miért veszélyes a giccs

Schäffer Erzsébet merénylete az ízlés, a tisztánlátás és a nők ellen

Persze vannak mindenféle műfajok, és az értő olvasó a helyén kezeli őket. Nem vár megigazulást egy tömegfilmtől, mert annak a szórakoztatás a dolga. Van a limonádé, a populáris, a paperback: az se nívó ám, nem ab ovo szemetet jelent, hanem műfaj, látásmód. Lehet azt is igényesen csinálni, sőt, akár groteszkül, szatirikusan, újítóan. Akkor már szinte művészet.

Na de.

A giccsel nem az a baj, hogy nem elég fajsúlyos, mély. Hogy nem orvosolja a világ problémáit. Ki kérne ilyet számon rajta?

A magát szépként előadó giccsel az a baj, hogy bódítóan és grandiózusan hazug. Elringat a status quóban, megvigasztal bűneinkért, és torkunkra forrasztja a lázadást, amelynek legfőbb ideje volna, egy értelmesebb élet érdekében.

Anyósom rendíthetetlen kedvvel társasjátékozik fiam-lányommal, én meg egy kicsit elvonulok, leveszem a külön nőíróknak fenntartott polcról Schäffer Erzsébet talán legismertebb könyvét, a fehér Egyszer voltot. Meg kell mondjam, én őt csak újságban olvastam eddig, de ahogy bandukolt kevés szavú emberek mellett a napsütötte szőlődombon, nem kifejezetten tört rám az inger, hogy a könyveibe belelapozzak. Tehát ez volt az első könyv-találkozásom, ezt viszont gyakorlatilag végigolvastam.

Schäffer Erzsébet minden idők tíz legsikeresebb írónőinek egyike egy ezt illető szavazás szerint, tuti befutó a könyvpiacon, zsúfolt dedikációs standra ülhet és állami díjakat kapott. Nem ő volt a legirritálóbb a klasszikus nőklapjás mezőnyből: ott van Oravecz Éva Csilla, Fejős Éva és a mindenkinél viccesebb V. Kulcsár Ildikó, aki nem csak mindjárt-arcon-rúglak mértékig negédes, hanem amikor interjút készít, alanyát akkor is a saját dicsőségével traktálja. Szóval, mit is várunk, bőven van min derülni e körben. Mégis komolyan megrendültem azon az estén.

A szövegek megírásának módja, ahogy a narrációból kiderül: az emberek mesélnek, leveleket írnak SE-nek, aki utánajár, elbeszélget velük, majd nagy-nagy szeretettel megírja az ő gyönyörű történetüket. Bevonja az olvasót, érdekeltté teszi, megágyaz neki a közhelypaplannal, felöltözteti édesbúsba és sorsszerűségbe a magának hazudni akaró nyomort, mire is olvasó vásárol, ujjongó köszönőleveleket ír, híresnek érzi magát. Mindenki elégedett, mindenki szeret mindenkit.

Lehetne írni persze csacskaságokról, üdén és könnyedén, de SE sorsokról ír, súlyos társadalmi problémákról. Mindig nosztalgikus, kicsit meseszerű: csillagos ég, nyáreste, cséplőgép-baleset, és azok a bálok!, békésen folydogál a Szamos, vagy nem tudom, és tűpettyes a blúz, a csendes temetőben meg fűzfa van. A háború, az elhurcolás említésszinten jelenik meg, de az se zavaró, kényelmetlen: ez volt akkor. Heroizmus van és emléket őrző túlélők. Elmaszatolt megesettleány-sztorik. Fel van eszményítve mindenki, jók és rosszak vannak, de ők is jók, csak sajnos, nehéz az élet. Mosolygós, hallgatag asszonyok, akik késő öregségükben is kívánják, naplójukban lelkemnek nevezik az urukat. Kalácssütés, ropogós hajnalok, kapálás, lagzik, enyhén polgárias falusi közeg, annak a legjava. “Girbegurba sorsok” legfeljebb, amelyeken segíteni akarnak, főleg most, hogy az Írónő is megírta. Misszió ez, voltaképpen, és legalább busongtunk egy kicsit, hogy aztán emelkedett lélekkel menjen dolgára ki-ki…!

Basszus, elképzelem azt az embertípust, aki Schäffer Erzsébeten meghatódik és katartikusan sír. (Remélem, másik kerületben lakik.)

Az egyik történet a manipulatívan teherbe eső magyartanárnőé, akinek nem és nem “adatott” olyan férfi, nem hozta az útjába “a sors”, aki “családot akar”. Első férje közös tanítványukért hagyta el, a lány náluk is lakott, aztán végleg elszerette (ez nem ám Szabó Magda A Danaidája, dehogy!). Családot akarni mindenek felett pedig legitim cél, senki nem kérdezi: te azt az embert szereted, vagy spermadonor kéne? Így aztán trükközik az asszony, teherbe esik, persze elhagyják, de neki, mint azt bekezdésenként egyszer le kell írni, az ikerpár (!) így is megéri, és sosem tenne másként. A nyomasztásos teherbe esés, gyerekvállalásba szorítás, gyerekkel zsarolás súlyos társadalmi probléma. Több módja van annak, “okos” is, hivatalos is, hogy aki egyedül is akar gyereket, annak legyen, és ne kényszerítse ilyen helyzetbe a partnerét. Hogyan lehet, hogy egy felelős publicista visszaigazolja az átverést? És mennyire zavaros lelkű olvasók kellenek ehhez?

Talán azért megy át ilyen könnyen és válik bombasikerré a rút és ártalmas giccs, mert nem látják át, nem fogják fel, mit is olvasnak, miben áll a manipuláció, csak örülnek, hogy “szép”. Ez kell nekik, ezt akarják hallani: “azért” minden rendben van. De a hazugság így is hat, az öntudatlanokra is, mint a süteménybe kevert bódítószer.

Kis kitérő, azoknak, akikben türemkedik a gyanú, hogy én a keserűséget pártolom: nagy íróink egy része is makacs derűvel írt. Örkény is ilyen volt. Esterházy Péter írói alkatának és teljes életművének az a végkövetkeztetése, hogy mégis minden rendben van. De az ő grandiózus optimizmusa elemien éleslátó volt. A prózája elbírta, hogy sok a baj a fényes nagy barokk égbolt alatt.

A kötetnek két kiabáló, ártalmasan hazug darabja van.

Az első a szegény családba érkezett, eltitkolt újszülött története, aki negyedik gyerek, és akit az apja a szomszéd település orvosi rendelőjének mosdójába helyez. Ennek elkenése, bizonygatása, hogy nekik csak segíteni kell, ők csak nem mertek kérni, és a kicsinek ott jó sora lesz, ha visszakerül, és lesz neki adományból kiskabát, cipő. SE a szánkba rágja, hogy mint társadalom bocsássunk meg. A kiskorú veszélyeztetése (vagy emberölés kísérlete talán) az írói sugalmazás szerint csak kétségbeesés és félreértés – valójában az anya akarta csak visszakapni a gyereket, és súlyos ellentét sejthető a szülők között. Összességében nem sok realitása van annak, hogy ezek a gyerekek esélydús és ép emberré nevelkedjenek. Hogy elviselhető legyen a nyomor, SE készségesen felgiccseli: “kopott, de tiszta” rongyszőnyegen kacatokkal csendesen molyoló nagyfiúcska.

Nem szabad felromantizálni a nyomort, csak azért, hogy a nyomorultak megvigasztalódjanak. A tisztán látás, düh, a látlelet a feladata annak, aki ilyen történeteket ír meg. Csak az nem volna hálás, kifizetődő. Mérgesek lennének az egyszerű lelkek. Nem mindegy, mit mantráz a sajtó, mit állít be legitimnek. Nem szabad hagyni, hogy automatizmusokba és közhelyekbe bódult emberek ezekkel a szövegekkel igazolhassák maguk előtt a mulasztásaikat és a bűneiket. “Így is szép volt.”

A felelős betűvető az arcodba kiabál: élj jobban! Vállald magad! Hagyj fel a ringatózással! Nézz szembe! Micsoda borzalom ez, amiben élsz…? És ezzel kiteszi magát annak, hogy nem lesznek könnyesek a szemek, nem szorongatják a kezét nénikék, és nem teszik a Libriben a bejárathoz a könyvét.

