miért röhejesek az antifeministák?

Mármint amit itt a nagy magyar internetvalóságban én róluk tapasztaltam, és egy kicsit hüledezve azon, ami a blog facebookján tegnap-tegnapelőtt történt.

Ugyanúgy nyomulnak nők, női bloggerek, kommentelők után a neten, figyelmet, választ követelve, ahogy lúzer próbálkozók IRL mennek a nők után. Erősködve, szerepjátszva, leereszkedően és szánalmasan. Makacsul, a másik határait nem tisztelve, csak magukat nyomva, egót polírozva. Ugyanúgy frusztráltak, dühösek, nőhibáztatók a visszautasítástól.

Nagyon előadják magukat, de közben olyan kockafejűen értetlenek, műveletlenek, ridegek. Formállogikailag kezelnek eleven állításokat, nem fogják fel a metaforát, általában a stíluseszközöket. Idézik két éve írt mondatomat, mármint azt a hihetetlen csökött verziót, amennyit felfogtak belőle, és megkísérlik ellenem használni.

Érvelési hibáik nem esetlegesek, hanem, úgyszólván, maga az érvelés érvelési hibák sorozata. Nincsen nekik humoruk. Van viszont gúnyos gonoszságuk.

Iszonyúan zavarja őket, hogy én okos vagyok. És emellett én rajtuk, meg úgy általában a férfiakon nem is követelek semmit, ez is zavaró. Én nem tiltakozom és panaszkodom, hogy miért olyanok. Ha egyedül, hát egyedül, jobb ez így. Tudom, milyennek kéne lennem ahhoz… és én nem akarok olyan lenni.

Mindig ők jönnek, akarnak valamit, nézegetnek, taglalnak, próbálkoznak. Megpróbálnak meggyőzni arról, hogy nekem el kéne viselnem az ő dühöngésüket. Megpróbálnak definiálni. Nem figyelnek oda rendesen, hajtogatják a magukét, csak ürügy a téma, a személyem, mert túlbuzog bennük valami.

Minden baj okozója a feminizmus. Anélkül minden rendben volt, lenne. Buta nosztalgia, álságos moralizálás mások (nők és gyengébbek) rovására. Mindent ők találtak ki, a világot ők hozták létre, a nőkben nincs az a teremtő erő, képesség, ambíció. Mi csak takarítgatunk, széttesszük a lábunkat és eltartatjuk magunkat. Nem volt egy híres női zeneszerző se, ebből is látszik.

Teljesen elcsúszott mérce, vakfolt, látható rettegés, durva szexuális frusztráció és hihetelenül pofátlan önzés: amikor a mozgásterek kiegyenlítéséről beszélünk, a túlhatalomból való lecsippentésről, a nők választási lehetőségeiről, akkor ők nőuralmat vizionálnak, el vannak nyomva, űzött hajléktalanok, továbbá mind olajfúró kutakon és uránbányákban dolgoznak, ha nem, akkor viszont a harcmezőn esnek el öldöklő csatában, ahol minket, lobogó szoknyájú fiatal lányokat, kedves néniket (akik szexpiaci értéke nulla, el ne felejtsük, de mégis) és gyerMekeinket védik az ellentől.

Ambivalencia: majd elpusztulnak egy nőért, nem bírnak meglenni nélküle, állandóan ezen kattognak (és ebben vitában vannak a MGTOW-kkal), de közben tárgyiasítják, megvetik és bármi rosszat el tudnak róla képzelni. Agyuk zugában azzal a reménnyel élnek, hogy létezik és rájuk vár valahol egy Másfajta (értsd: aki nem szól, hogy ő nem tárgy és hogy nem akar jogfosztott lenni, van saját véleménye, nem ámul a férfin, hanem felnéz rá). A lényeg, hogy örökké a nőtéma körül forognak.

Egyébként az oviban is az volt, hogy a durváskodó fiú igazából azért csinálta, mert…

Ránk amúgy nincs is szükség, el ne felejtsem, ezt mondják a frusztráció legvégső állapotában.

1. Aki olyan csóró, hogy nem képes egy filippínó szolgálólányt alkalmazni, az ne nősüljön meg.
2. Ha már van egy helyes, 19 éves filippínó szolgálód, akkor ugy minek az öregecskedő feleség…
3. A házasság mindig is így működött, a nők ingyen kaptak mindent, cserébe kis házimunkát végeztek. Ezt ma elnyomásként állítják be hazug genderideológusok.
Ma már ott tartunk, hogy nem volt még barátnőm, aki nálam jobban főzött volna, tisztább lett volna, igényesebb a környezetére. Ez nem az én szégyenem azt hiszem. Sőt olyan nőt is csak egyet ismerek a korosztályomból, aki imádott sütni-főzni. A többi kifőzdéből hozatja a kaját vagy állandóan fogyókúrázik így neki nem kell enni, akkor ugy a párjának se szerinte… Nő vasalni ma már nem szokott, utoljára anyámat láttam, de utána minden nőnél azt látom, hogy inkább sportosan öltözik, de vasalással nem bíbelődik. Van is rengeteg trampli mindenütt. A nők a könnyebb ellenállás irányába mennek, ma már egy egyedülálló nő lakása nem tisztább, rendezettebb, mint egy egyedülálló férfié.

Mit adhat ma egy nő egy férfinak, amit egyedül nem képes megszerezni? Gyereket. Minden más megy egyedül is. De arra hamarosan elterjed a béranyaság. Akkor végre mindenki azt kapja, amit ér, amit letett az asztalra. Nem eltartást egy életen át 9 hónap terhesség jutalmaként.

Prostituáltak, thai szolgáló-feleségek és guminők igénybevételével próbálnak fenyegetőzni, ezt nem nagyon értjük.

“Nem olyan rossz egy guminő, ha az ember összehasonlítja egy házsártos,avagy emancipált,modern (agymosott) nővel.

Vagy egy nővel a válóperes bíróság előtt.
Több évtizednyi szenvedés egy agresszív nővel …Ennél rosszabb nem lehet a guminő…
Sok számító nő akad aki csak felhasználja a férfit érdekeinek érvényesítéséhez majd ha már nem tudja tovább facsarni akkor utoljára még facsar egy nagyot a válással.”

“Lehet, hogy a feminizmus előretörésének hátterében a guminőgyárosok profitéhsége lapul meg?
Soha nincs rossz kedve, soha nem panaszkodik,
soha nem fogyózik, mindig azt viseli, amit én szeretnék.”

“Összefacsarodik az ember szíve. Látni, ahogy ilyen torz módon kell megélniük a férfiúi gondoskodás, törődés ösztönszerű késztetéseit, számomra nagyon elszomorító.”

“Azért a guminőnek is van pár előnye:
– nincs fog
– nincs anyós
– nincs ellenvélemény”

“guminők : hisztisnők 1:0
ezért rinyálnak itt most sokan”

“Nem is olyan rossz ötlet, mivel ők már nem veszekednek, nincs válás, verés, és gyilkosság.”

“Egy haverommal kiszámoltuk, hogy egy újonnan felszedett csajjal mennyibe kerül a teljes project, amíg eljutsz az első sexuális együttlétig. Vacsorák, bor, mozi, üzemanyag, autó amortizáció, ha nincs akkor Bkv bérlet, egyéb költségek. Érdekes adatok jöttek ki. 🙂Konkrétan, ha csak sexet és egy kis törődést akar az ember, akkor hetente 2X elmehet az összegből egy bejáratott szolgáltató hölgyhöz, (goldengate, rosszlányok.hu) mint inkább úgymond fix barátnője legyen. Ezek száraz tények, nélkülöznek minden érzelmi vélt, vagy valós kötődést.”

