a nyári szünet utolsó napja

De hogy én ne tudjak leülni és elolvasni kávé (csilis!) mellett egy használati utasítást!

Juli hol van – jő Dávid.

Később nem találja a csíkos (A Csíkos) pólóját. Keressem meg. Sír, de legalábbis nyűgösen mondja. Rendszeresen nem találja az (akármit), én kellek ehhez is.

Le szeretnék ülni a kávéval. Elolvasni a barna hajúaknak szánt, két festés közötti színélénkítő használati utasítását (hajfestés nincs, csak között). Hat rövid sor. Sajnos, sok parabén, de legalább nincs benne se hidrogén-peroxid, se ammónia. Viszont talán haragszik a fehér bikinire? Standot ígértem nekik, hullámfürdőt, ez az ígéretem is rámborul.

És rámjön-e a felső? Groteszk novellacselekmény: annyit szenvedtem a mellemen, jó-e így, ilyet akarok-e (!), hogy egy reggel arra ébredtem, hogy hatalmas a mellem.

Na jó, relatíve.

Teltek a napok, és még mindig.

A testsúlyom nem változott, az lassú, havi 0,7 százalékos növekménnyel halad fölfelé.

Hármas számú méhmagzatom érkezik ismét (esmég), ehet-e még egy kiflit.

Kettes számú: ő pedig egy pudingot, abból nyolc van!

Volt, mondom.

Ma már volt egy-egy puding, egy kakaó és kifli is, csupa szénhidrát, brrr. Dicséretes, hogy magadnak csináltad, és nem törtél össze semmit. De mostanában, a bepállott nyárvégi napokon folyton ezen nyúzódunk, ingerkeresős “éhes vagyok (sírós szegénygyerek-hangon), ehetek valamit?” És lehetőleg ezekkel a méregdrága, csak desszertnek jó, kicsire csomagolt élelmiszerekkel, csakis, hogy lehet-e, még egyet, mesterien választva a pillanatot, amikor már többet ér nekem a csönd, a szusszanás, mint a táplálkozási elv vagy a költségvetés.

Elszivárognak, az is jó, de annak nyoma marad: napon hagyott ételmaradék, kacsamájpástétomot önfeledten nyalogató kutya, homokozóban ázó üvegpoharak, szenes gyufafejek, távolból sikító sírás.

Jön vissza kettes számú. Elmesél valamit, hüppögve, hogy a Dávid kicsavarta a kezéből és nekilökte.

Ezt előre el kell dönteni. Nem lehet alkalmilag igazságot tenni. Bevonódunk minden ilyenbe, olyan események megítélésébe, amelyeknél nem voltunk jelen? Látszatra erős igazságérzetűek, elnyomottak, szegények, segítséget kérők. Valójában játszmázó, műsértődött, áldozati retorikájú, elvárós, árulkodós, mindent a szülőre hárító sunyiságot hizlalunk, ha ebbe belemegyünk. Én semmibe. Nincs hatalmi fölénye egyiknek a másik fölött (a nagynak van, azt másképp is kezelem), nem érdemes negyedórákat nyúzni egy-egy ilyen helyzetet. Ne akard, hogy beavatkozzak. Sok fáradt, türelmetlen, nemértaszóból, elegemvan helyzet van viszont, azokba inkább fektetek energiát. Leguggolok, a szemébe nézek, fogalmazok, árnyalok. Nem megy egy gével még, fantomfájdalmat érzek a másik g helyén.

Ne nyúlj a mécsesekhez. Tudom, hogy nem égeted meg a kezed, és a hajadat sem gyullasztod fel, fölé hajolva. Bár. De én nem akarom az étkezőasztalról takarítani a szenes gyufafejeket. Brahiból széttördelt Leibnitzkeksz-mozsákkal és szőlőmagokkal. A szőlőt is nem tudom, miért nem vagytok képesek kint enni, vagy tányérral, ha már egyesével kell kiköpni minden szem minden magját. A cipőmben is volt egy. Legalábbis nem egy nap háromszor akarom letörölni.

Vaalki sír. Valaki visít. Valaki ütemesen püföl valamit. Nyikorgat. Kutya ugat az ablak alatt. Legyen szíves, Marja Ivanovna, kérje meg a papáját, oldassa el azt a kutyát, mert vonít. A húgom már megint egész éjjel nem aludt.