A másikon pedig besírtam, én ritkán használom ezt a szót amúgy. A szerető a címe, és extrém mértékig balladisztikus. Van egy apa, Ambrus, meg a fia, Ignác. Falusi temetőben vagyunk, az apa temetésén, széled szét a gyülekezet, a fiú marad még, növényzet, időjárás, hanghatások stb. érzelmes ábrázolása, mikor is könnyes szeme felfedezi a törékeny asszonyt, Nellit. Ölébe hajtja a fejét a fűz alatt, mely szomorú-, sírnak. A nő a szeretője volt, nála jóval idősebb, de az apját is ismerte, és most átad a fiúnak egy atyai pálinkásbutykost. Abban, mármint a bőrtokjában pediglen egy levél van, egy időpillanatból, amikor Ignác húsz, Ambrus hatvan, Nelli negyven éves (papíron gondosan kiszámolva). Az Ambrus pedig abban a levélben arra kéri Nellit, aki “okos és jó”, de nincs az az isten, hogy egy sokéves szeretői viszony után ne magázza, mert ettől nosztalgikusabb a melodráma, hogy vele szakítsa meg a kapcsolatot, őt ne szeresse eztán, legyen viszont a fia szeretője, és tanítsa meg őt mindenre. Sok pont-pont-pont, felkiáltójel (sejthetően az idős Ambrus is olvasott V. Kulcsár Ildikót és Schäffer Erzsébetet is), könny maszatolta részek a tintanyomban.

Én pont 40 múltam, és semmiképpen nem sápadoznék a korkülönbség-témán. Hanem a hatalom már nehezebb kérdés. A másik férfi, a fiú nem tudja a háttérsztorit: azt, hogy nem a nőből fakad a vonzalom, nem csak megtörtént közöttük, hanem megbízatás van. Felmerülne az is, hogy engem ez a férfi nem is szeretett, ha így képes örökül hagyni, és elküldeném a búsba. De legyen kerek a sztori, hallgassunk, mint a sír, oké. Viszont akkor miért nem…? Miért kell feltárni a titkot…?

Hogy az olvasó meghatódjon, azért.

A mesebeli világban ez is elfér. Megborzongunk. Temető és virágok, időtlenség, melodramatikus befejezés. A megcsalás nem botrány, ha kellően el tudjuk távolítani, és ha negédes. Mi több, ez a szövegvilág olyan olvasót implikál, aki azon a színvonalon értelmezi a zárlatot, hogy Ignác hálás lehet az apjának Nelliért, ezért a szép ajándékért… A művésznő nyitva hagyja: Ignác egész éjjel nyugtalanul gyalogol, nyilván felmerül benne, megalkotója szándékától függetlenül az én problémám, hogy apa, ez nagyon csúnya volt tőled. A jó Nellinek meg vajon mindegy? Ő válság nélkül, észrevétlen szviccseli vonzalmát felkérésre…? Ha férfi vagy, ne habozz, maxold csak ki az életet: maradj feddhetetlen családapa a “kihűlt” házasságban, te lehetsz az, akinek titkos, készséges vigasza van, akinek ez így is jó, és ha szakítanál, tehesd meg ezt hirtelen, egy levélben, és tudd: a szeretőd azt fogja tenni utána is, amit te előírsz neki…

Én elismerem, hogy létezik és megírható az ilyen sztori, talán az érzelmi végakarat seképtelenség. Annyira szeretni az apát, hogy a fiában is őt szeretni. Giccsgyanús, de érdekes. Elismerem azt is, hogy roppant nehéz megírni dramaturgiailag. Igyekszik is Erzsébet: Nelli ölébe hajtandó fejünk érdekében kiiktatja a feleséget (Ignácné), az tapintatosan nem jön el az após temetésére (elég fura, motiválatlan adalék). De ez a történet nagy író tollára való, hogy láttassa, miért mélyen immorális ez. Hacsak, mert ilyen nagy írók is vannak, nem pont azt tűzi ki célul, hogy a nő báb-voltát és az őszintétlenséget betonozza tanulságba. Mindez ráadásul ügyetlenben, meghatósban előadva – bűn.

Bájos, ártalmatlan, bugyuta. Nosztalgikus, megbékélő, szeretetteli…?

Nem. Ökölbe szorul a kezem. Úgy van megírva, olyan kérlelhetetlen hazug érzelgősséggel, hogy ha nem figyelek nagyon, ha nem fejtem fel a mindig megbízható gyomortáji nyüszgésemet, akkor az én edzett (irodalmi) torkomon is simán lenyomja, hogy az a négygyerekes család jól lesz, és hogy de szép is ez, hogy régi szeretőnk apukánk ajándéka, és ezt van pofánk sorsnak nevezni, és akkor zokoghatunk. Roncsolóan veszélyes. Nem tudom nem azt gondolni, hogy ezek a “szép, emberi, vigasztaló írások”, SE egész munkássága az önreflexiótlanság, a hazugságba rekedt megnyomorodottak elvtelen kiszolgálása, egyszerű példányszám-hajszolás.

Én nem azt mondom most, hogy ahogy Maupassant és Móricz a nyomorról mint sorsról ír, az bezzeg hasít. Meg hogy én a naturalista realizmust és a szociográfiát, kedvelem inkább és a bennem követelőző baloldali többre tartja a Puszták népét Illyéstől, mint Lázár Ervintől a nosztalgikus Csillagmajort (ugyanarról a közegről és korról szól, és első osztályú szöveg mindkettő). Azt akarom mondani, hogy bűn átesztétizálni és ezzel legitimálni a nyomort, a zavaros szándékokat, az önzést. Van valami dühítő abban, hogy a kocsival fényes irodaépülethez hajtó, cigiző, fényesen kereső, elvált nők magyarázzák a többinek, hogy a szegénység romantikus, és hogy rendben van a basáskodás, a monogámia börtöne, a “gyerek mindenek felett” normája.

Ami a közönséget illeti, arról is szó van, hogy olvasatlannak lenni bűnös mulasztás – magyartanárként látom az okokat, és szégyellem magam szakmám nevében. Olyan olvasókká kellene nevelnünk a diákokat napra nap, és nem csak az eliteket, hogy tisztán lássák a rossz szöveg hazugságát, és azt is, mitől ártalmas.

93 thoughts on “miért veszélyes a giccs

  1. Kb. 6 éve volt, hogy kiolvastam ezt a könyvet, úgyhogy csak gondolatfoszlányok vannak meg. (Az tetszett benne, hogy sorsokról olvashatok.) Ami viszont a mai napig megmaradt jelenet és van, hogy heti szinten eszembe jut:
    – egyik sztori, vontatott pasi ügy, szereplő mosolyogva: “nem felejtem el milyen MÉRGES volt, amikor az ujjamra húzta a gyűrűt” – na ott anyáztam egy sort. Hogy most akkor ez a nő jelentsük ki, hogy végre boldog? Hogy ez így van rendjén, így történik? Íme elnyerte méltó jutalmát, győzött! Mert hát a szerelem a férfiakkal már csak ilyen, lehet hogy tiszta dráma, szenvedés, évekig sóvárgás, de a végén, ha majd az ujjamra húzza a gyűrűt! Akkor bezzeg én elmondhatom, hogy jaj de kemény harc volt, de a végén engem akart, mégiscsak, igazán. Hát nézd, hát MÉGIS felhúzta a gyűrűt!
    Kellene így férj a francnak! 🙂 Hogy fogcsikorgatva házasodik. Már ha házasodni akarnék, de nem:)
    És akkor mit szűr le belőle a többség? A gyűrűért bizony meg kell szenvedni. Bezony-bezony.

    Kedvelés

  2. elringat a status quo-ban: és én örömmel el is vackolnék benne, hiszen ismerős: itt ringatták bölcsőm, itt születtem. egy kis darab akarná is bennem, hogy itt borúljon rám a szemfödél, itt domborodjék a sír is föltöttem. de nem tudok nyugodtan ringatózni, mert örök kétkedő vagyok, megveszekedetten cinikus. a többieknek a szomszéd kerületben nem szúrja a szemét, nem okoz meghatározhatatlan viszketést a sikítva feszülő ellentmondás az ideálvilág és a valóság között? nyilván nem. néha azt kívánom, bár nekem se okozna.

