miért? címkéhez tartozó bejegyzések

odafigyelek a kis lelkére

Közzétéve Szerző:
19

Olvasom amúgy helyes, jó fej nők beszámolóit. Van nekik egy gyerekük, és már-már reszketve írják, hogy a kis lelke, meg az ő érzékeny kapcsolatuk, finom beszélgetéseik. Milyen csoda is a kis Jenőke, de nem is, mert az ilyen plüssállatszerű gyerek inkább lány, szóval micsoda egy csoda ez a Juditka, és növekszik és milyen érzékeny és nahát, hegedülni jár (aztán majd nem jár), de amúgy meg máskor simán rábassza az ajtót anyára, de ő ott áll és filózika rábaszott ajtó mögött: akkor most kopogjon-e és beszéljenek-e, ahelyett, hogy elküldené a jó büdös francba az Hát ilyen a kamaszkor, ugye (ilyenkor már megjelenik némi irónia és vicceskedés). Keresik önmagukat, feszegetik a határokat. (Nem, nem ilyen. Hanem elbasszuk. Túlkontrolláljuk és túlmártírkodjuk: mi magunk boldogtalanok vagyunk és boldogtalanul intézzük a nevelésüket is.)

Ez az ömlengés önmagában is kínos. Bővebben… →

visszatértem a nyaralásból

Közzétéve Szerző:
5

Röhögök magamon: úgy írok az edzéseimről, életmódtémákról a blogomon, külön jelszavasban meg a kép alatt elrejtett linkben, meg erre létrehozott facebookoldalakon, mint valami bujkáló őskeresztény. Bővebben… →

életelvek negyven fölött

Közzétéve Szerző:
63

Életmód- és szemléletbeliek inkább, minimális filozófiával.

