felnőtt ember vagy, ugyi?

Avagy: top 10 nemhiszlek el

Figyelj, felnőtt ember vagy, és ilyenekkel jössz?

nem vagyok nagy matekos

Hát pedig leérettségiztél, és akkor másodfokú egyenletet oldottál meg, minimum. Az még nem egy szakmai szint, hogy össze tudsz adni három darab kétjegyű számot fejben, vagy érted az ezreléket, a százalékot, a métékegységeket. Nem lehet, hogy ennyire ne figyelj, ennyire ne használd az agyadat. Értelmes ember nem mond ilyet.

nem szeretem Esterházyt/a súlyzókat

Nem vagy abban a helyzetben, hogy szeresd vagy ne szeresd. Mondd inkább: nem érdekel, mert fogalmad nincs róla. Azért nem szereted, hogy ne kelljen semmilyen erőfeszítést tenned, olcsón lehess magabiztos. Pont annyira is leszel művelt vagy edzett. Ijesztő, hogy magabiztos ítélkezéssel kompenzálod ezt a hiányt.

Mindegy, adok neki egy esélyt, meglátjuk.

(Ezt olyan helyzetben, amikor teljesen világos: nem kéne belemenned, és az illúzióigényed hajt csak.) Pofáraesés lesz. Ami rendben, de minek meséled el nekem, vagy mit szeretnél? Megerősítést?

Ha nekem is ennyi időm és pénzem lenne, én is jól néznék ki. De én a gyerekeimmel töltöm/rájuk költöm.

Nincs is annál szebb, mint amikor valaki a saját frsuztrációját úgy kezeli, hogy mást minősít, vádol, lejárat.

Amellett nem pénz és nem is elsősorban időbefektetés eredménye az, amit jól kinézésnek nevezel rajtam. A te nemjó kinézetedben viszont sok pénz és idő van. Káros szokások, rossz minőségű, drága ételek, kétsarokra autókázás meg a többi.

meleg van, hideg van, utálom ezt a meleget, nem bírom

Ha mindig is itt éltél a kontinentális éghajlaton, már megszokhattad volna. Nehéznek, netán egyre nehezebbnek a hőség elviselését az tartja, aki nem tartja fitten a testét, és ennek része a hideg- és melegtűrő képesség is. Ennyit nyígni az időjáráson, mindentől megfázni, megfertőződni, kímélni magad vészjel. Annak a jele, hogy valami rosszul működik.

Vajna Tí…

Nekem ne kezdd rá. Olcsó, igénytelen dolog szenvedélyesen beszélni olyan emberekről, akiket nem ismersz, és még azt se, hogy miket csinálnak. Egy írót úgy szidni, hogy csak hallomásból tudsz róla. Magadat járatod le azzal, ha ennyire érdeklődsz iránta, és persze a média használ téged, vedd észre. Most Vajna T. vagy valaki, és akkor számít, és akkor neki is jár az igazságos ítélet, vagy nem érdekes. De akkor tényleg nem.

Aki testesebb, az ássa el magát, annak a véleménye nem is számít? Ő nem tetszhet senkinek?

Dehogy. Kedvelünk mindenkit, illetve – ne legyünk álszentek – úgy általában közönyös jóindulattal vagyunk mindenki iránt, senki nem szól bele, nem is dolgom, azt csinál, amit akar. Csak mondjuk sporttémában vagy az én életmódomban ne okoskodjon, oktasson, mert akkor tudom, honnan fúj a szél, és onnantól én őt nem veszem komolyan. Ebben a témában hatalmas frusztráció, vádaskodás megy. Én nem tehetek arról, hogy elhíztál, te meg ne véleményezd a sportolásomat, ha nem érdekel a téma.

Nekem amúgy az a benyomásom, hogy ezzel a szöveggel nők is, férfiak is viszonzott szerelmet, tetszést, izgalmas szexuális interakciókat, a szépség és elismertség jogát meg ilyeneket követelnek. Az meg, sajnos, nem valami alanyi jogon járó juttatás. Az a céljuk, hogy ne kelljen semmit csinálni, a világ változtassa meg az attitűdjét, legyen igazságos, ossza ki nekik is, amit a “szépeknek”. Ez viszont nem igazságossági kérdés.

Csak a saját történeteimről és szempontjaimról beszélhetek. Van az a férfi, aki vonzó kövéren is, de akkor is a személyisége a vonzó, nem a teste. Sok mindent el lehet nézni annak, aki jó fej, erős személyiségű, sok nő meg is bocsátja, hogy kövér a férfi, de ettől még nem fogja kívánni, szépnek látni. Nehéz eltekinteni a testtől, a test keltette benyomástól, attól, hogy milyen állagot érint a kéz, és a kövérség sok esetben szül frusztrációt. Olyan van, hogy valakit nagyon szeretsz, és akkor párnásabban is szereted. De az ismerkedésben a kövéreknek rossz a helyzetük, kiszolgáltatottak. A nők esetében a kövérség a legjobb esetben fétis lesz: van, aki erre izgul, de fétissé válni nem jó, mert durván tárgyiasít. Itt jegyzem meg: az izom is fétis. Én nem szeretem, ha fétis a testem, szoktam is szólni emiatt a rajongóknak.

