Először is, összekészül, Mindenféle Szükséges Holmikat helyez a táskájába Bővebben…
arról, hogy mivel tölti Nyuszi a mozgalmas péntekjeit
1
kiállítás címkéhez tartozó bejegyzések
egy napod a fővárosban
Támogató Július 2.
Ha van szabid, ráérős délutánod, ha máshol laksz, de ideutazol, ne hagyd ki a Manifesto kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában.
Ami egy filminstalláció. Ilyen talán még nem is volt itt. Egyszerre és mindenhol szól a tizenegy rész tizenkét vásznon. Amikor egyszerre hangzanak fel a recitatív részek…!
https://www.youtube.com/watch?v=VWzHVroUNA8
Itt Ascher Tamás méltatja:
úgyis netezel – frissítve
Az úgyis netezel kulturális kezdeményezés, egyelőre egy-egy fecskéké, majd mozgalommá nő, és nyarat csinál. Az úgyis netezel annak beismerése, hogy nem csak a sokat korholt kamaszok, hanem mi is, úgyis folyton a képernyőt nézzük, kattintgatunk. Hát akkor miért ne értelmesen, igényes tartalmakra…?
Rendszeresen jönnek az izgalmasolvasmány-linkek, film- és könyvkritika, helyesírás-gyakorlás, mozgószabályelsajátítás-tökéletesítés, valamint a rég ígért műveltségi és irodalmi tesztek, szellemes kérdések, melyek megfejtéséhez használhattok megint csak internetet (de előszöür próbáljátok anélkül!). Úgyis netezel!
Kedv, lelkesedés, önfeledtség alapján, derűre hangolva, és témát, linket, rövid filmkritikát beküldeni is lehet. A lényeg, hogy reggeli kávé mellett, vonaton ülve befogadható terjedelmű, blogra való, és a magas kultúra körébe tartozó, frappáns, emlékezetes darab legyen.
2026. július: folytatom a rovatot.
Irodalmi teszt:
Egy kis segítség az alapokkal: a jeletésátviteles szóképek két nagy csoportja a metafora és a metonímia. A metafora hasonlóságon alapul, a metonímia érintkezésen (hely, rész-egész, anyag, ok-okozat), “stílushatása a kifejezendő és a kifejező közti távolság által kiváltott feszültségtől függ.” A Fazekas irodalmi enciklopédiájából.
A kvíz:
QR-kód:
Pár nap múlva feloldom a megfejtéseket, most csak százalékot látsz a végén, a siker (passing score) csak a 100.
hősök, áldozatok, erőszak
Mostanában azon filózom, hogy jobb emberré tesz-e a trauma. Ez egy erkölcsi–elvi típusú poszt, tele dilemmával, reflexiókkal, és nagyon szívesen megvitatnám Lobsterrel mindezt.
Ilyesmiről volt már szó (de hát miről nem volt öt év alatt?): hogy mi magunk bánjuk-e azt, ami velünk történt, amibe oly könnyű szívvel belementünk. Talán ez a poszt a leginkább rokon a maival: a szenvedésnek nincs romantikája. Írtam arról is, hogy teher alatt nő-e a pálma, s hogy kívánnánk-e mindezt a szenvedést a saját lányunknak. Ez mindig a tesztkérdés, a lányunk. Mert lehet, hogy magadat kevésbé szereted, a saját szenvedéseidet romanti- és bagatellizálod, nosztalgikusan szemléled, lehet, hogy azt gondolod, szükségszerű annyi kín, ami neked jutott, sőt, jobb emberré tett – és lehet, hogy tévedsz.
Vajon mikor van hamisság és manipuláció abban, ahogyan a szenvedéseinkről szólunk?
Nekem bajom van például azzal – beriaszt az érzékelőm –, amikor valaki a traumájával harsánykodik. Morális, írói és emberi ízléstelenségnek gondolom a vádaskodó, hatásvadász cikkeiket. Bővebben…
én minden filmnek tetszem
Kultúra. Rég írtam filmről, színházról. Most az a fless, hogy az idő múlásával éppen nem finnyásodom, hanem egyre jobban érzem a kultúrproduktumokat. Nem azt várom, hogy engem márpedig a pénzemért szórakoztassanak, lepjenek meg, hanem elbűvöl az alkotó szándéka. Átálltam az ő oldalukra, mióta végképp blogger lettem. Hülye, finnyás, értetlen nézők. Mondjuk nem is a Krampuszt választom, az is igaz.
Két kiállítás és két film röviden, majd egy színházi premier ürügyén hosszabban a “jé, ezek élnek még?” élményről. (Régen, az ezredforduló tájékán sokat jártam premierre, mert vittek.)
Ludwig Goes Pop, The Eastern Story, Ludwig kiállítás Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 