“A jó nő 3 ismérve: maximális diszkréció, barátnő feeling, ingyenes parkolás.”

“ez valószínűleg még olcsóbb, mint a kurvázás, mármint a valódi barátnőhöz/feleséghez képest. ha van second-hand piaca ezeknek, akkor még a változatosság is megoldott. pozitív kezdeményezésnek tartom, az első gumibabáig adnék egy kis adókedvezményt is, hisz egy új család jön létre.”

“Nekem nincs guminőm(nem is vágyom rá), csak fleshlightom, amit néha használok. És akinek eddig elmondtam az mind furcsán nézett rám. Pedig ha egy lány bevallja, hogy van neki vibrátora azon senki nem akad fenn.”

“Sok nő éjjeliszekrényében megtalálható a (műanyag)férfitől megfosztott plasztikpénisz. Az perverzebb, de mégis elfogadottabb. Ezek a férfiak legalább nem csak a nemiszervet akarják a nőből, hanem az egészet.”

A jogtiprásra nem biztatnék senkit, de a guminő még jó lehet, hajrá, csak ki ne lyukadjon. De ők persze úgy gondolják, hogy ők megfizették, és akkor vígan élnek a sterilizáló folyadékok világában, mi meg valahol sírunk, hogy kiestek a randipiacról ezek a pompás példányok.

Kérdés, hogy ha a férfiak egyre nagyobb hányada fog egyéb utat választani (MGTOW, importfeleség, guminők), akkor mi lesz az így keletkező szingli nőkkel, akik viszont szeretnének társat. Bizony a szexuális piac is piac, kereslet-kínálat alapon működik.

Nem és nem mennek pszichológushoz, ehelyett másokat hibáztatnak.

Iszonyatosan unatkoznak, kínjukban lesznek mozgalmárok. Elképesztő időt töltenek netezéssel, másolgatással, kommenteléssel. Képernyőfelvételeket készítenek.

Iszonyatosan agresszívek és kíméletlenek, embertelenek, nincsen határ, miközben katolikusok és konzervatívak és nagyon erkölcsösek.

Semmi, de semmi tabu nincs. Kegyeletsértés, nyílt uszítás, nyomozgatás, fenyegetés simán belefér, ha nő a célpont. Tapsolnak Huffnágelnek, hőssé avatják, ő helyettük is vállalta az arcát, megpróbálják elhinni, hogy ez csak vicc, görbe tükör. Huffnágel szavazatokért liheg és eközben a minimum alá megy jócskán. Ennek semmi köze a feminizmushoz, ennek az emberi viselkedéshez volt, lett volna köze. Nyílt hazudozás, neked van vele bajod, személyes konfliktus, intézzétek el egymás között, sunyi vádak. Amikor Huffnágel a viselkedésével korreláló, abból következő sorsra jut (tönkremegy, idegösszeomlik), akkor a nők a hibásak. Kell a mártír.

https://csakazolvassa.hu/2014/11/03/a-sajat-utjukat-jarjak/

https://csakazolvassa.hu/2014/11/15/nem-mondom-hogy-nem/

Nem érdekli őket az egyén, a beszélgetőpartner sem, csoportokról és ideológiákról tudnak beszélni csak. Kategóriák vannak, szexpiaci érték szerint, a tagok pedig egyformán viselkednek. A csoport reprezentánsának kezelik az egyént, nem hallgatnak meg senkit, nem hisznek nekik.

Randipiacról kiesett egyedek. Nagyon remélem, hogy ez valami fordítás, na de akkor meg az említett magyarul nem tudás. Komment részlete:

Lássuk először is a randipiacról kiesett egyedeket, ők az alfahímek (kb. 10%), illetve a huszas éveikben házasodott béták (kb. 20%), akik házassága a 30-as éveiket is sikerrel bírta. Az alfahímek továbbra is hozzájuthatnak szinte korlátlan mennyiségű puncihoz, ráadásul fiatalokhoz, mert a 30-as nők azért már kezdik felismerni, mennyire átbasszák őket ezek az alfahímek. Emiatt a tény miatt a 30-as nők szempontjából jobbára irreleváns az alfahímek jelenléte.
Lássuk csak a randipiacon ragadt 70%-nyi férfit, illetve a hozzájuk kapcsolódó nőket. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy a sikeres párkapcsolatra való esély nem csak azzal csökken nagymértékben, ha a férfi a huszas évei során nem szerez elég tapasztalatot, nem jut minőségi szexhez, hanem az is, ha nem találja meg az igaz szerelmet, mert a bétahímek általában szentimentális típusok, de a férfiak BIOLÓGIAI OKOKBÓL bekövetkező szexuális frusztrációja a szexért való kuncsorgást előrébb helyezi a szerelem keresésénél, és ha ez a frusztráció fölékerekedik a szentimentális érzéseknek (ami a nő piedesztálra emeléséért felelős), valamint tartósan elnyomja azokat, akkor szükségszerűen bekövetkezik a férfi kiégése. Lássuk a különböző nőkategóriákat, akikből “válogathatnak”:
– Karrierista szinglik: Elköteleződésre és valódi szeretetre képtelen, érzéketlen hárpiák ők, akik belső tulajdonságaikban már férfiakká váltak. Faszhervasztó viselkedésük mellett kiváltkép irritáló a hipergám ösztöneik maximális láthatósága, ami minden illúziót azonnal lerombol velük kapcsolatban, illetve förtelmes okoskodásuk, aminek kapcsán azt gondolják, hogy ha összeseggeltek büfészakon egy diplomát, már jogot formálnak abba, hogy bármilyen, tényleges IQ-t igénylő területre is belepofázzanak.

(satöbbi)

Jogot formáltak abba, igen, és abban a mondatban ír a nők butaságáról és a valódi (férfi) intellektusról!

Borzasztó szakszerűen, hibátlan helyesírással, ám fájdalmas nehézkességgel írnak, se szív, se szellem a magyarjukban. Leállíthatatlanul, humortalanul okoskodnak, és ezzel apámat idézik, na, képzelhetitek.

Ideológiaerőltetés: a másik csak ellenségnek kell, a felülete és olvasói a saját idiótaságuk tolására. Mindegy, mit mond.

Rövidítések, zsargon, nagy betűvel írt Férfi. Kész, erről nincs mit mondani.

Kis szótárat is mellékel kommentben. Rajongva koppintják az amerikai Férfitársakat. Innen látszik, hogy színtiszta nőgyűlölet áll az elméletieskedés mögött.

AWALT: All Women Are Like That, vagyis minden nő olyan. De milyen? Ez a kifejezés a női nemet jellemző sztereotípiák és jellemző tulajdonságok gyűjtőfogalma, pl. hipergámia.

Baby Rabies: a nő olyan lelki állapota, amikor bármit megtesz, hogy teherbe essen és gyereket szüljön. Enyhébb esetben ez utalások, érzelmi zsarolás, vagy a fogamzásgátló “elfelejtése”, rosszabb esetben spermatolvajlás (pl. koton kikukázása és beöntése).

Béta: a “szolgáló” típus, aki különféle erőforrásokat (anyagi, érzelmi) áldoz fel az elfogadásáért, a nők szemében alacsony(abb) értéket képvisel. Nem kölcsönösen kizáró az alfával, a legtöbb férfiban keverednek alfa és béta tulajdonságok is.

Doxxolás: az áldozat személyes adatainak közzététele az interneten, ami után az illetőt kirúgathatják az állásából, zaklathatják és fenyegethetik (őt vagy a családját), vagy akár fizikailag is bántalmazhatják. Magyarországon a Btk. 219. § alapján bűncselekmény. Lásd még: SJW.

