az egyenlőtlenség formái 24.: nekem így tetszel

Azt mondja az ember: nekem tetszel így.

Jó vagy te így.

Néha azért mondja, hogy ne legyen bonyodalom azügyben, amit szexnek nevez, gondol. Mert a szorongó, nőiségében megalázott nőnek majd nem lesz kedve. Igazából egy kicsit vagy akár nagyon zavarja a nő segge vagy akármije, igazából más fajta nőket néz nagy izgalomban a képernyőn, de hát itt van ez a nő, ezzel kell valamit kezdeni, megtartani együttműködőnek.

A másik fajta férfi azért ismeri el a partnere kinézetét, mert ha más akarnál lenni, akkor valahogy nem lennél az övé már. Ő nevelt, magának, maradj olyan. Vagy épp együtt váltatok olyanná, például híztatok meg, vagy: lettetek sportosak. Ha változtatnál, új szokásaid, időtöltésed és éned lenne. Az meg gyanús, veszélyes. Te csak ne, nehogy, dehogy.

Van aztán, aki csak annyit gondol: te mindenestül azért vagy szép, csinos, kicsit telt, nagyon vékony, rövid szoknyás, tüsihajú stb., hogy neki tessél. Hát mit akarsz még ezen kívül? Neki tetszel. Van további kérdés?

Hát pedig vannak nők, akik “tetszenek” a partnerüknek, ezt gyakran meg is kapják szavakban, elismerésben, és nekik mégis bajuk vagy legalábbis alakulnivalójuk van a testükkel.

És a partnereik ezt nem értik. Miért nem tetszik a nő magának, miért nem boldog attól, hogy nekik tetszik? Mi ez a nyavalygás? Miért nem lehet csak boldogan fogadni a dicséretet, bókot? Hát ő, aki a partner, az egyetlen, akinek a test egésze szól, ugyebár, elégedett! Jaj, a nők örökké csak fogyókúráznak, hát miért…?

A nő egyébként nem feltétlenül azért elégedetlen, mert öngyűlöletben és kisebbségérzésben leledzik, és nem is feltétlenül a bikini body és a médianyomás miatt. Nem biztos, hogy örök, feszes fogyózó, megtiport testképű, testének örülni nem tudó. Bár ilyen is van, nyilván.

Hanem mert az az ő teste, kinézete, és valamiért — bármiért — nem jó neki úgy. Más szeretne lenni, máshogy öltözni, másfajta testi kondícióban érezné jól, önazonosnak magát. Mert nem csak a partnerének van az ő testével viszonya, hanem önmagának is, sőt, elsődlegesen.

És ez nincs elismerve ezekben a kapcsolatokban. Hogy joga van saját véleménnyel, érzetekkel lenni a saját testével kapcsolatban. Hogy a teste nem dekoráció és nem szexre rendeltetett objektum elsősorban, és nem a férfi tetszése dönt róla.

És ez igenis a nő ellen irányul. Nem valami oda-vissza játszma, vagy egyik kapcsolatban így, a másikban úgy. A nőknek van több bajuk az akármilyen testükkel, a férfi az, aki a véleményével ezt a kontrollt gyakorolja, a férfi köti össze a nő kinézetét ennyire elemien a nő szexuális vonzerejével, a férfi bólint rá arra, milyennek kell lenni, a női szépséghiba és meg nem felelés az elfogadhatatlan, és a női testnek kell olyannak lennie hogy elsődleges tulajdonosának, a férfipartnernek tessék és örömére váljék. Mert az ő játékszere, ő fizetett be rá.

Ha a partnerünknek tetszik a mi testünk így, akkor nekünk sincs jogunk mást gondolni.

A lényeg:

én definiállak. Neked nincs ebben szavad. Annyit bókolok, neked ez sem jó? Ne nyavalyogj, mit bonyolítod?

Ha kövér vagy, és nekem nem tetszel, viszont magadnak tetszel, akkor igénytelen vagy.

Ha szerintem pont jó vagy, de neked nem tetszik, amit a tükörben látsz, akkor viszont mit problémázol, hát én kedvem lelem benned így is.

 

Hogy ez mennyire hatalomgyakorlási mód, azt kedves ideragadt kommentelőnk sorai is bizonyítják:

Éva, az ég áldjon meg… kezdetű komment a “fotóhamisításról”:

Nekem a “szeptemberi” pocis kép is tetszett. Három gyerek után jó kis has ez, de amúgy is.

Ilyen, amikor a patkány egy kicsit megnyal. És ez is lehúzás, eljelentéktelenítés, vitatkozás valamivel, ami nekem fontos. Kontroll. Arról megy a vita, ki dönthet a hasamról. Persze, véleményezik sokan. Na de egy áskálódó, fenyegetőző ismeretlen hasvéleménye miért is érdekelne? Egyébként én nem a hasamtól akartam megszabadulni, ez is tévedés, nekem különösebb bajom nem volt a hasammal (sem a testemmel: innen, a könnyűségből és erőből tűnik rossznak az az állapot), hanem elkezdtem sportolni, figyelni a kajára, és ilyen lett, hamar lett ilyen a hasam is. És nem volt ott értékítélet, hogy milyen szép lett és milyen csúnya volt, csak két fotó állt ott. Ez már értelmezés, hogy “neked nem tetszett, lefogytad, megkockásítottad, és most büszke vagy rá”.

Nem katalógusból rendeljük testrészeinket. Viszonyunk hozzájuk objektív, alázatos, tudomásul vevős: a testünk törvényei erősebbek, mint a szándékaink.

De ha másfajta hasat akarnék, akár görcsösen, az is az én dolgom lenne, szívem joga, nem ítélhető meg. Nem más mondja meg azt sem az én testi dolgaim ügyében, hogy mi a szép, mi a szélsőséges, mi túlzás, mi egészségtelen.

217 thoughts on “az egyenlőtlenség formái 24.: nekem így tetszel

  1. nekem úgy is jó voltál… mondta, miközben nekem a retinámra örökre beégett a kép, amit az orvos a műtét előtt készített. kötényhas, sérv, fájdalmas, kényelmetlen. a második gyerek óta szenvedtem a tudattól, csak zuhanyoztam, nme akartam volna kádban szembesülni azzal a hassal. pedig sosem voltam egy modell alkat. a sebész kése adott új életet, csak egyet bánok, hogy nem mentem hamarabb, lehet hogy neki úgy is jó.. mert a változás felkavaró, veszélyes.. bármi. de nekem nem volt jó. és csak ez számít.

    • Nagy példa a történeted, mindig gondolok rád. Mintha sajnálnák a nőtől, hogy jól érezze magát… és van, aki eközben, ambivalens módon, gúnyolódik, bántja az asszonyát, de azért arra jó lesz…

  2. Ne feledjük, hogy ha egy nő csak úgy minden előzmény nélkül kitalál valami ilyesmit, az okkal ijeszti meg a férfit, mert lehet, hogy most neki akar állni tetszelegni a világnak, szeretőt keres vagy már talált is. Michelle Langley jól leírja ezt a folyamatot a Női hűtlenség című könyvében. http://hutlenseg.blog.hu/2011/09/12/vendegposzt_a_noi_hutlenseg_forgatokonyve
    Devlin idézi: “Women involved in extramarital affairs speak of “feelings unlike anything they’d experienced before. They felt ‘alive’ again.” ” https://dontmarry.files.wordpress.com/2009/03/rotating.pdf

    Szóval teljesen érhető, ha ez a férfinak gyanús lesz, nyilván az semmiképp sem gond, sőt, ha egy nő jobban akarn kinézni. Csak a dolgokat nem lehet önmagukban nézni. Nézni kell – ahogy Te is szoktad írni – a dolgok kontextusát.

    • “kitalál”
      “megijeszti”
      Te csak hatalmi keretben tudsz gondolkodni. Birtoklósban.
      Azt sugallod, hogy a férfi hű és csügg asszonyán, kényezteti, de a nő kifele kacsingat, mindenfélét kitalál és semmi se jó neki. Ami nem így van. A nők nem ok nélkül érzik magukat szarul, nem ok nélkül hagyják abba a szexet és akarnak mást, másképp. És a férfi nem tud erre reagálni, csak hibáztatni és önfelmenteni tud, akkor jön, hogy eddig jó volt neked, persze a gyerek meg a házasság, az kellett, most meg…
      A testünk változik, és a testünkhöz kapcsolatos viszony is változik. Miért olyan nagy dráma ez?
      Szexszel játszmázni nagyon fárasztó. Nők százezrei inkább nem is fejezik ki, hogy nekik ez nyűg, vagy nem igazi élmény, azt gondolják, ez a dolguk, utálják a “szexhiányból” adódó feszültségeket, azt, hogy annak, amit csinálnak, semmi köze a kölcsönös vágyhoz, de engednek, mert egyszerűbb az élet így.
      A szex gyakran lesz az évek alatt csatatér, nyomasztás, probléma, és nagyon sokan hibáztatják a nőt, pedig a saját hatalmaskodásuk, közönyük, elváró viselkedésük, a nő túlterhelése, szerepbe darálódása, a fantáziátlan szex, kiábrándító vsielkedés vagy az ápolatlanság az igazi ok. Gyakori, hogy a férfi, ha már megnősült, akarja, elvárja a szexet, és azt is, hogy maradjon minden változatlan, ő erre “fizetett be”, neki ez a kényelmes, nem ám semmi változás, mindent fenyegetőnek él meg, ott-tartja a nőt erővel a betonban. Az ilyen nő nem járhat edzeni, vagy az edzését trkkösen elszabotálják, hirtelen a férfi nem ér rá a gyerekre vigyázni, sürgős dolga van.
      Vannak férfiak, akik az eljátszott izgalmat, örömöt vagy legalábbis nem-tiltakozást elhiszik, nem tapasztalják, hogy a nőnek nem jó, megdöbbennének, ha egyszer átélnék vagy megértenék, milyen ez a másiknak. És vannak olyan férfiak is, akik pontosan tudják, hogy a másiknak ez nyűg vagy szolgálat, és mégis elfogadják így, ilyen felemásan, nem törődnek a másikkal. Ugye, a nő kap egy kis gyengédséget, figyelmet, meg hát szereti a férfit, és ezért elviseli az aktust… ez a dolgok rendje (vö. “a nőknek az érzelmek a fontosak, a férfiaknak a szex”).
      Ez azok felfogása, akiknek fogalmuk nincs, mitől izzik és válik csillogó szeművé a nő. A saját feleségük, barátnőjük…
      Aki vonzódik a partneréhez, akivel harmónia van és izgalom, az fog vele szexelni. Aki nem, az meg nem.
      És ha a férfi a nem vonzó nővel is, feszkó és hibáztatás és nagyasegged közepette is szexel, mert neki ez “igénye”, az csak azt mutatja, mennyire nyomorultul és taszítóan van kiszolgáltatva a szexnek. Ami lehetne élmény, komplex, személyiséget átható, frissítő csoda is.
      A nő is szexel, nem vonzó partnerrel, beletörik. De sok nő ezt megelégeli, nemi erőszaknak éli meg a nyomasztást, és a végső önrendelkezését már nem adja. És akkor jön a nyaggatás, nyomasztás, cirkuszolás, duzzogás.
      Én utálom azt a mítoszt is, hogy a nőnek ez egyben van a lélekkel, teljes csomag, a férfi viszont képes minden feszültség közepette is, mert neki a szex “külön” van.