A kockahas olyan egy vékony férfin, mint a nagy mell a kövér nőkön: nem számít. (mém)

Engem éppenséggel lenyűgöznek a vékony, de arányos testek, a jól látható, nem túl nagy izmok is. A fiatal kinézetet és a jól funkcionáló testet igazán a zsírpárna és a rossz testtartás, ügyetlen mozgás rontja el.

ha normális ára lenne a bérletnek, megvenném

Dehogy vennéd. A bérlet nem drága, és te jóval az átlag fölött keresel. Tudod, mi a drága? A kávéautomata, napi négyszer. A cigid. Repülővel menni nyaralni. Robotgép. Légkondi. Öntözőrendszer. Azért bliccelsz, pontosabban azért mered hangoztatni, mert ebben a közegben ez bocsánatos.

már tizenhét éve együtt vannak

Hogy ez tudniillik valami érdem vagy előny volna. Szerintem csak akkor az, ha eleven, ápolt, életteli kapcsolatuk van, nem egymást rontják, nem sunnyognak, nem menekülnek a másik elől pótcselekvésekbe. Az emberek félnek a magánytól, talán evolúciósan. Szerelmesnek lenni jó. Ketten többre lehet jutni. De azért ez, hogy szépen élnek és egy húszéves házasságot nem kéne felrúgni, annyira felületes így. Mi, akik nem vagyunk már huszonévesek, láttunk száz meg száz ismerőst, és pontosan tudjuk, mi megy a kapcsolatokban. Legfeljebb közös érdekek maradnak hosszú távon, ha épp nem ölik egymást. Nagyon kevés kivétel van, és az az igazság, hogy nem szeretnék alkatilag rájuk hasonlítani. Úgyhogy önmagában az el nem válás, az csak műsor az anyósnak meg a szomszédságnak.

Tíz évvel fiatalabbnak nézel ki!

Nagyon kedves, de én ennek mondogatását abbahagytam, legalábbis öndefinícióként. Nem célom, hogy ne annyinak nézzek ki, amennyi vagyok. Lelkileg, ékettapasztalatban úgyis annyi vagyok, sok minden nincs már meg bennem, ami a harmincévesekben még igen. hajszolni azt, ami elmúlt, értelmetlen és nemtelen. Az a cél, hogy egy igen jó formájú negyvenegy éves legyek. Más életszakaszokat, korszakolást szeretnék, elhalasztani a leszállóágat. Elnyújtani az aktív, energikus, vitalitástól telített, optimista éveket. És nem szeretem a beavatkozásokat, a feljavítást. Ami érdekel: a testem feszessége, a hajam, foga, bőröm állapota. Egyébként szerintem a kortársaim néznek ki siralmasan, és ennek nem kéne így lennie.
Felnőtt ember vagy. Ne félj a valóságtól!

A következő poszt a blogger többéves, nagy dilemmájárt taglalja, hogy közösségi elvű, egyenlőségpárti, megértő, segítő vagy individuális, teljesítménypárti, minőségbarátalapokon írjon. Mindenki bloggere vagy rétegblogger legyen-e?

59 thoughts on “felnőtt ember vagy, ugyi?

        • Nekem ez azt jelenti, hogy intellektuálisan nem megyek egy szint alá. Ami nem jelent okoskodást, inkább hallgatok, ha nem értem, de az alapműveltség alól ne legyen felmentés, ha krimit, romantikát és fantasyt tud olvasni valaki, meg sorozatot nézni, számítógépen játszani, akkor el tudja olvasni Mikszáthot is, a wikipédián meg azt, hogy ki volt Kun Béla és milyen sorrendben vannak a boygk a naprendszerben.

          Jó, én mondjuk tényleg elit képzésre jártam, így uólag azt mondom. A matektanár volt az of. gimiben, szinte legendás. A családomban meg van irodalmár, sportoló, festők (iparművész is, Benczúr is), orvosok, matematikusok, mérnökök.

          Az a vicces, amikor a hetedikes gyerektől elvárjuk, hogy olyasmiből legyen ötös, amit mi nem is értünk. Milyen alapon? Legkésőbb ekkor meg lehet tanulni megérteni a geometria szépségét, elveit, a százalékszámítást… de a mohácsi vészt és Jókait is. Csak hát gyerekként magolnak sokan, felnőttként meg magoltatnak.

