cicik és popsik mindenhol

Itt az uborkakovászoló hőség. Kerthelyiségek és tópartok, lenge ruhák, farmersortok és ujjatlan felsők. Csak úgy káprázik a szem a nagy fényességben, el vannak veszve, azt hiszem. Nagy gyötrelem ez a férfiembernek! Dekoltázsok, lebarnult combok látványa ingerli, és több hónapra prolongálják a gyötrelmet. Már a villamoson sem lehet nyugodtan ülni, és próbálj csak elmenni egy szórakozóhelyre… (Azért, ahogy nézem, mégis mennek.)

Ezt itt egy magazin- és blogklisé. De hallottam már élő embertől is. Legutóbb az érző szívű Pash Cutter blogján olvastam (tudjátok, aki ízlésesen felrótta nekem, hogy egyedülálló anya vagyok, ráadásul lányom is van). Hogy nekik milyen nehéz, hogy a nők, a testrészeik így kint vannak, és ez mennyire hat rájuk. Hogy a nők direkt úgy öltöznek, hogy őket ingereljék, egyszerűen minden határon túlmennek ezzel, és hát ne csodálkozzanak, ha… “egy fizikailag is erősebb férfi nem lesz úriember”. Ha bámulják őket, ha tisztességtelen gondolataik lesznek, ha, felhívásnak véve a nő kinézetét, közeledni próbálnak. Nagyon hamar megy át ez a nők felelőssé tételébe: miért olyanok, miért “csinálják” ezt (léteznek, formás a testük, nem fedik el a testüket, felszabadultak.) A nő igazodjon ahhoz, mi “túl” szexi, ne szerezzen izzasztó perceket a férfiaknak, ne “gyötörje”, hogy majdnem, hogy megmutatja, de nem adja (???), mert “tudhatná”, ez a látvány mit vált ki belőlük. És persze a lenge vagy a szűk ruha őneki szól, a szegény éhes férfinak, és minden férfinak, nem ám egyvalakinek, és nem is az illető önkifejező viselete vagy időjáráshoz illesztett öltözete, dehogy. Minden arról szól, minden azért van. És nem ám szemgyönyörködtető élet- és örömkinyilvánítás, urban style, szép testek jó ruhákban, kulturális kód, hanem veszélyes, manipulatív kínzás, direkt hatalomkiélés!

Hát igen, aki folyton a szexre gondol, annak arcpirító lesz egy-egy csomó is a fenyőbútorban. Ha minden onnan van nézve, akkor az egész világ nedvektől és szándékoktól ragacsos.

Vagy legyen, mondja nekem egy másik férfi, de akkor adja, de gyorsan, hiszen a kinézete üzenet, felhívás keringőre. Vagy nem?

Nem.

De hát akkor miért csinálja?

Hideglelős ám ilyesmit egy deklaráltan és áhítatosan katolikus, és egyébiránt nem is buta férfi blogján olvasni. Bár azt tudjuk, hogy neki nem tiszta sem az agya, sem a szíve. És nem csak a katolikusokra olykor jellemző élettagadó bigottság., bűncentrikusság miatt. Kifejezetten gonosz néha a mi boszorkányvadászunk.

Az az érdekes ebben az egészben, hogy bár a divat mint női fennhatóság van kijelölve, kulturális értelemben nem a nők találták ki, hogy így öltözzenek. Igen, szexualizált a kinézetük, mert szexualizálták őket (a szexualizált szó hozzávetőlegesen tárgyiasítást jelent, tehát azt a folyamatot és állapotot, hogy valakire úgy néznek, mint objektumra, mégpedig elsődlegesen szexuális aktusra, vágybetöltésre alkalmas objektumra, nem pedig úgy, mint egy saját ízléssel, akarattal rendelkező, tiszteletre méltó, mihozzánk, a definiálókhoz hasonlatos szubjektumra). A szexualizáltságban sokan tevőlegesen részt is vesznek, pontosabban: azzal korreláló módon jelennek meg, nincs ellenükre vagy nem ismerték fel, hogy ez, ami történik, tárgyiasítás, tehát tudatosan, célszerűen öltöznek az adott társadalomban szexinek számító módon. Hogy miért? Például mert ez jelenti az igazodást közegük, kortársaik vagy közvetlen környezetük normáihoz, és mert aki kilóg, az szankciókat kap: nem veszik észre, nevetségesnek tartják, vagy leprűdezik.

De ez mindegy, mert aki szexualizál, tárgyiasít (és esetleg egyes nőket, a “feleségnek valókat”, “tiszteletre méltóakat” ettől valóban vagy látszólag megkíméli), azok nem a nők, és ez a jelenség minden patriarchális társadalomban létezik, a nők nem tehetnek ellene, úgy értem, maga a tárgyiasítás folyamata ellen érdemben semmit. A többi, hogy konkrétan mi számít kihívónak, túlzónak, relatív részletkérdés.

Ahogy az előbbi linken olvashatjátok: a “kurvás” vagy enyhébb változatban, “provokatív-felkínálkozó-kihívó” minősítéssel nem az a probléma, hogy kiket sorolunk e körbe — ezen napestig elvitázhatnánk –, hanem az, hogy maga a kategória léte elfogadhatatlan, mert azt sugallja, hogy vannak olyan nők, akik arra valók, és velük olyasmit lehet megtenni, amit egyetlen humán lénnyel sem lehetne egy igazságos világban, de úgy, hogy eszébe sem jutna senkinek, semmiféle tradícióra vagy hormonra vagy törvényszerűségre vagy filmszakadásra hivatkozva. Nem, nem kurva az, aki másodlagos nemi jellegeit láthatóvá teszi vagy kihangsúlyozza — egyébként mindannyian ezt tesszük többé-kevésbé, ilyenkor érezzük magunkat csinosnak, ilyenkor mondják ránk is, hogy de jól nézel ki! –, és nem kurva az sem, akinek sűrűn váltogatott partnerei, nem feltétlenül lélekdús, esetenként alkoholban fogant szexuális élményei vannak. Lehet felszabadult szexualitású nő, lehet érdekvezérelt és lehet traumaáldozat. Maga a kurva, kurvás kategória elfogadhatatlan.

Hogy mi szexi, mi nem, mi számít feslett kinézetnek, azt mindig a férfiszempont, a férfiérdeket szolgáló intézmények és hiedelmek döntik el. És ami hátborzongató: a férfiigény. Sok férfi bárokba jár, szórakozóhelyekre meg strandra, hogy női testeket láthasson, neki igénye, hogy lenge ruhás nőket, nagy, meztelen bőrfelületeket nézhessen, a közelükben legyen. A pornó sem más ebből a szempontból. Tehát vannak olyan férfiak, akik igénylik ezt, gyönyörködteti őket (és persze teljesen biztosak abban, hogy a látvány nekik szól, értük van, és ez néha így is van). Más férfiak, vagy akár ugyanazek meg, miközben kocsányon lg a szemük, ugyanezért a kinézetért hibáztatják a nőket (“szörnyű, hogy manapság…”), erkölcsileg ítélnek, és ebből elég hamar jön a “ne csodálkozzon”, vagyis a felelősség áthárítása és a degradáló minősítések, a verbális zaklatás, a molesztálás vagy akár a durvább erőszak legitimálása.

