műveltség címkéhez tartozó bejegyzések
mivel ütöd el az idődet?
De hát mi bajuk ezeknek? Egyszer csak elkezdtek emberek nekem írni, mesélni. Néhány százan, de elegen. A túlnyomó többség hallgatott, és belső munkát végzett a mondataimmal.
Szívszakasztó volt a fájdalmukat olvasni. Családban élő, egészséges emberek tragikus sorait arról, hogy üres az életük. Hogy nem elég, ami van, nem boldogít, a házastárs unalmas és rusnya. Nem tudnak egyedül kitalálni semmi pezsdítőt. Az interneten keresik az értelmet, a gondolatot, a társaságot, a kiteljesedést – a szerelmet.
Az életformává váló internetes csevegés, olvasgatás, kinyilatkoztatósdi beszippantotta és nagyravágyóvá tette őket. Nekik is jár ez a pezsgés, legyen körülöttük olvasótábor, elismerés! Ez az éhség futótűz volt, felemésztett mindent, amiből értékeset hozhattak volna létre, amikor még nem romlottak el.
Bővebben…Védett: túl sok könyvet vásárolsz és nem is olvastad mind?
mikben vannak nők, te jó ég…
Bírd ki! Jó poszt, van a végén vers is!
A másik: imádnám kirakni nyilvánosba, de hétfőtől Komoj Ember Vagyok és lesznek nagyhasú kollégáim.
Tudom: miért nézem, ha nem tetszik, hogy mikkel töltik nők az idejüket.
Mindig ezt mondják. Én meg nevetek: annyira kiszámítható, mikor rántják elő a Közügyekben Lubickolók, hogy törődjön mindenki a maga dolgával. Ne mondd ki, hallgass! Ne merd kinevetni sem!
De én szólok, mert ez nem csak hamis, ízléstelen. Ebből tragédia lesz.
Miből? Vesszőparipámból, a kövérségből?
Nem. A hazudozásból.
Valóban nem tetszik. Mondjuk, csak ízlésalapon nem tetszik – ha így volna, miért ne írhatnék róla? A buta önimádat, jogosultságérzés, önérdekű lobbizás sem tetszik. A nárcisztikus szelfizgetés… jellegtelen apróságokkal hősnősködni: “instagram vs valóság”, ez a bátorság – hány évesek vagytok? Ki ne tudná, hogy vannak torz képek, és van olyan is, amin épp minden jónak tűnik? Ki ne tudná, hogy az arca, teste is dinamikus?
A felszínes műsor, az elismeréskövetelés – okos szó és bármilyen teljesítmény nélkül. A hódolatigény: az öregedő ugyemilyenjónővagyok magamutogatás (Szentesi Éva, Mérő Vera, Villő). A cipő-ruha-outfit-esemény, a holjártam-merreutaztam kétségbeesett lengetése – ez viszonylag ártalmatlan, csak hát véresen ostoba. És normává vált úgy, hogy nem egészséges, nem zöld, nem őszinte. Hanem manipulált, látszatkeltő, tékozló. Ezt ki fogom röhögni, éspedig hangosan, amikor nőimitátor kéri rajtam számon, hogy nem sminkelek és nincsen műanyag a körmömre ragasztva, “nem vagyok nőies”.
A gyalázatos, politikainak vagy akár életművészetnek tűnő virtue signalling nem ártalmatlan: az inkvizítori kihirdetése annak, hogy amit Én Hiszek, Az A Helyes, Amit Én Bírálhatatlannak Tartok Széplelkűsködve, arról te sem szólhatsz egy szót se. És odagyűlnek, ahol én kezdtem a témát, és elmagyarázzák, hogy miért nem mondhatom ki, amit gondolok. Olyan emberek minősítgetik az irodalmat, szép szövegeket, akik semmit nem olvasnak. Vallássá lett egy sor értékrendbeli vagy ízlésbeli választás. Azt kell elfogadni, és fel se vetheti más, hogy a “bátran” hirdetett másság, a furabogárság erőszakos-kedves sulykolása milyen érdekeket sért. Soha nem szoktak elgondolkodni azon, hogy esetleg nem ők az áldozatok, nem őket bántják, hanem az ő fene nagy, üres önbizalmuk, nyomakodásuk bánt mindenkit.