          • Nálunk a családban alap elvárás volt a klasszikus műveltség. De matekból totál gáz voltam..és beleültem szépen, meg persze a konditeremben, és a baráti társaságban is jol hangzott erre hivatkozni…ó én matekból hülye vagyok…és az is igaz, hogy a cuki szőke, sokkal érdekesebb, ha ilyeneket mondd pláne affektálva..és igen. Éltem a lehetöséggel, és sose tudtam annyira hülyének tettetni magam, hogy ne hitték volna el…

  1. Az úgynevezett “idotolteses” (Berne) tarsalgasokbol az ember kimarad, ha felnőtt ember, a poszt értelmében. Ami számomra pont előnyös, (kissé mizantropikus vagyok), de aki nem ily aszocialis, azt zavarja. A népesség átlaga ugyanis nyavalyog, pletykál. A külföldiek is, egymás között is. Én így látom. A blogger nyugodtan írja, ami mélyről jön. Mint eddig. Leszarva, mennyire közösségi, avagy individuális.
    De a taglalást örömmel várom :). Boldog nyarat!

    • A népesség átlagán kívül esőknek általában céljuk/hobbijuk van, ami ezen kívül esik, azzal nem foglalkoznak, drága az idejük. Ezt azóta tudom, mióta én is így vagyok, ilyen e.bérek között. Azóta még kevésbé találom a hangot a többiekkel.

  2. Azért azt az egyet nem értem, hogy a “repülővel nyaralni drága” mivel áll szemben. Autóval menni? Belföldön nyaralni? Sehova nem menni? Ma már olyan olcsón lehet fapados járatokkal utazni, hogy többe kerül egy vonatjegy Debrecenbe. Persze félig-meddig a kiváltságosok nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy nyaralok is, edzek is. (És persze értem, hogy a kifogások keresése a téma.)

    • Nem feltétlenül kell viszonyítani. Ha azt nézed, önmagában a nyaralás nem olcsó, és aki nyaralni tud (akárhogyan is), annak bizonyára telne a bérletre is.

      • Szerintem semmivel, és pont ez a lényeg. Azt mondja túl drágának, amit nem akar megvenni. A kérdés az, miért PONT a bérlet a drága, és miért fizeti ki szó bélkül az akármilyen fapados repjegyet? Vagy ha a repülőn lehetne bliccelni, azt se venné meg, és akkor hirtelen annak se lenne normális ára? Szóval, az én értelmezésemben itt a “túl drága”-jellegű nyavalygás azt takarja, hogy az illető rohadtul nem akar valamit csinálni, és ráfogja, hogy azért, mert drága. Önigazol.

        Tehát, a szöveg nem azt állítja, hogy a repjegy _mint olyan_ drága. Azt mutatja be, hogy milyen vicces már, amikor valaki azt állítja, hogy a buszbérlet _mint olyan_ drága, miközben ha tényleg azt néznénk, hogy a dolgok _mint olyanok_ drágák-e, akkor például a repjegy tökre megelőzné. És bukkan elő, hogy valójában nem erről van szó.

  3. Az egyre nehezebben bírom a meleget résszel vitatkoznék. Én egyre fittebben tartom a testem (egyre többet sportolok, és sokkal odafigyelősebben eszem), mégis egyre nehezebben bírom a meleget. Orvosnál már voltam, nem vagyok-e titkon szívbeteg, vagy ilyesmi. De nem. Emlékszem, már gyerekkoromban is nehezen toleráltam a meleget, de idén már konkrétan árnyékban is rosszullétközeli állapotban vagyok. Mondjuk az is igaz, hogy egyre melegebb van nyaranként. Vagy még kiderülhet, hogy barlangi troll vagyok, azok minél melegebb van, annál rosszabbul működnek, legalábbis Terry Pratchett szerint:-)

    • Azt is megfigyeltem, hogy a lányom, aki pedig kiemelkedően sportos alkat és kicsattanóan egészséges, ugyanígy vagy még jobban kifekszik a hőségtől. Májusban már az árnyékot keresi. Pedig bizisten igyekszem nem nyafogni nekik a meleg miatt, mert annak sok értelmét nem látom, szóval nem hiszem, hogy mintát követ. Ugyanakkor a fiam leszarja a meleget.

    • Ez extrem meleg es viszonylag hosszu. En eleg jol birom, sot szeretem a meleget, de most a lakasban is 32 fok van. Gyerekkoromban a kanikula 32 foknal vegzodott.
      Hat, en tenyleg nem vagyok jo matekos, nem erdekelt soha, gozom sincs hogyan erettsegiztem le belole, ez azon relytejek egyike, amire egyszeruen nincs magyarazat. De nem orulok neki es tavaly kertem egy kollegat, hogy korrepetaljon. Hatha van meg remeny.. 😉

    • Lehet edzeni a hő- és hidegtűrő képességet, javítani a keringést: a finn és a jégszauna is erre való.
      Tényleg melegebb van.
      Öregszünk. Én is kora reggel edzek, délután már nem tudnám rávenni magamat.
      A szinte-büszke, kötelező nyafogást nem értem. Lehet, hogy nem a testem, hanem a lelkem változott meg. Nincs kedvem kákán is csomót keresni.
      Annyit költünk már majdnem légkondira, mint fűtésre. A nyár a légionáriusbetegségről meg a megfázásról szól az irodai dolgozóknak. Abszurd.

