józsef attila nem is olyan gyengéd erőszakja

Jó hírem, hogy a mai poszt nem lesz se hosszú, se érvelős, se rágódós!

József Attila simán elmehetne egy puafórumra. Vagyis, legyünk irodalomelméletileg pontosak: az a személy, aki az ő verseiben megszólal. (Nincs bizonyítékunk arra, hogy ezek az ő magánemberi érzései, emellett az irodalom nem is a magánemberi érzések közvetítésére való, hanem – fogalmazzunk tömören – katarzis kiváltására és az irodalmi hagyományba /műfajok, formák, szövegek/ való bekapcsolódásra. Követő úgyis érti, a többiek nem bajok.)

  1. részlet

“Félsz az érzéseidtől.” Nem én vagyok a nyomasztó, nem:

Te rongy, aki szeretni gyáva vagy…

 

Én férfi vagyok, nemes és konok,

nincs vigaszom s nem erényem a bánat.

Csak szenvedek, mint akit megnyomott

ásás közben a föld; káromkodok –

Ringyó! – hogy rólad ilyen szavam támad!

 

Én nem jártatom hiába a számat,

de kín sem űzhet hiába utánad.

Versek tucatjai szólnak arról, hogy nem jártatja hiába a száját…

2. részlet

Az én kiszervezése:

Add kezembe e zárt világ kilincsét,

könnyü kezedet – vár kinn a szabad.

Gyülekező halottaimat intsd szét,

szólj s hízelegjen körül jószavad.

Ismersz engem, kit szerelmed megviselt,

lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves!

Ez kész. Nagyon szép, egyébként, már-már Flóra-vers (vagy tán egészen az), és ezzel a feloldhahatlanul intenízív ellentmondással kell együtt élnünk, nekünk meglett embereknek: hogy valami, ami ennyire nyomasztó és dühítő, ilyen eszementen erős és szép. Gottfried Benn versei is ilyenek. (Nem könnyű létforma a magyar szakosság.)

3. A Nagyon fájt nem is idézem, attól ingerült leszek. Nagyon kemény feladat a patriarcháis hiedelmekbe ágyazva ezt a verset tanítani, hogy gondolatilag, képileg, nyelvileg mestermunka, de, kedves tizenévesek, ugye tudjátok, hogy ilyen nincs, hogy ez manipuláció, és soha ne dédelgesd magad ilyenekbe, és soha ne dőlj be az ilyen nyomasztásnak. Értő olvasóvá és igaz emberré nevelni a diákságot néha ellentmondó feladat.

4. és 5. Töredékek 1936-ból.

Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet

kutatja bennem: Mit vétettem én,

hogy nem felelnek, akárhogyan intek,

hogy nem szeret, ki jog szerint enyém…

 

s ha nem volt még halálos szerelem,

azt akarom, ez halálos legyen,

értelmes kín: mert nincs értelme annak

ha az embernek üres kínjai vannak,

s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat,

én meg fogom majd ölni magamat,

nem hogy szerelmem vagy bosszúm mutassam,

de jobban fájna elsorvadni lassan,

s árnyék leszek, melytől szorongva félsz,

bíró, kitől büntetést nem remélsz:

Vigyázz! Ne hagyj meghalnom, amíg élsz!

A kései József Attilla roppant tudatos alkotó: a töredékek valóban egy klasszissal gyengébbek, mint a megformált, befejezett versek.

6. Aztán, Ne bántsd. Öngyógyító vers, és az önmegszólító vers híres példája:

Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,

magadat érte kínokba veretted

s nem adtál két pofont neki.

Telefirkáltad a falat vele.

 

Vesd le magadról! Mint ruhád is épen,

gyámoltalanul lóg alá a széken –

annak karján, ki szereti,

csüngjön, mig foszlik kéje éjjele!

 

Dobd le – a háta legyen ujra görbe,

lába csámpás, bújjon az álla szőrbe!

Bibircsók nőjjön a hasán!

Gyűrje e verset kapzsi tenyere!

 

Te fuss vissza a szép növésü, kedves

lányok ölébe – oly illőt ölelgess,

ki kapkod, fúl vágyad után,

mint zivatarban zengő jegenye!

Ez József Attila Fuck Yese. Nem érdekes? De a kronológiailag következő vers a

7. Magány. Ez a Majd megöregszel… vonulathoz tartozik:

Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes

bársony-penész pihézze melledet.

