Azt hiszem, ezt a fogalmat nem használjuk mindig pontosan.
Költői kérdés: amire nem kell válaszolni. Miért? Mert nem azért van feltéve.
De miért?
Nincs válasz? Nem tudjuk a választ? Vagy értelmetlen a kérdés? (Hány éves a kapitány?) Bővebben…
melléknevek sorozat 29., de nem is, mert 30.
Ezt olyan lekezelően szokták mondani: most divat a futás, divat a konditerem, divat a ketogén. Az ember összerezzen, szinte szégyelli magát, amiért valamit másképp csinál, hogy akkor ő csak bedőlt valaminek. Melegnek lenni is divat, nem ám kigúnyolt, undorítóan firtatott, össztűzben is bátran vállalt identitás, a melegfelvonulás is divat, nem pedig polgári jogi tett, és divat az egyenlőség is, nem pedig cél és áhított közjó. De még a válás is divat. Bezzeg a jól bevált, igazi, klasszikus dolgok! Bővebben…
Mégpedig rendszeresen! A Hobbihelyesírók oldalán már hétfőtől fent van az eheti kvíz: Bővebben…
melléknevek sorozat 29.
Tegnap volt a könyvbemutató. Nagyon örülök, hogy a sűrű életetekből el tudtatok jönni! Nekem az volt az álmom, hogy egy nap ott és pont ott lesz a könyvem bemutatója. És lőn.
Nem olyan lett persze, pont Bővebben…
Jól megmondják. A gúnyos, támadó, álvagány szavak használatáról és a hozzá kapcsolódó minősítgető személyeskedésről írok, mármint ahogy ez a köztérben zajlik.
Amikor az ember ír, persze hatásos szöveget akar.
De ha igazságos akar lenni, olyasvalaki, akinek lehet adni az ítéletére, márpedig ez fontosabb, mint az aktuális vélemény tartalma, vagy akár a népszerűség, akkor vigyáznia kell, mivel kelti a hatást. Ezt el lehet amúgy tanulni jó szövegekből, nagy elődöktől.
A szöveg szépségével, játékosságával akar hatni? Az erős gondolattal, lenyűgöző logikával, érvelési bravúrral? Az egzotikus témával? Vagy patronokkal, triggerekkel, amire kis hazánk kis újságírásának és kis netes közösségének kis lelkei tutira ugranak majd, mert ú, de kemény?
Nos, a biztosra menés nem bátorság, és a gyalázkodás sem az. Bővebben…
Időnként megkérdezik tőlem, helyes vagy helytelen-e egy-egy szó. Mostanában például Bővebben…
Az előző részek:
Hagyjuk mármost kedves fitogtatnivalómat, a sportot, ami nekem nagy szembenézés meg változás volt, mert nem tudtam magamról, hogy efféle volnék, de ettől még nem lesz kevésbé idegesítő annak, aki nincs benne.
Szóval, a tündökölni akarás nehéz dolog.
Elmeséled, hogy azt mondta a harisnyagyáros, hogy gyönyörű a lábad. Végül is, nem te mondod, ő mondta, mit tehetsz te arról.
Miért csinálod ezt ma is?
Mert önbizalomhiányos vagy. Bővebben…
Azóta felnőttünk. És most már a sikeres élet c. nyaktörős loholásban méregetjük egymást, a szomszédot, a celebeket.
Én ugye fullértelmiségi, fővárosi közegben élek középiskolás korom óta (előtte nem full-). Igen, az húzza és viszi az embert, ha nála okosabb emberek körében tölti a napjait, “erős” osztályba jár. Biztosan termékenyítő hatással van mindenkire, ha motivált, eszes, eredeti emberek között és a nekik szánt, őket kielégítő pezsgő közegben van, én mégsem hiszek abban, hogy “a közeg felzárkóztat”. Abban meg egyáltalán nem, hogy egy másik ember teljesítménye, az utolérni-legyőzni akarás szerencsés motiváció volna. Sőt, hogy bármiben érdemes másokat nézni. Teljesítmény kicsikarható, de a lélek és a belső motiváció elsorvad, és rengeteg stressz és frusztráció termelődik.
Azok csinálják ezt, akik nem érkeztek meg önmagukba. És iszonyúan rombolja őket.
Az összeméregetésről beszélek, és nem arról, hogy jó, jobb, nagyon jó akarsz lenni valamiben, amit amúgy mások is csinálnak. Bővebben…
Akkor már Fehérváron laktunk, ő amúgy debreceni volt…
Tamásnak hívták, nagyon szerettem.
Amikor az ember múlt időt használ, akkor mindig lesz egy okoska, aki rászól: miért, már nem debreceni? Már nem úgy hívják?
