztázni, különösen a lélek dolgainak kell idő a megérésre. Az jó, ha van hitel egymás felé, hogy ha most nem is tiszták a dolgok, előbb utóbb kitisztulnak. Legtöbbször kitisztulnak, feltéve ha még él a szeretet egymás iránt.
    Hogy egy kezdeti szerelem hosszú távon is megmaradjon, teret kell hagyni a kételkedésnek, az átgondolásnak, hogy legyen hova vissza jöjjön.
    Szóval hosszú ez a téma, eléggé újszerű, eddig nem igen merte boncolgatni senki így ahogy te teszed. Talán az első ilyen témájú blog, ahol nem érzem azt a veszélyt, hogy előbb utóbb a két nem annyira revendikálják a jogaikat, hogy magukra maradnak, mert nem tudnak kiegyezni a részletekben. Szeretettel…nedudgi.

    • Nagyon szép, amit írsz, gazdagító, és nem ellentétes egyáltalán, csak te nem társadalmi aspektusból nézed a problémát. Szeretnéd remélni talán, hogy nem szól bele a szocializáció sípja-dobja, meg hogy egyesével, lélekkel megoldható. Pedig még azt is a társadalmi viszonyok határozzák meg, hogy mi a célunk a házasságunkkal, mire vágyunk, mikor érezzük jónak, miről vagyunk képesek beszélgetni.

      Illetve talán nem ismered azokat a történeteket, élethelyzeteket talán, vagy nem annyit, ami miatt én ennyire így érvelek, ezért tűnhet furcsának, feszültséggel telinek.

      Hát igen, hogy itt nem nyírnak ki; a nagy európai India-csodálat, tét nélküli lelkesedés is zavar néha, mért tényleg, ott kinyírnának — jól van ez így, bárhol? Örüljek, hogy itt nem? Nem az volna a normális, hogy sehol, ha durvábbakat mondanék, akkor sem? Én hozom a békét, hahó, nem ők a tilalomfáikkal, csak meg kéne érteni, amit mondok…

      Szeretem, hogy itt vagy, ne mentegetőzz!!

      • Eszembe jutott valami, amikor én szeretetről, közösködésről beszélek, nem arról az általánosan elfogadottról beszélek, amelyik azt mondja, hogy “jól van fiam hadd el az isten majd megsegít”. Nem, amikor nekünk azt mondták több mint húsz éve, hogy nem lehetünk együtt, éjjel megszöktettem a lányt. Az ember ha hisz valamiben, akkor cselekedjen is, ez a lényeg. Amikor én azt mondom, hogy szeretek valakit, akkor az ellenség készüljön fel a legrosszabbra.

  2. tetszik ez az írás, én is rohadtul utálom, amikor a brit tudósokra hivatkoznak, hogy így evolúció meg úgy – biztos, hogy valahol helye van az evolúciónak, csak nem ott, hogy a nők biológiailag jobban tudnak takarítani, tehát mars a felmosórongyért. főleg, hogy már elég messze esünk a neandervölgyitől, ahol még tényleg volt szerepe annak, hogy a faszi vadászik a mammutra, a nő meg otthon csinosítja a barlangot. csakhogy ez valószínűleg nem ösztön /az oroszlánoknál is a nőstény vadászik 🙂 / hanem a fizikai felépítésből logikusan következő unkamegosztáshoz kötött évezredes szocializáció, ezért akadok ki, ha erre hivatkoznak. merthogy hol vannak már a mammutok? erre hivatkozva dumálni egy kényelmes, gépesített korban a női feladatokról nettó bullshit. ha a fickó az öntödében dolgozik, akkor még csak-csak, de akik harsogva nyomják ezt, azok ugyanúgy ülnek egy irodában, mint a feleségük. és különben is egy rendes takarítás komoly fizikai munka, úgyhogy nem kifogás a biológia. 🙂

    • “fizikai felépítésből logikusan következő munkamegosztáshoz kötött évezredes szocializáció” – igen, és ennek a nyomait nagyon nehéz pár évtized alatt kitörölni. Szerintem egyetlen lényeges eltérés van, ami soha nem fog változni: a nő képes szülni, szoptatni (és mindezzel együtt kiszolgáltatottá válni) a férfi meg nem.
      A szereposztás létrejötte így megmagyarázható valamennyire. De a férfiuralom hogyan magyarázható?

      • hát ugyanígy, mivel a férfi nem válik ilyen formában kiszolgáltatottá. tehát könnyebben is dirigálhat, ő megy el otthonról vadászni, ő hozza az ételt, tehát tőle függ az asszony, aki mivel kisgyereke van, helyhez kötött, és kiszolgáltatott. aztán egyszercsak ide jutunk. és persze hogy nehéz, majdhogynem lehetetlen pár évtized alatt változtatni ezen. mert a férfi munkái az évezredek/századok/tizedek alatt jelentősen könnyebbek lettek, jelentős részüknek ugye nem kell életét kockáztatva mammutra vadászni, míg a nők gyakorlatilag ugyanazt csinálják – most persze általánosítok – és így már aztán egyáltalán nem egyenlő az erőbefektetés. többségében, mondom. mert itt egy aránylag kényelmes nyugati társadalomban mindketten dolgoznak nyolc órát az irodában/gyárban akármiben, de az otthon és a család szervezése, intézése ugyanúgy megmaradt a nő dolgának.