      • Hát, megnéztem és puncim van. Mégis ‘külön’ is működik a lelkemtől.
        Gyanús ez nekem, hogy ‘a nők nem tudják különválasztani’. Peersze, mert ha ezzel tömik a fejüket akkor majd kevésbé kúrnak félre. Elvileg. 🙂

      • “Én utálom azt a mítoszt is, hogy a nőnek ez egyben van a lélekkel, teljes csomag, a férfi viszont képes minden feszültség közepette is, mert neki a szex “külön” van.”
        Képes, csak az olyan is. Szerintem a nő is képes, csak az is olyan.

        • Ezt, hogy erted, hogy olyan is? Arrol ki tehet, hogy teszem azt beindulnak ott bizonyos folyamatok ajult szerelem nelkul is. Az egy mas kerdes, hogy elsz-e a lehetosseggel, de miert ne lehetne jo a szex szerelem nelkul is, kulonosen ha nem rutinbol tortenik meg? Szerelembol igazan jo ezt nem vitatom, de anelkul is lehet szexualisan vonzodni (erosen) es ha odaig jut a dolog, akkor sem torvenyszeru, hogy az csak ures, semmilyen esetleg biologiai urites kategoria lesz. Velem is elofordult, na nem gyakran, hogy erthetetlen modon, rovid ido leforgasa alatt szexualisan megdelejodtem egy-egy ferfi jelenletetol, anelkul, hogy erzelmileg a legkevesebb kozom lett volna hozzajuk, leszamitva a szimpatiat.

          • Az onkielegites is azt mutatja, hogy nem szukseges aktualisan szerelmesnek lenni, de a szexus igy is eletben van, ha nem is akkora intenzitassal es nyilvan nem er fel egy arado egyuttlettel, de attol ez meg ott van.

          • Szerintem nem a szerelem hiányáról volt itt szó, hanem arról, amikor (mondjuk egy hosszabb kapcsolatban) feszültségek vannak, veszekedés, utálkozás, és ennek ellenére is szexelnek egymással.

            • Arra reagaltam, miszerint a nonek csak lelek+szex egyseg. szex nincs nagy lelki megindulasok nelkul, mig a ferfinak van. Amugy az idealis az lenne, ha senki sem hagyna a lelket kivul. De azert van az ugy, hogy a no is vonzodik kulonosebb erzelmi kotodes nelkul es ha belemegy, nem torvenyszeruen lesz “olyanamilyen”.
              EN az utobbi par evben, teljesen indoklatlanul, ertelmezhetetlenul erotikusan vonzodtam ketto ferfihoz es azt ereztem, hogy jo lehetne. Ennek ellenre mindket alakalommal elutasitottam a kozeledest, de vegig azt ereztem, hogy pedig jo lenne a szex nagyon. Itt jon be az, hogy nem a panni utan lohol az emberlanya esz nelkul, de attol meg, hogy nincs lelki toltes meg lehet falajzodni, ha ugy hozza a hlyezet vagy a jo eg udja micsoda.

          • Nem ájult szerelem, hanem nemfeszültség, amiről én beszélek. És azért, mert van, aki a legnagyobbmegalázások, cirkuszok után is elvárja. Mert hogy az más tészta. Holott ez a nő újabb megtörése, a szex ilyenkor uralomdeklaráció: még ezt is megtehetem veled.

      • Az semmi baj nincs, ha egy nő sportolni akar, meg jobb formába jönni, az nagyon is helyes, sőt dicséretes. Kövér persze hogy ne legyen, kövérnek lenni ezer szempontból szar. A baj azzal van, ha ezt nem megfelelő céllal, nem megfelelő hangsúllyal teszi, ott felmerül a visszaélés lehetősége. Elkelt embernek kifelé tetszelegni helytelen.

        “mennyire nyomorultul és taszítóan van kiszolgáltatva a szexnek.” – Ez női szemmel lehet, hogy így van, de hát ha egyszer így van. Te nem vagy férfi, nem tudod milyen érzés annak lenni, hogy ölni tudnál egy jó punciért. Nem voltál 13 éves kamasz, aki ha odateleportálódhatott volna, az osztály legrondább lányát is megdugtad volna, és utána rögvest el is szégyellted magad a gondolatért. Szerintem az a férfi, aki sokáig nem tud hüvelybe ejakulálni valahányszor spontán erekciója támad, az előbb vagy utóbb elmegyógyintézetbe fog kerülni, vagy felköti magát.

        Persze, az a legjobb, ha a szex olyan, mint leírtad, de hát ha nem lehet örökké olyan! Mint ahogy nem lehet minden nap reggeli-ebéd-vacsora egy luxusétteremből, ellenben enni kell, és akkor megteszi egy szendvics is.

        “Én utálom azt a mítoszt is, hogy a nőnek ez egyben van a lélekkel, teljes csomag, a férfi viszont képes minden feszültség közepette is, mert neki a szex “külön” van.”

        Ez nem mítosz, ez tényleg így van. Te nem tudod milyen érzés férfinak lenni. Én már egy csomó olyan nővel szexeltem, aki érzelmileg teljesen hidegen hagyott, kis túlzással élve az se hatott volna meg, ha aktus után hazafelé menet elüti a csajt a busz. Viszont ha szerelmes vagyok, akkor meg nem is maga az aktus a lényeg, hanem a teljes testi-lelki egymásbaolvasdás, és az aktus csak hab a tortán.

        És az egyenjogúság nevében elmondható, hogy ez már egyre több nőnek is így van. Biztos ismeritek a Szex és New Yorkot, idézzétek fel Samantha monológját a vészfaszról.

        • “nem a megfelelo cellal” Majd te meghatarozod, mi? A megfelelo celt…Mennyire kisstilu, unalmas klisek ezek, a stilust tekintve, mintha mar olvastam volna oket itt vagy szazszor.

          • Megfelelő cél: legyek egészségesebb, tessek jobban magamnak, páromnak.

            Nem megfelelő cél: tetszelegjek idegen hapsiknak, érezzem a borzongást, hogy most mindenki a formás popóm bámuljam, így jobb szeretőt tudok szerezni.

            Vagy tán vitatod, ha valaki párkapcsolatban él, akkor illik ezzel összhangban eljárnia, tudniillik hűségesnek lenni, annak is látszani, határokat nem feszengetni, sorsot nem kísérteni?

            • Akkor te se húzd fel az orrod, ha egyik napról a másikra a hapsid gyúrni kezd, szolizni kezd, bemegy a Massimo Duttiba és vesz egy rakás puncimágnes göncöt. Majd egy nap beállít egy másik nővel, és elkéri a kulcsot. Nem a te tulajdonod ugyanis, azt csinál amit akar, no?

            • Akkor helyben vagyunk. Ilyen hozzáállással kutya egy világ ez. Csak akkor minek beszélünk “elköteleződésről”? Úgyis csak összeállunk, mint a krumplistészta. Aztán egyszer gondolunk egyet, agyő.

            • Nem te döntöd el, mi a megfelelő cél. Csak ha meggyőződésed, hogy a másik a tulajdonod, és jogod van kontrollálni.

              Nem minden kapcsolat alapul kölcsönös hűségen.
              Nem kéne ráerőltetni a normáidat másokra.
              Nem a decens elhanyagoltság vagy állig gomnbolt blúz védi meg a kapcsolatot, hanem a jól működés és a harmónia, a szeretet.

            • Konrad Lorenz, ha a te eszközeiddel élnék, mondhatnám: de te meg nem tudod, milyen nőnek lenni, hogy milyen az, bámulni akarva lenni, hogy annak miféle kényszerítő ereje van, hát muszáj, ez belülről jön, az ösztrogén hajt, nincs mit tenni. Miért csak te mondhatsz ilyet? Ebbe belegondoltál már valaha?

              Azzal együtt, hogy amúgy nincs így.

            • Semmit nem szólok hozzá. Nem vagyunk egymás birtoktárgyai, ha menni akar, menjen. Kit tartott vissza akármilyen szigorú szabály valaha is? Senkit.
              El tudod képzelni hogy nem szakad szét az életem ha a pasim lelép?

        • “Szerintem az a férfi, aki sokáig nem tud hüvelybe ejakulálni valahányszor spontán erekciója támad, az előbb vagy utóbb elmegyógyintézetbe fog kerülni, vagy felköti magát.”

          Ha ezt nem provokáció, hanem komolyan gondolod, akkor nálad nagyon súlyos gondok vannak.

          • Vajon ilyen esetben az önkielégítés vagy a késztetés gyógyszeres csökkentlése miért nem jön szóba? Ha már az élete a tét. De most nem?

            Ha nem merül fel, akkor ez ócska, szánalmas, átlátszó zsarolás. Sajnáljon meg valaki…

            • Az önkielégítés szóba jön. Ideiglenes áthidaló kényszermegoldásként. De azt ugye te se gondolod komolyan, hogy férfiak tömegeit kéne (gyógyszersen) kasztrálni? Azt csak a legradikálisabb feministák mondják, még Gumiszobától is balra.

              Én nem mondtam, hogy sajnáljon meg valaki. Az én stratégiám az, hogy vonzó leszek ill. maradok, és akkor önként dugnak velem szabad akaratukból a nők, ennyi 🙂

              • Nem kell, csak ha ilyen erős a késztetés, ők maguk kéne hogy ezért folyamodjanak. Szerintem a gyógyszer, nem kasztrálás, hanem mondjuk tesztoszteron-csökkentés vagy péniszpuhítás jobb, mint nemi erőszakolni, elmegyógyintzetbe kerülni vagy felkötnie magát.

                Az derül ki a reakciódból, hogy az egész nem igaz. Nem elmegyógy és nem felköté, ha nem akad senki…

                De ti büszkék vagytok az erőszakra, élvezitek, és igénylitek a jogát, ilyenkor derül ki. Nem nyomor ez, hanem hatalmaskodás, néha sajnáltatásba öltöztetve.

          • Ha jól értem, az összes katolikus pap, a pápával az élen már rég megérett – szerinte – az elmegyógyintézetre. Hát, hogy ki érett meg rá, arra nekem más tippem van.

        • “Te nem vagy férfi,” Én csak azt tudom, hogy nem minden férfi ilyen. A frusztrált, nőt követelő, magukat jogosultnak érző, és ettől (meg egyébként is) taszító férfiak valósága ez a nagy kúrhatnék.

