édes

melléknevek sorozat 27.

az éd-, az valami tő lehet: édeleg,

az -s meg egy denominális nomenképző

Lejöttem a szénhidrátról. Még tavaly ilyenkor, egyébként, onnantól csak alkalmi drogos voltam, kenyeret nem ettem egyáltalán. Vagyis a finomított szénhidrátról jöttem le: a fehérlisztről és a cukorról. A durum- és tönkölylisztől és a belőlük készült olaszos jellegű tésztákról nem. De aztán a gabonákról is ám, úgy, ahogy van, rizsestül, kukoricástul, meg az édesebb zöldségekről, és lényegében a gyümölcsökről is (csak citrom, lime, nagyon savanyú alma kiáztatva, bogyósok). Tejtermékek is csak mértékkel, mert azok is édesek ám.

Fokozatos volt a lejövés, nem dogmatikus, nem tiltós, nem kényszerű, inkább kísérlet, és mivel nem más akarta, én akartam, vagyis alakultam olyanná, a testem jelzéseit követve, aki ezt akarja, mert ez a jó neki, nem volt nehéz. Nagyon jól lettem tőle.

Általában az édes íz szerepe jelentősen visszaszorult az étkezésemben.

És ezért van nagy becse. Szóval az édes ízről nem jöttem le teljesen. Ünnep a gyümölcs, ritka desszert.

Itt el kell mesélnem, hogy ismétlődik egy beszélgetés az életemben. Én nagyon igyekszem nem manipulatívan beszélgetni, nem önigazolni, példálózni, és rá se beszélni senkit semmire. Tudom, hogy az extrém dolgaimmal furcsa vagyok, és óvom a másik stabil világképét, élőben nem akarok zavart kelteni (az a blogénem ugyanis, az írói célom — sokan ezért néznek rám gyanakvással a személyes találkozáskor). Szóval a hétköznapi életemben csak úgy vagyok, nem hirdetek semmit, ha rákérdeznek, magamról mesélek csak, nem állok elő nagy igazságokkal. Jó, néha vannak ilyenek, hogy “az emberek általában azt hiszik, és korábban én is azt hittem, hogy…, de már nem”, meg ez az intellektuális öröme mindenfajta megértésnek, összefüggésnek, de semmiképpen nem ítélek és nem teszek megjegyzést, tanácsot pedig se kéretlenül, se kérésre nem adok.

De mondjuk van egy helyzet, nem is mondok semmit, ám kiderül, hogy én nem (nagyon) eszem gyümölcsöt, mert az szénhidrát, mégpedig fruktóz, elég szerencsétlen fajta (a ketózis és általában a zsírégetés szempontjából).

Rákérdeznek erre rendszeresen. Lehetne ezt tudomásul is venni, van ilyen, más meg a hisztamindiétája miatt csirkét nem eszik, vagy épp tojást, mert nem szereti. De nem, egy kicsit erőltetik, hogy egyek, vagy firtatják, miért nem, mert “a” gyümölcs, az kell.

És jön a kötelező szöveg: a gyümölcs egészséges. Így tanultuk, napi 5 adag zöldség-gyümölcs kellene, mint a UK-ben.

Mondom, az is csak édesség. Örül mindenki annak, hogy az milyen egészséges, de ez rizsa.

Nem, nem azért, mert édes, hát a vitamin és a rost…

Erre már: én eszem amúgy gyümölcsöt. Citromot és avokádót is.

Az arckifejezésen látszik, hogy mégiscsak nasi, finomság az a gyümölcs. A nem vállalt csokivágy. Én nem akarom őt mindenáron szembesíteni, de nem lehet elviselni, ahogy képtelenek csak egyszerűen tudomásul venni, hogy én így. Ahogy mindig kell valami véleményt hallatni, jobban tudni, általános igazságokat megfogalmazni. És hogy nálam sokkal kevésbé fitt személyek (nagyon finoman fogalmazok most) örökké kioktatnak, hogy mi egészséges, mi nem. És hogy mikre mondják rá, hogy ők egészségesen élnek, te jó ég.

Nem az én dolgom amúgy.

Egyébként eszem én mást is, változatos bogyósokat (a -berry fajtáknak alacsony és jó glikémiás indexű a cukortartalmuk), savanyú almát és csonthéjasokat is, csak azt nekik nem mondom.

De tényleg nem adnám a norvég tőkehalmájamat (zsír: 60 gramm, fehérje: 4,8 gramm, szénhidrát: 0 gramm, mindezt úgy tudja, hogy a saját levében van, csak fűszerekkel) egy ananászligetért sem. Megváltoztam.

Van, aki paleósként teljesen lejön az édes ízről, például Zsuzska nevű kommentelőnk is ezt írta, én néha visszatérek hozzá.

Mivel édesítsünk? Ez örök kérdése minden életmódoldalnak. Kis szemlém:

Norbi azt mondja, meglehet, hogy a mesterséges édesítők mindenféle vegyületek, és hatvanezerszeres dózisuktól egy kicsit hülyén néztek ki a kísérleti patkányok, de nézzünk szét egy strandon: sok van, mi káros, de a cukornál nincsen semmi károsabb.

Mértékkel lehet, ugye, mondják. Én ott tartok, hogy finomított (fehér, répa-) cukrot mértékkel se. És szerintem nagyon nehéz kinézni, kilátni a szénhidrátfüggésből.

A paleo-ketogén irányzat egyik (egyébként roppant vitatott, nem onkológus, mégis rákbetegeket kezelő) képviselője azt mondja, a méz okés, a napi szénhidrátmennyiségen belül, és semmi más nem. Ez eléggé mereszti például Szendi Gábor haját, aki utal arra, hogy az illető leginkább azért nevezi az irányzatát paleo-ketogénnek, hogy kitaláljon valamit, aminek ő a guruja, és elhatárolódjék tőlük (mind Szenditől, mind a paleótól, mind a ketogéntől).

Szendi Gábornál a xylit, az eritrit, a stevia és a szacharin okés. Xylitet árusít is, direkt linkkel, tíz százalék kedvezménnyel. A paelósok fogyasztanak aszalványokat is, szerepel a receptjeikben, az aszalt szilva glikémiás indexe egyébként csak 40.

