olvassuk újra 1.: sándor, te viccelsz velem

Kis instant irodalomtasakok, és mindig vicces vagy pikáns lesz. Egyelőre egy másik van a fejemben, nem tudom, lesz-e ebből sorozat. Azt szeretném nektek megmutatni, hogy a középiskolai tananyagban szereplő verseket mennyire más automatizmusaink, a korszakról, a költőről avagy a költészetről alkotott félművelt eszményeink segítségével értelmezni, és milyen az, ha mai szemmel, ám a költő koráról is szerzett ismeretek birtokában nyitottak, kíváncsiak vagyunk és felfedezzük, hogy az irodalom csupa jófejség, grandiózus gesztus, meg azokat a pillanatokat, amint az alkotó kinéz a versszövet mögül, és csippent a szemével.

Úgy gondoltam, röviden bevezetem az adott darabot: műfaj, keletkezéstörténet, kis háttér, aztán végigmegyünk a szövegen, és bele-beleszólok.

Ez a vers Petőfi pályájának közepéről való, 1845-ből, már a nagy siker, a János vitéz és rengeteg népies műdal után, még a nagy szabadságversek és Az apostol előtt. Alkalmi vers, “ott és akkor”, egy rövid vendégeskedés alatt íródott néhány másikkal együtt. Természetesen fikció, mert minden fikció, de volt valami életbeli esemény szekérrel és társasággal és Erzsikével, ismerjük is a borjádi tartózkodás eseményeit, szereplőit. Erről részletesen ír Tímár Borbála ebben a tanulmányában. Műfaja leginkább életkép: életkép még az Egy estém otthon vagy a Füstbe ment terv is. Népies, de nem úgy népies, mint Petőfi nagy újításai, a népies műdalok, például a Hortobágyi kocsmárosné…, énje se az a betyáros valaki. Szóval, nem, nem népies, ez egy mindenestül városi vers falusi környezetben, városi emberek utaznak a szekéren, és próbálnak érezni valamit, és hogy az a valami nem létezik, arról szól a vers. Petőfi igazi újító: a népies műdal és az életkép is a korszak költészeti standardjait sértegeti, a hervadt rózsák a halott lánykebelen típusú úgynevezett almanachlíra normáit.

Hogy olvastuk ezt a verset annak idején? Falusi, tiszta érzelmek, fiatalok, költőnk szeret egy lányt, romantikusan nézik az eget, s emlékeznek egymásra örökké.

Így valahogy:

A vers egy rövid idő alatt lejátszódó, hangulatos jelenetet mond el. A lírai mondandó az az érzelem, amelyet e kis történettel fejez ki a költő.

Képzeljük magunk elé a jelenetet!

Kétféle mozgás játszódik le. Az egyik lassú és földhözragadt: a ballagó ökrök lépteit nehézkesnek, lomhának érezzük. A másik a szerelemre lobbanó férfi sebes gondolata, mely néhány szóval egy pillanat alatt a csillagokig hatol.

A csillagokat ősidők óta emlegeti a költészet, különösen a szerelmes versekben. Nemcsak fénylő szépségük miatt. A csillagok időtlen idők óta ragyognak az égen. A szerelemben a csillagokat emlegetni annyi, mint örökké tartó dolgokra hivatkozni.

A vers meghitt nyugalmat éreztet. A meghitt, boldog hangulatú verseket az idill műfajába sorolhatjuk.

Egy cseppnyi szomorúsággal tölti el az olvasót a bizonytalan jövő gondolata, de ez sem változtat a vers boldog hangulatán.

A vers olyan egyszerűen mondja el a jelenetet, hogy prózában sem lehetne pontosabban és tömörebben elbeszélni. A dallam, a ritmus, a hangulat és a rímek éreztetik, hogy verset olvasunk.

Két pontja van a költeménynek, amelyen a nyelv elszakad az egyszerű közléstől. A második és a negyedik versszak a költőiség ritka szép példája.

Ennek az elemzőnek nincsen ízlése, sajnos. Nem olvasott elég zseniális művet.

Állítom, hogy át vagyunk verve. Ez a vers egy hecc. Orrunkra pöcköl a költő. Fent és lent. Por és csillagok. Megint por. És még por.

A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR

Nem Pesten történt, amit hallotok.

Vershelyzet: sztorit mesél valakiknek az én. De ezt, hogy nem Pesten, ezt miért mondja? Ez önmagában jelent valamit?

Ott ily regényes dolgok nem történnek.

Na, valami regényes lesz? Mi lesz az? Párbaj pirkadatkor, szökés a szigetbörtönből? Alig várom.

A társaságnak úri tagjai
Szekérre űltek és azon menének.

Ez izgalmasan hangzik.

Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

A következő versszakban azért lerója kötelező körét az almanachlírának: még Kölcsey Husztja is eszünkbe juthat, vagy Csokonaitól az, hogy “a lenge hold halkal világosítja / a szőke bikkfák oldalát”:

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,
S vett a füvektől édes illatot.

De a refrén kötelez, és kíméletlen, lehúz, altat, befed:

Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Stíluseszmény letudva mindenesetre.

A társaságban én is ott valék,

Ez érdekes, eddig a többiekről beszélt a vers énje, most, pontosan a vers felénél, igeszemélyt vált, belép.

S valék szomszédja épen Erzsikének,

…éppen…

A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.

De ő nem. Ő nem olyan. Ebből romantika lesz.

Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Szerelem, romantika.

„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
„A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”

Figyeljetek, most jön az őrületes csattanó:

S választottunk magunknak csillagot.

Ó, istenem.

És a kegyelemdöfés, a forma kényszere: a refrén. Még mindig ballagnak. Nincsen remény.

Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

(Borjád, 1845. szeptember 26. és –október 7. között.)

Figyelitek? Semmi, de semmi nincs jellemezve, csak az éjszaka, az meg hihetetlenül mesterkélt allegóriával. Se a beszélő, se Erzsike, se az érzemény, csak egy érzelgős szokás van leírva, az is épphogy. Sándor, Sándor. Az ember azért választ csillagot, hogy azonnal elfelejtse és soha többet ne gondoljon arra, akivel ilyen szentimentálisan bornírt dolgot csinált. Ez a “majd írok” a nyaralás végén. És a jelen, a szinkron élmény nosztalgikus múltként van tálalva. A vers trükkje pedig az, hogy nagyon is feszes formában, csodaszép szavakkal, majd a szavakból kifogyva, ismételve, ábrándozva és megint ábrándozva mond el valami rettenetesen köznapi eseményt, eseménytelen eseményt. Az olvasói várakozással játszik a szöveg: az várja a szerelmet, a hevületet, a döbbenetes fordulatot, de a vers, mint az ifjú pisztráng, kicsúszik a kezéből, és mindvégig magas szárú fűzős cipős és poros marad. Nem történik semmi, de semmi. A dilemma: válasszunk, ne válasszunk, de most tényleg, ne válasszunk magunknak csillagot? Mit gondolsz, drágám. De most ne? Szólék én ábrándozva Erzsikéhez! Erzsike, eleve. És választanak. Még kettesben sincsenek ezek a szegény emberek. Pofon a romantikának, a szépelgés csúfondáros karikírozása, szándékolt másodosztály az elsőosztályú költő tollából, Parti Nagy Lajos.

Hogy Petőfi ilyet nem akart? Mit tudjuk mi. Másrészt ma nem úgy vagyunk befogadók, mint a hajdani olvasók. A vers az enyém, felfalom, bekebelezem, enyém az értelmezés is, itt és most, kétezertizennégyben így szólal meg bennem, és másként gyenge, ekként: zseniális.

147 thoughts on “olvassuk újra 1.: sándor, te viccelsz velem

  1. nagyon jó! hasonló sem fordult elő velem az egyetemen. Csupa régi magyaros meg nemzeti gondolkodású huszadik százados, középen meg semmi.

  2. (Most elmegyek fodrászhoz és a buszon azzal fogok játszani, hogy erzsikevagyok! (ígyegybe) – Sándorom keresem! Csillagökör jeligére.)

  3. “S választottunk magunknak csillagot.”

    Erről a versről, illetve a kommentárról most azok a viccek jutottak az eszembe, amelyek baromi hosszú, felcsigázó és a hallgató türelmét megpróbáló bevezetés után annyiban végződnek, hogy

    “- Megmutassam?
    – Igen.
    És akkor megmutatta.”

    *homlokra csapás*

  4. 🙂
    Az utolsó bekezdéshez, meg nem éppen Weöres írta, hogy a vers táplálék – szóval igen, bekebelezzük, élvezzük, megemésztjük – oszt’ kész. Sohase nem is szerettem a verselemzést az iskolában, a “mire gondolt a költő” tempót.
    Persze Petőfit is folyton agyonelemeztették velünk az iskolában, ahelyett, hogy elolvastuk volna a Kutyakaparót és csak jót mulatunk rajta.

    • A “mire gondolt a költő” valóban ‘szság, de azért sok minden kiderül a keletkezéstörténetből vagy a kor jellemzőiből. Az lenne jó, ha nem magoltatnának be komplett verselemzéseket az életrajzokkal együtt, utóbbiaknak egyébként sincs értelmük, de igenis tanári feladat szempontokat adni, műfajelméleti, stilisztikai, történeti, esztétikai ismeretekkel, más művekkel való párhuzamokkal felvértezni a diákságot, ugyanis az ő lendületes, gyakran ad hoc ötleteik, értelmezéseik, jelenből való visszavetítéseik gyakran nem tudnak érvényesek lenni. Nagyon kevés a művelt és invenciózus magyartanár.