Én azért írok erről, mert ez itt az én nőgenerációm, akikkel mindezt megetették és akik úgy fölényeskednek akár szakkérdésekben (általános iskolai olvasmányok), hogy fogalmuk sincs. Ezeknek a nőknek a fele a blogomon eszmélt.
Felelősséget érzek, mert tudok jobbat, értelmesebbet, nem-üzleties mondandót, igazán építőt. Nem felszínes jóemberkedést. Egyeneset, igazat, terápiás hatásút.
Csalódott vagyok a mélyrepülés miatt, hogy ezek és erre használják a nőket – a nőket, akiket én ébresztgettem. És nem lett, nem tudott lenni mégsem jobb életük. Nem értették meg, mi torz, hamis, zsákutca. Viszont nagy számban születtek “akkor én is írok! mostantól engem ünnepelnek!” buzgalmak, keserves és pusztító eredménnyel.
…’sz nem tudok
Olvasni, csak írni.
Új üdvöske van a wmn-nél, aki lelkesen megírja mindazt, amiről a többiek pontosan tudják, hogy cikk és hazugság. Így nekik nem kell a szextémát és az “alma alkatot” elvállalniuk. De az is lehet, maga kezdeményezi a kínos témákat. Bővebben…
Védett: üresség
Védett: az utolsó idők
Védett: van-e olyan, hogy valaki csak kicsit náci?
amikor a gazdag nők nem értették
fejezetek a blogger csodálatos-borzalmas történeteiből 4.
– nyilvános poszt –
Ez is egy csodás eset: beleütköztem a Gazdag Nőkbe, akik nem értették. Beleütköztem, pedig én arra nem is jártam, amerre ők. Vajon ezek a nők mikortól kezdtek üveges szemmel nézni az órán, kizárólag adatot és tényt tanulni és azt is csak dolgozatra, vizsgákra, szóval hol hullottak ki az irodalomoktatásból a menő, képzett nők? Mikor lettek ennyire rossz fejek és falkalények? Olvastak-e valaha értőn, élvezettel szépirodalmat?
Vannak ezek a SEO optimalizált facebookkalandorok, jól beágyazva: ilyen cég, olyan meghívás, előadás, kölcsönös szívességek, import tanok, belőtt hajú páros szelfik a hasonlókkal. Az idősebb, vidéki (agglomeráció vagy mélyvidék) bestsellerolvasóknak, a selfhelp-piac alsó harmadának szánják a kontentet: terükbe balról Provident-behajtó érkezik, jobbra elbaszott, gyomos építkezés figyelhető meg, sréhen egy félbehagyott Norbi Update program, és épp becsönget az ismerős bjutivállalkozó, hogy elfogyott a hagyma, pedig csak úgy odatenné az ebédet, aztán szalad is, délután várja hősnőnket körömmatricázásra; a hátuk mögött élősködő, kopasz férj, középen meg ezek az egzaltált oldalak, szép idézetek, tanácsok és tutorialek nyitva valami romos PC-n. Kedélyes a nyomor. És egyre csak áhítoznak a net előtt a jobb életre. Bővebben…
darálunk-e könyvet?
Kicsit elkéstem ezzel, de fontos, intellektuális téma. Elvileg kérdem amúgy, ne is menjünk vissza a sajnálatos októberi eseményekhez.
Néhány idézetet teszek az elejére.
A kiváló Hiller István, Demeter Szilárddal egyetértve: könyvet nem darálunk, az barbárság.
http://www.atv.hu/videok/video-20201020-csatt-2-resz-2020-10-19
És az ócska hergelés, olcsó poénok megint. Bővebben…
miért finnyogok a populáris kultúrán
Még ha alter is. Elsősorban a kulturális termékekről és eszmékről lesz szó ebben a posztban.
Megj. Én nem diktálok semmit, ne annak vedd. És amit írok a kultúráról, az nem spekulatív, nem elméleti jellegű, és nem is programhirdetés (még az igény 2019 se az volt), hanem élek valamit, aminek a lényege, hogy nem alkuszom meg, és amiből sok örömöm van (kultúra, sport, “sima”, lélekdús érzelmek-szex). Ezekről írok. Másról én nem tudok.
