öt kérdés

min sírtál utoljára?

amikor a vonat füstjét olyan hosszan mutatja Ragályi Elemér az 1945 végén. katartikus volt. előtte azon, amikor Borbély Alexandra magába vág az üvegcseréppel a Testről és lélekrőlben. szóval filmek. fájdalomból, elkeseredettségből, tehetelenül nem tudom, mikor sírtam. nem szoktam. kiegyensúlyozott vagyok, a leglehangoltabb állapotom a fáradtság, meg ha nem találom az ELMŰ szerződést.

mi az az egészségtelen étel, aminek nem tudsz ellenállni?

egész mogyorós étcsoki, teszem azt, Ritter Sport. 73 százalékos, annyira nem gáz. havi jellegű. zúzós edzés után felzabálja a regeneráció, estére újra ketózisban vagyok.

mivel borított ki a gyereked a legutóbb?

olyan jó érzés, hogy nem nagyon tudok felidézni ilyet. béke van és játszmamentesség, energiatakarékos együttműködés, kevés fölösleges szó.

ők édesek. önállóak, vidámak, kreatívak, belátóak, nem rángatnak. ennek így kellett alakulnia, mert elvesznék a rengeteg apróságban, amit a tipikus gyerek kezét-lábát szétdobva az anyjának szegez, és a világ is az anyán kéri számon. hogy hol a zoknija, hogy szórakoztassam, hogy tanuljak vele, hogy vegyek meg neki ezt meg azt, hogy nincs kedve, hogy mit néz a neten, hogy miért nem úgy van, ahogy nem lehet, hogy “megígérted”. ugráltatás, használat, olyasmiben, amit meg tud oldani. ezek játszmák, és a játszma romboló, következésképp nem hizlaljuk. szóval, nyomasztás és zsarolás, kifacsarás nincs nálunk, duzzogás van néha. talán a reggelek, amikor, ha nem vagyok rossz fej, nem haladunk. ilyenkor az összes gyerekem némileg bölcsissé válik, sokat kell beszélni és kivárni, én pedig azt szeretném, hogy felelősséget vállalnak az elindulásukért. talánez az elvárás túlzó, olyankor nagyon ott kell lenni, okosan, kedvesen.

azt hiszem, nagyon könnyű nekünk, nem is bírnám másképp.

mi hoz lázba?

újra érzem azt a dögös, robbanékony állapotot, amit egy-két éve. de már kételyek, szorongás nélkül. lelki erő, egyszersmind testi. már le tudom szarni a hangot, azokét, akik mégiscsak a fejemben beszéltek évekig. akik miatt nem mertem igazán a saját életemet élni. ez még nekem is kemény volt, ebből lelazulni, és 1. dolgozni, 2. élvezni, 3. a megérdemelt pihenést, időnkénti hanyagságot is megengedni. jaj, az én túl-lelkiismeretem, mert én a végsőkig korrekt leszek, mindig…!

fogytam három kilót. semmi erőlködés nem volt. ketózis? tavasz? fiatal test közele. bontakozás. mezítláb séta a napfényes erdőben, tavalyi tölgyavaron. szépséges felület lettem, arra rajzol a világ. okulva a múltból, érdemtelen bizalmaimból, már keveseknek engedem, hogy közük legyen hozzám. próbálkoznak persze, bekapcsol bennem, hogy felelősséget vállalok értük is, én mindenért… de már messziről érzem, ha valaki kóstolgat. le is épültek a félszívű, sanda emberek.

valami rejtély…?

minden este végigmegy itt egy férfi az utcában, és hörögve, tüdejét kiköpve, ordítva krákog, míg elhalad. valószínűleg utána is. olyan, mint egy macedón művészfilm.

Várjuk szíves válaszaitokat, teljesen szabadon értelmezhetők a kérdések.

 

57 thoughts on “öt kérdés

  1. Nagyon tetszik ez a feladat!

    1. Egy árnyék színház videón.
    2. A jalapeno paprikás csípős chipsnek.
    3. Sértődéssel
    4. Többször is fogunk utazni a szerelmemmel tavasszal, kettesben, gyerekkel, barátokhoz messzire, vagy csak azért mert ott még nem voltunk. Ha erre gondolok rápörgök.
    5. Ahogy öregszem egyre szebb vagyok.

