mire is vágyhatnék még?

Hétkor én ledőlök, nem megy tovább a verkli. Azt mondta a Garmin, nagyon kiütöttem magam, a legdurvább fokozatú aktivitás volt ez, hogy futottam 22,36 kilométert (tehát nem csak félmaratont, az 21,1 km volna). Bővebben…

olvassuk újra! 6.: ne zsarolj szeptember végén

Istenem, hogy én már nem vagyok, nem lehetek magyartanár…! Hát milyen élvezetes, emlékezetes, érettségin is hasznos elemzést tudnék ebből tartani egy őszi pénteken, gesztenyék visszaverődő fényében, kezemben krétával, intellektuális lázban, azzal a csak tanárkoromban jellemző, felhevült testszaggal (igen)! Most csak abban bízhatom, hogy ti élvezitek, meg hogy a verselemzésre rákereső érettségizők is idetalálnak, és egy nanogrammal kevesebb lesz a mechanikusan buta, hiedelmektől nem szabaduló verselemzés a vizsgákon. Bővebben…

olvassuk újra 1.: sándor, te viccelsz velem

Kis instant irodalomtasakok, és mindig vicces vagy pikáns lesz. Egyelőre egy másik van a fejemben, nem tudom, lesz-e ebből sorozat. Azt szeretném nektek megmutatni, hogy a középiskolai tananyagban szereplő verseket mennyire más automatizmusaink, a korszakról, a költőről avagy a költészetről alkotott félművelt eszményeink segítségével értelmezni, és milyen az, ha mai szemmel, ám a költő koráról is szerzett ismeretek birtokában nyitottak, kíváncsiak vagyunk és felfedezzük, hogy az irodalom csupa jófejség, grandiózus gesztus, meg azokat a pillanatokat, amint az alkotó kinéz a versszövet mögül, és csippent a szemével. Bővebben…