Fal: a nő életében eljön az a kor, amikor már a valódi szexuális értéke nem éri el azt, amilyennek tartja magát a “körhintázás” következtében, és többé már nem képes ugyanazt a kaliberű alfát megszerezni, mint addig. Ez általában frusztrációval jár, amit a környezetén és az általa kiválasztott bétán tölt ki.

Faszkörhinta: a nő életében az a korszak, amikor a szexuális értékét kihasználva annyi alfával fekszik le, amennyivel lehetséges, egyúttal felfújva a saját egóját. Igen gyakran a fal vár rá az út végén.

(satöbbi)

Ez a szószedet külön lenyűgöző.

Mert miben is fogant ez? Emberek, akik — valószínűleg — intim kapcsolataik terén nem sikeresek, illetve valamiért az van bennük, hogy ott sikeresnek kellene lenni, hozni a számokat, minél több és minél jobb (szexpiacilag értékes) nőt begyűjteni, ejakulálni, minél többeket rábírni arra, hogy azt csinálják, ami nekik volna jó, illetve más férfiak ebbe hajszolták bele őket, ők meg kirikátlanul belementek,

végképp felsülvén a “randipiacon” összegeznek, elméleteket gyártanak MÁS emberek intim életéről, motivációiról, és a legrosszabb egyházi-feudális módon moralizálnak. Szörnyű, hova jut a világ, az itt minden baj oka, hogy a nők maguk döntik el, kivel szexeljenek, és még élvezik is…

Csak azért, mert ők kimaradtak a jóból.

Nagyon komoly, tudományosnak hangzó elméleteket vesznek át és hajtogatnak, majd nyomnak oda női bloggereknek.

Tudni vélik, hogy a “MNK” típusú vonzó nőnek

  • hány partnere volt
  • milyen motivációból feküdt le velük
  • milyen volt neki a szex

Ami elég gusztustalan, amellett, hogy nevetséges is: erről nem lehet adata.

És a bosszú az elmélet: ez se tart sokáig, te kurva, majd jól megöregszel, és a 30. szülinapod másnapján senkinek nem kellesz, faszkörhinta után pofáraesés, ja, és akkor már barna a hüvelyfalad… kellemetlenkedni annak, szorongatni azt, aki elérhetetlen.

Miközben valószínűleg fele olyan jó negyvenkét évessel is leállnának ezek boldogan (egyébként hány évesek? az ő életük nem telik?).

Logikus magyarázat keresése és ráerőltetése a nemek viszonyára és a világ működésére, akármire. Mindennek oka van, minden összefüggésként értelmezhető, mindenről a feminácik tehetnek. Ha nem illik a szitura a magyarázat, majd erőltetjük egy kicsit. Rebbenően szép, egyéni történetek undorító, üzleties, farokcentrikus, lélektelen kielemzése. Dilettánsként nagykomoly tudományos érvelés, csúf csúsztatások és logikai bakik, múltszépítés. Kétségbeesett kísérlet, hogy koherens evolúciós/antropológiai okokat találjanak a saját kudarcaikra, és az legyen logikus, álljon meg, ezt csiszolgatják, és ők ne legyenek hibásak, jaj, csak ők ne, a nők a hibásak, a feminizmus a hibás, meg a liberális államok. Szörnyű, mi megy Skandináviában, de nemde? A világért nem cserélnék velük! Azt hallottátok, hogy ott a bevándorlók halomra erőszakolják a nőket? Bezzeg itt! (Ja, itt is.) És hogy nők vérdíjat tűznek ki ártatlan férfiakra, és gang rape-et követnek el?

Minden agresszió mögött tapintható a gyengeség, ez a düh nem az elnyomottak dühe, hanem a morzsányit csorbuló pöffeszkedés buta sértettsége. Az antifeminista mindenhez ért, mások érvelését böfögi vissza, hatalmas MRA-egyetértésben. Olyan ez is, mint a magyar rock and roll: olyasmi, mint az amerikai, nagyon igyekeznek, de na.

Elliot Rodgers mentegetése. Jófiú-elmélet és friend zone, mániákusan. Valaha lementek pincsikutyába, szexért kuncsorogva sürgölődtek a náluk klasszisokkal jobb nő körül, önként és boldogan. Úgy gondolták, bedobálják fent a zsetont: kedvességet, előnyt, vacsorát és fuvart, még tán mosogatást is, és alul kijön a szex. (Igazából mindenki úgy gondolja, szóval ez nem az ő hibájuk: ahogy a szexet a Rend felfogja, abban sehol nincs önkéntes, kölcsönös, boldogságos bizsergés. Punciadás van és vételár.) Ma már nagyon bánják a méltatlan vislekedést, hát leverik az adósságot az összes nőn, akik, ugye, kihasználták őket, de ők nem hagyják magukat!

A szex jár, nincs mese, ha nincs szex, ne legyen semmi se. Egy nő nem lehet barát, minek? Arra a férfiak valók. Egy nő nem ember, nem partner, nem munkaerő. Létezése értelme a szexuális értéke, kellemessége, háztartási szolgáltatásai és a fogamzóképessége. Ja, nem, álcsalád-álbarát álintézkedésekkel választópolgárnak is jó, úgy bármire rávehető.

De a nő nem ember. Így mérgez meg az esszencialista gondolkodás mindent. Bár talán ez — nem kapcsolódni egyátalán, ha nincs szex (márpedig nincs) — is tisztább, mint barátságot színlelve örökké a szexesélyre sandítani.

Ők amúgy se tudnak mit csinálni, nekik néhány óránként feláll, mit van mit tenni…!

És, vazze, határidő van, nehogy már potyára időzzünk nők közelében, érdeklődjünk, beszélgessünk emberként, meg minden. Csúnyán meg vagyunk fenyegetve, pedig csak annyi van, hogy szegény nem akar pincsi lenni, ami érthető:

Én pl. alapszabállyá tettem, hogy ha tetszik nekem egy nő, akkor ha egy héten belül nincs randi az első „Hello!”-tól számítva, akkor azt hagyom a francba. Ha csak átlagos külsejű, akkor három nap a határidő.

Szóval, a mi elveink nem is állnak olyan messze egymástól.

Maximum abban nem értek egyet, hogy létezik-e valódi barátság férfi és nő között. Ilyen nincs, hacsak nem kölcsönösen rondának találják egymást, irreális korkülönbség vagy valamilyen rokonság van köztük.

Ha meg nem találják taszítónak egymást, akkor az úgyis zavart kelt. Pl. mi van ha beszélgetés közben rámtör az erekció? (Ugye ez a férfiaknak olyan, mint a kisbabáknak az etetés, négy-öt óránként rátör.) És akkor jaj jön az, hogy magamban kell mondogatni, mantrázni, hogy „nem szabad dugni, nem szabad dugni”. Milyen már az? Mintha diétázás közben kiraknák eléd a kedvenc (hízlaló) kajádat.

Azon filózom, a pornóproducerek, a táncosok, a masszőrök, a nőgyógyászok, fodrászok, vagy éppen az edzőm hogy oldja meg ezt az erekciós ügyet…

Paternalista beszédmód: látod, látodMár beláttad te is. Jó úton jársz, dicséretes. Nem szándékosan csinálja, nem veszi észre, ez az alapértelmezett beszédmódja. Tanácsadás, okoskodás, megmondja, mit hogy kéne tenned és mit miért tettél (bloggerként, magánéletileg, akárhogy). Eközben szar a stílusa, bloggeri tapasztalata nincs, vagy nyomi.