Sőt: miért, már meghalt?
És úgy érzi, de jót mondott, ő most segített helyesen beszélni.
Vannak ilyen műszaki értelmiségiek, szerintük a szónak és nyelvtani formának egy jelentése lehet, és minden legyen 1:1 megfeleltethető, logikus. Őnekik van bajuk a műanyag üveg, a betontalpfa és társaival is. Mert a beton, az nem fa! Bővebben…
Ma a szóismétlésről írok, erről a gyakran félreértett és olyannyira elkerülni ohajtott (igen, keress rá így) stiláris jelenségről.
A szóismétléstől félnetek nem kell: a szóismétlésnek a csiszolt stílusú nyelvhasználó beszédében és írásában megvan a maga szerepe, mégpedig jelentékeny szerepe. Itt például nyomatékosítottam vele.
De csak az övében, aki tehát tudatosan alkalmazza. Mindenképp szinonimát találni izzadságszagú és iskolás törekvés, kijavítgatni a gyereket meg állat ciki, félművelt okoskodók szokása, és értelmetlen is. Tudatos nyelvhasználóként milyen okokból élünk tehát a szóismétléssel? Bővebben…
melléknevek sorozat 28.
folyamatos melléknévi igenév, összetett szóból
Azt kérdezik, vállalok-e személyi edzést. Bővebben…
melléknevek sorozat 27.
az éd-, az valami tő lehet: édeleg,
az -s meg egy denominális nomenképző
Lejöttem a szénhidrátról. Még tavaly ilyenkor, egyébként, onnantól csak alkalmi drogos voltam, kenyeret nem ettem egyáltalán. Vagyis a finomított szénhidrátról jöttem le: a fehérlisztről és a cukorról. A durum- és tönkölylisztől és a belőlük készült olaszos jellegű tésztákról nem. De aztán a gabonákról is ám, úgy, ahogy van, rizsestül, kukoricástul, meg az édesebb zöldségekről, és lényegében a gyümölcsökről is (csak citrom, lime, nagyon savanyú alma kiáztatva, bogyósok). Tejtermékek is csak mértékkel, mert azok is édesek ám.
Fokozatos volt a lejövés, nem dogmatikus, nem tiltós, nem kényszerű, inkább kísérlet, és mivel nem más akarta, én akartam, vagyis alakultam olyanná, a testem jelzéseit követve, aki ezt akarja, mert ez a jó neki, nem volt nehéz. Nagyon jól lettem tőle.
Általában az édes íz szerepe jelentősen visszaszorult az étkezésemben. Bővebben…
melléknevek sorozat 26.
Én nagyon remélem, ezt külön írjuk még. Igen, igen, megnéztem.
igei idiómából képzett folyamatos melléknévi igenév
Na szóval, van ez a kétségtelenül létező tendencia, antifeminista kollégáink vesszőparipája (na, vajon lehet-e ide jelzőt tenni? kedvelt vesszőparipája? remek vesszőparipája? vagy: egyik vesszőparipa? nem. a vesszőparipa nem bír el jelzőt. pőre paripa ő). Nehéz tömören megfogalmazni, de olyasmi, hogy a fiatal és csinos nőkkel úgy általában a világ, azon belül is a férfiak előzékenyen bánnak. Átengedik őket az úton, meg hazaviszik kocsival, szívességeket tesznek nekik, előreengedik őket az ajtóban — ez jár nekik, mert nők, pontosabban: mert szexcélpontnak alkalmas fiatal nők.
Mintegy jutalmazzák őket azért, hogy életerősek és szépek.
Természet: Bünteti a szenvedést és jutalmazza az örömet.
Az antifeminista kollégák ezt persze úgy értik, hogy ezt a nő tudatosan csinálja. Bővebben…
A legutóbbi írásom:
most akkor elmesélem, nekünk milyen volt
nagy olvasottságot hozott, és heves kommentözönt váltott ki. A látható kommentet jelző szám (210) mellett a szerkesztőmben a negyvekilences szám van pirossal: ennyi be nem engedett, amúgy nagyon ostoba, elvakultan ideológiai komment is érkezett.
Mindig öröm ez egy bloggernek, és megihleti új témákra.
Az egyik amelyet törzsolvasó írt, ez áll:
Csak azt nem értem, hogy tudod ilyen hideg, részvétlen, haragvó megvetéssel odalökni, hogy “mert nem volt szerető szívű anyukátok”.
Haragvó.
A blogger haragszik. Miért haragszik? Nem szép tőle.
Eleve, egy nő, amint haragszik, ejnye.