        • “az osztály legrondább lányát is megdugtad volna, és utána rögvest el is szégyellted magad a gondolatért”
          Na, ettől rosszul leszek. Ciki a ronda csaj, de azért beleélveznék. És meg is teszitek, mert a ronda csajt a lúzereknek is könnyebb felszedni. Aztán akár a busz is elütheti. Csodás. És pont az ilyen férfiak vonyítanak a “szűzkurvák” miatt, akiknek csak egy kis figyelem kellett, vagy az, hogy valaki megvegye a koktélt a bárban. Hozzátenném, a koktél ára nem arányos a szexuális kihasználtsággal. Ha ilyen férfinek lenni (azért szerencsére vannak ellenpéldák), akkor örülök, hogy nő vagyok.
          Az is szép, ahogy megmagyarázod, hogy milyen a luxuséttermen kívüli edéb-vacsora, mert enni kell.. Azaz a nő által is élvezetes szex a luxus, egyébként meg alapszükséglet, hogy valakibe beleélvezz. Na most én érvelek azzal, amivel te fent: te nem tudod milyen nőnek lenni, és mit jelent, amikor éveken keresztül a szex a párod egyoldalú kielégüléséről szól. Azt hiszitek, nekünk jó így, mert nekünk csak az érzelem fontos. Nem, nem jó így, nekiállunk maszturbálni, este meg “fáj a fejünk”, mert kell a francnak a macera. És igen, aztán a csinosítás kifele szól, hátha jön egy olyan, akivel jó lesz, akivel egymásra kattanunk. Hogy ez tisztességtelen? Talán az, tisztább lenne ott hagyni a férjet előbb. Csak ez nem könnyű, főleg egzisztenciális szempontból.. De itt a férj sem tisztességes ám. Egyrészt a “folyton fejfájós” feleségét simán megcsalja, és megideologizálja, mert neki ez jár, de hogy évekig ott hagyta a nőt (számára) befejezetlen szexxel, kielégítetlenül, az nem gond. Nem luxusszex, de neki így is jó, mert létszükség.

        • “Szerintem az a férfi, aki sokáig nem tud hüvelybe ejakulálni valahányszor spontán erekciója támad, az előbb vagy utóbb elmegyógyintézetbe fog kerülni, vagy felköti magát.”
          Ó, ez nagyszerű, akkor nincs is probléma! A kötelet, szappant megoldod, vagy küldjünk?

    • Kezdjen amit akar a gyanújával, ijedelmével. Elvégre nem ötéves, akit a homokozólapát elvesztésének réme fenyeget.. Hanem felnőtt, aki képes folyamatokban gondolkozni. Ha már a kontextust emlegetjük.

  3. Nekem a férjem nem mondta, hogy jó vagy így. Azt mondta, ami mindig jellemző volt, hogy márványból készítettek. Én tudtam, hogy nem olyan jó, hogy 90 meg 80 kiló vagyok. De mivel nem bántott vele, hamar, még szoptatva mentem edzeni.
    Nem tudom, mit szólna ehhez a testhez vagy újabb szokásaimhoz, de ő semmi örömnek nem volt soha elrontója…
    Az örömelrontás, finom, áttételes verziókban is, össznépi sport.

    • Mennyire tipikus, és a fenti komment is: lehetetlen, hogy a nő azért akarjon változni, mert neki máshogy jobb lenne. CSAKIS azért akarhat változni, hogy más férfiaknak tetsszen. Aki meg szereti a másikat, éltető kapcsolatban él, inkább örül, ha a párja olyat tesz, amitől jobban van, mert ha anya jobban van, az az egész családnak is jó. DE NEM! Nehogy már olyat csináljon, amiben én nem vagyok benne. Vagy legalább mondaná azt, hogy értem teszi. De az, hogy csak magáért, ne már! Istenem! Úgy örülök, mikor a férjem biztat és megdicsér, ha valamiben kedvem lelem, és örömmel felvállalja a rá maradó időben a gyerekezést, munkát, ha kedvem szottyan elruccanni vagy zumbára menni. Ezt becsülöm benne.

      • “lehetetlen, hogy a nő azért akarjon változni, mert neki máshogy jobb lenne. CSAKIS azért akarhat változni, hogy más férfiaknak tetsszen.”

        Nem mondtam, hogy lehetetlen! Sőt, ha így van, akkor bravó, éljen, hurrá! Csak a tapasztalat az mutatja, hogy nagyon gyakran van valami hátsó szándék is, pl. egy új “jópasi” a cégnél, vagy hasonló. Vagy rájött, hogy ő még “nem élte ki magát” (wtf).

        • úgy van az a motivációval, hogy csak akkor erős, kitartó, ha belülről jön. ha nem valakinek akarunk karcsúak, könnyűléptűek, lobogós hajúak lenni. hanem jól vagyunk, és a többi jön. őszintén akar a fene xnek vagy znek tetszeni. ha megadatik, az csak bónusz.

        • A tapasztalat azt mutatja? Kinek a tapasztalata, a tiéd? Ha sok olyan nőd volt, aki elkezdett tornázni, aztán elhagyott, akkor én a helyedben elgondolkodnék. Ha pedig nem a saját tapasztalatod,akkor megint csak mondasz valamit, amivel a nőket hibáztathatod.

        • Ó, ez mekkora bullshit! Lufi, nagy, ki is pukkadt, hopp! A TAPASZTALAT! ÉLJEN! A tiéd, ugye? Vagy sok ezer férfitársé, ugye? “nagyon gyakran” – ó, ezek aztán az érvek!

        • Akkor akar másnak tetszeni, ha a kapcsolata pocsék. Miért pocsék? Pl. mert állandóan lesik, vizslatják. Pl. mert a pasi azt képzeli, hogy az esküvőtől neki joga van a nőre (ezt az sem menti, ha ESETLEG azt is képzeli, hogy a nőnek is rá).

  4. Hát bizony van ilyen. Ha lehet fokozni, a fiúk ezt egymás között nem is tartják titokban. Ismerős nyíltan mondja, hogy a feleségének javasolta, fogyjon a fenekéből és hízzon mellre. Mondom, nem tetszik? Hát azért van jobb nő nála. De akkor miért őt vetted el??? Mert okos, (mondjuk ebből már sok baj lett azóta), kedves, jó anya és társ lesz. Lehet, hogy valakinek sokadik szempont, hogy olyannal éljen aki tetszik is neki?
    Különböző mélységekkel, de sok ilyet láttam.
    Na azt meg nem értem, ha valaki nem engedi (?) például sportolni a párját ha akar. Először is nagyobb esély van arra, hogy akkor érzi jobban magát, ha csinál olyat amit szeret. Szerintem jobb olyannal lenni, aki jobban érzi magát. Ha meg közben mondjuk lesérül, akkor elvisszük dokihoz, ha mégse tetszik neki, akkor meg abbahagyja. Szóval jobb otthon tartani besavanyítva? Tényleg ezt akarja valaki? Nem értem.

    • Hozzászólásod második felére: igen, van aki ezt akarja. Az a biztos, ha a nő otthon van és kész. Sokáig nem értettem én sem, hogy mi a jó abban, ha valaki mellett egy megnyomorodott, kedvetlen nő van – most sem teljesen értem, de olyasmi, hogy a férfi számára ezzel a kérdéssel ne legyen gond. Legyen nő, általa kaja, tiszta lakás, a férfi meg emellett tudja élni a saját életét. Szóval ehhez egy kellék a nő, aki jó, ha úgy viselkedik, ahogy, amire ő való.
      Én sokkal jobban szeretném őt, ha hagyná, hogy csináljam a dolgaimat, de ő szerintem fél attól, hogy ha kilépek a világba, valaki szemet vet rám. Főleg, ha még jól is kezdek lenni. 🙂

    • Egy férfinak kétféle értelemben vett tetszés létezik:
      1. Az ún. “demegbasznám”.
      2. Az elvenném feleségül.

      A kettő kategória egészen más szempontból érdekes, és egészen más erény az egyik csoportba, mint a másikban.

      Az 1.-nél természetesen az a legfontosabb, hogy irgalmatlanul dögös legyen, tudja kezelni a botkormányt, és senkit nem érdekel, hogy tud-e fincsi vasárnapi ebédet csinálni. Lehetőleg legyen feszes kis miniruhában legyen, és nem érdekel a szexuális előélete sem, max annyiból, hogy ne legyen AIDS-es. Ha félre is dug, hát istenem, ez olyan, mint a metró: jön másik.

      A 2.-nál egészen más erények a fontosak. Nem baj, ha nem szopik úgy, mint egy pornószinésznő, nem baj, ha felszedett 2-3 kilót, nem baj, ha nincs folyton kiszminkelve (sőt!). Az a jó, ha úgy öltözik, mint mondjuk a Charlotte York a Szex és New York-ból. Legyen olyan kis szolidan csinos, decens, takaros, vagy ahogy Kelet-Magyarországon mondják fajin.

      Ha ezt a felosztást megértenék a nők, akkor nem mondanának olyanokat a duzzogó feleségek, barátnők, hogy “rám hosszú szoknyát akarsz adni, bezzeg a miniszoknyás nőket nézem”. Hápersze, hiszen ha valakire vetek egy pillantást, az az 1. kategóriába van sorolva, és nyilván abban a kategóriában az az előny, de te kisangyalom, a 2.-ba tartozol (hálaistennek) és ott ugyanaez már hátrány lenne.

        • Van egy cinikus ügyvéd ismerősöm, aki ha hallja a szombati esküvőmenetes kocsikat végigdudálni a várost, olykor megjegyzi: “na, majd a válásra csendben jöttök.”

        • Itt a környéken a fiatalok nagy része feszes, párducmintás miniruhában szórakozik. Mind férjhez megy.
          Faluról beszélünk, ahol elég patriarchálisak a viszonyok. Az egyébként abszolút hímsovén sógorom évek óta halálosan szerelmes a falu..khm-khm…leánykájába, valószínűleg előbb-utóbb -ha kiszórakozta magát- a lány férjhez is megy hozzá.
          Ez teljesen rendben van, összeillenek.
          A világ bonyolultabb, mint az ilyen egybites emberek gondolkodása, de sebaj: van ilyen férfiban, nőben is és többnyire megtalálják egymást, összeházasodnak és együtt gyömöszölik kategóriákba a világot. A férfinek meg jojózik a szeme (meg mása..) és időnként szex közben is eszébe jut “a nem feleségnek való”.
          Kisfeleségnek meg a bevásárlólista.
          Jó is az.

      • Szerintem nem feltétlenül ebben a blogban kéne ezeket…remélem.
        Kiráz a hideg az ilyesmitől és szerintem nagyjából az összes jelenlévőt.

      • Szerintem ez baromi degradáló, amit írsz. Remélem énrám sosem vetsz pillantást, ugyanis nem tartok igényt a semmiféle kategorizálásodra. Se bármelyik tetszikre, se a nem tetszikre.

        Komolyan azt mondod, hogy ha feláll a farkad egy miniszoknyás, feszes húszévestől (aki téged talán észre sem vesz?) és nem tudsz záros időn belül a (nem annyira vonzó) feleséged hüvelyébe ürítkezni, akkor idővel zárt intézetben kötsz ki? Ráadásul ezt az egész férfinemre kiterjesztve? És mindezzel a nőknek feladatot adva? Ugye félreértettem.

        És miért hátrány, ha a felségnek való anyag túl szép? félsz, hogy mások is megkívánják? Vagy ha szép, akkor nyilván nincs kapacitása vasárnapi ebédet főzni? Nem értem. Még az is lehet, hogy egész edzésen ezen fogom törni a fejem és te leszel a hibás, ha felborul a hajóm.

        • Ne csinald mar, elne baszarinsd az edzesed. Minek kerdezzuk…most komolyan. valaszolni fog. tenyleg erdekel benneteket, hogy ez mit gondol, miket hord itt ossze? Csak itt tartjuk ot ezzel. Na mindegy.

