hajduk károly, az atipikus

Emlékeztek még a Susotázsra?

Meg az Újratervezésre?

Pénteken láttuk Lőrinccel a rendező, Tóth Barnabás új nagyjátékfilmjét, az Akik maradtak címűt. Magyarország ezzel a filmmel nevez az Oscarra a nemzetközi szekcióban. Hogy jelölt lesz-e, az majd januárban derül ki, mondja a fiam.

1948-ban vagyunk, tehát nem háborús film, nem is holokausztfilm, kerül minden konkrét képet, múltidézést – de túlélőfilm.

Amit látunk, az képvilágában, vágásaiban nagyon profi, színészileg közel zseniális, tárgykultúrájában, tereiben pontos és hangulatos, sosem giccses (Rajk László! a Rajk-per évét rendezi be); nagyon érzelmes és kicsit vad; sokszor ironikus és pompás humorú, hogy a hatalmas giccsfolyamon szárazon vigye át “a szeretet gyógyító ereje” slágertémát. Kis hétköznapi részletek, gesztusok, teendők, az ezekben megjelenő harmónia és érzelemtömeg – ez a film erőssége. Az alapanyag F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve.

A két színészarc nehezen feledhető: Szőke Abigél engem első pillanattól megvett, azonnal megvolt a karakter, semmi akart, eljátszott jellege nem volt. Hang, arc, rezzenés közelről szinte végig, minden gesztus önazonos. Hajduk Károly pedig az atipikus színészzseni (ez házi használatomban azt jelenti: színműs felvételekor, ifjan nem kifejezetten nézik ki a karakteréből a klasszikus drámai, szerelmes főszerepeket, mégis főszerepekre termett mint nagyszerű groteszk, intellektuális, aszexuális vagy lázadó figura). Volt ő Bece a Portugálban (minden idők legnagyobb színházi szériájában – Dévai Balázs után játszotta), volt Don Juan; filmben Sopsits Árpádnál martfűi rém, az idei Filmhéten Cibulya Nikol kisjátékfilmjében egészen kitűnő Irinyi János, magányos, nonkonform géniusz. Sőt, most Liliomot játszik ifj. Vidnyánszky rendezésében Szilágyi Csengével és Eszenyi Enikővel, ami egészen különleges értelmezés, hiszen Liliom karizmatikus, antiintellektuális, izzadságszagú, excentrikus dúvad.

Hajduk Károly mindig sokat hallgat, lassan mozdul, sokat néz – sokat mond. Bár az alaphelyzet igencsak problematikus, e filmben a színészi munka és az említett karaktere által elhiszem neki, hogy nem kell aggódni, neki sem tusakodnia a, hogy kell ezt mondani, késztetésekkel. Minden csupa érzelem, intellektus és felelősségvállalás, egész pontosan: nincs neki merevedése, vagy ha van is, nem gond, amikor egy ágyban alszik a kis koraérett túlélővel. Ennek megfelelő a “helyes asszony”, Simkó Katalin figurája is: így válnak a negyvenes, már nem szenvedélyes szomorúak ellenpontjaivá, magává a jövővé a vibráló ifjak, a következő generáció. Szőke Abigél-Klára partnere ebben a virtuóz Horkay Barnabás, a sportbarát és pojáca, akitől tavasszal a Baalban, Horváth Csaba monumentális Pesti színházas produkciójában esett le az állam. (Most zavarban vagyok, mert biztos, hogy benne volt, de nem találom nyomát.)

A dramaturgia (vagy a túlvágás, a feszesség igénye ez?) hibája a filmben több elvarratlan szál: nem tudjuk meg, mi lett az iskolai botrány következménye, nem folytatódik a besúgás és az üldöztetés szála. Úgy látszik, könnyen megúszható, el lehet tőle tekinteni, így tétje sincs, csak mulandó külső fenyegetés a meghitt, sértetlen érzelmi univerzummal szemben, amelynek oly természetszerűleg lesz része régi nagy kedvencem, a nagy-nagynéni Nagy Mari. Szegény Soma Mamagésa viszont olyannyira nem színész, és annyira fölösleges az a jelenet is…

1953. március 5. mint hepiend pedig arra emlékeztet, amikor a klímakritikusok kivágják a hőmérsékleti meg aszálygrafikonokból a szelídebb részt, mutatván: nincs itt semmi probléma. Jó elhinni azon a vasárnapon, de senki nem ment itt utána sem szabadon Bécsbe. Alig négy évvel később a fél ország kivándorolt, börtönbe került vagy öngyilkos lett.

