néhány mondat felnőtt embereknek

Feltűnt, hogy nem világos sokaknak. Hátha van értelme szólni.

Hogy a nejed lebukott? Nem nézegetünk bele mások telefonjába, csetelésébe, leveleibe, ilyen nincs, ez nem jellemhiba vagy “megesik” fajta gyarlóság. Ez a privát határok olyan mértékű megsértése, hogy a Btk-ban is szerepel (224.§). Nem nyomozgatunk. Ha mégis ezt tettük, sűrűn szégyelljük magunkat, nem lobogtatjuk a bizonyítékot diadalmasan.

Nem kutakodunk mohón a neten, hogy vajon mit írt kedvenc ellenséged, meg tudsz-e sértődni rajta (és ha kapás van, pláne nem nevezzük őt zaklatónak). Azt is érdemes észrevenni, ha bosszúéhes párkák uszítanak rá a mániákus ellenségükre, miközben téged leszarnak (Krisztián/Alakformálásszilvi, Éva, Tamás).

Az aranykeretbe helyezett átlagélet roppant kínos: bődületes tévedés, hogy másnak nincsen traumája. Egyéni történéseiddel, veszteségeiddel haknizni, csakis magadról írni gondolat nélkül, szimpátiát remélni ilyesfajta íróságtól, pláne minimális alatti íráskészséggel full ciki, Ulpius-színvonal – bele is bukott, de a szerzőket felszívta a… a cikkből kiderül:

https://magyarnarancs.hu/konyv/belefulladt-a-szemetbe-94289

Nem a könyvtárgy a lényeg, nem a példányszám, hanem hogy a tudásod, a téma, a mondatod, a műfaj milyen, és ha már külsődleges szempont, a kiadó igényessége mire predesztinál. Bárkinek lehet könyve, csak minek?

Az íróság titkát nem lehet pár nap alatt kitanulni, ezzel megvezetni az ambiciózus ötvenes háziasszonyokat és taknőket szemfényvesztés. Sikerkönyvet (szemetet, lektűrt, strandolvasmányt, fantasyt, kalandregényt, scifit, krimit) írni nem nagy teljesítmény, az értelmiség csak egzisztenciális válságban és úgy is csak álnéven teszi. Aki igazi író, az vagy elemi, tüneményesen különleges tehetségű, vagy sok évtizeden át olvasott valódi irodalmat, és még fejlesztette is magát a tehetsége mellé – és úgy sem biztos, hogy befut. A tömeges ismertség és a minőség halmazának metszete nagyon pici, mert a tömeg buta, bekajálja a hamisságot, a giccset, a szabópétert. Akik “neves” szerzők, azok egy irodalomértő szemében jórészt minősíthetetlenek, és sajnos nagy íróink némelyike is ide tartozik. Hogy mi a különbség sikerkönyv és írói teljesítmény között, azt minden valóban olvasó ember tudja.

Ex ügyeit taglalni, megfigyelni… ez is olyan, hogy kíváncsi az ember, oké egy fröccsdús éjjelen, de amúgy semmi közöd hozzá. Te leszel ciki, ha nagyon taglalod az új csaját, élete fordulatait, pláne ha nyilvánosan, és ha nárcisztikuszol, akkor meg tuti. Vállald a felelősséget azért, hogy milyen kapcsolatba mész bele!

Az influenszerkedés kurvaság, minden reklám korrumpál, és halál ciki, ha ezt még lájkolod is. Semmit nem lehet annak elhinni, aki érdekért, előnyért, ajándék táskáért, fontoskodásért szép fotóval bármit reklámoz. Ha együttműködésnek nevezik, akkor is.

Ügyek követének lenni ugyanez: a minimalizmus, a mentes kaják, a plus size, a body diversity, az emberi jogok népszerűsködő változatban, a vegánság, az inzulinrezisztencia, az álságos hibridautós-vászonszatyros környezetvédelem, minde ilyen “progresszív ügy” olyasmi, amit az erre rárepülő cégek, erők, lobbik érdekében, általuk megfizetve tolnak – és belebuknak. Gyümölcséről ismered meg a fát. Tűnjön már fel, ha a ragyogó mosolyú ujjongó évek óta full depressziós és egyre szarabbul van. Ha a minimalista autókázik és Kínából szállíttat vegán telefontokot, miközben műanyagmentes hónapot hirdetett.

Lehet egyénieskedésből, menősködő állapotokból (queerség, extrémkövérség, szexuális felszabadultságnak nevezett, ráfeszült állapot, asperger, transzság) karriert csinálni, csak elég kínos, és aki beszopja és közönségnek áll, az is megérdemli.

