amiért vége lett

tudom, tudom, de ez fikció, csak összeszedegettem

amikor megismertelek, sudár voltál, szépséges, és ragyogott a szemed.

akkor még csak néha jártál le.

a második hónapban lementem én is, kávét ittam a proteinbárban, és néztelek, ahogy tárogatsz. kiragyogtál rám. felfaltál utána, bedurrant erekkel.

aztán összekötöztünk, a kis lakás kettőnk élettere lett. Bővebben…

apukastratégiák

Mivel három gyerekem összesen hatféle intézménybe járt, én meg háromban is tanítottam, és voltam osztályfőnök is, valamint mert figyelek nagyon, bátorkodom Brehm-szerűen összeszedni az apukák fajtáit, ahogy a szülői értekezletről gyaníthatóak.

A) (mintegy 80 százalék) sose láttuk Bővebben…

portrék 5.: a majdnem-ember

A majdnem, az majdnem semmi. De azért mégis valami. És gyakran nagyon kiabál.

Posztkommunista országok tele vannak majdnem-emberekkel. A húsz év után sem talpra álló országok. Amiért, valóban, igaztalan lenne kizárólag ezeket az országokat hibáztatnunk, de azért az összképben ott van a lassan moccanás, az attitűdök merevsége, a gyanakvás, a kicsinyesség, a szűk látókör, az önjelölt agresszió.

Mondok ilyen költőt, színészt, festőt, zenészt kapásból húszat. Bővebben…