    Kedvelés

  3. Kíváncsi vagyok, mi lesz a Nők lapjával, ha SE és VKI-t elviszi végre az ördög. Utánozhatatlanul tudják habosítani a nyálat, ez tagadhatatlan, de szerencsére nem mindenki képes erre.

    Kedvelik 2 ember

  4. Különösen tetszett ez a poszt, szerintem nagyon fontos és hiánypótló a szövegek értékítéletéről és az arra való képesség hiányának a veszélyességéről írni. Meg azokról, akik ezt kihasználják.
    Nálam ez L. M. Montgomery, akinek a munkásságát szünet nélkül zabáltam elejétől a végéig kb. tizennégy éves koromig, amikor is rájöttem, hogy unom, majd még később arra is, hogy agymosoda, és bennem is kárt okozott.
    Mindig a gyengét, a beteget, a naivat szeretik a legjobban. A naiv hülyeség egyenlő a jósággal, és ha valakit sikerül átbaszni, akkor természetesen ő csöppet sem hibás, mindig csak az a szemét másik, el ne gondolkodjunk a naiv fél felelősségén egy pillanatra sem. Az üzleti siker minimum gyanús, de leginkább is gonoszsággal párosul, illetve annak szinonimája. A folyton beszólogató, ún. “éles nyelvű” Akárkicsoda néni szemétkedéseivel nem szabad foglalkozni, mert amúgy ő jó ember, és jót akar, de valahogy mindig csak titokban, hogy senki se lássa, milyen érdekes – nem, semmiképpen nem egy végtelenül frusztrált, azt verbális agresszió útján a gyengébbeken kiélő öregasszonnyal van dolgunk, á, és véletlenül se mondjuk ki, hogy az a hűdenagy szókimondás meg ami-a-szívén-az-a-száján, na, az simán csak taplóság. Aztán. Házasság után a gyerekszülésen kívül a nő tevékenysége abban merül ki, hogy a gyerekeiért aggódik, ezért aztán az Anne-könyvek Anne házassága után, láss csodát, nem Anne, hanem a gyerekei történetével folytatódnak, hiszen ugyan mi is történhetne már egy házasságban, szexről nem szabad írni, mert az nem létezik, a többi meg sima boldog bárgyú bazsalygás, hiszen aki révbe van érve, az kész, az ott ül a révben, és… ennyi.
    Abbahagyom, pedig tudnám még tolni. Csak még annyit, hogy az utolsó Anne-könyv utolsó története mégiscsak Anne-ről szól, tudniillik felbukkan az isteni Gilbert egyetemi szerelme, aki még mindig sudár és vékony, mert nincs férje és gyereke, ellentétben a reménytelenül elhízott Anne-nel, hiszen hát a nőnek feleségként kötelessége elhízni, és Gilbert biztos visszamegy hozzá, jaj-jaj, forgolódás, persze eszébe sem jut beszélni a férjével, hiszen a házastársak nem beszélik meg a kétségeiket egymással, csak szenvednek és titkolóznak – és akkor! kiderül, hogy nem, dehogyis, Gilbert nem azért volt figyelmetlen, tapló paraszt a feleségével azóta, hogy felbukkant a régi nője, mert felbukkant a régi nője, dehogyis, hogy gondolhatsz ilyet, kedves olvasó! hiszen ez egy Anne-regény!! – hanem azért, mert nem érkezett meg időben a gyűrű, amelyet Anne-nek rendelt a nyolcszáznegyvenkettedik házassági évfordulójukra, és természetesen még mindig hullaszerelmes a feleségébe, jaj, JAJ, hogy is gondolhattad, drágám, hogy nem…
    Szerintem amúgy simán kúrogatta közben Christine-t is, csak túl hamar lett unalmas.
    Befejeztem.

    Kedvelik 2 ember

    • Én ugyanígy szoktam a képtelenségeken kibukni. Részletesen és szarkazmusba hajló iróniával.
      De ez, ha jól értem, sok éves történet. És mégis ennyire élő?

      Kedvelés

      • Igen, élő, mert kárt okozott a gondolkodásomban, és több felismeréshez kerülő utakon jutottam el, ami Anne és galerije nélkül egyenesebb lett volna; illetve vannak olyan beégetett elvárások, szerepképek, amelyek masszívak és maradandóak, és még most is küzdök velük.

        Kedvelik 1 személy

    • Egyetértek, egy mentsége van csak, az hogy gyerekirodalom. Egy gyereknek-kamasznak meg a gyerek élete érdekes, az anyué csak abban hogy apuval boldogan éltek míg meg nem haltak. Főleg egy egy 1900as évek elején íródott ifjúsági regénytől nagyon nem várhattunk mást.
      Gyerekként én is faltam, nemrég újraolvastam, és hát a nyálam folyt az unalomtól, na de ma már a nagymamám gyümölcsöse se az a vadon ahol hetekig tudok kalandozni 😉

      Kedvelik 1 személy

      • Igen, ez igaz. A regényfolyam címe is átvált Anne gyermekeire. De az Anne név azért ott virít, hogy tudd, mit kell megvenni a boltban.

        Engem egyébként érdekelt volna, mi lesz Anne-nel, és azért én gyerekként is csalódott voltam, hogy ismeretlenek érkeznek a helyébe. És hát átjött az üzenet, amit ez hordoz. Engem például totálisan elidegenített Anne-től, mert alig bukkan fel már azokban a könyvekben, és amikor felbukkan, akkor sem nála van a narratív szemszög. Kívül marad, eltávolodik, többé semmi dolgunk vele. Kivéve a legutolsó történetet, ami viszont baromi hirtelen ér, és akkor meg már nagyon fura.

        De a gyümölcsös, az valami valódi. Montgomery kisasszony nem valódi dolgokat mutat be, hanem valami furán ideális izét, azt viszont szépen bebizonyítja, hogy a giccs időtálló, mert hiába totálisan idejétmúlt az egész, mégis kajáltuk mi is. Nem tudom, manapság is fogy-e még.

        Kedvelés

      • Waldis gyermekeimnek második-harmadikban (hálistennek már jó régen) ajánlgatta ezt olvasmányként az osztálytanítójuk.
        Beleolvastam, kukáztam.
        Negyven fölött jöttem rá viszont, hogy az imádott Fecskék és Fruskákban Susan karaktere mennyire gáz, ahogy a legcukibb vitorlázós nomád kalandok közepette is csak azzal törődik, hogy legyen tej az ötórai teához, meg mindenkin legyen száraz ruha. Kb. 12 évesen.

        Kedvelés

  5. Köszönöm az írást, ez motoszkált bennem érzések szintjén. Mármint az utálat alatt természetesen. Ti ismertek személyesen Schaffer Erzsébet rajongót? (Én nem.)

    Kedvelés

    • Én az voltam, úgy 2o-21 éves koromig. Későn értem, és akkor még azt hittem, hogy a ‘veretes, míves írás’ a jó írás. 🙂
      Az egyik exem anyja is rajongó, a férje egy husáng, hazugság az egész életük.. 😦

      Kedvelés

  6. Én néha szeretek SE-t olvasni. Hangulat kell hozzá, akkor nagyon jól estek a történetei, amikor távol voltam az otthonomtól, folyton lestrapált voltam és elnyűtt és fáradt. Nem a megszépített nyomor fogott meg benne annyira, mondjuk ezt nem láttam bele, inkább egy-egy tájat volt jó elképzelni, vagy visszaemlékezni a sárgabarack illatára.

    Jobban szeretem azokat a regényeket, novellákat, melyek némi iróniát tartalmaznak (bocs, lehet, hogy furcsán fogalmaztam), pl. Sue Townsed: A nő, aki egy évig ágyban maradt (a főszereplőt Évának hívják, csak mondom 🙂 ) Nagy kedvenc Polcz Alaine-től az Asszony a fronton. Itt kőkeményen megjelenik a háború.

