a sértődött kislány 1.

Azért mindannyiunkban ott van az a harmadikos, aki azt nézte, hogy neki a legszebb-e a tolltartója. (Természetesen, kicsim.)

Vagy hogy nő-e már a cicije neki is. Aki szeretné, ha csak ő tudna kézen állni, mások nem.

És akinek a hegedűszólója előtt lett áramszünet.

Aki nem akart játszani, ha nem ő volt a királylány. Hogy ő udvari bolond, vagy udvarhölgy legyen? Soha! (Megvan a szépségkirálynők két udvarhölgyének kínosan feszes mintha-mosolya?)

Ez van harmadikban. Ha rosszul jártunk, akkor nem vettünk részt valódi megmérettetésben, soha közünk nem volt a grundok barbár igazságához. Olyan osztályba jártunk, ahol a sima füzetborítójúak, akik az osztály négyötödét tették ki, mind ötöst kaptak, mindenre, és volt tizenhét kitűnő bizonyítvány. Gyűltek a soha nem olvasott jutalomkönyvek.

bw-k (12 of 53)

És aztán meg nem értettük a való életet. Mert addig mindenképpen mi voltunk a legszebbek és a legjobbak: a szüleink dicsértek és “erősítették az önbizalmunkat”, minden kívánságunkat teljesítették, ez volt a funkciójuk. Mi meg követelőztünk és válogattunk, a dizájnújított fóliatetejű Danone puding már nem kellett (“nem ízlik”). Apu vitt suliba kocsival, amíg nem lett jogsink. Apu menő volt és jól öltözött. Unatkozva lestük, kinek milyen a cipője, nyaralása, legjobb barátnője és lutraalbuma. Sok-sok tárgy és program és szülői aggodalom, ami kitűnően elfedte, hogy mitől volnánk boldogok és erősek. Ilyenek a gyerekek, ilyen a kamaszkor, mondták agresszív hisztijeinkre és a nevelés csődjének szimptómáira.

Mert mindeközben magányosak és boldogtalanok voltunk.

Később új versenyszámokban indultunk: kit hova vesznek fel, ki lesz szép lány, ki kell a fiúknak. Mindháromban működnek az áthidaló megoldások. Apu együtt volt katona a gimi igazgatójával, a smink és a hajdobálás könnyen avat démonná, a kellés meg nem valami éteri vonzalmat jelent, ha értitek, mire célzok.

Vannak ám alternatív számok. Ki lógott ki Zánkáról, és kinek lett aztán emiatt abortusza. Ki próbált már ki mindent. Ki fejezte ki több farmerszegeccsel és PECSA tövébe hányással, hogy szar a világ. Ki merte két nap után magára tetováltatni a Sanyit. Később ezek már nem tűnnek okvetlen előnynek.

Aztán, a két barátnő, akik együtt járnak bulizni. Az egyik szebb, mégpedig nagyon szép. És ő önzetlen és jóindulatú, neki semmi baja és ő nem rivalizál, ja, persze, hát biztos lehet benne, hogy ő a szebb. Mindenki őt nézi, és mindenki a barátnőt szólítja meg: csinos a barátnőd, van barátja? A primadonna nem érti a szubrett keserűségét és állhatatlanságát, pedig jaj, de élvezte ő annak egyszerű, napsugaras bizonyosságát, hogy kétely nélkül övé a főszerep.

Könnyen vagy nem irigy olyankor, amikor (hát ha még mindig!) biztos lehetsz benne, hogy jó vagy, jobb vagy. De ugyanúgy a kétes játék résztvevője maradsz, ha ettől olyan nagyon elégedett vagy. És az irigység, a másiké és a magad odamérése rombol téged is.

Bármilyen versenyszámnak felfogott életesemény, teljesítmény rombol, éspedig minden résztvevőt.

Szóval, ott áll ez a sok hamis önbizalmú, túlhabzó lánylény az igazi életben, amikor már magukért felelősek, és döntéseket kellene hozni. Teljesen eltájolt elképzeléseik vannak életről, célokról, önmagukról. És pofára esnek. Nem működnek többé a stratégiáik, a jótanulóság, a smink, amikor a személyes, érzelmi boldogságról, identitásról, mentális egészségről vagy az önmegvalósításról van szó. Ezek nem tolhatók a seggük alá többé.

Lassan derül ez ki, évek alatt. Addigra belemenetelnek a hurkokba.

Persze megy még a játék egy darabig, a szülők fizetik a külföldi tanévet, vesznek lakást, kocsit, szóval az illúzió, hogy ők jobbak, egy ideig tartható. Továbbra is a társadalmi normáknak való megfelelés a lényeg, és ezek látványos versenyszámok. Megkérik-e a kezed. Kinek előbb. Vőlegény státusza. Esküvőméret, harangszó és menü, kellően lila-e a nászasszony kalapja. Babaprojekt, gyerMekáldás, fotóalbum a facebookon.