Peter Attia, az én szépséges, okos ketogén gurum, a jót kérdezni művésze az eritritre és a xyllitre esküszik, de nem bizonygat, ezeket próbálta, nem volt inzulinválasz. (Ketózisban alacsony és alacsonyan is tartandó a vércukorszint, pontosabban: a megemelkedő vércukor inzulinválasza rontja a ketózist, és nekünk az a fő szempontunk, hogy ketózisban maradjunk.)

Mi is a jó kérdés? Hogy szabad-e szacharint használni? Hogy káros-e az aszpartam?

Nem, a jó kérdés, a tudományos igényű ez, és ezért szerettem bele Peterbe:

There are two things I think about when considering the switch from sugar to non-sugar substitute sweeteners:

  1. Are non-sugar sweeteners more or less chronically harmful than sugar?
  2. What are the immediate metabolic impacts of consuming these products, relative to sugar?

Let’s address these questions in order.

Vagyis:

Két megfontolandó dolog van, amikor a cukorról édesítőkre váltunk:

  1. A nem-cukoralapú édesítők vajon inkább vagy kevésbé okoznak krónikus ártalmakat, mint a cukor?
  2. Milyen azonnali metabolikus hatása van e termékek fogyasztásának, a cukorhoz képest?

Válaszoljunk e kérdésekre mármost szép sorjában.

(műfordítás 🙂 )

KetoDiet Martina, a másik nagyon aktív, gyakorlati ketogénező, profi blogger és szakácskönyv-szerző megdöbbentően alapos posztjában így foglalja össze és osztja három csoportba (ajánlott, alkalmilag, inkább ne) az édesítési lehetőségeket:

http://ketodietapp.com/Blog/post/2013/06/10/Top-10-Natural-Low-carb-Sweeteners

A nagyon izmos Mike Matthews, akit fél éve olvasgattam sokat, de nekem nem elég radikális, elfogadhatónak tartja a szénhidrátot úgy általában és a cukros desszerteket is. Amúgy kalóriaokokból a steviát ajánlja, és árulja is.

Sue, itteni, mindent tudó (de legalábbis mérlegelő, és komolyan. Nem is a ketogén vagy az edzőterem a csoda a sportrovatban, és nem is az eredmények, hanem az intellektus) kommentelő felveti, hogy talán jobb, ha nem verjük át az agyunkat, a kamu-cukorra, magára az édes ízre is inzulinnal reagál a szervezet, hiába nincs neki kalóriaértéke. Vannak vonatkozó cikkek is. A vércukrot mindenki megmérheti magának, amúgy, de az inzulin, az más tészta.

Svéd ketogén blogger önkísérlete a diétás kólával. (Pepsi, amúgy, ez valami népszokás lehet.) Hat órán át figyelte az értékeket, a második óra legelején itta meg a mineknevezzemaztaszart, egy palackkal, a vércukra nem ugrott meg, de a ketontestek száma leesett, összesen majdnem ötven százalékkal, és a hatodik óra végére sem érték el a kiindulási szintet. Arra következtet ebből, hogy inzulinválasz volt.

És akkor én:

Ma regel ért az igazi döbbenet.

Ugyanis tegnap mértem a vércukromat éhgyomorra: 3,9 és egy üres, 60 mg koffeinű illy után negyedórával: 4,8, újabb negyedóra múlva: 5,3. Hoppá. Nem volt benne semmilyen szénhidrát, és mégis megdobta.

Ma reggel ugyanez kávé nélkül: 4,4 és húsz perc után 5,5. Mindenmentes kávé, kókuszolajjal: 5,6.

Ez baromi érdekes: a felkelés, ténykedés (reggel nagyon sok dolgom van) dobja meg. Kell a glükóz, a szervezetem, amely alig kap szénhidrátot, szépen előállítja magának, proteinből.

És válasz azoknak, akiknek az az aggálya, hogy a koplalás vagy az alacsony szénhidrát miatt leesik a vércukor. Nem, a helyreállított (nem inzulinrezisztens) anyagcseréjű szervezet vércukra stabil, és külső bevitel nélkül is önszabályozó, a minimumot is okosan használó, a többit belsőleg előállító.

Itt egy érdekes cikk, amely a nagyon alacsony szénhidrátbevitel káros hatásaira figyelmeztet amúgy, ráérős geekeknek.

Ami íz ízeket és vágyakat illeti, nagyon kiélesedett az ízlelésem, meglepő, milyen kevés édes is elég a korábbiakhoz képest, és az milyen öröm. És hogy rosszul leszek egy hagyományos Esterházytorta-szelettől.

Most, de fogalmazhatnék úgy is, hogy az imént, a gyerekek otthagyták a kikövetelt, varázslatos mascarponekrémet (én ettem, megtetszett nekik, kevertem nekik is):

olasz mascarpone, Cserpes tejszín, fekete vaníliapor, tojássárgája, fahéj, apróra vágott savanyú almakockák, fejenként egy teáskanál cukor és egy kávéskanál édesítő (Canderel eritrit-stevia)

Elkövettem azt a hibát, hogy nem kevertem simára, előbb raktam bele az almát, és az egész így kicsit szétvált, tejszíne a mascarponejétől.

Épp feljött a szomszéd leány, spricceltek játszani. Otthagyták.

Kérdeztem, megeszik-e még. Nem.

Erre mérges lettem. Mascarpone! Felelős vagyok a mascarponémért.

Azt megettem. Ott kattogott bennem: cukor, cukor. Öt gramm per adag, de cukor.

Napokig elvagyok édes íz nélkül, a mámorító norvég tőkehalmájammal, kacsamellel, bivalyszalámival, mangalicaszalonnával, lazaccal, majonézes tojással, a salátáimmal, zeller- és paszternákcsipszemmel (ez a desszert, amúgy, mármint szénhidrátszempontból). Eszembe se jut. Ha mégis, este és hevesen jön.

Ilyeneket eszem normálisan:

ketogén ebéd

ketogenic breakfast

IMG_1317

IMG_1562

Desszert még a mascarpone, a túró, a 90 százalékos csoki, az olajos mag, a magpép (nut butter) és a proteinturmixom, amely steviával van ízesítve, meg igazi vaníliával, és úgy kevertettem egyedileg, ketogén célokra, sok aminosavval, vitaminnal, elektrolittel, rizs-, tojás- és savófehérje 1:1:2 arányú alappal.

IMG_1206

Próbáltam amúgy több mindent a hónapok alatt. Volt nekem ertirit, stevia. Volt, hogy csak a kávécukorgyűjteményem legalja, egy-két pötyi vagy canderel por volt itthon. Volt, hogy minimális fehér cukrot használtam. Édesítettem banánnal.