  1. Az első és megkerülhetetlen: az elég alvás. Aki nem alszik eleget, azzal nem is beszélek, adok neki egy kispárnát inkább. Egészen hülye rakciókat okoz, ha valaki krónikusan kialvatlan. Én csak tudom.
  2. Ami a testemet illeti, csak a nettó számít. Idomok, tapintás, bőr, látás, haj, fog és energiaszint. A díszítés nem érdekel, és az előnyös fotó sem. És az sem, ha félreértelmeznek, ezzel nekem nincs dolgom. Az idő az én furcsaságaimat igazolta, egy új irány hírnöke voltam. Most már egyetlen és láthatólag bevált módja van annak, hogy igazán jól érezzem magam, és csak ez számít.
  3. Nemet mondok. Nem bonyolítom a helyzeteket. És nem egótdombborításból vagy fanyalgásból mondok nemet, hanem mert tisztán látom, mi kell nekem és mi nem, mi a dolgom, mi nem. Próbálok józan, indulatmentes maradni, látni és méltányolni a másikat, de ha megérzem, hogy használnak, akkor nem megyek bele a helyzetbe. Nem kell nekem mindenbe belemennem, mindig és mindenkivel jó fejnek lenni — nem a barátaimról van szó, hanem azokról, akik a neten látnak. Nem teperhetek azért, hogy szeressenek, meg hogy jaj, mit gondolnak, mert én önmagam kiteljesítéséért teperek. Amivel mindenki jobban jár, mint ezekkel a felületes játszmákkal, amikor vonakodva tennék meg valamit, a jófejség fenntartása érdekben.
  4. Energia, erő, derű. Semmi nyavalygás, tiltakozás – bölcs elfogadás. Valami csendes őszi árnyalat, elmúlásközel, a tudat, hogy biztosan leszek öreg, hanyatló, de még ennél is biztosabban halok majd meg, sőt, azt akár holnap is, és ehhez képest ragyog fel a parti fűzfa, válik felbecsülhetetlenné egy illatos szél, a Julis hangja, egy érzet.
  5. Önfelvállalás. Ha tudom, hogy igazam van, akkor nem balhézom, de képviselem. Nem félek, nem elégelem meg, nem diplomáciázom, és nem nézem az érdekeimet sem.
  6. Inkább egyedül, mint kompromisszumban. Nem mindig bírom szervezésileg és háztartásilag, de van méltósága az egymagamságnak. Nagyon nem szeretem az érzelmileg kiszolgáltatott, pótlékokba csimpaszkodó viselkedést. Partner, barát, szex, gyerek egyike sem való élethiány ellen.
  7. Nagyon keményen, figyelmesen, kompromisszum nélkül írok, magas önelvárással, lesázmítva az örök eültéseimet, amelyeket megtanultam természetesnek tekinteni, tudom, hogy nem értelemzavaróak. Ha belemerülök, teljesen benne vagyok. Ez a tökéletesedés útja. Ugyanígy edzek: minél többet, amikor csak lehet, és akkor hajrá, nincs kifogás. Az edzés nem függőség, hanem az élet alapja.
  8. Agyat használni, tornáztatni, apróságokra is: évszámok, telefonszám fejben, odafigyelni nevekre, adatokra. Féllábas és keresztezett pózok. Kézírás.
  9. Minden másban csak a lényeget csinálni. Nem törődni szokásokkal, szerepelvárásokkal, de amit mégis muszáj, azt problémázás nélkül, felületesen elvégzem. Az a cél, hogy mindenki jól legyen, a többi nem számít. Véges az élet, az ízlés pedig skandináv.
  10. Kultúra, mégpedig film, könyv, kiállítás, lehetőleg eredetiben, könyvként és moziban. A pénztárcámmal is szavazok.
  11. Tudatosnak lenni a  függőséggel kapcsolatban. Nem rácsúszni semmire. Engem cigi és alkohol, sorozat sose fenyegetett, hajrágás van, net és koffein.
  12. Komolyan venni az étkezést. Nem maszatolni kalóriacsökkentett szarokkal, egyszerűen azt enni, ami valódi, eleven, azt is mértékkel és minél ritkábban. Böjt. Én már soha nem leszek talán nem-túlevésre hajlamos, de amikor nem a kaja van a középpontban, amikor sodor az élet, akkor nagyon jól vagyok. A gyógyszer és a feldolgozott élelmiszer mekkora iparág. nemet mondok, ha lehet, egyszerűsítek.
  13. Úrnak lenni. Vagy indiánnak. Mindkettő fiú. Rezzenéstelenül állni a helyzeteket. Nem lehetek annyira lent, hogy csússzak-másszak, kenjem a felelősséget, alakoskodjam. Nem vergődünk alattvalóként, nem vádaskodunk, nem alkudozunk. És nem nehezítjük meg elvakultan más munkáját. Igaza van. akár van pénzem, akár nincs.
  14. Pénzen általában sem baszakodni: úgyis van, úgysincs.
  15. Semmi nívótlan, soha többé. Nem akarok jól járni, inkább nem veszek semmit hónapokig, inkább böjtölök, mint hogy rosszat egyek. Pénzzabáló üzemeket elkerülni széles ívben. Se ruha, se élelmiszer, se kávé, se háztartási gép ne legyen ócska. A befektetés mindig megérte eddig. Javítják bambuszom, hatéves mindjárt.

kit akaszt ki a blog? és miért?

Közzétéve Szerző:
26

…és mitől szalad fel a bloggerszemöldök is gyakran. Az elvi dilemmáról szóló írás.

Már megint áll a bál. Vigyáznom kéne a számra. Kétszer is meggondolni, miket írogatok itten. Nehogy bárkinek rosszul essen! Kimozdítsa a kényelmes, megszokott kis gondolatai közül, megsértse az érzékenységét… jajistenem.

Mert mi lesz akkor?

Sokan nem értik, mire jó a blog, mit akar közölni, miért így, miért ilyenek a témái, miért bírál, és nem is tudom nekik elmagyarázni. Viszont mindenki, akinek az életén lendített a blog, eleinte zavarónak találta. Érteni, gazdagodni általa, okosan olvasni munka. Kellesz hozzá. Csitítani magadban az idegenkedést, a kioktatást, a vitatkozási kényszert, és hagyni a szöveget hatni.

A szöveg hozzám is szól, és nekem is zavaró, nyugtalanító, pedig én magam írom őket, meg nem úszhatom.

De persze azért is figyelnem kéne, hogy nyugi legyen. Nehogy nekem essen, itt kezdjen cirkuszolni, önigazolni.

Itt a blogon még a fitnesz is csupa agyalás, amúgy meg csupa eszme, művészet, élmény, önismeret, társadalom, szociálpszichológia – logikusan, bár kicsit naivan gondoltam, hogy azok lesznek itt, akiket ez érdekel, de legalábbis nem zavar.