        • Válasz érkezett!
          “Az nem hátrány, ugyanis én nem azt írtam, hogy a feleségnek való ne legyen szép, hanem azt, hogy másmilyen értelemben szép. A feleségnek való nő nőiesen szép, de nem direktbe, becsomagalatlanul önti a szexualitását. Gondolj a Szex és New Yorkból Charlotte-ra? Szép? Hát persze, mi több, álomszép! De nem “demegbasznám”. Én azt akarom, hogy a feleségem szép legyen, ne az jusson eszébe róla más fréfiaknak, hogy “demegbasznám”, hanem elégedetten biccentsenek, hogy micsoda szerencsés az a férfi, akinek ő a felesége, hiszen micsoda tisztes, csinos, takaros nő ez!”
          Érted már? Aki iránt ő direktben vágyat érez (vagyis akit nagyobb valószínűséggel szexualizál a Tekintet), az nem tisztességes. Nem úgy néznek rá, TEHÁT a tetteitől, szándékától függetlenül nem az. És ehez elég ám egy formásabb és le sem szorított mell, vagy egy felszabadultabb lelkialkat…

          • Értem én a feleség nem a demegbasznám kategória a saját férjének. Szerintem akkor ne menjen hozzá.
            É a felszabadultabb lelkialkat ab ovo kurvoid. Ez axióma. Ezt nem a tekintet csinálja vele! Gombostűre tűzni és be a döglöttlepke-gyűjteménybe.

            • A feleség másvalakinek demegbasznám… mert az emberek ízlése és az életünkben a pillanatok, amikor észrevesszük egymást, nem egyformák.

              Nagyon tanulságos volt, és ma van a névnapja is!

              • A feleség dekorációs tárgy, amire büszkék akarunk lenni, hogy megszereztük. Én is akarok egyet. vagy nem lehetne mindjárt kettőt? Hátha az egyiknek pont nincs kedve vasárnapi ebédet főzni, aztán nehogy éhen maradjunk.

          • Én a baltát vágnám abba, aki rám azt mondja, hogy “tisztes” meg “takaros”, pedig több mint 11 éve mindkét fél megelégedését szolgáló házasságban élek. (A hideg ráz a “boldog házasság” kifejezéstől azért írtam így körül)

          • Én azt nem értem, hogy attól, hogy a férfiak szexualizálják és tárgyként tekintenek rá, miért a nő lesz tisztességtelen?

      • B.meg öcsém, de gusztustalan vagy! Rohadtul nem így van ám minden férfinél, de olyan undorító az érvelésed, hogy cáfolni sem vagyok hajlandó érdemi módon, mert azzal elismerném a “felosztásod” bárminemű létjogosultságát.

      • Én ha kedvem és ihletem van szopok úgy, mint egy pornószínésznő (bocs mindenkitől..), viszont sosem jártam olyan ruhákban, mint Charlotte a Szex és New Yorkból és legalább 15 kiló felesleg van rajtam.
        Bár gyerekeim apja nem is akar feleségül venni. Akkor tanácsod alapján, ha lefogynék mondjuk 12 kilót, Charlotte ruhákat vennék és elfelejtenék szopni, akkor elvennének?

        Vagy az is lehet, hogy bárgyú sztereotípiákban gondolkozol?
        Hogy neked mia preferenciád, az a te dolgod, de ne csinálj már úgy, mintha kőbe vésett örök igazságokat prédikálnál. Általában azok a férfiak csinálják ezt, akik nem értik, hogy miért nincs nőjük, vagy aki van, miért nem úgy viselkedik, ahogy ők elvárnák.

        • én cska azt nem tudom, de komolyan nem tudom, mi abánatért akar az ember lánya férjhez menni. huhh, és még a nevét is feladni. huhh, és gyerekeket.. amikor a fehér ruhát, gyűrűt, ültetőkártyát tervezik, belegondolnak mit is írnak alá???? halálos komolysággal ki kell jelentenem, hogy akkor lett a férjem férj, onnan neveztem annak, amikor lekezdődött a válóperünk. mert ajjaj, ez az egész szigoróan jog, és a vérszerződésnél erősebb, és felbontani szinte lehetetlen, ellenben olyan tök jól kerül tőle az ember kiszolgáltatott meg manipulált helyzetbe. és basszus, nekem még fehér ruhám sem volt. akkor miért is? (nem hordtam még csipkés bugyit sem, mert az erkölcstelen….)

          • Ez a név-ügy nekem is kemény volt világéletemben. Csak hüledezve néztem, ahogy a csajok körülöttem hajigálják el a jól megszokott kis saját nevüket, és még büszkék is rá.

            • Nekem nem szép, svábos nevem volt (anyámnak szerelmi faktor volt ugyanez a név…), sokat csúfoltak vele, keverték egyhangzóhíján ilyen nevű színésszel, folyton visszakérdeztek. És nagyon szép lett, és ugyanaz, mint a két kisebbemé.

              • Jó, hát az esztétikai szempont az teljesen jogos. (asszem Jókainál volt valahol olyan, hogy Herceg Andrást már csak azért se lehetett kikosarazni, mert Hercegné nem lehet bárki). A birtokviszony volt rém taszító, és hogy büszkék a -né-ségre. Ill otthon nincs-né-zés, ott csak egyszerűen attól húzták ki magukat, hogy érettségi találkozón be kellett írni zárójelbe a lánykori családnevüket is, hogy tudjuk ki kicsoda, és ettől egyből nyilvánvalóvá vált az önmegvalósított állapot.

              • Amúgy, amikor férjhezmentem, egyrészt nem volt kérdés, hogy én nem veszek fel más nevet, másrészt, amikor nekünkszegezték a meglepő kérdést, hogy mondjuk be előre a születendő gyermekek nevét, a volt férjem automatice mindkettőnkét vetette fel kötőjellel. Ilyenekben nem volt elnyomó, házimunkában sem, sőt, lakótársnak keresve se kellett volna jobb, valszeg azért tartott évekig a válás eldöntése.

      • További kategóriák még:
        3, szívesen dolgoznék vele együtt
        4, érzelmi és intellektuális készségei miatt szívesen lennék a beosztottja
        5, …akármi más jellemző, ami az emberi minőség fokmérője, utána meg úgyis megtörténhet az, amitől megcsillan a szemük még sok év múlva is, ha valahol összetalálkoznak…

      • Elmentünk ma bevásárolni a jövő hétre, és a kedves minden tiltakozásom ellenére (amúgy tetszett, csak azért tiltakoztam, mert én ilyen puritán vagyok) vett nekem egy új ruhát, ami kábé a földön túlig ér. (Magassarkúban pont nem botlom el a szegélyében, viszont akkor fél fejjel magasabb vagyok.)
        Konrad, akkor ezt tekinthetem a részéről lánykérésnek?

  5. Ajaj, jól sejtem hogy nemsokára ugrunk az evolúciós fejtegetésre..?
    Na, én most leléptem, kávé nélkül is megy fel a pulzusom, és mivel okosan megtanultam (nőtől) hogy a kortizol nem játék, hát nem kísértem efféle kilométeres baromságok olvasásával.
    Mr Big, a nő nem háziállat, ha mégoly elkötelezett híve is vagy a domesztikáció elméleteinek.

  6. Önmagában semmi baj nincsen pikareszk vagy Ann cinikus gumiszobista hozzáállással, avagy azt csinálom amit akarom, fenntartom a félrekúrás jogát stb. Ok, vannak ilyen nők is, legyenek. Csakhát akkor:
    1. Ezt közöld a lovagoddal is még az elején, hogy öcsikém, én addig vagyok veled, amíg úgy tartja kedvem, ha épp úgy tartja a szeszélyem átülök egy másik lovag ölébe.
    2. Akkor ne csodálkozz azon, hogy a lovagod is így áll hozzá, néha kis ez, néha nagy amaz.
    3. Azon meg végképp ne csodálkozz, hogyha ez a hozzáállás tömegessé válik, akkor a férfiak is tömegesen reagálnak. Abból lesz a PUA meg az MGTOW, avagy az ilyen nő két dologra jó:
    a. csak megdugom, PUA technikával vonzó leszek a szemében, ledumálom róla a bugyit, utána húzom a gatyót, és megyek vissza Xboxozni. Hiszen minek köteleződjek el, minek öntsem ki a lelkem, minek nyíljak meg, ha úgyis bármikor jöhet egy hátraarc.
    b. vagy azt se, mert túl nagy fáradtság, vagy már megdugni se vonzó, vagy már ott tartasz, hogy megközelíthetetlen vagy, akkor a lovagok MGTOW-ok lesznek, kiverik a pornóra, aztán focizgatnak, sörözgetnek, xboxozgatnak egymás közt.

    Szép új világ, ezt okozza logikailag ha így állsz hozzá, “nem vagyok a tulajdonod, azt csinálok amit akarok” magyarul “fenntartom a félredugás jogát, ha úgy tartja úrinői kedvem”. Ok, ez is egy álláspont, szíved joga (értsd: Btk. nem bünteti), de akkor számolj a fentiekkel.

    Ha az egyik fél fegyverkezik, a másik fél is fog. Ezt elvileg Éva is belátta, ez különbözteti meg az Éva-féle feminizmust a Gumiszobától.

    • “megközelíthetetlen vagy, akkor a lovagok MGTOW-ok lesznek, kiverik a pornóra, aztán focizgatnak, sörözgetnek, xboxozgatnak egymás közt.” Ez durva fenyegetés ám ránk, nőkre nézve. Ne tegyétek ezt velüüüünk!

    • Önmagában semmi baj nincsen azzal, hogy te kúrható és feleségülvehető nőket különböztetsz meg, és ennyi, csak akkor ne csodálkozz azon, ha az itt kommentelő nők trollnak néznek és undorítónak tartanak.

    • Nem azt láttam be. hanem hogy a fegyverkezés értelmetlen és szánamas. Ettől még nem állunk szóba olyanokkal, akik nem tetszenek, nem fekszünk le se érdekből, se sajnálatból senkivel, és nem engedünk a nyomasztásnak, zsarolásnak sem. Amit a Gumiról nem tudok elfogadni: az életöröm, saját meló, derű helyett a fogcsikorgató ellentartás, harc, mások bírálata, a másik pedig a “puncit adunk/nem adunk” alapvető félreértés. A punci nem adható, nem jutalom, ilyen nincs, ezt frusztrált nők mondják, olyanok, akiknek semmije se kéne azoknak a férfiaknak, akiket én normálisnak tartok, már bocsánat, igazán nem a kinézetük vagy életkoruk, hanem emiatt az attitűd miatt. Ez nem emberi valahogy.

      Ja és: a férfiak nem ilyenek. Vannak ilyen férfiak, hangosak is, mert nagyon fáj nekik, hogy nincs nő, de a férfiak nem ilyenek.

    • Nem vagyok cinikus, ellenben te mérhetetlenül az vagy, csak nem vagy tudatában. Én csak arról beszélek, hogy nincs olyan, hogy te beszabályzod azt hogy mi történik egy kapcsolatban az évek alatt, mi történik a másik emberrel, és jobb, ha ennek már az első perctől kezdve a tudatában vagy. Eleve így kezdesz bele, ha értelmes és érett felnőtt vagy.

      Nagy húzásnak tartod idecitálni és ebben a kontextusban szembeállítani ezt a blogot meg a másikat? 😀 ahhahaaahha

    • Nem arról volt szó, hogy én félre akarok dugni, de nincs kedvem magyarázkodni.
      Mindenki úgy dönt, ahogy akar, akinek jó az MGTOV, az éljen úgy, engem nem zavar, felőlem xboxozhattok orrvérzésig.