Nézz a magányba, melybe engem küldesz.

Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet.

 

Száraz homokként peregjen szét arcod,

a kedves. S ha cirógatnál nagyon,

mert öled helyén a tiszta űrt tartod,

dolgos ujjaid kösse le a gyom.

(Ezt meg meritek érteni? Igen, az abszolút kontroll: még maszturbálni se tudjon.)

Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kivánság.

Meg se rebbennél, ha az emberek

némán körülkerülnének, hogy lássák:

ilyen gonosszá ki tett engemet.

Jó, kész, erre nincs mit mondani. Én azért nagyon kevéssel megúsztam. Megint az áttolás. Megszégyeníteni, közszemlére tenni azt, aki nekem olyan kínokat okozott. És ugye József Attila nem egy naplójába vagy kocsmában busongó férfi, és ezeket nem magánemberként írja, hanem kora költőzsenijeként: ez közbeszéd, publikált, klasszikussá érett versek, amelyekre a halála tett hangsúlyos felkiáltójelet. Célpontjait, az oly nagyon szeretetteket szándékosan tette ki a kortársak és az utókor gyűlöletének. Ez épp Edit, a pszichológus, de még Flóra is úgy magyarázkodott aztán évtizedekig, Illyés feleségeként.

Nem fontos az életrajz, nem fontos a nő személye. Ez a Freudtól is megihletett, erősen képi, zseniális indulat, borzalmas, sérült. öntudatos, halálba vezető önsorsrontás, ez univerzális.

Én ezt ismerem, külön ezt az alkotói változatot, a jogosultságérzetet: én vagyok én, és az én érzéseim mélyek, és én zseniális vagyok, de ugye? senki más nem ír így, és ezt legyen szíves mindenki csodálni, jaj, de nagyok az én kínjaim… de ugye szépen írom meg? lássa ő is, lássa mindenki, mennyire szenvedek és milyen erős, ahogy megírom.

Borzalmas.

48 thoughts on “józsef attila nem is olyan gyengéd erőszakja

  1. Emlékszem, J. A. már középiskolás koromban kiakasztotta egy kicsit a biztosítékot. Hiszen zseniálisak a versei és az ember akire felnéz, attól tudat alatt egyben iránymutatást is vár. Hihetetlen képekkel, mélyen elgondolkodtatóan, gyönyörűen fogalmazol, lássuk tehát, mit is akarsz pontosan mondani… Utána pedig értetlenkedtem: de ez már nem a zsengék időszaka, hiszen meglett férfi. Mit akar ilyen siránkozással, hogy szeressél már végre, mert én azt akarom? Általános iskola alsó tagozat érzelmi szintje – gondoltam akkor. Mikor nő fel végre? Vagy aki zseniális, annak mindent megbocsátunk? Érdekes módon igen a válasz, ha férfi az illető, és masszívan folyik a szerecsenmosdatás, hogy nem az a fontos, amiről beszélünk, rossz helyre figyelünk. A mű, a mítosz, a jelenség az egyetlen értelmezési lehetőség, az ember, mint olyan nem érdekes. Sőt megsértődnek, elhatárolódnak, elhallgattatnak, ledegradálnak, ha mégis feszegetni próbálja valaki ezt az oldalt is.

  2. de itten érzések bemutatásáról van szó, nem pedig életvezetési tanácsadásról
    vannak aljas érzéseink és gonosz gondolataink pláne szenvedélyes viszonyokban
    az már másik kérdés, hogy a való életben ezeket ki mennyire képes kontrollálni
    a művészetnek viszont nem a példaadás az elsődleges célja

    • Nem értek egyet, az a költő, aki szabadságról, rendről, “emberekről, nem vadakról” beszél, teljességigényről, meglett emberségről, aki az életet halálra ráadásul kapja, és nőkről, akik szabadok, kedvesek, köti valamilyen erkölcsi nívó, valami nem-zsarolás, nem nyomasztás. Nem nyomhatja rá az amúgy is nehéz helyzetű terapeutájára a kínját, a versbeli nőre sem, de a való életben sem, ez nagyon csúf bosszú.

          • Bocs,én nem is arra vagyok kiváncsi,hogy pont a költő mit érzett,de azzal nem tudok betelni ahogyan leir egy érzést vagy bármit-ilyen értelemben érdekelnek az érzelmei …
            (nincs hosszú i )

            • Igen, emlékszem. Hol erőszak van, ott erőszak van mindenben. a falban, a vezetékekben, a kötőszavaknak. Az erőszak neve patriarchátus, illetve hierarchikus társadalom.