Végül úgy döntöttem, alkalmilag a következők maradhatnak:

  • méz, minimális mennyiségben, alkalmilag
  • Canderel eritrit-stevia, alkalmilag
  • a steviás Naked Diet Whey Isolate 97 proteinporom (mint édesítő, például mascarponéba)
  • reszelt alma
  • Super Reds por, minimális (10 g alatti) mennyiségben
  • 90+ csoki (pontosabban ennek a cukortartalma, ami 12 százalék, összes szénhidrát: 17)
  • egyes ételekbe, ha illik hozzá a karamellizált íz, kókuszvirágcukor, minimálisan (szinte nincs inzulinválasz, azt mondják, majd megmérem, iszonyú drága amúgy)

az istenek eledele

 

Ti hogy vagytok az édes ízzel? Mit használtok?

80 thoughts on “édes

  1. évekkel ezelőtt egy baráti beszélgetés alkalmával említettem, hogy nem rajongok a gyümölcsért (egyébként eszem gyümölcsöt, de én érzékelem, hogy ha megeszem 2 körtét, az kb tartalmazza a fejlődő országok havi cukorfogyasztását), akkor kiakadtak, hogy “dehát akkor mit szeretsz? húsokat?”. elkerekedett szemek, széttárt karok.
    én a zöldségeket szeretem egyébként, azt tuti eszem minden nap, akár többször is. és most, hogy mondod, az avokádó gyümölcs (meg a paradicsom is), azt is eszem, sőt, nagyon szeretem.

    méz párti vagyok egyébként, egy pötty mézzel iszom a kávémat és a teámat is (ha csak cukor van, akkor vagy nem használom, vagy egy 1/3-1/2 megy a kávéba). de én eszem még cukros ételeket. nem sokszor és nem nagy mennyiségben. úgy vagyok a cukorfogyasztással valószínűleg, mint Mike Matthews (nem ismerem egyébként), hogy arányaiban nagyon kevés a fehér cukor és liszt az általam elfogyasztott ételekben, így nem foglalkozom vele különösebben (ha éppen jól esik, akkor megeszem). mondjuk én egyszerre még nem ettem meg egy tábla csokit. mármint életemben nem volt olyan, hogy egy ültő helyemben elfogyasszak 100 g csokit. (ettől persze, ehetek szarokat, nem azt mondom, hogy ezzel kizártam minden rizikófaktort 😀 ).

    • Azt azért tegyük hozzá, hogy Mike Matthews edző, kockás hasú fitneszguru és táplálékkiegészítő-forgalmazó, aki valószínűleg olyan diétát követ, amit mi el se tudunk képzelni, és hatszor edz egy héten. Nagyon is foglalkozik vele, szó nincs arról, hogy azt eszi, ami jólesik, abból nem lesz kockás has, ami neki a cégére. Csak hivatalosan középutas álláspontot képvisel szénhidrátügyben. Ami Amerikában, ahol kormánypropaganda a magas szénhidrátbevitel, viszont minden egészségesnek mondott (fullipari) étel zsírmentes, egy kicsit másképp fest, mint itt nálunk. Ahol mindig tömöttek a gyorséttermek, pizzériák, és hétdecis, szirupos a kávé.

      Szerintem amúgy a lehetőleg feldolgozatlan, magad összerakta élelmiszer fontosabb, mint a szénhidrát és az üres kalória-téma, olyan értelemben, hogy előbbiből, a tiszta alapanyagokból következik a vackok kerülése.

      • Én is lejöttem a cukorról 2 hónapja. Döbbenetes, hogy mennyire nem is hiányzik. A kávét, teát xillittel édesítem – abból sem kell sok – a nasi a gyümölcs és a natúr joghurt pici mézzel. A gyümölcsöt sem eszem számolatlanul. Tésztát, rizst, krumplit eszem. Mértékkel, de nem méricskélve. Zabpehelylisztet használok ahhoz, amihez “muszáj”. Pusztán a direkt cukor elhagyásától jobban vagyok és fogytam másfél kilót. Ez nem tűnik soknak, de én örülök neki. Nem volt rajtam súlyfelesleg, össz. 2-3 kilótól szerettem volna megszabadulni és főleg egészségesebben enni.

  2. Csak sóhajtok! Egyelőre csak irigykedve nézem, aki nem kívánja folyamatosan az édeset. Tudom, hogy minden bajom innen, és mégis. Ha van körülöttem bármilyen ennivaló, és mellette valami egyéb, ami viszont édes, és ez lehet gyümölcs, sütemény, csoki, cukorka, tényleg bármi, akkor sajnos, az édességet választom az étel helyett… Nagyon jó kis példát mutatok a gyermekeimnek… De majd most nekifogok, és leszokom! (Kimondtam, a szó kötelez!)

    • Hát ne legyen körülötted édes! Anno úgy nyertem, hogy egyszerűen nem volt ilyen körülöttem (most van, de nem érint meg, nem érdekel /ja, most nyilván zsírfüggő vagyok, ennyi egyébként/). Úgy értem, ha van inkriminált kéznél, akkor csak az akaraterő marad és onnan nagyon nehéz nyerni, az ‘édes száj’ mögött álló jellemző okok miatt és hogy közben ráadásnak ne érezd magad bűnösnek. És annyira, de annyira megváltozik az ízlés hosszútávon, hogy egyszerűen nem ismerni magunkra. Ha ez reményt ad …

      A kalóriamentes, mesterséges édesítőkhöz, ha lehet – nem azért, mert igazíthatnékom van, hanem mert fontos -, még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a posztban említett mellett úgy tűnik még nagyobb probléma – egészen hajmeresztő -, hogy hosszútávon glükózintoleranciát okozhatnak (ezt testsúlytól függetlenül), megváltoztatják a bélflóra-összetételt, mégpedig hízásra ‘hajlamosítóan’. Szóval úgy tűnik tényleg nem érdemes átverni magunkat!

      (Minden tudó egészen biztosan nem vagyok. Sőt talán inkább éppen az ellenkezője a jellemző.)

      • Igen, borzasztó nehéz lehet egy háztartásban, ahol alapfelszereltség az édes tejalapú desszert, keksz, csoki, süti.

        De, mindennek utánanézel és nem hepciáskodsz a véleményalkotásodban soha.

        Van erről linked? Mi az a glükózintolerancia?