Mert hogy? Mert hogy a férfi nem tud felelősséget állalni a saját gerjedelméért.

Sokan mondják, gondolják, hogy milyen teher ez a sok “félmeztelen” nő látványnak, de nem mindenki. Van, aki a reakcióját magánügynek tartja, mint valami fóbiát vagy rossz szokást, nem áll elő azzal, hogy “ez természetes”. És nem is minden férfiban motoszkál ez (hogy ők mit kapnak, ha ezt megtudják róluk, az se valami skandináv diadalmenet). Titkon sem érzik ezt, vagy csak ritkán. Még csak nem is a melegekre gondolok: nem minden heteroszexuális férfi van így vele. De ez a norma, és ezt jelenti a rape culture: jogom van hozzá, a nő a kihívó, nekem a nehéz és az én problémám számít ( = a nőhöz jutás), mert én vagyok a férfi, valamint a nő egy dimenzióra (szexus) való szűkítése.

Persze, bizonyos látványok bizonyos emberekben erős reakciókat váltanak ki. Ki tudja? Csak vicces filmekből tudjuk, hogy van olyan lábfetisiszta aki egy kopogó cipő képzetét, hangját és a hozzá tartozó nőt nem tudja kiverni a fejéből. A többséghez tartozó, “normális” orientációjú, ép férfi az, akinél ezt a közeg elfogadja természetesnek, bocsánatosnak. Mások, például egy erősebb drive-jú leszbikus, vagy mondjuk egy fogyatékkal élő férfi igyekszik ezt titkolni.

Akik ezt biztosan átélik: a frusztrált, a szexualitást a helyén kezelni nem tudó, nem túl vonzó férfiak.

Van, aki kevésbé ingerlődik a női testrészek látványától, nem ezt érzékeli az emberből.

Van, aki csak akkor ingerlődik, ha tartósan nem jut nő közelébe. Ők hajlamosak ideológiát kovácsolni, hogy ezt a kínzó érzést, a megfosztottságét valahogy kezeljék, azt, hogy noha férfiak, nem, nem tehetnek meg mindent, sőt, bunkónak és nevetségesnek számítanak, ha nagyon látszik, hogy mennyire csorog a nyáluk.

Van, aki ingerlődik fiatalon vagy élete egyes szakaszaiban, de mondjuk megvakul, amikor olyan párkapcsolata lesz.

Te vagy a felelős az ingerlődésedért. Te vagy a felelős azért, hogy az akármilyen feltörő testi vagy félig testi, meg a lelki késztetéseiddel mihez kezdesz. Kovácsolsz-e belőle ideológiát, mások ellen fordítod, vagy teszel valamit azért, hogy emberibbek legyenek a megnyilvánulásaid, személynek érzékeld a másik embert, emberszámba vedd azokat is, akik nem szexuális célpontjaid, és képes legyél általános, szexfüggetlen barátságossággal létezni a világban.

 

78 thoughts on “cicik és popsik mindenhol

  1. Ehhez nincs mit hozzátenni. Talán csak azt a fotót, amin tokától bokáig csadorba öltözött fiatal nőket stírölnek fiatal arab pasasok. Vagy azt a tisztes, őszes halántékot, aki annyira durván, nyálcsorgatóan megbámult valamelyik nap (még a szája is mozgott, esküszöm, de nem mondani akart valamit, hanem imitált valamit, jaj, nem akarok belegondolni), mikor bringával megérkeztem a szupermarketbe. Antinő farmer térdnadrág és pamut fekete póló volt rajtam. Ennyit a kidobott cicikről és fellibbenő szoknyákról. Pont erről forgatott filmet egy amerikai lány, nem tudom hol, de annyi volt, hogy farmerben és pólóban, smink nélkül végigment egy városrészen, és felvette, hányan szólították le. Döbbenet.

    • Én asszem, kihívónak számítok így a nyárban, de soha nem tapasztalok ilyet. Nagyon kedvesek, meg minden, de semmi durva vagy direkt. Vajon miért?

      A lány belga, és ez a cikk az ÉVA magazinnak íródott, felkérésre, de mire megírtam, mégse akartak a témával foglalkozni (rasszista aggály). Előbb az jött egy részletesen ábeszélt cikkre, hogy “biztos vagyok benne, hogy átmegy”, én már ezt sem értettem, hiszen meg volt szabva, hogyan, mit írjak. Aztán semmi. Mindez valami tizenkét, mindenki megeleégedésére írott cikk után. És ki se fizették, János halála után írtam nekik, hogy esetleg mégis, egy megrendelt munkát, de csak ígéret jött. Azóta nem szeretem őket, aljas egy húzás volt.
      https://csakazolvassa.hu/2012/08/25/utcalanyrol-jott-a-hir/

      • Szerintem te azért nem tapasztalsz ilyet, mert más közegben mozogsz. Itt, proliföldén ez gyakorlatilag mindennapos. Ha felmegyek anyósomhoz Ferenchegyre, ott nekem se szól be senki.

        • Tehát akkor ez nem természeti törvény, hanem társadalmi tudat kérdése, azé, hogy mit tolerál a társdalom, mit nem.

          Az az érdekes, hogy két kérdés után kiderül, hogy amitől ők úgy szenvednek, a folyamatos szexelhetnék, az egyben a nagy büszkeségük is. Nem akarnak ők ettől megszabadulni. Idomuljanak a nők. majd addig érvel meg nyomaszt, amíg eléri, amit akar, és neki jó lesz, mindenki másnak pedig szar.

          Bennem a kívánkozó-gerjedező férfiakhoz hasonlatos késztetés néha, hogy a sunyi-agresszív szomszédomat felrúgjam, mégse teszek ilyet, sőt, nem is éreztetem vele, sőt, normális hangon köszönök neki. Pedig ő nem gyanútlanul szűk topot vesz (amúgy de, de ez más kérdés…), hanem tényleg fenyegette a gyerekeimet.

          • Bizonyos “társadalmi tudattal” rendelkező réteg számára ez szinte kötelező, különben a társak között felmerül a “Buzi-e vagy?” kérdés. Az utcai catcall szerintem nem magasan kvalifikált férfiak sajátja, ők a neten, álnevek mögé bújva gusztustalankodnak inkább. És, igen: eszükbe se jut abbahagyni, hiszen a kis mini önbecsülésük ebből táplálkozik, ettől férfiak. Mert nem sikerült úgy felnőni, olyan példaképeket választani, aki gerincet meg énképet meg értékeket tett volna beléjük, marad a nők lenyomása.
            Bennem is gyakran készül kitörni a vulkán, ha négynapos izzadságszaggal és hetes borostával áll valaki előttem sorban a boltban, mellettem a villamoson stb. Mégse szólok be. Pedig gerjedek.