    • Fordítónak ne menjél. Az “azt csinálok, amit akarok” nálam pl. biciklizést jelent magányosan. Ne csodálkozzak, ha a ház ura félrekúr?

    • “én addig vagyok veled, amíg úgy tartja kedvem,” – igen, pont így. Miért kéne bárkinek – akár férfinak, akár nőnek – együtt élni valakivel, akivel már nem akar, akivel már nem jó? Most nem arra gondolok, hogy az ember egyik nap ezt gondol, a másik nap meg azt, hanem arra, hogy ha a feleknek hosszú távon nincs már kedvük egymáshoz, akkor jobb, ha külön folytatják, vagy nem?

    • Kösz…mindannyiunk nevében.
      Gondolom a blog vonzza be az ilyen élethiányosokat.

      Az viszont elgondolkodtató, hogy én ilyen férfiakkal az életben tényleg csak “említés szintjén” találkoztam. Nem tudom, hivatali összejövetel, sorban állás és hallom a hátam mögött, sógornő húgának a gyerekének a keresztelője, szóval csak ilyen teljesen véletlenszerűen. Gondolom ezért nem vagyok férfigyűlölő, az ilyen típusnak egyszerűen soha nem volt, amit keressen nálam, el is került.
      Aztán itt csak nézek.

      • Azok, akik engem nagy sopánkodva agresszív férfigyűlölőnek neveznek, aki őket üldözi, meg azt taglalják, hogy de szerencsére engem nem olvasnak sokan, napi szinten szimatolnak, írogatnak, küldözgetik a linkeket egymásnak, taglalnak maguk között. Pl. a tegnap idézett Pash Cutter. Több ezer komment van a moderációra várakozó mappában, elképesztő. És százas nagyságrendűt, Tóth Lajost, tibit, arbitrariust, agymosógépet stb. engedtem már be a nőgyűlölő műfajból.

        • Úgy jönnek, mintha külön illusztrációnak, hogy nem mondjam karikatúrának érkeznének mindarra, amit férfiúi leuraló jogosultságérzetnek, agresszivitásnak nevezünk.

        • Egyetértek. Érdekes nagyon. Az jutott eszembe, hogy ezeket az ő kis gondolatait vajon élőben is ilyen nagy garral osztogatja? Vagy ez a névtelenség gyönyöre? Munkahelyen meg anyucinak otthon is így osztja az észt? Meg a csajoknak, akik természetesen fürtökben csüngnek rajta?

          • Biztosan nem, maximum hasonszőrű pua társaival szokták egymás sebeit nyalogatni. Érdemes megnézni pár magyar pua videót a neten, iszonyú lehangoló és kiábrándító – és nem a nőknek.
            Ahogy olvastam Konrad (a névválasztás nevetséges és bemocskolja az “eredetit”) hozzászólásait, egy a nyarát számítógép előtt töltő, megkeseredett, dühös kamasz képe sejlett fel, aki a napiszaros-puruttyás reggeli rutin után nem a gyakori kérdésekre megy elégtételt venni a nőkön, hanem a változatosság kedvéért ide. A keménykedés, az erőlködés, hogy megmutassa a nőknek, okítsa őket.
            De sajnos tudom, hogy ez valószínűleg egy felnőtt (?) ember, aki megragadt a kis önsajnáló, langyos mocsarában és képtelen a fejlődésre.

            “akkor a lovagok MGTOW-ok lesznek, kiverik a pornóra, aztán focizgatnak, sörözgetnek, xboxozgatnak egymás közt.”

            Foci-sör-xbox, férfiak egymás közt, sztereotip, betanult, izzadtságszagú bizonygatás, ő FÉRFI. 🙂

  7. Hmm, nem bírtam ki, elnézést előre is azoktól, akik ugranák a témát. Esetleg törölhető, ha rossz irányba indítanék valamit, de kikívánkozik.

    Nekem pont az ilyen felfogás, amiből itt most kicsit kaptunk veri ki a biztosítákot olyan szinten, hogy az egyedüllevést és a még véletlenül se vonzónak levést (zsírrétegek, pl.) válasszam. Olyan szinten fordul meg a gyomrom az ilyenektől, és vesz erőt rajtam a fizikai undor, hogy nem is lehet azt talán leírni.

    Azt hittem eeddig, hogy ez a kis pua-cucc csak mese, de nem. A múltkoriban volt egy közösségi program, ahol hozzám és barátnőmhöz csapódott két ilyen egyed… és elkezdtek úgy beszélni rólunk (a fülünk hallatára!!!) mint két húsdarabról, amivel lehet kísérletezgetni, gusztálhatóak… Amikor közölte a “fő”, hogy nyugodtan próbálja a “nemfő” a kommunikációt , hogy mi majd hogy sittesztelünk rá(?!?!?!). No erre én megengedtem egy kellően hangos és hangsúlyos “jesssszusatyaúúúúristen” sóhajt. A barátnőm meg csak erre kapta fel a fejt, mire megkérdezte lemaradt-e valamiről, mondtam az ég világon semmi értelmesről. Erre hallom a nagy csajozógépeket, hogy mááár nyalogatják a sebeiket, hogy nyugi, az ilyen sitteszteken (nem válasz, vagy reakció vagy a másik emberszámbavétele, nem sitteszt b+) nem szabad megsértődni. Na itt volt, hogy kitört belőlem a nem épp legkulturáltabb kacajom. A továbbiakban eme díszegyedek borzasztóan igyekeztek minket levegőnek nézni, és nem látuk őket “zsákmánnyal” távozni. És hogy ez mennyire uralkodó trend, megrémít.

      • Szerintem sajnos lesz.
        Az a típus, akiről már egyszer régen írtam egy kommentben, aki nekem azt javasolta, egy randevún először mindig a férfi csuklóját (óra) és a cipőjét nézzem meg, az szerintem félig-meddig elfogadhatónak tartaná ezt, már amennyiben konrad lorenznek van egzisztenciája.

      • Dehogy is, a tapasztalat azt mutatja, hogy működik, ettől lesz inkább nőnk. Ha feminista férfi vagy, akkor csak bétahímként a nők seggnyalója, csicskája leszel, akit egyből eldobnak egy menőcsávóért! A PUA technikák működnek! Tizenévesen sose voltam különösebben népszerű a nők körében, aztán 25 évesen egy szakítás után elolvastam 2-3 ilyen könyvet, és másfél év alat HARMINCKÉT nőt sikerült megdugnom! Na erre varrjatok gombot! És ebből több még rimánkodott is, hogy hadd legyen a barátnőm!
        Egy férfinak akkor nem lesz nője, ha rátok hallgat, és mosogató csicska lesz. Ha a ti technikátok működne, akkor nálatok állnának sorba a férfiak, hogy képezzétek ki feministává. A férfiak ahhoz nyúlnak, ami által jobban lehet csajozni.

        • Engedd meg, hogy gratuláljak! :DDD Nyilván csodálatos, emberileg kiteljesítő aktusok voltak gyönyörű, érző, élvező és intelligens nőkkel.
          Én ezt nem értem, mert ezen a blogon mindig emberi szexualitásról beszélek.
          Épp az a szégyen, hogy nektek ez kell, ez elég az egóhizlaláshoz.
          Kockás füzetben vagy excelben vezeted amúgy?
          A menőcsávó, akiért eldobnak bétakorodban, az sima menőcsávó, vagy fejlett PUA-s?
          Ha sima menő, vajon mi a titka? De ne gyere nekem kocsimárkával meg munkahelyi beosztással, úgyse hiszem el.
          És tényleg azt gondolod, hogy attól férfi a férfi, hogy nem mosogat? A saját mosatlanját sem?
          Család PUA stílben működik? Vagy mindent az asszony csinál, aztán csodálkozol, hogy szarul van és neheztel rád?
          A mosogatógép bepakolása még belefér a férfiasságba?

        • Kedves menő srác, kapsz amúgy jutalékot a 200ezres (vagy mennyis) PUA tanfolyamokból, vagy önkéntes hittéritőként nyomod? Mert ha az utóbbi, akkor lúzer vagy, tudod-e?
          Ha a ti elméletetek működne, akkor mellettem nem lenne olyan férfi, aki nem csak megdug időnként, de még el is tart. És gyerekeket vállalunk. (A párkapcsolatunk minősége mellékes, -amúgy nálad biztos, hogy értelmesebb a párom, és jó eséllyel többet is keres-, maradjuk a puszta tényeknél, te sem említetted, hogy a 32 nőből hánynak volt orgazmusa. Nyilván nem is tudnád, az a tipus vagy, aki nem veszi észre a különbséget).

            • Ó én tényleg nem sajnálom tőle, és nem is kérdőjelezem meg azt a 32 gyönyörű, szexi fiatal lányt, akiknek mind hatalmas, spriccelős, többszörös hüvelyi orgazmusuk volt, úgy ahogy a pornófilm forgatókönyvekben meg van írva (járatos vagyok a témában…), csak arra akartam utalni, hogy ha már ennyire meggyőződéssel nyomja a marketinget (ELŐTTE – UTÁNA, mintha hajnövesztő szert reklámozna, vagy fogyasztóövet), akkor kérhetne jutalékot, a netes oldalukat nézve egész jó biznisz ez a puázás. Ha több pénze lenne, magasabb státusza is lenne, és még többet hódíthatna. Lehet, hogy van valamilyen versenyük, vagy ranglista, vagy a zöld övről barna övre akar ugrani, és ahhoz nem lesz elég a 32/1,5 év nőátlag.

  8. Csak azt nem értem, hogy ha minden ilyen csodás, sorban állnak a nők, még ők könyörögnek, akkor mi a fenét keresnek itt ezek a PUA-példányok, ahol nyilván nem terem nekik babér. Tényleg nem értem, hogy mi vonzza őket, miért jönnek feszülni és kit akarnak meggyőzni, mikor közben az egész jelenség ennyire szánalmasan, nevetségesen átlátszó és annyira ugyanaz az unalmas séma, hogy néha már azt is hiszem, hogy ez mind egy és ugyanaz az ember.

    • Nem Johann, a valóság ennél sokkal kiábrándítóbb. Ezek ilyen futószalagon művelődnek, vagyis, nincs egy önálló gondolatuk a témában.

      • Döbbenetes ez az ostobaság, tényleg. Sejtem én, hogy többen vannak, amúgy, csak IRL hál’Istennek annyira elkerült ez a típus és ráadásul minden fórumon annyira ugyanazt totál egysíkú dumát nyomják, hogy ebből a távlatból egyetlen egynek néz ki az összes. De nyilván egy embernek ideje se lenne ennyi.

        • Szerintem sokan gondolnak tikon ilyesmit, ott vannak ezek az emberek a munkahelyeken, rokonságban, ismerősök közt, de azért élőben ciki volna ennyire nem embernek nézni a másikat. Csak névtelenül ömlik ki.

          • Könnyen lehet, meg rólam elég nyilvánvalóak a “nézeteim” nyilván egy-egy PUA-ba borult ürge sem engem fog megtalálni vele elsősorban. Olyanok, akik amúgy fogékonyak lennének rá, olyanok azért akadnak.

    • A PUA-ban óriási pénz van, most néztem videókat, jó marketingesek csinálják, a semmit adják el jóformán, de azt nagyon jól, és jó drágán.
      Talált ez a fő-PUA gyerek egy piaci rést, és tessék!
      Pár év, és tuti lesznek olyan cikkek, hogy “Hogyan szabadultam meg a PUA-ból”.