      • Most mentem el futni az ebbel, gyonyoru erdo ovezte reteken, huvesebb van arra. Csak az elso par meter nehez, de en szeretek izzadni a mozgastol. Frissebb vagyok futas utan meg a melegben is.

      • Ma végigjártam a fél várost tömegközlekedve meg gyalog 10 és 3 között, és minden ügyfél, akinél jártam, szörnyülködött, pedig kellemes szellő fújt, melegnek meleg volt, de nem elviselhetetlen. Sokkal kellemetlenebb volt felszállni a túlhűtött villamosra, nem vagyok megfázós, de most kifejezetten féltettem magam.
        Sportolni és főzni meg milyen kellemes hajnalban!
        Azt megértem, hogy a hetvenéves, alacsony vérnyomású anyám tavaly a tetőtéri, rosszul szigetelt lakásukba légkondit szereltetett, ritkán használják, de akkor szó szerint életmentő. (Míg nem volt, lejárt a Mammutba hűsölni, órákig üldögélt egy padon egy könyvvel.)

        • Plusz érdekesség, hogy a 70 éves, soha életében kicsit intenzívebben nem mozgó anyám két éve rájött, hogy nem csak attól lesz jobban, ha fegyelmezetten beszedi a gyógyszereit, hanem aktívan is tehet valamit a vérkeringése, immunrendszere stb. erősítéséért, és azóta rendszeresen eljár tornázni, lehet rajta kuncogni, mert persze egy ilyen nagyon lájtos, nagyon nénis helyre jár a “Kurveszokhoz :)” , de élvezi, javult az állapota, erősödött, fogyott, szóval még ennyi, még ilyenkor is számít.

  4. Én azt vettem észre, hogy ilyen rendszeridegen szarságok akkor jönnek ki a számon, amikor small talk -olni kell valakivel, akivel egyáltalán nem szeretnék beszélgetni. De ez jó hír, mert az nem fontos. 🙂 Különben igazad van.

    • Nem védett senki. A halottak főleg nem. Olvasni kéne előbb, kézbe venni, csak ezt mondom. Ha nem megy, “nem tetszik”, akkor gyanakodni, hogy csak nem véletlenül számított írófejedelemnek, fordították több tucat nyelvre. Hogy esetleg olvasói skilleket, rutinokat kéne az értelmezéshez fejleszteni, nem lesznobozni másokat, vagy hallomás alapján, netán egy-egy félbehagyott könyv alapján ítélni.

      De fogalmazzunk egyszerűen. Én szeretem Esterházyt, ő abszolútum, mint a barokk égbolt. A szövege a szövegvilágról szól, posztmodern, trükkös és derűs. Műveltség kell hozzá. Szokta frusztrálni azokat, akik nem olvastak sokat. Magyar szakos vagyok, sokat kellett olvasnunk, és nekem EP prózája huszonéves korom óta a legnagyobb gyönyörűségek közé tartozik. Olyan, mint a súlyzó: attól ilyen, mert megküzdöttem érte. És sérelmezem, ha valaki úgy ítél, hogy nem tett bele erőfeszítést.

      Nem egy kategória a három író, nagyon nem.

      Szakmám nagy bűne és mulasztása, hogy ennyire nem megy át a kortárs magyar próza a közoktatásban.

      De azért a júzernek is van felelőssége, különösen, ha fröcsög és ítél. Az egész kortárs irodalom fent van a dia.hu-n. Akit érdekel, belemélyedhet Krasznahorkaiba, Bodor Ádámba, Kertészbe, Nádasba. Hogy az igazán nagyokat írjam.

      • Benne vagyok eléggé, köszi. Csak érdeklődtem, hogy kiket nem lehet szidni vagy nem szeretni. Ezek szerint a kánon tetején lévőket nem szabad. Szerintem meg lehet, persze irodalmon kívüliekkel teljesen felesleges belemenni ezekbe. Azt fel is adtam én is.

        • Kérlek, értelmezd a posztot! Annyit gondolok, amit ott leírtam.

          “érdeklődtem, hogy kiket nem lehet szidni vagy nem szeretni.” ne haragudj, ez nagyon gáz. Támadóan fogalmazol, pedig akkor te olvasott, irodalomkedvelő ember vagy. Tényleg nem érted a posztnak ezt a részét? Bármit lehet. Én sem írok semmit elő, a blogom nem normatív, hanem az én álláspontom fejeződik ki. Általában is lehet bármit csinálni, dolgokat nem szeretni, másképp látni, lehet ezen kívül igazságtalannak lenni, felületesen ítélni, akár önrombolni is. Amiről írok, azt tipikusan suttyók csinálják, akik kontextus nélkül ítélnek, akik frusztráltak, ám magabiztosak, miközben az író nevét nem tudják leírni.