        • még a messze nem szabad meg egyenlő helyzetű meg felfogású paraszti kultúrában se lenne sehol a férfi a nő munkája nélkül. nem urbanizált illetve iparosodott társadalmakban inkább a kölcsönös egymásrautaltság (vagy szerencsésebb helyeken a kölcsönös előnyök) felé tolódik a hangsúly.

          ez egy tipikus és nagyon buta visszavetítése a jelenlegi helyzetnek, hogy a nő az „otthon ül (!) egyedül (!) a barlangban és főzőcskézik, a férfi meg végzi a Nagy Fontos Vadászatot”.

          a nők munkái is könnyebbek lettek a modern polgári élettel, csak éppen borzasztóan leértékelődtek, és jellemzően pont azok vesztek el belőle (mondjuk a paraszti kultúrához képest), ami a nőnek a gazdasági jelentőségét adta. szerintem nem véletlen, hogy az egyenjogúság koncepciója a polgárnők köréből indult, hiszen ők sokkal inkább voltak státuszszimbólum, mint mondjuk a parasztasszonyok (persze fontos tényező a műveltség meg látókör is).

    • …és persze ez se volt ilyen egyszerű, hogy a férfi mamutra ment, a nő meg barlangot csinosított. Olyan könnyű és ellenőrizhetetlen kijelenteni, hogy húszezer éve mi volt… nem az volt, csak a koncepcióhoz kell. Ki tudja, mi volt? Lásd a nagycsaládot — az sem volt, nem úgy volt, és ha valami volt is, ma az nem megoldás, hanem diliház.

        • Magát a fejlődéstant és a hogyanvolt dolgokat nem kell elvetni, meg utálni is felesleges. Ezek tények. A probléma az ha ezzel valaki a nők alárendeltségét akarja megmagyarázni, nekem az csak magából csinál hülyét, mert nem magyarázza. Az új találmány, akárki akármit mond. Ezért nem kell fújni ha valaki azt mondja a nők régen gyűjtögettek, mert így volt. Nyilván egy terhes nőt vagy gyereket a hátán hordozó nőt nem küldesz el vadászni mert veszélyben az utánpótlás. Ettől a nő nem volt alárendelt mert nem ő hozta a mamutot. (mivel ő hozott minden mást). De az is tény, hogy a természetben a fizikailag erősebb az erősebb, mert az leveri a másikat. Ennyi. A nő meg izomerőre gyengébb ez is tény. De könyörgöm, már nem vadászunk mamutra, a házat sem magunknak építjük fel az általunk kivágott fából, meg oroszlánnal is ritkán kell küzdenünk. Vezetőnek, ha rajtunk múlik, inkább a legbölcsebbet választjuk, illetve a leghozzáértőbbet. Olyat meg nem mondd a biológia hogy a nő ostobább. Rég kiléptünk abból hogy az életünk a szaporodásról szóljon, mivel nem a létfenntartásért küzdünk nap mint nap. Ettől még tény hogy vannak biológiai ösztönök. A természet megerőszakolása tagadni ezt. De emberek vagyunk, olyan mérhetetlen sok szabadidővel mint más faj sehol a bolygón, mivel van technológiánk, aminek hála nem napi 24 órás elfoglaltság az életbenmaradás. Ezért nekünk a biológiai ösztönök már nem meghatározóak. Az élvezetért szeretkezünk, tudjuk mi az hogy művészet és még egy gagyi szappanoperán is tudunk szórakozni. És nem az izomerőre erősebb a nagyfőnök, mert nem kell puszta kézzel/karommal/foggal/tülökkel megvédenünk magunkat a ragadozóktól, a szomszéd törzstől vagy nem azzal kell vadásznunk ennivalót.
          De olyan mérhetetlen baromság bármi ilyen biológiai ténnyel mai kulturális különbségeket, egyenlőtlenségeket megmagyarázni, hogy nekem is fáj, mivel nem relevánsak.
          De a fejét sem kell leharapni annak aki pölö járatos a témában és hoz valami ezzel kapcsolatos információt a blogra, pláne ha semmi namertezértalárendeltanő tartalmat nem kapcsol hozzá. Engem az is kiakaszt ha vallásosok tagadják a biológiát, de ha más teszi is fáj az agyam. De azt sem értettem sosem hogy tudja valaki ezekkel a dolgokkal alátámasztani az egyenlőtlenséget, mivel max belemagyarázni lehet. De hát Boratéknál is kimutatták a tudósok hogy a nő agya akkora mint egy mókusé…

          • a természet elég kevéssé szól arról, hogy az „erősebb leveri a gyengébbet” (kivéve persze ha a zsákmányáról van szó). fajon belül jellemzően csak agresszió van, területvédelem vagy nemeken belüli versengés jelleggel, ami ritkán vezet a gyengébb fél halálához, szisztematikus elnyomáshoz meg egyáltalán nem.
            az nem egy jó érv, hogy „mi már túlléptünk a természeten”, mert ez nem így van: lélegzünk, eszünk, vonzódunk egymáshoz, rosszul érezzük magunkat, ha anyánk nem ölel meg minket. egyszerűen csak abból, hogy természeti lények vagyunk, nem következik a rendszerszintű elnyomás semmilyen formája, sőt.

