mi bajuk a nőknek? 2. – az antifeministák szerint

Avagy: mi a baj a nőkkel. Sőt, még csavarnak is egyet: ez az egész, ami most van, lett, a nőknek rossz. baj van, régen nem volt semmi baj, de ezt a mostanit maguknak köszönhetik!

Az antifeministák tehát nem arról panaszolkodnak, hogy az ő érdekeiket hogyan sérti a feminizmus (és bármi, ami nem áll a kontrolljuk alatt, nem értük van). Pusztán a saját előnyeiket siratni túl átlátszó volna. Inkább ravaszkodnak: érvelésük szerint a feminizmussal a nők jártak rosszul. Azt hitték, jó lesz nekik, de hát önnön érdekeikkel sincsenek tisztában. Kellett itten felrúgni a jól működő rendet, olyasmire vágyni, ami nem való a nőknek! Kis buták. Vannak persze az ártatlan, 1.0 nők, akik ezt az egészet nem is akarták, ők a többiek hangoskodása miatt szívnak. Vagyis: mindaz, ami a nők jogegyenlősége, szabadsága, életminősége, tudatosodása ügyében az elmúlt százötven évben történt, igazából rossz nekünk, tönkretett minket. Hahaha!

Drámai színekkel vázolják a jelen válságot, de az ábrázolásban nem ismerhető fel a valóság. Ahhoz olyan (gyűlölködő és ellenérdekű) szemüveg kell. Honnan veszik, hol látnak vajon ilyeneket? És azt miért nem látják, amit az érintettek állítanak? Miért nem érdekli őket, hogy a nők mit szeretnének?

Fenyegetnek. Tanulsz, jó állást akarsz, karrierista vagy, és nem nézel fel a férfira? Majd jól egyedül maradsz. Szexelsz itten összevissza, netán élvezni is mered? Nem fognak többé tisztelni, használnak és elhajítanak. Régen bezzeg volt tisztelet…! Véleményed van? Megosztanád a házimukát? Senki nem akar egy rikácsoló nővel együtt lenni. Nem a konyhában ügyködsz? Elveszted legfőbb vonzerőd! Senki nem adja majd neked a nevét, a státuszt. Nem gyűlölöd a migránsokat, netán egzotikus férfiakról fantáziálsz, a savószemű nyálcsorgató meg nem kell? Majd jól megerőszakol az ISIS.

Ehhez járul a végtelenül leegyszerűsítő, mesebeli múltkép (működő házasságok, vidám aratás, sírig tartó tisztelet), esetleg a kirekesztő, gyűlölködő kereszténység, de főleg az esszencialista okosság. Az erőszakot és az erőforrások bitorlását mentegetik azzal, hogy férfit és nőt lényegileg különbözőnek állítják be. Nem lehet másképp, hiszen a férfiak racionálisak, ők teremtik a rendet és a civilizációt, szexre vannak huzalozva, faszfeláll-észmegáll, joguk van a szexhez, vizuális típusok, ne hergeld őket a létezéseddel. Szeretik a változatosságot, a nők viszont nem. A férfiak adják a nőknek a jogokat és “engedik be őket” a munkaerőpiacra. Az erős férfi érzékenyebb is: önérzetét nem szabad bántani. Ha felingerled, ne csodáld, hogy harap. Ők persze úgy mocskolódnak meg manipulálgatnak, ahogy jólesik (és ezt a magukat érzékenynek, felvilágosultnak mondó férfikommentelők is előadják itt…). És persze a papírmasé evolúció: mamut, tigris, szakóca, bogyók, tűzhely, párzás, barlang, TEHÁT ettől ma rendben van a visszaélés…

A polarizáció, a vagy ők-vagy mi csikorgó, karcos érvelése, a háborús retorika, gyanakvó, tragikus, fenyegető tónus elidegenít és egymás ellenségeivé tesz. Drámai jövőkép, a nyugati civilizáció vége, a fehér ember kihalása, magányos, szexkütyüikbe ejakuláló, “saját útjukat járó” férfiak, és macskáik között holtan talált, elaggott szinglik…

Minek rontja a szép szemét az a sok csinos lány?

természetellenes. dolgozok. karrierista fajtája tetten érhető.

(Krasznai Zoltán, a Boszorkányvadász című katolikus–nőgyűlölő blog szerzője, aki már többünkre rászállt.)

