hogyan ne fájjon? 2.

Itt van az előzményposzt, a problémafelvetés, a mindig jobban szerető és jobban fájó nő: a nő, aki nagyon tud szeretni A válaszokból pedig itt az első rész: hogyan ne fájjon? 1. Ez a második része a válasznak. Olyan nagyon ne gyötrődj, ha megint nem stimmel valami: csak résztökéletesség van még Nagyonboldogéknál is. Intenzitás, stabilitás, kiszámíthatóság egyszerre? Ujjongunk, aztán berekedünk, kételyünk lesz, megtorpanunk. Ha nem rögeszmés vagy, akkor van, hogy sok a másik, sok az élmény, a nagyon szeretett ember is. Pár óra, nap tud egyenletesen, egyértelműen jó lenni, minden hullámzik. De alatta van, legyen alapbiztonság, hogy ez jó nektek, és mindketten akarjátok. Az se mindegy, hogy egy kapcsolatban az a bajod, hogy nem egyenletesen jó, erőteljes a szeretés (ez gyakori, és nem akkora gond) – vagy pedig megdöbbentő, nem-szerető gesztusokat kell feldolgoznod, baltával bontják a bizalmad, és ezen töröd a fejed állandóan. Bizonyos dolgokat viszont egyszerűen ne lehessen megcsinálni veled. “Nem haragszom, nem ez a lényeg, hanem ilyen ne legyen.” Azért írom ezt így, mert aki haragszik, az rossz fej. Nagyon könnyű belecsúszni a következő játékba, és aztán lefele, tovább az érzelmi lejtőn a lúzer szerepébe:

Számítasz valamire tőle, amire józan logika és kettőtök konszenzusa szerint lehet is, pl. ott lesz a megbeszélt időben.

Pofán csap a mégsem. Nem érted, kínlódsz. Információt sem kapsz. Aki szégyelli magát, az hallgat, de az is hallgat, aki közönyös. Mindkettő kellemetlennek érzi, hogy a szemedbe nézzen, mert tudja, hogy vártad, hogy számít… hogy neked fontosabb. És utálják a drámát. Megkérdőjelezed az egész kapcsolatot, szeretést (ha tartod magad valamire, mármint. Mert a legnyuszibb, simulékony nő, aki semmire, az elkezdi, hogy biztos valami közbejött, akart ő, csak nem tudott. Pedig ez a “remélem, kómában fekszel, mert ha nem, akkor nagyonbazmeg” esete).

Végül előkerül ez a te szerelmed, jaj, haragszol? jaj! (jajgat). Bűntudatosan, alulról pislog rád. De rossz, hogy haragszol! Hopp, sunyin ott tartunk, hogy neki rossz.

Jaj, dehogy, drágám! Így vigasztalod. Mert ne nagylelkű vagy. Nem haragszom, megértelek. És ez már a duzzogásnál (Mi bajod? – Semmi!) egy fejlettebb állapot: hát ki szeret rossz fej lenni?

De már engedélyt is adtál arra, hogy ezt csinálja veled. Aki nem akarja ezt csinálni, az kifejezi: tudom, hogy nem okés, nem csinálok ilyet többet. Megérteni ezt megint akkor tudod, ha voltál a másik szerepben. Ha mersz, merhetsz te lenni az, aki megváratja a másikat. Ha te vagy bűntudatos. Szándékosan ne csináld, csak ha mégis volt ilyen, akkor jobban érted: aki megteheti ezt, az nagyon biztos magában.

Szóval haragudj nyugodtan. De ennél is inkább: jelezd, hogy ezt veled ne. Nem haragszom, hanem ne legyen ilyen. (Utálok késni. – Utálj annyira, hogy ne is tedd….)

Nem haragszom, hanem kiábrándító, vágyölő, ciki. Nem engem sért, rád nézve ciki.

Ne válj azzá, aki miatt választania kell két program közül. Ne azon mérd az értéked, hogy az ovis ballagásról hozzád rohan-e. Ne engedd, hogy azon a napon, abban a napszakban, amit együtt töltötök, más elfoglaltsága is legyen, ami után majd jön, siet. Senki nem szívesen hagy ott egy jó bulit, és az se vidám, ha tőled rohan el máshova időre. És ne kornyadozz otthon, míg várod, az órát nézve. Akkor szomorodnak meg a nők.