  2. 1. sokat kesett a menstruaciom most, es borzasztoan elkeseredtem azon, hogy ha gyerekem lesz, akkor el kell koltoznunk, es soha tobbe nem elhetek a belvarosban, ahol felnottem, es az en gyerekem nem a karolyi kertben fog jatszani, es nem lesz a napfenyes duna-part a legelso emlekei kozott, mint nekem, es meg raadasul ra sem gyujthatok (nem a gyerekre, marmint).

    2. jegcsoki, meg nugatos lindt golyo. meg marcipan. azert nem is tartok itthon semmi effelet, mert valahogy mostanaban nem tudok csak egy darabot enni.

    3. hat azzal, hogy ha letezik, akkor nem fog a belvarosban felnoni, es nem cigizhetek, es kockas hasam se lesz soha tobbe, de igazabol egyelore imaginarius a gyerek 🙂 amugy undoritoan onzo szempontok, termszetesen tudom, de attol meg erzem oket, es utalom magam ezert 🙂 mashol nem is mernem mondani.

    4. hogy mindjart utazunk a legjobb baratnommel kirgizisztanba. egy berelt jeep wranglerrel fogjuk vegighasitani a sivatagot meg a kinai hatart. o berlinbol jon, en budapestrol, es talalkozunk az isztambuli repteren. egyeves lanya van most, mar negy honapja az apja van vele otthon. merned ezt magyarorszagon megcsinalni (ezt igy egyutt.)
    a tavasz, a szabad levego, a napfeny. az, hogy uj allasra jelentkeztem, az, hogy nem tudom, hogy tudok honapok ota ilyen jokedvu es kiegyensulyozott lenni, pedig van azert mindenfele. az, hogy tudok orulni annak a sok szep dolognak, ami korulvesz. ez biztos patetikus volt, de asszem februar elejen voltam utoljara komolyabban elkenodve. az, hogy rendeltem nyakbakotos feszes nyari overallt, aminek forronadrag az alja, es kurva jol all, es kiralykek. igazabol kettot, a masik piros.

    5. hogy hogy van az, hogy bar szerintem vannak nalam csunyabb nok is, de soha senki nem bamul meg az utcan, plane nem szol be. nem mondom, hogy hianyzik, mert feministakent ennek orulnom kene, de igazabol nem ertem. ennyire ijeszto vagyok? nalam ijesztobb kulseju ismeroseim rendszeresen meselnek ilyesmit, ram senki ram se nez evek ota, plane nem nyomul, semmi. van nekem ket szerelmem, ugyhogy nem a tortenest hianyolom, csak nem ertem.

  3. 1. még friss december óta exem egy péntek esti nagyon váratlan még bensöséges még élö mondatán. ott akkor eltörtem. kellett. léleépités . de óvatosan az exérzésekkel. 🙂
    2.Most 20 perce egy csalódott németóra után a gyerekem kekszeszacskójának :). De legalább éreztem,h kezd fájdulni a fejem töle és tudtam megálljt érzékelni. 🙂
    3. Túl nagyon nem borít ki, már évek óta nem, hálistennek. Kicsit hasonló, ahogy Eva is írja, nálunk is önmagunk vagyun, és úgy jól vagyunk benne. Figyelnem kell, hogy kamaszodik es ne legyen túlzások benne. Tul sok magány, tul sok video, egyensulyt teremteni stb. Adjak minel többet, amig még együtt lehetek vele. Talan még 6 év, de ki tudja, talán kevesebb. Most kezdett el mesendzserezni egy lány pajtásával s büszke vagyok rá, hogy megálltam,hogy nem kérésére ne olvassak bele, miket irogatnak. Es nem is fogok. Erre valahogy az élet adta ajándékul válaszul, hogy ö maga mutatta meg a lány rajzait nekem. Ugy örültem. 🙂
    4. Az hoz lázba, ha átlépem saját nem akarásomat, vagy ha sikerül valami, amit eddig nem tettem. Kezdek Beres Alexandra tornázni. Minap 40 percet fájtam vele. 🙂 Kezdö vagyok és lábproblémás és túlsúlyos. Lázba hoz egy biciklizés, saját magam tervei, amikor csak pörgök belül, izzik a lelkem és érzem benne vagyok a flow-ban, a jó dolgok áramlásában, ezt nagyon szeretem és akkor nem magam körül forgok, hanem megy minden szabadon. Több mindent olvasok és több emberrel kezd megnyilni valami és válik folyamatossá. Az is öröm,hogy van egy ötletem, mit szeretnék még tanulni. De legutóbb egy spontán rátalált német könyv hozott lázba, amit már elkezdtem olvasni és még mindig érdekel. Ez ritka. 🙂
    5. Epp fény derült egy két emberre, lelepleztem a rejtélyt. Epp kinyilt egy két kérdés épp választ kaptam. Talán egy fiú még rejtély, lesz e valami dolgom vagy sem. Es egy csomó kapcsolatom,hogyan alakul. Kihivás. 🙂