        • Ez itt: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/25231862
          illetve ebben (ld. video) is hivatkozva tobb: http://www.drperlmutter.com/its-never-nice-to-fool-mother-nature/
          Azzal egyutt, hogy meg tisztazando az egyertelmu kapcsolat, illetve az is kerdes egyes kutatasok kapcsan, milyen allapotban voltak az alanyok, milyen etrenden eltek egyebkent, boven gyanus lehet az, hogy mikozben valamiert esszuk ezeket az ember alkotta nem cukor cukrokat, valamit keresunk altaluk, s nem, nem talalja sem az agy, sem egyeb, amit keres, azaz az edes iz melle a kaloriat.
          Van egy olyan vonal is, hogy ezekbol idovel egyre tobbet eszel a hatasert (de ezt most hirtelen nem talalom). Mondjuk ez a cukorral is igy van, egyre magasabbra kerul a lec.

            • Igen, viszont rostok vedik kvazi es ezek tarsaságában is utazik at az emesztorendszeren. Nem mindegy. (Ld. a la gyumolcs versus gyumolcsle.)

              Ugyanugy ahogyan a cukorrepaban, a cukornadban is rostok vedik a cukrot es megsem jut eszebe senkinek cukornadat majszolni, vagy nagy ritkan, de akkor semmikepp se, ha egyebkent korlatlanul kanalszam donthetjuk magunkba kivont-poritott-egyeb formaban, mikozben a verben egyszerre – ha jol emlekszem – mindossze egy kiskanalnyi cukor lehet, a tobbit kvazi veszuzemszeruen takaritja el a szervezet.

  3. a reggeli cukorpotlashoz:
    a szervezet azt csinalja, hogy reggel (bioritmusilag) kb. 8 orakor korulnez, hogy mi ujsag a cukorszinttel, es ha tul alacsonynak talalja, belok egy adagot a maj
    cukrosnak ezert tanitjak, hogy lehetoleg ugy 6 ora fele reggelizze az eloirt ch-adagot, hogy amikor a maj 8 ora korul korulnez, akkor mar a csucs utan visszaallo normal es kivanatos vercukorszintet talalja
    mondtak nekem a diabetologian

      • nem tudom, de ha gondolod, csinalj magadnak egyszer egy profilt
        normaliseknal (tudod, akik harangszora ebedelnek;) ) a cukorprofilt ugy gyartjak, hogy ehomi meres, utana pedig foetkezesek utani terheleses meres
        terheleses az elvileg azutan 60 (masok szerint 90) perc, hogy lenyelted a foetkezes utolso falatjat
        (ugye a rendes tisztes terheleses cukor ehomi+30 g ch kaja utan 60 perc+kaja utan 120 perc, ezt szoktak a zsomle+tej vagy a glukozszirupos terheleses cukorvizsgalaton csinalni)
        ez megmutatja elvileg azt, hogy hogyan maszkal fel-le a cukrod napkozben
        idealis esetben alig, mondja a diabetologia
        a cukorszintet mozgatja a kaja, es mozgatja a mozgas (elvileg leviszi, ne kerdezd a pontos mechanizmusat)

        lehet, hogy a szervezeted egyszeruen azt eszleli, hogy felebredtel, elkezdted a napot, es megadja a ‘reggeli’ cukorloketet

        • J., félreérthetően fogalmaztam talán: nincs semmilyen panaszom, tök stabil a cukrom a 3,8-5,8-as tartományban (ez terhelésestül van, még 6 fölé sem megyek), és a ketogén előtt is az volt. Nem is mennék ilyesmivel orvoshoz, se a saját pénzemet, se az OEP kapacitását nem tékozolnám, az hipochondria volna.

          Csak önvizsgáló-tudományosan lepődöm meg, hogy bevitel nélkül is kerül valahonnan cukor, igény szerint, és nem a kávé (a tejszínes kávé) dobja meg.

          Elég jól kiismertem a vércukromat az elmúlt hónapokban, nincsen nekem semmi bajom, aggodalmam, csak egy vércukormérőm. 🙂

          Igen, ez volt a terhesség alatt is, szerintem baromira elavult és életidegen (cukoroldat? zsömle???). Amúgy én ketogén vagyok, a határértékek (és a tesztreggelik) meg olyanokra vannak kalibrálva, akik szénhidráttúlsúlyúan étkeznek (mint majdnem mindenki).

          Megadja a cukorlöketet: igen, ezt írom, a kérdés az, hogy miből.

        • “mondja _a_ diabetológia”
          Nekem ezek a mainstream mérési módok, eljárások soha nem segítettek semmit. Most se a képzett, fiatal és drága endokrinológusommal, hanem ellenében gyógyultam meg. És eltitkoltam, hogy tél óta nem szedem a gyógyszert, és minden van (tengeri hal, jód, szauna kemény mozgás, jelentős fogyás, ketogén, napfény), amit ő tiltott.

          És nem mászkál amúgy, szinte egyáltalán nem. A nagyfiamnak viszont igen.

        • Amen, Sister. Nincs ezen mit túlgondolni…

          A Pepsi Max-es kísérletező meg hát…nem is tudom, mit szóljak. Tényleg, 2.2-re lement a ketonszint a vérében? 🙂 Azt gondolom, hogy amíg nincs olyan inzulinválasza, ami mondjuk 5-6 órára kidobja a ketózisból, addig én nem igazán nevezném a hatást szignifikánsnak. Sőt. Megnézve a grafikont én kábé azt mondanám, hogy nem történt semmi.

          Ez főleg azért vicces, mert valójában minden, amit megeszünk, inzulinválaszt fog kiváltani. A rántotta is, a tokaszalonna is, hát még a fehérje.

          Sue, a cikk tökjó. Külön érdekes, hogy azt is írja (az első), hogy a glükózintolerancia antibiotikum adására megszűnt, tehát tényleg valamelyik baci kavart be. 🙂

  4. Édeset sose kívántam, kisgyerekkoromban ott aszalódhatott a mikulás-hozta csoki következő karácsonyig, bár inkább sós mandulát hozott volna.
    Gyümölcs: kizárólag feketeribizli és málna. Próbáltam úgy csinálni, mint aki szereti az almát meg a narancsot, jó példát mutatni a gyerekeknek, de sose sikerült jól. Amit szeretek, és édes, de hálistennek ritkán adódik, az a friss füge.
    Xilittel meg eritrittel csinálok sütiket, mert a kedves szeret reggelire édeset enni, és ez még mindig jobb, mintha megenne egy tábla csokit, vagy egy doboz kekszet, aztán leöblítené egy liter hóeszcével, mint az előttem való időkben – én magam nem eszem, csak sütöm 🙂
    Premenstruációs időszakban a nagyon durván sós és zsíros dolgokat kívánom, de olyan szinten, hogy megfőzök egy másfél kilós füstölt csülköt, és két ülésben megeszem. Vagy húsz deka kolozsvári szalonnát.
    Valamint minden nyári szezon elején elmegyünk fagyizni, kérek egy gombóc citromfagyit, megeszem a felét, mikor is rájövök, hogy jé, én nem is szeretem a fagylaltot, és kidobom.