Próbálj néha a fejével gondolkodni, a helyzetébe képzelni magad. Ne úgy, hogy kinyerd belőle a logikája használatával a neked előnyös viselkedést (most megmondom: nem fogod), hanem őszinte empátiával: neki ez milyen lehet? Egy álló nap hívogató nő? Egy otthon kornyadozó nő, akinek soha nincs más dolga, bulija? Egy síró nő? Egy nő, akinek mindig lelki problémája van? Akinek semennyi találkozás, szenvedély, vallomás nem elég? Aki infantilis?

A világon nincs jobb, mint egy elégedett nő, ezt minden férfi tudja. S hogy az tud lenni, azt az önszeretése alapozza meg. Az, hogy nem függ.

És a szex, erről is kell most. Tisztázd magadban, hogy tényleg, őszinte vonzalomból, kattanásból és/vagy mélyen intim érzésekből akarod a szexet – akarod-e? Vágysz a testére, az érintésére, működik a vonzás? Tetszik neked a látvány, az érzet? (Nem, nem használom a kémia szót sem.) Vagy csak megengeded neki, cserébe azért, hogy jelen van, hogy végre van valakid, hogy kedves, elvisz ide-oda? Vagy azért fekszel le vele, mert ez a szokás? Esetleg meghat, hogy annyira akarja? Nem úszható meg? Kíváncsi vagy csak? Identitásod az, hogy te most szexelsz valakivel végre, belemész, “végre élsz”, “kipróbálsz mindent”? (Kedves prototípusunk a dögös, 52 éves jógatanárnő, aki “engedi popsiba”.)

Úgy akard a szexet, ahogy a férfiak megengedhetik maguknak, hogy akarják: azzal, akire feláll. Duzzadt csiklóval. Jó, ha ez a valaki a szerelmed, mert szerelem és testi vágy együtt, az nagyon durván eufória, de a sima vágy is rendben van.

Ha nincs ilyen, nem kell szexelned! Ne gondold, hogy kell, ne gondold, hogy legalább van valami. Mert ha túl sokat csinálod vágy nélkül, elveszted erotikus lényedet, az érzékenyen reagáló önmagad. Ne oldódj fel a kapcsolatban, legyél tudatos.

A harmóniában se öntsd rá a másikra az összes érzést, azonnal minden mondatot, ami eszedbe jut, mert elvész a kimondás különlegessége. Hallgass néha, gondold át. Oszd el kettővel. Ne szeresd a szép szavakat ennyire. Tartsd meg magadnak, úgy is örülhetsz nekik. Aztán lesz, lehet olyan pillanat, amikor a kimondásnak van ideje, de üzemmódként nagyon kínos. Érleld ki, tartogasd, jókor vedd elő. És az ünnep lesz.

De te tele vagy érzelemmel, áradsz. És olyan jó… Hova tedd? Rá vonatkozik, elvégre.

Szerintem amúgy rád vonatkozik és téged jellemez, amiket így érzel, a te szerelem iránti igényeidet. A másik közvetve van jelen benne. Ő a felület, te írsz.

A töredékét fejezd ki annak, ami árad, és azt is megfelelő helyzetben, az ő deklarációival arányosan. Ne idegesíts nem szívesen vallót örök vallomásokkal, és azzal se, hogy legyen már érzelmesebb, próbálja meg. Kerüld a nyüstölést és a giccset. Próbáld önmagáért, a nem igyekvő, hanem belazult maga-adásáért szeretni a másikat, tökéletlenségében is – és ha nem megy, vond le a következtetést.

De hova tedd akkor azt, ami túlcsordul? Megmondom.

A pszichológusodra tartozik. A legjobb, hallgat-mint-a-sír barátnődre. Esetleg, és ez kézenfekvő: fogj egy nagy füzetet, írd rá cirkalmas betűkkel, hogy Egyem a szívedet, és az összes “egyem a szívedet” típusú mondatodat oda írd bele. Meg a kételyeidet, meg a konfliktusokat, a különösen szép momentumokat, bármit. Néha olvasd vissza. Tanulságos lesz. Jól rejtsd el.