  4. 1. Filmen. “Ryan, legyen rá méltó!” Utoljára asszem ekkor.
    2. Hüvelyes zöldségek, elsősorban borsó. (Jó, tudom ez már hardcore kicsit. Ok, akkor a kézműves sör is)
    3. Három gyerek mindig produkál valamit, pedig szerencsések vagyunk velük. Igazán komolyan ritkán borítnak ki. Leginkább azzal, ha 15x kell kérni valamit vagy akkor se.
    4. Pár napja kijött belőlem, fél év után, hogy semmi pénzért nem mennék vissza a korábbi munkahelyemre, életvitelembe. Ezek szerit a döntés utóérése is végetért, lezárult. Ez pedig jó érzés, erőt ad.
    5. Nem tojnak a tyúkok 4 hónapja. Egyet sem. Nem értjük.Pedig fiatalok is vannak köztük. Mindegy, elmennek a levesbe.

  5. 1. Életem ső félmaraton befutója múlt hétvégén
    2. Nutellás palacsinta
    3. Nem tartom számon – felhőátvonulások vannak. Maradandóa soha, semmivel.
    4. A testem új ereje
    5. Húsz év előtti csók íze a számban. Hogy nem halványodik

  6. 1. Egyik este, ahogy feküdtem az épp álomba szenderült gyerek mellett. A kimerültségtől.
    2. Házi diókrémes torta igazi dióval, vajjal. Egy éve nem jutottam hozzá. Havonta kétszer valami rémisztően egészségtelen édesnek.
    3. Nem a gyerek borít ki, hanem az ha látom h fáradt és szivesen lenne velem de nem tehetem meg a mókuskerék miatt. Őrjítőek a péntekek. Ő egész nap nyűgös nap végén együtt sírunk.
    4. A gondolat, h egy éven belül váltok és olyasmit fogok dolgozni amit jobban viselek mint a mostani helyzetemet.
    5. Létezik-e transzcendentális vagy nem? (Bár Heidegger után szabadon: amit tagadni lehet az már létező.)

  7. 1. A szíriai vegyifegyver támadásról készült videó hallgatása közben. Így is nagyon durva volt, hogy nem láttam, csak hallottam, vak vagyok ugyanis. 🙂
    2. Minden nemű csokoládés sütemény.
    3. A nyafogás általában kiborít, nem értem, miért kell nyafogni,ha normál hangon kérve is megérti az ember a gyermek óhaját.
    4. Már nem zavar, ha valaki nem kedvel. Élvezem, hogy nem akarok megfelelni.
    5. Miért érzem magam jobban szőkén, mint barnán?

  8. 1. Tegnapelőtt este amikor elképzeltem, hogy a gyerek mindjárt megnő. Aztán tegnap reggel, amikor rájöttem, hogy még rohadt sokára nő meg. Ma délután mert annyira elkeseredtem. Ezelőtt több mint egy éve sírtam utoljára.

    2. Zsíros túró, zsíros tejföl, sült szalonnával, ropogós kenyérrel, lilahagymával.

    3. Dackorszakos kétéves. Mikor nem borít ki? Játszma játszma hátán. Legyen már nagyobb. Fél órája az úton átkelve próbálta kicsavarni a kezét a kezemből, mert a padkán akart egyensúlyozni. Oké, most tanuljuk a célirányos közlekedést, de bakker, hogy lehet ekkora …?

    4. Lázba? A ruhák. Paradox módon amióta szar az alakom bátrabban vásárolok ruhát, hiszen már nem lehet az a cél, hogy minél tökéletesebben álljon rajtam, hanem az hogy viszonylag elfogadhatóan nézzek ki. Sokkal nagyobb a merítés, már nem akaszt ki ha valami nem olyan előnyös, úgyis szarul nézek ki.