A múltkori posztban megint kijött belőlem: ember, ne legyél már igénytelen. Bővebben… →

udvarolnál? így ne légy kellemetlen

Közzétéve Szerző:
66

Ritkán írok konkrét tanácsokat, pragmatikus tippeket, ebben a randidologban meg különösen nem szokásom, mint ahogy randizni sem, de most összegyűjtöttem, mi az, amitől egy ismerkedés nem válik kellemetlenné a nő számára rögtön az elején.

Ha úgy csinálod, mint a többi próbálkozó, úgy is fogsz járni: sehogy. Légy más! De ne direkt, őket is überelő látványos tettekkel, hanem egyszerűen kerüld el a csapdákat. Bővebben… →

dobálózzunk diagnózisokkal

Közzétéve Szerző:
53

Mert az pompás hatalomgyakorlási módszer!

Nem tetszik a pofája? Zavarja a köreidet? Irigyled?

Nagyon egyszerűen lejárathatod Bővebben… →

felnőtt ember vagy, ugyi?

Közzétéve Szerző:
59

Avagy: top 10 nemhiszlek el

Figyelj, felnőtt ember vagy, és ilyenekkel jössz?

nem vagyok nagy matekos

Hát pedig leérettségiztél, és akkor másodfokú egyenletet oldottál meg, minimum. Az még nem egy szakmai szint, hogy össze tudsz adni három darab kétjegyű számot fejben, vagy érted az ezreléket, a százalékot, a métékegységeket. Nem lehet, hogy ennyire ne figyelj, ennyire ne használd az agyadat. Értelmes ember nem mond ilyet.

nem szeretem Esterházyt/a súlyzókat

Nem vagy abban a helyzetben, hogy szeresd vagy ne szeresd. Mondd inkább: nem érdekel, mert fogalmad nincs róla. Azért nem szereted, hogy ne kelljen semmilyen erőfeszítést tenned, olcsón lehess magabiztos. Pont annyira is leszel művelt vagy edzett. Ijesztő, hogy magabiztos ítélkezéssel kompenzálod ezt a hiányt.

Mindegy, adok neki egy esélyt, meglátjuk.

(Ezt olyan helyzetben, amikor teljesen világos: nem kéne belemenned, és az illúzióigényed hajt csak.) Pofáraesés lesz. Ami rendben, de minek meséled el nekem, vagy mit szeretnél? Megerősítést?

Ha nekem is ennyi időm és pénzem lenne, én is jól néznék ki. De én a gyerekeimmel töltöm/rájuk költöm.

Nincs is annál szebb, mint amikor valaki a saját frsuztrációját úgy kezeli, hogy mást minősít, vádol, lejárat.

Amellett nem pénz és nem is elsősorban időbefektetés eredménye az, amit jól kinézésnek nevezel rajtam. A te nemjó kinézetedben viszont sok pénz és idő van. Káros szokások, rossz minőségű, drága ételek, kétsarokra autókázás meg a többi.

meleg van, hideg van, utálom ezt a meleget, nem bírom

Ha mindig is itt éltél a kontinentális éghajlaton, már megszokhattad volna. Nehéznek, netán egyre nehezebbnek a hőség elviselését az tartja, aki nem tartja fitten a testét, és ennek része a hideg- és melegtűrő képesség is. Ennyit nyígni az időjáráson, mindentől megfázni, megfertőződni, kímélni magad vészjel. Annak a jele, hogy valami rosszul működik.

Vajna Tí…

Nekem ne kezdd rá. Olcsó, igénytelen dolog szenvedélyesen beszélni olyan emberekről, akiket nem ismersz, és még azt se, hogy miket csinálnak. Egy írót úgy szidni, hogy csak hallomásból tudsz róla. Magadat járatod le azzal, ha ennyire érdeklődsz iránta, és persze a média használ téged, vedd észre. Most Vajna T. vagy valaki, és akkor számít, és akkor neki is jár az igazságos ítélet, vagy nem érdekes. De akkor tényleg nem.

Aki testesebb, az ássa el magát, annak a véleménye nem is számít? Ő nem tetszhet senkinek?

Dehogy. Kedvelünk mindenkit, illetve – ne legyünk álszentek – úgy általában közönyös jóindulattal vagyunk mindenki iránt, senki nem szól bele, nem is dolgom, azt csinál, amit akar. Csak mondjuk sporttémában vagy az én életmódomban ne okoskodjon, oktasson, mert akkor tudom, honnan fúj a szél, és onnantól én őt nem veszem komolyan. Ebben a témában hatalmas frusztráció, vádaskodás megy. Én nem tehetek arról, hogy elhíztál, te meg ne véleményezd a sportolásomat, ha nem érdekel a téma.