    Kedvelés

      • Szerintem ez nem létezik külön. Én nagyon gazdagnak, ízesnek, kifejezőnek tartom a nyelvezetét, egy kicsit memoár-publicisztika-ismeretterjesztés jellegűek a szövegei, nem tisztán esztétikaiak.

        Kedvelés

      • Ezért a mondatért de hálás vagyok! Időnként próbálom megfogalmazni mit érzek, gondolok róla, arról, ahogy ír. Hát pontosan ezt.

        Kedvelés

      • “önéletrajzi iszonyatokat leírni ahhoz óriási bátorságra van szükség és nem irodalmi ihletre” Bocs, nekem nincs kritikám esztétikailag Polcz Aleine-nel, én azt mondom, hogy a memoár/önéletírás másik műfaj, mint a fikció, de stíluseszközei átjárhatók. Viszont: szerinted miért zárja ki egymást az irodalmi ihlet és a bátorság? Az olvasó és a mű értéke szempontjából tökéletesen mindegy, hogy fikció vagy színvaló, amit életírásként olvasunk. Ha jól van megírva, üt és működik, a szerző személyes életét firtatni nem dolgunk, és amúgy sem valami eredményes. Lásd Faludy: Pokolbéli víg napjaim, igaznak mondja, de nem az, vagy Rakovszky Zsutzsa: A kígyó árnyéka, az is életrajz, de fiktív.
        Amit írsz, az szakmai értelemben hülyeség. Mit gondolsz akkor a Sorstalanságról? És miért ne volna irodalmi műfaj az önéletrajz?

        Kedvelés

    • “Nem a megszépített nyomor fogott meg benne annyira, mondjuk ezt nem láttam bele…” Nana. Én se látom bele. Hanem kikiabál belőle…
      Magyar szakot végeztem, ez a szakmám. Ha elég jó szövegeket olvasol, mondjuk 20-50 regényt, novelláskötetet, de tényleg a legjavát, akkor nem tartod többé sznobnak, hogy valaki azt mondja: ez jó, ez meg szar, hanem elemien érzed.

      Kedvelés

    • …és egyáltalán nem gondoltam, hogy meg kell magyarázni, védekezni, ha olvasod-szereted. Nem számít annyira, mi az én véleményem, de én így látom. És az is, hogy a nagy Nők Lapja-hátszéllel, tudatos marketinggel, közönségtalálkozókkal ügyességgel SE sok félízlésű nőt átvert, akinek azért van rá szüksége, hogy a valódi kérdéseket ne kelljen feltenni. Azok némileg kényelmetlenebbek, mint az, hogy mit rejt a pálinkásbutykos…

      Kedvelés

  7. És akkor te még megúsztad SE saját hangsúlyozását! Mert akkor. Lett volna… benne nagyon mélyívű… hatásszünet. Pontosabban hatásszünetek tömkelege, minden mondatban három legalább. 🙂 Bezzeg ha SE saját előadásában hallgattad volna meg a történeteket, mindjárt jobban hatottak volna rád!

    Kedvelés

  8. Bevallom, én pár évig szerettem SE-t. Még a csipa a szememben volt… Most már jó pár éve nem olvasom, se semmi ilyet, Mórát se, Móriczot se, mert megrázott a belölük áradó tehetetlenség, a nyomor, nademégis élünk sezbejó. Eva most lerántotta a leplet és tényleg igaz. Menetelnek, mennek mendegélnek a tiszta szemü gyerekek…..stb.stb, jajj de unom már, hogy rózsaszinü festéket használnak szürke helyett. Munkahelyeken is mindig a beteges, a sopánkodó a nyerö, engem többször rúgtak már ki, mert nem voltam beteg. Tudták, h hülye munkabiró birka. De ennek is vége. Most már luxus nekem, ha tüsszentek és otthon maradok.

    Kedvelés

    • “nem olvasom, se semmi ilyet, Mórát se, Móriczot se, mert megrázott a belölük áradó tehetetlenség, a nyomor, nademégis élünk sezbejó” hát, nem emlegethetők egy lapon, Móra talán ilyen, benne van olvasókönyvbe illő, pedagógus hajlamú édesbús tanulságlevonás, de Móricz egy pillanatra nem ilyen, ellenben kb. a legnagyobb, legélesebb, legbotrányosabb prózaírónk… Az olvasson éleset, fájdalmasat, aki bírja, és ha már, akkor igazit, ne nosztalgikus-hazugot.

      Kedvelés

      • Mórának is inkább a publicisztikának szánt írásai ilyenek, amiből a rémes-nyálas harmincas években el kellett tartania a családot. Azért pl. az Ének a búzamezőkről, vagy a Hannibál feltámasztása számomra semmiféle ilyen “s ez be jó…” olvasattal nem rendelkezik, sőt.
        A mai társadalmi-politikai közegben ugyanúgy a cukrozott takony számít eladhatónak, mint a két háború közti időszakban.

        Kedvelés

      • Meg a gyerekirodalom, a pedagógiai hajlamú olvasókönyves versikék, A didergő király és a többi.

        Szerintem a minőség is eladható, mi magyarázza akkor a Krétakör befutását, Hajdu Szabolcs filmjeinek sikerét, Nádas, Esterházy, Orbán Ottó, Petri kultuszát?

        Kedvelés

  9. Olvasni mindenfélét jó és hasznos, a sokat emlegetett újságíróaggyal: megismerni, mi a trend, mi lehet a sikere a felkapott szerzőnek, visszakövetkeztetni az olvasókra, mi kell nekik belőle, társadalmi mélytúra. De élményből olvasni egész más, az szigorú válogatás után van. És nem támogatunk pénzzel, elismeréssel olyat, aki bóvli.

    Kedvelés

  10. Jaj de jó ennek minden szava! A giccsnél többnek tűnni nem akaró giccsben simán tudom örömömet lelni, ha ilyen, mint SE, hogy valami nagynak próbálja álcázni magát, akkor kezdek viszketni (ez a gyomortájéki nyüszögés nálam), és SE már régóta viszket, bár jó tíz éve nem olvastam, még a ritkán kezembe akadó nők lapjában is átugrom. Egyébként én is szívesen olvastam valamikor késő kamaszkorom? körül és egyszer csak egyik pillanatról a másikra megláttam ezt, na azóta sem.

    Kedvelés

  11. Nagyon regen olvastam 1-2 noklapjat, valoszinu SE-t is, de nem emlekszem semmire. Meg arra sem, hogy giccses, vagy unalmas. Abszolut semmi sem remlik. Mondjuk sosem olvasok noi lapokat, semmilyet, mert az agyverzes kerulget.
    Veszek a heten egy NL-t.

    Kedvelés

  12. Nagyanyámnak volt meg talán két könyve, gimis korom vége felé szerettem őket, mert kicsit lecsitította bennem a lázadást a családi status quo-val szemben. Aztán persze rájöttem, hogy ugyanúgy a szarra szór porcukrot meg díszíti fel, ahogy a család. Meg is untam, ki is léptem és azóta hejdejó.

    Kedvelés

  13. “…amikor interjút készít, alanyát akkor is a saját dicsőségével traktálja…” Jaj! Ezt még valaki csinálja ugyanígy a NL-ban. Olyan vicces, ahogy olvasom, (anyósomnál, néha) és rájövök, hogy nem is az interjúalanyról ír.
    Én olyan szívesen olvasnék (kérek szépen!) egy ajánlott irodalom listát, korosztályokra lebontva! Magamnak is – (mert annak ellenére, hogy magyart is tanultam az egyetemen, csak az angollal foglalkoztam, és annak sem feltétlenül az irodalom, inkább csak a tanítás oldalával. Most meg már csak tanítok, alig olvasok.) A tízéves komoly lányomnak is, meg az örökmozgó hatéves fiamnak is…

    Kedvelés

      • Igen, ő az. A férjem hordja haza a munkahelyéről a mindenféle női lapokat az anyjának, és először én futom át őket. Szegő Andrásnál mindig jót röhögök, hogy mindig, de kivétel nélkül mindig azzal indítja az interjúit, hogy felemelgeti az alannyal való évtizedes kapcsolatát, közös kis élményeiket, mintha régi barátság fűzné össze őket, pedig lehet hogy csak egy buliban véletlenül egyszerre voltak jelen 35 évvel ezelőtt. Viszont a Nők lapja mostanában kezd megjelentetni írásokat például Tóth Krisztinától meg Szabó T. Annától is, ez egy jó pont nekik. Kezdenek megrogyni a régi nagy bölények, úgy látszik.

