Ma a szóismétlésről írok, erről a gyakran félreértett és olyannyira elkerülni ohajtott (igen, keress rá így) stiláris jelenségről.
A szóismétléstől félnetek nem kell: a szóismétlésnek a csiszolt stílusú nyelvhasználó beszédében és írásában megvan a maga szerepe, mégpedig jelentékeny szerepe. Itt például nyomatékosítottam vele.
De csak az övében, aki tehát tudatosan alkalmazza. Mindenképp szinonimát találni izzadságszagú és iskolás törekvés, kijavítgatni a gyereket meg állat ciki, félművelt okoskodók szokása, és értelmetlen is. Tudatos nyelvhasználóként milyen okokból élünk tehát a szóismétléssel?
Kezdjük ott, hogy szóismétlés csak tartalmas szófajú szó: ige, névszó, határozószó tud lenni, esetleg kötőszó vagy szószerkezet, de a névelő vagy az igekötő ismétlése nemigen szóismétlés. Ez már egy érdekes pont.
A téma és kulcsfogalom nem megkerülhető
Szakszövegekben előfordul, hogy a témát jelentő főnév, főnévi szerkezet, például a zsírégetés vagy a ketogén étrend minden második mondatban előfordul, és nem szóismétlés, vagyis nem stílushiba és ügyetlenség. Ebben a szövegben, bár ez csak egy publicisztikaszerűség, például végig szóismétlésnek nevezem a szóismétlést, mert az a neve, arról írok, és nem kell rá jobb szó, sem körülírás.
Retorikai eszköz: tagolja a szöveget
Ha egy ellenzéki szónoklatban két-öt mondatonként jön az, hogy Nem tűrjük tovább, hogy…, akkor a beszédíró nem véletlenül nem keresett szinonimákat. Elég sok klasszikussá vált, tanítható retorikai munka él ezzel az eszközzel. Ez ugyanis pontokba szedés, a bírálat strukturálása, és a hatáskeltés egy erős eszköze. Az ismétlés elringatja a hallgatót, megkönnyíti az értelmezést, és segít felismerni, mikor jön új gondolat, egyáltalán, miről van szó, egyben minden pont tüzeli a bóbiskoló hallgatóságot, hát hiszen ennyi mindent nem tűrünk, és ezt ilyen erősen jelzik nekünk, mindig ugyanazzal a fordulattal.
Azt mondja című posztomban van példa az azt mondja halmozására, amely tagol és közös nevezőre hoz — tehát ez halmozás, nem szóismétlés.
A maestro:
Tudom, mitől döglik a légy.
Tudom, ki hord rongyot, ki selymet.
Tudom, mi csúnya és mi szép.
Tudom, melyik mily nedvet enged.
Tudom, minden mögött van ok.
Tudom, ki dolgozik, ki tesped.
Csak azt nem tudom: ki vagyok?Tudom, ki ölt csipkés zekét.
Tudom, barátok mit viselnek.
Tudom, hogy úr, kit strázsa véd.
Tudom, mi illik szent szüzeknek.
Tudom a tolvajbanda-nyelvet.
Tudom, sok tökfej jóllakott.
Tudom, tüzes bort hogy vizeznek.
Csak azt nem tudom: ki vagyok?Tudom, ki tart öszvért, gebét;
Tudom, hogyan bírják a terhet.
Tudom, ki dáma, ki cseléd.
Tudom, hogy jó pénzt merre vernek.
Tudom, az álom mit jelenthet.
Tudom, mik a cseh tévtanok.
Tudom, hogy Róma sosem enged.
Csak azt nem tudom: ki vagyok?Tudom, amit kell tudni, Herceg!
Tudom, mi rozsdás, mi ragyog.
Tudom, hogy egyszer eltemetnek.
Csak azt nem tudom: ki vagyok?
Kérdés a kommentelőknek: ki írta, mi ez? Mi a műfaja?
Persze a refrén sem szóismétlés, meg a (ritka) önrím sem (vala-vala).
Stiláris bája és többletjelentése van
A visszatérő szó ismerős, szövegtani szerepe van, valóságos hálóját képezi ő a jelentésnek, és ez szövegtan, vagyis olyan rend, ami már a mondatok fölött van. Kisepikai remekek gyakori eszköze ez. Ha például Kosztolányi mindahányszor beteg fiúnak nevezi a szereplőjét (Jánoska betegsége), az sem véletlen, egy idő után érzed, hogy ez a minősítés ráragadt szegényre, aki közben már nem is fiú. Vagy a penetráns iróniát éled át, hiszen tudod, hogy a fiú nem beteg.
