melléknevek sorozat 37.
Most jól figyelj.
Amikor azt gondolod, hogy te őszinte vagy, sőt: te most végre megmondod, mert eddig nem tetted, és azt is gondolod, hogy ez erény, hiszen ez tisztázás és az igazság pillanata!, meg nem szabad hazudni!, akkor azért gondold át még egyszer, hogy nem hihetetlenül önző vagy-e épp.
Hogy nem arra használod-e a vélhetően döbbent másikat, hogy fölénybe kerülj. Hogy ne tudjon mit mondani. Amiből aztán következik a rossz reakció: dühös lesz, és akkor igazolást nyersz és fölényben érzed magad: milyen kicsinyes! milyen rossz fej!
Vagy csak arra használod, hogy te megkönnyebbülj. Olyanná válsz így, mint a pedofil papok, akik kényes lelkiismerettel, a dogmák tudatában vigyáztak, meddig mehetnek el, és ha tovább, azt meggyónták gondosan, de nem a másikkal – az áldozattal – törődtek, csakis a lelkük békéjével. Fortalesa írt erről, vagyis az erről szóló könyvről szóló hírről.
Valószínűleg jólesik letenni a terhet, de ha az említett őszinteségeddel olyasmit hozol a tudomására, ami a számára döbbenet, akkor azért felmerül, hogy eddig miért nem tudta.
Túl van ez az őszinteség-dolog értékelve. Boldog-boldogtalan erre hivatkozik, hogy ez az ő véleménye, ez az igazság, és ő ezt vállalja, és hát az igazság, az kemény – neki nem kemény, ami kemény, azt rátolja a másikra. Talán az őszinteség csak neked jó, a dolgok egyszerű elintézésére és feszültségoldásra. Addigi hibáid, hamiskodásod elintézése egy huszárvágással.
Őszintének lenni nem valami hirtelen bejelentést jelent, hanem egy olyan életmódot, érzelmi és kommunikációs létezést, amelyben nincs szükség efféle nagy beszélgetésekre.
Azt jelenti, hogy aktívan úgy is viselkedsz, hogy a másik sejtse, tisztában legyen azzal, hogy mi a szitu. Nem hagyod hitben, nem adsz neki ellentétes jelzéseket. Válaszolsz, ha kérdez, kifejezed, mi van. Felelősséget vállalsz érte. Ennek normának kellene lennie minden 1:1 kapcsolatban, a barátságban is, a szülővel is.
Hogy van ez, hogy ennyien jönnek rá hirtelen…? Ilyen sokaknak támad drasztikus közlendőjük? Mi történt előtte? És akkor a másik vágjon jó képet, értékelje, hogy nem hazudtak neki tovább?…
Persze, vannak nehéz közlések, tovább nem halogatható vallomások. Van, hogy úgy alakul, hogy tényleg villanásszerűen rájössz a fájdalmasra, úgy döntesz, vagy nem veszi a jelzéseidet, meg kell mondani. Csak ne ezeket nevezzük már őszinteségnek. Élj igazul, legyél képes mindenkor magadat képviselni. Ehhez tudd, hogy mi van benned, légy a kisebb helyzetekben, kezdődő folyamatokban is őszinte, és akkor nem fog ott állni a másik, hogy: ki ez itt? Kivel éltem én?
Te itt, a mi oldalunkon pedig ne menj be semmilyen nagy beszélgetésbe ezek után. Távolság, idő, praktikum, én azt mondom. Ne akard megmenteni, ne akarj visszavágni, bántani. Tőmondat: jó, érted. Akkor így. Bárhogy is reagálsz, bármilyen módon fejezed ki, ami benned van, az érzéseidet, a kételyeidet, csak rontasz a helyzeten. Ne faggasd, ne kérdezősködj. Aki így szembesít, akinek döbbenet a vallomása, aki érezhetően kamuzik, hogy szabaduljon, és kifordul magából, azzal már ne lelkizz, mert ő nem érdemes a bizalmadra, nem várhatsz tőle empátiát. Csak igazolást talál: hát persze, hogy titkolózott, ha te ilyen vagy.
Ne legyél semmilyen neki már.
Nektek mondtak ilyen nagy, döbbenetes bejelentést? Milyen volt?
Olvasd el a melléknevek sorozat többi darabját: csakazolvassa.hu/tag/melleknev+sorozat
csak az olvassa. én szóltam 
Volt és nem is fontos a történet, sőt a folyamat se. Csak azt hallottam, ahogy a szavamba vág, durván, nem érdekli az én oldalam. Majd a testével is fölém helyezkedik, épp ültem-vagy a kerítés felé szorít. Csak folyt a könnyem utána.