  2. A női nem csupa ellentmondás. Sokan szertnek kihívóan öltözködni,majd mélységesen felháborodnak, ha ezt valaki úgy értelmezi, hogy bepróbálkozhat. Logikus, nem? 😛
    Ez kb. pont olyan, mint balra indexelni, majd bekanyarodni jobbra…

    Az állandó feminista magyarázat az az, hogy a nők maguknak öltöznek, nem a rohadt patriarcháknak. Na persze, amikor egy nő a téli fagyban is szoknyát húz tűsarkú csizmával ami térdig ér, és amivel a csúszós járdán méterenként a pofáraesést kockáztatja, az is csak azért van mert neki az a kényelmes 🙂

    Nevetséges ez az egész szemfényvesztő parádézás, a túlzásba vitele a nők egyik alapvető vonásának, hogy szeretnek letagadható módon figyelmet felkelteni. Egy nő nem lehet egyértelmű és egyenes mint egy férfi, nem mehet oda egy idegenhez flörtölni. Ha akar valamit, akkor a figyelmét kell felkelteni, de azt viszont ügyesen, hogy senki ne vádolhassa semmivel utólag. Ha bármi gebasz van, ő nem tehet semmiről… Hiszen szoknyát húzni csak szabad, abban nincsen semmi “olyan”. A tűsarkúban, a harisnyában és a blúzocskában sincs, ami tulajdonképpen egyetlen hatalmas dekoltázs 🙂 Ez egy határig oké is, meg lehet betyárbecsülettel játszani, némi bájos szemérmességgel, vagy ügyesen lavírozva a különböző férfitekintetek között, netán örülni a kitüntető figyelemnek és egy-egy mosollyal viszonozni (a férfiak értékelik az ilyesmit és eszükbe sem jut erőszakoskodni, mondjuk nem a nyóckerben kell próbálkozni vele, az igaz). Meg persze lehet olyan nyomorék femináci módon is, hogy “ne merjen rámnézni egyetlen tahó sem – akkor sem ha direkt kitettem a csöcsöm közszemlére -, mert rögtön feljelentem”.

    Csakhogy ezzel a nők magukkal szúrnak ki. Értem, hogy a nőnek a figyelmet kell felkeltenie, és a kezdeményezés a férfi dolga. De a kurvás öltözködéssel nem “olyan” értelemben hívja fel a férfiak figyelmét, hogy az komoly kapcsolat céljából próbálkozzon be nála. Fogalmazzunk úgy, hogy nekem sem az jut eszembe róla, hogy milyen jó lenne a főztjét megkóstolni 😛

    Egy egyedülálló nő, ha normális értelemben akarja felhívni magára a figyelmet, akkor öltözzön csinosan, diszkréten, elegánsan, szóval jó értelemben nőiesen, de ne kurvásan.

    Ezek a nők nem-alfák figyelmét is fel akarják kelteni, mert azok lekoptatása, elutasítása (és sok esetben megalázása) is cél. Hogy miért? Mert többek között azzel erősítgeti az önbecsülését, simogattatja az egóját, hogy mindenféle hapsik érdeklődését magára vonja, majd jön az, hogy “nem állok szóba veled, mert nem tartozol a kasztomba”.

    Mindenkinek joga van eldönteni, hogy egy nő öltözéke kihívó-e. A divatdiktátortól a pletykás Mari néniig bárkinek. Aztán a vélemények kohéziójából létrejön egy átlagos társadalmi értékítélet, amelynek követése érdekében erős nyomás alá helyezi a társadalom az ettől való eltéréseket. Mióta feltalálta az ember az öltözködést, azóta nyilvánvalóan az egyik szerepe a szexuális kihívás csökkentése. Egyébként ha fogódzókat keresünk, akkor például segítségül hívhatjuk a praktikumot, mint rendezőelvet: például egy olyan felső, aminek nincs háta, az nem praktikus és kizárólag a kihívást szolgálja, egy ruha, amiben nem lehet a legkisebb mértékben sem lehajolni, mert különben azonnal a viselőjének a térdéig lehet belátni, nyilván nem praktikus és csak a kihívást szolgálja, egy miniszoknya, amit a viselőjének átlag két percenként kell igazgatnia, huzigálnia, hogy ne buggyanjon ki belőle a teljes genitáliája, az nem praktikus és nyilván csak a kihívást szolgálja. Szerintem ez eléggé egyszerűen átlátható.

    Azt egyébként milyen női viselkedésmódként jellemeznéd, hogy valaki szándékosan erősen kihívóan öltözködik, így kimegy az utcákra és más közösségi terekbe, és ezzel mindenkit arra kényszerít, hogy az ő szexuális kihívását legyen kénytelen eltűrni? Nyilvánvalóan kell léteznie egy normának, mert ha nem így lenne, akkor az exhibicionista férfiak is nyugodtan lóbálhatnák a farkukat a köztereken, mert szerintük úgy jó, ha figyelnek rájuk. Tehát visszakérdezek: biztosan minden vélemény szubjektív és nincs joga senkinek eldönteni, hogy mi kihívó, mit illik és mit nem?

    • Nem, a nők nem azért csinálnak ilyeneket, nem azért öltözködnek, utasítanak vissza, hogy hatalmaskodjanak. Ez a para a ti sistergő, gyűlölködő, szorongó gondolkodásotokra jellemző.

      Szerintem tökre nem intelligens, érzelmileg okés, kommunikációjában fejlett vagy jó szándékú vagy figyelembe veendő az a kommentelő, aki ezen a blogon fröcsögve és gúnyolódva szidja a feministákat vagy a feminizmust.

      Egyébiránt csak annyit akarok mondani, hogy patriarcha szó nem létezik. Innen mindig tudom, feminista beszélgetésekben is, hogy nem nagyon értik, miről van szó. Mivel nem egyes emberek viselkedése teszi ki a patriarchátust, hanem inkább egy működésmód. Pátriárka, az van, de az mást jelent.

    • Elolvasnád a posztot? Benne van, hogy a kihívó/kurvás/felkínálkozó minősítésekkel mi a gond, és hogy miért nem a mi sarunk, ahogy ránk néznek ( = akarnak nézni). Megtennéd, hogy értelmezed, és tudomásul veszed mint létező álláspontot, és nem írsz olyasmit, amit a poszt már megcáfolt vagy rámutatott, hogy mitől problémás? Ha nem tudsz valóban az itteni állításokhoz viszonyulni, értelmesen érvelni, csak ürügynek használod a posztot két sor olvasása vagy felületes átfutás után, akkor nem lehestz részese a beszélgetésnek.

