mi hír minálunk

Elkészült a Szöveg! Dobpergés. A dokumentum, amelyről itt írok. Nem fancy kinézetileg, viszont képek is vannak benne.

Egy lendülettel, három intenzív hét alatt írtam meg, és jó volt írni. Júliusban megrekedtem, mostanra újra könnyen és örömmel írok, és kiegyensúlyozott vagyok. Van benne filmforgatásos, érzelmes, betegségleküzdős, művészes, utazós, románvalóságos sztori. Van, amikor egy tárgy a hős, van, ami szinte mítosz. Van tiszta epika, és van lírai szófűzés, prózapoétika.

Ugye szép?

És folytatom is, ha lesznek újabb jó sztorik (vagy felbukkannak a múltból)!

Antonia folytatódik, pezsegtünk ma is. Heti egy alkalom mindig van, olykor kettő is összejön. Írj, ha csatlakoznál a feminista angol csoporthoz: csakazolvassablog@gmail.com.

(Felmerült az elvi kérdés, hogy ez női csoport-e, és igen, az. Ezt a problémát egyszer alaposan átbeszéltük. Nem volt érdemi férfi csatlakozási szándék sem, és egészen megváltozik a női beszédmód, viszonyrendszer, még tudatos nők és egyenlően viselkedő férfiak esetén is, erről kutatás is volt. Védett tér, és jó ez így.)

Megyünk megint forgatásokra, ha megvolt, mesélek!

Holnap félmaraton, a hó végén felezett SPAR maraton (Orsival), októberben Amszterdamban pedig egész! Nagyon szép az erdő. Igyekszem majd Murakami Haruki edzésmódszerét követni, aki maratonistaként heti hat nap fut tízet. És megyek hunyni most!

Újra robog a kultúrnapló, lassan egyéves az is.

Működik a Ne félj az edzőteremtől! közösség, sőt, nagyon pezseg! Május óta leírjuk, mit edzettünk aznap, ez hatalmas inspiráció és rengeteg új tudás, illetve bulihangulat. Mindenkin látszik is a sport!

És újra indul az évaddal együtt a Kör, a színházba járós csoport:

https://www.facebook.com/groups/591523887966890/

Töltsétek értelmesen és vidáman a napjaitokat, szerelemmel, sporttal, filmekkel. Annyi szépség és felfedeznivaló van!

18 thoughts on “mi hír minálunk

  1. Kedves zaklatók! Mellé.
    Soha a büdös életben nem fogjátok megtalálni a biztos jeleit, hogy van-e valakim, vagy ez itt irodalom, és ha igen, ki az. 🙂 Hányinger, hogy felnőtt emberként így éltek, kifele, aljaskodva. És az is, ahogy igazoljátok magatok előtt: még sötétebbre festetek engem, minden hülyeséget kitaláltok, hogy legyen jogalap ekkora gyűlölködésre, csoportos, névtelen, hazug hajszára. Ti ezzela tudattal fogtok élni, hogy ezt tettétek, és ez az egész szégyen és eltékozolt idő, és a ti szánalmas életetekről vall. Míg ti utálkoztok, írogattok, keresgéltek, én félmaratont futok és reszkettető filmeket, színházakat nézek, egy csomó baráttal, piros a ruhám és nevetünk, és utána összecsókol a főszereplő, és annyira jó minden.
    Miben, hogyan érintene titeket egyébként az, ha velem megint, mégis megtörtént volna a szerelem?

    Kedvelik 1 személy

    • Nem értem az alaptörténetet. Neked tilos szerelmesnek lenni? Van egy szerződésed arról, hogy egyedülállónak kell lenned?
      Miért baj az, ha van valakid, és miért támadási felület,

      Kedvelés

      • Valójában én sem értem. Abszurd. De azért írtam róla már ahhoz eleget (a zaklatásról), hogy ha tényleg érdekel, akkor megértsd. De szerinted nem számít, és ha én megelégelve több évnyi hajszát, kinyomozom és kirakom a névtelen aljadékokat, akkor az egy súlyú azzal a zaklatással, ami ellenem zajlik. Gratulálok.