Közös pontot is keres békülékenyen, ha így leereszkedő lehet:

Látod, nem is különbözik olyan sokban a gondolkodásmódunk:

Ő csak segít, tágítja a látókörömet, értitek:

Szóval én nem “gyűlöletet” nyomok, hanem az általad gyakran feldobott témákhoz kapcsolodóan adom számodra az alternatív véleményt, érvekkel alátámasztva, ANNAK ŐSZINTE REMÉNYÉBEN, hogy felülvizsgálod a genderfemiminista nézeteidet.

Vesszőhibával külön bájos:

Idéznék a saját szövegedből egy kicsit, remélem rá fogsz jönni mi az ami fontos:

Gerle Éva helyes gondolatai docx, emlékeztek, szintén vesszőhibák:

Sok hasznos észrevételed is van, igen, ezeket ki is gyűjtöttem egy külön Word dokumentumba, az a neve, hogy
Gerle Éva helyes gondolatai.docx
Javadra szóljon, hogy nem is rövid ez a doksi, ha nem így lenne próbálkozna a halál.

Állandó kukkolás, jelenlét, pletykás taglalás, elképesztő. Látszólag racionális érvelés, eközben személyeskedés.

Sértettség: man shaming kiabálása bármire. Érted, megállapítod, hogy a gyufa feje kék, nem piros, vagy hogy szúr a vakbeled, vettél egy fűnyírót, és ők rámondják, hogy femináci vagy, és ez kettős mérce, valamint man shaming.

Álneveskedés, csakis. De ezt is rád tolják: mert feljelentenéd őket. (Miért is?)

Őket megfenyegették, ők igazából bátor partizánok, ők az áldozatok. Akár én a ketózis és a glükózalapú működés között, ugrálnak a hatalmaskodás, letiprás, önelégültség, fenyegetőzés és a szűkölő, önsajnáltató, tragikus, női empátiát követelő taktika között. Valakivel szemben, aki nem bántotta őket, nem tartozik nekik semmivel, csak elmondta világosan, amit gondol, és jelezte a határait.

Én vagyok az agresszor ám, én kezdtem. Minek sértettem meg az elvált apákat, és miért nem bántam vele, a kommentelővel “tisztességesen”, most már késő, feljelent (a facebookomra írja ezt). Ha úgy viselkedtem volna, de most már sajnos… Jogi fogalmak, facepalm. Pedig csak nem kapott figyelmet, szegény. Leállíthatatlan üzenettömeg.

Nem szégyellnek ötven, száz nem kapcsolódó, kimásolt kommentet ideerőltetni, angolul, magyarul, mindegy, függetlenül a valóságtól. A valóság: a blogomon világos kommentszabályzat van, sokszor elmondtam, nem engedek be semmi ilyet, és általában el sem olvasom. Na de a lényeg: hogy én nem mondhatom meg azt sem, mi legyen a saját blogomon, nehogy már. Hatalmi kérdés. Amikor az egyikből idézek, mert annyira vicces, megfenyegetnek, hogy ez egy Szent Szöveg a FÉrfihangról, és én szerzői jogsértést követtem el.

Nőkövetelés, minden áron (bocsánat, naggyal írtam a nőt, de a mondat elején van). Miért nem oldjuk meg mi az ő problémáikat? Hát ennyire részvétlenek vagyunk? Mondjam meg a megoldást, mert ez így nekik nem felel meg, amiket írok. (Hogy emberien állj hozzá, nyugi, ne lesd a szexet, élj, fejleszd a személyiséged, ne nyomulj, ne a szex legyen a tengelyed.) Elmondja ő. Red Pill, PUA. Rettegés a papucsságtól. Ők aztán nem fognak mosogatni! Ennyire stabil a férfiasság, hogy azt az elvhű, mozgalmi nemmosogatás deklarálja. Holott a mosogatás nem a nő kérése, ezt csak önző, lusta, anyuci által kiszolgált dögök gondolják így. Mosogatni azért kell, mert az edények koszosak, és mert ettél a tányérból. Ahol ez nem így van, azt étteremnek nevezzük.

Azt írod az ide tévedő, tanácstalan férfiaknak, akiket ide-oda rugdosott az élet, hogy legyenek engedelmes jófiúk, álljanak be mosogatni, és akkor majd talán egyszer rájuk mosolyog a szerencse. Pedig ilyeneket írni ezeknek a szerencsétleneknek felér egy öngyilkossági felhívással.

És most leírom nagybetűkkel a tételmondatot: MÉG SOHA SENKI NEM CSAJOZOTT BE AZZAL, HOGY A NŐ BEVALLOTT IGÉNYEIT KIELÉGÍTETVE TELJESÍTETTE MINDEN KÉRÉSÉT. MÉG EGYETLEN NŐ SEM LETT ATTÓL BOLDOGABB, HOGY PÁRJA NŐI SZEREPET VETT FEL.

És ha te erre buzdítod őket, akkor nagyon kitolsz velük, még ha nem is akarsz rosszat.

Megpróbálnak a nők jóérzésére hatni:

Az antifeminista nőkkel meg az a helyzet hogy nagyobb empátia van bennük, mint a feministákban. Pl. látják a férfiak problémáit és tudomást is vesznek róla.

Miért nem vagyunk empatikusak? Hát nekik nem jár megértés? Nekünk nem nagy ügy, sőt, miért nem fekszünk le velük? El is felejtem: ha elmúltunk harminc, már nem érdekeljük őket. Vagy, na, mégis, jó. (Mick Jaggert azért ők se raknák ki az ágyukból.)

“De pont ti, feministák mondjátok” érvelés, avagy dobozba gyömöszölés (én ugyan nem mondtam):

a manboxba ugye nem illik az, hogy kimutatja az érzéseit, akkor ez nem ellentmondás?

“Nem fogjuk Lacit (sem) megsajnálni, azért sem, mert ha ő azzal beéérné, hogy mi nők (de melyikünk?) legyünk a pszichológusa, dadusa, akkor még viszolyogtatóbb lúzer.”

Na, de ez nem ilyen Manboxos patriarchális nemi szerep, hogy egy férfi ne panaszkodjon, mert akkor lúzer?

A nők is panaszkodhatnak, akkor a férfi miért ne? Másrészt, akkor hogyan kommunikáljon őszintén, ha nem vállalhatja fel az érzéseit?

Szerintem becsülendő, ha valaki őszintén beszél ilyenekről.

(…)

*

Most akkor mi van? Mit is akarunk?

Semmit, barátaink. Oldjátok meg az életeteket egyedül, ne okoskodjatok fölöttünk és hagyjatok nyugodtan blogolni, élni.

+ fless, ez tegnapi, ésbazmeg, lelopja a szavamat, az elvárható minimumot, mondjuk az többen is:

Ha az áldozathibáztatás, az erőszak ellen akarsz kiállni, ez az elvárható minimum. Nem azért szidnak, mert valami mellett ki akarsz állni. Hanem azért, mert ezt a minimum mércét nem ütöd meg.

De biztos vannak kivételek, nekem is vannak antifeminista barátaim, nagyon rendesek. :DDDDDD

És még: http://oriblog.blog.hu/2015/04/24/feminizmusrol_picsogni_ferfiatlan

48 thoughts on “miért röhejesek az antifeministák?

  1. Gyónok: az említésre sem méltó minimumot nem csak lopom, hanem vannak pillanatok, amikor azt hiszem, hogy ezek a saját szavaim. Mea maxima culpa… Mentésül csak annyit tudok felhozni, hogy erősen rászorulok a használatára.