Edzeni megyek, az jó, minden kedden, és már ez a szalmaszál a késő nyár egymást gyötrő ragacsában. Olyan jó, nagy szeretet van, definiálhatatlan bizalom, erő, szépség, mi vagyunk az elit, utána röppenek még a Gázművekhez is. Gergej, tejből és napsugárból. A légynek sem ártana, így ránézésre, pedig… Ha túl izmos leszek? Ha elfáradok? Ha áttizzadom a menő topomat? Ha este fájni fog? Én beperellek.

Szóval, nagyon kell, elemi jó érzés, meg aztán az emberek, a tekintetek mindig jólesnek, néha flört is. Délután, utána mégis nyűgös vagyok, mert nagyon fáradt, és fáj a seggem, minden mozdulat kín, de vacsorát kérnek, teregetek, fehér blúzt keresek, ki kell vinni a kutyát…

Benézek a blogba, lelkiismeretesen, de attól is csak rosszkedvem lesz. Emberek erőszakolják rám a fogalmaikat és gyűlölködő ítéleteiket, emberek, akik nem hajlandóak olvasni, értelmezni, csak a feszkót keresik.

Facebook: segítsek. Nem tudok segíteni, nem bírom azt, amire mások vágynak, nem a javakhoz vagyok közelebb náluk, hanem ahhoz, hogy kitalálom magamnak, mit akarok, és megoldom egyedül. Ez nevelt fel.

Link is érkezik: fullkoppintás blog. Feldühít.

Hamar átkattintok a banki ügyeimre, ott se vidámság van.

Lecsukom, irritál.

Két kedvenckistányér maradt, ma törtem el egyet. És valami eszement bűz árad az egyik lefolyóból.

Ilyenkor pedig mindezt leszarjuk, itthagyjuk. Erőt veszünk magunkon, megfogjuk a ház 6 év feletti polgárait, és elhúzunk a Palatinusra. Laptoptalan, csibészként. Egy kicsit ügyintézünk: egy (szolidabb) csekk, egy hivataloslevél-feladás, előző oviba beugrom, leadom a Menzakártyát. Aztán buszozunk, ülök velük, könnyen vagyok kedves. Jé, milyen nyári a combom. Veszünk földi jót a Margit hídfő cébéájában. Felkotort utakon, portengerben, de eljutunk odáig, és hullámfürdőzünk (minden óra háromnegyedkor), és véletlenül találkozunk unokatestvérünkkel és nagynénénkkel, meg a hozzájuk tartozó négy gyerekkel.

Én miért nem jártam strandra többet? A Palatinus nem is drága, és gyerekkori emlékeimhez képest pazar. Napfény a bőrömön! Kisimulnak a ragyák. Hízelgő tekintetek. Rajtam most van egy kis plusz, de így is kifejezett menőség a strandon lennem, nem is feszengek. A világ legdögösebb pincérfiúja nagyon kedvesen köszön, jé. Bár élesebben látnék! Egy angliai olvasó: boldog, hogy élőben is. Fürdőzöm. Menő ez is, hogy öt gyerekkel vagyok, büszkeség van bennem. Összeszokottak, feltalálják magukat, édesek. Bicskával vágott kolbász, kiharapott bőrű májas, fagyasztott gyümölcs, csak úgy, zacskóból! Fantáziák: el kéne lógni iskolai napokat, és itt lebzselni. Még lesz meleg.

Csúszdáztam is, olyanon, amihez bátorság kell, és a fiam rábeszélt és örült nekem, velem! Az a meredek rész a narancssárgán olyan volt, mint a gyógyíthatatlan betegség: hiába az ellenállás, nem lehet kivédeni. Hát akkor legyen.

A nagynéném annyira cuki, hogy hazahoz. Lőrinc nem fér be, készséggel gyalogol, és hoz Illy kapszulát. Általa még gyorsan részt veszek egy aug. 31-ig tartó nyereményjátékon is, bedobja a szelvényt.

