még egyszer a mamamiról

Hogy a fórumon, sok olvasóm, anyatársam szívbéli közösségén, az életformájává lett információszerzés és véleménynyilvánítás e nagyszerű helyszínén kövérre hízott az üzletelés (az alternatív nevelési irányzatok tárgyi kellékeinek gyártói, forgalmazói és vásárlói, valamint egymás között), annak az a veszélye, hogy elsőrendűvé válik megőrizni a látszatbékét, itt tartani a divatossá lett hordozás, mosható pelenkázás követőit. Mindenki, aki kritikusan gondolkodik, vagy beéri mondjuk két hordozóeszközzel, vagy erről ír, vagy csak nem örül az eszköz céllá válásának, tulajdonképp rontja az üzletet. És mindennél fontosabb lesz, hogy ne legyen robbanás, szakadás. Nem is lesz: csak sok száz csendben lelépés lesz, és volt. Azok közül léptek, lépnek majd le sokan, akik beszélgetni szeretnének, mint régen.

Évek óta néha írjuk néhányan, hogy a beszélgetések arányának radikális csökkenése,

az öngerjesztő, csoportnyomás alatt történő folyamatos vásárolgatás, cserélgetés, az életformává lett beállhatok? utalok! én előbb stopiztam! majd két hét múlva fizetek!, ez nem csak millió konfliktus forrása.

Ezért, az önálló őrületté lett kendő- és pelushalmozás miatt fordulhat elő, hogy egy találkozón az új kendőmet köszönés helyett megkívánják, és reménykedve vizsgálják, mekkora a legkisebb gyerekem.

Az információhalmozás a termékekről, szódástul, bambuszbetétestül, hordozókabátostul hasonló jelenség. Hogy lehet valami, ami leegyszerűsíti az életet, ennyire bonyolult?

A gyereknek a mamamis csomagátvétel, postaköltségspórolás, de akár kerületi klub érdekében a tűzforró városon való átrángatása,

a túlköltekezés,

az az időveszteség, ami a “tetszik nekem ez a kendő, vagy inkább nem?” filozófiai dilemma megkíván, és ami mintakövetés

— mindez nagyon visszás, értelmetlen, nem tesz jót a kötődő nevelés ügyének, a megítélésünknek, elképesztően sok családi feszültség forrása és a szűkös családi kassza megborítója, és immár társadalmi jelenség.

Ennyire nem lehet fontos egy békás pelus

Nem kívánok egyetértő kommenteket, ha bajotok van, azt ott, és annak, aki tehet ellene.

36 thoughts on “még egyszer a mamamiról

  1. A jelenség abszolút ismerős. Amit írsz, említettem is, mint nem jó irányba vezető tendencia. (Nem most, már korábban) Ugyanakkor engem is ott tartott a dolog, hogy “de, ha elmegyek, akkor nem tudok majd üzletelni. Hiszen itt a célközönség: pelenkára, kendőre”. Talán ritka példa vagyok, de a saját vásárlásaim tudom kontrollálni, 1! kendőm van. Minek több? Sose értettem. Csak néztem pislogva a stash (vagy mi?) fotókat: 15-20 kendő?!…
    No, lényeg, a lényeg, előbbieket nem akarom ecsetelni tovább, hiszen te is nyitott szemmel jársz: Ez az “összetartó” közösség persze, hogy engem kezdett el kigolyózni, aki csak pedzegettem egy olyan dolgot, amivel nagyon is beletrafáltam az (úgy tűnik fájó) igazságba. Egyszer azt mondtam, hogy tényleg nem ér ennyit a dolog. Le van sz@rva a békás pelus 🙂 Azóta nem vagyok és nem is hiányzik az említett fórum. (néha benéztem, hiányzom-e: nem :)) na, ilyen az internetes “baráti kör”) Külön-külön az anyukákkal nincs bajom (1-2 esettől eltekintve), de a “mamami jelenség” nekem is betett rendesen. Javaslom, te is tégy így. Mamami nélkül is van élet.