            (az „rátermettebb”-ség, amit konyhanyelven erősebbnek szokás értelmezni pl. egyáltalán nem jelent egyet a fizikai erőfölénnyel, lehet, hogy adott fajnál mondjuk az énekhang a fontos szempont a megélhetésben vagy a szaporodásban, vagy az intelligencia, vagy hogy minél odaadóan gondozza a kicsinyeit, és az alapján szelektálódnak a jó torkúak.

            a szelekció meg eleve nem olyan, hogy aki rossz génekkel születik, annak ásókapa (persze leszámítva a tényleges fogyatékosságot meg az egyszerű balszerencsét, ami szinte rögtön a kölyökkorban végez az emberrel). az adott körülményekbe jobban illő egyedek génjei hosszú távon gyakoribbak lesznek a szaporodási sikeren keresztül, de ez az egyén konkrét életútjáról gyakorlatilag semmit se mond.)

              • jahh, igazából ez foglalkoztat eléggé, és mérhetetlenül felbasz, amikor az emberi természet (primordialis állapot) kutatását (aminek pl. a kontinuum-elmélet ugyanúgy a része, mint mondjuk az evolúciós pszichológia, mint gondolati keretrendszer) ilyen buta módon értelmezik, és járatják le. hogy az ősember ezmegaz. hogy negyven gyereke volt mint Ábrahámnak, harminc évig élt aztán feldobta a bunkósbotját és az elmaradhatatlan következtetés, hogy ugye milyen jó nekünk, hogy nem a két lábunkon járunk mint az állat. áááá.

            • most így pár cikket és ezt a kommentsort elolvasva (jó blog ez 🙂 ) azt nem értem, hogy ennyi okos ember, ennyi ideig boncolgatva a biológiát, nem jön rá arra a halál egyszerű dologra, hogy az elsődleges és egyetlen biológiai különbség férfi és nő között a szaporodási képesség számossága. Egy nő évi egy gyereket tud szülni, és az már veszélyes, azt is mondjuk 16-46 éves kora között, ha megengedően számoljuk. Az 30, max.
              Egy férfi, ha csak heti kétszer veszi a fáradságot, akkor is évi, ÉVI 100 gyereket nemzhet, mondjuk 16-56 éves koráig, az 4000 gyerek. Több, mint 100-szoros különbség.
              És mivel a dolgok értékét a ritkaság, nehezen hozzáférhetőség adja, egy női méh 100x értékesebb, mint egy férfi here, mivel a természet elkövette azt a hibát, hogy ugyanannyi férfit termel, mint nőt, és a mortalitás se annyival rosszabb.
              Ezt a 100-szoros nyomást kompenzálandó sokan sok mindenre hajlandók.

    • „ahol még tényleg volt szerepe annak, hogy a faszi vadászik a mammutra, a nő meg otthon csinosítja a barlangot.”
      Akik ezzel érvelnek, érdekes módon _mindig_ elfelejtik, hogyha épp nem volt vadászszerencse – és miért lett volna, ahogy az oroszlánnak sem sikerül minden nap egy gazellát levadászni – akkor hamar felkopott volna a nagycsalád álla, ha az asszonyok nem gyűjtögettek volna gyümölcsöt/gyökeret/bogyót stb. Már amikor épp nem a barlangot csinosították vagy az ősgyereket nevelték.:)
      Van egy sorozat a Viasat History-n a háborús Angliáról, ahogy a nők helytálltak a háztartásban, nagyon találékonyan beosztva a kevés ennivalót/takarítószert stb. Illetve: dolgoztak az iparban, sőt még az olyan, tipikusan férfi foglalkozásban is, mint a favágás. Lumberjane-nek hívták őket (a férfi lumberjack után). Kellett a fa a repülőgyártáshoz, tüzeléshez stb. Úgyhogy nekem ne jöjjenek azzal, hogy a nő a gyengébbik nem…

    • Különösen gutaütést kapok, amikor (az esetek mintegy 72%-ában) előjön az, hogy jó, de akkor ha egyenlősdi van, akkor a kétajtós szekrényt is a nő vigye fel a harmadikra. Úgy mondják, mintha ezt naponta megcsinálnák, miközben méréseim szerint a férfiak elenyésző része tesz ilyet egész életében háromnál többször. Természetesen a 15 kilónyi bevásárlás felcipelése ugyanarra a harmadik emeletre már a “házimunka” kategóriába esik, amire a nők fizikuma ugyebár közismerten alkalmasabb.