Nekik nyárbúcsú, felszabadult ugrabugra. Engem átmos, értelmet nyertek az itthoni dolgok. Hajam fakó maradt, de boldog vagyok. Holnaptól új világ jön, nekik rendszeresség: Lőrincnek gimnázium, még-semmi-baj, Julisnak második osztály, nagy lelki teher, sajnos, mérséklendő, ellensúlyozandó. Nem tudok megoldani másik iskolát. Babadávidnak új ovi, nagycsoport. Nekem aktív ősz, szabadság, sok csendes óra, edzés olvasókkal, edzés Eddel, erdei futás, kávék teraszokon, fotózás, olvasás, jó szövegek, új projektek, új cuccok. Hogy szinte teljesen le lehet szarni a sok nyünyüző aggályt, szülőiértekezlet-jegyzetet, a felkiáltójeleket, és úgy sem történik semmi különös, azt már tavaly kitapasztaltam. Nem, nem lesz semmi, ha nem kötjük be csütörtökről péntekre a tankönyveket. A gyerek tekintete számít. Mihez lenne kedved? Markomba csúsztatja a tenyerét. Áldott vagyok én.

Ti hogy búcsúztatok tőle?

van egészséges, esztétikus,. tartós fogyás. ennyit szeretnék mondani.

 

38 thoughts on “a nyári szünet utolsó napja

  1. Ó, ez most jól esett! A chilis kávé Illy? Kapszulás?
    Nekem a mai nap két legnagyobb élménye (erős kontraszt az irodai munkával) a TRX, és még utána kertmozizás a MomKultban: Anyám és más futóbolondok a családból.

  2. Ma kétszer is racsodalkoztak emberek, hogy nekem 4 gyerekem van. Egyedül voltam velük ügyet intézni, a legkisebb rajtam, csatosban, 7 hónapos. A többi is elég jól viselkedett, kaptunk pár elismerő szót, jól esett. Büszke vagyok rájuk. De már várom a holnapot, a 3 éves ovis lesz, kis szusszanás nagyon rám fér már. Ma csinált egy nagy balhét. A nagyobb fiam és lányom este megvárta, míg elalszanak a kicsik. Beszélgettünk sokat az iskoláról, hogy en miket rosszalkodtam, ilyeneket kérdeztek. A fiam azt mondja, szerintem az öcsit örökbe kéne adnunk. De mondom, azt nem lehet. Akkor legalabb fényképezd le, és tedd fel a vaterara, hogy ingyen vigye el, akinek kell…

    • 😀

      Az egyik marosvásárhelyi iskolában oktoberfesteznek a kölykök ősszel és tavasszal is, vagyis árulják a saját maguk készítette italokat és ételeket. Van egy megunt játék és könyv szekció is, oda volt év, amikor bekerült volna a tankönyvek mellé a kisöccs is, ha meg nem akadályozzák.

  3. Én is nagyon várom már a ma reggelt (ó, a csudába, rég el kellett volna menjek aludni), újra óvoda a legkisebbnek, a legnagyobb meg kollégiumba ment (küzd olyanokkal, hogy milyen edényt vigyen be főzni és hasonlók), esetleg a másfél hónappal ezelőtti emailedre is fogok tudni válaszolni (tele vagyok indokokkal, hogy eddig miért nem, és a héten sem fog összejönni…).
    Az ötgyerekes strandramenésről már azt hiszem írtam két éve, hogy milyen menő dolog, az elismerő pillantások tömkelege 🙂
    És mi is elmentünk ma (vagyis tegnap) a Palatinusra, csak egy másikra, de ugyanaz a neve, és ma a kivételes egy gyerek/két felnőtt nagyon laza felállásban, iszonyat jó volt, öt vagy hat család lézengett az egész strandon, tiszta Hawaii és magánstrand feeling. És pont nekem is az jutott eszembe, hogy el kéne még lógni egy-két iskolai napot, épp a nagyobbakat próbálom meggyőzni erről, és kimenni a strandra addig, amíg meleg van és hétköznapi üresség.

  4. Annyira jo a polod, nekem is kell egy ilyen! 😄
    Tetszett az iras, jo volt a hangulata! En meg nem akarom elbucsuztatni a nyarat, ragaszkodom. 🙂

  5. Nekünk tegnap esti nyárbúcsúztató vacsora két rég nem látott jó baráttal: És igen, maradjon még ez a hangulat, hét végén Balaton, annyira jó ez így…!