  2. Tulajdonképpen engem az érdekel, hogy hogyan szólna az a mondat vesszőhiba nélkül?

    Szerintem az antifeminista nők vagy félnek, vagy szeretnének félni a pasiktól. Jóban akarnak velük lenni, és ezt a módját választják.

    • Kezdjük ott, hogy a te első mondatodban a főmondat kijelentő, ezért nem kell bele kérdőjel.

      Az övéből pedig három is hiányzik, nem érzékeli a szintaxist, a tagmondathatárokat.
      remélem, (hogy)
      rá fogsz jönni (arra), (hogy)
      ami (kötőszó szerepű vonatkozó névmás elé) elé mindig kell

    • A férfiak meg félnek az erős nőktől meg az okos nőktől. Csak az okos ÉS erős nőktől félnek még jobban. (ha ez egyáltalán lehetséges)

  3. Ámulok, mennyi ideje van sok embernek. Aki ennyire ráér, hogy napokon át kűzd a facebookon, az jelentkezzen már nálam, legyen szíves. Romokban az ország, szervezek belőlük egy ütőképes karbantartó csapatot. Árokásás, parkgondozás, ovi festés. Még konditerembe sem kell menni, erősít a lapátolás. Emberek között lehetsz, napon, adok sört is. Még az sem kizárt, hogy megtetszel egy lánynak munka közben. Nagyobb rá az esély, mint a monitor mögött rettegve a mosogatástól, miközben anyukád bejön a szennyesért 35. éve.

    • A netes vita hasznos, okos lehet, de ez szándékos, megtervezett provokáció volt, ki akarták ugrasztani a nyulat a bokorból, de a nyúl az életét élte, és vasárnap este nézett bele a több százra duzzadt kommentfolyamba, amit a jelentéktelen oldalacska facebookjára sikerült odahányni, témához abszolút nem kapcsolódva, ürügyre ragadva, köztük tíz meg tizenöt bekezdéses, csodálatra, figyelemre apelláló fejtegetésekkel.

      • “… a nyúl az életét élte.”
        Én is azt szoktam, így nem érek rá mások életére, ritkán jutok hozzá netes vitákat folytatni. Amiről egyébként az a véleményem, hogy hasznos is lehetne, ha nem az arctalan gyűlölködésről szólna 95%-ban. Még egy autógyertya-karbantartásról szóló cikk alatt is meg akarják ölni egymást.

  4. Én is sokszor észreveszem magamon, hogy jéééé, ez a fordulat/szó ezen a blogon volt. (Előtte is ismertem, viszont itt nagyon sok mindenhez plusz jelentésárnyalatot kapok és szeretem ezeket.) Bár nem használom nagyközönség előtt és arra sem, h a bloggert minősítsem velük.

    • Én ennek nagyon örülök, egy csomó erős nyelviségű ember alkot új elemeket, gondolatokat, érti és használja, akinek tetszik, ez így megy. Na de amikor jön a levél, és gúnyosan és bután csupa előző posztból vett szóval szed szét az olvasó, az elég nagy döbbenet. Hát hogy itathatom át ennyire az agyukat? És miért törnek ők a nagyokos megmondó pozícióra, ha nincs gondolat?

  5. Másfél évig admin voltam egy szórakoztató jellegű Facebook-csoportban tizenkettedmagammal. A csoport szabályzatában világosan leírtuk, milyen tartalmat lehet ott megosztani (saját sztorikat, saját képeket), milyet nem (röviden: reklámot, politikai propagandát, nem saját tartalmat, másokról készült fotókat, tömeggyilkossággal poénkodást, másokat a származásuk, nemük miatt megbélyegző, vagy népcsoportok lejáratására irányuló posztokat, személyeskedő, más tagokat becsmérlő kommenteket NEM, az ilyenek törölve lesznek, bizonyos esetekben posztolójuk meg kitiltva). Már az is nagyon meglepő volt, hogy ezt mennyien nem tudták értelmezni és írták a privátüzenetes reklamációikat vagy ha nem kitiltottak voltak, a csoportban háborogtak, hogy a g@ci adminok hogy merték törölni a jó kis cuccukat. Eleinte még ki tudtunk rajtuk akadni, de aztán profik lettünk az érzelemmentes kommunikációban meg a törlés-tiltás gombok használatában. Az explicite lefektetett szabályzat jó hivatkozás volt, meg az is, hogy csapatként működve sose “adtuk ki”, ki is volt az a szemét, aki törölni merte a cigányozást, a másokat Hitler képével a gázkkamrába küldő vagy nemi erőszakkal fenyegető képes-mémes hozzászólásokat. “sajnáljuk, a szabályzat x. pontja miatt lett törölve a poszt, kitiltva a felhasználó, a tiltást feloldani nem áll módunkban”. Na mindenesetre ezalatt az idő alatt az emberi fejekben levő meg az interneten terjedő sötétség és agresszió elég változatos formáit és mélységeit megismertem, gondolkodtam, hogy megírom a “Kis magyar trollhatározót” is 😀 ezek a tapírok és tudorok, akik az oldaladon élősködnek, a “bully”kategóriába tartoznak leginkább. Mindazon túl, amit leírtál róluk, az is fontos, hogy csoportosan támadnak (küdik a vezèrüknek a linkeket, érted…), a gázosabb dolgokat (intellektuális máz nélküli személyeskedést, provokatív beszólasokat) kamuprofilról írják (ezeket egyébként lehet jelenteni is egy gomb megnyomásával anonim módon a Facebooknak, erősen gyanús esetben tömeges jelentéskor személyes igazoló dokumentumokat kérhet be a Facebook vagy zárolja a profilt), és magukról semmit nem írnak, csak az elméleti blablával jönnek vagy a kiszemelt áldozatokból próbálnak minél több személyes infót kiszedni, hogy aztán abból általánosítsanak, azzal vitatkozzanak a végtelenségig. Vannak nyilván az ilyen “antifeminista nehézfiúkhoz” csapódó nők is, de esélyes, hogy csináltak női kamuprofilt is, mint ahogy a rasszista propagandához is szoktak roma profilokat vsinálni az ilyen csoportok tagjai. A bullying mindig csoportos, és vélt vagy valós gyengeségeket próbál a saját előnyére kihasználni. Esetedben az, hogy nő vagy, elég nekik gyengeségnek (helyére kell tenniük, aki nem foglalja el a privát hierarchiájukban a neki kijelölt helyet, vagy aki másokat erre “uszít”). A másik, ami miatt ennyire rádkattantak, az az, hogy a blog kifejezetten személyes műfaj, eleve ad sok lehetőséget a torzításra, kötekedésre, “vitára” – meg az, hogy olvassák sokan, lelkesen írod tovább, őket azzal kecsegteti, hogy ha sikerül tèged elhallgattatniuk vagy kiborítaniuk, akkor az egy komolyabb “trófea” nekik, tetszeleghetnek a sikeres “femináci-vadász” szerepében .

    • Hű, de érdekes. Kösz, nem tudtam, hogy van ilyen munkakör.