Máskor egy-egy jellegzetes szó, mint nálam a pompás, a mámor, az érvényes, víz- és fémjelzi az egyedi stílust.
Kommunikációt könnyítő eszköz
Aki az üzenőfüzetbe ragasztott öt sorban háromszor említi, hogy a kirándulás délelőtt lesz, az se írni nem tud, hanem azoknak segít, aki az egyetlen említés után visszakérdeznének, hogy akkor ez mikor lesz?, esetleg este hétre érkeznének. Kell egy kicsit sulykolni, tartalmat ismételni, kiemelni, összegezni, és a legújszerűbb információt többször is elhelyezni a szövegben. Lakáshirdetésírók figyelmébe.
Profibb hatású az első tagmondat főnevét megismételni a másodikban, mint névmással helyettesíteni: Megmostuk az almákat, aztán fel is vágtuk azokat. Olvasószerkesztőként azt mondanám, vagy semmi, tehát odaértett névmás: fel is vágtuk Ø, vagy, főleg ha hosszabb a mondat, kitehető újra az almákat, és nagyon esetleg: fel is vágtuk őket. De semmiképpen nem a zamatos, lédús, savanykás gyümölcsöket.
+1 Szinonimát találni béna erőlködés volna
A sajtónyelv sokszor nevezi mérkőzésnek a meccset, az ország első emberének az elnököt, hálóőrnek a kapust, a helvétek legjobbjainak a svájci válogatottat, és ezen nem szűnünk meg röhögni. Néha a kevesebb több.
csak az olvassa. én szóltam 
Nekem mindig Gilgames ugrik be, aki éjjel-nappal falakat épít. Nem hiszem, hogy a gondolatritmus csak az ókori szerzők stiláris eszköze lehetne. 😉
KedvelésKedvelés
Villon: Kérdések kérdése (a címében nem vagyok biztos)
KedvelésKedvelés
Apró képek balladája. De az én megfejtésem nem ér, mert Gúgli súgott.
Amúgy ez akkor ballada? Az oktáva az csak műforma?
És vesszek meg, semmit nem találtam az “ohajott”-ra.
KedvelésKedvelés
Villoni balladának mondjuk, nehogy itten kavarodás legyen az epikusabb jellegű Arany-balladákkal vagy a népballadákkal. Kötött a formája, háromszor nyolc sor, keresztrímes, refrénnel, és a refrén variációja van meg az ajánlás négysorosában. A 20. századi magyar lírában József Attila és Faludy élesztette újjá.
Az oktáva nyolcsorost jelent, de ennek valamiért az első strófája minden neten fellelt verzióban hatsoros.
KedvelésKedvelés
A 19. századi magyar líra tele van ohajttal.
KedvelésKedvelés
Úgy kell, gógöllel, fejből ez aligha…
KedvelésKedvelés
Végre, végre, végre, korunk pestise a blogon!
Az újságnyelvi szövegek hemzsegnek olyan szinonimáktól
a. amelyeket ember nem használ (labdarúgás, zamatos)
b. amelyek teljesen más hangulatot közvetítenek (hölgy, lurkó)
c. vagy amelyek nem is ugyanazt jelentik (örökbefogadó és nevelőszülő).
KedvelésKedvelés
Korunk pestise, beszarok rajtad! Mely ezrek életét keseríti meg.
KedvelésKedvelés
Tudom, ki írta ezt a verset,
Tudom, a műfaj merre termett,
Csak azt nem tudom, ki fordította így.
Bocsánat.
KedvelésKedvelés
Ez most nagyon felszabadító volt. Hogy én ezen mit szoktam izzadni mire megírok egy levelet. De mostantól nem fogok. A szinonima erölködés azért is rossz mert a nyelvünk árnyaltabb ennél, végül már nem is azt jelenti amire keressük, főleg a sokadik szóismétlés kiváltására beeröltetett szó esetén.