        Kedvelik 1 személy

  14. Egyetértek nagyon, bár SE könyvéből csak próbáltam olvasni, nem sikerült. Viszont elég sok cikkét elolvastam, mert gyakran megvettem a nőklapját, még manapság is megveszem néha.
    Ami még eszembe jutott erről a cikkről: régen voltak a Pik-nik könyvek, és gyerekként elég sokat olvastam belőlük. Meg is tartottam őket, és volt egy, amit elkezdtem olvasni egyik este a lányoknak: Ringo Star (nem tudom, ki írta). Borzalmas volt olvasni, kiborító, ahogyan a fiú kommunikált a fiatalabb lánytestvérével. A lányaim is érzékelték, hogy ez így nagyon nem jó, és egyetértettek, amikor elmondtam nekik, hogy kidobtam a könyvet pikk-pakk.

    Kedvelés

  15. És hogy miért nem bírok egy könyvet végigolvasni SE-től? Azért mert a cikkeitől azt érzem, hogy én nem vagyok jó ember, mert bennem van szenvedély, és nem tudok olyan mindent átható nyugalmat sugározni és látni a szépet mindenben és mindenkiben ami nem az, tehát biztosan nem vagyok elég intelligens, mert engem egy csomó minden idegesít. És ettől ideges leszek.
    Egyidejűleg az is igaz, hogy két könyvet is elkezdtem Esterházytól, de azoktól meg rosszul voltam, de ezt mondtam már neked a Margitszigeten. Szóval nem kizárt, hogy mégis bennem van a hiba…

    Kedvelik 1 személy

  16. Hű, ezt még nem is olvastam. De PONT ezt éreztem én is, mikor anyukámnak egyszer ajándékba vettem a Pipacsvirágom-at, és beleolvastam. Azt hittem, tetszeni fog neki, de azt mondta, túl negédes, túl csöpögős. Pedig anyukámnak van ám egy ízlése, de ez neki is sok volt. Szerintem se hihető, amit egy csillaghegyi HÉVen meghatódó, burokban élő, vidéki kirándulásokat üvegbe záró újságíró belelát emberi sorsokba. Fogalmam sincs, hogy mondjuk a csepeli HÉVen vagy a 9-es buszon min tudna bepárásodni a szeme. Vagy úgy járna-e, mint anyósom, aki a Ferenchegyről Kőbányáig utazva átélte a kultúrsokk minden fokozatát,mikor jött unokázni…
    Én maradok Németh Lászlónál és Háy Jánosnál, de nem lefekvés előtt olvasom őket, csak szeretem, hogy mindig leesik az állam, ha őket olvasom. Felismerhető a felébredtek valósága a szövegeikben, ezért nincs happy end. Vagy mondjuk Tóth Krisztina novellái, nem ragadnak össze a lapok ott se…

    Kedvelés

  17. És Libri irodalmi díj, 2018, nem hiszem el, hogy egyetlen nő lehet jelölt 9 férfival egyetemben. Az egyetlen nő, Tompa Andrea, számomra különleges, olvastam a könyveit, tetszik nagyon a nyelve és valamennyire láttam, hogyan vált íróvá. Meg futottunk együtt maratont 🙂

    Kedvelés

  18. Visszajelzés: ne félj a negatív érzéseidtől! | csak az olvassa — én szóltam

  19. Visszajelzés: populáris, bulvár, trash | csak az olvassa — én szóltam

  20. Borzalmas volt olvasni ezt a cikket. Schaffer Erzsébet nem kiborító, nem negédes és semmiképpen sem giccses. Ráadásul a cikk szerzője nem az Egyszer volt című könyvét olvasta, ez biztos. Éppen a napokban fejeztem be. Ebben híres vagy éppen ismeretlen, de mindenképpen érdekes emberekkel találhatóak interjúk (pl. Díner Tamás, Vekerdy Tamás, Montágh Imre, Jiri Menzel, Lázár Ervin, Seregi László, Gyurkovics Tibor, Ragályi Elemér, stb.). Semmiféle megesett tanárnő, stb. nincsen benne. Nem értem, miért kell őt ennyire letenni. Egyedi hangú, tele van életörömmel, szeretettel és csodálatosan ír. Ami manapság a legtöbb szerzőről nem mondható el. Számomra pl. Esterházy olvashatatlan. A fent említett könyvben egyébként vele is található interjú. Legújabb regénye, az Ezüstróka is csodálatos.

    Kedvelés

    • Mit jelent az, hogy letenni? Nekem ez a véleményem. Nem ellened írtam. Pontos érvelés van a szövegben, arra mit mondasz?

      “Ami manapság a legtöbb szerzőről nem mondható el.” :DDD
      Kiket olvasol, említenél néhány nevet?

      Hogy a giccs neked csodálatos, az abból is látszik, hogy megsértődsz és érv nélküli tiltakozásba kezdesz, ha másvalaki azt írja, hogy SE giccs és átverés. A blogger elég jól ismeri a kortárs magyar prózát, ebből beszél, nem csak épp támadt valami benyomása.

      Te jól ismered a kortárs magyar prózát? Nem a lektűrökre meg az újságíróból lett “írókra” gondolok, hanem pl. a Magvető szerzőire.

      Akinek Schaffer Erzsébet vagy akár Szabó Magda csodálatos, vagy pláne Wass Albert, az egyszerűen nem olvasott még minőségi szépirodalmat. Persze, hogy olvashatatlan EP, ha leragadsz a giccsnél, tévésorozatnál, és ha nem is érdekel, nem vagy nyitott, kíváncsi.

      Épp péntek este voltam egy rövidebb EP-szövegekből összeállított esten, és feszes figyelmű évek, sok olvasás után sem értem minden utalását, de a humorát, nyelvi erejét igen. Lenyűgöző. Szóval ez műveltség kérdése is.

      Itt olvashatsz részletesen a befeketített, ideológiailag lejáratott Esterházyról:
      https://csakazolvassa.hu/2016/08/28/igy-gondozd-a-muveletlensegedet/

      Kedvelés

      • Nem nézek tévésorozatokat. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond a kedvenc régi íróim. A kortársak közül Lackfi Jánost, Szabó T. Annát, Tóth Krisztinát szeretem. Szabó Magdát te giccsesnek nevezed? Hát…..
        Nem sértődtem meg. Egyébként ugyanezt a könyvet olvastam, amit te belinkeltél, de ebben semmiféle olyan nincsen, amiről fentebb írtál. Sem megesett tanárnő, sem átadott szerető. Ebben riportok vannak sok-sok emberrel. Nem emlékszem rosszul, mert kb. 3 napja fejeztem be és egy héttel ezelőtt kezdtem.
        Akkor olvass sok Esterházyt. Én biztosan nem fogok. Azt olvasom, akit szeretek olvasni, Ennyi.
        Amúgy meg egy dolog, hogy te magyartanár vagy. Ízlésekről nem lehet vitatkozni. Nem vagy te mértékadó ahhoz, hogy eldöntsd, ha nem olvasok Esterházyt, akkor én félművelt vagyok. Ha Szabó Magdát, Wass Albertet vagy éppen Schaffer Erzsébetet olvasok, akkor meg pláne.