És pont a legnyüzügébb, rosszul képzett és rosszul kereső, sodródó, semmit fel nem találó, maguk után össze sem takarító férfiak harsognak a dicső férfias tulajdonságokról. Az asztalra csapás, dühöngés pedig méltó és igazságos, a természet rendje: pompás, sebzett oroszlánok ők. Folyamatosan emlegetik, fenyegetésképp, de csodálattal, afféle mártírként is a szexuális frusztráció által motivált öngyilkos mészárlókat, mint akik “megmutatták, mekkora a probléma” – ha nem vigyázunk, ha nem viselkedünk, egyre többen lesznek. A nők akarták így, tetszett volna máskép bánni velük.

Az antifeminista érvelés lényege, hogy a nők mindenestül más fajta, érthetetlen lények, másképp működnek, más szabályok vonatkoznak rájuk, irracionálisak, és ugyanez a jóindulatú szexizmus alapja is. A nők nem is tudnának mit kezdeni a férfi = ember jogaival, javaival, nem érdekli őket, nem is való nekik. Eközben mi itt következetesen arról beszélünk, hogy emberi lények vagyunk, a nemiség másodlagos is, konstrukció is, és azt csak belénk verték, hogy a hetero, ép fehér férfi és az ő érdeke a default. Pont úgy vágyunk örömre, szabadságra, pihenésre, sikerre, jobb melóra, pont annyira idegesít a gyerek, pont úgy elégeljük meg, ha nem lehetünk önmagunk, és pont olyan jól áll nekünk a szabadság, mint bármely emberi lény, aki el meri hinni: megérdemli. Továbbá, nem akarunk senkit kiszolgálni, megmenteni, anyja helyett anyja lenni, érzelmi támaszává válni, és ezek miatt sem kívánunk magyarázkodni vagy bűntudatot érezni. Pedig ha ezt nőként mondod, akkor önző vagy.

Figyeljétek meg egyébként, és most egy fontos bekezdés jön, hogy minden olyan ideológia, amely hatalmi pozícióból akart bántani valakiket, úgy kezdte, hogy részletesen, éveken át taglalta, egyészen az agymosásig, hogy azok a mások mennyire mások. Mások is, rosszabbak is – nekik nem jár méltányos bánásmód, megértés, humánus minimum. Nem csak az van itt, hogy a másik csoportnak más az érdeke, és ettől ellenség, hanem: ezek állatok! A jogokkal, a lehetőségekkel nem is tudnának mit kezdeni. Segíteni is minek: ezek csak eltüzelik a parkettát, levágják a naposcsibét, összepisilik az utcát. A jelenség neve: dehumanizáció. (Ezt éppenséggel a tüntetések kapcsán is szóvá tettem, azokra reagálva, akik Puzsért, Ádert gyalázzák, passzióból írnak fölöslegesen sértő, trágár dolgokat. Az érdemi kritika, a kiállás nem jelenthet nemtelen mocskolást.)

Ha idegenkedsz tőle, ha eltávolítod magadtól, nem fogod sajnálni, könnyebben fogsz rá fegyvert, de legalábbis nem bánod, ha elhurcolják, ha mások bántják. Oksanen (amúgy elég gyenge) regényében, a Normában a skandinávok ukránokat, románokat, thaiföldieket, a thai-ok vietnamiakat vagy burmaiakat, a japán megrendelő pedig (majdnem) egy finn nőt használ béranyának. Akiben nem látod meg a közös emberi lényeget, azt hajlamos leszel bántani – vedd észre, amikor ezt hergelik benned. Ő nem olyan, mint mi. Minek jött ide? Zsidóság, migránsok, cigányok. Hangulatkeltés, társadalmilag tolerált hazugságok, rágalmak, gyanakvás, erőszak. Ilyen az ellenséges nép asszonyainak megerőszakolása, a feketék rabszolgásítása, vagy az afrikaiak értelmi képességein való gúnyolódás is.

További antifeminista vádak, de ez már összekeveredik azzal, hogy nekik mi a bajuk a nőkkel, mit “elégeltek meg”:

A női promiszkuitás: kiszabadult a szellem a palackból. A nőknek a házasság előtt (vagy helyett) túl sok partnerük volt, utána már nem élmény a monogám házasság. Elkopik a lelkük, elhasználódnak, nem akarnak hűségesek lenni.