  3. nekem az evolúciós elméletek ugyanúgy segítenek a megértésben, mint a feminista kutatások. mindkettőt lehet nem megfelelően használni, megmagyarázni vele, hogy miért lenne a nők dolga a takarítás vagy hogy miért alsóbbrendűek a férfiak. ezek is csak adat és elmélethalmazok, mint minden tudományos rendszer.

  4. Ugyanezen okból megyek falnak a horoszkóptól is. Predesztináció? Inkább önbegeljesítő jóslat… Ha elhiszem, hogy ilyen-olyan ember vagyok (mert nő/x származású/mérleg/kutya/anyámtyúkja),, hiszen ezt írják, akkor olyan is leszek.

  5. Valahol elveszett a tisztelet.
    Léteztek matriarchális társadalmak is. Voltak olyan közösségek, és éltek olyan férfiak, akik annak ellenére, hogy fizikai fölényük volt, nem akarták leigázni a nőt, mert tisztelték a nőiség nyilvánvaló isteni képességét, hogy életet tud adni. Tisztelték saját fajtájuk másik pólusát.
    Az az agresszív hozzáállás, ami a nőt a férfi szolgájává, alárendeltjévé degradálja tiszteletlenségből és valami barbár rosszindulatból fakad. A kereszténység többek között ezért nem fogadható el számomra semmilyen “felvilágosult” formában sem.
    Nő és férfi kiegészítik egymást. Egyénenként is léteznünk kell, de van olyan szelete az életnek, ami csak együtt, közös erővel működik. Két pólus. Jobb és bal. Együtt egy egészek. Nem ellenségei egymásnak, hanem ugyanazon dolog két oldala. Aki bármelyiket dominánsá minősíti, elveszíti a lehetőségét az egység megélésének.
    Szóval a férfidominancia azt mutatja, hogy valahol kiveszett a férfiakból a tisztelet a nők iránt. (akinek nem inge, kérem ne vegye magára!) És bármivel magyarázni ezt, akár evolúciós, akár tudományos alapon, csak parfüm a bűzölgő dögre.

    • Az az agresszív hozzáállás, ami a nőt a férfi szolgájává, alárendeltjévé degradálja tiszteletlenségből és valami barbár rosszindulatból fakad. A kereszténység többek között ezért nem fogadható el számomra semmilyen “felvilágosult” formában sem.
      …létezik feminista teológia is, létjogosultsága is van, csak nem szoktak róla beszélni, elég új dolog… a degradálás meg főleg Pál nőgyűlöletéből és/vagy komplexusaiból fakad.
      (ezt nem vitaindításnak szántam, csak információ-átadásnak, a véleményed maximális tiszteletben tartásával)

      • Pál apostolnak szerintem külön bugyor van a pokolban… 🙂
        De azért már ott, az oldalbordás történetnél kezdődnek a dolgok a bibliában, Éva esete az almával meg, hát… Szóval nem Pál kezdte.
        Amúgy nagyon sok jó vitát volt lehetőségem folytatni keresztényekkel, és nyitott is vagyok rá. Feminista teológiáról szívesen olvasnék bármit, ez számomra teljesen új. Köszönöm az infót!

        • utánanézek mostmár, nemrég beszélgettük egy ismerősömmel, hogy talán 7 ezer éve váltottunk matriarchátusból patriba (így de jó szó), és most úgy néz ki hogy épp zajlik a visszaváltás. Egy igen művelt ember mondta nekem, szóval adok rá, de míg nem jártam utána 100%-osan nem állok ki az elmélet mellett. Mindenesetre tény, hogy ma is vannak nővezérelt kultúrák, és én is nagyban (szinte teljesen csak) hibáztatom a jelenleg fellelhető monoteista vallásokat a nők földbe tiprásáért.
          Nagypapám emlékszem mikor mondta nekem kiskoromban (mikor a menstruáció meg a fájós szülés szóba került), hogy az ugye a büntetés minden nőnek Éva almaevős kis kilengéséért. (hú de utáltam akkoriban a Bibliát mert kedvenc állatom volt a kígyó és nem szerettem hogy leférgezik meg legonoszozzák)

          • Ahogy én tanultam, jelenleg nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalmak matriarchátusban éltek volna – bár arra sincs, hogy nem így volt. Jelenleg van egy olyan elképzelés, hogy amíg az ember elsősorban vadászatból és gyűjtögetésből élt, matriarchátus uralkodott, mert míg a vadászat nem volt biztos élelemforrás – nem mindig sikerült vadat ejteni – a nők mindig találtak ehető gyümölcsöt, magvakat, így ők örvendtek nagyobb megbecsülésnek. Arról nem is beszélve, hogy a monogám házasságok kialakulása előtt a leszármazást anyai ágon lehetett csak nyilvántartani, hiszen az anya személye volt csak biztos. Eszerint az elmélet szerint a patriarchátus a mezőgazdaság elterjedésével alakult ki, mivel a földmunkáknál nagyobb szükség volt a férfi nagyobb fizikai erejére. De ez megint olyan, hogy nem lehet ráhúzni az egész emberiségre, hiszen a különböző ős és ókori társadalmak között óriási különbségek lehettek, valamint időben is rengeteget változott a helyzet. Érdekes például, hogy a középkorban a muszlim nők több joggal bírtak, mint keresztény társaik. Emellett pedig rengeteg különféle életforma és társadalmi berendezkedés alakult ki, valamiért azonban a legtöbb helyen a férfiak vezették a társadalmat – érdekes lenne megvizsgálni, hogy vajon miért?