        Kedvelés

      • Köszi a tanácsokat! El tudom dönteni, mit olvassak, de mivel te jöttél ide, úgy értettem, érdekel a véleményem.
        Nem értem a sértődött, berontós hangnemet.
        Ne olvass EP-t, nem kötelező, de ne ítélj felületesen. Ne ítélj olyan szerzőkről, akiket nem olvastál.
        Tudom, nem esik jól, de egy (képzett, figyelmes, egész életében irodalomközelben élő) magyartanárnak szakmája az irodalom, valóban jobban ért hozzá.
        Ha sosem olvasol olyat, akit (még) nem szeretsz, nem ismersz, akkor csak néhány könyv marad. Mikszáth biztosan nem ír már újat, a kortársak igen.
        Szép, népes listád van kortárs szerzőkből!
        Itt írtam Szabó Magdáról, neki tényleg minden sorát olvastam, nem a levegőbe beszélek:
        https://csakazolvassa.hu/2012/10/13/es-most-becsukom-az-ajtot/

        Kedvelés

      • Már hogyne lehetne ízlésekről vitázni? Ráadásul nem csak ízlés van, hanem a szubjektíven túli szempontok is, konszenzus, korszellem, szövegtecjhnikai újítás, hogyan illeszkedik az adott író az alkotók áramához, az irodalom jelen stílusaihoz. Stb.
        Kérlek, nevezz meg tíz olyan írót, aki aktív volt az elmúlt ötven évben, vagy most is, és akit nem csak egyes csoportok szeretnek (mint pl. Wasst ideológiai okokból), hanem maradandónak tűnnek. Tőlük mit olvastál? Komoly olvasó nem indulhat ki ugyanis abbból a pár névből, akiket történetesen olvasott és akiket ő szeret.

        Hogy melyik ez a könyv, vagy melyiket olvastam anyósomnál, azt majd megnézem, mert korrekt vagyok.

        Kedvelés

  21. Mi az a berontós hangnem? Még mindig nem vagyok megsértődve, nem tudom, miért akarod belemagyarázni a soraimba.
    Szép, népes lista? Régi szerzőkből is csak hármat említettem. Mi a gond? Jókai Annát szoktam még olvasni, de ő már elhunyt. Dragomán Györgytől eddig csak novellákat olvastam, de szeretnék már a regényeiből is. Nem írhatom azt, hogy hű mennyit olvastam tőle, ha egyszer nem.
    Én nem adtam neked tanácsokat, s nem azért jöttem ide, mert érdekel a véleményed. A címe alapján kíváncsi voltam a cikkre, hát elolvastam. S megírtam a véleményemet. Azt hittem, bárki hozzászólhat a cikkhez. Avagy csak az szóljon hozzá, aki egyetért veled (mint ahogy fentebb mindenki)? Akkor tényleg rossz helyen járok.
    Kíváncsiságból most megnéztem a kortárs szerzők toplistáját. Bizonyára csak véletlen, hogy legalább 6 Szabó Magda regény szerepel köztük. No meg Kepes András, Schaffer Erzsébet, Fábián Janka, Náray Tamás, Vámos Miklós, D. Tóth Kriszta, Szentesi Éva, Dragomán György, Frei Tamás, stb.

    Kedvelés

    • “Szép, népes lista? Régi szerzőkből is csak hármat említettem. Mi a gond?” Az a gond, hogy nem érted, nem tudod értelmezni a mondataimat. Ha valaki megkérdezné, nem tudnád saját szavaiddal elmondani azt sem, mi a bírálatom lényege a posztban, SE-tel kapcsolatban. Ezért nem tudom komolyan venni, amit írsz, hiszen nem érted a szöveget, amire reagálsz. Ugyanezért más írókat sem értesz, ezért pedig idegenkedsz tőlük. Csakis ezért.

      Azt, hogy értsük mondjuk Bodor Ádámot vagy Parti Nagyot vagy Nádast, jó esetben az irodalomtanárunk alapozza meg a középiskolában. Ha nem sikerült, nem érdemes vadgalkozni, akkor lehet pótolni, de nem jó műveltebbeket leszólni.

      Berontós hangnem: első kommentben nem köszönni, leborzalmasozni valamit, amit nem értesz, vagy nem értesz vele egyet, nem olvasni el a szöveget, tagadni, hogy a könyvben az van, ami, utána sem revideálni.

      De igen, ha idekattintottál és olvastál, sőt, még írtál is nekem, olyat, hogy “nem értem, miért”, akkor érdekel a véleményem. Sajnálom.

      “csak az szóljon hozzá, aki egyetért veled?” Nem. Érveljen, alapozza meg a véleményét, ne lobogtassa az ízlését érvként, mert nem az.
      Nem jött ellenvélemény erre a posztra egy se, talán pont azért, mert akik SE-et kedvelik, nem szokták az én blogomat kedvelni/olvasni/kommentelni. Hasonló a hasonlónak örül, és annyi mindennek lehet örülni, annyi a hasonló, hogy a nem-örülésre nem jut energia.

      Szerintem te nem olvasol és művelődsz eleget, ez a nagy különbség (mennyiségi), nem az ízlés (minőségi).

      Kedvelés

    • A kortárs szerzők “toplistája” tehát eladási adatokat jelent.
      Abból nem érdemes azt a következtetést levonni, hogy azok a szövegek a legjobbak. Maximum azt, hogy könnyen emészthetőek, tehát sokan megveszik, illetve jó a marketingjük. Ráadásul ha könyvesbolti toplista, akkor abban az is benne van, hogy pl. mit akcióznak, mert ki kell pörgetni, vagy melyik könyv eladása áll jobban érdekükben (pl. saját kiadású).
      Van Évának egy bejegyzése arról, hogy mit tekint jó szövegnek, érdemes ehhez hozzáolvasni azt is.

      Kedvelés

  22. Elolvastam újra a posztot. Még az említett szövegek címei is benne vannak, igen, ez az a könyv. Megállapítom, hogy nem érted a bírálatomat, tehát ennek a posztnak a mondatait itt, és hogy elemi és elsődleges reakciód az idegenkedés és sértődöttség.

    Nem kell olyasmit olvasni, ami irritál és amit nem értesz. Nekem misszióm, hogy sokakhoz eljusson, hogy ami humbug, ami giccs, ami érzelmekre olcsón hat (Wass, Schaffer), az bármilyen patetikus és népszerű is, bármennyi profitot hoz is, SZAR és átverés.

    Nézd meg amúgy, hogy az egyetemistáknak tanítják-e törzsanyagként Schaffer Erzsébetet vagy Szabó Magdát (nem), és tűnődj el azon, hogy vajon ennek mi az oka.

    Te vagy az, aki azt hiszed, nagyon fontos az egyéni ízlésed, nem én. Te vagy az, aki nem érvel. Én a szakmai részről beszéltem, annak alapjáról, ahonnan én ilyeneket állítok, te meg arról, hogy neked mi tetszik, mi nem. A giccs és annak kedvelése olyasmi, ahogy a gyerek gumicukrot kér, mert az a finom. Én meg eszem egy jó vargányapörköltet vagy őzgerincet. Ilyesmi a különbség, és az irány is errefelé van az olvasóvá válásban.

    Kedvelés

    • Nincs mit érvelni arra, hogy szerinted Schaffer Erzsébet negédes, giccses, szar. Ez a te véleményed, a te egyéni ízlésed. Nem kötelező érvényű. Az én véleményem más. Szerinted aki nem olvas Esterházyt, az félművelt. Szerintem nem.
      Most vettem kezembe az Egyszer volt című kötetet. Nincs is ilyen című történet, hogy A szerető. Nem történetek vannak benne, hanem riportok. Elkezdem a címeket írni:
      Mégis (Gyökössy Endre), Egy morgós varázsló (Lázár Ervin), Az éjszaka vándora (Nagy Magdolna), A balerina újra táncol (Volf Katalin), Legyél te művész, kisfiam! (Seregi László), Két ember, gyertalángból (Páskándiné Sebők Anna), A telt csűrök békéje, Kikericstől hóvirágig (Mészöly Miklós). Folytassam?

      Ebben nincsen A szerető című történet. A másik említett történetnek nem találom a fenti posztban a címét, de nem olvastam egyikben sem megesett tanárnőről. Ezt bizton állíthatom. No de én itt befejeztem.
      Maradok félművelt – a te értelmezésed alapján – s továbbra is örömmel fogom olvasni mind Schaffer Erzsébetet, mind Szabó Magdát, mind Wass Albertet, meg a Nők Lapját.