          Szerintem nem véletlenül vannak pont ők a kánon tetején, ez nem valami efemer vagy divatos dolog. Erről is nyugodtan gondolhatsz mást. Szerinted? Nem egy ember, nem direktíva, hanem igen olvasott, eszes emberek konszenzusa, kiadók, értelmezők és az olvasóközösség értő része képzi a kánont. Szerintem nagyívű állításokat tenni, hogy nem is úgy van, ez csak a hivatalos, a ránk erőltetett, inkább fontoskodás. A morcsányis posztban írtam erről.

          “Benne vagyok” – ez mit jelent?

          • Nyilván mivel a te blogod, posztod, arra ertettem, hogy szerinted mit lehet és mit nem, nem pedig általalánosan. Szerinted felnőtt ember nem mondja, hogy nem szereti Esterházyt, ezért kérdeztem, hogy felnőtt ember mondja-e /nyilván szerinted/ hogy nem szereti ezt vagy azt az írót (munkásságát) ebben nem tudom, mi a támadó. Eléggé világos kérdés volt. Hogy általában ne legyünk ilyenek, hogy ezt vagy azt nem szeretem, vagy csak akkor ne, ha nem ismerjük, vagy csak nagy neveknél ne. Stb.

            • Nekem elég egyértelmű volt ez a megfogalmazás: ha egy területen teljesen laikusok vagyunk, ne fikázzuk demonstratív módon az adott szakma kiválóságait a szimpátiáink vagy a kifinomulatlan ízlésünk akapján. Pl. ha csak a VB alatt nézek néha egy-egy meccset, ne hangoztassam, milyen szarul játszik és milyen ellenszenves pozőr Messi (bezzeg Figo milyen cuki volt). Sportkritikusként, tájékozott sportrajongóként lehet Messit kritizálni, de ha tudom magamról, hogy csak felszínes benyomásaim vannak a fociról, nem adom elő ezt, pláne nem hozzáértők körében, mert ciki.

                • Hát úgy, hogy nem sokat olvasott az adott szövegtípusba tartozó szöveget, legyen az kortárs szépirodalom, bármilyen vers, tudományos értekezés, esszé, publicisztika stb. Miért lenne az olvasás más, mint a focinézés? Mindkettő más élményt és több információt ad, ha ismerjük az alapszabályait, kontextusát, irányzatait, mint ha nem. A “nem tetszik” gyakran csak annyit jelent valójában, nem igazán értem, mert nem érdekel annyira, hogy többet foglalkozzak vele.

            • Irodalomértő ember vagy, azt írod. Két helyen kerül elő a könyv, az író és az ítélkezés ebben a posztban. Keresd meg! Fejtsd meg, miről szól, milyen viselkedésre utal. Jó mulatást!

              Segítek: “Szerinted felnőtt ember nem mondja, hogy nem szereti Esterházyt” ez félreértés vagy félreértelmezés, legalábbis fontos elem hiányzik belőle, szóval nem írtam ilyet.

              A súlyzókat se feledd!

              A kérdésed leegyszerűsítő és nem-intelligens. Olyan függésre, tilalomra utal, amely nem létezik, és amelyet én sem írtam.

            • “Nem védett senki. A halottak főleg nem. Olvasni kéne előbb, kézbe venni, csak ezt mondom. Ha nem megy, “nem tetszik”, akkor gyanakodni, hogy csak nem véletlenül számított írófejedelemnek, fordították több tucat nyelvre. Hogy esetleg olvasói skilleket, rutinokat kéne az értelmezéshez fejleszteni, nem lesznobozni másokat, vagy hallomás alapján, netán egy-egy félbehagyott könyv alapján ítélni.”

              • 1. Ha valaki olvasta Eszterházyt, és nem tetszett neki, akkor a felnőtt viselkedés nem az, hogy úgy tesz, mintha tetszett volna neki, hanem az, hogy kimondja, hogy bocs, nem tetszett. Nagyon nehezen képzelem el Eszterházyt, ahogy ül az írófejedelmi trónján, és követeli, hogy mindenki imádja. Ha valaki, akkor ő tudta, hogy az ember MINDIG olyan helyzetben van, hogy tetszenek vagy nem tetszenek neki dolgok. Ettől ember. (Nyilván megengedve, hogy aki nem olvasta Eszterházyt, lehetőleg ne nyilatkozzon róla.) Nekem se jön be Eszterházy, és nem hiszem, hogy ettől ő kisebb író lenne, én meg kevésbé ember.
                2. A lányomnál kevesebb sportos embert ismerek, heti öt edzés, minden hétvégén hazai és nemzetközi versenyek. Magam is sportolok. Ami most van, az nem meleg, hanem kánikula, abból is elég extrém, este 11-kor, mikor a kutyáinkat viszem sétálni, 32 fok van. Utáljuk, nem erre vagyunk hitelesítve, ahogy egy afrikai ismerősöm 21 fokban még sapkát vesz, mert ő meg nem arra van hitelesítve. Viszont tény, hogy nem a kánikuláról beszélünk folyamatosan. Mi a francnak tennénk, az emberek túlnyomó többsége utálja, újat nem lehet róla mondani.
                3. A kockahas kicsit olyan, mint Eszterházy. Vagy bejön valakinek, vagy nem (: Viszont élő emberről a kockahasa bármi egyéb függeléke alapján véleményt formálni röhejes, mert századlagos szempont.