Aztán, de már előtte is, van a szakma. Később meg szinte mindenki vált, odahagyja a “lánykorit”, vagy nem tud visszamenni. Kéne valamit kezdeni magunkkal anyaság mellett, a kisbabás évek után is, a férjhez képest is (ellene). Körbenéznek, mi a trend. Gasztroblog? Hordozóvarrás? Önmegvalósítók a második eresztésből, a nagy újítók nyomában. Esetleg angolból fordítva: Nigella magyarul Stahl. Csinálnak valami olyasmit, mert akkor ők is, félkoncepcióval. Valakihez képest nézi magát, nem akar, hanem ő is akar, mert ő mivel rosszabb? Van, hogy ez üzletileg bejön.

(folytatom, meg van írva, szétszedtem)

kapcsolódó bejegyzések:

örök hajsza

rivalizálva versenyez

mi lesz a jó kislányokkal?

én legyek én

 

25 thoughts on “a sértődött kislány 1.

  1. Régen azt hittem, vannak olyan emberek, akik körül, belül minden rendben van. Nincsenek rettenetes titkaik, nem emésztik magukat, szépen előírásosan haladnak előre az életben. Mint ez a rendes kislány, akinek be van fonva a haja és szép a tolltartója.
    Most, 40 felé már tudom, hogy mindenki megkapta a maga ordas nagy pofonjait az élettől. Ha nem a szülőktől, akkor a párkapcsolatban, egészségben, munkában. Különbség csak abban van, ki mit kezd vele, hogy dolgozza fel, a sebeit nyalogatja vgy előrelép. És oké, van talán 10 százalék, aki még nem, aki körül minden kerek, de lehet, ők majd negyvenévesen jönnek rá, hogy eddig valaki más életét élték, anyukájuknak, apukájuknak akartak megfelelni.

    Stahl/Nigella: nemcsak az lehet sikeres vagy boldog, aki valami rettenetesen eredetit alkotott, a Facebook is később indult el, mint az iWiw (béke poraira), és nem lehet mindenkinek egy Facebookja, a Coca-Cola a világ egyik leghíresebb, legsikeresebb vállalata, ehhez képest a kóla egy cukrozott lötty, ami rontja a fogakat. Százszor inkább Stahl Judit.

    • Na de Mark mégsem az iwiwet koppintotta… vagy igen? Eredetileg a facebook egyike a közösségi-ismerőst nyilvántartó oldalaknak, nem egy volt abból sem, csak aztán ő rájött, mitől lesz vonzóbb, és mindig, azóta is reagál a felhasználói elvárásokra, és fejleszt.

      Én meg egyike vagyok a nagyszájú női blogoknak, ennyi a sorba beállás.

      Inkább arra céloztam, hogy ebben a kicsi magyar térben simán be lehet futni nulla invencióval, csak átvéve-lefordítva valami külföldi ikont, arra alapozva, hogy a népek nem tudnak angolul és nem néztek eredetiben pl. Nigellát. És az, hogy “inkább Stahl, mint a kóla”, hamis dilemma. Elképesztő, ahogy minden talk show, tehetségkutató, főzőműsor és zenekar egyszerű know-how, és koppintva van. És akár szeretjük a kólát, akár nem, tény, hogy üzleti nagyágyú és egymilliárdan szeretik. Nem azt mondta senki, hogy a fogak épségéért vagy az egészségért issza.

      • Stahl… minden második rcept valaki másé, én pl a beef bourguignon-t találtam meg Julia Child-nál, egy az egyben. Illetve, Juci két répát ajánl.

      • Persze, nem kell választani Stahl és a kóla között. Úgy értettem, hogy nehéz valami nagyon originális ötlettel előállni. És nem is biztos, hogy meg lehet belőle élni. Gondolom, az irigy kislány meg is akar élni, majd meglátjuk a második részből, mihez kezd.

        • Egyelőre méreget. És gyakran sikeres lesz, nem is erről van szó. Van, aki pofára esik, másnak nem tűnik fel, hogy ez így külsőségekre alapozó fél-élet. De a fő kérdés az, hogy mit adunk át a lányainkanak, és hogyan artikuláljuk szülőként, ami fontos. Például ha szólni kell az iskolában. És hogy létezik-e ezen a loholáson és alakoskodáson kívül is siker.

          Én hiszek az egyediségben. Ami nem üzletileg sikeres, monopollá váló innovációt jelent, hanem belülről vezéreltséget és alkotó attitűdöt.

          • A Stahl/Nigella párhuzam engem nagyon elvitt, mert pont ebben a témában volt egy komoly vitám pár éve.
            De lássuk, mihez kezd a kislány. Engem az érdekel, ha kitör a midlifecrisis, akkor Szent Jakab Útjára vagy Tibetbe megy-e?

            • Kivel vitáztál? Ez volt az álláspontod, amit itt írsz? Mesélsz még?