Egy másik felnőtt nem tartozik neked engedélykéréssel, ha olyasmit tesz, amit te is ugyanúgy megtehetnél. Pláne egy alkotó ember, és pláne akkor, ha nem érted, amit ír, alkot, viszont kitakarja a józan eszedet a sértettséged. Nem kell jóváhagynod, rábólintanod, hatalmaskodnod. Vádaskodnod meg külön ciki. És ezen belül is a legcikibb, ha a konkrét helyzethez nem tartozó, csak a fejedben létező összefüggéseket taglalsz.

Egy komolyan vehető ember mindig számol a másik határaival, eltérő érdekével, és csak a konkrét ügyről beszél, racionálisan, nem érzelmeskedve és nem is összevissza a múltról, vegyes sérelmeiről, az egész emberről. Ha másról beszél, mint a jelen helyzet, akkor nincs érve, szót terel és alázni akar. Aki érti, mit jelent másvalakinek a határa, szabadsága, az nem áll neki nevelgetni, terelni, nyomasztani, indulatoskodni, érzelmileg zsarolni, az igényeit követelésként előadni. Ízléskülönbség, sőt érdeksérelem esetén SEM. Végső esetben pedig el kell fogadnod: lehet, hogy neked fáj, hogy nem kedvező, amit tezs, de amit nem tilt törvény, azt szabad. (Ne okoskodj, kérdezz meg ügyvédet – ha pedig pont ügyvéd vagy, akkor jó ügyvédet, aki nem elvakult… és ne használd hatalmaskodásra a szakmád.)

Ha nem sikerül az indulataidat kezelni, akkor se kend rá egyetlen emberre mindazt, ami a hazugságaidból következik, hanem fordulj terapeutához, és ha szükséges, tedd le a poharat.

Ha úgy érzed, rád célozgat valaki, állj meg: honnan veszem ezt? Miért gondolom, hogy rólam ír? Ennyire fontos vagyok neki? Miért ismertem magamra? Ezek hasznos kérdések.

Ha konfliktusaid vannak, akkor számolj azzal, hogy az ifjúkor után az emberek tipikusan tönkremennek, meggyötri őket az élet, eltompulnak, elfásulnak,hanyatlanak az érzelmi és kognitív képességeik, szétszedi őket a stressz, megalkusznak, megbolondulnak a szar életüktől, betegesen irigyek lesznek, fiatalokra tapadnak és az ő életerejüket vámpírkodják, vagy épp a méhük kiabál, hogy “üres maradtam”. Magaddal kapcsolatban is kalkuláld bele ezeket a képbe. Ha senki nem ad neked igazat, akkor az asszókba belefáradva kiszállhatsz a csatározásból, és idődet, maradék erődet használhatod arra, hogy zajt nem csapva élvezd az életed.

A jogos büszkeség, sok év munkájának és tudatosságának gyümölcse, a természet közele, a kemény sport és az igazi, méltó intimitás burokként véd, vigasztal, gyógyít. Erdő: ez a maradék, ösztrogén: még pár év, de akkor is. Ezek hiánya ront meg, és még a bűntudat, a szolgalelkű munka és a kiéletlen ambíció.

Az információs, felvilágosító oldalak jelentős része döbbenetes manipuláció, valójában önös, invazív érdekérvényesítés: nem tájékoztat, hanem rábeszél, és már a kérdéseket is úgy teszi föl, hogy az adott érdekcsoportnak kedvező válaszokat lehessen leírni. A könnyes szemű tranzícionáló azt hajtogatja, hogy téged semmilyen veszély nem fenyeget, mert ő nem olyan, és eközben leszarja, molesztál-e bárki a vécében, te nem érdekled, neki te gőgös cisznemű vagy, akinek könnyű. Mindig gondolkodj el: ha ez a reklámszöveg mint információ elterjed, ha ezt komolyan veszik, akkor valaki pénzt keres ezen?

Nem két oldal van, nem kell vagy ide, vagy oda állnod. Egész nyugodtan lehetsz egyes kérdésekben konzervatív, másokban liberális, ne engedd, hogy a fejedhez tartsák az ideológiai lőfegyvert, hogy te akkor hol állsz, meg eléggé gyűlölöd-e Varga Juditot.

A politikai bulvár alatt a csoportos hőzöngés és lájkolgatás nem ellenzékiség, ilyet igényes elme nem csinál, ellenben tiltakozik ellene. Pláne nem ellenzékiség az olcsó személyeskedés, öltözéken való röhögcsélés. Különösen aljas, ha az igazi döntési szabadsággal nem rendelkező, másodvonalbeli vagy feleségstátuszként a politikához tartozó, szép nők ellen fened a fogad.

Akinek norma a Netflixés és az autózás, és nem is ismer ennél különb élményszerzési, illetve közlekedési módot, az elveszít az agyából, a lényéből valami nagyon fontosat. Ne tedd kritikátlanul az életed részévé egyiket sem!