    5. Hogy tudta Bolano észben tartani a történetszálat? Ja, és ha nincs időm mozogni, ha van olvasni?

    • +egy megfejtett rejtély: van a decens polgári környekünkon egy gyilkos kéjlak külsejű villa. Bizarr sárga szemű pitbullok, hegyes kerítés, sötétített ablakok, rejtélyes időpontokban megjelenő autók, nagy fekete szemetszsákok a ház előtt. Sokat talalgattuk hogy ki lakhat ott, mi lehet az. Aztán kiderült (Google!!!) hogy egy kuplerájnak ad otthont. Szóval ezúttal is bebizonyosodott, hogy a látszat nem csal. A gyilkos kéjlak külsejű ház (remélem nem gyilkos) kéjlakot rejt.

  9. 1. Egy olyan helyzetben, ahol már megint bekapcsolt egy régi reflex, és úgy éreztem, hogy nem gyógyulok ki ebből soha többé, és most már mindig ez lesz, hogy laza és elengedős vagyok, és akkor egyszer csak.
    2. Tejcsokoládé.
    3. Nincs gyerekem, de sokszor elképzelem, hogy van, és akkor egyből ki is borít, úgyhogy gyorsan visszaképzelem. Ez a mutatvány egy képzeletbeli gyerekkel megy csak, úgyhogy egyelőre az marad. És egyke. Mi lenne itt, ha még képzeletbeli tesója is lenne. Fiú egyébként, egy idétlen simlis sapkában, amit fogalmam sincs, ki vett neki.
    4. Színház (megsűrűsödtek a jó darabok, de mondjuk kedden láttunk egy borzalmas filmet, és végül arról is nagyon lázasan tudtam értekezni órákig) és öltözködés (színek, textúrák, finom holmik érintik a bőrömet, és a tudat, hogy nekem van ilyenem. Nanushka).
    5. A két hold és a little people. Nemrég fejeztem be az 1Q84-et, és nem ereszt.

      • Nekem az az érzésem, hogy MH-nál ott pusztul el az élmény, amikor valamit megpróbálunk a szokásos módon ‘értelmezni’. Nekem a little people, és amit csinálnak, és ahogy, az olyannyira hátborzongató, hogy annak ellenére, hogy a kritikusok többsége szerint nem vonható párhuzam köztük és az 1984 diktatúrája között, én nagyon is vonok. Összeségében én sem értem a légből szőtt gubót, természetesen, de amit én összegyűjtöttem vele kapcsolatban: anyaméh – mesterséges megtermékenyítés/szűznemzés? – vájkálás a nők méhében – klónozás – cselekménySZÁL – bebábozódás, rovarok, pillangó. Meg még biztos egy csomó minden, csak olvasás közben jegyzetelni kéne.

        • Igen, ezeket persze én is felfedeztem. A mágikus realizmusban itt a csavar, ami megdolgoztatja az agyam, mi az amit csak fogadjak be, mi az, ahol osszefuggest, logikat keressek. Szeretem Murakamit, bar sikk nem szeretni es az okos ember Coelhojanak tartani. Majdnem minden konyvet tobbszor olvastam, valoban rezeg a lec, hogy hatas van-e, vagy vadaszat, mindenesetre az IQ84 a top 10 konyvelmenyben van.

          • Nahát, tenyleg sikk nem szeretni? Egy író barátom, nagyon utalja, pedig o maga ír akkora Coelho sztorikat, hogy azzal nehéz mit kezdeni. Kezdő meg maga is, azt hittem ez afféle egyénieskedés.
            Örülök, hogy írtatok róla, most olvasom az első kötetet, az 1Q84-et. Meg fogom venni a másik kettőt is, es készülök a Kurblimadárra meg a Norvég erdőre.
            Nem tudom elmagyarázni, mi vonz Murakamiban, de az o mondanivalójának a melyen nekem emelkedés van. Nem ugy, mint az európai vagy amerikai szerzoknel, akiket azért szeretek, mert leültet es mellbe vág, amit ott olvasok. Az o misztikumuk nekem reális, érthető es kontextusba helyezhető, Murakamié lebegő, távoli es felemelő, a legbizarrabb pillanataiban is.

            • Nagyon jókat írtok.
              Szerintem az 1Q84 egy csomó mindenről szól egyszerre, de az én fejemben a legfőbb mondanivalója azzal kapcsolatos, hogy végül is ki mozgatja a szálakat (!) és hogyan. Ki uralja a belső logikát? Ha eldöntöm, hogy mostantól én, akkor tényleg én, vagy ez csak illúzió? Vagy korlátozott, amit uralok? És megtudhatom, hogy hol a korlát (!) ?
              És vajon mi lesz az utolsó gubóban? És vajon hova érkeztek a végén? Van egy csomó ötletem. Na, ez az, ami “lebegő, távoli és felemelő”, ez nagyon jól írja körül.