      Itt azért két “csoport” van, egymást csak lájkolják:
      tapír-leona-rozi-ingkognitó-fasztudja: sértett, irigy, személyiségzavaros egykori csakazolvassa-rajongó, igen tevékeny, évek óta úgy maradt (egy ember, nagyon rosszul leplezi a stílusát, bár nagyon igyekszik)
      a férfinevesek felháborodott apák, illetve célpontot kereső antifeministák, akik szerintem az alkalmat keresték, hogy valahogy kicsináljanak. Most megsértettem őket, rágalmazok, uszítok! Hosszan fejtegetnek mindenféle férfijogi okosságot, ha már van közönség, amire senki nem kíváncsi, meg a saját oldalukat emlegetik. Volt, aki válaszolt nekik (értelmesen, indulat nélkül, le nem süllyedve, köszönet!), én viszont nem olvasok ilyeneket, és főleg nem reagálok, mert nem vagyok az a feminista, akinek képzelnek. Néha tesznek ők is személyeskedő, kielemző megjegyzést.

      Csak a személyemet kikezdőket olvastam.

      Nekem most és eddig is az volt a fontos, hogy, mintha egy ideális világban élnék, ugyanúgy, akkor is megírjam magam, kitegyem, megosszam, vállaljam, ne féljek. Nem érdekes, ha visszaélnek, nem érdekes, mit kombinálnak, nem leshetem örökké, hogy mivel vagyok támadható, mert akkor az ő logikájuk érvényesül, és a világ olyanná válik, amiben én nem szeretnék élni. Nem alkalmazkodhatunk gyűlölködőkhöz.

      Tudom, hogy most jön, hogy akkor majd móresre tanítjuk, csavarunk még egyet, ha ettől se kiabál. De amúgy a figyelmen kívül hagyás nem segített, nem szálltak le rólam. Akkor szállnának le, ha eltűnnék, ha nem volna felület.

      De én senkivel nem voltam aljas, vállalom magam, mindig nyugodtan reagáltam. Most mondjuk sok szmájlit raktam, meg fölényes voltam, debazmeg hogynelegyekaz ilyen mélység fölött. És nagyon meghökkenek, amikor bárkinek eszébe jut, hogy ezt én fűtöm, szítom azzal, hogy reagálok/mit írok/hogyan viselkedem, és aggódva adja a tanácsot, hogy én mit csináljak. Ez nem az én bulim. Azt írom, ami eszembe jut. Amihez kedvem van, amire időt akarok szánni. Az én döntésem, az én felelősségem, mivel töltöm az időt és mit engedek az agyamba.

      Tényleg egy mozdulat volna törölni vagy tiltani. Azért hagyom fent, és azért nem nyomok meg semmilyen jelentést, tiltást, mert íme, az ember. Minden érdekesebb…, úgy is, hogy én már nem olvasom. Rajtam ugyan nem ront, amit ők csinálnak. Sokan nem tudták egyébként, miről beszélek, amikor támadásokról beszélek, mert a Kozma-ügyet (még) nem követték. Pedig én évek óta ilyen kommenteket és e-maileket kapok, és hagyok 90 százalékban figyelmen kívül. (Ja, mert az is vád, hogy én keresem a balhét, ügyeket kreálok, mártírkodok, abból élek — hát, azért most látszik, ki kreál mit, ki szereti ezt. De pörgetik az oldalt rendesen, és ilyenkor, csendes deklarációként mindig megugrik a bevétel is.)

      • Nem munkakör a Facebook- dminság (bár van, hogy az is lehet, pl. valamilyen szervezet vagy cég oldalán, akkor a Community Manager csinálja meg a PR része, ahogy volt is egy cikk valamikor egy magyar telekom-cég 2 alkalmazottjának tiszteletreméltó helytállásáról), mi csak baráti alapon csináltuk, azért is szàlltam ki, mert a csoport egy ponton túl már túl sok időt meg energiát igényelt volna, ahogy a létszám növekedésével egyre több lett a spambot is, így a posztolást előzetes jóváhagyáshoz kellett kötni, így viszont nem is kellett annyi ember a kezeléséhez.
        Abban teljesen igazad van, hogy nem a reakcióidon vagy pláne nem az írásaidon kellene bármit is változtatni, és akkor eltűnnének. Nem fognak, sőt, bármilyen visszakozástól csak vérszemet kapnak az ilyenek és még jobban nyomulnak.
        Törölgetni meg egyeseket akár le is tiltani, azt szerintem lehet időnként. Főleg utólag, hogy a régebbi posztokat visszaolvasgatók ne hülye kommenteket olvassak, az ellendrukkerek meg ne találjanak maguknak harcostàrsakat a régi kommentek lájkolgatásával, hivatkozott weboldalaik felkeresésével. Na persze előtte mindenről screenshotot készítve, hogy dokumentálva legyen azért 🙂

        De ahogy gondolod, nem akarlak takarításra ösztökélni, én se szeretek 🙂 Csak azért írtam le, mert ez egy bevett gyakorlat a Facebookon. Senki nem köteles a saját oldalán hagyni a konkurenciájának meg az ellenségeinek a negatív kampányát vagy az élősködő gerillamarketingjét

    • “A másik, ami miatt ennyire rádkattantak” — ebben azért benne van a Magyarországon szokatlan öntudatom is. Hogy én nem nyavalygok, nem panaszkodom, deklarálom, hogy jó nekem, és elégedett vagyok a sorsommal (főleg ahhoz képest, ahonnan fölálltam). Ami nagy irigység- meg leszólás-generátor, mert kötelező elégedetlennek lenni, másokat lesni, nyavalyogni.
      Azt felejtik el, hogy én nem csak úgy leírom ezeket (sport, vívódás) itt-ott, hanem ez itt egy produktum. Meg van alkotva egy blogger, egy személy, egy imidzs, tudatosan (most ez mindegy, mennyire “őszinte”, a megalkotottság tényét, szerepét nem értik), mégpedig azért, mert blogger vagyok, ezt csinálom napi sok órában. Más volna ilyeneket a privát énemként írni. És azt, hogy ők hevesen érdeklődnek a blog iránt, folyton itt vannak, keverik azzal, hogy én mondom, bizonygatom, orruk alá tolom. Ha van egy fotó, és látják, hogy azért ez tényleg látványos, akkor a saját interpretációjukat keverik azzal, hogy én dicsekszem, bizonygatok (mert ő jónak nézett, érted). Pedig az ott csak egy kép, egyáltalán nem biztos, hogy azt kell látni, nézni rajta, amit a szűkagyúak.
      Muszáj belekötni, akkor is, ha tényeket írok. Az nem lehet, az ne legyen, hogy én jól legyek, hogy nekem ilyen az életem… amit persze ők vakarnak elő a szövegekből, kutatják a részleteket (itt felmerül a vadászó, értelmezni nem tudó olvasás is). Bizonygatás, dicsekvés stb. És az a nő nem ám antifeministaként akar levadászni engem. Sokszor utal a Gumira is, ő csalódott, én hiteltelen vagyok stb. Túlrajongta, megbánta, istenített, rajtam veri le.

  6. Már az is érdekes kérdés, miért kell (ellened) falkába verődni. A troll-kommentfolyamból egyértelműen kiolvasható, kit tettek meg alfának, ki alá adják a lovat, bár az sem kizárt, hogy több nick alatt egyedül társasozik vki. Egyébként veriférje véleményét osztom, értelmesebben is el lehetne tölteni az időt. Mennyi rosszul felélt energia! Vagy akár saját bloggal próbálkozhatna, de oda saját tartalom kellene, olvasható szöveggel, de az ugye, nem egyszerű. Kedvencem a ‘csakazolvassa.hu valós céljainak leleplezésése’. Ha a cím fele nem lenne plágium, a kutya nem kattintana, még véletlenül sem. (És most ne jöjjön nekem senki József Attilával! 🙂
    A mosogatásról eszembe jutott Férj egyik klasszikusa. A hét első felében én tolom itthon egyedül a biciklit, de amikor itthon van, mindig nagyon megérzem, mert amikor beszáll ő is, hirtelen sokkal több lesz az időm (magamra). Múltkor egy elég fárasztó hét után, amikor rámszakadt egy hosszabb szusszanat, megöleltem mosogatás közben, és megköszöntem, hogy ilyen jófej. Azt mondta: “Attól nem lesz nagyobb a farkam, hogy nem mosogatok.”