    • Nekem se tetszik sokszor ez a jelenség, bár bevallom, én is beleestem egy időben a kendőkbe, és kifejezetten sok időt töltöttem ezzel. Szerintem ez valaminek a pótlása, talán az ember úgy érzi, nem foglalkozhat magával eleget, és textilekben éli ki magát. Amikor ezt mégis megteheti- nálam pl. kialakult heti egy gyerekmentes nap – akkor ezek a dolgok elveszítik jelentőségüket. Hozzáteszem, hogy bennem főleg az kelt visszatetszést, ha valaki abszolút nem engedheti meg magának a vásárolgatást, az egyik topikban panaszkodik, hogy nincs kajára, a másikban meg arról mesél, hány új kendőre állt be. Ha valaki megteheti, szerintem semmi közünk hozzá, hány kendőt vesz, én pl. ezért még sose kerültem anyagi zűrbe. a másik, ami eszembe jutott, hogy azért azt se felejtsük el, hogy a mamami maga is egy üzleti vállalkozás, és az alapító akármilyen jó szándékai vannak, tulajdonképpen éppen abban érdekelt, hogy fellendítse ezeknek a termékeknek a forgalmát, amiket maga is árul.
      A blog körül kialakult sértődéseket és feszültséget látva kerültem ide, mert már érdekelt, mi ez a sok hűhő. Hát nem értem, szerintem jó, ha valaki felhívja a figyelmet a visszásságokra, és én speciel bizonyos mondatoknál magamra ismertem. Kell a görbe tükör is néha, nem csak a sok ölelés meg a virág ikon egymásnak. Lájkolom.

      • Jó, hogy itt vagy, és örülök, hogy vállalod, ki vagy.

        Az a baj azzal az érvvel, hogy “nekünk szerencsére van kendőre pénzünk”, hogy ha túlságosan gerjesztjük a kendőlázat, nagyon sok nyálat csorgatunk a kendőkre, akkor az, aki ezt nem engedheti meg, iszonyatosan érzi magát. Sóvárog, dühös miközben a boldog “szépet szerető” kendőbolondok is tökéletesen értelmetlen hobbinak hódolnak. Aki megengedheti, az is apa különmunkájából, esetleg titkolózva, kiügyeskedve vásárol, és sokan hazudoznak is otthon: csak kölcsön van ez a kendő, de tényleg, vagy afféle “ha te elmész pókerezni/focizni, akkor én kendőkre költöm a pénzt” meccs ez sok családban.

        De tegyük fel, megengedheti. Van pénz négy kendőre, de ez nem válaszolja meg azt az alapkérdést, hogy MINEK KILENC?

        Nem kellene azért alpárinak lenni, vagyis ekkora teret hagyni az alpáriságnak ahhoz, hogy az üzlet viruljon.

        És a fórumfüggőség is tud olyan lenni, mint az alkoholizmus.

  2. Igen, már magamtól is sokat filóztam ezen, hogy akár így is lejöhet a dolog. Speciel abban a kerületi hordozós klubban, ahol én megfordulok, szerintem inkább ritkaságnak számít a több kendő, rám a 4-5 miatt is értetlenül néztek sokszor, bár biztos van, aki irigyel, nem tudom, ebbe rossz így belegondolni. A fórumfüggőséggel is egyetértek. Valószínűleg előbb jön a fórumfüggőség, aztán van egyfajta csoportnyomás vagy trend, és ez hozza magával az újabb függőségeket, ami meg már nem csak rengeteg idő, hanem pénz is.
    De azért a pozitívumokról is írnék: nálam úgy alakult, hogy azokat a topikokat látogatom már csak rendszeresen, ahol úgy érzem, személyes kapcsolatom alakult ki a többséggel, mert közel lakunk, vagy mert a korosztályosban havi rendszerességgel találkozunk. És én ezt a fórum nagy előnyének tartom, hogy kapcsolatot teremthet. Persze a játszótéren is lehet ismerkedni, de amikor ideköltöztünk, teljesen idegen voltam, egy még nem játszótér-kompatibilis babával, és jól jött a fórum segítsége. Plusz azért mégis nagyobb esélyét látom, hogy hasonló gondolkodásúakra találjak, bár természetesen erre nem garancia, hogy a másik is hordoz.