              • Ez annak a trendnek az egyik mozzanata is lehet, ami a hipszterseg velejárója. Semmit sem kedvelsz, ami népszerű. Identitás-képző a kritikussag, egyéniséggé válsz a fikazas által. Igy vagy cool, fitymalloan. Érinthetetlen es megfoghatatlan vagy.
                Persze emögött ott van az elkotelezodesre való képtelenség es az attol való félelem, a valamilyenseg helyett a semmilyenség lett a menő.

          • Igen, ahogy írjátok, én fiatal bölcsész körökben hallottam leginkább fanyalogni Murakamin, mert ami ennyire populáris és népszerű, az már nem lehet magas irodalom. Pedig…!

  10. 1. Tegnap este, a kádban, mert nem mentem el utoljára találkozni valakivel.
    2. Boci tejcsoki
    3. Ma reggel, amikor egymást gyepálták.
    4. Az írás. Minden alkalommal áradás.
    5. Miért nem álmodom a halott szüleimről?

  11. 4. Múlt héten birkóztam egy pasival. Baráti küzdelem volt, nem utcai támadás. Nem azzal, akivel a lakásom és az egyik gyerekem közös. Nem történt semmi illetlen, de mindketten másra is gondoltunk közben, és azt hiszem, mindketten láttuk a másikról, hogy más is eszébe jutott. Jó volt, nagyon.

  12. 1. Valamelyik reggel a villamoson, Ursula K. LeGuin egyik novelláján: Akik elhagyják Omelast. Nagyon rég olvastam, kb. akkor, mikor még valamikor a 80-as években megjelent a Galaktikában. Ajánlom figyelmetekbe, megtalálható két kattintással, kicsit bőgős.
    2. Az a fajta sajt, aminek igazából nincs íze, csak az állaga olyan… roszogós. Nyikorog az ember foga alatt, és csak sós. (Esetleg füstölt.) Ezek többnyire a lehető legolcsóbb lengyel trappisták, vagy játszik még egyfajta nagyon olcsó és trágya gomolya.
    3. Elgondolkodtam, hogy vajon azért nem borítanak ki, mert nem velük élek, meg már kétharmadrészt felnőttek (mármint szám szerint a kétharmaduk), de az utóbbi három évben semmivel. Sőt, kifejezetten szeretem a legnagyobbik kétcentis platinaszőke séróját, mondjuk hordhatna óvónőjelöltként kicsit kisebb orrkarikát hozzá, de nagyon jól áll neki. (Pici korukban azzal tudtak kiborítani, hogy éveken át nem aludtam, és nem az enyém volt a testem, de hálistennek ezt elfelejtettem, tényleg, emlékszem így gondolkodás szintjén, de az érzés nem jön fel.)
    4. Megint elkezdtem az agyammal dolgozni, nagy felelősség jár mellé, és teljesen új terület. (Képzeljétek el, hogy eddig mondjuk kecskét tenyésztettem Mongóliában, most meg beálltam személyi asszisztensnek Elon Musk mellé.) Hullámvasút, mert van, hogy olyan feladatot sem tudok megoldani, amire egy jól idomított csimpánz is képes, aztán rájövök, hogy ha senki sem mondta/írta/mutatta, mit kell csinálnom, akkor mégis honnan kéne tudnom? Plusz még nem volt olyan alternatíva, hogy nem vállalom.
    5. Honnan kerülnek elő a plafonon az ablak felé vándorló kukacok, hogyha minden molyosodásra alkalmas élelmiszert zárt tartályban tartok, és kényszeresen ellenőrzök? És miért pisil az alsó szomszéd minden szombat este meccs után részegen a ház előtti bokor tövébe, mikor másfél percébe kerülne a saját klozettjébe bejutni?

  13. 1.) Arany János: “Toldi”, Básti Lajos előadásában.
    2.) Alma – minden mennyiségben; tán nem véletlen, hogy a kísértés jelképe..
    3.) Még nem tudom, gyerekem gyereke a késő ősszel érkezik :-))
    4.) A low-carb diéta sikere..
    5.) ..hogy miért térek ki néha mégis, ha egyszer sikeres?!