Nekem amúgy az a benyomásom, hogy ezzel a szöveggel nők is, férfiak is viszonzott szerelmet, tetszést, izgalmas szexuális interakciókat, a szépség és elismertség jogát meg ilyeneket követelnek. Az meg, sajnos, nem valami alanyi jogon járó juttatás. Az a céljuk, hogy ne kelljen semmit csinálni, a világ változtassa meg az attitűdjét, legyen igazságos, ossza ki nekik is, amit a “szépeknek”. Ez viszont nem igazságossági kérdés.

Csak a saját történeteimről és szempontjaimról beszélhetek. Van az a férfi, aki vonzó kövéren is, de akkor is a személyisége a vonzó, nem a teste. Sok mindent el lehet nézni annak, aki jó fej, erős személyiségű, sok nő meg is bocsátja, hogy kövér a férfi, de ettől még nem fogja kívánni, szépnek látni. Nehéz eltekinteni a testtől, a test keltette benyomástól, attól, hogy milyen állagot érint a kéz, és a kövérség sok esetben szül frusztrációt. Olyan van, hogy valakit nagyon szeretsz, és akkor párnásabban is szereted. De az ismerkedésben a kövéreknek rossz a helyzetük, kiszolgáltatottak. A nők esetében a kövérség a legjobb esetben fétis lesz: van, aki erre izgul, de fétissé válni nem jó, mert durván tárgyiasít. Itt jegyzem meg: az izom is fétis. Én nem szeretem, ha fétis a testem, szoktam is szólni emiatt a rajongóknak.

A kockahas olyan egy vékony férfin, mint a nagy mell a kövér nőkön: nem számít. (mém)

Engem éppenséggel lenyűgöznek a vékony, de arányos testek, a jól látható, nem túl nagy izmok is. A fiatal kinézetet és a jól funkcionáló testet igazán a zsírpárna és a rossz testtartás, ügyetlen mozgás rontja el.

ha normális ára lenne a bérletnek, megvenném

Dehogy vennéd. A bérlet nem drága, és te jóval az átlag fölött keresel. Tudod, mi a drága? A kávéautomata, napi négyszer. A cigid. Repülővel menni nyaralni. Robotgép. Légkondi. Öntözőrendszer. Azért bliccelsz, pontosabban azért mered hangoztatni, mert ebben a közegben ez bocsánatos.

már tizenhét éve együtt vannak

Hogy ez tudniillik valami érdem vagy előny volna. Szerintem csak akkor az, ha eleven, ápolt, életteli kapcsolatuk van, nem egymást rontják, nem sunnyognak, nem menekülnek a másik elől pótcselekvésekbe. Az emberek félnek a magánytól, talán evolúciósan. Szerelmesnek lenni jó. Ketten többre lehet jutni. De azért ez, hogy szépen élnek és egy húszéves házasságot nem kéne felrúgni, annyira felületes így. Mi, akik nem vagyunk már huszonévesek, láttunk száz meg száz ismerőst, és pontosan tudjuk, mi megy a kapcsolatokban. Legfeljebb közös érdekek maradnak hosszú távon, ha épp nem ölik egymást. Nagyon kevés kivétel van, és az az igazság, hogy nem szeretnék alkatilag rájuk hasonlítani. Úgyhogy önmagában az el nem válás, az csak műsor az anyósnak meg a szomszédságnak.

Tíz évvel fiatalabbnak nézel ki!

Nagyon kedves, de én ennek mondogatását abbahagytam, legalábbis öndefinícióként. Nem célom, hogy ne annyinak nézzek ki, amennyi vagyok. Lelkileg, ékettapasztalatban úgyis annyi vagyok, sok minden nincs már meg bennem, ami a harmincévesekben még igen. hajszolni azt, ami elmúlt, értelmetlen és nemtelen. Az a cél, hogy egy igen jó formájú negyvenegy éves legyek. Más életszakaszokat, korszakolást szeretnék, elhalasztani a leszállóágat. Elnyújtani az aktív, energikus, vitalitástól telített, optimista éveket. És nem szeretem a beavatkozásokat, a feljavítást. Ami érdekel: a testem feszessége, a hajam, foga, bőröm állapota. Egyébként szerintem a kortársaim néznek ki siralmasan, és ennek nem kéne így lennie.
Felnőtt ember vagy. Ne félj a valóságtól!