KedvelésKedvelés
Nem birom megàllni: tuti tuti, hogy ezt most a wmn gyereknapi posztja hivta a kiemeltek közé, ahol màr a màsodik mondatban az iszonyat modoros (és a kontextusban majdhogynem jelentésidegen) csimotàval helyettesitették a gyerek szot… (Jelentésidegen, lévén h a csimota – legalàbbis nekem -‘valakinek a gyereke’, nem pedig gyerek csak ugy simàn). A cikk szerzöjének (Fiala Borcsa) specialitàsa ez egyébirànt.
KedvelésKedvelés
Nem, nem az hívta, és nem olvastam. Random kerülnek ki, ezt pl. úgy találtam, hogy “a délelőtt” c. posztot akartam kitenni a szépsége és a hangulat miatt (most is ilyesmik a fizikai érzeteim), rákerestünk a délelőtt szóra, és ez is ott volt, na, legyen valami nyelvi is főoldal tetején.
Iróniának, jópofaságnak szánja pedig!
KedvelésKedvelés
Ja, nem úgy gondoltam, hogy a wmn-es írásra válaszul tetted volna kiemeltbe ezt a posztot! Csak a saját univerzumomban tűnik sorszerűnek, hogy a csimotára, amitől tényleg fogtam a fejem, kapom az arcomba ezt az írást. És nyilván igazad van, a végső tanulság, hogy minek járok a wmn-re olvasni….Hát katasztrófaturizmusból, úgy kell nekem!
KedvelésKedvelik 1 személy
Amúgy: nem.
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/cs-22AB7/csimota-23627/
Nem ez a baj, ez lenne a legkevesebb. A baj a minőséghiány és hogy nincs mondanivaló, ilyenkor kerülnek elő az “anyám is ezt olvasta a strandon”, “híres ember babája voltam ám, csak aztán tönkrementem”, “nem találok pasit a tinderen” típusú tartalmak. Az a gond, ahogy lihegve behódoltak a “progressziónak”, folyton ítélkeznek, “edukálnak”, egyszerre gyerekabajgatnak hajmeresztő, életidegen módon, minden az anya hibája, helikopteranyaság, politizálj a gyerekkel az ő szájuk íze szerint, pl. a “homofób népszavazásról” (Tóth Flóra, Gyurkó Szilvia), és közben kéjjel alázzák a gyerekteleneket (Gyárfás Dorka könyvajánlója, Szentesi Éva keserűsége; általában a hiú, anyagias, magamutogató, influenszeri életmód). Mindezzel pedig nyomják a támogatott tartalmakat, húzzák le az olvasókat. Újabban fokozott hisztis vagy giccses melegtevékenység is van. A kiegyensúlyozatlanság és az olvasóra való odafigyelés látszatára se ügyelnek. Nívótlan, kínos, romboló. Új hangok, még hajmeresztőbbek a zseninek szánt Nyáry Luca, aki annyira unatkozik, hogy hetente vért könnyezik és kultuszt építene híres papája jóvoltából, meg a romos lelkű, 150+ kilós Polner Laura, aki nem érti, miért vannak embereknek a kövérséggel szemben aggodalmaik, fenntartásaik, és tagadja az elhízása valós okait. Ugyanígy túltolt és hisztis bopo, hollywoodi ruhák ostoba elemezgetése, “én is divatőrült vagyok, én is lefogytam, de ha KimK teszi, akkor miért nem vállal felelősséget az elhízott nők érzékeny lelkéért” – leírhatatlanul ciki.
UPDATE: a kövérség reklámozására-normalizálására, a jelenséget ijedten szemlélők megfegyelmezésére kijelölt Polner Laura 2023 januárjában, kb. 23 évesen, hirtelen meghalt. Sehol egy vak hangot nem lehet erről olvasni, senki nem központ el tőle.
Ugyanekkor Szentesi is elhagyja a fedélzetet, őt se búcsúztatták el sehogy.
KedvelésKedvelés
Benéztem akkor a csimotát, na de mindegy is, a lényegben úgy látom azért egyetértünk.
Amúgy heló, Vik vagyok, és ez volt az első hozzászólásom 🙂 hol többet, hol kevesebbet olvasok itt, de visszajárok rendszeresen!
KedvelésKedvelés
Szerintem kinek egyik, kinek másik jelentés ismerős, de mindenképpen rettenetesen modoros, és indokolatlan is.
KedvelésKedvelés