    • Hitvallásom az Anyaság 3.0-ban áll (ön)ironikus felhangokkal, hálás vagyok, rengeteget köszönhetek neki, a fórumgazdának is, magam is sokat tettem bele, de most volt elég, és a némán távozók helyett is írtam most ezt.

    • pont azért fórumozok én is, mert eluntam a buta beszólásokat élőben a “szektára”, másrészt meg zárkózott is vagyok nehezen ismerkedek. ezen nem segít, ha már megint kilógok a sorból. egy nagy bajom van a mamamin, hogy mások nem értik és nem is próbálják megérteni, mennyire rossz, ha a gyerek azért nem kapja meg az oltásait, mert nem volt hónapok óta 2 hetet egészséges… nekem nem kell trükközni, lapítani, ha a védőnő csenget, esélyünk nincs. pedig ha el akarnám sunnyogni simán menne, kutya nem foglalkozik az oltási tervvel.

  3. több hordozóval sztem nincs baj (bár én minimalista vagyok és a pénzem is inkább társaságra költöm, ha van épp, szal nekem van kemény egy darab:D) önmagában, ha azok teszemazt ruha-jelleggel vannak, hogy mondjuk van három-négy különböző színvilágú-stílusú hordozó különféle helyzetekre, alkalmakra stb.
    Azért ha nem az árára-különlegességére, hanem a tényleges hordozóra gerjedünk, mondjuk évente egy-két hordozó nem feltétlenül akkora összeg, ha nem a kajapénzből megy el erre, akkor sztem semmi baj nincs ezzel. A szép, minőségi (és sajnos általában rémesen drága) [gyerek]ruha pl. ugyanilyen féligszükséges kiadás (két-három rend ruhával el lehet lenni teljesen jól, de azért az ember szívesen öltözik/öltöztet változatosabban:)), amit lehet mértékkel vagy mértéktelenül űzni.

    Szerintem az az egyik intő jel, amikor az eszközök ilyen átjáróház-jelleggel kezdenek nálunk lenni – megvesszük őket csak hogy majd újra eladhassuk, esetleg gyűljenek halomba, és nem azért vesszük meg, mert szükségünk van rájuk vagy illenek hozzánk és valami pozitívat adnak az életünkhöz, kisugárzásunkhoz; hanem a birtoklás pillanatának az újra és újra átéléséért, a sikeres eladás pillanatnyi hatalom/kompetenciaérzetéért.

    • Lenne tíz ilyen csodabogár. De van kétszáz. És ezerötszáz reménytelenül sóvárgó.
      Ama szép, minőségi gyerekruhát, amiről már cseréltünk eszmét, nekem két vagy három gyerekem hordja, meg drága szomszédasszonyom legújabb kislánya, így jön ki a 31 forint/hordás végösszeg, mert hogy kibírja e sok viselőt, és bizony, ha nincs rajta felirat meg amerikai kétjegyű baseballszám meg flitter meg hercegnő, az drága. De elengedhetetlen.

      • tudom, és nem tartom jó állapotnak.

        szerintem is (nekem mondjuk az fura, hogy kézműves gyerekruhapiac mintha nem is lenne a mamamin pedig gyanítom, hogy olcsóbban és kevesebb utánajárással lehetne kijönni belőle, mintha azért fizetsz, hogy mikiegér helyett márkajelzés legyen rajta:D)

        • Te minek nézel engem? a legkomolyabb utánajárást a márkajelzés nélküli márkás ruha igényli.