    • A divat, az önkifejezés mióta kapcsolatos a praktikummal? Egy vastag nyakék? Fültágítás? Csípőnadrág?

      Én azért járok hátamat megmutató felsőben, mert az egy nagyon szép, izmos rész rajtam, büszke vagyok rá, és szeretem, ha egyenletesen barnul, évezet így bringázni, meg így több hőt is lead. Az átizzadt cuccokat nem szeretem. Így én megmutatom a hátam, ettől még a testem az enyém, senkinek nincs joga emiatt bántani vagy rámnyomni, hogy ez mit vált ki belőle. Azt oldja meg ő, ahogy, gondolom, egy strandon is megoldja, meg még a sebészek és nőgyógyászok is mind…

    • “öltözzön csinosan, diszkréten, elegánsan”
      Már megint ez. Komolyan, fiúk, nektek amerikai kertvárosokból kellene nőt választanotok.
      Ha egy nő visszafogott, akkor csak miattatok az? Ha kihívó, akkor szintén csak miattatok? NEKTEK legyen csinos? MIATTATOK legyen diszkrét? Mert ha nem, akkor meglódul a farok, ti meg utána? A nő pedig egye meg, amit főzött?
      Szánalmas.

    • ” Fogalmazzunk úgy, hogy nekem sem az jut eszembe róla, hogy milyen jó lenne a főztjét megkóstolni”
      Ezen most hangosan hahotáztam 😀 😀 😀 ezt a primitív, tesztoszteronnal és gyomorsavval borított férfiagyat! Az ilyen kis primér lények miatt terjednek el az olyan majdnem vicces szólások, amik azt taglalják, hogy egy pasi csak szexet vagy kaját akarhat a nőtől.

  3. Konzervatív katolikusként azt is megkérdőjelezném, hogy helyes-e egy nőnek egyáltalán nadrágot hordania! Felháborító ez a fertő, ami manapság megy. Az alábbi okfejtésekből kiderül, miért van Isten átka az erkölcstelenül öltközködő nőkön:

    Ezen a linken elolvasható Aquinói Szt. Tamás magyarázata az erkölcsösségről az öltközködésben: http://www.newadvent.org/summa/3169.htm

    http://www.olrl.org/virtues/pants.shtml Giuseppe Siri körlevele a férfi ruhák nők által viseléséről

    https://web.archive.org/web/20090901011845/http://sspx.ca/Documents/Bishop-Williamson/September1-1991.htm püspöki levél a női nadrágviselésről

    • És most egészen konkrétan kit érdekel a te véleményed? És a püspököké? Mondják azt, hogy a templomba így vagy úgy öltözve kell menni, ehhez van közük a püspököknek is, meg neked is.
      A nadrág pasiknak miért erkölcsös amúgy? Jézusnak nem volt nadrágja, ugye.

    • “Konzervatív katolikusként azt is megkérdőjelezném, hogy helyes-e egy nőnek egyáltalán nadrágot hordania! ”
      Neked elgurult a gyógyszered!

      Nekem meg nem tetszik, ha egy férfi flip-flop papucsban van. De nem írom le ide, hogy ne hordjanak, mert milyen helytelen. Nem várom el senkitől, hogy levegye, mert NEKEM nem tetszik.

      Mitől férfi ruha a nadrág?? Ki állítja? Milyen alapon?

    • Engem pedig a katolikus tanintézményekben, internátusokban gyerek, faitalkorúak kárára elkövetett szexuális visszaélések (legutóbb Pannonhalma). Ehhez képest a nadrág bagatell. Az a fertő felebarátom, hogy a papok gyerekeket abuzálnak, nem a női nadrág! Szóval, ha kérhetném, légy kedves elgondolkodni ezen dolgok súlyán, mielőtt itt a nők öltözködéséről okfejtesz. Köszönöm

  4. Cici témához: Az egyik régi kapcsolatomban feltettem egyszer a kérdést, kb, egy év után, hogy miért borul bele a pasim minden női dekoltázsba az utcán olyan igazán szánalmas módon, azt volt képes válaszolni a kedves, hogy hát te is így lennél vele ha ezt szoptad volna babakorodban!
    Hátőő.. gondoltam felvilágosítom, hogy engem sem farkasok neveltek, hogy egyéb, pikánsabb alternatívát ne is említsek. Aztán hagytam a fenébe a magyarázatokat, csak annyit mondtam, hogy valóban, még szerencse, mert ha én is anyamellből táplálkoztam volna, talán én is buknék a dekoltázsokra, meg az óriásmell-nedvespóló versenyekre. Mehetnénk együtt is!
    Szerintem azóta is gondolkozik ezen.

    • Te jó ég, mit tettem mindhárom leánygyermekemmel! Évekig szopták a dekoltázsomat! Miattam lesznek leszbikusok.
      (Tudom, hogy itt nem kell hozzátennem, hogy ez vicc, és ha netán tényleg, akkor is stb. stb.)
      Nekem meg tudnak tetszeni szép dekoltázsok az utcán, pedig anyám nem is szoptatott, akkoriban nem volt divat.

    • Erről eszembe jutott, mikor kérdezgették az “utca embereit” arról, hogy szerintük létezik-e embertej, ha már van tehéntej, kecsketej, stb. Hát voltak egypáran akik azt mondták, hogy nem, elvégre mi nem vagyunk állatok. Mondjuk azt nem mondta senki, hogy létezik, de a lányok nem azon nevelkednek 🙂

  5. “a férfi nem tud felelősséget állalni a saját gerjedelméért.”

    Freud doki befigyelt? 😀
    De ez olyan szép, benne hagyhatnád. 🙂

  6. nekem most éppen mindenről az jut eszembe, úgyhogy veletek is megosztom: A nő 1000 fokon – könyv egy nőről, belülről egy pasi (Hallgrímur Helgason) által – talán a legjobb könyv ever!

  7. Hahó! Katholikosz! A blogon csak saját vélemény lehet, beköszönve, másokat embernek nézve, velük érzően kommunikálva és a vádaskodást, címkézést elkerülve fogalmazunk, illetve ez itt a norma. Viccelődni ér. Lelopott, forrásmegnemjelölt, ideologikus szövegek nem lesznek a blogon. Link esetenként, de sok link/komment nem. Ideológia népszerűsítésére az én olvasottségomat, vagyis a munkám eredményét ne használd.