      • Ezek szerint itt valamilyen összefüggés van! Nekem sem száradt le. (huhhh)
        Ha publikálnánk valahol, hogy nagyobb lesz a mosogatástól, jelentősen megnövekedne az érdeklődés és mindjárt háttérbe szorulna az antifeminizmus ezen tevékenységet illetően.

        • Annyira durva, ahogy azt hiszik, a mosogatás a nők rögeszméje, hobbija, érdeke… és eközben nem látják a tányért, az otthonukat, semmit.

          Mostanában volt olyan élményem, szülőként és sima emberként is, hogy szabad vagyok, bármit megtehetek, lehetek lusta, önző, hibáztathatok mást nyugodtan, nem lesz következménye. Ha nincs kedvem mosogatni, például. És ebből jöttem rá, hogy ez nem nemi adottság, alkat, törvényszerűség, hanem hatalmi helyzet.

          És ellenállok, keményen.

          • Aranyművesként a kis polírmassza szemcséi belemennek a bőrőm redőibe, az ultra derm kiszárítja-tehát benne is ragad rendesen. Ezért szeretek mosogatni. Jól kiázik. A pasim órás, és nem végez házi munkát. Megmondta az elején. Most is ezt mondja h ő szólt. De azért ma 2 tányért elöblített. 3éve vagyunk együtt, mi ez ha nem csodás változás haladás. Istenem mi lesz itt 5-nem is -10 év múlva. Leszedi a függönyt?

  7. Azok a szerencsetlenek..:) Az antifeminista miert hiszi torvenyszeruen azt, hogy aki feminista az ellene van a ferfiaknak? En imadom a ferfiakat! Nekem nem az a feminizmus, hogy akkor most jol legyozom, hanem, hogy jo ember vagyok mellette, de ezt tole is elvarom. Nem az a nyukaja, nem a cseledje, hanem a noje akarok lenni, o meg legyen a ferfim. Azt gondolom, hogy az un.antifeministak nem talaljak a sajat helyuket az eletben, ossze vannak zavarodva a szerepeiket illetoen (regi szetesoben levo rendszerbe kapaszkodnanak) es ezert az onallobb noket vissza akarjak fogni. Ne hirdessek jobban a gondolataikat, mert az a szerencsetlen ferfi még rajon, hogy neki a feminista no sokkal vonzobb. Vonzobb is, meg boldogabb is, mert jobb, teljesebb ember lett belole aki erzelmileg szabad es fuggetlen. Szerintem az igazi ferfiak imadjak az un. feminista noket, akik nem ellenuk vannak hanem joban magukkal es mellette a ferfival is. Orulok, hogy nem vagyok már rohejesen frusztralt es okolok a sajat szeteso vilagom miatt mindenki mast. Tudom milyen volt es azt is tudom hogy most nagyon jo es valahogy csak igazi ferfiak talalnak meg. Igaz, keves van beloluk, talan még tobb feminista kellene:)

    • Továbbá az az érdekes, hogy nekem a nagy keret: az egyenlőség, az igazságosság, a szabadság, a józanság, a humánum.
      Minden ezen belül van, a feminizmus, kisebbségvédelem, a demokratikus igény, a meritokrácia, a szépség szeretete, a személyes kapcsolataim, élményeim minősége, a gyereknevelés, az iskolakritika, a tekintély bírálata, a kulturális ízlésem is.
      Így aztán nem szeretek semmiféle képmutató, erkölcscsősz, üzleties, önigazoló, lélektelen, manipulatív, dehumanizált viselkedést igazolni, akkor se, ha nő csinálja, és akkor főleg nem, ha az a nő sértett, irigy olvasó.
      És amikor elfogultnak kell lenni ideológiailag, és ha nem lehet igazán saját a véleményem, ha túl nagy a női vakfolt, ha túl humortalan a feminista közbeszéd, ha a mozgalom megfojt, ha ott gyaláznak ugyanúgy, mint az antifeministák (Artner Sisso és más bojármentegetőkre gondolok), ha sztereotípiákkal jönnek sport stb. ügyben, vagy ha bekapcsol a feleséglobbi a maga önigazoló, boszorkányüldözős kíméletlenségével, akkor ideges leszek.
      Ez (ilyesmi) volt az én nagy ütközésem amúgy több prominens feministával.
      Sajnálom, abból én kiugrottam. Azért érthető nehezen, miért én vagyok még az ellenség a pöcshuszároknak…

  8. Most olvastam végig az egészet, a példákkal együtt. “Nem érdekli őket az egyén, a beszélgetőpartner sem, csoportokról és ideológiákról tudnak beszélni csak. Kategóriák vannak, szexpiaci érték szerint, a tagok pedig egyformán viselkednek. A csoport reprezentánsának kezelik az egyént, nem hallgatnak meg senkit, nem hisznek nekik.” ez az, ami a White Supremacy meg a szabadkőműves világösszeesküvésről és hasonlókról konteózó agymosottak között, meg amit leírnak, azt jelenleg a leghatékonyabban az ISIS valósítja meg, igen hasonló beállítottságúakat szervezve be ágyútölteléknek vagy élő bombának kiutalt, agymosott tisztes feleségért és/vagy szintén kiutalt, de erőszakkal foglyul ejtett szexrabszolganőkért vagy ezek ígéretéért. Nem hittem, hogy már azt a bizonyos keresztény európai magyar kultúrát is így átitatta az efféle sokat kárhoztatott transzatlanti vagy közel-keleti métely, tényleg nem tudom, sírjak vagy röhögjek ezeken a béna és primitív megideologizálásokon, meg magàn a szóhasználaton…

    • En rohogok… Jol szorakoztam, az idezeteken kulonosen. Fantasztikus, hogy emberek hogyan pazaroljak az idejuket, ezzel az eletuket. Nagyon fog hianyozni ez a sok ora majd az utolso napjaikban… Oszinten sajnalom oket.

      • èn csak akkor nem tudok röhögni rajtuk, amikor terrorizàlnak, megfèlelmítenek, csoportosan zaklatnak a saját nyomorukért bűnbaknak kikiáltott embereket vagy megszégyenítenek a normáiknak meg nem felelő lányokat, nőket vagy akár férfiakat, kiskorúakat is. intim fotók megosztása a szakítás után a barátnőkről és hasonlók. Sajnálni meg nem tudom őket őszintén.

  9. “Pl. mi van ha beszélgetés közben rámtör az erekció?”
    És akkor rögtön dugni kell?
    Gondolom, igen, mert ugye evolúció, meg PUA, meg minden… 😀
    De mondjuk, ha étteremben vagyunk, akkor meg se esszük a kaját, hanem megdug ott az asztalon?
    Vagy a mosdóban?

  10. Hát ez kábé ugyanolyan szélsőséges, mint az antifeministák vélemény. Ugyanannyira hibás is. Mindkét oldalról ömlik a sértettség, viccből sem vagytok képesek megpróbálni megérteni egymást. Nagy kár.

    • De te, nagyokos, középen, se blogger, se nő, se senki, semmilyen karaktert nem vállalsz, de majd igazságot teszel, ugye? Addig se kell szembenézned ezzel a viselkedéssel.