        Kedvelés

      • Mondjuk azt nem írtam, hogy szerelmes vagyok, csak azt, hogy ha szerelmes lennék mondjuk, azzal nekik mi bajuk lenne, miért tartozik bárkire, mitől rosszabb nekik. Mert ezen megy az ötletelés, hogy az vagyok-e és ki a pasi és vele voltam-e és hol. Nyomoznak. Ami azért elég hideglelős, meztelencsiga-érzés.
        És nyilvánosan csinálják: ezzel zaklatnak egy tökéletesen indifferens, ártatlan embert, írogatnak, árulkodnak a vélt embernek.
        Azért, mert el akarják rontani, tönkretenni. Bosszúból.
        Nem szabad szerelmesnek lenni. Nem csak nekem nem szabad. Anyaként nem szabad, özvegyként, nőként nem szabad. Szívjál csak. Ne merj örülni.
        Azok szerint nem szabad, akik nem élik meg. Alkalmatlan rá a lelkük.
        De tovább is van, ez nem sima keserűség, amit bárki átélhet. Én ugye látható vagyok, jelen vagyok, nyilvánosan írok. Tudni lehet, ki vagyok, és ez így együtt, ha olvasnak is, veszélyes üzem.
        Soha nem gondoltam volna, hogy így működik a “morál”, “a falu szája”. ennyire hazug, aljas.
        Emberekre nagyon erősen hatott a blogom: Angélára, Villőre, Tamásra, Csillára és még sokakra, akik nem ennyire nyíltan próbálnak lejáratni, de kavarnak ők is rendesen.
        Az említettek itt csápoltak, a csillagokat lehozták volna, közösségbe szerveződtek, megfigyeltek, írogattak, szerelmet vallottak, én voltam nekik az érdekes, teljesen rám cuppantak, és ez azzal járt, hogy nem tisztelték elemi módon sem a határaimat. Mint valami vallási vezetőt, úgy kezeltek.
        De maguknak kapartak. Addig volt egyensúly, amíg nem volt feltűnő, hogy a blogom bevételt hoz, meg a népszerűség, meg az ötletek, meg amíg friss gyászú dundi özvegyként lesajnálhattak. Amíg nem volt éles, hogy ők utánzók, közepesek, lusták.
        És amíg nem lett a végzetes nagy szerelmem (2014) egy igen szép férfival. Lesték, kitárgyalták, körülötte sündörögtek.
        És amíg nem volt ilyen nagyon egyértelmű a sport a kinézetemen.
        Valamiben jobb vagyok, vagy szerencsém van, bejön, amit kitalálok, képes vagyok kitartó lenni, nagyon szép emberi történetem van, jól izmosodom, tehetséges a gyerekem, Budán lakom, jó a leggingsem, BÁRMI, nekik meg hiányzik valami (sok minden) az életükből, középszerűek, elromlottak a sorscsapásokban, nyomorgásban, unalomban, pszichés problémákban, és így próbálnak lerángatni engem, ez által erőt megélni.
        Tamás a neve, és szerepel ő is a nevek között. Beállt a szemét módon hazudozó, szarkeverő, nyilvánosan lejárató, célozgató gráciák közé, és hagyja, hogy a B és C kategória nyalja a talpát. Talán tetszik is neki. Aljas rágalmakat mesél nekik a szexről, ami neki a legszebb volt egész életében. Aztán nem érti, mi lett ebből.
        Vagy nagyopn is érti, hiszen tudta, milyenek.
        de ő is irigy, sajnos. Egyszer, két hónapra elhitte: ő is ez a liga.
        És a többiek, a wannabe bloggerek, az “olvastam, de aztán kiismertem”, akikkel amúgy személyes konfliktusom nem is volt, de ők mindent tudnak, megfigyelnek…
        Elég sokat írtam arról, hogy több fronton, régóta (hónapok, évek) megy a lejáratás. Nem a személyes életemben, hanem nyíltan, fenyegetnek, űznek, leveleket írogatnak.
        Te hetykén vállat vontál, mert szerinted kinyomozni, ki szemétkedik álnéven és csapatostul, visszaélve a netes lehetőségekkel, egy súlyú bűn magával a szemétkedéssel. Nem értek egyet. Nem figyelsz, fölényes vagy.
        Amiről beszélek, évek óta zajlik és rendszeresen rám is erőszakolják újabb és újabb álneves e-mailekben, kommentekben.