                • Kérem, nagyvélemény írása helyett írjuk le helyesen az író nevét. Innen indulunk. A többi a posztban van.

                  Az a helyzet, hogy semmit nem olvastatok, finnyogva vettétek eleve kézbe, ha egyáltalán. Eljátszani semmit sem kell, de nagyvéleményezni löttyös áljólinformáltsággal légyszi, ne. Vagy nekem ne kelljen hallgatni. Pont az ő megítélésében, az általános elutasításban egyáltalán nem esztétikai szempontok vezetik a hangoskodókat, hanem jobbikos, uszulós, bután politizáló, kész dumák, pletykák, ellenségkeresés. Általában a kortárs magas kultúra megítélésében is megjelenik ez, de az ő esetében rendkívül pregnáns. És, veled ellentétben, ők azt mondják, hogy nem is nagy író, ez csak mesterséges képződmény, összeesküvés, fércműveket ír stb.

                  “Vagy bejön, vagy nem” – nincsenek abban a helyzetben, hogy ne jöjjön be, mert nem ismerik. Egyszerűbb finnyogni. Nem hiszem, hogy nem érted.

                  És szó nincs arról, hogy Esterházy maga mit szeretne. Ez nem szempont. Arról van szó, hogy értelmes ember mi alapján ítél. És ha valamit nem ismer jól, nem hőzöng csak azért, hogy okosnak tűnjön. Ez nem “emberség” kérdése, ez igénytelenség. Persze mindenki tagadja, mint a fingást. Ő persze olvasta, meg amúgy művelt, így ítél. Ahha.

                  Én nem a “sima sportolok” állapotról beszélek, hanem a metabolikus egészségről. Vagyis, itt azt nevezem egészségesnek, aki nem kínlódik ennyire látványosan ezektől, netán maga is kiteszi magát egészséges hatásoknak (böjt, le nem nyomott láz, jég-
                  és sima szauna, mezítlábazás). Nekem amúgy az a benyomásom, hogy sokan élvezik a nyavalygást, meg hogy a hőség ürügyén lehet szidni a BKK-t, irodaházat, városvezetést, bárkit ilyenkor. És ez zavar. És hogy nem tesznek megelőzésképp semmit, csak nyavalyognak.

                  Kockahasról én nem tettem állítást, de azon vigyorgok, hogy mindeki magyarázkdni kezd, ha szóba kerül. A kockahas attól kiváltság (csakis a kinézet vonatkozásában), hogy a testnek olyan fokú lepucoltságát, feszességét jelzi, olyan beletett melót, ami más testrészeken is szép. Én amúgy csak a mémet bíráltam, megvédtem a nagyon vékony férfiakat, illetve azt állítom, hogy nem annyira néz ki jól a zsír (hason sem).

                  Fura, hogy pont ebből a posztból ekkora értetlenség és balhé van. Sorra kapom a kioktatást. A gyerekes magyarázkodást, önigazolást, ami ellen írtam a posztot.

                • “Ha valaki, akkor ő tudta, hogy az ember MINDIG olyan helyzetben van, hogy tetszenek vagy nem tetszenek neki dolgok. Ettől ember.” Egyébként rohadt nagy cinizmus és tájékozatlanság is azt gondolni, hogy EP-nek azzal lenne baja/nekem azzal van, hogy egyes embereknek _nem tetszik_ a prózája.

                  Azzal van baj, hogy teljesen kibelezve, bután használták fel a személyét politikai célokra. A hörgés, uszulás, indulatszítás, le-magyarellenesezés, az a ciki. És az nem ártatlan és nem egyenrangú azzal, mint ha “tetszik”.

                  Az, hogy alami nem tetszik, nem jelenti azt, hogy bele kell rúgni, széztszedni, rágalmazni, ferdíteni.
                  Volt itt egy másik poszt is vele kapcsolatban.
                  https://csakazolvassa.hu/2016/08/28/igy-gondozd-a-muveletlensegedet/

  5. A posztnak pont az a trükkje, hogy felnőtt embernek nem lehet megmondani, mi ciki, mi nem, mit csináljon, mit szeressen. Felnőtt, def.: felelősséget válalló, nem birka, a valóságot nem az érdekei és hiúsága, sértettsége alapján hajlítgató, nem folyton felháborodó, ellenséget nem igénylő, nem érzelmi alapon ítélő, erőfeszítést tenni hajlandó, igazságosságra hajló.