A nő jogtalan előnyöket szerez, amíg fiatal, kihasználja a vonzerejét, de negyven fölött rájön, hogy nincs ingyenebéd, és le kell valamit tenni az asztalra. A szexet érdekalapon, eszközként, lélektelenül használják, egy darabig akármikor füttyentenek, találnak partnert, aztán megöregszenek, és jön a pofáraesés.

A túl magasra tett léc: a nők elvárásait nem lehet teljesíteni, semmi se jó nekik. A velük rendes férfiakat igába hajtják. Bétákkal nem akarnak leállni, ha mégis, megcsalják, kifosztják őket, és továbbállnak. (Bezzeg régen…!)

A nő szexmegvonással büntet és érvényesíti az érdekeit. Erről Lobster: Nincs olyan, hogy szexmegvonás

A családonbelülierőszak-vád sem más, mint a férfi zsarolása, ellehetetlenítése, koholmány. És: persze hogy indulatba jön az a jóember, ha hergelik… egymást biztatják, ne légy papucs!

Hasonló vád: a nő szándékosan kihívó, öltözködésével férfiakat gyötör, friend zone-ban tartja őket.

A nők befurakodtak a munkaerőpiacra és a felsőoktatásba, okoskodnak, túl nagy a szájuk, molesztálást kiabálnak alaptalanul, és más nőket is “megfertőznek”, akik ezután már soha nem lesznek boldogok.

Öntudatos férfinak az ilyen nő nem is kell, ők kiszabadultak a pina fogságából, így a nők macskáik között, egyedül fognak megdögleni. Az analóg nő amúgy sem nem vonzó a férfiaknak: van már guminő, szexrobot, nemsokára egyeduralkodó lesz. Semmi esélyünk!

És így tovább.

Sem a feminizmus, sem a régi “rend” nem oldja meg az antifeministák problémáit: hogy mélyen frusztráltak, és úgy érzik, lemaradtak valamiről, ami nekik járna. Alanyi jogon remélnek dicsőséget, öntudatot, vonzerőt, elfogadást, szexet, és ha ez nincs meg, nem magukban keresik az okot, nem is a társadalomban, nem a mindezt előlük elhappoló, sikeresebb férfiakban (bár rájuk is féltékenyek), hanem az anyjukban és a nőkben, akik átnéznek rajtuk, akiknek nem kellenek.

Egyébként: miért haragszik mindenki az anyjára, és nem az elegánsan távol maradó vagy rejtetten agresszív, felelőtlen apjára? EZ MAGA a nőgyűlölet, mindenért az anyákat hibáztatni.

De nincs baj: ezek a mai, “fertőzött” nők immár nekik sem kellenek, ők függetlenek, a saját útjukat járják. De azért megjegyzéseket tesznek az öltözékükre, kivel szexelnek, mit csinálnak. Figyelik és zaklatják őket, hosszú posztokban elemzik őket, és sérelmezik, hogy ezek a nők nem állnak le velük vitázni, “gyávák”… egyszerűen nem képesek elszakadni.

All in all: mi basztunk rá a legjobban a feminizmusra, kellett nekünk ugrálni! De most már mindegy. Ne mondd, hogy te így érzed jól magad, és tízszer annyit keresel, mint anyád… vagy mint ezek a férfiak.

Én mindig a legviccesebb, legnyomibb, szélsőséges megnyilvánulásokat hozom illusztrációnak, mert ezek élesen világítják meg a logikát, de ne nyugodj meg azért, ha a férjed, a barátaid részegen sem mondanak ilyeneket. Enyhébb formában ugyanezt közvetítik azok, akik csak gyanakvóak, akik szerint átestünk a ló túloldalára – mindazok, akik nem tudatosak és önreflektívek.

Összegzés holnap; a poszt első része itt olvasható: mi bajuk a nőknek? 1. – magazinék

A szerző, egyébiránt kutyatulajdonos, fenntartja a jogot, hogy a magány ellen, családtagként, netán gyerekpótlékként állatot tartókon, a jószágot fotózó, a képeket folyton posztoló személyeken maga is erőst furcsálkodjék.