A következő poszt a blogger többéves, nagy dilemmájárt taglalja, hogy közösségi elvű, egyenlőségpárti, megértő, segítő vagy individuális, teljesítménypárti, minőségbarátalapokon írjon. Mindenki bloggere vagy rétegblogger legyen-e?

miért nem viselkedsz racionálisan?

Közzétéve Szerző:
26

Azt hihetnénk, sőt, hihetnők, hogy a dolog nem bonyolult: az emberek általában tudják, mi a jó nekik, mi válik javukra hosszú és rövid távon, és azt csinálják. Vagy legalábbis olyasmit. A többi, a sok kudarc, önsorsrontás csak üzemzavar, tudatlanság, balszerencse, kórság. Nosza, mondjuk meg nekik, mi a jó, mit tegyenek, segítsünk, ha nincs hozzá erejük.

Csakhogy ha szétnézünk, egyéni és társadalmi szinten is azt látjuk, hogy az emberek olyasmiket cselekszenek, úgy döntenek, hogy az nem válik a javukra, sehogy sem. Bővebben… →

mindenki utálja az eminenseket

Közzétéve Szerző:
11

Mindenki utálja az absztinenseket, akik visszautasítják a gyanútlan, derűsen kollektív kínálást. Akinek végig kell hallgatni a mondatát, hogy ő nem, ő sosem iszik, mondja is az okokat, vagy épp nem, de pofát vág. Majd vagy hallgatagon feszeng a buliban, vagy korán hazamegy, de jól nem érzi magát, az tuti.

Akiket nem lehet rávenni egy jó kis meztelen fürdőzésre, mert ők és csak ők nem dobták le az ékszíjt. Mit lehet velük kezdeni?

(Amúgy mindig belemegyek, hogy na jó, ma este iszom egy kis bort, és meg szoktam bánni. Amióta ritkán iszom, nagyon nehezen tolerálja a testem. És ezen nem segít a minőség. Érdekes tapasztalat.)

Mindenki utálja a strébereket, akik Bővebben… →

lehetett volna akárki

Közzétéve Szerző:
18

Mostanában sokszor hallgatom, hogy xy hű, de tehetséges, de sajnos. Másfelé sodorta az élet. Nem engedték érvényesülni!

Ebbe nagyon bele lehet ragadni. Mintha valami igazságtalanság történt volna. És persze csakis más a hibás. Pont akkor jött ’56… Vagy: ha más országba születik, de sajnos, itt…! Fiatalon még micsoda tehetség volt, de kár, hogy nem folytatta a zenélést!

Mintha akkor biztosan sikeres lenne most. A meg nem valósult, tökéletes ábránd. Hát persze. Azért zavar engem ez a hiedelem, mert ez a fajta önsajnálat lebecsülése azoknak, akik viszont végigverekedték magukat a tehetségtől a sikerig vezető, küzdelmes úton.

És akkor még emlékezzünk meg arról is, hogy sokan verekedtek ugyanúgy, és az derült ki közben: nem sokat ér a tehetségük. Vagy nem is akkora az a tehetség.

Hogy a sikerhez más is kell, mint a tehetség. Bővebben… →

édes erdély

Közzétéve Szerző:
176

Nem leszek népszerű most. Nekem nem megy le a torkomon édes Erdély. Egyre kevésbé.

Rá fogok erre baszni, hogy szóba hozom. Mert ezt elég sokan így gondoljuk, tudjuk mi, amit tudunk, de csak úgy hallgatólagosan. Ki nem élezni, pont mint a kövérségről és a kövérek öncsalásáról szóló vitákban. Inkább nem mondjuk, nehogy megsértsük azokat, akiknek ez érzelmi, sőt identitásbeli kérdés.

De ha nem szólunk, azt hiszik, rendben van így.