    A blogom az énem kifejeződése, és a leírtak mindenféle követése, átvétele nélkül is érdekes olvasmány lehet azoknak, akik értik. Nem tudom, ez a fajta értés (olvasni tudás) mikor, hogyan alakul ki, de sok bősz fb kommentelő kicsit sem birtokolja, helyette ellenséges célokra használ. Kifele tolni azt, ami zavar, mást hibáztatni, feszkónak céltáblát találni… a régi nóta.

    Felnőtt embernek legfeljebb tényeket, összefüggéseket, adalékokat, ötleteket lehet írni, vagy magamról beszámolókat, melyeket szintén önszántából olvas, ahogy az egész blogot és bármit. Felnőtt ember szuverénül, illetve a szerettei igényeit is belekalkulálva dönt arról, úszni megy-e, főz, elhever a hűvösben vagy engem olvas, mit olvas, gondolkodik-e.

    Én, felnőtt ember állati cikinek tartom, ahogy az értetlenek keresik a fogást, a sima lehülyézést képesek lájkolni az oldal követői, személyes sértésnek venni ízlés-állításokat. Miközben, ha ennyire nem megy, ha ennyivel több a negatívum a csakazolvassában, felnőtt ember módjára egyáltalán nem is kéne itt nézelődni. Nem engem minősít ez a vihar sem. Hogy is ne azt érezzem: ostobák?

    • Én konkrétan teljesen le vagyok döbbenve. Fb-ot nem látok, de az, amit itt olvastam, az a pár komment, untig elég.

      Ami tényleg érdekes, az az, hogy aki ide jö védeni azokat, akiknek “nem tetszik” Esterházy munkássága, fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy amúgy mennyire művelt, irodalomértő, “benne van”, igenis olvasta, és nem tetszett, és neki igenis joga van. Úgy, hogy szerintem tényleg minimális olvasás-értelmezési készséggel is be lehet látni, hogy NEM ERRŐL SZÓL AZ A RÉSZ A POSZTBAN. Aki azt látja bele, hogy úristen, itt most aztán le van hülyézve mindenki, akinek “nem tetszik” EP, na, jövök is, és védem a mundér becsületét, annak szerintem van valami igen mély frusztrációja a saját műveltségével kapcsolatban.

      A másik meg az, hogy volt itt régen (de én nem rég olvastam, de már nem tudom, melyik volt) egy olyan poszt, amely alatt hosszú, szenvedélyes vitába merülő kommentfolyam volt a kortárs művészetről (kifejezetten a festészet volt porondon, de most az mindegy), és a megítéléséről, feldolgozásáról. Ott került az szóba, hogy ez a tetszi-nemtetszik mint kategória mennyire cizellált, ha műértelmezésről van szó. Szerintem, már engedelmet, kb semennyire. Mit jelent a nemtetszik? Nem érted? Az a szerző hibája? Mi az pontosan, ami nem tetszik? Vagy esztétikailag nem tetszik? “Nem szép”? Mi a szép? Csak a realista festészet meg a kincskereső? Hát akkor tényleg csapjuk le az épületek oromdíszeit.

      De ez mindegy is, mert a lényeg tényleg az, hogy itt nam arról van szó, hogy csak az a művelt, akinek tetszik az EP, a többi meg milyen hülye. Aki pedig ezt látja bele, az… hát, nem csodálom, hogy nem jutott túl a Harmonia huszadik oldalán.

      • És itt is megjegyzem, hogy pont EP munkásságát nem esztétikailag ítélik meg, hanem simán pletykaalapon, félművelt politizálással, amely semmit sem tud pontosan (“állítólag 56-ban a zsidók” stb.), viszont nagyon hangos. Az említett torgyános botrány óta mindenki hallott valamit EP-ről, beszélt olyannal, aki olvasta a Heti Válaszban, a Demokratában vagy a kurucinfón, hogy ő mekkora hazaáruló. Aki így közelíti meg, aki nincs annak tudatában, hogy ennek a mérgezett közhangulatnak a hatása alatt ítél, az nem csak műveletlen, hanem igazságtalan is. Ez olvasott embernek, irodalmároknak állati ciki, és ők mondjuk képesek esztétikailag is ítélni.

        Nem csak ő esett ennek áldozatul, hanem Kertész Imre, Petri is, Spiró, Kertész Ákos, kisebb mértékben Závada, Parti Nagy is.

        Azért elég jellemző és szomorú, hogy az első magyar Nobel-díjra, valamint a Saul fia Oscarjara így reagált a magyar ostobaság.