  5. Én a nagy natúr görögjoghurt-házilekvár fanatikus, a kaukázusi kefires-friss feketekenyeres, a nagy tejbegrízevő, házi mascarponét gyártó, tejszíntől, tejszínes raguktól remegő, tejfölös-túrós-szalónnás csuszát porcukorral evő, házi tiramisut éjjjel kettőkor keverő, a fél dinnyét együltében felfaló, a 30 deka gyümölcssalátát és 3,5-ös habosra forrósított tejjel duplapresszót reggeliző, lejöttem a tejtermékről. Teljesen.
    Sokkal jobban vagyok, noha konkrét emésztési panaszaim sosem voltak a tejtermékektől, sőt. Terhesen csak a jéghideg tejet kívántam, ha valamit.
    Én lassan haladok, főleg a gabonák kivonásával azért vannak gondjaim. Nekem annyira nem megy könnyen, mert én a helyettesítés módjaiba MÉG nem ástam bele magam.
    Ahogy a cukorpótlásba se. Igyekszem nem édeset enni, illetve gyümölcsöt. Például szilvát, ami annyira nem para. De szeretem az ilyen prosztóbb dolgokat is mint a kiwi:) Napi egy kiwi, vagy két-három szilva nálam nem gond, én korábban kilószámra ettem gyümölcsöt. És nem a kalóriatartalom alapján mérlegeltem.
    És itt el is érkeztünk ehhez az együnk gyümölcsöt dologhoz ami egy óriási műmájjerkodás amúgy társadalmi szinten! Komolyan nem látok embert aki tényleg eszik, és nem csak mondja. Minden nap járok piacra, és tele van gyümölccsel, de mindenki a “nyugdíjas bolt”-nál tolong, ahol lejárati idő előtti tejtermékeket, meg édességeket, meg román feliratú kétes eredetű dolgokat, valamint 900 forint per kilós kolbászt árulnak. Csak a külföldiek vesznek gyümölcsöt, felkockázott állapotban, műanyagpohárban, műanyagkanállal, vagy fényesre vikszelt almát, esetleg gigászi epreket.
    És jön ám a piacos ember válasza is, hogy miért ilyen kurva drága az áfonya. Azért mert nem veszik, és ki kell fizetni valamiből azt is ami rárohad. Én nem vásárolok, mert nekem nem ér meg ennyit. A termelői mariska paradicsom igen, házi csirke igen. Most már. Korábban úgy éreztem, a gyümölcs, valahogy a mindenség is egyben. Annyira imádtam elroppantani a szőlő magját a fogaim között, meg az az isteni kocsonyás muskotályos húst mellé… Na szóval nálam abszolút nem az egészségességi faktor számított, és mindig utáltam a körülötte lévő háziorvosok ajánlásával attitűdöt, mert kamu. A gyümölcs egészségesebb mint mondjuk egy zacskó chips, de ettől még nem diétába való.
    Amúgy bakker van egy-két durva szülinapi partifílinges elhajlásom a közelmúltból cukorügyben. Egy szó: Gesztenyepüré…3 napig remegtem utána a cukorért.fujj.

    • “Hol lehet bebukni:

      Nem tudjuk értelmezni a “nagyon kevés szénhidrát” szókapcsolatot, vagy tudjuk, de jó szokásunkhoz híven alkudozunk, okosba’ meg akarjuk oldani, és csak egy kicsit nassolunk. Ez itt nem fér bele. Amúgy sem nagyon, de itt egyáltalán nem.”

      “Lándzsás útifű maghéj (opcionális): ebben a diétában kiemelt fontosságú, hogy a napi rostbevitelt biztosítsuk, és mivel bizonyos szénhidráttartalmú rostforrások kiesnek, nem árt napi 15-20 g-rostot ebből bevinni. Vízbe tesszük, megvárjuk, míg kissé megduzzad, lehúzzuk, aztán szentségelünk, hogy hogy lehet valaminek ennyire takony állaga.” Na, ilyen nincs, legfeljebb a paleo lisztkeverékben, vannak viszont zöldségek és magvak, gyönyörűeket alkotok a fajanszon.

    • http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20120806-kirandulas-a-dietetikus-bolondok-hazaba.html
      “Eredetileg kizárólag káposztalevest lehetett enni egy hétig (vagy tovább, ha az ember nagyon érezte magában az erőt a folytatáshoz)”

      “Hét nap hét szín diéta

      Mi ez? Mindennap más-más színű ételeket kell enni. Hétfő fehér, kedd piros, szerda zöld, csütörtök narancs, pénteken lila, szombat sárga, vasárnap szivárvány – és ennek kapcsán kivételesen nem sütünk el egyetlen poént sem a Macintosh-felhasználók rovására, noha.”

      “Beyoncénak annyira bejött, hogy 2006-ban a saját verzióját is kifejlesztette, ahol – figyelem! – egy teljesen másféle juharszirupot használ, mit az eredeti verzióban. Burroughs diétája organikus Grade B juharszirupot ajánl, Beyoncé pedig pedig a Madal Bal Natural Tree Syrupot. Ez utóbbi svájci gyártmány, és állítólag sokkal jobb, mint az eredetiben használt.”