Hogy miért negyven fölött jövök rá, hogy jaj, nem, nem, soha, az érdekes. Kimaradt valahogy. Bölcsész voltam, nem is buta, mégsem lett semmilyen történelem- és eszmeértelmező készségem, kritikám. Úgy hallgattam előadásokat a népi írókról, mélymagyarok és hígmagyarok ellentétéről. Magyarázták kocsmaasztaloknál a már nem tökéletes fogsorúak, hogy micsoda szemétség. Bővebben… →

a hétköznapok gyönyöre

Közzétéve Szerző:
50

Nyugodt szívvel tekinthetem magam olyasminek, mint egy gyógyult pánikbeteg, a változás akkora, legalább. Csak épp nekem nem pánikbetegségem, hanem Bővebben… →

szültem, de visszaszívom

Közzétéve Szerző:
77

Elmesélem a poszt kontextusát. Én ugye “homályos ellenségekkel hadakozom”, emiatt elmebetegnek tituálnak, mert nem írtam ki, kik ezek, nem doxolok, és nem szabadítom rá a saját “táboromat” az “ellenségre”, én futni hagyom őket. Pedig nyilvános tartalmak voltak.

Nincs is táborom, nem akarok ellenségeskedni. Hanem nem nyugszanak.

Mindig legyen gyanús az, amikor valaki mohón figyelget, majd kötözködik. Ha rákárog erkölcsi érvekkel arra, aki örül, jól van és erről – érdek nélkül – beszél.

Murinai Angéla (szeretőmvan blog, Gumiszoba, itt Adél(/szereto, ezernél több kommenttel) és Milánkovics Kinga (klimaxolom wordpresses blog, Tudatos Öregedés, egy ápoló naplója blog, itt hirlando néven több száz komment szerzője) kikezdték az anyaságomat, személyes ügyeimet. Nem kritika, nem vélemény, hanem bosszú, irigységben fogant aljas kavarás. 

Amikor ezt a bejegyzést írtam, a blog első éveiben még inkább, én bizonytalan, szeretetéhes és magyarázkodó voltam. A blog úgy nézett ki, hogy (ekkor még a mamamis csordának): “figyeljetek, én elmegyek egy lakatlan szigetre a neten, belátom, hogy nincs helyem közöttetek, ne zavarjak senkit, ide csak az jön, aki akar, és elmagyarázom nagyon részletesen, húsz órán át írok egy posztot, finoman fogalmazok, minden állításomat rögtön visszaveszem, finomítom, említek kivételeket és aki nem tehet róla, azt megkímélem, ti nem tartoztok bele, nektek van mentségetek! ugye, értetek, ugye, elég jó vagyok, pc vagyok, elég körültekintően érveltem, ugye nem fogtok bántani?” Sőt: “ugye nem zavar titeket, hogy három penge és szép gyerekem lett, értelmiségi férjeim voltak, egészséges vagyok, egyetemet végeztem, befutottam bloggerként, Budán lakom, kipattintottam magam, utazom, és gyönyörű teste van a szerelmemnek is, aki él-hal értem?” Nem voltam elég erős. “Tiszteltem” nőket meg érzékenységeket, pedig simán ki kellett volna röhögn.i őket.

Ma már nem magyarázkodom, tudom az igazamat, tudom: pont ők azok a gányak, aljasok, akiket bírálok (rnert mások se aljasabbak), és nem tartozom senkinek se kímélettel, se figyelemmel, se mentségkereséssel.

És mivel már nem magyarázkodom, elmondom, hogy a blog története röviden annyi, hogy az íráskészségemre, saját gondolataimra és a sorsom szépségére, az ekörüli pezsgésre tömegesen jöttek ide élethiányos nők. Ámultak és nézegettek.

Egy részük aktívan kommentelt, illetve járt eseményekre, de “barátilag” az otthonomban is, és egymással is barátkoztak nagy méretekben. Se íráskészségük, se önálló gondolat, se utánajárás, csak rinya-rinya feminista kritikának csomagolva, meg vádaskodás a tehetségesebb ellen. A pezsgés tetszett nekik, megkívánták. Hogy aztán, amikor “csalódtak a blogban” (pedig a max az volt, hogy amikor itt a jelenlétemben aljaskodtak ellenem, 3. személyben írogatva-célozgatva, rájuk szóltam, hogy ezt ne itt), odfas hazudozásba, kavarásba, kicsinálásba kezdjenek..