  14. 1. ma délelőtt, a létra tetején (ablakpucolás közben), amikor jött az SMS egy közeli kolléga édesanyjának halálhírével
    2. pogácsa, nagyon szigorúan próbálom magam megtartóztatni, és nagyon nehezen megy (szánalmas vagyok)
    3. nem lakik már velünk, ez időnként kiborít
    4. jó könyv, jó film, jó színház, szép ruhák
    5. az legtöbb szobanövényem virágzik: a karácsonyi kaktusz (karácsonykor is virított), jukkapálma, fokföldi ibolya, orchideák, mind-mind egyszerre. Nagyon szépek, de nem értem, hogy most miért, és eddig miért nem virítottak ennyire, semmi különöset nem csináltam velük, sőt ridegtartásban vannak (heti 1* locsol, elszáradt alkatrészek kidob).

  15. 1. Babaruhát vásároltam más gyerekének. Úgy tűnt, hogy ezredjére. Sajátom saját nincs még és egyre jobban félek, hogy nem is lesz. Melegség öntött el és valami megállíthatatlan kétségbeesés.

    2. Gumicukor. Ritkán veszek, mert nem állok meg amíg ki nem ürül a zsacsi. Időnként fehér csokival ugyanez. És bármilyen sós falatka amihez van fokhagymás szósz.

    3. Az borít ki hogy nincs gyerekem. Időnként tréningezem magam, hogy ha lesz akkor is ki fogok borulni, de jelenleg ez nem vígasztal.

    4. Regattázás közben volt egy flow hullámom. Már majdnem orgazmusszerű . Este alig tudtam elaludni. Ja és újra bringázom, amitől sokkaé szabadabbnak érzem magam.

    5. Egyik nap annyira fáj a házam ,hogy állni is alig bírok, másik nap szinte semmi fájdalmam sincs. Sokszor a két állapot között látszólag nem történik semmi.

  16. Valamelyik este egy régi, egyre ritkuló játszma közepén elfogott a sírás. Annyiszor hittem, hogy soha többé nem jön ez a rothadt reflex, és most megint, mégis, úgyhogy sírógörcsöt kaptam. Én játszmáztam.

    Fagyi, meg időnként egy-egy sütemény, amit magam készítek, pusztán alkotási lázból, az ízek és a színek, meg a textúrák kedvéért. Legutóbb újragondolt sacher, violás és levendulás krémmel, most meg ananászos répatorta gyömbérbefőttel. Ahogy csikordul a cukros vajkrém a fogam alatt, mostanában vonz. Pedig undorított eleddig.

    Hát azzal, hogy nem született még meg, de amikor álmodozom róla akkor meg azzal, hogy rossz lesz, égedelem és kezelhetetlen és még csak fogalmam sincs, mit élvezek én ebben annyira. Közhelyes szerintem. Ha megvalósul egyszer ez a fantázia, tuti, hogy a mostani életemről fogok fantáziálni, és az fog kiborítani, hogy most hogy lehettem annyira diló, hogy arról álmodoztam, ami majd akkor kiborít.

    Újabban semmi, mert nem is hagyom. Na nem azért, mert unni, közönyben és szarban lenni jó, hanem mert felismertem, hogy a problémáim mentén feltett kérdéseimre nem a magam válaszait adom, hanem külsőket, mások tapasztalásait vonom magamra, azokban élem meg a lendületet. És ez így nem mehet tovább, tehát eldöntöttem, hogy nem teszek semmit ami nem mélységesen belülről fakad. Ezért, tegnap, amikor sajttal töltött jalapeno-t ettem shirazzal, közben tradicionális nehézselyem kimonókat lestem félszemmel, a másikkal meg a Hunt for the wilderpeople-t, egész jól éreztem magam, na de lázba hozni? Nem, nem. Újabban semmi.

    Nos, elég rejtélyes számomra, hogy hogy vagyok képes egy mélységesen utált foglalkozást űzni összesen körülbelül tíz éve, vagy ha ez valamiért mégis kell, miért utálom zsigerileg?
    De van egy másik is. Nem tudok rájönni, úgy három-négy éve, hogy hogyan kerül a legtöbb pólóm elejére, köldök magasságba egy gombostűfejnyi, pontszerű lyuk. Gyanakodtam én már mindenre, a kutyától a cippzáron át, megoldás nincs. Aztán, az is foglalkoztat már egy ideje, hogy a magyar társadalom mikor lett hasadt tudatú/amnéziás, illetve mely események kellenek ahhoz, hogy azzá váljék. Mert úgy tűnik, hogy ha van min hörögni, könnyen felejt. Egyik ember szennye, tisztára mossa a másikat, a folyamat kétirányú.