              Csak az a kérdés, mennyire markáns az erőszak.

              • Kösz,tetszik ahogy irod.
                Teljesen véletlenül talaltam erre a reménykeltő idézetre ami támogatja az én utápiámat is.A könyvet még nem olvastam:
                “A Nő a férfi jövője. A Nő arra biztat minket: gyere,

                kövess engem, mi pedig nem tudjuk hova hív minket,

                de azzal a meggyőződéssel hívogat, hogy megéri

                odamenni, ahová hív. Ezért is mondom: ha a Nő

                nem lesz a férfi jövője, az emberiség elpusztul,

                mert csak a Nő képes táplálni magában a

                mindenestül megalapozatlan reményt, és

                hívogatni minket a kétséges jövőbe,

                amelyben Nők híján már rég nem hinnénk.!”

                / Milan Kundera /

                • Juuuj, ez kicsit olyan, mint az inkriminált cikk: A Nő munkája a Férfi. Nő és férfi ilyen nagybetűs írása, szerepeik éles megkülönböztetése, felidealizálása (jóindulatú szexizmus) ugyanolyan doboz, elvárás, és nem skandináv. Nem szeretem.

                • Én nem erre értem.Van valami elemi megérzésem a nőről, mint maga. Nem elvárásról hanem öntudatra ébredésről,önmegismerésről.
                  Ezt a felismerést veheti tudomásul (át),fogadhatja el a férfi.

      • de ezek versek
        a költő a kínjait a papírra tolta át, nem máshová (tudtommal ezt éppen terápiás célból is szokták ajánlgatni)
        ez pont olyan elvárás, mint amikor az erőszakot óhajtják kiirtani a művészeti alkotásokból

        • Oké, akkor maradjunk annyiban, hogy egy igazolhatatlan, nagyon ártalmas, manipulatív viselkedés az, amiről szól, amelyet hajlamos a diákság romantizálni, igazolást találni a versekben, és ez veszélyes.

          “papírra tolta át” …és a kortársakra, és az utókorra.

  3. Imádom a posztcímet.

    És hagy felejtsem ezt a valóságban nem túl jófej Attilát, legyen független a Legyen fáj az életrajztól, mert én ezt a verset szeretem, és olyan, de olyan, hogy kiráz tőle az irtózat, hogy tudott ilyet írni, hogy belém ég minden szava,
    “mint a gyerek/kezében a csörgõ csereg,/ ha magára hagyottan rázza”
    ez olyan kép, hogy úristen, meg a muszáj, az elfehéredő száj, de az nem elfehéredő száj, hanem mig el nem fehérül a száj, a segítsetek utáni versszakok pedig, hat na, értem én a problémát, de ez úgy van megírva!

    Ebben a posztban https://csakazolvassa.hu/2014/03/11/olvassuk-ujra-3-majd-megoregszel/ szintén, hát nem túl jó fejek a srácok, de amit Radnoti ír, mindegy miről, de mellette ugyanarról a többi jeles költő verse elszürkül, újra és újra olvasom, minden szó a helyén, de még a szavak is olyanok

    • Ez egy nagyon érdekes dolog. Egyrészt igen, az életrajz felől megolvasni egy művet szerintem sem feltétlenül célravezető. Viszont itt inkább mintha arról lenne szó, hogy mi az a hatás, üzenet, amit a vers közvetít, átad, függetlenül az életrajztól…persze, József Attila esetében nem tudom, tudjuk-e függetleníteni az életrajzot a verseitől, úgymond életének egyes történései “köztudottak”. Nehéz ügy. És nyilván a másik, hogy zseniálisan van megírva, az ember beleborzong tényleg.

  4. Ezeket mind “szavaltam” hajdan. Kivulrol tudom ma is. Nagyon jol eloadhato versek, eros kifejezoerejuk miatt szinte nincs szukseg semmifele eszkoztarra. A legjobban vagy termeszetesebben, mindog is az o verseit sikerult eloadnom.