Az áldozathibáztatás akkor merül fel, ha emberi jogi értelemben van elnyomás vagy erőszak, vagy bűncselekmény, tettessel, és rád irányul a cselekmény, amelynek felelsősségét teljesen tévesen a hatalmaskodó rádnyomja. A parlagfűnek viszont NINCSENEK áldozatai, ezen hisztizni teljes tévedés és ez a beszédmód a valódi ártalmakat inflálja. A felelősséged vagy az okok megemlítésekor áldozathibáztatást kiáltani ostobaság, és a valódi áldozatok szemen köpése. Mindez igaz a rákra is. Attól sem vagy áldozat, hogy hülyén érzed magad a társaságban vagy a nemedben.

Aki a neten azt mutogatja, kikkel van ő egy társaságban, hol kajált, mije van, milyen nagyon edz (csak nem látszik…), milyen a ruhája, és az mennyire drága, pláne ha önkéntes balekként promózza a márkaneveket, annak szar az élete. Nincs benne intimitás, élmény, gyerekkacaj, intellektualitás, valóban megélt teljesítmény.

Ezt is ma írtam:

ezt meg tegnap:

3 thoughts on “néhány mondat felnőtt embereknek

  1. “Ez a privát határok olyan mértékű megsértése, hogy a Btk-ban is szerepel (224.§). ”

    Az irányadó joggyakorlat szerint a házastárs/élettárs esetében vélelmezendő a hozzájárulás az életközösség fennállása alatt. Ergo nemigen követhető el partner sérelmére bűncselekmény, ha pl. belenéz a telefonjába, Facebook-jába, stb. Jogilag ez éppen olyan, mint átvenni a postástól a házastárs nevére érkezett küldeményt (ami szabályos kézbesítésnek minősül), és felbontani azt. Ha abban van a szerelmes levél, hát paff. Nem is igen marasztaltak el ezért senkit tudomásom szerint.

    Kedvelés

    • Aztakkurva. Magánlevelet felbontani, privát üzenetekben kutakodni? És ez nem visszaélés?
      Hát akkor hajrá, zuhanyzó nő töltőn levő telefonját ellopni, jelszavát feltörni akár, csipszzsíros kézzel mohón görgetni, hátha van valami zaftos, ami miatt a még vizes nőre lehet feudális átkokat szórni, amelyek lényege: a tulajdonom vagy, mindened az enyém, a gondolataid, vágyaisd, más emberekkel való beszélgetéseid is, az engedélyem nélkül nem tehetsz semmit, minden lépésedet kontrollálom (épp ebből lesz elegük, vagy az érzelmi hidegségből). És ezt a képtelen aljasságot, a személyes határok megsértését még hűség, monogámia, szerelemféltés pántlikával is ellátják. És persze nem csak életközösségben.
      Ú, ha ez így van a joggyakorlatban (s ha így van, helyes-e? nem helyes, csak gyakorlatilag kezelhetetlen a jog számára)… de ha csak a fejedben van így, akkor is nagyon para.
      Avagy miért van annyi szingli…

      Kedvelik 1 személy

    • Nekem innen úgy tűnik, ezek a te vágyaid, hogy ne legyen következménye ennek a fajta hatalmaskodásnak.
      Alapos okkal korlátozható a személyiségi jog része is. A Btk-ról nem esett szó.
      https://nepszava.hu/1146401_meddig-titok-a-leveltitok-dontott-az-alkormanybirosag
      A dúvad buta felszarvazottság-gyanú nem ad rá alapot, ráadásul ez egy szemforgató “családpárti” bíróság volt, ismerjük az ilyet.
      Az, hogy nem marasztaltak el senkit, nem lényeg, mert az jogalkalmazási hiba, mint ahogy nem szívesen. Az elvről beszélünk.
      https://www.wikiwand.com/hu/Lev%C3%A9ltitok_megs%C3%A9rt%C3%A9se

      Bárki elkövetheti, szó nem esik életközösségről, és magánlevélről van szó, nem közüzemi számláról, egyébként a levélbontogatást az informális a polgári erkölcs is tiltja. Meg a névtelen leveleket is.

      És amúgy tipikus, ahogy a ők egy ilyen szituációban feladják magukat. Előtte mindenki tudja, hogy aljasság, de ha “vaj van a fején”, vagyis elhiszi, hogy ő parázna asszony, tehát bármit megérdemel, és ez az egész az ő hibája, akkor “lebukott”, elfelejti elemi méltóságát, szabadságát, és lehajtja a fejét. Engem az első emberem sorozatosan ás halomra csalt, ez is és más turpisságok is kiderültek a halála után, én nem csaltam meg őt, sde persze amikor szemétkedett és rágalmazott, hogy megcsalom, elterjsztve ezt nagy körben, még a gondolataim miatt is szégyelltem magam.
      Ki a franc akar ilyen büntetős, felelősségrevonós csapdában élni? Csak szabad, egyenes, kölcsönös kapcsolatban. Azokat nem is “csalják meg”…

      Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.