    • Utolsó kérdésedre, szerintem valamikor a 60-as évektől kezdődően. Aztán volt egy kis kollektív bizakodás, aminek a kudarcélménye mélyebbre lökte mint ahonnan indult. A 90-es évek közepétől merdeken ívelünk lefelé mostanáig.

        • Nehéz ezt röviden, de megpróbálom. (saját gondolataim, nem megyek ölre érte senkivel, tudom, hogy megosztó, de vállalom)
          Kicsit korábbról indul. A háború után, kiszabadulva a Horthy korszakból és a borzalmak után, az ország ösztönösen a polgári demokrácia irányába fordult. Nagyon ígéretes, de rövid időszak volt, nem illett bele a nagyhatalmi egyezségbe. Erőszakkal, de megcsinálták a kommunizmust. Olyan képtelen diktatúra jött, ami kitermelt egy forradalmat. Meg egy jelentős kivándorlást. A megtorlással kegyetlenül és gyorsan végeztek.
          A 60-as évekre mindenki belenyugodott, hogy ez így marad, és a rendszer is taktikát váltott. Már nem nyílt diktatúra volt, látszólag sokat engedtek, lassan de biztos léptekben formálták a gondolkodást. A vezető kultusza is átalakult. (Ugye Farkasházy elméletét ismerjük, mi a közös Ferenc Józsefben, Horthyban és Kádárban…)
          Ekkoriban már az számított, hogy legyen trabant, hétvégi ház, tranzisztoros. Az osztályellenség ideológia már alábbhagyott, de ért utálni az értelmiséget. (lassan kiöregszik az a munkásréteg, akitől direktben hallottuk ezt, de máig ható ellentét) Annak a generációnak az időszaka, aki komolyan hitte, azért dolgozik most, hogy a gyerekeiknek majd jobb legyen. (nem lett, sőt, ők még a rendszerváltásban is csalódtak) Biztonságra és önzésre rendezkedtek be.
          Én ebben a korszakban látom az össztársadalmi szolidaritás hiányának gyökereit. Hogy utáljuk a másikat mert csak. Hogy megúszunk (munkát, tanulást, adót), ügyeskedünk, nyomorunkból önzőek vagyunk, nem segítünk senkinek.

          • Lehet, hogy ő is idézte valahonnan, de nála olvastam. Ferenc József, Horthy és Kádár elsőszámú vezetői pályája harccal és megtorlással indult. Szabadságharc leverése és Haynau, Fehérterror, ’56 leverése és megtorlása. A végrehajtó főszereplőket mindhárom esetben menesztették utána, de nem vonták őket felelősségre.
            Ezután konszolidáció indult, bár elhúzódásuk nem azonos idejű. Váltás a politikában, közbeszédben, engedmények.
            Utána jött a jóságos vezető kultuszának kiépítése, ezek máig hatnak. “Boldog békeidők”, “Vezérlő csillagunk”, “Addig volt jó, míg Kádár élt. Minél messzebb van, annál elfogadottabb.
            Végül mindhárman belebuktak saját rendszerükbe, igaz Ferenc József és Kádár a teljes összeomlást már nem érték meg.

  17. 1. apjuk elmenetelen (tudom, tudom). konkretan azon, hogy mennyire kibaltaztunk egymassal es magunkkal azzal, hogy ilyen sokaig huztuk. elvesztegetett ido. lehetett volna szebbre, ertelmesebbre hasznalni.
    2. mogyorokremes milkacsoki, nutella
    3. raszokott a fejhangu visitasra, mikozben bontom a hajat. fulrepeszto. idegcincalo.
    4. hogy en es a gyerekem futoversenyen indultunk es vegigcsinaltuk. akarmennyire is kicsi tav, akarmennyire nem mert ido, ez akkor is vizvalaszto. elmentunk megmeretodni, es teljesitettuk azt, amit vallaltunk. ezt a 2,5 km-t mar senki ki nem veszi a labunkbol:)
    hogy meg mindig elvezetbol megyek edzeni es jogara, es meg mindig megmaradt az az uj allapot, hogy az eves nem potszer es nem vigasz, hanem uzemanyag-felvetel (jo, azert persze legyen jo is).
    5. miert mondja G., hogy en nem is vagyok nagy, mikozben meg mindig oriasinak erzem magam?