Azon, hogy én elitista meg sznob vagyok, mindig röhögök. Ezt mindig olyanok mondták, akiknek fingjuk nem volt. Nem olvasnak se könyvet, se sajtót, nem járnak kiállításra, színházba, mentegetőznek, hogy ők bizony szeretik a mekis kaját/mjuzikelt, szelfizni persze elmennek az SZFE elé, de semmi közük. Mondjuk nagyjából az egész facebookon nyüzsgő “progresszív” tömeg ilyen. (Ugyanígy: én testszégyenítő és kövérfób vagyok, mert ő lusta edzeni; orthorexiás, mert ő zabál stb.)
Szánd rá az időt, vedd elő, nézd meg, olvasd el! Mélyedj bele, látni fogod, hogy milyen, és utána akkor már lehet beszélgetni! De a tudatlan címkézés, az “azt se tudom, ki az a Závada” alapattitűd nem vezet sehova.
Azt az előbbieknél sokkal értelmesebb, értékelvű olvasók, kifejezett intellektuellek is mondják nekem, hogy vannak más értékes műfajok is, én meg itten kizárom őket az érdemesek köréből. Védekezve, mintha meg kéne magyarázni. Nekem.
Például a fantasy. Bővebben…
érettségizőknek!
Látom, hogy sok kattintás érkezik az itt elemzett klasszikus (középiskolai tananyag) versekre, amelyek eszes, eredeti, elméletileg is megalapozott értelmezések, tehát nem sima vélemények, ezért összegyűjtöttem a linkeket, és tananyagként felajánlom (plágium ne legyen, tehát ne vedd át szó szerint, mert kereshető, és a magyartanárod is olvassa a blogot!):
Petőfi Sándor: A négyökrös szekér
Petőfi Sándor: Szeptember végén
József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat…, illetve az önmegszólító vers (Karóval jöttél)
József Attila “zsarolós” szerelmes versei és külön a Majd megöregszel…
Rengeteg helyesírási és nyelvhelyességi teszt és kvíz van itt fent a blogon, fejlesztő céllal:
https://csakazolvassa.hu/tag/kviz+nyelv/
Irodalmi is van:
https://csakazolvassa.hu/tag/kviz+irodalom/
Szeretettel!
az edz ige helyesírása
E-nek, nagy szeretettel
Te is elfelejtettél helyesen írni? Bővebben…
nem elég magyar – ady endre és gyóni géza
irodalomóra
E. D-nak, szeretettel
Amikor a Nyugat megjelent ama háború előtti, pezsgő években, megbénult egész Budapest. Álltak a villamosok, lehajtott fejjel, papírba temetkezve jártak a -kelők. Főleg Ady, a “furcsa, nagyszemű legény versei” miatt. Mit írt Ady?
De mi az a Nyugat? Bővebben…
kötelező olvasmány
Hol kezdjem. Tegnapelőtt már tetőfokára hágott a hangulat Bővebben…
rendszerben gondolkodni
Egyáltalán: gondolkodni. Nem azt hinni, hogy gondolkodunk, és ontani az önigazoló ideológiát, vagy hogy a finnugor ügy most, Béla király DNS-ének elemzésével mennyire meg van cáfolva (olvasó írta), hanem valóban.
Az van, hogy a Julis ma levizsgázott újra, és igen más eredményekkel, mint augusztusban. mert most senki nem akarta kihozni, hogy ő mennyire nem tud semmit, és mi mindent kéne, nem is pontozták le a tökéletes szórendű mondatát, meg hagyták ki a javításból az ötpontos feladatát, gyöngybetűkkel, természetesen, az a fő.
Jó, erről többet nem írok. Csak Bővebben…
diplomás analfabéták
ezzel a poszttal az a célom, hogy sokan találjanak érveket, elemző szavakat a saját életük helyzeteiben
Vajon hány olyan polgártársunk van, aki kijárta az iskoláit, jól tanult, egyetemet végzett… ma már hatékony munkaerő… négyévente választ… úgynevezett családja van… tudja, hol keresse a fehérjetartalmat a tehéntúró csomagolásán… le tud parkolni… jobb lábára jobb, bal lábára bal cipőt húz, haza is talál
– és mégsem ért a világból egy szót se? Bővebben…
felnőtt ember vagy, ugyi?