      • Érteni vélem, egyébként a nyomort, ami létrehozza – nő kellene, de nincs, amit a magafajta se előnyös külsejű, se megnyerő modorú, se vonzó, se semmilyen pasik nyújtani tudtak a nőknek, hogy lehet belőlük -né, az már a nők tetemes hányadának semmit sem jelent, életképesek nélkülük is. És akkor ezeknek a férfiaknak a PUA ajánlja a legegyszerűbb magyarázatot, rájátszva az eredendő, szocializációból hozott férfiúi felsőbbrendűség-tudatra és nőgyűlöletre: a nők tehetnek róla, hogy nem adják magukat, őket kell “átverni”, “megszabályozni” stb. ahelyett, hogy az önreflexió, önfejlesztés nyilván sokkal rögösebb útjára lépnének.

    • Nem heherészünk. Az agressziót elutasítjuk, arra reagálnak néhányan gúnyosan. Én meg azt is hiszem, hogy ti vicceltek, és akkor hasonlóan viccesen írok.
      Ez most egy roham, nyaggatás, nyomasztás. Nem dolgunk megérteni és megoldani ama nehézségeiteket és frusztrációtokat, amelyeknek orvoslását a mi bőrünkre, szabadságunk és méltóságunk lábbal tiprásával képzeltek el. Egyáltalán, nem vagyunk szociális intézmény, humanitárius mozgalom, ki-ki a maga életével, gondjaival küzd (nem csak nektek vannak ám), csak mi nem gyártunk ideológiát, és próbálunk emelt fejűek és humán lények maradni.
      Agresszorok vagytok akkor is, amikor épp a sajnálatra számítotok, undorító, álneves, beslisszolós, EQ szempontból mínusz 120-as trollkodás megy, üres és buta provokáció. Több tucat ilyen “vita” volt már a blog történetében. van nektek elég helyetek, ahol erről beszélgethettek, de ti itt nyomakszotok, aztán magatokat állítjátok be üldözöttnek.

      Ez amúgy nem vitablog, ne keverd más blogokkal, felületekkel, próbáld tiszteletben tartani a légkört és a hangnemet, meg a színvonalat, ne löttyintsd ide így magad. Ma este is előrébb vagy, ha valami neked valót keresel a neten. Egyenlőségpárti, értelmes nők ÉS FÉRFIAK körében nem jutsz messzire a PUA, evolúció, csadorpárti, fundamentalista, katolikus, hűségmagasztaló, a házasságot börtönnek és tulajdonviszonynak tételező, bűnalapú és a párkapcsolatot puszta üzletnek és érdekegyeztetésnek felfogó véleményekkel, ez már kiderülhetett volna.

      Az a nem véletlen, hogy nem mi feszengünk a férfihangon, Deansdale meg Pash Cutter satöbbik blogján. Itt se hagytok békén, jellemző.

          • A hűség ebben a kontextusban nem önkéntes vállalás, nem a kapcsolat minőségének kifejeződése, hanem zsaroló elvárás, a stigma árnyékában. És persze csak a nőkre kötelező. Kivéve az olyan férfiakat, akik egy nőt tudtak “meghódítani”, és macerás lenne nekik a feleség mellett valakit felszedni, félnek a kudarctól. Tisztes, intelligens emberek körében is megy a feleség melletti életvitelszerű, egyetemi tanítványokat kihasználó csajozás…

            • Igen, erről az utolsó mondatban említett jelenségről tudnék mesélni. Az ötgyerekes, hívő katolikus, minden vasárnap családostul templomban feszítő ötvenes professzor, akiről szinte el se hiszed magad se, hogy nyomul és tapiz és szó szerint és átvitt értelemben is sarokba szorít stb. hogy aztán kiderüljön, hogy rámozdult már gyakorlatilag szinte minden nőneműre, aki elfogadhatóan nézett ki és egy minimális sebezhetőséget látott rajta.

        • Hát, én most mással tölteném az estémet, ne haragudj. Rövid leszek. És nem is akarok másokat nagyon megbántani. De a legutóbbi katolikus élményem, mármint a déli harangszón kívül, de nem is, mert az után, Krasznai Zoltán nőgyűlölő és súlyosan frusztrált blogja volt. Hogy ezek így összeférnek, például. Vagy a Magdolna-nővérek című filmben is megmutatkozó visszaélések, tegnap alartuk megnézni többekkel. De igazán nem akarnék erről vitázni, sok katolikus barátom is van, a rendes katolikusokkal semmi bajom, csak ne vonulgassanak, hanem csinálják a négy fal között. 🙂

          A hűséget meg itt normának képzelik el sokan, olyanok is, akik a házasságot nem szerelem- vagy vonzalomalapúnak (na, ez a hökkenet), és még birtokviszonynak. A hűségnek nevezett tilalom tipikusan megalkuvás- és elfojtásalapú, vagy nagy, kifelé mutatott hazugság és emésztő bűtudat (jobb esetben). És csak a nők dolga, hát ez természetes. Több más párkapcsolatverzió is létezhet, igazságosak is. Oriblog-Lobster sokat írt erről, keress rá.

          Én egyébként soha senkit nem csaltam meg, gondolatban is csak egyszer, egy végképp borzalmassá vált kapsolatban, miután kinyilvánítottam, hogy nekem vége, és ment a zsarolás és erőszakoskodás. Szóval én történetesen ebben éltem mindig, csak mostanában sok történetet hallottam, ezért árnyalódtam.

        • Az, hogy köze nincs a gyakorlatotoknak sem a keresztényi szeretethez, sem a valódi hűséghez, mindössze hatalmaskodásra és az elnyomó pozíciótok megtartására használjátok fel, eszközként mindkettőt. A keresztényi szeretet megcsúfolása az, ahogy beszéltek sokszor a nőkről, annyira fogalmatok sincs arról, mi az hogy erőszakmentesen kommunikálni, elfogadóan, szeretettel hozzáállni a másikhoz, etc. Lehet, hogy rád ez nem igaz, csak a nyelvi könnyebbség kedvéért fogalmaztam így.
          A bibliát is úgy értelmezik a férfiak, ahogy nekik tetszik, a fordítások abszolút a patriarchális felfogás szerinti értelmezések. A kihagyott részekről ne is beszéljünk.

  9. Vagy húsz, borzalmasan undorító, részben borderline-nal szemét módon személyeskedő, prekoncepciózus komment jött.

    Egy kis ízelítő:
    “Amúgy tévedsz: az egyéjszakás kalandban célszerű kielégíteni a nőt, ugyanis az jó reklám neked, a csajszi elmondja a szintén fiatal hamvas barátnőinek, hogy 20 centis a farkam és úgy bánok vele, hogy a szomszéd nem tudott aludni a sikoltozástól (azt hitte pornó megy fullhangerőn), és akkor őket is dughatod.
    De minek kielégíteni az asszonyt? Úgyis rinyál maximum egy fokkal kevesebbet.
    Föl kéne fogni a barátnőknek, feleségeknek, hogy nem kéne rinyálni, csak betölteni a funkciójukat, elfogadni, hogy csavar vagy egy nagyobb gépezetben. Persze fellázadhatsz, és akkor a gép nem működik, de akkor csak egy idióta vagy, aki elbaszott egy rendszert.
    Nekem sincs kedvem sokszor sok mindenhez, csak az szintén nem érdekel lófaxt se. És ez így van jól.”
    Na, hát így. Tradicionális családmodell. Nem jött meg a kedvetek?
    (Vajon a 19,5 centis farkú férfiak ilyenkor mit érezhetnek?)

    • Mi verhette ki a biztosítékot? A pornószínésznő technika vagy a 15 kiló súlyfelesleg? Vagy a kettő együtt? (Pedig van BBW kategória is)
      Vagy az eltartottság? Arra egyébként nem vagyok büszke, sajnálatos, ideiglenes állapotnak tartom, és igyekszem változtatni rajta, amint tudok. Csak azért említettem, mert olyan magabiztosan nyomják, hogy mennyire működnek ezek a PUA módszerek, hehe, mennyire manipulálhatók a nők, akartam nekik valami vörös posztót, az Érdemtelenül Eltartott Nőt, mert ez elvileg nem fér bele a tökéletesen összerakott világnézetükbe. Egyébként aki azt hiszi, hogy az orális technikám tart benne a kapcsolatomban, az nagyon mellélőtt. Fontos a mondat eleje: “ha kedvem és ihletem van..” Tehát nem az van, hogy havi apanázsért rendszeresen ölbehajolok.
      Lehet, hogy egy kicsit kitárulkozó voltam, nem számítottam a PUA, Redpill, Megtáu, akármi áradatra. De most mondjam azt, hogy ha ennyire feldühítette őket, akkor valami betalált…?

      • Ja, és a 15 kiló súlyfelesleget is sajnálatosnak és ideiglenesnek tartom. (Csakhogy hozzászóljak a poszt eredeti témájához is…)

        • Bordi, ne már, hogy magyarázkodj, csak meg akar alázni, kiválasztja azt, aki nyílt és őszinte, és oda üt, nem hagyja ki, mert nem tud magával mit kezdeni, mert amit a saját tükrében látna, sokkal durvább! Szinte minden netes erőszak oka ez.

        • Az a durva, hogy sokszor én is így gondolkotam, örülnöm kell, hogy kellek valakinek.
          Benne is ragadtam egy majdnem-bántalmazó, de legalábbis befulladt, nyomasztó kapcsolatba, és nincs erőm belőle kilépni.
          Nem jó ez egyikünknek sem.

  10. Konradtól még:
    “ne fegyverkezzetek, és mi se fogunk. Fentebb leírtam, hogy mi a baj ezzel a sértett, kamaszos dacoskodó “az van amit én akarok, nem szólsz bele” hozzáállással.”

    Nincs sértettség, kamaszság, fegyverkezés, sem “az van, amit én akarok”, ez tévedés. Saját jogon való létezés van, csak te úgy születtél, hogy neked az jár, nekünk meg nem jár. Érdekes, hogy olyasvalaki írja ezt, aki hihetetlenül kíméletlenül, gőgösen, önreflexió nélkül, folyamatos harci-háborús szóhasználattal él.

    Nyaggatás, hiszti sincs. Mi nők is csak élünk, szeretünk, mindenfélét szeretünk az életben, és nem a szex körül forgunk. Betöltjük a szerepünket, odatesszük magunkat, de nem teljes önkizsigerelés árán. Nem véletlenül élezed henye, másnak szépítkező, jóságos férjet eláruló, gonosz kacajú figurává a nőt. Nem igazságtalan, és nem mások ellen van, hogy szeretnénk magunk dönteni, saját isdőt, jogot a saját véleményhez, szeretnénk, ha az érzéseink, állapotaink nem hisztinek lennének titulálva, hanem komolyan vennék őket. Csak úgy, mint mi a másikét. Kölcsönösség. Nem vagyunk alkatrészek, érző és jószándékú, kölcsönösségre és árnyalt, rebbenő, érzelemgazdag létezésre vágyunk. Azt a hatalmaskodást és közönyt, amit a népszerű állítás rejt, hogy “a férfiak nem lelkiznek, ők ilyen egyszerűek, ha van sör és pina, már boldogok”, nem tudjuk elfogadni, és nem is fogadjuk el. Az sem férfiak elleni hadjárat, hogy intelligens emberként belekalkuláljuk, hogy változik a kapcsolat, vagy hogy nemműködés, össze nem illés, elhidegülés, a javítási szándék hiánya esetén búcsút intünk. Sok minden előre nem látható történik az életben, mindenkivel, csak nekem nincs kedvem hazudni ezekről. Amit ti elvártok, az út a képmutatásba és boldogtalanságba.