        Bárki, akit tényleg érdekel EP, nyissa ki a dia.hu-t, és kezdje az Egy nővel, vagy a Csokonai Lili Tizenhét hattyúkkal. Próbálja értelmezni, ugorjon neki többször, keressen hozzá elemzéseket. Utána meséljen.

        Köszi, hogy említed, itt van a vita, nagyon tanulságos:
        https://csakazolvassa.hu/2014/06/22/mindenki-milyen-jol-ert-hozza/

        Innen:
        https://csakazolvassa.hu/2014/06/22/mindenki-milyen-jol-ert-hozza/#comment-102888

      • “fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy amúgy mennyire művelt, irodalomértő, “benne van”, igenis olvasta, és nem tetszett, és neki igenis joga van.” vagy ha nem is bizonygatja, elsunnyogja, hogy nem olvasta.

  6. Van egy gyenge pontom. Hrabal. Nepszerutlen, sot szinte mar szentsegtoro gondolat, de a legtobb muvet olvastam, asszem, mert eroltettem, mivel mondva volt, hogy iroisten. Hat olvastam ezt, aztan azt, majd amazt, es nem ertem miert nem, de semmi hatassal nem volt ram. Nem tudok visszemlekezni, elkapni egy hangulatfoszlanyt, ami mas irok eseteben ha hat ram az iras, termeszetes. Egy kotete, az adagio lamentoso, novellak kozt volt nehany ami most igy beugrik, hogy igen, de kb. ennyi. Azota sem ertem, miert nem ertem az o irodalmat, ami masokra olyan nagy hatassal van. Valaki elmagyarazna a Hrabal-jelenseget?
    Konkretan egy ismerosom, lehulyezett amikor bevalottam, hogy nekem H. irasai semmi kulonos…Most akkor mi van?

    • Mondjuk az Ofelsege pincerevel kezdtem a sort, amit nagyon melegen ajanlottak mint mestermunkat. nagy varakozassal fogtam bele, de a vegere lekonyultam…Lehet, hogy siman csak az elso csalodas (meg ifjan olvastam oket) meghatarozhatja az altalanos hozzaallast, akar egy irohoz is?

    • Ez egy teljesen becsületes, intellektuális hozzáállás. És ez az, ami tényleg ízléskülönbség. Szoktál olvasni. Beletetted a melót. De nem jöhet be minden. Fordításban semmi sem olyan.

      Előfordul másokkal is. Ritkán említem, de nekem Pintér Béla ilyen.

        • En sem hangoztatom, mert az a gyanum, hogy ettol H. meg valoban nagyon jo iro. De valamiert engem nem talat el. Majd ha mar eleg ven leszek es es elolvastam mindazt amit szeretnek, akkor ujra olvasom ot is. Most is csak azert emlitettem meg, mert talan valaki meg tudja vilagitani azt az esszenciat vagy kinal egy olyan ertelmezest -azon tul, hogy H. mekkora iro- ami miatt o tenyleg kihagyhatatlan. Orulok annak ha van olyan muvelt ismerosom, aki tul az ajanlason szivesen beszel az adott iro munkairol, arrol ahogyan o latja, ertelmezi..stb. Gyakran elofordul, hogy uj megvilagitasba kerul egy -egy irodalmi mu ennek eredmenyekepp. En a kepzomuveszethez pl. egyaltalan nem ertek, (de szeretek idot szakitani ra, mert ugyanakkor fontos) nagy hianyossagaim vannak itt muveltsegben, de gyakran elofordul, hogy osztonosen raerzek valamire vagy magaba szippant egy alkotas. itt is valamiert a kortars kepzomuveszet kozelebb all hozzam, de sosem vennem magamnak a batorsagot, hogy okoskodjak, vagy lekezeloen beszeljek olyasmirol amirol nincs melyrehato tudasom, ismeretem.

        • Engem tökre érdekelne, hogy mit gondolsz Pintér Béláról. Nekem lelkes, de amatőr színházrajongóként nagyon tetszettek a színházi élményeidről szóló beszámolók, és már többször gondoltam, milyen jó lenne, ha egyszer kiveséznél egy Pintér-előadást is. Sok darabját láttam, és mindegyik nagy hatással volt rám, bár van, amelyikre haragszom.

          • Nem mondhatnám, hogy külön, fejtegetős, kiformált vélemélnyem van. Egyszerűen akármiket láttam tőle (még jópár évvel ezelőtt), soha nem éreztem akkora lelkesedést, mint azok, akik ajánlották, velem voltak. Kicsit amatőrnek, iskolai jellegűnek és didaktikusnak tűnt.

  7. ugyi
    50 igen ÖTVEN évvel ezelőtt hallottam ezt a szót utóljára, öregapám szájából
    nagyon jól esik, hogy van még, aki ismeri

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s