  8. Az a nagy helyzet, hogy a tradícióra, pláne, uramisten, a Szent Ágostonra való hivatkozás kamu, és a ti ideológiai és önigazolási érdekeiteket szolgálja csak. A mai társadalmi berendezkedésben, jelen értékrendben, amit ti is elfogadtok (Alaptörvény!), legalábbis hallgatólagosan biztosan, mindenkinek joga van a testi önrendelkezéshez és kinézete, életstílusa megválasztásához, amíg ezzel nem sért törvényt. Senkinek nincs joga szankcionálni, bántani senkit a kinézete miatt, és szerintem olyan nagyon nézegetni sem érdemes egymást, véleményezni, elemezni a szándékait, minősíteni. Nagyvárosban meg is szokhattuk már, hogy sokfélék az emberek, van, akinek tíz biztosítótű van a fülében, más lehetetlen, ejtett ülepű gatyót hord, megint más félmeztelenül (és büdösen, izzadt hátát a textil üléshuzatnak döntve) fogaskerekűzik. Utóbbi egyébként (és ez egy férfi, szép testű, szálkás férfi volt) valóban zavaró és gusztustalan, de én ezért sem szólok, és nem is gyűlölködök vagy hőbörgök, ilyen az élet, ez is norma lassan, legfeljebb nem ülök le már inkább.

    Hogy neked milyen kinézet tetszik, az akkor érdekes, amikor a magad kinézetét megválasztod, vagy ha párt keresel, esetleg baráti kört, vagy festményt a nappalidba. De azért az mégse élet, hogy egész nap, évekig vagy a partnerválasztás állapotában, életvitelszerűen kategorizálod a nőket, kielemzed a ruhájukat és testrészeiket, erről beszélsz, ezzel vádaskodsz. Azt hordja, amit akar. Ha nagyon zavar, ne nézz oda. Ha tényleg annyira zavar, szállj le a buszról, vagy menj át a túlvégre. Azt nem értitek, hogy nincs jogotok beleszólni, megítélni, előírni más embereknek semmit. Az, hogy szerinted nem ízléses, azt jelenti, hogy te ne öltözködj hasonlóan, és te ne barátkozz, ismerkedj ilyen kinézetű emberrel. Bár szerintem ez is buta előítélet. De tanácsokat adni, hogy hogyan öltözzenek, meg nyafogni, hogy titeket mi zavar, vagy mi tetszene? Nem egyszer kaptuk meg itt a blogon azt is, hogy miért nem öltözünk nőiesebben, szexibben, férfiszemnek tetszőbben. Na most a röhej az, hogy nem is látnak minket, ez az egész női nemnek volt címezve, szóval van, akinek a látvány üdítő. Ez ugyanolyan értelmetlen felszólítás és kontroll, sem így, sem úgy nem dolgunk a férfiak kényelmét, megelégedését, erkölcsi elveit szolgálni (utóbbiakat ezért igyekeznek konszenzusnak, elfogadottnak beállítani, mert így talán kötelez valamennyire). És elfojtásalapú, bűntudatos ez az egész, nem véletlen, hogy megjelentek a katolikus fundamentalisták, meg az sem, hogy Pash Cutter katolikus.

    Úgy fogunk öltözni, ahogy… most a buta kommentelő azt várja: ahogy akarunk (kamaszos dacoskodás!), de nem: ahogy összerakjuk a sok hatást a környezetünkből, mi elfogadható, mi nem, ennek vannak fő vonalai meg részletei és regionális meg rétegnormái. Plusz a rendeltetésszerűség, a saját ízlésünk és az elérhető cuccok köre szabja még meg az adott összeállítást. És persze a mikor-mit-hol, ez ismét azzal árnyalva, hogy mi a praktikus és mi az elfogadott. Pl. a kertünkben fürdőruhában nyomulok (norma), vagy akár bugyi-melltartóban (praktikum), futni rövidnadrágban és futócipőben megyek (le akarok barnulni, kényelmetlen volna más cipő), vagy akár mezítláb (nem szokás, meg is néznek, de nekem fontos), edzőterembe inkább hosszúnadrágban, de szűkben, és nedvességelvezetős extra anyagból van, és ujjatlanban (nem szeretem, ha hozzáragadok a sporteszközhöz, se azt, ha nagyon megnézik a lábamat, a vállamat nyugodtan, meg ott hőleadok…), a fiam évzárójára bő szoknya és vállat láttató fehér felső, fehér magassarkú, kevés ékszer, esti alkalomra ritkán hordott, leginkább egyszínű, drágább, mondjuk szűk, mondjuk nem túl rövid ruhában (a piros) és magassarkúban, exkluzív karperccel. Néha, ha azt akarom üzenni, félig magamnak, hogy annak ellenére, hogy sok gyerekem és feladatom van, mégsem vagyok lepukkant, a boltba is valami csinosabb nadrágban, esetleg kényelmes magassarkúban vagy extra szandálban biciklizem, és van, hogy feltűnő fülbevaló, színben illő kiegészítő van rajtam, mert nagyon szeretem a finom összeilléseket. Mondjuk a lapos sarkú ezüst-fehér szandálom (néha feltűnik a fejlécben) nem tudom, mennyire kihívó, de nagyon kényelmes, és olyan, mint egy műalkotás, nagyon szeretek ránézni külön is, meg akkor is, ha a lábamon van, és ha ehhez a lábkörmöm nagyon ápolt és fehér vagy ezüst, akkor meg boldog vagyok.

    Ennek az egésznek, a választásaimnak nincs köze ahhoz, hogy én provokálni akarnék bárkit, ismerkedni vagy szexelni akarnék, vagy nagyon feltűnni. Tetszeni nyilván akarok, azt akarom, hogy csinosnak, jó ízlésűnek gondoljanak, mindenki. És van, volt, hogy egyvalakinek szól az öltözékem, akár egy farmer, vagy egyfajta ruhamárka, vagy bakancs, vagy szín vagy szabás, mert ő azt tartja kúlnak. Vagy vidámparkba mikiegeres pólóban megyek, állatkertbe zsiráfosban, ilyenek vannak. Játék, önkifejezés, poén, ha valaki észreveszi. De nem, nem mérlegelem, hogy szegény férfiak megizzadnak-e majd a látványtól, ez nekem nem dolgom, semmi közöm az ő érzeteikhez, nem én találtam ki sátánian a divatot, szokásokat, amelyekhez én is illeszkedem (mellesleg tök ritka az igazán másfajta ruha is a boltban, mint ami szokás), és akkor sem erre figyelnék, ha háromszor szebb húszéves volnék. Amúgy azt látom, hogy nagyon szívesen néznek, már aki néz, mert más meg egyáltalán nem. Semmilyen gyötrelem, tátott száj nem látszik senkin, azon a kifejezetten divatos és jóképű férfin sem, aki tegnapelőtt igen jól szabott nadrágban, munkahelyre való, jó minőségű ingben futólag megnézte a mellettem ülő, nálam fiatalabb, hangsúlyos dekoltázsú (kánikularuha) lányt. Mindenki finoman és lopva néz. Ha meg valaki nagyon bámul egy nőt, azt itt, ami egy fejlettebb, nem tradicionális közeg, bunkónak tartják. Olyannak, aki nem uralkodik magán.