    “Nem fenyegetésnek szántam, viszont ha a nemek közt ez lesz a viszony, hogy mindenki szépen építi a bástyáját a másik ellen párkapcsolaton belül is, akkor arra értelemszerűen a férfiak is reagálni fognak rendszerszinten.”
    De, fenyegetsz, ami gyengék és beszorítottak sajátja. Másra nyomod a problémádat, és azoktól vársz együttérzést, akiket lenézel és magadnál értéktelenebbnek és kevesebb joggal bírónak tartasz. Oldd meg a problémádat, mi se követelünk többletjogokat se embertől, se társadalomtól. Egyenlőséget akarunk.

    Nagyon árulkodó a para és a sértettség, az, ahogy azt hiszitek, minden veletek kapcsolatos, ellenetek van és nem a nőért magáért, ahogy féltek attól, ha egy nőnek jó, ha egy nőnek joga van. Gyengeséget rejt az ilyen reakció. Nagyon ki vagytok hegyezve a nők viselkedésére, függtök tőlük, szar lehet.

    • “Nem fenyegetésnek szántam, viszont ha a nemek közt ez lesz a viszony, hogy mindenki szépen építi a bástyáját a másik ellen párkapcsolaton belül is, akkor arra értelemszerűen a férfiak is reagálni fognak rendszerszinten.”

      Jajj, életem hát ‘a férfiak’ nem ‘reagálnak’ ekképpen, hanem így élnek. Eleve.

      Komolyan, fogom a fejem, hogy mennyire nem látják magukat kívülről, mekkora hiánnyal küzdenek önreflexió terén!

      • Úgy érti, addig barom módon megnősültek, húzták az igát, hallgatták a nyafogást és nem erőszakoltak, ráadásul anál sem járt, meg “húszéves, feszes, lelkes szemű széppuncijúak”, tömegesen. De mostantól…!

        • :DDDD

          Igazából nagyon erős szánalmat ébreszt bennem ez a kapálózás, bizonygatás, fenyegetés. Én ‘sajnos’ nem erre vágyom, nem ettől fogok egy férfiba beleszeretni. De nem megy át az üzenet. Azt is el tudom képzelni, hogy ez a puás dolog működik, de mihez képest? Hát persze hogy működik, ha eddig nem szólitott meg senkit, most meg megszólít minden második útjába eső nőt. Ha ez siker..! És az is rendben van, ha ezt sikernek könyvelik el. De ettől még nem lesz árnyalt, figyelemmel vitt, erős és hiteles párkapcsolat. Ez olyan mint a fogyasztó bogyók. Önmagukban lófaszt sem érnek. Sőt.

  11. Hát én most megnéztem egy ilyen magyar csajozós oldalt, azt hiszem erről beszéltek a -remélhetőleg kitiltott- kommentelő “férfiak” (macskakörömben, de vállalom: nem vagyok egy modern nő, hagyományos párkapcsolatban élek és nálam egy férfi nem nyávog meg hisztizik így, ahogy itt és egy másik bejegyzés alatt): igazából szomorú volt. Arra számítottam, hogy hasonló agresszivitást találok majd a beszámolókban, mint itt a kommentelők között, de az a pár “hálavideó”, amit megnéztem, inkább arról szólt, hogy ezek a férfiak nagyon izgultak és most tényleg élmény nekik egyáltalán beszélni nőkkel, megszólítani őket. Nem néztem meg csak kettőt-hármat, de nem láttam náluk nőgyűlöletet vagy ilyesmit.
    Igazából tényleg sajnálom őket, kiadnak egy rakás pénz ilyen hülye tréningekre és ahogy elnézem, hosszútávon minden marad a régiben: mert az nem érv, hogy “hú, azelőtt féltem, most meg 3 óra alatt 28 lánynak köszöntem! Boldog vagyok!”

    Az antifeminista énem csendesen sír…
    Ezeknek a férfiaknak valami elfoglaltság kéne (remélem, egy-kettő olvas még), itt a családban is van harmincas ember, akinek éve óta nicns barátnője, de nem ér rá vekengeni online mert hat napot dolgozik az erdőn. Fog is találni asszonyt, nem lesz szüksége arra, hogy ilyen becsapásokra költsön, hogy “3 napos villámtréning”…
    Ha már antifeminizmus, hát lehet, hogy az itt kommentelők “a régi értékek” hívei, de hogy ők már nem OLYAN férfiak, akik ezeket képviselik, az is biztos. Szomorú. Úgy verik magukat a földhöz, mint az öt éves unokaöcsém, mikor nem találja a kedvenc kék gumilovát.

    • Igen, szorongók, szociálisan ügyetlenek, és megerősödnek. És ez oké. Nem is mindig ők jönnek a nőgyűlölettel. Csak az ideológia, amit nekik nyomnek, a moderáltabb PUA-tól kezdve a MGTOW-n keresztül a Red Pillig, gyűlölködő és hazugságalapú. Meg szerinem a cél (csajokat felszedni, telefonszámot begyűjteni) is ciki. A promóban nyilván kedves és mérsékelt fiúk jelennek meg, akik irtó boldogok. A nőgyűlölet nem agresszió amúgy, hanem a nőkről rosszat feltételező hiedelemcsokor, attitűd. Meg még paradox módon függés és a nőktől, elváró. önállótlan viselkedés.

    • ““hú, azelőtt féltem, most meg 3 óra alatt 28 lánynak köszöntem! Boldog vagyok!””
      Azért rossz lehet ennyire gátlásosnak lenni, én tényleg sajnálom őket, csak ezt nem kellene a nők nyakába varrniuk.

      • Tényleg nem jó, ha valaki ennyire izgulós. De ahelyett, hogy ilyen ostoba tréningekre pazarolnák a pénzt, elmehetnének máshova, Budapesten vannak például alternatív színházak, amik néha tartanak mindenféle tréninget, aztán ott van például a pszichodráma, jó társaság, lehetőség a kinyílásra plusz egy rakás önismeret.
        Mehetne csoportokkal kirándulni, egy barátnőm például rendszeresen szervez állatos pikniket, bárki csatlakozhat, sok kutyust visznek a menhelyekről, sétáltatják őket a hegyekben, tele van emberekkel.
        Jó társaságban az ember magától megtanul beszélni és még ilyen fertőző ideológiával sem nyomják tele a fejét. És ingyen van vagy korántsem olyan drága, mint az ilyen made in US-tréning.

      • “csak ezt nem kellene a nők nyakába varrniuk.”

        De ha egyszer ezt a nők okozzák. Gondolom nem mostanában tartoztál a közoktatás falai között (jó mondjuk én se), de én még emlékszem milyen kegyetlenül bántak a csajok 12-16 között azokkal, akik nem számítottak a menők közé, mert mondjuk nem voltak az iskolai focicsapat tagjai, vagy szemüvegesek voltak, vagy kövérek, vagy szimplán valami egyelőre tudományosan meg nem határozott okból úgynezett “gázak” számítottak.

        Pedig mi is vágyakoztunk arra, hogy valakinek már 7.-ben is foghassuk a kezét a folyosón, vagy csókolozzunk az iskola előtt. De nem, nekünk nem jutott.

        De tudod mit? Én nem haragszom azért, mert valakinek nem tetszek. Ez nem bűn.

        DE, és rohadtul DE!

        Azért igenis haragszom, mert ti nők kegyetlenül utasítottatok el! Meg lehetett volna négy szem közt is mondani, hogy figyi, de nem vagy az esetem, emberileg semmi baj veled, de nem tudom elképzelni, hogy valami is legyen köztünk. Nem esett volna jól, de legalább korrekt lett volna, megemészthető. Nem, ehelyett meg kellett nyilvánosan alázni, mert 13 évesen írtam egy szerelmes levelet a lánynak aki tetszett, amit ő közröhej tárgyaként villogtatott, hogy az a mocsok pondró mit képzelt, elvégre kívül esek a kasztján.

        Ezekért lesz sok férfi a nőkkel bármiféle kezdeményezésre, kommunikációra képtelen. Engem pl. 3 évesen megharapott egy kutya, azóta minden kutyától félek, még a kb. egér méretű is ha elkezd ugatni, kiráz a hideg és halálfélelem lesz urrá rajtam.

        És ez már nem csak a kamaszkorú lányoknál van így lassan, hanem az úgymond felnőtt nők sem tudnak egy nekik nem vonzó férfi közeledését egyenesen, de nem bántóan visszautasítani, nem kiröhögni, nem megalázni.

        És aki ezt túl sokszor megkapta, az könnyen meggyűlöli a nőket, azokra is haragszik, akik személy szerint nem bántották. De ez is érthető. Ha egy nőt megerőszakolnak, és fél az összes férfitől, az is érthető.

        • Nagyon sajnálom, ami veled történt. Pont most tettem ki az összetörted a szívemet című postot újra a főoldalra, az elmesél egyet s mást a visszautasításról, a végén egy igen szép irodalmi példával.

          Üdv a blogon, én nem fogok vitázni veled, de azt tudom, hogy sokan nem értenek a finom elutasításból, ragaszkodnak tovább, zaklatóan viselkednek. Mások meg a direkt (de nem megalázó) elutasítás hatására hápogni kezdenek: őőők, úúúgy, soha nem néztek arra a nőre, mit képzel! Az önérzet kényes dolog, bizony.

          Engem is utasítottak el, érett fejemmel is, még a kontaktus legelején, emelt fővel viseltem. Egy intim ismerkedés, randizás, pláne párkapcsolat nagy döntés, nem biztos, hogy az van a háttérben, hogy te elfogadhatatlan vagy, vagy nem vonzó.

          • Köszönöm a megértést. Ez nagy dolog, mert sok nő ilyenkor felteszi a “mit rinyálsz, lépj túl rajta” stb. kezdető lesajnáló lesöprést. Gondolom a holokauszt vagy nemierőszak túlélőknek, szüleit balesetben elvesztőknek stb. nem mondja ugyanezt.

            Én csak magamról beszélek. Én értek az elutasításból. Ha valaki annyit mond, hogy bocsi, nem vagy az esetem, komolyan már lassan megköszönöm neki, hogy ilyen egyenes volt. Volt is egy ilyen lány, mai napig tisztelem, hogy az első randi után ilyen egyenesen és emberien közölte ezt.

            Az, hogy valakinek beletaposol a lelkébe, az nem ugyanaz, mint hogy jaj esett egy kis csorba az önérzeteden, letört picit a szarvad, ugye a törékeny ego meg ilyen stb. Ez kőkemény embertelen megalázás: “most komolyan azt hitted, hogy én képes lennék veleeed?”