Nekem nagyon fontos, hogy a határaimat tartsa tiszteletben az, akit szeretek. Nagyon ismerjük egymást, nagyon fontos nekem, rengeteget mesélünk egymásnak magunkról és az életről, még többet tudunk, és mégse kebelez be. Nem minősít, nem szól bele, vagy nem akar tudni róla. Nem dolga. Sok mindent nem is kérdezünk meg, csak éljük az életünket, külön is, és csak kis közös metszet van. Kell a szünet is, ülepedni hagyni, feldolgozni az előző napot, nem lehet ezt érzelmileg bírni. Belefér a kétely is – ez ilyen. Van egy ilyen szükséges merevség, tartózkodás, vagy nem tudom.

Ez jelentheti azt, hogy nem leszünk olyan közel, nem lesz az a sírós-bújós-becézgetős tevagyamindenem álló nap csetelős fíling. Sírás, nyüszögés nélkül van a külön idő, nem lehet annyira beleborulni a másikba.

Talán ez azt is jelenti, hogy kevésbé szeretitek egymást, igen, de nekem az eredetileg értett szeretés játszmaszagú, és mindig csúnya a vége. Nem kérem.

Muszáj megőrizned az integritásodat, hogy legyen honnan ránézni a másikra és a kapcsolatra, hogy maradjon levegőd, hogy ne torzulj el, hogy önmagad maradj.

*

Honnan tudom mindezt?

Én magam eleget voltam egyedül, összeraktam a múltamat, a személyiségemet, tudatossá váltam, kialakítottam a tartalmas életemet, a szabadságomat. És egy sor párkapcsolati, érzelmi viselkedésformát, reakciót, működést ma már halál cikinek érzek. Mély undorral. A sajátjaimat is, de önutálat nem emészt.

Az igazat megvallva, nem vártam már e téren semmi különös jót, meglepőt. Annál elemibb, hogy mégis. Nem kétségbeesés, keresés előzte meg.

És a legfontosabb: többször voltam mély intim viszonyban olyan férfival, aki meglepő módon nem sérült, egészséges érzelmileg, kötődik, tud szeretni, tisztel, nyílik. Nem használ, nem visszaélő, nem annak a férfiasságnak a prototípusa, amit kamaszként és fiatal felnőttként megszoktam (és ami traumatizált és máig hat; minden gyanakvásomban, kételyemben, ferde bugyimban él és uralkodik mindörökké). És – kell egy utolsó mondat, sajnos – ebbe a meglepő épségbe csak egy kicsit lóg bele a szocializáció, a reflektálatlanság, az, hogy ő, az ő érdeke hajszálnyilag mindig fontosabb, és erre én nem tudok választ, itt én is elakadok. Vétójogom van, de ennyi. Kiűzettünk a paradicsomból.

5 thoughts on “hogyan ne fájjon? 2.

  1. Ez a szöveg (szövegek) amúgy olyan szinten írják át az ún. szerelemről, párkapcsolatról szóló nagyjából kötelező közhelyszótárat, hogy ihaj. Nem mást állít, hogy az a narratíva, ami ömlött rád mindenféle forrásból, szóvalhogy nemcsak hamis, de igazából nem örömöt, hanem nyünnyögést meg álmatlan éjszakákat meg önmarcangolást meg szükségszerű pofára esést hoz. Miközben van gyönyörű-szárnyaló-összemosolygós valóság, csak a narratíva fejünkbe ültetett elvárásait kéne leszedni róla.
    És igen, mintha kevés lenne az érzelmileg érett, szeretni derűsen képes felnőtt….isten óvja ezért a kölyköket, szokom mondani.

    Kedvelik 1 személy

  2. Pont egy elmúlt, fontos kapcsolatra és a lezárás (vagyis inkább befejezés) milyenségére reflektáló időszakban “kaptam” ezt az írást. A humánuma segített mnél kevésbé torzítva rálátnom, a szép dolgok szépnek megőrzése mellett, hogy nagyon sok minden abból, ami, amíg tartott, az én “párkapcsolati ügyetlenségemnek” volt címkézve (és ezt el is fogadtam, indokoltnak láttam akkor), egészséges önvédő mechanizmus, határkijelölés volt. De a tapasztalatért hálás vagyok, anélkül írott malaszt maradna ez is.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, nem jog: legyél nyitott, jóakaratú, olvasd el, amire reagálsz, és érvelj! vagy mesélj. NE személyeskedj, vagdalkozz, ne röhögtesd ki magad!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.