Avagy: top 10 nemhiszlek el
Figyelj, felnőtt ember vagy, és ilyenekkel jössz?
nem vagyok nagy matekos
Hát pedig leérettségiztél, és akkor másodfokú egyenletet oldottál meg, minimum. Az még nem egy szakmai szint, hogy össze tudsz adni három darab kétjegyű számot fejben, vagy érted az ezreléket, a százalékot, a métékegységeket. Nem lehet, hogy ennyire ne figyelj, ennyire ne használd az agyadat. Értelmes ember nem mond ilyet.
nem szeretem Esterházyt/a súlyzókat
Nem vagy abban a helyzetben, hogy szeresd vagy ne szeresd. Mondd inkább: nem érdekel, mert fogalmad nincs róla. Azért nem szereted, hogy ne kelljen semmilyen erőfeszítést tenned, olcsón lehess magabiztos. Pont annyira is leszel művelt vagy edzett. Ijesztő, hogy magabiztos ítélkezéssel kompenzálod ezt a hiányt.
Mindegy, adok neki egy esélyt, meglátjuk.
(Ezt olyan helyzetben, amikor teljesen világos: nem kéne belemenned, és az illúzióigényed hajt csak.) Pofáraesés lesz. Ami rendben, de minek meséled el nekem, vagy mit szeretnél? Megerősítést?
Ha nekem is ennyi időm és pénzem lenne, én is jól néznék ki. De én a gyerekeimmel töltöm/rájuk költöm.
Nincs is annál szebb, mint amikor valaki a saját frsuztrációját úgy kezeli, hogy mást minősít, vádol, lejárat.
Amellett nem pénz és nem is elsősorban időbefektetés eredménye az, amit jól kinézésnek nevezel rajtam. A te nemjó kinézetedben viszont sok pénz és idő van. Káros szokások, rossz minőségű, drága ételek, kétsarokra autókázás meg a többi.
meleg van, hideg van, utálom ezt a meleget, nem bírom
Ha mindig is itt éltél a kontinentális éghajlaton, már megszokhattad volna. Nehéznek, netán egyre nehezebbnek a hőség elviselését az tartja, aki nem tartja fitten a testét, és ennek része a hideg- és melegtűrő képesség is. Ennyit nyígni az időjáráson, mindentől megfázni, megfertőződni, kímélni magad vészjel. Annak a jele, hogy valami rosszul működik.
Vajna Tí…
Nekem ne kezdd rá. Olcsó, igénytelen dolog szenvedélyesen beszélni olyan emberekről, akiket nem ismersz, és még azt se, hogy miket csinálnak. Egy írót úgy szidni, hogy csak hallomásból tudsz róla. Magadat járatod le azzal, ha ennyire érdeklődsz iránta, és persze a média használ téged, vedd észre. Most Vajna T. vagy valaki, és akkor számít, és akkor neki is jár az igazságos ítélet, vagy nem érdekes. De akkor tényleg nem.
Aki testesebb, az ássa el magát, annak a véleménye nem is számít? Ő nem tetszhet senkinek?
Dehogy. Kedvelünk mindenkit, illetve – ne legyünk álszentek – úgy általában közönyös jóindulattal vagyunk mindenki iránt, senki nem szól bele, nem is dolgom, azt csinál, amit akar. Csak mondjuk sporttémában vagy az én életmódomban ne okoskodjon, oktasson, mert akkor tudom, honnan fúj a szél, és onnantól én őt nem veszem komolyan. Ebben a témában hatalmas frusztráció, vádaskodás megy. Én nem tehetek arról, hogy elhíztál, te meg ne véleményezd a sportolásomat, ha nem érdekel a téma.
Nekem amúgy az a benyomásom, hogy ezzel a szöveggel nők is, férfiak is viszonzott szerelmet, tetszést, izgalmas szexuális interakciókat, a szépség és elismertség jogát meg ilyeneket követelnek. Az meg, sajnos, nem valami alanyi jogon járó juttatás. Az a céljuk, hogy ne kelljen semmit csinálni, a világ változtassa meg az attitűdjét, legyen igazságos, ossza ki nekik is, amit a “szépeknek”. Ez viszont nem igazságossági kérdés.