  6. Két cica a fán épp, itt kapirgálnak.
    Színezem a hajam, késünk el. A nagyok elmentek, a kicsi új ovit kezd, ráérősen eszi májkrémes kiflijét.
    Megtaláltam Pikareszknek a Harmonia Caelestist dobozmélyben, és sírtam, hogy mennyi elsőrangú szépirodalom van a lakásban, tanárkorszakomból, könyvek, és évek óta dobozban, 6 éve talán, bő 700, válogatott, gyönyörű. Fölrakom polcra még szeptemberben. Leporolom….
    Lesz luxusmagyróra, sőt, sorozat, már biztos. Meg fogom hirdetni.
    A mellem még nagyobb lett.

  7. Nyárpótlás most, ezerrel, mert nem jutottam el a tengerhez mégsem… de vettem (holt)tengeri fürdősót! Mindennap strandolunk, a máskor vállalhatatlan bikiniben, üres strandon csináljuk a bizniszt a hekkernek, hosszútávú úszás, önfeledt tollaslabdázás, egyre korábban sötétedik, sajnos. Instant nyaralások, egy nap a Dunán, a szédítő nyílt vízen, egy nap Velencei tó, A hétvég még így telik. Remélem, a jövő hét is. Rövid- és egyben hosszútávú tervem, hogy egyszer délelőtt strandoljak! Munkaidőben! (Helyett)

  8. Nagyoknak évnyitó. 3., 4. osztály. Becsülettel keltek, öltöztek, mentek maguktól mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, egy szót nem kellett mondani nekik. Fiam kopog a wc ajtón, kössem meg a nyakkendőjét. Kérdem, hány óra, negyed nyolc. Akkor had fejezzem be, mindjárt jövök. Addigra nővére megköti neki. Anyával (Veri) elmennek, valakinek alá kell írni a tankönyveket. Anya sugárzik, vidámságtól, szépségtől, fiatalságtól. Mindig a nővérüknek nézik.
    Én viszem oviba a 4 évest, két hónap szünet után. Minden ruhából +1, induló készlet. Nem akarok oviba menni, mondja. Cipő föl, állatot viszel? Nem akarok oviba menni. Állatot viszel? A tigrist. Bújik, megyünk, örül, puszi, belémbújik, óvónéninek nagy ölelés.
    Haza, anyát bevárom, kinek ki lett az osztályfőnöke. Aztán irány a város.

  9. Olyan korszakban vagyok, hogy mindentől vidáman búcsúzom, mert tudom, hogy a helyére jön valami még jobb.
    És még csak attól sem félek, hogy ez elmúlik. Mert tudom, hogy akkor is valami még jobb jön a helyébe.
    Ez nem jelenti azt, hogy minden nap vidám vagyok meg ugrabugrálok, meg hogy minden fullos és tökéletes. Nothing’s ever perfect, you know, bármit is jelentsen a perfect. Viszont olyan nagyon mélyen, az alapoknál nyugodt és biztos és derűs. Ez nem az instagramos-facebookos mindennaphurrá-öröm, ez olyasmi, amit nem lehet fényképezni, mert csak az láthatja, aki.
    Azt hiszem, talán ez az, amikor az ember önmaga.

    • Ezt olyan jo olvasni, és igen, értem, hogy az olyan lehet, közben meg idegesít, hogy én még sokszor érzem várakozó állásban magam és izgulok, hogy mi les. De várom és tudom, hogy lesz olyan, amikor már nem kell. Most se kéne.

  10. Az enyémek most lettek akkorák (8,10), hogy szinte soha nem nehézség velük a létezés. Ügyesek, önállóak, konfliktusaikat zömmel maguk intézik, nagyon különbözőek, és nagyon érdekes, sokszor kifejezetten szórakoztató, ahogy látják a világot. Nem vártam az iskolát. A nagyobbik gimnáziumban kezd, egyelőre úgy látom, jó kezekben lesz. A kicsi, amikor meglátta a másodikos munkafüzeteket, zokogni kezdett. Csupa feladat, kevés kép. Őt kifejezetten sajnálom. Neki nagyon nem való a poroszos.