 

 

28 thoughts on “mi bajuk a nőknek? 2. – az antifeministák szerint

  1. “A szerző, egyébiránt kutyatulajdonos, fenntartja a jogot, hogy a magány ellen, családtagként, netán gyerekpótlékként állatot tartókon, a jószágot fotózó, a képeket folyton posztoló személyeken maga is erőst furcsálkodjék.” Jaj, igen.
    Amúgy a poszt nagyon jó.

  2. Ezek az írások annyira mélyenszántóan igazak, hogy nem csoda, ha okádó gyűlöletet váltanak ki a megértésre érdemtelenekből. Nagyon erős vagy és ez szuper.

    • A “dehumanizáció” fogalma és az azt kifejtő bekezdés nagyon fontos! (A többi is erős és világos okfejtés, nyilvánosságot érdemel.)

  3. Visszajelzés: fan club | csak az olvassa — én szóltam

  4. Hogy áhítják, remélik és sóvárogják, hogy én olvasom a blogjukat (ugyanebben a kommentfolyamban…).

    A közszereplőket nyilvánosan gusztálgató KZ már nem dolgozik az állatorvosi egyetem könyvtárában. A próbaidő alatt megváltak tőle. Nem annyira okos, mint amennyire magabiztos, úgy tűnik.

  5. majd biztos időt meg akkut szánok nőgyűlölő videó megtekintésére. és aztán a homlokomra csapok: jé, milyen igaz….! jé, hát nem is az egyéni kudarcodat projektálod, meg kuncsorogsz egy nő figyelméért…
    így képzeled?
    mit könyörögsz itt?
    menj már máshova, ez zaklatás.

  6. Kedves Éva!

    Csak mostanában kezdtem olvasgatni a blogodat, vele egy időben a férfihangot meg egyéb hasonló weboldalakat. Állást foglalni még nem sikerült a témákban, túl sok a személyeskedés, a gyűlölet, a pökhendiség mindkét oldalon, tán majd egyszer sikerül, ha elég sokat olvasok mindkét oldaltól. Szeretnék kérdezni is: Van olyan cikked, amelyben választ is adsz az antifeministák vádjaira? Szívesen elolvasnám, de eddig nem találtam. A legtöbb cikkedben úgy láttam, hogy feldobsz egy témát, írsz róla véleményeket, de mintha azok megválaszolatlanul hagynának sok vádat, amelyet az antifeministák megfogalmaznak. Persze senki sem követelheti rajtad azt, hogy Te figyeld, hogy ők mivel dobálóznak, de egy ilyen összegző cikk után gondoltam, hogy lesz minden egyes “beszólásukra” valamilyen okfejtés.

    Olyan érzésem van, hogy mindkét tábor képviselői elbeszélnek egymás mellet, s így csak véleményeket olvasni, de nem megoldásra törekvést.Ezért nem halad sehova a másik fél megértése. Köszönöm a válaszod.

    • Szia, örülök, hogy idetaláltál, üdv a blogon! Ezt már többen sérelmezték, de jól látod: nekem a blog szívügyem, szenvedélyes, megélt, engem érdekő témákat írok meg, vagy amihez a szimatom elvezet (“erről nem beszélnek”), tehát eleve sem azért kezdtem a blogot, hogy ilyen zörgős szópárbajokban részt vegyek, és azóta sem jött meg a kedvem hozzá. “Hivatalosan”, feministaként sem érzem feladatomnak, hogy rosszakaratú, álneves, ellenséges, múltba visszarángató, valóságtorzító, traumáinkat leszóló, szex címen erőszakoló, udvarlás címén molesztáló, vita címén manipuláló, irreleváns módon személyeskedő emberek szerepeljenek az életemben, “tágítsák a látókörömet”. Ehhez követem is kéne az írásaikat, aminél kapásból tudok kétszáz értelmesebb tevékenységet, amire nem jut időm, figyelmem. Én amúgy is kezdeményezni szeretek; ha reagálok, akkor csakis egyenrangú, nívós tartalmakról lehet szó. Nem érdekel az elméletieskedés, önsajnálat, nyafogás, vádaskodás egyik oldalon se.

      Az olvasó dolga leszűrni a lényeget, a saját összképedet kialakítani a különböző véleményekből.