Miközben egy agresszív, nőgyűlölő kommentre reagáltam a bejegyzéssel. Azt persze vagy szó nélkül hagyja, vagy egy mondattal elintézi: persze, azt is elítélem. Bővebben…
melléknevek sorozat 25.
Ez baromi érdekes most, micsoda inspirációk áramlanak! Még a hülye kommentek is hasznomra vannak.
Leleményes cím, érzékeny reakció és továbbgondolása a “primal” című bejegyzésnek Isoldénél:
Fagyott tavi nádas húrján citerázni
Én csak azt nem értem, honnan jön ez, hogy hitelesnek kell lenni.
Miért kellene hitelesnek lennünk, kinek a kedvéért?
Ki mondja azt, hogy jó, van ez, amiről beszélsz, de akkor azt tessék teljes elvhűséggel tolni?
Nem tolom.
Ez itt, kérem, a csodálatos huszonegyedik század, az alternatívák bősége: összerakhatom elemeiből a létemet. Még vicces is, nem számít, hogy egységes legyen, nem kell összeillenie, nem kell egy színben tartanom.
Nem dogma, nem eszme, nem elv, nem szabálylista. Nem kell a véremet adnom érte. Nem kell, hogy mindenemet irányítsa. Bővebben…
A ma kivesézendő egyenlőtlenségünk kommunikációs és érzelmi természetű, és megfigyelésem szerint nagyon gyakori.
Hányan vagyunk, akik azért esünk kétségbe időről időre, mert általában jó fej, együttműködő, érzelemgazdag ugyan a partnerünk, mélyen és elemien érezzük, hogy mennyivel jobb nekünk, mint sok nőnek, viszont ez a partner időnként egyszerűen nem hallja meg és nem hiszi el, amit mondunk.
És szinte csak ez a baj vele.
melléknevek sorozat 24.
-alom/-elem képzős főnévből, -s képzővel
Hány, de hány nőnek az a végső tanulság: türelmesnek kell lenni. Ezért vár, hallgat, és ettől reméli, hogy béke lesz.
És nincs béke.
Mert nem az a probléma, hogy ez a nő nem elég türelmes, hogy ingerült, könnyen felcsattan, veszekedős, kiégett, hanem az, hogy apa mélyen, a beléivódott szereppel, a jogosultságok birtokában, az olykor érthetetlenül túlzó önértékelésével, tudjátok, az a fajta, aki meghatottan gratulál önmagának, ha meló után még vásárolni volt az ALDIban, azt gondolja, hogy igazán itt ő számít, ő hozza a pénzt, őt kell csodálni, ő az ész, ő fogja eligazítani gyermekeit — és különösen a fiát — az Élet dolgaiban. Bővebben…
Ezt voltaképpen a filmek hitették el velünk. Minden második filmben (krimi is lehet, dráma is, horror, vígjáték, kosztümös, tényleg bármi) van egy szereplő, akiről azt hittük, gonosz, érzéketlen, netán intrikus, vagy ritka csúf és úgy gonosz, és egy éles helyzetben valami meglepőt cselekszik (esetleg csak annyi, hogy elneveti magát, vagy igen gyakran lánykér, hőstettet hajt végre, kiderül, hogy ő mentette meg annak idején a főhős életét, vagy meglepetésünkre nem ő a gyilkos), és akkor kiderül, hogy nem kell tőle félni, ő mégiscsak jó ember, igazán tud szeretni, mert a zord külső érzékeny lelket takar…a jégpáncél áttörhető (ez a feladat többnyire a nőkre marad).
A Blue Moonban Colin Firth. A Mary Poppinsban az apa. Pygmalion… és akkor kedvesek és érzőek, zene szól, és mindenki örül.
Mintha az a hirtelen kedvesség stornózná a sok hidegséget, kegyetlen mondatot, közönyt és bántást. Mintha onnantól mindig napfény ragyogna a szemükből — nem tudjuk, mert a nagy felmelegedés a film csúcspontja, és utána öt vagy tíz perc van még a filmből.
És ezek mindig férfiak, mindig. Bővebben…
Nincs időm. Milyen sokszor mondjuk!
Épp időtlenségben ülök… ööö… a Balaton partján, alkonyatban. Déli part, természetesen. Égen nap, vitorlás, hattyú, dinnyetáji gyomorbéke.
Nincs időnk… elintézni valamit, amit régóta halogatunk. Barátokkal találkozni. Elolvasni egy könyvet. Meglátogatni idős rokonunkat. Elmenni egy kiállításra. Rendszeresen futni. Nincs időnk.
Én nem mondom, hogy ez kifogás. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 