    • “…a teljes böjt megítélésének terén az utóbbi években radikális változások mentek végbe. Sikerült elég meggyőzően bebizonyítani, hogy az olyan tévhitek, mint a “túlélő üzemmód”, az “izmot előbb bont a test, mint zsírt”, a “zsírégető pulzustartomány”, a “sokszor keveset enni”, a “reggeli nélkül egy tapodtat sem” kezdetű hülyeségeket elsősorban a fitneszipar és a vele szimbiózisban működő táplálékkiegészítő-ipar terjesztette el, profitmaximalizálási célból.”

      http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20121028-sok-huho-semmiert-a-lebojt.html

  6. Nálam elképesztő ütemben reudkálódik a ch. Bő 3 hete kezdtem, de ott tartok, ha soha többé nem teremne cukorrépa a földön, egy könnycseppet se hullatnék. Az összes édesítőt önátbaszásnak tartom, de ez az én véleményem, és úgy mondom, hogy soha nem voltam csokifüggő és bánatevő, sőt. Az egész gyerekkorom abból állt, hogy “egyél, egyél, egyél”, én meg “nem, nem, nem”.
    Elképesztően felszabadító _nem_ megvenni a cukros kalácsot, nem kérni a felkínált vödrös nápolyiból (brrr…komolyan…inkább el se olvasom, mi van benne). És nem akaraterőből, hanem mert nem kell. Nem kívánom. Ránézek és tovább megyek.
    Egy pici aggodalmam van azért: lassan magával az evéssel is így vagyok. Nem vagyok éhes, de azért eszek, mert valamit muszáj. Úgy fogok járni mint a cigány lova. Pont akkor halt éhen, mikor már éppen leszokott az evésről. 😀

    • Mi az oka ennek, hogy nem eszel? Az anorexiában van ez, hogy megerősödés és élmény kontroll alatt tartani valami heroikus módon az evéstémát, a testet. Nekem is van ez a sportban, de nem kártékony formában.

      • Saját tapasztalat: heroikusnak csak kívülről tűnik ez, belülről természetes, semmiség. Nem kell az étel és az a természetes. Nincs étvágy. Nem vágyakozol és ennek az elérése a jutalmazó, az, hogy az agyad végül kiürül és lejön erről az egész témáról, hogy éhség és evés. Nem kényszerbetegség és nem kontroll, hanem szabadság. ezért olyan nagyon nyomasztó.

        • Nincs benne semmi mártírszerűség? Hogy élvezem, hogy én képes vagyok rá, és azt is, ahogy tűzbe megyek azért, amit akarok, hogy ellen tudok állni, a többiek meg nem?

          És ha ez szabadság, de romboló az eredménye, akkor mi van…? Az a nyomasztó, a hiánybetegségek, az extrém izomvesztés, a lógó bőr, a fogromlás, nem a nemevés maga. Felszabadító lehet, hogy nincs az a macera, ami általában a társadalmunkban a kajálás, de ez eredmény-kötelmes, vagy hogy mondja a jog, tehát ha a végeredmény romboló, akkor mégiscsak kényszer vagy kórkép ez, nem?

          Egyébként a nemevés élethosszabbító és gazdaságos is, engem az anorexiások arra figyelmeztetnek az “egészségesen és bőségesen” táplálkozó, magukat a gyrosaikkal normálisnak érző, önjutalmazó pszichoevőkkel szemben, amilyen alkalmanként én is vagyok, most is, hogy milyen kevés is elég volna, ha tényleg a testem szükségleteit követném.

          Én most sárgaborsóval önjutalmaztam, abszolút nem ketogén, nem is igazi éhségből, csak olyan nagyon jó szaga lett, fokhagymásan, babérral, amúgy 59 gramm szénhidrát, gratuálunk, Éva (csak hat deka volt, de akkor is), de ez töltésnek is számít, edzek mindjárt, meg van magyarázva.

          Írnál erről a témáról többet is? És aki benne van vagy volt, vagy közeli hozzátartozója, mások is!

          • Nálam lázadás volt, no mártír felling, de sokféle lehet az egésznek a mintázata az érintetteknél. A többiben az van, amit írsz, igen. Nem a nemevés nyomasztó, az teljesen szabadító, felemelő élmény. nem kell rajta agyalni, mások miért pörögnek vajon rajta annyit? nem is a testi tünetek, mert azok – az extrém fogyáson kívül – nincsenek, ha egészséges volt a szervezet előtte (és fiatal). És az tényleg csodálatos, hogy a test milyen extremitásokhoz tud alkalmazkodni. nincs fogromlás vagy hiánybetegségek években mérhető, rövid távon, amelyek rögtön súlyos tüneteket is mutatnának. Az a nyomasztó, amikor benne vagy, hogy szeretnéd azt az érzést, amit ad, de közben tudod, hogy meghalhatsz, ha nem állsz le. Kizárólag ez a nyomasztó abban az állapotban. Hogy újra olyannak kell lenned, mint a többiek. Ez egy mentális zavar, egy módosult tudatállapot. És egyre több kutatási eredmény mutatja azt, hogy egyedül a környezet nem képes azt kiváltani, és nem is elsődleges a szerepe benne. Pont ezért is szerintem ez egy végtelenül magányos dolog. És baromi jó önismeret, bár ne legyen benne senki!

            Amit még felvetettél, azt én is vallom: a moderált nem evés tényleg hosszabb élettel kecsegtet, igen!! és a sport, a mozgás, nekem főleg a bringa, a futás életmentő.

      • Megdőlt ma délben a nagy étvágytalanság. Úgy betöröltem három paradicsomos húsgombócot, hogy meg sem vártam, míg teljesen kiolvad. (Múltkor túl sok gombóc lett, bedobtam a fagyasztóba.) Lehet, hogy hajlamos volnék az anorexiára (főleg a gyerekkori erőltetés miatt), hogy végre nálam a gyeplő, de _ehhez_ már öreg és túl stabil vagyok. (33, hehe)

  7. Én az összes mesterséges édesítőszert kipróbáltam és egyik sem jött be. A xylittől emésztési problémáim lettek, az erethrytnek és a sztíviának van vmi keserű mellékíze. A szaccharin/aszpartamnak pedig vmi fémes. Így egyszerűen nem fogyasztok semmi ilyesmit és cukrot sem. Nem mondom, hogy lejöttem a cukorról, mert azért még így 3 hónap után is kívánom, de tudatosan nem eszem. Nincs itthon sem csoki, sem gumicukor. Gyümölcs van, de én sosem szerettem a gyümölcsöket igazán. Nyáron mindig eszem epret, meggyet, cseresznyét, barackot és társaikat, de úgy szeptembertől eperszezonig nem eszem semmilyen gyümölcsöt. A gyerekeknek a sütijébe teszek cukrot, de a negyedét annak, amit a recept ír. Évi kb. 3 kg cukrot használok el így, az is finomítatlan barna nádcukor. Amiről nem tudok lemondani az a tej. Sajnos, imádom. Bármikor képes lennék meginni 1 litert belőle. De azért próbálom ezt is csökkenteni, kontrollálni. Különösen azért, mert a jó minőségű tej igen drága.