      Kedvelés

      • Ki mondta, hogy kötelező érvényű? Te kattintottál ide. Sőt, még írtál is nekem.
        De én érveltem, te nem.
        “Nincs mit érvelni arra, hogy szerinted Schaffer Erzsébet negédes, giccses, szar.” De akkor miért írsz?
        Csak azért, hogy ideírhasd: de nem is? Tudjuk, hogy sok olyan ember van, aki rajong érte, kedveli, semmi új nincs ebben, láttam a dedikálós sorokat, példányszámait. Épp ezért fontos leírni ama kisebbségi, ám tájékozottabb véleményt, hogy hogy SE csak egy bizonyos, nem túl tájékozott, széles látókörű csoportban népszerű, és rávilágítani a mögöttesre, hogy hol, hogyan manipulál, hazudik, árt az írásaiban.
        Én nem arról a kötetéről írtam, amiről te, ennyi biztos. Te azokat nem olvastad, amiket én, nem emlékszel rájuk. Akkor miért írsz ilyen magabiztosan? Az általam bírált szövegek szerinted nem lehetnek giccsesek, hazugok? Nem is léteznek ilyen szövegek?
        Nem ennyi volt az állításom, hogy gicsces, szar, negédes, hanem részletesen elemeztem. Miért nem a posztra reagálsz?
        Mit szeretnél tőlem? Én úgy látom, levezeted a frusztrációdat, ami abból ered, hogy nem érted a szöveget, és nem olvasol igazán.
        Én nem írtam, hogy te félművelt vagy, én azt írtam, hogy nem értesz hozzá, sértődött vagy, berontós és nem olvastál eleget – de ha ilyesmit vontál le, az biztos nem véletlen.
        Szia! 🙂

        Kedvelés

      • “Szerinted aki nem olvas Esterházyt, az félművelt.” Ezt honnan veszed?

        Amúgy az elmúlt ötven év legnagyobb, világhírű magyar íróját illik olvasni (és nem leszólni meg irodalmi témákban hangoskodni, ha mégsem).

        Kedvelés

      • Hajrá! Nem lesz veszteség, hogy nem olvashatjuk a kommentjeidet. Bocs, most jövök frissen ilyen színvonalas online vitából, személyesen kb három percig se tartana, de ha már belefolytam, próbáltam tisztességesen érvelni. Mintha egy mókusnak próbálnád elmagyarázni a globális felmelegedést…

        Kedvelés

  23. “Szerinted aki nem olvas Esterházyt, az félművelt. Szerintem nem.” Csak az a picike problem, hogy a blogger olvasta azokat az írókat, könyveket, amikről ír, te meg nem.

    Kedvelés

  24. Ha rajongója vagy az írónőnek, akkor miért nem olyanokkal beszélgetsz, akik szintén kedvelik a munkásságát??? Irodalomról, színházról Éva többet tud sokunknál. Te pedigazért jössz, hogy ellenkezz, vitát generálj. És nem a jó fajtát.

    Kedvelés

  25. Pearl és Tino! Amit ti műveltek, az már nettó bunkóság. Mindjárt gondoltam, hogy rohantok megvédeni a poszt szerzőjét – mint fentebb jeleztem, úgy látom, ide csak az írhat, aki egyetért vele és sűrűn bólogat.
    Egy idevágó közmondás: De gustibus non est disputandum.

    Nem is ismertek, azt sem tudjátok, ki vagyok, de ti már ítéltek. A vélemény szabad, ezt írtam le. Nem fogok olyanról vitázni, amit a szerző tényként kezel. Ő ezt olvasta ki Schaffer Erzsébet írásaiból. Ez az ő véleménye. Nekem meg más. Semmiképpen sem az, hogy negédes, giccses és főleg nem szar. Jogom van itt hozzászólást írni s nem fogom a véka alá rejteni csak azért, hogy itt a kedvére tegyek mindenkinek, aki teljes mértékben egyetért a posztolóval. Az, hogy magyartanár, nem jogosítja fel arra, hogy egyben ő formálja a közízlést is. Én is majdnem magyartanár lettem, csak nem jött össze. Ha érdekel titeket – bár biztosan nem – kitűnő voltam magyarból, ez volt a kedvenc tantárgyam. Emellett 30 éve nem csak irodalomszerető, hanem – művelő ember is vagyok. Igaz, csak amatőr szinten. Verseket, novellákat – és néhány cikket, mesét – írtam eddig. Néhány pályázaton kisebb sikereket is elértem. Ez volt a dicsekvés rovat, abba is hagyom.
    Nem hinném, hogy Pearl-el vagy bárkivel szeretnék közületek vitába bocsátkozni. Nincs értelme. Ez volt az utolsó hozzászólásom itt. Nem a magyarázom a bizonyítványom és nem is a – majd én most aztán megmondom – szándéka vezérelt, hogy még egyszer írjak ide. Csak nem tűröm, hogy névtelenül, ismeretlenül gyalázzon bárki.
    Milyen könyveket olvasott a szerző, amiket én nem? Schaffer Erzsébettől 4 könyvet olvastam, de biztosan nem ugyanazt, mint a szerző, mert az Egyszer volt című kötetben nincsenek olyan című történetek, melyekről ő írt fentebb.
    Nem érveltem? Nos, ő ezt olvasta ki a történetekből, én meg mást. Mégpedig azt, hogy Schaffer Erzsébet nem ítél, nem kérdőjelez, nem az ember rossz oldalát nézi, hanem pontosan a jót. Ő jó ember, s mindenki másban is a jót látja. Tele van szeretettel, érzelmekkel, ezt adja át és ezt adják át mások is neki. Ezért nyílnak meg neki az emberek. Ebben az eldurvult világban ő a jót, a szépet érti, érzi, értékeli, ezt látja, láttatja. Ugyanilyen szeretet, a haza, az emberek iránti rajongás olvasható Wass Albert műveiben is. Szabó Magda pedig a leg-leg-leg. Csodálatosan írt, óriási műveltségű ember volt.
    A szerző említette még Esterházy Pétert. Mint említettem, elkezdtem olvasni tőle két művét is, de nem tetszett, ezért abbahagytam.
    Tehát nem igaz azon állítás, miszerint a cikk szerzője olvasta az említett műveket, én pedig nem.
    Ez meg aztán egyenesen a nevetséges kategória: “Mit szeretnél tőlem? Én úgy látom, levezeted a frusztrációdat, ami abból ered, hogy nem érted a szöveget, és nem olvasol igazán.
    Én nem írtam, hogy te félművelt vagy, én azt írtam, hogy nem értesz hozzá, sértődött vagy, berontós és nem olvastál eleget – de ha ilyesmit vontál le, az biztos nem véletlen.”
    Pont a cikk szerzője nem érti a szöveget, mert akkor nem írna ilyeneket.
    Leírtam többször, hogy nem vagyok megsértődve. Észre sem vette, állította továbbra is. Nem vezetek le semmiféle frusztrációt. Nem olvasok igazán? Mit? Bulvárújságokat biztosan nem. Több mint ezer könyvem van, eddigi életem során legalább 3-400 könyvet elolvastam már, de a szerző szerint biztosan nem olvasok, művelődök. A posztoló már csak tudja, hiszen annyira ismeri az életemet.
    Nem revideálok semmit, mert az Egyszer volt c. kötetben nincsen A szerető című történet és a másik sem, a megesett magyartanárról. Erről a könyvről szólt a poszt, ebben pedig nincsenek ilyen történetek. Ezért merem állítani, mert – ezt már írtam – három napja fejeztem be ezt a kötetet.
    Nem voltam és nem vagyok megsértődve, nem vagyok berontós. Visszalapoztam, végignéztem, senki más sem köszönt, de náluk ez nem probléma, hiszen ők az egyetértők. Részemről ennyi volt. Semmi többet nem kívánok hozzátenni. Sem vitázni tovább. Szerintetek én egy műveletlen, berontós, sértődős valaki vagyok. Szerintem nem. Megyek inkább olvasni. 🙂

    Kedvelés

    • Azok a kommentelők vagy évek óta írnak erre a blogra (most lesz hétéves. Szétnéztél? Tudod, hova írsz, mi ez?), vagy megtették azt a szívességet, amely a 0 lenne, nem komoly teljesítmény, hogy első kommentben nem dafke ellenkeztek, nem fölékerekedési, rivalizálási “én is érek annyit” vággyal írtak, nem voltak rögtön megsértődve.