              Nem Stahl az ellenség, és nem baj az, ha nem minden viaszt mi találunk fel. Kis nemzet vagyunk, hagyjunk valamit a spanyoloknak is. De az elkeserítő, hogy mi elég a magyar háziasszonyoknak. Hogy milyen az echte magyar főzőműsor (Benke Laci bácsi pudingporból készít sodót az aranygaluskához, ugyanitt az ételek makroaránya, agyonkezeltsége sírnivaló, vegeta, margarin ma is, és az egészséges fordulat a zsír-és tojásfóbiában meg progresszívéknél a teljes kiőrlésű lisztben nyilvánult meg*), továbbá spóroljunk minden erőnkkel, úgy főzzünk “finomat, kiadósat” (értsd: túlzabálás hitvány alapanyagok segítségével). Ebből látszik, mi az, amire az egyszeri magyar férj húzza a száját. Van még a nőklapjás gasztrohagyomány, na, ott mekkora flessnek számított Lajos Marihoz képest a “jóképű”, és lassan, de biztosan elhízó Bereznay Tamás. Ebben a mezőnyben nívó a Stahl, amint őrült eredetien ujjain szűri át a citromlevet, és megállapítja, hogy ez jót tesz a bőrnek, valamint javasol egy olyan vasárnapi reggelit ágyban lustálkodáshoz, dizájnos pizsamában, amihez háromnegyed óra nettó meló kell, plusz hét darab edényt elmosni és elpakolni utána, köztük hangulatosan berregő robotgép.

              Itt minden nívóhoz koppintani kell, és az lesz életérzés meg igényesség a mi rétegünkben. Én meg általában utálom a szakácskönyveket és gurukat. Én vagy sütök, mert megy fejből, esetleg étteremben inspirálódva, vagy úgy jártam. És ahogy mezítláb futok, mert eszembe jutott, úgy gyúrok linzert és verek habot kézzel, nekem ez a nívó, a kezem ereje és melege. (Igaz, egyszer voltam francia főzőtanfolyamon, egy este, három fogás, az érdekes volt.) Lásd: miért nincs edzőm… ugyanez a jelenség.

              *mert mi a progresszió? a muffin és a sous vide?, nem. nem is a “pont-pont vesszőcske gasztronómia” (by Ráspi), a céklacsipsz és a malacpofa currys csokoládészószban. hanem a real food, piacról beszerzett, változatos (nem ötféle, de nem okvetlen egzotikus) és házi alapanyagokkal, legalábbis. és nem a töltött káposztát, túrós pitét meg a csirkepaprikást variálni vég nélkül. Rogánné, jaj istenem, Rogánné és Galambos Dorina, a szexi, de tradicionális háziasszonyok… láttátok?

            • Pont erről, hogy lehet-e Stahlt sikeresnek tartani, ha egyszer a modellje nem eredeti.

              A kétezres években követtem a hazai gasztroforradalom előtti valamit, akkor főztem sokat mások receptjeiből. Stahl egy határozott új és hiteles hangot hozott. Ezt ma röhejes leírni, de ő megfőzte a receptjeit, sőt, egy másik emberrel is végigfőzette publikálás előtt. Ugyanabban az időben pénzért lehetett venni nálunk olyan receptújságot, amiben a póréhagymatorta hozzávalói között nem szerepelt a póréhagyma, és egy stockfotó illusztrálta. Ma már nem követem a “gasztrotrendeket”, de Stahl ehhez képest nagyon hiteles volt. És igen, kevesen követtek akkor angol recepteket az országban. Nekem az is tetszik, hogy elvégezte a cukrász szakot, és tudatosan építette a karrierjét, nem csak annyi, hogy marketingesként/klasszika filológusként/akármiként elkezd blogolni (ami szintén nem lebecsülendő, és érdekes jelenség, miért a pálya széléről vívták meg a magyar gasztroforradalmat.)
              A főzés meg kicsit olyan, mint a pornó, hogy adott hozzávalókból nehéz valami rettenetesen újat kihozni, biztos mindent megfőztek már a világban.

              Igen, gasztroblogom is volt. 🙂

          • Ch-tól függetlenül, van ez a Főzelékes Feri nevű fickó. Egészen nem rossz, főleg mert a főzelék magyar formája (értsd: liszttel feldúsított főtt zöldség nonszensz) nem is igen létezik máshol.

  2. Ma épp azon járt az eszem úszás közben, mennyire utáltam gyerekkoromban, hogy senki sem tanított meg úszni (meg sok mást sem), utána pedig már felnőttkoromban mindig kijelentettem, nem megyek uszodába, tengervízbe, tóba, folyóba, mert utálok úszni.:) Most meg úszom a 2ezreket az egyre javuló technikámmal, és k…jól vagyok tőle. A gyerekkorában szülő ‘támogatásra’ versenyúszó barátnőm pedig nem hajlandó velem jönni, mert tényleg utálja.

  3. Visszajelzés: a sértődött kislány 3. | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s