            • Bocs, de letiltottam ezt az IP-t, mert az a személy Józsiholvagy, Tóth Lajos és Rózsa Kitti, K. Mónika, almavirág és Zsanett (!!!) stb. neveken telenyomta a blogomat szarral. Így most csak egyenként engedhetem be a kommentjeidet.
              “Gondolom a holokauszt vagy nemierőszak túlélőknek, szüleit balesetben elvesztőknek stb. nem mondja ugyanezt.” na, na, ne túlozzunk, ez baromi ízléstelen és önsajnálatszagú.
              Szerintem az esetek többségében a verbális elutasítás nem derült égből villámcsapás, mindig van metakommunikációs vagy a szituációból érzékelhető előjele.

        • A nem-megalázó elutasítás egyébként érzelmi érettség, empátia kérdése.

          Sokan unják, hogy megint akarnak tőlük valamit.
          Néha az elnyomott női nem vesz ilyen pillanatnyi fölényekkel revansot, amit én elítélek, lásd az ugyanaz, nőbe’ című posztot, mert szerintem legnagyobb cél pedig itt e földi létben ember lenni mindég, minden körülményben.
          https://csakazolvassa.hu/2015/02/18/ugyanaz-nobe/

          “Én nem haragszom azért, mert valakinek nem tetszek. Ez nem bűn.” — basszus, azért ha ezt így leírod… na jó, nem vitázom.

        • A másik ember megalázása és kigúnyolása nem elfogadható számomra sem és soha nem is volt az még kamaszkoromban sem. Nekem barátnőim se tettek ilyet tudtommal, én legalább is nem emlékszem rá. Most megkérdeztem (az egyébként csodaszép lányomat), ő visszautasított-e valaha is gorombán bárkit, de nem, sőt azt mondja a barátnői sem soha. Persze biztosan van ilyen is és elhiszem, hogy nagyon tud fájni. Nekem se esne jól.
          Na most egy kiröhögés részemről eszembe jutott, de azt tényleg röhejes szitu volt. Melósok dolgoztak nálunk hetekig és mikor végeztek és elköszöntek, a főnökük visszajött és elmondta, hogy én nagyon tetszem neki és udvarolhatna-e nekem, mert én egy tündér vagyok. Én meg álltam ott az előszobában (karomon az egy éves gyerekemmel, egy lehányt pólóban és tök leharcoltan a kialvatlanságtól) hát rám jött a röhögés, hogy ez most komoly? Aztán mikor láttam, hogy megbántódott szegény, kérdezte is, hogy ez “ilyen vicces?” akkor szabadkoztam, hogy bocsi, egyrészt ez nagyon megtisztelő rám nézve, másrészt meg férjem van akit szeretek, de ha ez nem így lenne, jelen pillanatban, arra sincs időm, hogy megmossam a hajam, nem hogy ilyesmire…szóval vicces egy helyzet volt na (ráadásul érthetetlen, hogy mi a fenét látott bennem tök lepukkadtan).

        • És az meg sem fordult a fejedben, hogy egyszerűen peched volt az osztályközösséggel? (egyébként elég félelmetes, hogy még mindig így dédelgeted azt, milyen sérelem ért 13 évesen, én akkora alázásokat kaptam, aztán csak egyre emlékszem, az is más téma, mert pedagógus-diák viszonylat. Majd ha a blogger megint posztol ilyesmiről, talán megírom. A többi nem számít, gyerekcsíny, nem traumatizált, s eszem ágában sem lenne egy idegen blogján kipanaszkodni.)

          Nálunk volt 3-4 lány a “keménymagban”, de csak lányokat bántottak, a fiúkkal mind haverkodtak, jóban voltak. Minden osztályban, ahol voltam a fiúknak volt jó dolga, ők voltak a jó fejek, a lányok meg mind egymást bántották, gúnyolták, pletykázták.
          Ez később irodákban is így volt, amerre megfordultam, a férfi kollegákat dédelgették, végigfeküdtek az asztalukon, “na milyen volt a hétvégéd?”, számon tartották a barátnőjét, nevetgéltek velük és egymást meg ott fúrták, ahol lehetett.
          Ez is érdekes.

            • Ez igaz. Önmagában tényleg nem.
              Inkább az adott kontextusban vicces, hogy az évek során addig dédelgette azt, hogy a szerelmes levele nem kellett, amíg szép kövér nőgyűlölet lett belőle (MNK).
              Kibeszélni a traumákat vagy csak a simán fájdalmas dolgokat sokaknak hasznos és építő, az a gáz, ha valaki a mostani világát, a körülötte lévő embereket ideologizálja meg az alapján, ami régen történt és ezt mások ellen szegezi (“ilyenek vagytok ti!”), inkább így értettem.

        • Shyguy, én elmesélném neked miket éltem át kb. 9-30 éves korom között (utána sem volt lányregény, csak más okból), de nem teszem, így is már sokmindent kiadtam magamból. De miért gondolod, hogy a gonoszkodó 9-12 éves lányok csak a fiúkkal szemétkednek? Szemetek ők sajnos a lányokkal is, akikkel megtehetik, még talán durvábban. És vannak 9-12 éves fiúk, akik szemétkednek, fiúkkal, lányokkal is. Nincs ennnyire nemi felosztás, mint gondolod. Igen, a gyerekkori sérelmek nagyon fájnak, nehéz túllépni rajtuk, ezt ismerem én is, és még sokan mások. Mutatok neked egy empatikus, szép írást a blogról: https://csakazolvassa.hu/2015/03/26/ti-meg-vegigneztetek/
          Ugyanúgy a megalázó visszautasítást is megélik nők, bármennyire hihetetlen. Ráadásul nem egyszer szex után, tehát a férfi öröme azért megvan. Nem véletlenül hasonlítottam össze az egyik hozzászólásomban a koktél árát a szexuális kihasználtsággal. Vannak azok a “szűzkurvák” ugye, legalábbis sok férfi szerint, akik szexet ígérnek be (olyan jelzéseket adnak?), aztán meghívatják magukat a koktélra és lelépnek. Hoppon maradt srác meg dühöng és szűzkurvázik. De mi van azokkal a férfiakkal, akik figyelmet imitálnak, beígérik a hosszútávú kapcsolat lehetőségét, hogy ágyba vihessék a lányt? A lány meg bedől, mint a koktélt kifizető srác, aztán durván elutasítják, de csak ejakuláció után. Én meg ezt éltem át. Utáljam emiatt a férfiakat? Ott van PUA hősünk is a 32 nőjével, akik közül állítólag volt, aki könyörgött a folytatásért, azaz esetleg többet várt a kapcsolattól, másra számított, és elutasítva érezte magát utána. PUA hősük meg azzal vagánykodik, hogy nem csak megdugta, de aztán jól ki is dobta, ahogy kell (hiába könyörgött a csajszi). Ez hát a nagy PUA eredmény? “Eddig gátlásos srác voltam, visszautasítottak a nők, most megtanultam őket manipulálni, ezért könnyebben bedumálom magamat a bugyijukba, és kihasználom őket szexuálisan, hurrá”. Mondjuk a legtöbb PUÁ-st inkább átverik szerintem, mint hogy ilyen nagyszerű sikereket érne el. Arról nem is beszélve, hogy ez milyen sekélyes lelkileg egy férfinak is.
          Szóval hidd el, nők is szenvednek, nők is ismerik azt az értéktelenség érzést, ami visszautsítás után megmarad, ezen dolgozni kell, önbizalom növeléssel, meg azzal, hogy másra koncentrál az ember, nem teszi az életét függővé a párkacsolattól.
          Nemi erőszakhoz, gyászhoz, tömegmészárláshoz ne hasonlítsd a durva visszautasítást, ez izléstelen.

        • Most akkor írjam milyen megaláztatásokban volt részem, mert sovány deszka voltam? Írom: pl. a fiú akivel korábban haverok voltunk (5-6-ban), egyszercsak azzal hallgattatott el, “kuss deszka”, vagy a strandon amiket kaptam, a csávó a törölközőmön nyomta el a csikkjét, csak mert deszka voltam (nem kevés vélemény szerint most is az vagyok, még a volt férjemtől is megkaptam anno, de akkor mi a francnak vett el? Ja tudom, pont megfelelt neki egy ilyen kis nyomorék, ezt biztos nem szeretik el tőle, pedig de), vagy amikor semmivel sem “jobb” csávók kényszert éreztek az utcán ismeretlenül közölni velem, hogy deszka vagyok.
          Most akkor írjam itt a haragomat a férfinemre? Nem írom. Ugyanis a csajok sem voltak különbek. Ahogy veled sem a srácok. 😉 Érdekes módon te mégis csak a nőket hibáztatod az önbizalom hiányodért. Na, _EZ_ baj… Vagy ez _A_ BAJ..

      • Én is megsajnáltam őket különben.
        Ahogy így néztem tegnap, azt mondja az egyik srác, arra, hogy mi a célja a tréninggel, “Az, hogy jobb emberré váljak.”
        Szóval, na…
        Ennyi pénzt lehetne normális szakemberekre költeni, hatékonyabb is lenne.

  12. Éva, beleolvasgattam a szöveg végén idézett “Dalmayr” kommentjeibe. Hidd el nekem: ez az ember rajong érted. Látszik, hogy tanulmányozza a képeidet,és mindent, amit írsz, kielemez, megmagyaráz, lekötöd a gondolatait. A fenyegető, lejárató dolgok ellenére is. Sok ilyet láttam. Ők durván kötődészavaros emberek, nem tudnak elszakadni, nem érzékelik a másik személy határait. Hol negatív, hol pozitív üzenetekkel bombázzák az idealizált célszemélyt, csak foglalkozzanak velük. Nem mondom, hogy nem idegesítő, de szerintem nincs értelme érvelni. Nyomorúságos egy állapot.

    • És amit még privátban nyom… hihetetlenül kitartó, és mindig ugyanazt írja. Nem zavar, nem az van, hogy védekezem, csak tanár lévén remélem, ha világosan megírom, hogy mi a gond a viselkedésével, és hogy ő dönt úgy, hogy velem foglalkozik, ő kezdeményezi ezeket, akkor megérti.

    • Te tehetsz róla! Végignéztem és jegyzeteltem.
      “Hát így otthagyom a csajt, el se köszönök, ez is erősíti a negatív érzelmeket”
      (Suttyó vagy, ez nyilván erősíti, de ezt a nagy átlagnak nem kell külön tanítani.)
      “Ez az én Siófokom, hogy jöttél te be ide…” “Pár perc múlva állj vissza normálra, különben totál elmebetegnek fog nézni.” (Nem, szívem, ehhez nem kell pár perc.)

      • Na most már legalább én nem keresek rá. Ilyen férfiak (hogy ne írjak csúnyábbat) mindig is voltak. Úgy látszik ma már szerveződnek, hergelik egymást és nevük is van, hogy még véletlenül se terelődjenek a jó irányba.

  13. Visszajelzés: ők is szenvednek 3. | csak az olvassa — én szóltam

  14. Szörnyen sajnálom, de kora reggel óta nem megy ki a fejemből az az eset, amikor a tehén szerelmes lett a vad bikába/minden vad PUÁnak legPUÁbbikába/ meg is írta neki egy marhalevélben/valahogy eképpen: “Hatalmas barom!” …

  15. Azért van némi fény is az alagút végén: http://projectbudapest.hu/
    Itt kötnek ki a pórul járt PUA-sok 😀 Sokan vannak..
    Egyesekben azért felmerül az EQ iránti igény, meg hogy nekik is kellene változni, változtatni.
    Ádámnak még lehet hálásak is lehetünk egyszer! 🙂

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s