  6. Ez egyébként alapvető problémája a jelen kultúrának. Hogy az egymást kiegészítő elemeket egymás ellenségeinek hisszük. Remek példa erre a munkaerő és a tőke. Szükségük van egymásra, hiszen együtt alkotják a produktív termelőerőt, mégis manapság ellentétes oldalon állnak. Háborúznak egymással. De folytathanám pl. az elöljárók és a vezetett csoport analógiával. Valódi fejlődés csak akkor van, ha az elöljáró a csoport érdekeit képviseli. Azért kapja az előjogokat, mert ő a legalkalmasabb rá, hogy a csoportot érintő döntéseket meghozza. Nem azért, hogy a saját kényelmét növelje.
    Az a baj, hogy elfelejtettünk közösségben gondolkodni. Mindenki csak a saját rövidtávú kényelmét figyeli. Azt, hogy ez a kényelem hosszútávon milyen romboló hatású a közösségre, ezáltal önmagára is, elfelejtettük. Így vannak ezzel a dominanciát kicsikaró férfiak is. (Megint hangsúlyozom, akinek nem inge, ne vegye magára! Nem általánosságban írok a férfiakról, csupán a férfiak fent meghatározott csoportjáról…)

    • az a baj,hogy az egyébként normális és hasznos közösségtudatot is most rettentően próbálják a nők ellen felhasználni, ezzel a nem szülsz elég gyereket, nem időben, kihalunk, szar lesz, világvége, ajjaj dologgal. Az mennyire szomorú mikor valamivel ami papíron a közösséget szolgálná is csak próbálják annak tagjait egymás ellen fordítani…

  7. Most a napokban lattam egy remek sved filmet: Ruzs, repter, satobbi (nezzetek meg, mert sok kerdest felvet es egyebkent meg vicces). Nem meselem el mindet, de egy lenyeges reszet igen, mert azota is gondolkoztunk a felvetett probleman.
    Szoval: egy allastalan ferfi pilota beoltozik nonek, mert a kvotak miatt noi pilotakent sikerul allast talalnia (ferfikent nem sikerulne. Oldalvagas- kvota igen, nem?). Elso pilota lesz, egy macso barom masodpilota mellett (aki utalja ot, mert nem tudja lefektetni. Az megvan, hogy “ha egy no nekem ellenall, az csak azert lehet, mert leszbi”? Na ez ilyen tipusu pasas, ez a masodpilota).
    Egy kenyszerleszallas kozben az elso pilota (a nonek oltozott ferfi) bepanikol – azert is, mert nem tudja ertelmezni, hogy o vagy a masodpilota tartja kezben a gepet: a masodpilota termeszetesen azonnal kezbe vette az iranyitast, mert fel sem merul benne, hogy a no kepes lenne ra. Mire a masodpilota leuti ot, es lehozza a gepet. Most ebbol mindenfele bonyodalom es kerdes lesz meg, emiatt mindenkepp nezzetek meg.
    De addig is: ha a masodpilota ferfinek tudta volna az elsopilotat, akkor nyilvan nem vette volna el tole a leszallast (“egy ferfiben megbizok, egy noben nem”), illetve talan le sem utotte volna panik eseten -ha valoban bepanikolt volna az elsopilota. Nyilvan ha nem masznak ra azonnal, hogy o inkompetens, akkor tette volna a dolgat, semmi panik. Ha meg tenyleg panikolt volna, ferfi letere is – miert is ne, van, aki rosszul reagal nehez helyzetben – akkor a masodpilota hosszabban gondolkodott volna, hogy leusse-e, nem ilyen automatikusan, mint egy novel tette.
    De mivel a masodpilota a nokrol azt gondolja, hogy alkalmatlanok egy ilyen kenyszerhelyzetet kezelni, ezert eleve nem engedte at neki a gepet, es amikor a no(nek oltozott pasi) nem akarta kiengedni az iranyitast a kezebol, akkor meg leutotte. Amit valoszinuleg nem tett volna meg egy masik ferfival.
    Namost mi vegre irtam le ezt a sok mindent? Azert, mert ha lenne is itt biologiai meghatarozottsag (szerintem nincs, mert pont ugyanannyi agya van egy noi es egy ferfi pilotanak, az, hogy nehez helyzetben hogy reagal, meg nem nemproblema), akkor sem az hatarozza meg a valos cselekedeteinket, hanem az, hogy mit varunk el vagy feltetelezunk egy norol/ferfirol. Ugyanazt a cselekedetet maskent ertelmezzuk az egyiknel, mint a masiknal. Es ezek az elbiralasok percenkent jonnek, egymasra rakodnak, olyannyira, hogy aztan mar ki sem lehet bogozni, hogy hogy lenne valami alapesetben tarsadalmi konstrukciok nelkul, mert a sok elvaras, elofelteves hatarozza meg minden percunket es cselekedetunket.