  8. Cukrot egyáltalán, pótlószereket egyáltalán (még stevia sem), nagyon-nagyon-nagyon ritkán méz a kávémba. Egyéni sajátosságok mentén nézem, nálam nem fér bele a cukoralkohol sem (eritrit, xilit) mégpedig azért, mert ez utóbbiak hiába nem váltanak ki inzulinválaszt, használatukkal nagyon sokaknak megmaradnak, vagy fokozódnak a felszívódási problémái, köztük nekem is (pedig nincs irritábilis bélszindrómám). Ennek igazolt oka, hogy még az egészséges anyagcserével rendelkező (van egyáltalán még ilyen?) embereknél is hiányzik, vagy alacsony a GLUT5 hordozómolekula szint(évezredekig nem voltak gyümölcsfák azokon a területeken ahol vadászgattunk anno), és a termelődését tovább blokkolják ezek a vegyületek miközben nem tudják megemészteni a hosszabb gyümölcscukrokat tartalmazó szénhidrát láncokat. Akinek komoly anyagcserezavara és felszívódási problémái vannak, annál tovább tudják súlyosbítani a helyzetet.
    Ez nekem már elég ahhoz, hogy egyáltalán ne is fogyasszam már most se. Ha mézzel élek, mert megkívánom, azt megfigyeltem, hogy mindig jutalmazási funkcióként lép be, olyankor valamit nagyon kompenzálni akarok.

    Engem onnantól kezdtek el békén hagyni kérdésekkel, kitanítással az egészséges életmódról (tűnődtem mindig, hogy vajon ők hány könyvet olvastak el a témában??), amikor elkezdtem nagyon gyorsan rövidre zárni – sportolok és speciális étkezési protokollt követek, ami kifejezetten az én anyagcserémnek jó, ezért ilyet nem eszek, de köszönöm szépen. Ha kérdeznek, megmondom, hogy nem vagyok szaki, pláne nem az ő esetében, de, ha érdekli itt és itt ezt vagy őt tudom ajánlani, pont. Nagyon nehezen tudtam kezelni, amikor bővebben beszéltem róla és válaszolgattam a kérdésekre, majd végül megmondogatták, hogy hát ők ezzel nem értenek egyet, mert.. és semmi megalapozottság mögötte. Mindig feldühített. Most könnyebb, meglepően gyorsan elfogadják, és segítenek is benne.

  9. Köszönöm az írást! Pont a napokban járattam a fejem én is hasonló kérdéseken. Amikor egyszer azt mondtam a barátnőmnek, hogy “Úgy vágyom egy kis édes ízre! Eszem is egy kaliforniai paprikát!” Úgy nézett rám, mint egy földönkívülire, hogy nekem a paprika “édesség”.
    Viszont a kávémat továbbra is édesítem és sokat gondolkodtam azon, hogy jó-e ez nekem. Meg az Orbit…nagy szenvedély. Le kéne szokni róla, ha már ennyire próbálok odafigyelni a tiszta étkezésre. Hát nem mindig egyszerű!:)

  10. Visszajelzés: öngyötrő | csak az olvassa — én szóltam

  11. Vahh de istenien néznek ki a kaják! Most megörültem a kókuszolajos kávénak, vajat eddig is tettem bele egy mokkáskanálnyit, mióta rájöttem, hogy kezdem nem szeretni pucér kókusztejjel, de a kókuszzsíros doboz még nem került be ilyenkor a látóterembe. Na majd holnap reggel.
    Ami még eszembejutott:
    – a MensMentisben nyíltan vallják, hogy az édes íz is inzulinválaszt okoz. Én is kitapasztaltam. Egy pohár zérókóla és baromi éhes leszek.
    – az én édesítőm a xilit. Mindent végigkóstoltam, ez az egy tartja magát. A stevia nekem enyhén hányásízű (fel is jegyezték, hogy étvágycsökkentő) és úgy felpuffaszt, hogy csak akkor steviázhatok, ha előbb madzagot kötök a lábujjamra, hogy el ne szálljak.
    – gyümölcs: élvezeti kaja. A fene magas vitamintartalmában nem nagyon hiszek, ha vitaminért enne az ember, arra jó lenne a savanyúkáposzta is. Az más dolog, hogy pl biztos depresszióra váltanám az inzulinrezisztenciámat, ha egész ősszel nem ehetnék a zseniális sajátkörtémből, amit a zseniális körtefám potyogtat egyre csudállatosabban aranyló színben a teraszra.
    – magától megemelkedő vércukorszint: úgy tanultuk annó, hogy ha ébredés után nem eszünk, akkor a szervezetünk hirtelen segélykiáltására a máj elkezdi lebontani a glikogénraktárát. Ami azért véges, szóval nagyon sokáig tesztelni koffeinnel, nem biztos hogy jó ötlet.
    – A mascarpone durva cucc, annak az önmagába hajló leheletnyi saját édes íze olyan, hogy simán le tudnék ülni elé egy nagykanállal, nem kell belé se fű se fa, és addig enni, amíg kilátszik a doboz alja.
    – ja és berryk és azon belül áfonya forever. Szerintem áfonyával (és almával) éltem túl Britanniát, a többi gyümölcsük értékelhetetlen.
    Volt valahol egy remek fehérjepalacsinta-receptem chiamaggal, megkeresem neked. Párszor megcsináltam, kentem rá mascarponét, vagy Aldis sovány túrót, nyomkodtam bele áfonyát, szerintem te sem köpnéd ki 🙂

    • Érdekes, amit írsz az anyagcserefolyamatokról meg a Mens Mentisről, kösz.

      Érteném, ha glükózon lennék, de én ketonokon vagyok. Vagyis, nekem a májamban sincs glikogén, mert nem viszek be ahhoz elegendő szénhidrátot. Főleg reggel, 6-8-10 órás koplalás után szerintem nincs semmi, éjjel felélem a minimumot is. Ezt fehérjéből állítja elő inkább a szervezet, glutaminból például.

      És a döbbenet, hogy akkor nem a kávé, a kávé nem dobja meg.

      Az előbb futottam, 5,0-s, proteinturmix utáni vércukor, 7000 lépés (ebből 1200 rönkfutás, találtam két tök jó felhasított keményfa-darabot), utána 4,9 volt.