A nagy feministák, a Női Passzív Ellenállás nevű kezdeményezés szerzői, akik itt tanulták el a feminbizmust és am menőséget, évekig egymás között pletykálták a személyes (nem blogos), kifigyelt és kitalált dolgaimat, de ellenem a civil nők és más, nemblogos közösségekben is áskálódtak, munkáimat akarték meghekelni (nem sikerült), iIlletve ott felfutattni akarni a végzetesen ostoba, tehetségtelen, sértett, koppintó libát, Murinai Angélát.

Ne szülj, rikácsolják negyvennyolc meg örótven évesen, többszörös anyaként, mindenkit alázgatva, aki élvezte, vállalta, kötődően nevelt, bosszúból, mert ők nem tudtak lelazulni.

És emennek nagy barátnője, Milánkovics Kinga is. A legnagylelkűbb, legmegbízhatóbb egykori blogos ismeretség. Aki úgy fog majd elmenni, hogy nem fog köpködni, ezt is ideírta a blogra. Ő is irigységből, szerelemhiányból, a ketós-gyúrós formámtól sápadozva kötött belém.

De a legundorítóbban az anyaságomat eézték azok, akik sosem neveltek gyereket egyedül.

Előbb csak pezsgést, részvételt, illykávét, biciklit, szerelmet akartak. Aztán ők is blogot, figyelmet, vezérszerepet, és ennek a nagy előd, a valóban tehetséges blogger megtagadása, eltüntetése és lejáratása is része volt. Ők is meghatottan írtak magukról, ők is eredetiek, továbbá regényesek, felelős és szuper anyák – folyton figyeltek, célozgattak, évekkel a nagy csalódás után, a férfitörténeteimre (tök magánügy), gyereknevelésemre (ideje volna elvenni tőlem a gyerekeimet és micsoda jogsértés), edzésemre, diétámra, testemre, megjelenésemre. Mindenre. Mert keserű varjak.

 

 

Hosszú, de az cenzus is. Ebben a posztban a blogger megfogalmazza, Bővebben… →

élni, félni, felélni, kidőlni, visszaélni, meghalni

Közzétéve Szerző:
68

Trigger warning. Ha haldoklód van, ha kísértél halálba szeretett személyt, érzékenyen érinthet a poszt.

Mi lesz az öregeinkkel? Ki fogja őket ápolni? Hogyan lehetne igazságosan elosztani az erőforrásokat, hogy ne legyen annyi kín?

Kérdi a blogger. Bővebben… →

miért ne relativizálj

Közzétéve Szerző:
6

Azt hittem, ezt a posztot már rég kitettem, de 90 százalékosan itt maradt a vázlatok között, pedig annak, amit most írtam, fontos előzménye. Az is jön, holnap!

Relativizálásnak nevezem azt Bővebben… →

nem kell jónak lenned

Közzétéve Szerző:
9

Milne-nek van egy varázslatos és szellemes meseregénye, a Holnemvolt. Abban Bikmakk, egy kislány mellékszereplő, a királylány szolgálója és általános palotatakarító, olyasféle árnyékszereplő, akivel a mesehallgató gyerek könnyen azonosul, ráébred egy nap, hogy ő nem jó. Bekente Csincsilla grófnő székét lekvárral! És ezen zokog: ő már nem jó! Pedig jónak kell lennie, egy egész napig, ó, borzalom, mert akkor a varázsgyűrű segít egy kívánságát teljesíteni!

Kölcsönadtuk. Nem tudom pontosan már, de rendkívül ironikusan írja le a fejezet Bikmakk egy jó napját. Dúdolva törölgeti a palota székeit hajnalban, beszélget a virágokkal, kalácsot visz a néninek. Másokért él, fegyelmezett, magát a háttérbe szorítja. Hamar le is fekszik, nehogy valami csíny legyen véletlenül. Kimaxolja az ártatlan bűn-képzetet és önostorozást Milne, az tuti.

A Jóság parancsa…!

Ha nem keresztény változatban fullasztanak bele kiskorban, mint engem, akkor Bővebben… →

amerika nagy hazugsága

Közzétéve Szerző:
23

Itt nálunk olyan csönd van: kabóca csak, néha madár rikolt, egy-egy repülő, az esték egészen némák.

Hallgatok én is, és én mindenféléről merengek. Hogy egy kapcsolatnak van-e belső logikája, élettartama, arról… Iránya, üzemanyag-mennyisége és kifogyása? Önállóan, a szereplőktől független saját története? Vagy csakis attól függ az alakulása, amit a két fél beletesz? Ha érzem, hogy ez már nem olyan, akkor tegyek lépést, “csináljam aktívvá” a kapcsolatot, vagy hagyjam?