  11. A lányoknak ez az első év, hogy mindenki máshol, csak a legkisebb marad a fenekén, bár mivel gimis lett, másik szárnyban. A két nagyobbik főiskolára-egyetemre, a középső pláne Pécsre… A szerelme már egy éve ott tanul, albérletben lakik két másik fiúval, a lányom is mehetett volna oda, erre közölte, hogy ő inkább megy kollégiumba, meg akarja ismerni a többieket is, valamint nem szeretné egy szép napon úgy találni magát, hogy három fiúra főz, mos, takarít. Mindig tudtam, hogy van esze, de hogy ennyi!
    Nekünk meg remek tengerparti őszölés jut, jó idő van, a víz meleg, érik a füge, kevesebb az ember. Két keserűség: az alattunk lakók feszt bagóznak a teraszon, és a kedves otthon felejtette a könyvolvasóját.

      • Igen, már megoldottuk, de kicsit bonyi, egy felhőben van rengeteg könyvünk, de csak mobiban, a tabletemre meg nem lehet konvertálóprogramot tölteni. A megoldás: a kedves dolgozós laptopjára lett calibre töltve, könyvek konvertálva, aztán pdf-ben át a tabletre. Így járjon az ember informatikussal nyaralni. Ráadásul olyannal, aki sokat olvas, de válogatós, és nem jó neki a sok nyári chicklit és csajos sci-fi, ami nálam van, csak Updike meg Ulickaja.

          • Most ami hirtelen eszembe jut, mert fenn van az olvasómon, az két Margaret Atwood, A szolgálólány meséje és a Guvat és gazella. Ursula K. LeGuintől A sötétség balkeze – jó régi, de mindig előveszem. Pár Joan Sloncewski, ez elég hard scifi az én ízlésemnek, de a kedves szerint ez is csajos, mert két tudományos fejtegetés között mindig hosszasan taglalja, kin milyen ruha van és milyen a frizurája 🙂 Meg az Emlékek őre sorozat, Lois Lowry, láttam a filmet, és nagyon nem tetszett, aztán kíváncsiságból beleolvastam és úgy sokkal jobb. A kedvesnek Sturgeon is “csajos”, gondolom a nagyon áradó, költői nyelvezet miatt, de én imádom – most éppen a Több mint emberit olvasom újra -, és ő Orson Scott Cardért sem rajong, én meg de. (A Végjáték könyvek vannak itt velem, de már olvasta, és nem akarja még egyszer.) Ciki, nem ciki, de nekem könyvben az Éhezők viadala is tetszik…

            • nekem már ez a felsorolás is sci-fi, hogy lehet ennyi szabadidő, ilyen sok könyvet elolvasni. na, majd ha az enyemek is egyetemisták lesznek! 🙂 zűrös idők ezek. azt is sikertelenül probalom felidézni, mit csináltunk a nyári szünet utolsó napján, pedig csak két hete volt…
              a, megvan, kimostam az új évadra szánt ruháikat, elrendeztem a szekrényuket, hogy reggelente csak rá kelljen nyúlni, elmostam az ebédes meg a gyümölcsös dobozokat, szídtam őket, mint a bokrot ezért-azért, összeraktam a magam egyheti cuccát, mert most máshol töltöm a hétköznapokat, aztán este az emeleteságyban hosszan beszélgettünk és összebújva aludtunk el.

            • megint1maggie, mindketten nagyon gyorsan olvasunk, az a különbség, hogy ő tud direkt lassabban, hogy tovább tartson a könyv, én meg nem…

      • Pedig a család egy része nagyon ellene volt, mehetett volna az Eltére is, szerintem nagyon jó döntés volt elhúzni. (Bár nekem ugye Miskolcról még messzebb lesz, de akkor is támogattam.) Én a szakválasztásán lepődtem meg – matek-magyar – mert télen még matek-fizika volt a nyerő, de azt mondta, hogy szeretne sokoldalú lenni 🙂

        • Egyetemen mesélte az egyik tanárom, hogy ő mindenáron matek-magyar szakos akart lenni, de nem indult szakpárban, ezért elvégezte egymás után. Kicsit furcsán néztek rá, de az idő őt igazolta, mindkét szakterületet szereti, és használja is a munkájában. Nem mellesleg pedig tökjó fej, az egyik legokosabb és legkreatívabb ember, akit ismerek.

          • Nálunk (az én egyetemista koromban) egy híres példa volt, az Osiris helyesírási szótár szerzője. A csodájára jártunk, mert az ELTE-n a magyar és a matek külön kar, külön épület, gyakorlatilag összeegyeztethetetlen tanrenddel és buszozással.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s