Az érzelmi főtéma, a két főszereplő viszonya igazi drámai alapanyag, de így is fejvakarós, ez az igazi nehézség. A metoo után roppant nehéz érvényesen beszélni egy meglett férfi gondjaira bízott gyereklányról, az egész apakomplexuson alapuló, megrendítően intim kapcsolatról. Nagyon kell mondani, hogy de ez itten, kérem, tiszta és etikus, csupa érzelem, ne tessék rosszra gondolni. Hát ki az a felületes kispolgár, aki a szeretet gyógyító erejét összetéveszti holmi alantas szerelmi vággyal? A válasz: maguk a főhősök, mint az kiderül a dramaturgiai csúcsponton. Ezért kell Hajduk Károly speciális, rezervált, mélyhűtött jellege, de meg a problémát nem oldja. Aztán, összetéveszti még (érzelmes felmentést keres rá) az összes apakomplexusos női néző és gyakorlatilag minden potens férfi is. Nem kell ehhez pedofilnak lenni, és ami a lényeg: a vágy nem is alantas. Mert az igazi döbbenet, amelyben a heves érzékiség fogan, mindig a léleké.

A szépséges narratíva, “egy kamaszlány és egy középkorú férfi egymásra találásának megható hangvételű története” (uramisten…) senkit nem ment fel: továbbra se aludjunk egy ágyban a nevelésünk alatt álló kiskorúval, mert hatalmi különbség esetén mindig erkölcsi a probléma, akkor is, ha a férfi éjszakáról éjszakára “kibírja”.

Igencsak át van ez a helyzet romantizálva, lélektanilag mesterséges ez az ártatlanság, művészileg-emberileg nem mutatja meg a lényeget, és ez megoldhatatlan probléma. Nekem azért is volt nagy élmény a film, mert másnap úgy alakult, hogy home movie keretében néztük meg a Leon, a profi című kultuszfilmjét Luc Bessonnak: lélektanilag azonos a helyzet, hasonlóan nehezen feledhető arcokkal. És ott nincs kecmec, Leonnak meg kell halnia, csak ez lehet a feloldás: semmi más esélye nincs, hogy a történet elérje szenvedélyes és hiteles csúcspontját, de mégse vessük meg a címszereplőt. Így is szép, nagyszabású és hat az Akik maradtak – reméljük, a tengeren túl is így gondolják.

Akik maradtak, 83 perc, forgalmazza a Budapest Film

https://port.hu/adatlap/film/mozi/akik-maradtak–akik-maradtak/movie-212036

Bemutató: szeptember 26.

12 thoughts on “hajduk károly, az atipikus

  1. “A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól?”
    F. Várkonyi Zsuzsa

    Kedvelik 2 ember

    • “…a társadalmi környezet gyakran szkeptikus, ellenséges, gyanakvó, hiszen a csekély számú nyílt ellenálló jelenléte: hallgatólagos erkölcsi szemrehányás, bármennyire igyekezett az ember kerülni a helyzeteket, amelyekben ezt így lehetett érezni.

      Nem arról volt szó, hogy miniszterek vagy mifenék legyünk, hogy „átvegyük a hatalmat”, hanem arról, hogy mi az igazság, meg arról, hogy az igazságot célzó, versengő nézetek nyilvánosságra kerüljenek, hogy az önkény gépezete ne működjék annyira olajozottan, s a rendszer történelmi bűneire – akárcsak jelenkori elnyomó intézkedéseire és hatalmi visszaéléseire – fény derüljön.