      A feminizmus és antifeminizmus egyébként nem is valami szimmetrikus jelenségpár és egyenrangú felek vitája, aminek a végén majd meglesz az eredmény, és szépen, konstruktívan kiegyezünk, miközben középen figyelnek a mérsékeltek, bár sokan így gondolják, ez anivitás. a netes antifeministák netes erőszakolók többnyire, és ráakaszkodnak az emberre. Az érveik sajnos annyira gagyik és gyűlölettelik, hogy azokkal pont úgy nem foglalkozom, mint a kurucinfóval sem, tehát nem is olvasom. Önként helyezték kívül magukat a demokratikus normákon.

      Ez amúgy sem elméleti blog, hanem személyes, és, mivel nekem a hazai feminizmus több képviselőjével is kibékíthetetlen elvi ellentéteim vannak (áldozati feminizmus, abortusztéma, fat acceptance, kötődő nevelés, transzmozgalom), egyre kisebb részben írok feminista témákról.

  7. Kedves Éva!

    Náhány hónapja találtam rá az oldaladra. Akárcsak a fenti hozzászóló, én magam is érdeklődöm a feminista-antifeminista viták iránt. Szerintem az antifeministák jóval többek rosszindulatú trolloknál, amint módjuk nyílna bevezetni egy diktatúrát, bevezetnék. Léteznek olyan közösségek (nem tudom, ez mennyire elterjedt vagy általános), melyek a nők szabad párválasztásától ingerült férfiaknak szexrabszolgákat osztogatnának. Ezt onnan tudom, hogy nekem is sikerült összefutnom Krasznai kommentjeivel. Bár ne így lett volna. Ezt is ő írta:

    “Szerintem ez úgy működhetne, ha az állam kialakítana és működtetne egy állami prostitúciós rendszert, vagy inkább egy állami ágyas rendszert. Ez úgy nézne ki, hogy az állam minden olyan férfi mellé, aki szexuális frusztrációban szenved, kiutalna egy ágyast. Az ágyas, a férfi és az állam között köttetne egy szerződés, mely meghatározná a feltételeket, a bért, és az összes többit. Az ágyas összeköltözne a férfival, és annak teljesítené minden kívánságát. Vagyis az egész ágyasi pozíció meg lenne hirdetve, és nagy valószínűséggel ebben a nagy szegénységben és munkanélküliségben lennének is rá jelentkezők.”

    Nem tudom, hogy olvastad-e “A szolgálóny meséjé”-t vagy láttad-e a filmadaptációját. Félelmetes a hasonlóság. Egy dolog, ha az adott tábor nem demokratikus. De mi lesz, ha radikalizálódni fognak?

    • Köszi, hogy ezt megírtad, lenyűgöző. De ne nézz hülyének, légyszi. Provokálsz, de engem nem érdekel a téma, mert meddő és piti. Bukott, senkinek nem kellő férfiként berontani álló fasszal egy női napozóba…? Tudjuk, hogy provokáció és tisztán látjuk, hogy mi a cél.

      Ezek az emberek nevetségesek és frusztráltak, elbuktak a saját életükben. Sóvárognak és gyűlölködnek, bűncselekményekről és alkotmányos jogokat lábbal tipró elnyomásról fantáziálnak – nekik ennyi jut. A nagyívű állításaik, az elméletek, a morális pánik, a szexről írottak, a nők démonizálása, a faszkörhinta vádja, a zaklatás és az erőszakoskodás mind a lúzerséget leplezi. Évek óta arra próbálják használni a roppant érdekes személyemet és a saját, befulladt szar oldalacskáikénál jóval nagyobb olvasottságomat, hogy legyen valami feszkó, reakció, elterjedjenek a tanaik, kellemetlenkedhessenek minél szélesebb körben. Erre engem NEM fognak használni. Nem partnerek, nem netes kollégák, nem ellenfelek, hanem élősködők.

      Nem tudom, mi lesz, de én nem félek, mert ők marginálisak, és minden ép psziché átlát rajtuk. Én nem elméletieskedem, hanem megkerestem a boldogságomat és önazonosságomat: értelmes, közösségteremtő, intellektuálius és éleminőségjavító projektek sorát hoztam létre. Miért foglalkoznék, vitáznék egy olyan leselkedő lúzerrel, akit egy 85 ezres nettójú segédkönyvtárosi állásból is kirúgnak, mert azt a munkakört se képes ellátni. Szerinte a nőknek nem kéne egyetemre járniuk… :DDDD

      Ha recskázna, mindig van nálam nejlon, szólj neki. Kutyakaki összeszedésére használom, de tiszta.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s