  8. “Az ember biológiai léte zárt genetikai meghatározottságban telik. Ezért az emberi élet vagy férfi vagy női lét. A két nem kölcsönös egymásrautaltsága, egymást kiegészítő meghatározottsága teszi teljessé az életet. A történelmi-kulturális módosulások természetesen kisebb-nagyobb mértékben módosítják a férfias, illetve nőies viselkedés- és magatartásformákat, azonban ez mit sem változtat a biológiai determináción, s így másodlagosan azokon a pszichológiai szükségleteken, amely lényegében a két nem igenelt függőségén alapul.

    Tény, hogy az ember vagy Nőnek, vagy Férfinak születik, de az, hogy valóban Nőként vagy Férfiként éli-e le az életét, beteljesíti-e hozott küldetését az érzelmi tapasztalat, a szándék és az igenelt függés gyakorlatba emelésének függvényébe alakul.

    Más a férfi élet és más a női élet. A teljesség a két nem konfliktusokon átívelő harmóniája, amely nem csak két felnőtt ember, hanem az anyai-apai szerepkörben való együttműködés révén meghatározza gyermekük első éveit, sőt évtizedeit. Életre szóló muníciót teremt és alapvetően befolyásolja akár több generáció életérzését és léttel kapcsolatos alapélményét.”
    http://www.anoezerarca.hu/index.php?ch=1

  9. Részelt egy trollkommentből.

    “Evolúciós biológiát és pszichológiát érdemes volna olvasnia a kedves blogírónak, hátha kicsit objektívebb kép állna össze a fejében a világról. De gondolom fölösleges, mert túl erős lenne a kognitív disszonancia :D”

    Úgy látszik, tényleg a sunyi, erőszakos, elnyomó hajlamú férfiak takaróznak a (bulvár)evolúciós szövegekkel.

    • jó ez a klasszikus magyar (bár lehet máshol is ilyenek az emberek) netes kommentelő színvonal. Egyszer olvastam egy cikket a neten/nőklapjában, amiben az volt hogy… és akkor az úgy van. Ez olyan amúgy is hogy van nekem laikusként egy elméletem, elolvasok 100 cikket. 100 cikkből 98 ellentmond az én laikus véleményemnek (AZ HÜLYESÉG! elfelejtem), 2 alátámasztja. Innentől úton útfélen azt a két cikket idézem mindenhol mert annak igaza volt (a másik 98 meg nem történt meg). Annyiszor találkozok ilyennel, de még a viccoldalakon is, hogy lassan már kiköttetem a netet.

  10. Visszajelzés: a nyolcvankilós nőkről | csak az olvassa

  11. Visszajelzés: mi nem tennénk ezt veletek | csak az olvassa

  12. Érdekes hozzászólások születtek itt is. Gondolkodtam irjak-e ,mivel régebbi a bejegyzés kénytelen leszek monologizálni? Most egy kicsit gonosz vagyok .Mindennek tudok örülni,ami az avittas,képmutató,polgári erkölcsökkel szembemegy. Jó ha valami segit elkanyarodni a „makyo” gondolkodásmódtól,ami az elménket uralja.
    .A biológiai különbségek nyilvánvalóak a két nem között .Erre lehet hivatkozni akkor is mikor a Rendet akarjuk konzerválni és sarkitva kijelentjük:a férfi poligám tipus ,a nő monogám ,oszt jóvan.Ellenkezőleg ,arra is ,hogy megértsük az emberei természetet és viselkedést. Nekem könnyebb volt úgy megértenem a világot,hogy adott a képlet: a kör alakú petesejt passziv módon várja,hogy megtermékenyitsék az egy mással versengő,nyilszerűen mozgó ondósejtek.A természetben ez a fajta dinamika végig nyomon követhető ,és a valóságban sokkal változatosabb formában jelenik meg. Akár az alkati különbözöségeknél is tetten érthető. A nő alkata gömbölyded idomokból áll,a fériak szögletes testalkata inkább egy csúcsával lefele állitott háromszög formájával rajzolható le.A férfiak viselkedését illetően megmagyarázza a versenyszellemüket,harciasságukat,de legfőképp a szexuális viselkedésüket.
    Jelenleg az ember érzéki természetét( ami mindkét nemre jellemző,csak másképp nyilvánúl meg) egyfelöl próbálják kordában tartani és másfelől az „illúzió árusai „épp az állatias énjénél fogva akarják csapdába ejteni a különféle függősségi viszonyokkal…de ember küzdj és bizva bizzál…:)
    Ha a Rend borulna ,akkor bizony a szexuális hűségről és kizárólagosságról szőtt illúziónk is szertefoszlanának. Amivel már kényelmetlen lesz szembenézni.Belátom,már az.

  13. “a férfi, aki a házassággal megvásárolja a szexuálisan tartósan elérhető nőt (emlékeztek silentspring elméletére?)”
    Hajjaj, ámbár ő még gyomorforgatóbban mondta, szerinte a férfi az eltartással jogot vásárolt a törvényesített nemi erőszakra (házastársi kötelesség formájában).