      Függetlenül attól, hogy engedélyezi-e a hatóság, vagy se. Kihívóan – nyilvánosan – élni az emberi jogokkal, mondta Kis János.”

      https://merce.hu/2019/09/14/tgm-meghaltatok/

      Kedvelik 1 személy

  2. Én a film elején úgy értelmezem az Olgival való telefonbeszélgetést (“ha az erkölcs vagy a józan ész nem is tartana vissza, én akkor is már másik kategória vagyok, ha érti”), hogy Aladár elvesztette a ferfiasságát, tehát nem kell kesztetesekkel küzdenie, meg nagyobb a veszteség és az űr. Ezt igazolja a későbbi tarsvalasztasa is.

    Kedvelik 1 személy

      • Lehet ez is, az is. Mengele sterilizált embereket, látjuk a tetoválást a karján. De lehet csak a trauma hatása is, ezt támasztja alá, hogy végülis megnősült később (bár azért egy olyan nőt választott, aki maga is traumatizált és a gyerekszülési korból is kifutott). Ez egy diszkrét film, a nőgyógyásznál is csak a “nagylány” szó hangzik el, pici utalásokat kell kihámozni.

        Kedvelés

      • Kicsit erős mellékszál volna ez a Mengele, más utalás nincs rá, inkább az impotenciára gondol. Az sem mindegy, hogy terméketlen-e valaki, vagy merevedésre képtelen.

        Kedvelés

      • Én úgy értelmeztem a jelenetet, hogy itt alkati, kulturális háttéréből is adódó lefojtottsághoz társul a trauma hatása, és a telefonba mondott félmondatos magyarázkodás nem valami konkrét beavatkozásra utal (ahhoz túl könnyen kimondott), hanem a trauma miatti lefagyottsághoz, libidóhiányra, és inkább az “ezen én már túlvagyok” van benne.
        Szerintem nem azért választ hasonló traumát átélt, nem “szülőképes” nőt, mert terméketlen vagy nemzőképtelen, hanem mert olyasvalakit keres, aki megérti a helyzetét, és aki nem hoz saját gyereket vagy közös gyereket a “nevelt lánya” mellé, akit ebben a szerepben akar megtartani. Ráadásul a megkeresett nővel volt is egy pillanatnyi érzelmi kapcsolódása, amikor a vizsgálat közben a nő elsírta magát, és nagyon pontosan meg is fogalmazta, miért. És mivel ő a vőlegényét veszítette el, a feleség kitörölhetetlen emléke is érthető a számára.
        Akkor keresi meg, amikor a nevelt lány már valóban nagylány, és nemcsak hozzábújik, de csókolgatni kezdi, valódi kísértés lehet neki is e jelenet, és ezt a tiltott utat akarja elzárni azzal, hogy tudatosan partnert keres, de olyat, aki nem veszélyezteti, hanem éppenhogy megszilárdítja az “apa-lánya” kapcsolatot.
        A férfi tudja, hogy a lány belékapaszkodása, rajongása nem igazán neki szól, vagy legalábbis az erotikus, fizikai vonatkozása nem, és fel akarja ebből szabadítani a lányt és saját magát is. Tudatos, nagyon racionális, végiggondolt döntés, de benne van szerintem az is, hogy rájön, tud újra érezni, érzelmileg és fizikailag is talán tud újra valakihez kapcsolódni.

        Szép kontraszt a film zárójelenetében a fiatalok kitörő lendületével szembeállítva a középkorúak visszafogottsága, rezignáltsága – nekem most ezt így végiggondolva a Szőke volt, aztán barna lett Cseh Tamás-dal utolsó sorai jutottak róluk eszembe.

        Tetszett a film, azal együtt, hogy én is azt érzem, hogy egy olyan klasszikus ideált mutat fel, amely ritka, ma nem is igazán elképzelhető. És elválaszthatatlan háború és a haláltáborok friss élményétől. A főszereplők közötti kapcsolat olyan közös, kollektív, egyértelmű tragédiákra és traumákra épül, amit fél szavakból, gesztusokból is megértenek – nem mételyezi még meg őket a generációkon át húzódó elhallgatás és nem rejlenek a háttérben zavaros egyéni és családi problémák. Mindkét főhősünknek fotóalbumszerűen szép, harmonikus családja volt, kizárólag külső erők rombolták szét idilli világukat brutálisan. Ők maradak, és a film bemutatásában tiszták maradtak, de vajon hányan maradhattak tisztán valóban…

        Kedvelik 2 ember

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.