  5. Ha találkozom a kortárs költővel, aki külsőre egy hajléktalan és egy fel nem támadt, kissé már büdösödő Jézus keveréke, és az utcán egész messziről képes bármely ismerős nőnek odakiáltani, hogy “Pásztorlányka/Királylány/Törpe Tündér, várj meg!”, ha pedig a pásztorlányka beszél vele két szót, akkor nem lehet levakarni, nos, akkor arra szoktam gondolni, hogy József Attila is hasonlóan kellemetlen jelenség lehetett a maga korában.

  6. A férfi lenézi a nőt,a mi kultúránkban,ebben JA se kivétel,de azért nagyon nagyon közel került hozzá,és az végülis nem értette meg őt.Nem értette miről beszél, sőt utólag kicsinyesen, intim magánéleti részleteket mesélt a költőről.Az ő korában nagyon okos ember volt,hú,de áldott jó,hogy megszületett.
    Most is rágódom sorain,már nem annyira szerelmi,hanem szellemi megközelétésben.
    Amúgy sokkal jobban állunk a patriarcháis felfogás legyűrésében mint a keleti népek 🙂

    • “e azért nagyon nagyon közel került hozzá” a terapeutája (analitikusa) volt, pénzért hallgatta, profiként. És pont az analízis is felhozta ezeket a gyerekkori traumákkal vegyített sötét indulatokat. A gyógyulás nem sikerült.

      • Amiért profi nem biztos,hogy ért.
        És mi se értünk eléggé.Sokszor.
        Én a Nőre értettem.

        Nem is tudom…apukámnak ,hogy nem keletkeztek sötét indulatai,pedig még sokkal rosszabb helyzetben volt gyermekként mint József Attila.

  7. Ha engedjük az érzéseinket,vágyainkat megnyilvánulni-mert vannak nekünk is ,mindenféle,jó meg rossz,hagyjuk őket feltörni,megmutatjuk őket,felvállaljuk,akkor azt látjuk, hogy J A se volt rosszabb mint az ember.

  8. A zsenialitás hihetetlen tűzijáték, amelynek láttán mi, átlag halandók csak szájtátva gyönyörködni tudunk. Gond nélkül leborulunk, hiszen az egyediség, az én megmutatása olyan eleven és erőteljes, olyan gátlások nélkül felvállalt, amelyet titokban irigylünk, de ritkasága miatt őszintén csodáljuk. Ez az egyetemes elismerés pedig méltán piedesztálra emeli a zsenit. Igen, kívülállóként az ember beleremeg a szavakba, csak a Jóisten mentse meg attól, hogy ő legyen az, akinek ezeket címezik. Mert akkor a dicsfény mindenki szemére hályogot von és a bugyrok sötétsége átadhatatlanná válik. Az áldozat csak belepusztulni tud vagy megnyomorítva és csendben a háttérbe húzódva próbálja lassan újra felépíteni önmagát.

    Érdekes az őrület és a zsenialitás határa. Amikor olyan szinten tudják levetni, illetve olyan szinten kell egy belső kényszer miatt lerázniuk a társadalmi béklyókat, hogy létezésük egyedisége egyszerűen orrba ver mindenkit. Ha szerencséd van, akkor közönségként ennek csak a fényét érzékeled és állva tapsolsz. Ha nincs, akkor közelállóként a tornádó pusztítása jut neked és mindenki téged átkoz, amiért a zseni szenvedését növeled.

  9. Egészen zsenge korú, de József Attilát olvasó és verseit szerető kiskamaszként is megállapítottam magamban, hogy ha így beszél az excsajairól, akkor dugjon vele, akinek két anyja van. Szofisztikáltabban: járni jár, persze, de ha nem jut, ne nyavalyogjunk, több generációval később is kínos. Csokonaitól kezdtem a fikázást persze.

  10. “Célpontjait, az oly nagyon szeretetteket szándékosan tette ki a kortársak és az utókor gyűlöletének. Ez épp Edit, a pszichológus, de még Flóra is úgy magyarázkodott aztán évtizedekig, Illyés feleségeként.”

    Ezt nem tudtam, erről hol lehet bővebben olvasni?

    • Bizony. Kár, hogy nem olyan jó a kép, de hirtelen felindulásból készült.

      Megjelent Varró Dániel új felnőttkötete, a Mi lett hova? című, az asszem 1999-es Bögre azúr óta az első felnőtt lírai gyűjtemény, benne a Knézy-vers, ami nekem sírós.
      Mondjuk ma mindenen elsírom magam, villogott a sárga lámpa a kereszteződésben, azon is.

  11. Visszajelzés: a halovány férfi | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s