    A gyötrelemre hivatkozás csak lenyomó, hatalmaskodó manőver, sajnáltatás. Az elvárás, hogy azért, mert neked bajod van (és te adott, “konstans” vagy, “ez a természetes”), majd más változtasson, alkalmazkodjon. A gyaloglás is természetes, erre mégsem hivatkozik senki, hanem autóval jár. Felülírható a természetes. A világ megváltozott, és a természetes, velünk született dolgok meg a kulturális jelenségek is változnak.

    • Tegyük fel, hogy mindezek ellenére valakinek mégis az jut eszébe egy nőről az öltözete alapján: ő túl kihívó, közönséges, egy kurva, nekem ez nem tetszik.
      Akkor viszont ezt a vélekedést megtarthatja magának, és nem kell se bántania azt a nőt, se a nő közelében lennie, se megismerkednie vele.
      Vagy tetszik, kívánja? Akkor meg miért veti meg? Akkor ez jó, nem? Akkor ez egy vonzó nő, öröm.
      Vagy a kinézet tetszik, de az frusztráló, hogy a nő nem hajlandó vele? Belátható, hogy mindnekinek mégsem mondhat igent, valószínűleg csak a neki tetszőnek fog, ha egyáltalán igaz, hogy partnert keres. Mert az se biztos ám.
      Amúgy miért ne lehetne csak tetszeni akarni?
      A bűntudatalapú, tradicionális szexualitásfelfogásnak és nőképnek a legaljasabb része ez: hogy pont azt, ami lenyűgözi, veti meg, tartja erkölcstelennek, gúnyolja, dehumanizálja.
      Én azt, aki tetszik, nem dehumanizálom. Nekem amúgy a nagyon jó testű, nagyon pompázó férfiak nem vonzóak, a zsigereimre se nagyon hatnak, mert nem szeretem, ami ezzel jár, hogy mindenki rájuk izgul, nyomul, egóhizlalnak, és pávakakasként viselkednek. De nem ítélem őket el erkölcsleg, csak átlátok a viselkedésükön, és inkább nem teremtek velük kapcsolatot.

      • Van egy barátnőm, rendes katolikus lány volt, lagzi előtt nincs dugás. Lett egy vőlegénye, gyűrű meg minden, kedveltük a fiút, aranyosak voltak, pont egymáshoz illők. Barátnőm kínosan nevetve meséli, hogy szólt a vőlegénye, öltözne nyáron szolidabban, mert a kivillanó váll és dekoltázs erős kísértésbe sodorja. Álltunk, megállt a kezünkben a pohár félúton, és mikor befutott a vőlegény is, elmondtuk a magunk verzióját neki is, álljon már meg a nászmenet. Sok-sok frusztráció jön fel, bénítja az életet ott, ahol normális vágyak nem tudnak normális mederben folyni, iszonyú elfojtások nyomán jön a nyomasztás, agresszió. Nem is gondoltam, hogy közelről ez ilyen, hiszen nagyon okos, kedves, tényleg jó fej fiúról van szó.

  9. Tudod, Éva, csak azt kívánom, hogy lehess egy napra férfi, és érezd milyen érzés látni azokat a gyönyörű hamvas, feszes kis csajokat a kis áttetsző egyberuhájukban, ahogy átlátszik a bugyivonal, meg ha a nap elölről süt a thigh gap vonala. Tényleg csak a civilizációs korlát tartja meg a férfit, hogy ne rakja meg ott helyben, mint a szénás szekeret.

    Amúgy meg van egy olyan elv is, ha jól megáldotta a Jóisten a dolgod anyagi javakkal, akkor se fitogtasd, mert irigységet vált ki. Ne járj Ferrarival vagy egy Maybach-al egy Magyarország utcáin, mert irigységet vált ki, és utálni fognak, hogy nézd ott megy az a gazdag bunkó.

    Ne pakold ki azokat a harapnivaló tagjaidat, ha úgyse lehet az enyém, legalább ne hergelj vele, mert emlékeztet, hogy szar nekem.

    • Nagyon súlyos állapotban vagy, ha ez igaz.
      Minek nézel oda?
      Nem fitogtatja, létezik. A meleg nyárban. Neked kell ezt kezelni. Ha nagyon szar, nagyon kínoz, akkor pedig nem másvalaki szexbe manipulálásával, bugyiledumálással, hanem terápiával és/vagy gyógyszerrel. Mert az nem lehet, hogy folyamatosan kínlódj, és az se, hogy veszélyt jelents a társadalomra (ha már a nemi erőszak, megrakás és Eliot Rodger szóba került).

      És, mint írom, nem minden férfi ilyen.

      Engem nagyon taszít az, aki nem tudja intelligensen keleni a saját érzéseit, késztetéseit, és másokon veri le, és nem törődik azzal, hogy (akár a bámulás) másoknak milyen élmény.

      Ha hülye vagy, kiszolgáltatod magad, meg fognak vezetni. És te vagy hatalmi helyzetben társadalmilag, és úgy is!

      A nagy kérdés: ha a szex kölcsönösség, és hát az, és annyi (hetero) férfi van, ahány (hetero) nő, és Isten is így rendelte/ez a dolgok rendje, akkor miért nem akarnak veletek lefeküdni azok, akikkel ti szeretnétek?

      Miért nem akarnak lefeküdni a nők veletek?
      Miért akartok ti több nőt, mint ahányan le akarnak veletek feküdni? Hogy jut eszetekbe, hogy többet is akarhattok, mint amenniyre vonzók vagytok? (Megmondom: ilyenné manipulált titeket a pornó, nekem régi vágású partnereim voltak, és nem voltak ilyen torzak.)

      És miért (potenciális) erőszakáldozatoktól akartok megértést kicsikarni?

      És vajon azok, akik “majdnem megrakják”, jóval többen vannak akkor, mint a Pash Cutter által említett egy százalék?

      És mi az, ami visszatartja őket?
      Miért a nők a hibásak?

      É olyan ruhákat fogok hordani, ami nekem tetszik, ami a közegemben szokás, megengedett, és ami jólesik az időjárás és célszerűség szempontjából. És érdekes, de nem molesztál senki.

    • István menj már el egyszer egy nudista strandra, és nézd meg, hogy – rajtad kívül – hány pasi bámulja a nőket, és hogy hánynak lesz tőle gerjedelme.
      Ha neked szar, mert vnnak jó nők, és nem a tieid, akkor gyorsan kezeltesd magad, tanuld meg a vágyaidat kezelni, és főleg tanulj meg ember módra közeledni egy nőhöz. Vagy legalább áűllat módra, mondjuk ahogy egy kos teszi, vagy egy kan kutya. Az is el tudja fogadni a visszautasítást, pedig a szukákon végképp nincs ruha. Aztán továbbáll, és tanul – kutya módra – “udvarolni”, tetszeni. Aztán ha így sem sikerül, abba sem bolondul bele ám.