  14. Régi bejegyzés, de vannak újabb hozzászólások, ezért én is megpróbálkozom:
    Elvileg egyetértenék a bejegyzéssel (bár a spirituális hastáncosokat én nagyon szeretem:), csak bezavar a képbe az, hogy pl. a női és férfi szexualitás (konkrétan kielégülés) annyira más, és a női szexualitás sikertelenségére adott magyarázatok közül sajnos nekem a “női szerep el nem fogadása” a leglogikusabb. Illetve ez az egyetlen, ami esetleg korrigálható. És bármennyire is utálom Oravecz Éva Csilla ronda kis szösszenetét a témáról (nem linkelek, örüljön, aki még nem futott össze vele a neten), alapvetően szerintem azért idegesít, mert igazad adok neki. De ha neki nincs igaza, akkor kinek van? Tényleg mindig csak béna és önző férfiakkal hozott volna össze a sors? Vagy én vagyok sokkal bénább, mint a többi nő? Vagy leszbikusnak kéne lennem? Beteges az, hogy én pornót nézek, hogy izgalomba jöjjek, és csak egyedül tudom igazán élvezni (illetve mostanában úgy sem)? Több, mint 10 éven keresztül próbáltam valami választ kapni a kérdésre, konkrét orvosi vizsgálatokkal, kezelésekkel, pszichológussal és misztikával, és végül csak az maradt, hogy a nőiségemmel nem vagyok jóban. Ami egyébként igaz sajnos…

    • Szerintem az első pillanattól össze vagyunk zavarva, el vagyunk fojtva, felül vagyunk bírálva. Aki erős és jól érzi magát, jól van a testével, örömre hangolt, az figyel és nem fogja elszalasztani azt, akivel, amikor igazán jó, és nem fél attól, amikor nemet kell mondania, mert nem jó. A szar szex nem éri meg a macerát. Tartós párkapcsolatban persze mindez nehéz téma. Az is normális, hogy ha valakiben nem tombol a vágy, akkor nem vagy csak keveset szexel. A férjed hogy van ezzel? Beszéltek erről? Mivel próbálkozik?

      • Most mondhatnám, hogy a párom gáz, mert ebben a témában az (más szempontból viszont nagyon szükségem van rá), de már előtte is szar volt, mindenkivel. Nem csak egyszerűen nem volt jó, hanem kifejezetten szar volt, fájdalmas, megalázó. De aztán az egyedüllét is szar volt. Azt hiszem, bonyolultabb vagyok az átlagnál. 😦 Konkrétan szexuális nyomoréknak érzem magam. Orvosi válasz nincs. Pontosabban a nőgyógyászok és a pszichológusok egymáshoz küldözgetnek. Sok mindent bevállaltam, sok időt, energiát és pénzt elköltöttem. Volt egy műtét javaslat, abba végül nem mentem bele. A szülés után sem lett jobb. A libidóm meg mostanában a pszichogyógyszer miatt kémiailag is el van szúrva. Ezt a dolgot (is) reménytelennek érzem az életemben, valószínűleg kiteljesedett szexualitás nélkül fogom leélni az életemet, mint amúgy a közvetlen környezetemben minden nő. Családi hagyomány.

        Az eredeti témához visszatérve feltűnő, hogy “odaát” (pl. a Férfihangon), mennyire szeretik 66 tudományos-kutatásos-megkérdeztekXpártYaztválaszoltahogy.. linkkel bebiztosítani a mondanivalójukat (persze angolul, mert az még tudományosabbnak tűnik). És ezekkel a linkekkel mindenki le van kussoltatva, aki nem így gondolja, az nem akar szembe nézni a valósággal, érzelmi alapon gondolkozik a RÁCIÓÓÓ helyett.

      • Igen, tudom, szinte mindent tudok OÉCS-ről, ami a neten fellelhető, mindenre rákerestem, csak hogy enyhítsem az égési sérüléseket, amiket a cikke okozott. A nő gáz, mindenestül. De amiről ír, az sajnos létezik. 😦

        • Borderline, megrendít, amit írsz! Kívánom, hogy sikerüljön saját magad elfogadása, és ne egy beléd, rád, magadra eröltetett NŐ feszítsen-szorítson-fojtogasson. Hogy legyen bátorságod végiggondolni, kit és mit és miért akarsz TE igazán, hogy mi mit ér meg. Hogy ne megalkudj, hanem valóban élhető kompromisszumok közepette élhess, és hidd el, hogy ennyi a minimum, ami jár -kívánnni merészebben is kívánom a jót. Félelmetes, hogy látod, OÉCs milyen gáz, de mégi elfogadod a világmagyarázatát, MERT a számodra fájdalmakkal és frusztrációval teli világodat a maga gyökéregyszerűségében úgy láthatod általa , hogy ott leginkább és szinte csak te magad látszol minden baj kútfőjének. Ez biztos túlzás szerintem.