  18. 1. Tudom, tudom, Disney, de az Oroszlánkirály apukásmeghalós részénél. Tegnap. Mert felnőtt komoly emberek vasárnapi ebéd után mesét néznek. Előtte mérgemben, túlórában a munkahelyen.
    2. Kézműves sör. Grízgaluska.
    3. Olyanom nincs (és egyelőre így is van ez jól).
    4. Reggel fél ötkor bringával végigdöngetni az alvó városon az edzőterem felé, miközben veszettül csiripelnek a madarak. Fekvenyomás, csakazértis.
    5. A hetedik kilométer környékén bedugul a bal fülem.
    +1 rejtély: kivel és miről beszélhet a papucsosmelegítős zsíroshajú fickó, aki minden nap az utcánkban telefonál? Mindegy, mikor megyek haza, ő lehajtott fejjel, dohányozva, lassan le-fel ballagva csak mondja…

    • +1-hez: nálunk a pisilős szokott ilyet csinálni, szintén papucsmelegítőben, a konyhaablak alatt dohányozva (többnyire csak ha munkában zavar), és csak beszél, beszél, beszél. Sajnos felhallatszik, csalja az asszonyt.

  19. 1. Tegnap délután séta közben a rámkötött pici fejére (jó már kilenc hónapos és sok kiló, de meddig altathatok még kisbabát a hasamon?) sajnálva magamat, amiért a kellős közepén vagyok egy taposómalomnak (háromgyerek, tavaszi dömpingmunkák, végsőkig kimerült férj) és nem látom a kiutat belőle. És nagyjából ugyanezért minden nap egy picit. Szerintem rátesz egy lapáttal, hogy úgy egy éve nem aludtam egy normálisat, sőt!
    2. Hirtelen túl sok jut az eszembe (a nemalvás ugyebár): hideg sör forró napokon, ecetes chips, anyu féle rántott hús-sült krumpli, igényes waffel, és a legjobb, mindenféle tészta, ami zsiradékban sült: lángos, fánk, churros. Hú tényleg sok. Igyekszem kerülni őket, de ha találkozunk, azért nem állok ellen. A csoki pedig része az életemnek, igaz csakis 70% fölött. A kávé most akkor egészségtelen vagy sem?
    3. Igazán csak egyetlen dologgal. Azzal, hogy unatkoznak! És nem értem, miért. Sokáig nem volt ilyesmi, de egyszer csak elkezdtek nyüglődni és nyígni, hogy vagy kapcsoljunk be valamit (gép, tévé, tablet, telefon), vagy menjünk valahova, vagy szórakoztassuk őket lelkesen, kitartóan és sokáig, 100%-ig pontosan úgy, ahogy ők óhajtják. Nem tudom miért lett ez, én nem vettem észre semmi változást, egyszer csak elkezdődött (valahol 5 és 6 év között)- ez egyben a rejtély rovat is. Az unalommal egyébként sem tudok mit kezdeni, nem emlékszem egy pillanatra sem, amikor unatkoztam, komolyan, még a leghaláldögunalmasabb előadásokon is ki tudtam találni valamit, kicsinek meg pláne! Ez valami tipikus generációs dolog, vagy mégis én rontottam el valamit?
    4. A hivatásom és az abban rejlő lehetőségek, tudományos fejlemények, érdekességek, újdonságok, a növényekkel kapcsolatban szinte minden, ha nőnek 3 mm-t egy nap, az is. Valós, tervezett és képzeletbeli utazások, az, hogy a világ nagy és érdekes és tele van mindennel, amit megnézhetek, megfoghatok, elérhetek. Már ennek a lehetősége is felvillanyoz, hogy mindettől csak pár órányi repülés, autózás, hajózás vagy gyaloglás választ el, hogy ez létezik és van és szép és mocskos és tiszta és nyugodt és őrületes és sorolhatnám. Néha belegondolok, hogy igen, most ebben a pillanatban is ott van Veronában az a kávézó, Velencében az híd, Ramsgate-ben az a kis móló, Makarskában azok a pálmafák és ettől egyszere izgatott és nagyon nyugodt leszek. Ez nagyon gyerekes, de ha egyszer így van. Hogy annyi mindent lehet. Színházi varázslat. Egy átlagos szerdán pedig prózai módon lázba hozhat a ruhavásárlás is, vagy például a férjem a legváratlanabb pillanatokban.
    5. Miért nem csinálom azt, amit akarok és lehetőségem is van rá? A pszichológusommal már dolgozunk rajta.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s