          Általános, hogy a horgolt takaró, sapi, kabátátalakítás szépséges kézműves termék, a többi gyerekruha turkáló meg rokoni-baráti öröklés, HM, CundA, cserebere, vatera.

  4. írtam egy kicsit, aztán véletlenül elkattintottam…aztán láttam, hogy nem kívánsz egyetértő kommenteket…..így már nem is írom még egyszer le. csak azt, hogy keserű szájízzel hagytam ott az aktuális várandós topikot, ugyanazon jelenség miatt, amit kisgekkó is írt, kb ugyanabba a problémába futottam bele, mit sem sejtve, amiért anno a babanetről kiutáltak YIóval együtt, ti azért, mert “másképp” gondolkodom, és kb ugyanúgy jártam, mint te a minap, pedig még görbe tükröt sem állítottam, csak a magam érzéséről beszéltem ama bizonyos egészségüggyel kapcsolatban, mégis valakinek annyira fájt valami, hogy nekem ugrott, aztán ugyanaz a személy másnak is, kb ugyanazért…..szomorú voltam akkor, de én már nem akarok harcolni, mint Sofie, nem vagyok olyan kitartó, főleg nem abban a közegben, ahol a másságot mindig magukra értelmezik, és én leszek az, aki nem fogadja el. na. lehet zavaros vagyok. talán megérted.

    • katacs,én nagyon értelek…és sajnálom,hogy ekkora lett,visszavágyódom a nagycsaládos hangulatba,vagyis nem,mert megvan az,csak nem ott.Hanem magánzóban tartjuk a kapcsolatot sokan.Mégis más,de azt a jópár barátot én tényleg az akkori mamainak köszönhetem és azt köszönöm is.Nem kell mindenkinek maradnia,hisz mint látjuk nélkülünk is forog a világ.:)

  5. persze. rengeteg hasznos infót és támogatást kaptam hordozás, moshatópelus és OSZ témában, és legjobb barátnőimet is, és még ma is hasznos tapasztalatokat tudok szerezni mondjuk szappankészítés témában. de azt már nem tudom csinálni, hogy “elcsevegjek” unalmamban olyanokkal, akiket nem is ismerek 😀

    • az utolsó mondatot árnyalnám…….nem mindegy, miről csevegnék el, de ilyen babanetes csipcsup témákra annyira nem vagyok kíváncsi

  6. Ès èn… (ès az utánam jövõk)? Velünk mi lesz, ha mindenki dobbant?

    (…)

    Szóval egyetèrtek, ès sajnálom.

    Illetve ha a bèkás pelus a b.mm.s, az szerencsère szerintem egy kalpag trágya hosszútávon 🙂 megèrdemli, akinek az kell. Bàr ha van 20 màsik kendõ/pelus, az egyes darabok lehetnek használhatatlanok, nem?

  7. Most viszont moderáltam, és be sem engedtem ezt-azt. Írjátok meg ott, ha bajotok van, fogalmazzátok meg, vitázzatok, tűnjetek tömegnek, mert hallgatnak sokan. Vagy ha nem írjátok meg ott, akkor itt se.

    Ezek kivételesen nem az én személyes érzéseim, nem annak a panaszdala, hogy hovatovább velem ott szóba állni is rendkívül kínos. Ez mindannyiunkat érintő folyamat, és nem tesz jót. Akkor is baj, ha nem lépünk be a piactérre soha.

  8. hát ja.a személyeskedés, ááááá, nagyon nehéz sokaknak átjutni azon a falon, és mindent csak személyesnek tudnak értelmezni. azt hiszem, veled kapcsolatban azt nem értik meg, hogy te egészen másról beszélsz, ahogy már 100x leírtad, jelenségekről.