Ilyen sorsára hagyós, történésekbe simuló lettem: hagyom. Én mindig akartam, cselekedtem, komolyan vettem, ragaszkodtam, kitartottam. Most nem. Felszabadító.

Olvasok sokat, amennyire hagynak. Gyereknevelés, főzés, mosás, kutyázás, takarítás, írás és – nagyrészt – edzés van, szóval ilyen húsz oldalakat, hajnalban, fektetés után, buszon, fogason vagy kávé mellett. Tegnap fejeztem be Lionel Shriver Ennyit erről című regényét. Bővebben… →

kinek higgy?

Közzétéve Szerző:
12

Egyszer már linkeltem, de inkább kétszer ezt a cikket az alter-egészségtémájú Páros kintorna blogról. Interjú Szendi Gáborral:

A te bajod, ha nem tudod kitalálni, kinek higgyél!

És ez nagyon fontos: nem más akarja, hogy “hiteles” legyen a szemedben, hanem TE akarsz válaszokat, és ezeket NEKED kell megkeresned. Bővebben… →

portrék 13.: aki kínjában fölényeskedik

Közzétéve Szerző:
25

R-nak

Először érdekes a személye, mert ő “nem olyan”. Van valami ellenállhatatlan azokban az emberekben, akik nem úgy reagálnak, ahogy szokás. Nem kellemesen. Nem futják a köröket.

Aztán egyre kevésbé érted, miért lobogtatja így eléd magát. Miért nem képes kedves és figyelmes lenni, látni benned az embert.

Késő huszonéveiben is kamasz. Heves, éles, dúl. Úgy nőtt fel, hogy az osztályban nem volt népszerű, különc és magányos volt, amit kompenzálnia kellett, ezért kifejleszettte lényéből a könyvtárban ülő vagy komolyzenélő, magányos intellektuellt. Szüleinek pedig általában egy szem gyereke. És ők vagy jótékonyan hagyták, hogy “önmaga legyen”, vagy egy kicsit rápirítottak olykor, hogy barátkozzon, fiúzzon, legyen nőiesebb, menjen a napra, öltözzön előnyösebben, ami persze további dacot szült, mert ő nem és nem olyan, vagy, és ez a legdurvább válfaj: aggodalmaikat és intelmeiket elnyomva mindig megvédték, biztatták, egységfrontba tömörültek vele, a világot hibáztatták, és tették a gyereküket végképp gyűlöletes gyűlölködővé.

Esetleg egy bezzegtestvére van. Akkor ugyanezt a köbön csinálja, a testvér ellen is. (Nekem, mivel én is benne vagyok, három bezzegtestvérem volt. Bezzegségük pusztán abból fakadt, hogy fiúk, ettől voltak fontosabbak.)

Ő aztán nem játszik csillámpónival, mint a többiek, vagy a húga. Bővebben… →

csakazolvassa szabadságon

Közzétéve Szerző:
98

…ami azt jelenti, hogy a kicsik táborban vannak most, így nem ők szervezik a napirendet. Lehet hosszan edzeni, nagyokat aludni, pedikűrösnél bambulni, magasra hintázni, réten heverészni, filmnézős estéken duplázni, éjszakázni, ügyintézni. Kell is. Ugyanakkor nem rohanok, nem és nem: nem engedem, hogy napi többször kelljen percre pontosan odaérnem akárhová. Nem kelek vekkerrel, és nem hagyok félbe csetelést, könyvfejezetet, szimfóniatételt, posztírást, ha épp svunggal vagyok benne… mert pihentet, ha benne maradhatok, és meggyötör, ha folyton figyelni, menni kell.

Moziban nézünk filmet: semmi Amerika, két magyar, egy német–norvég–dán és egy spanyol az eheti adag. Vasárnap este A kertész titkát láttuk, amiből sok más mellett megértheti bárki, mit nevezek skandinávnak – mentalitásban, tabutörésben, női kinézetben, humorban. Az anyaság vajon vérségi, lelki kapocs, vagy puszta tudati dolog? Nagyon szép, lassú, haladóknak való film, és egy feledhetetlen arc, Ruby Dagnall:

Ebbéli felindulásomban, mivel tényleg elmentünk statisztának regisztrálni, vállaltam Bővebben… →