        Kedvelés

      • “De szerinted nem számít, és ha én megelégelve több évnyi hajszát, kinyomozom és kirakom a névtelen aljadékokat, akkor az egy súlyú azzal a zaklatással, ami ellenem zajlik. Gratulálok”
        Félreértesz, ilyesmit nem gondolok.

        Kedvelés

      • Uhh, most olvastam a második kommentedet, és gondolkodtam, hogy vajon rólam írtsz-e, de végigolvasva azt gyanítom, hogy igen.
        Nem volt rossz szándék a kommentjeimben, kérlek ne lásd beléjük. Egyetnemértés, vélemény, nota bene kritika lehet, hogy volt bennük, de rosszindulat nem.
        Hát, akkor viszlát, nem kívánom az életed nehezíteni, a szövegek minősége és a témaválasztások miatt maradok olvasó, de a fogadtatás miatt nem leszek tovább író.
        ui:
        Privát üzenetnek szánom a fentit, csak nem tudom, hogyan írhatom a fentit, rád bízom, hogy kint hagyod-e vagy törlöd

        Kedvelés

      • Az ignoráns viselkedés, a “nem tudom, mi ez, nem is érint, át sem érzem, de odalibbenek és jól okoskodom róla” attitűd is problémás. Nem én látom bele: az. Legalábbis én nem tűröm el. Szerintem eleget adok mindenkinek és bárkinek, hogy ne viseljem jól. Komoly ember vagyok, akkor beszélek, ha a dolog rám tartozik és/vagy tájékozódtam, átérzem, átgondoltam. Soha nem csinálom ezt a viselkedést mással.
        Akkor kommentelj, ha jó neked, engem nem érint ez a döntésed.

        Kedvelés

      • Amúgy van egy olvasótípus, nem nagyon értem: nagyon határozott vélemény, simán használ, olvas, nagyon mondja, ő nagyon fontos, de semmivel soha nem segít.
        Nem is kímél, pedig az is aktív és fontos tett.
        Ha privát üzenetet szerettél volna írni, a blog főoldalán levő, már többször használt (a blogszületésnap idején) e-mail címre írtad volna.
        Úgy érzem magam, mint egy ikeás gumicsacsi.

        Kedvelés

      • “Egyetnemértés, vélemény, nota bene kritika lehet, hogy volt bennük, de rosszindulat nem.”
        Az a baj, Tamás, hogy ha valóban érdeklődő olvasó vagy hónapok óta mondjuk, akkor te is tudod, hogy a blogger egy sebezhető, fura, képlékeny helyzetben van most, ami a külső megítélését illeti. Ha értékesnek tartod a munkáját, akkor az a legkevesebb, hogy a kritikát meg az egyet nem értést ebben a témában nem a nyilvános felületen osztod meg. Vitázz, kritizálj, érts-nem-egyet más témáknál, ne pont ennél. Van még pár másik bejegyzés, be-nem-vonódott olvasó szempontjából amúgy százszor érdekesebb is, mint hogy hol tárgyalják ki a bloggert és mit mondanak. Ha van valami építő, szerintem írj e-mailt, tényleg nem olyan nehéz megtalálni a privát elérhetőséget. Legyen már ennyi érzékenység a figyelmes, jóindulatú olvasóban, vagyis bennünk.

        Kedvelés

  2. Visszajelzés: visszatértem a létezők sorába! | csak az olvassa. én szóltam.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.