Csak a saját történeteimről és szempontjaimról beszélhetek. Van az a férfi, aki vonzó kövéren is, de akkor is a személyisége a vonzó, nem a teste. Sok mindent el lehet nézni annak, aki jó fej, erős személyiségű, sok nő meg is bocsátja, hogy kövér a férfi, de ettől még nem fogja kívánni, szépnek látni. Nehéz eltekinteni a testtől, a test keltette benyomástól, attól, hogy milyen állagot érint a kéz, és a kövérség sok esetben szül frusztrációt. Olyan van, hogy valakit nagyon szeretsz, és akkor párnásabban is szereted. De az ismerkedésben a kövéreknek rossz a helyzetük, kiszolgáltatottak. A nők esetében a kövérség a legjobb esetben fétis lesz: van, aki erre izgul, de fétissé válni nem jó, mert durván tárgyiasít. Itt jegyzem meg: az izom is fétis. Én nem szeretem, ha fétis a testem, szoktam is szólni emiatt a rajongóknak.
A kockahas olyan egy vékony férfin, mint a nagy mell a kövér nőkön: nem számít. (mém)
Engem éppenséggel lenyűgöznek a vékony, de arányos testek, a jól látható, nem túl nagy izmok is. A fiatal kinézetet és a jól funkcionáló testet igazán a zsírpárna és a rossz testtartás, ügyetlen mozgás rontja el.
ha normális ára lenne a bérletnek, megvenném
Dehogy vennéd. A bérlet nem drága, és te jóval az átlag fölött keresel. Tudod, mi a drága? A kávéautomata, napi négyszer. A cigid. Repülővel menni nyaralni. Robotgép. Légkondi. Öntözőrendszer. Azért bliccelsz, pontosabban azért mered hangoztatni, mert ebben a közegben ez bocsánatos.
már tizenhét éve együtt vannak
Hogy ez tudniillik valami érdem vagy előny volna. Szerintem csak akkor az, ha eleven, ápolt, életteli kapcsolatuk van, nem egymást rontják, nem sunnyognak, nem menekülnek a másik elől pótcselekvésekbe. Az emberek félnek a magánytól, talán evolúciósan. Szerelmesnek lenni jó. Ketten többre lehet jutni. De azért ez, hogy szépen élnek és egy húszéves házasságot nem kéne felrúgni, annyira felületes így. Mi, akik nem vagyunk már huszonévesek, láttunk száz meg száz ismerőst, és pontosan tudjuk, mi megy a kapcsolatokban. Legfeljebb közös érdekek maradnak hosszú távon, ha épp nem ölik egymást. Nagyon kevés kivétel van, és az az igazság, hogy nem szeretnék alkatilag rájuk hasonlítani. Úgyhogy önmagában az el nem válás, az csak műsor az anyósnak meg a szomszédságnak.
Tíz évvel fiatalabbnak nézel ki!
Nagyon kedves, de én ennek mondogatását abbahagytam, legalábbis öndefinícióként. Nem célom, hogy ne annyinak nézzek ki, amennyi vagyok. Lelkileg, ékettapasztalatban úgyis annyi vagyok, sok minden nincs már meg bennem, ami a harmincévesekben még igen. hajszolni azt, ami elmúlt, értelmetlen és nemtelen. Az a cél, hogy egy igen jó formájú negyvenegy éves legyek. Más életszakaszokat, korszakolást szeretnék, elhalasztani a leszállóágat. Elnyújtani az aktív, energikus, vitalitástól telített, optimista éveket. És nem szeretem a beavatkozásokat, a feljavítást. Ami érdekel: a testem feszessége, a hajam, foga, bőröm állapota. Egyébként szerintem a kortársaim néznek ki siralmasan, és ennek nem kéne így lennie.
Felnőtt ember vagy. Ne félj a valóságtól!
A következő poszt a blogger többéves, nagy dilemmájárt taglalja, hogy közösségi elvű, egyenlőségpárti, megértő, segítő vagy individuális, teljesítménypárti, minőségbarátalapokon írjon. Mindenki bloggere vagy rétegblogger legyen-e?