Mindez barátnőnek beállított, erős hangú, sokak által kedvelt, mindigőszinte.
Most vettek vidéken házat, azimivel, és menjek akár a PÁROMMAL (valójában vele volt konfliktusa.) mert Ő elfogadja a döntésemet.
Nekem ezek a hatalmi játszmák annyira ismerősek h persze percekig benne ragadok, de aztán kitörök a felszínre és elúszom onnan. persze az én életem 1 rakás szar, de náluk a szex is milyen jó. (rohadtul nem rám tartozik)
És onnantól kerülök minden találkozót.
KedvelésKedvelés
Nem tudom mi a jobb. Mármint én kerülöm ezeket a nagy őszinteségi rohamokat inkább lelépek. Igaz ezek a kapcsolatok nem is hiányoznak.
KedvelésKedvelés
Többször is voltam ilyesféle helyzetekben. A”véleménymegmondósdi” miatt jól összekaptunk kb 15 éve az egyik legközelebbi és legrégebbi barátnőmmel, aki úgy érezte, neki kell engem “megmentenie” egyrlassan és nehézkesen alakuló kapcsolattól, és azt hitte, jót tesz velem, ha jól kianalizálja, miért is foglalkozom egy ilyen “sehová se vezető” dologgal, mire én is jól visszavágtam, hogy az öv kapcsolatai se voltak különbek, és hónapokig alig beszéltünk egymással, mindketten úgy éreztük, a másik visszaélt a bizalmas infókkal, csak tettette az empátiát, aztán ki tudja, mit is gondolt valójában, hogyan ítélkezett közben.A kapcsolatom érzelmi szempontból tényleg egy jó nagy kompromisszum volt, mert sose voltunk szerelmesek egymásba, csak épp mindketten egy viharos csalódás után voltunk, és azt hittük, elég lesz a rokonszenv, kölcsönös tisztelet, közös érdeklődés stb, de kellett ahhoz egy év együttélés, hogy rájöjjünk, ez nem elég egyikünknek sem. Ugyanakkor fontos tapasztalat volt, hogy mit NE, meg sokkal függetlenebb lettem a családi játszmáktól, intellektuálisan is inspiráló időszak volt az az életemben, és játszmák meg gyűlölködés nélkül zártuk le a kapcsolatot. A barátnőmmel azóta rég rendeztük a viszonyunkat, nem is az a kamaszos bizalmas barátnőség, mint ami régen volt. Ezután az eset után le is szoktam arról, hogy barátnőkkel tárgyaljam meg a párkapcsolati gondjaim, az ilyen ventillálásnak akkor sincs sok értelme, ha nem megy át ilyen felülkerekedős okoskodós tanácsadásba. A kéretlen tanácsadás meg pont gátolja, hogy az èrintett maga gondolja végig alaposabban, mi is lenne neki a jó, meg azt, hogy ha aztán mégse sikerül jól döntenie vagy rosszabbul alakul a dolog, mint várta, a tanácsadóhoz forduljon segítségért, mert nem akarja azt hallgatni, hogy “ugye megmondtam”.
KedvelésKedvelés
Úgy szeretem, ahogy írsz. Mindig fontos. Pontos.
Istenem, milyen gyakran birkózósak, egotripelők ezek a “barátnői” beszélgetések…
KedvelésKedvelés
Inspiráló volt ez a blogbejegyzés, és elsőre a könnyebbik részéről írtam, egy sok éve történt, már letisztult esetről, így azért könnyebb, mint a napi aktuális küzdelmekről. Én is voltam olyan, aki látszólag hirtelen kipakol, indokoltan ugyan, de azért olyan drámai módon, mert felgyűlt a sok rendezetlen dolog. Ahogy írod, “Van, hogy úgy alakul, hogy tényleg villanásszerűen rájössz a fájdalmasra, úgy döntesz, vagy nem veszi a jelzéseidet, meg kell mondani. Csak ne ezeket nevezzük már őszinteségnek. Élj igazul, legyél képes mindenkor magadat képviselni. Ehhez tudd, hogy mi van benned, légy a kisebb helyzetekben, kezdődő folyamatokban is őszinte, és akkor nem fog ott állni a másik, hogy: ki ez itt?” Meg nekem is tettek ilyen döbbenetes vallomást, lehet, hogy megpróbálom leírni majd, mi volt, frissebb élmény és megrázóbb is volt, mostanra kezd tényleg letisztulni az egész. És az is kellett hozzá, hogy fél évre teljesen megszakítsak minden kapcsolatot az illetővel.
KedvelésKedvelés
Fortalesa, van kedved esetleg elmesélni az esetet? (Lent.)
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: mi mindent őszintén megbeszélünk az én mucikámmal | az igazi. hamisítják!