      Kedvelés

    • “rohantok megvédeni a poszt szerzőjét” Vagy mondjuk szerintük is felületes, agresszív és gáz vagy. Lehetséges ez az értelmezés?

      Én, asszem, tizenkét éves koromig olvastam 300-400 könyvet. Aztán már nem írtam. Utána jött a gimnázium, aztán a magyar, majd az angol szak. Nem számolom meg, hány könyvünk van, rengeteget eladtam, amúgy is.

      Kedvelés

      • A fotelben ülve írtam a kommentet.
        Nekem nincs nagy tapasztalatom online vitákban, nem is szoktam belefolyni, nem is olvasok olyan felületeket, ahol lehet, de most beletenyereltem abba, amit te évek óta csinálsz. Hát, zéró tolerancia, most azt mondanám. Totál értelmetlen.

        Én pont azért olvasok itt (más blogot meg szinte soha), mert ez a netnek és az életemnek egy olyan nyugis zuga, ahol nem kell senkivel konfliktust kezelni, mindig elgondolkodtat, van köze az életemhez, nincs soha mellébeszélés, többnyire vicces és értelmes emberek kommentelnek, őket időnként pont olyan izgalmas olvasni, mint magát a posztot.
        Ez most nem az az eset volt :)))))))))))))))

        Kedvelés

    • Latin közmondás latinul, de menő! Tökre kontextusba is illik. Abszolút nem süt róla a vagizás, tényleg, annyira laza, meg nagy hatással is van rám, hogy csak így csuklóból tolja a latint.
      Ezen kívül pedig nem értem, miért támadjátok őt:
      “Mint említettem, elkezdtem olvasni tőle két művét is, de nem tetszett, ezért abbahagytam.
      Tehát nem igaz azon állítás, miszerint a cikk szerzője olvasta az említett műveket, én pedig nem.” Hát elkezdte! De nem tetszett neki! Ezért abbahagyta! Mit nem lehet ezen érteni? A napnál is világosabb, hogy az elkezdés egyenlő elolvasás. Minden magyartanár egyetértene ezzel. Ő is az lett MAJDNEM.
      SE “jó ember, s mindenki másban is a jót látja. Tele van szeretettel, érzelmekkel, ezt adja át és ezt adják át mások is neki. Ezért nyílnak meg neki az emberek. Ebben az eldurvult világban ő a jót, a szépet érti, érzi, értékeli, ezt látja, láttatja”, innentől kezdve tényleg nem értem, mi a bajotok, SE jó és szép, ez pedig itt nem önparódia, hanem igazi. És a porcelánkutyák is igenis milyen szépek, Emerencnek minden szempontból igaza van, ezt be kell látnotok számomra.

      Kedvelés

      • Véletlenül sem a könnyű bevétel és jóember-imidzs lehetőségét keresi SE. Jól meg lehet ismerni őt, lénye mélységeit a Nők Lapja cikkekből.
        Giccs nem létezik.
        A nagy írók jó emberek. Világos.
        Kedves Tímea, a kommentelők az itt megszokott gondolkodási szinten vannak, nem ellened, hanem a felületesség, a tudatlanság és az agresszió, az üres dicsekvés ellen (amennyiben ezeket előadod, ellened is), és ironizálnak rajtad, ami felrázó hatással lehetne rád, ha nem akarnád magadnak ennyire a dühös vesztes szerepét.
        Én is ironizáltam, amikor megjegyeztem, hogy jó sok szerzőt írtál.

        Kedvelés

    • Én írhatok ide? Jogom van? Vagy Tímeától kérdezzem?

      Milyen lelkivilága lehet annak, aki elolvas egy interjút, amelyet Sch. Erzsébet készített Esterházy Péterrel, és utána
      (dobpergés, figyelem):

      Sch. Erzsébetet tartja a nagy írónak?

      Kedvelés

      • Igen, és EP-t Tímea nem nem-nagynak, hanem kerülendőnek, dafke-nem-olvassuk írónak tartja, míg ellenben (és ezt se gyanítja, hogy idézet) Wass Albert szépséges, szeretetteli világa!…

        Egy pillanatra fel nem merül benne, hogy ő tegye bele a melót, neki kéne türelmesebben nekilátni, s hogy valamiért nem véletlen, hogy ennyit emlegetik EP-t, ő az írófejedelem. Tímea eldöntötte, neki nem tetszik, ő amúgy is kitűnő volt ötödikben, akkor az úgy van.

        Tímea, elég nagy gond, mondhatni, szellemi igénytelenség irodalomtörténeti és politikai háttértudás nélkül jó írónak tartani Wass Albertet, csak mert szép és megható. Wass Albert tanulatlan emberek önigazolásvágyán, nemzeti frusztációján, román- és zsidógyűlöletén és érzelmi igényein citerázik mesterien. Nem véletlenül a hungaristák és holokauszttagadók imádják: ő a nagy menekülő hős, a gróf, még 1993-ban is nyilas nézeteket hangoztatott. Nyilas kapcsolatokkal bíró, nyilas beállítódású, valószínűsíthetően háborús bűnös is volt, aki emigrációs pszichózisában kimosakodott és szentté avatta magát, kamusztorikkal igazolta a háborús időszak bűneit (ezeket a mosakodásait amúgy forrásként és bizonyítékként használják publicisták és a Wikipédia is), s akinek a mai napig hat a kirekesztő, érzelmileg hergelő gyűlöletkeltése. Ha neked ez okés, akkor te vagy tudatlan vagy, vagy kiiktattad magad a komolyan vehető beszélgetőpartnerek köréből. Már tudom, hogy engem nem tartasz olyannak, aki ezt el tudja dönteni, de ez így van: nagyon káros, amit tudatlanul, rajongva tolsz. Társadalmi feszültségeink, kártékony múltba révedésünk, bűneink másokra tolásának, nemzeti önfelmentésünknek egyik fő képviselője, jelképe Wass. Kultusza rendkívül káros, ordas eszmék és szembe nem nézések lapulnak mögötte. Nem vélemény- vagy ízléskülönbséágről van szó, inkább olyasmi, mint amikor egy gyilkost rejtegetsz és vendégelsz meg, csak mert fess és szimpatikus.

        “A tengerentúlon letelepedett gróf a magyar emigráció elkötelezetten szélsőjobboldali tagjaival tartotta a kapcsolatot. A Floridában élő Wass Albert több alkalommal publikált a Hídfő című szélsőjobboldali lapban, illetve más újságoknak írt cikkeit vette át a Marschalkó Lajos által szerkesztett lap.

        A Hídfő – a “keresztény nemzeti magyarság legbátrabb harcos lapja” – az antibolsevista jobboldali emigráns csoportokat próbálta összefogni, valamint a hungarizmus gondolatát szolgálni. A Hídfő több évtizedes fennállása alatt szinte kizárólag néhány témát tárgyalt: Trianon, zsidók, kommunisták.”
        http://nol.hu/archivum/archiv-447594-254980

        Itt szertném említeni, hogy a népi–urbánus vita minimum hatvan éve eldőlt, és csakis a progresszió lehet az irány. Az utolsó, érintetlenül jó népi költőnk Nagy László és Juhász Ferenc, de ide is tudnék írni lábjegyzetet, nem annyira szép sztori az ő (pláne kétszeres) Kossuth-díjuk, ennek ellenére a legnagyobbak közt vannak, esetleg még a be nem sorolható Kányádi Sándor, írónk pedig Sánta Ferenc, Tamási Áron, és ennyi. Jó író nem nemzetieskedik, erdélyez, revíziózik, busong, támadja a balosokat. Nincs jó jobboldali, istenhazacsalád, visszaerdélyt, zsidózó, idegenszívűző, magyarság ősi kultúrája stb. író a legnagyobbak között, ezt úgy értem, hogy nulla a számuk. Volt, aki egy kicsit, néha jó, majd széttette lábait és lefeküdt Orbánnak. (Lackfi) Azóta rossz.

        Kedvelés

  26. Visszajelzés: mikroagressziók | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.