      A szöveg azokról szól, akikről szól, másokról nem. Ott vannak a parádés skandináv apák is benne. Ez a legprimitívebb reakció ám: hogy ez szélsőséges, hogy írjam meg a másik oldalt, hogy ez nem létezik. És ez az iszonyú düh, ami a facebookon ömlött… ilyenkor a blogger örül ám: minden kényes téma hatékony megpiszkálója ilyen reakciókat kap, a simán hőbörgők nem keltenek figyelmet. Azért van botrány, mert igazam van, van igazam. És utálják, hogy ők azok.

      Csalódtam bennetek intellektuális értelemben, hogy ennyire semmit nem fogtok fel, elvakít, hogy esetleg meg van kérdőjelezve a nagy apaság. Ez számomra csak azt jelzi, hogy tabut piszkáltam meg.

      Nem, semmi nem rokonít az antifeministákkal, a szöveg nem gyűlölködő, nem uszító, hanem szembesítő. Nyugodjatok meg, és olvassatok értőn. a világon hovatovább regények, művészfilmek is vannak! Modern művészet! Nonfiguratív! Szatíra és pamflet?!
      Ti hova jártatok iskolába, és ki nem tanított meg kritikusnak, gondolkodónak lenni, ha ennyitől így kiakadtok?

      Egyetlen ilyen férfit sem tudsz elképzelni, aki a szövegbeli “te” lehet?
      Ki általánosít, ki veszi magára? Hát pont hogy ti.

      Nem szeretitek a gyerekeiteket.
      Önzők vagytok.
      Másra toljátok a nehezét.
      Erőszakosak vagytok, lusták, kudarcosak, aztán nyavalyogtok.
      Ez a vádam azok ellen, akiket illet.
      De hogy a többiek miért veszik magukra?

      Apaság, válás, feleség zaklatása — típustörténet Magyarországon. Jótét keresztény senkisegondolná apáknál is.
      A jelenség TIPIKUS.
      Ha te nem akarod olvasni olyasvalaki szövegét, aki szerint ez így tipikus (talán többségi is), akkor ne olvasd. Én ugyan nem szorulok rá az egyetértésre, helyeslésre, olvasásra. Az okosságodra meg végképp nem.

    • Miért kár?
      Valaki magyarázza már el nekem, mi abban a ‘kár’ ha én nem vagyok hajlandó megérteni egy antifeministát? Mit veszítek?

  11. hát ez valami elképesztő 😀 csak ámulok és nevetek.
    a ‘Gerle Évának igaza volt’ doksinál hangosan felröhögtem. elmebetegek.
    és mennyien vannak, istenem…

  12. Jaj, volt a múltkor érv, hogy nem az számít, hogy ki mit mond, hanem a TETTEK.
    A feministákéi, mármint.
    Amiket persze ő, a nagyokos antifeminista kommentelő ítél meg.
    Akit senki nem kérdezett, csak ő szerepelni akar, figyelmet. Az én oldalamon, mert máshol nem megy.
    Sokan mondják, hogy szépek a szavak, az egyenlőség, de amit igazából csinálnak az egyenlőségért küzdők, az nem ez, és az nagyon káros.
    Nem tudom, nem tapasztaltam ilyet, nem foglalnék állást.
    Na de az antifeministák a szavak szintjén is hüledezést kiváltóan viccesek és önlejáratóak.
    amúgy meg semmit nem csinálnak, csak ülnek a gép előtt, figyelnek, követnek és gyalázkodnak.
    Amikor egy-egy hatalmas botrány van, mint például most, és az antifeministák rávetik magukat, és írnak valami nagyon tökös cikket, amibe belinkelnek engem, aki a központi és legizgalmasabb, látható-üthető-mégcsaknemisleszbiszingli ellenség vagyok, akkor a férfihangról bejön mondjuk 14 kattintás.
    Kemény.
    Csak összehasonlításul: ha én egy régi poszt utolsó kommentjébe beleírom a linket a zeller áldásos hatásairól, akkor kimegy egy órán belül kétszáz.

  13. Férfi (nagy F!) nevű kommentelő:
    amíg nem tanultok meg rendesen helyesen írni, nem fogtok megnyerni az ügynek.

    Tényleg elképesztő, ahogy ugyanazt nyomják többen, mint amit a poszt bírál. (be nem engedettek)
    Elolvassátok ti egyáltalán, vagy címre ugrotok?

  14. Ez a faszkörhinta stb. szószedet, ez külön lenyűgöző.

    Tehát emberek, akik — valószínűleg — intim kapcsolataik terén nem sikeresek, illetve valamiért az van bennük, hogy ott sikeresnek kellene lenni, teljesíteni, hozni a számokat, minél több és minél jobb (szexpiacilag értékes) nőt begyűjteni (bután ebbe hajszolják bele egymást), ejakulálni, minél többeket rábírni arra, hogy azt csinálják, ami nekik volna jó,

    végképp felsülvén összegeznek, elméleteket gyártanak MÁSOK intim életéről, motivációiról, és a legrosszabb egyházi-feudális módon moralizálnak. Szörnyű, hova jut a világ, az itt minden baj oka, hogy a nők maguk döntik el, kivel szexeljenek, és még élvezik is…

    Csak azért, mert ők kimaradtak a jóból.

    Nagyon komoly, tudományosnak hangzó elméleteket vesznek át és hajtogatnak, majd nyomnak oda női bloggereknek.

    Tudni vélik, hogy a “MNK” típusú vonzó nőnek
    hány partnere volt
    milyenek
    mire kellett azoknak a férfiaknak
    milyen motivációból feküdt le velük
    milyen volt a szex.

    És a bosszú az elmélet: ez se tart sokáig, te kurva, majd jól megöregszel, és a 30. szülinapod másnapján senkinek nem kellesz, faszkörhinta után pofáraesés, ja, és akkor már barna a hüvelyfalad… kellemetlenkedni, szorongatni azt, aki elérhetetlen.

    Miközben valószínűleg fele olyan jó negyvenkét évessel is leállnának ezek boldogan (egyébként hány évesek? az ő életük nem telik?).

  15. A barátnőm találta a blogot,méghozzá JoósPistán keresztül. Kicsit késve olvastuk a régi nlc-s interjúját, és kicsit kiverte a biztosítákot, de a reakciókat is elolvastuk, így jutottunk el sok helyre. Ide pl. Ő is a Férfi, vagyis ahogy blogján említi magát, Ember. És hát..a saját oldalán az nlc-s interjúnál sokkal durvább dolgok vannak. Nagyon durva dolgok. A Férfi-ról jutott eszembe, meg minden amit itt felsoroltál tulajdonképp egybevág a férfi-nő képével. Van egy bejegyzése arról, hogy nincs női erő. Persze, ezeket mindig úgy közli: “Tudom, kemény, de ki kell mondjam. Sajnálom.”
    Sajnálom. 😀 😀 -ezek ilyen állandóan visszatérő motívumok. “Sajnálom” “Tudom, kemény, de ez az igazság” “A csudába is”. és stb…Vagy “Férfi nőbe nem fektet be”. Vagy..nő nem rajonghat látványosan más férfiért (értsd ez alatt pl akár egy popsztárt, vagy bárkit, aki közszereplő, és hímnemű) mert az a Férfinak rosszul esik, és ha emiatt kiakad, az nem az Ő hibája lesz. Szálanként tépem ki a hajam. Ez a sok pontozás meg, hogy nem tud lezárni mondatokat meg hab a tortán. Nekem anno irodalom tanár ismerőseim mondták, hogy ordas hiba így írni.
    Szóval, bocsánat a mai napi JoósPistázásért, de az írást olvasva csak kijött.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s