  9. Úgy látom, ez egy ilyen műfaj, legalábbis a külföldi oldalakat nézve. És a kisbabás kor múltával ez az őrület is lecseng.
    Egyébként ismerem, benne voltam, pelenka fronton leginkább. Szerencsére 2. gyereknél azért megtérült, valamennyire, pláne, hogy a papírpelenkák ára ennyire elhúzott.
    Nem hiszem, hogy egy fórum felelőssé tehető a túlköltekezésért, azért ezt nem tudnám a csoportnyomásra fogni. Ki mennyit költ, maga dolga, még ha elviekben nem is teheti meg. Arról meg hosszasan lehet értekezni, hogy apa a pénzéből mennyit költ a hobbijára. Engem azért kiakaszt az olyan érvelés, hogy “jaj, kiállok, apa nem engedi” (ha azt írja, hogy most nem fér be, akkor ok., de nem kapott rá engedélyt?)
    Van olyan a környezetemben, akinek folyton lelkiismeret-furdalása van, ha a saját hobbijára költ, a saját pénzéből. Apa meg szemrebbenés nélkül. (Amúgy meg minden hobbi drága, sajnos, még a kötés-horgolás is.) Szerintem ez sem normális.
    Nekem úgy tűnik, nem alapján ítélik meg az ősanyákat, más a baj velük. Első blikkre a halmozók a mamamin nem feltűnők, nekem legalábbis nem volt az.
    Hozzátenném, nekem is egynél több hordozóm van, szeretem őket, de a sors most megáldott egy olyan gyerekkel, aki nem lóg rajtam órákat.
    Még egy megjegyzés: a folyamatot valahol a hordozási tanácsadók is erősítik, mert hogy csak a drága hordozó a minőségi. Van ilyen is, szerintem nagyon gáz, nem is igaz teljesen (most tettem szóvá a mamamin, hogy rossz ezt hirdetésekben látni. És nem csak a mamamin, aukciós oldalon is.)

    • Imádjuk a minőségi hordozókat, a moshatót, é aztán tényleg apostola vagyok mindennek. Csak az a gond, amikor ez lesz az élet közepe, céllá válik az eszköz, és nincs más, mint a gyerek ürügyén a hordozókról csevegni, meg idegenkednek attól, aki mást is csinál. És igenis egymást gerjesztik, lassan alakult ez ilyenné, mintát adnak a másiknak, erősítik, hogy ezt lehet, ez érvényes, az örökös vágyakozás, költekezés, sorbanállás. Aki a piactérre benéz, igen hamar elrémülhet.

  10. Hmmm. Érdekes. Én úgy emlékszem, a mamami nagy előnye a b-nettel szemben pont az volt, hogy volt végre egy hely, ahol nem szóltak le minket a hátunk mögött azért, mert hordozók beszerzéséről beszélgettünk, netántán halmoztunk. Nagyon rossz érzés volt az, ott, akkor. Különösen a hátunk mögöttiség. A mamamin volt végre tere kitérni annak, aki nem akarta ezeket nap, mint nap megélni, látni. És volt tere annak, aki pedig adni-venni is szeretett volna. És mindenki megfért egymás mellett. Az is, aki beszélgetni szeretett volna, az is, aki csak adni-venni és az is, aki mindkettőt.

    Varda vagyok, függő voltam. Volt/van 9 kendőm és magamnak kellett megtapasztalni, hogy ennyit már tényleg nem tudok kihasználni. Hiába mondta volna más. Szükségem volt a saját tapasztalatra.

    És igen, volt/van kb. 30 db mosható pelenkánk is. Ez is túl sok, bár nem annyira túlzó, mint a 9 db kendő.

    Kigyógyultam. Kigyógyultam? Ki tudja, nincs pelenkázandó/hordozható gyerekem épp.

    Viszont függő vagyok. Gyerekjáték függő. Többet halmozok, mint amire valóban szükség van. Még keresem az okot, hogy mi lehet bennem a hiány emögött.

    Tetszik a blogod különben nagyon, és sajnálom, hogy távoztál a mamamiról.

  11. Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa

  12. Visszajelzés: mit várunk a kötődő neveléstől? | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: szülinapi | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s