      • Mér ne lenne jó? Nem értek a ketózishoz, de én 2,5-nél kezdek hipózni. Addig úgyszólván én is rendeltetésszerűen működöm, csak éhes vagyok 🙂 tán annyi, hogy 3 valamennyinél már baromira nem tehetek semmi erőfeszítést, mert rövid úton lemegyek hipóba.

        Májas és glikogénes ismereteim még inzulinos gyógyszercégnél dolgozásból származnak. Igaz, hogy nem ketogén diétán levőkről esett szó sosem, szóval nem merem biztosan állítani, hogy rájuk is vonatkozna a dolog, de az egyik életmentő szerünk cukorbetegeknek pont azon alapult, hogy elvileg mindenkinek megvan az a glikogén-raktára. A máj azonnal visszaépíti, ha bármihez jutsz, amiből cukrot bír csinálni. elvileg amikor már 3,9 kering a véredben, akkor a májad fel van töltve. A szer arra való volt, hogy hipós ájulásba esett emberbe bele lehessen döfni bárhova (bőr alá, izomba, intravénásan, akárhogy, nem kellett szakértelem), és mozgósítsa ezt a raktárat, ami arra elég, hogy magához térjen és működjön annyi ideig, hogy meg lehessen etetni (hipónál szájzárat is kapnak gyakran, úgy, hogy nem lehet a szájukba még cukorlevet se önteni).

        • Nekem jó a 3,9, jól vagyok vele. Azért mondom, hogy nem jó, mert elkezdi megemelni a szervezet mégis, vajon miért? Én hiszek a testem működésében, nem aggódom, csak szeretném megérteni az okokat. És éhes se vagyok.

          A ketogén tényleg teljesen más dimenzió, nincsen glikogén, mert nem glikogénból élünk, és a vércukor is alacsony. Az edzés első percétől zsírt égetünk, nem húsz perc (az összes glikogén felhasználása) után kezdődik. Nem annyira kutatták még ezt a területet vércukorszempontból, szóval nem tudom. Én úgy érzem, egészségesen és önszabályozó módon működöm, és nem vagyok kiszolgáltatva a cukromnak. Ez a lényege az egésznek, ezért bírjuk jól a böjtöt, ezért nincs szédelgés, idegesség, és szerintem az ideges, hirtelen éhség egy károsodott állapotra utal.

          Ez, amit írsz a cukrosokról, ijesztő. Hogy ennyire kell figyelni meg tervezni.

        • “elvileg amikor már 3,9 kering a véredben, akkor a májad fel van töltve.” Ezzel azt állítod tkp., hogy kell a glikogén. De azért nem kell, mert van keton, remekül elél rajta a szervezet.

          Van, akinek az az érve a ketogén ellen, hogya ketogének biztos mind behipóznak, és az veszélyes. Van ez, hogy kell a szénhidrát, mert külöben leesik a vércukor… hát nem, sőt, meglepően stabil, és nem is kell kívülről bevinni. Szerintem az agyamnak kell ennyi, meg van még egy-két funkció, ami nem megy ketonból.

          Ha a világban sokkal több ketós lenne, előbb-utóbb átállítanak a normál vércukorérték sávját is. Az, hogy az emberi faj (a civilizáltak, gabonaalapú társadalmak) elfelejtették az egyik humán anyagcserefajtát, a ketózist, szerintem baj. Nem a ketogén az egzotikum. És nem is az az egyetlen állapot, a kettő váltogatása lehetett az eredeti állapot, rugalmasan (infó sue-tól). Én se vagyok mindig ketózisban.

          Bocs, hogy ennyit korrigálok, csak látom, hogy ami “bent” (a sportrovatban) talán egyértelmű a ketogénről, az mennyire nem az amúgy, én meg nem tudom, ki mit olvas.

          • Dehogy állítom, külön odaírtam az előzőbe, hogy fogalmam sincs, hogy a ketósoknak kell-e, én azt mondom, amit a normál ügymenetről és a diabéteszről tanultam. Nekik kell. Fontos vésztartalék.
            Nem mélyedtem el a ketóban, mert nem szeretem magam olyasmivel frusztrálni, amitől nagyon messze vagyok. Nem kell tandemugráson agyalnia annak, akinek még egyelőre a kerítésről való lehuppanás is gond, mert akkor azt se teljesíti. Legalábbis rám ez igaz.

            • Ez nekem tök érdekes, mert benne vagyok, az amúgy árnyalt origós cikksorozat is úgy említi a ketogént, hogy na, az aztán vérprofiknak való, jujuj — esküszöm, tök értelemszerű, most is olyat vacsoráztunk (sült csirkebőr, szalonna, saláta, de még vörösbor is)…

              A ketogénre kb. semmi nem igaz, ami rajta kívül logikusnak tűnik.

              • Hát érted, amikor valaki meggebed hogy betartsa a napi 160 g CH-t akkor a kihívások Kilimandzsárójának tűnik még kevesebbre levinni.
                De hadd kérdezzek én is egyet: hol lehet jó avokádót venni? Az utóbbi időben csak olyannal találkoztam, ami a kőkemény éretlenből átmenet nélkül vált romlottba.

                • Sima marketekbe járok, az olcsót a Mammut SPARjában vettem, nyolc darabot hálóban, de szerintem van piacon is, mindegyik finom volt. A darabos itt volt a CBA-ban, más volt, viaszosabb héjú, mint a zsákos.

  12. Visszajelzés: n = 1 | csak az olvassa — én szóltam

  13. Jaj, most újra elolvastam… Kommentekkel együtt, persze. Fontos volt nekem ez a bejegyzés újkorában! Nem tudom eldönteni, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás: a szénhidrátok csökkentése (műcukor nélkül) és a testmozgás a fentiek hatására, vagy a lelki átállítódás ugyancsak a blog hatására? De most jó, sokkal jobb. Fontos döntéseket is hoztam mostanában.

  14. Ápdét. Aki ide görénykedni jár, annak eősör szólok, hogy ne így. Másodjára megkérem, ne kommenteljen többet. A következő lépés a tiltás, és ha ezek után is írogat, nem veszi figyelembe, amit kértem, zaklat, akkor jön a negyedik. Agymosógép volt a legutóbbi példa. Mindez pedagógia, és az a célja, hogy ne kelljen állandóan aljas névtelenek improduktív megnyilvánulásaival foglalkoznom.

  15. Visszajelzés: a blogger még mindig válaszol | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s