      • És ne állítsátok már, hogy aki férfi, az ilyen. Ez nem igaz. Még csak nem is a többség ilyen, de kisebbségnek se jelentős. És pornóval bizgettétek magatokat ilyenné. A többség valahogy kezeli a késztetéseit, nem másokat hibáztat érte. Nem, ez nem hatalomgyakorlás.

        • Nem bizony! Valaki említette a 20-30 éves férfiakat. Én pont ezt a korosztályt ismerem a legjobban. És nemcsak magyarokat, van több kenyai, afgán, nigériai, szaúdi, szíriai, szerb, mongol ismerősöm is, és legnagyobb részük nem ilyen. Pedig pont az ilyen országokkal szoktak példálózni, hogy becsüljük meg a magyar férfiakat, mert máshol még ennél is rosszabb… stb. Hát, van egy rossz hírem: az én személyes tapasztalatom szerint ez a hisztizős, bunkó, elnyomó viselkedés világviszonylatban is gáznak számít.

          • Kedvenc arab barátom 26 évesen szűz, mert arra vár, hogy imádottja elvégezze az egyetemet és feleségül menjen hozzá. Néha nagyon szenved, de megoldja, mert szereti a lányt és mert spirituális muszlim, aki komolyan veszi, hogy ha szűzlányt vesz el, akkor ő is csak neki tartogatja magát.

        • Aki nem néz magába, nuku önrefelexió, és minden bajának okát kívül keresi, az súlyos, nehezen kezelhető pszichés problémákkal küzd, és marhára ráférne egy (kemény, hosszú, és nagy őszinteséget igénylő) terápia. A legritkább esetben jutnak el a felismerésig ,sajnos.

    • Az nem lehet, hogy a kipakolt, szépnek ítélt (ez is érdekes, vajon melyek ezek, ki számít szépnek, de majd megmondja a cenzor) testrészeken kívül (és akié meg ronda, az azért ne utogassa) megtiltjuk a következőket is?
      Ha nő vagy, tilos a másik szemébe nézned,
      barátságosan viselkedned, kezdeményezően fellépned, nevetned, szemcsillognod,
      bármelyik férfit bármilyen okból megérintened és egy méternél jobban megközelítened (ez a 3-as MGTOW szint tanulmányozása után lett világos: a lehető legrövidebb ügyben, célratörően érintkezik a nővel, ha muszáj, majd elhagyja a helyiséget!),
      zsúfolt helyekre: tömegközlekedési eszközökre, táncos szórakozóhelyekre, koncertekre menned,
      bármilyen módon derűsnek, vonzónak mutatkoznod,
      intelligensnek lenned,
      mert nehogy valakiben vágyakozást kelts, és akkor ő mit kezd magával?

      • Volt egyetemen egy csoporttársam, aki ezt komolyan gondolta (a tilos barátságosan viselkedni stb. vonulatot, de nem ám csak vele, hanem azt is a szememre hányta, amikor a többi csoporttársunkkal voltam szerintem teljesen szolidan barátságos). Ezt még úgy ahogy elviseltem tőle, igazán csak akkor buktam ki, amikor elkezdte követelni tőlem, hogy kérjek bocsánatot a barátnőjétől, mert rá mertem nézni. Ez volt az a pont, ahol elküldtem a búsba. Aztán évekig mindketten átmentünk az utca másik oldalára, ha megláttuk egymást (ez az egyetemen sem volt egyszerű, aztán egy rövid ideig ugyanott dolgoztunk is), most már ez elmúlt, mondjuk ötévente egyszer futok össze vele valahol véletlen, és akkor sem beszélgetünk.

    • “gyönyörű hamvas, feszes kis csajokat a kis áttetsző egyberuhájukban, ahogy átlátszik a bugyivonal, meg ha a nap elölről süt a thigh gap vonala” ezeket te, gyanítom, az interneten nézed, módszeres rákeresés után. Nem tolja ezt senki az orrod alá. Ha mégis, hagyd el a helyszínt.

      Ti IMÁDTOK ingerlődni, állandóan keresitek az alkalmat, és aztán persze akarnátok többet is. Csak az a másik ember, a nő a saját akaratával ott ne volna…

    • El sem tudom mondani mennyire sajnálom a férfiakat. Fáj értük a pici szívem, sőt meghasad.
      Nem is értem, hogy van merszem felvenni az ujjatlan felsőt, esetleg a rövidnadrágot, amiben megvillannak gusztusos sonkáim. Végülis csak 60 fok van odakint. De nem ez az oka annak, hogy nem járok talpig zsákban. A kikandikáló köldököknek, a csupasz lábaknak csupán egyetlen egy célja van, a gerjedelem keltés. Korán reggel, amikor még ki sem nyílt a csipám, már ezen kattog az agyam. Vajon mit vegyek fel, amitől dominóként dőlnek utánam a férfiak?

      Komolyan?

  10. Délután, már a poszt olvasása után víz mellett voltunk, és ott jól meginterjúvoltam a kedvest, hogy hogy is van ez szerinte. Ő kedveli a nyarat, mikor lengén öltözött nőket lehet látni (a kivillanó, elütő színű melltartópántot belügyminiszteri hatáskörben betiltaná, de nem azért, mert annyira felizgatja, sőt). Állítása szerint sosem érezte úgy, pedig jó sokat volt magányos, vagy élt társas magányban, hogy ez bármilyen módon neki, vagy más férfiaknak szólna. Meleg van, levetkőzünk, ennek egy kellemes hozadéka, hogy van mit nézni. (Hogy tudnám rávenni vajon, hogy a tónál fürdőgatyára vetkőzzön? Most is közölte, hogy nem veszi le az ingét, mert kipusztulnak a halak a látványtól. Hiába mondtam neki, hogy az ott található mintegy ezer emberből kizárólag egyre van bármilyen hatással a szőrös háta, az az egy meg kifejezetten szexinek találja.)
    Ő egy ilyen fickót ismert életében, aki folyamatosan azon nyávogott, hogy ha forrónadrágban van a csaj, akkor ő miért nem dughatja meg, és a kedves szerint ezt a fajta viselkedést a férfiak többsége is férfiatlannak tartja. Ő, és olyan közeli ismerősei, akikkel egyáltalán szóba kerülhet ez a téma, mindenképpen. Azt mondta, hogy mielőtt megismerkedtünk volna, már lezárta magában ezt a csajozás témát. Ő nem vonzó a nők számára semmilyen szempontból, erőlködni ez ügyben szánalmas és férfiatlan lenne, akkor inkább marad magányos, egy-egy esetleges kóbor numera nem éri meg, hogy próbáljon másmilyen lenni, mint amilyen.
    (Mi egyébként egymást bökdösve szoktuk felhívni egymás figyelmét, ha esztétikus nőt/férfit látunk, le ne maradjon róla a másik, remélem, ez még normális. A héten a villamoson egy hihetetlenül jó alakú és szép fiút vagy nyolc megállón át bámultam, szerencsére lehetett, mert háttal állt. Lemet olvasott ráadásul, lehet, hogy ha húsz évvel fiatalabb vagyok, és szingli, leszólítom.)