          • Köszönöm.
            Amit írsz, az jogos, de talán azért gondolom azt, hogy magamat kell hibáztatnom, mert az az egyetlen, amin én is változtatni tudok (mármint a saját hibáimon). Más irányból megközelítve mozdíthatatlannak érzem az állapotot.
            😦

  15. Azzal hogy ki milyen magyarázatot tart elfogadhatónak/szimpatikusnak a maga számára nem vitatkoznék.
    Inkább csak azt mondom hogy a magam részéről némelyikben látok logikát ami némi magyarázattal szolgál a ma fennálló állapotokra.
    Attól hogy az ősidőkhöz képest sokat változott is a környezetünk a biológiai adottságok még ma is meghatároznak. És itt nem arra gondolok hogy a férfi erősebb jobb vadász hanem arra hogy a szülés a szoptatás és az utódok hosszan tartó gondozása míg önálló életet kezdenek ma is maghatározó különbség a nemek közt. Az a nő aki ebben partnert talál egy férfiban előnyhöz jut az egyedül álló nevelővel szemben. És ami az egészben a csavar, hogy ehhez nincsenek “kényszerítő eszközök” így más módon kell az együttműködést elérni.
    A konkrét fizikai javakat már nem kell birtokolnunk de A két fizetés ma is jobb iskolát, előnyösebb életkezdést biztosít. És az hogy a férfi nem esik ki x évre a munkaőrpiacról a cégek számára kifizetődőbb munkaerő lesz ezáltal jobban fizetett.
    Világos hogy amikor valami történik körülöttünk nem ez lebeg az ember szem előtt, hanem önző érzések ami egy másik síkja a gondoskodásnak, de a mélyben ezek olyan kényszerként hatnak ami alapvetően befolyásolja a többség viselkedését. S néha ha a nagy mért pont én, mért pont velem történik ez kérdéseken könnyebb fogást találni ha elvonatkoztat az ember saját mivoltától.

    • Milyen jó a férfiaknak, hogy a nőnek nőtt melle, így a kezdeti fél év után is egyértelművé tehető, hogy a pelenka, az ovi, a szülői, a gyerek vacsorája, ruhája, jövője, jókedve mind, mind a nő feladata, affinitása, tehetsége. Addigra mindenki elfelejti, hogy az egész magára hatalmas feladat egy nyamvadt mell miatt lőcsölődött egyedül az ő nyakába.
      Túl egyszerű és nőre felelősséget toló ez megint, cydark. Minek gyerek annak, aki eleve a nő egyszemélyes feladatának tekinti, míg ő a cuki munkahelyén balettozik? Talán, hogy legyen mivel dicsekedni a kollégáknak? Minek a gyerek a férfinak, ha nagyjából félévente egy legózással letudja? És milyen alapon hivatkozik bárki mellekre, ha egy felnőtté nevelendő gyerek által adott, nagyjából 20 éven át tartó feladatról beszélünk?
      Esküszöm, ha tudom előre, hogy a melleim predesztinálnak a gyerekeim életében árnyékként jelen lévő apaképre, akkor zokszó nélkül levágattam volna őket.

      • “Az a nő aki ebben partnert talál egy férfiban előnyhöz jut az egyedül álló nevelővel szemben.”
        Igen, nekem is fura, hogy ebben az elméletben, a gyerek felnevelése amolyan kizárólagos női feladatként jelenik meg, amihez roppant hálásak lehetünk, ha partnert tudunk szerezni. Milyen rendes is az a férfi aki nekünk ebben segít mert ugye az apának nem érdeke, pláne nem kötelessége, hogy óvja és segítse a saját gyerekét míg az felnő.

  16. A biológiai megközelítésben azóta nem hiszek, amióta KRESZ-re jártam és a vasággyal 40 kg-os, max. 165 cm magas oktató magyarázta mély átéléssel, hogy bizonyos nehézgépekre nem kaphatnak hölgyek vezetői engedélyt, mert hát fizikailag ‘meg amúgy sem’ nem lennének ők alkalmasak egy ekkora szerkezet kezelésére (egyébként nem megemelni kell, hanem irányítani). Ezt együtt hallgattuk egy háromgyerekes anyukával, aki ellen épp eljárás folyt akkoriban, mert a Városligetben rájuk támadt a mutogatós bácsi és úgy helybenhagyta a termosszal, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülései lettek az illetőnek. Anyuka egyébként magas volt és akkora volt a vádlija, mint nekem a derekam. Persze azért illedelmesen hallgattuk, hogy mi mindenre nem vagyunk mi jók és csak szünetben röhögtük ki magunkat.

  17. Visszajelzés: azt sajátítják el | csak az olvassa — én szóltam

  18. Visszajelzés: azt is elsajátítják | csak az olvassa — én szóltam

  19. Visszajelzés: sakktáblán a figurákat | csak az olvassa — én szóltam

  20. Visszajelzés: a moccanás odalent | csak az olvassa — én szóltam

  21. Visszajelzés: “primal” | csak az olvassa — én szóltam

  22. Visszajelzés: alfahímek | csak az olvassa — én szóltam

  23. Visszajelzés: shit teszt | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s