      • Nem, egyáltalán nem. Egyrészt nyilván örül annak is, hogy a véleményét kérdezem valamiről, ami foglalkoztat, másrészt önmagában is minőséginek és elgondolkodtatónak tartja azt, ami itt történik. Magától nem olvas mindent, de ha valamit megmutatok neki, az érdekli és szívesen beszélget róla. Normálisékból már magától is idéz.
        (Ő is kéri az én reflexióimat sok mindenről, ami az ő közegében merül fel.)
        Sokat csiszolunk egymáson kölcsönösen, exférj is nagyon tiszta gondolkodású és tudatos volt a legtöbb dologban, csak nagyon ritkán volt időnk arra, hogy elmélyülten tudjunk beszélgetni olyasmiről, ami nem a napi rutin.

    • “Mi egyébként egymást bökdösve szoktuk felhívni egymás figyelmét, ha esztétikus nőt/férfit látunk, le ne maradjon róla a másik, remélem, ez még normális.”
      Mi pont így, persze magunk között diszkréten 🙂

    • “Meleg van, levetkőzünk, ennek egy kellemes hozadéka, hogy van mit nézni.”
      Ez a tömör, lényegre törő summa szerintem nagyon talált, remélem, nem haragszol, ha lejegyzem magamnak.

    • Van felsős fürdőruha férfiaknak. Most hétvégén a bánki tóban való fürdőzés közben felakadt szemöldökkel néztem, amint a 11 éves amerikai unokaöcsi, és persze őt utánozva a magyar is nyaktól lábszárközépig érő fürdőruhában pancsoltak (és vacogtak aztán a vizes rongyban este hazafelé a kocsiban). Szóval nevezd ki amerikainak és annyit fürdőzhet ingben, amennyit csak akar.

  11. Visszajelzés: ők is szenvednek 3. | csak az olvassa — én szóltam

  12. Én elég sok időt töltök nőgyűlölő környezetben (tudományos területen dolgozok, de ebből ne csináljunk ideológiát), úgyhogy a fenti hozzászólásokon még csak meg sem lepődtem (kicsit az őszinteségükön igen). Ebből is látszik, hogy noha évek óta olvasok itt, még mindig nem sikerült magamévá tennem csakazolvassa látásmódját, pedig folyamatosan próbálkozom, hogy ne ÍGY gondoljak a többi nőre, és magamra is (a nő értékét az adja meg, mennyire “fuckable”, és a nyálcsorgatás legitim, világ sarkaihoz rögzített alapjog). És hogy ne gondoljam azt, hogy MINDEN férfi ilyen (csak akikkel én találkozom). Emiatt nagyon szomorú vagyok, úgy érzem, semmit nem fejlődtem, basszameg. Ha meg veszem a fáradságot, és felháborodok, még mindig nem tudom a megfelelő érveléssel megvédeni az álláspontom ez ügyben. Nagyon erős az ellenhatás, és a személyes élményeim.
    Persze itt is furcsának tartják azt, aki teli torokból nőgyűlölő (“minden nő pénzéhes kurva”), és körbe is röhögik (“hát nem szereted te a puncit?”). Ezen hímekkel viszonylag könnyű, érvek nem kellenek, szépen el lehet küldeni őket a Marsra. Na de a többi értelmiségi. Kevés ruhában vonagló énekesnőket nézegetnek csordában a youtube-on, hangtalanítva (mert szörnyű hangja van, de a látvány az nagyon jó!), meg rúdtáncosokat, és közben röhögcsélnek. A “Milyen az új kolléganővel dolgozni?” kérdésre a pofádbeverem válasz: “Margitka nagyon szép” (távolbarévedő mosoly). Ha megjegyzést teszek, akkor el van mondva, hogy ŐK tisztelik a nőket. ŐK szeretik a feleségüket/ csajukat. Csak ne mond el még egyszer léci, hogy mekkora lúzer a barátnőd, vagy mekkora sárkány, vagy mekkora szemét volt a múltkor, mert nem engedett közel a tinilányokhoz az íjászversenyen.
    Nagyon nyomasztó egész nap az ilyen légkör. Le vagyok sújtva. Környezetet kéne már váltanom.
    A legrosszabb az, hogy annyira benne van a fejemben ez a hozzáállás, hogy néha szinte utálom magam, amiért csinosan öltöztem fel, mert megbámulnak az utcán (vagy nem bámulnak, de már behalucinálom), és rosszul érzem magam. Mert tudom mit gondolnak. És ezek röhögnek rajtunk.

    A poszhoz kapcsolódóan mondta pár éve az egyik kollégám, hogy nagyon nem szereti a nyarat, mert ilyenkor a lenge ruhás lányok miatt egyszerűen nagyon szar neki végigmenni az utcán, mert feláll, és nem tudja kontrollálni. Ez egy normálisabb jószág, mert ha feláll, akkor egyszerűen könnyít magán, és nem hisztizik miatta, hogy a nők milyen szemetek, amiért nem öltöztek fel rendesen. Nagyon szimpatikus (és nagyon meglepő) volt nekem ez a fajta hozzáállás. Van ugyan reakció, de ő foglalkozik vele, és nem hárítja másra semmilyen formában.

  13. pfű, de súlyos kommentek…. atyavilág…

    annyira bírom azt, hogy a nők minden “kurvának” el vannak mondva a nyári öltözékek miatt, és mert “kérkednek” a testükkel (hát, mindenkinek az az egy teste van, azzal megy mindenhová, ha zsákba húzza magát, akkor is ki fog látszani egy-egy olyan testrész, amire gerjedhet, aki gerjedni akar), viszont a városban mindennapos, hogy félmeztelen, kemping-gatyás, ócska papucsos pasik mászkálnak ebben a rekkenő hőségben. az nem zavar senkit a férfiak közül? a töttyedt karok, a mellizmok hiánya és a büszkén kidugott pókhas? vagy esetleg arra is gerjednek, mert naaaagy fedetlen bőrfelület?
    mi egy megyeszékhelyen lakunk, a belvárostól 2 perc sétára, egy zöld, parkos részen. soha, de soha nem láttam még fekve sem napozni pl. bikiniben vagy r.nadrág+bikinifelső kombinációban nőket. de gyereket hintáztatni vagy A-ból B-be sétálni férfiként, félmeztelenül, az tökre legitim.

  14. Visszajelzés: zavarba ejtő | csak az olvassa — én szóltam

  15. Visszajelzés: hordjon mindenki burkinit | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s