      • Na ez volt nálunk tilos – és ezért fenyegetett meg engem a magyartanár, hogy ha tovább tanulok akkor megbuktat. (Néprajz-magyar szak lett volna a választás, vagy az akkor bontakozó romológia. Persze nem lettem … és már jó így most, de miatta nem, és egy csomó dolog végül dacból, miatta igen. Tehát legalább annyit köszönök utólag mint amit szemre hányok.)

        Amúgy van olyan szerinted ÉVA hogy jó tanár de rossz pedagógus, vagy fordítva? Érdekel a véleményed erről…
        (Az én mélyen gyűlölt magyartanáromat ezzel mentegették.)

      • Én azon szerencsések egyike voltam, akinek csak életrajzot kellett tanulni, komplett verselemzést nem. Volt egy zseniális általános iskolai magyartanárom, aki fogalmam sincs hogyan, de hetedikre elvezetett minket arra, milyen irányok mentén elemezhetünk egy verset önállóan, amit fokozatosan bővített. (Az irodalom iránt nem érdeklődőktől pedig elfogadta, sőt értékelte a tankönyvi verziót.) Gyakorlatilag gimnáziumban is ebből éltem, az ottani magyartanárom szintén zseniális és kőkemény tanár volt, hasonló elvekkel, csak bővítenem kellett az ismereteimet.

        A legnagyobb ötlete az egyik legnagyobb gimis élménye volt: végzősként benevezett egy eszes, matekzseni és egy politológusnak készülő, elemző agyú srácot és engem csoportként egy kortárs magyar líra irodalomversenyre. Mind a felkészülés, mind a verseny életre szóló élmény lett.

      • Hogy mi mennyit röhögtünk pár netre feltöltött, kidolgozott érettségi tételen… 🙂
        Szép az elemzés nagyon, bravó!

      • Én többnyire ott buktam el, hogy hiába mutattam rengeteg színt, képet és zenét egy-egy korstílusból a bevezető órákon, az egyes életműveknél már nem nagyon volt használható, mert nagy összefüggéseket nem láttak meg. Olvastam fel Szabolcska Mihályt is, semmi különbséget nem vettek észre Petőfi, Ady és közte. De nekem is komoly hézagaim vannak műveltség terén, mert annyira nem dolgoztam bele magam a szakmába, hogy naprakész, friss tanulmányokat is olvassak, és most sem lenne rá időm, mert 30 órás napok kellenének hozzá. Invenciózus még lettem volna, csak az meg sok szervezéssel és pluszmunkával jár, gyerek mellett már nem csinálnám. Tényleg kevés az olyan magyartanár, akinek van kedve, energiája, ötlete.

  5. Még, ilyet, még, még, még! Imádom, ahogy az általam szűknek, rossznak érzett középiskolai irodalom-értelmezésről lehúzod a köntöst, és ott áll meztelenül, és éppoly esztelenül :). Annyi, de annyi átértelmezésre váró mű van a fejemben! Kezdve mondjunk Balassitól, egészen Radnótiig, vagy még tovább (a végtelenbe, és tovább, szólt Buzz). És a világirodalmi dolgokat sem lenne ártalmas rendbe rakni. Tudom, hogy kevés az időd, és nem is akarok megrendelőnek tűnni, csak jelezni szeretném, ez a téma igen kedvemre való (persze, a többivel együtt).

      • Ú! Nagyon várom. Ha megnyugtat, én már kilencedikes koromban szexeltem 🙂 Pedig nem most volt.

      • De akkor még első giminek hívták, nem kilencediknek, mikor én is.

      • A manóba, már hogyne lehetne! Annyira ki vagyok attól, hogy a gyerekek simán nézhetnek ordas erőszakot, lövöldözést, de egy kivillanó mellbimbó már 18-as karika. A szex az élet része, az erőszak nem feltétlenül. 12-13 éves gyerekekkel már nem csak lehet, kell is beszélgetni róla, de tulajdonképpen a hatévesekkel a legjobb kihívás. Anno voltak Petőfi-szavalóversenyen, amire hat szabadon választott és egy kötelező verset kellett vinni. Életem végéig hálás leszek érte, mert a hat versért átforgattam az összest, és olyan verseket találtam benne, hogy ihaj. Tűz, szex, minden benne van – csak virágnyelven. Tény, hogy azokat pl. gimiben nem tanítják. És egy csomó olyan verse van, amit a mai napig lehetne egy szó változtatás nélkül skandálni. Majd ha eszembe jut a címe, belinkelem :).

    • Ő volt az, aki segítségért sikoltozott, mert a kezébe eső első szerszámmal nem tudta agyonverni a célpontot, ezért elszalasztott valakit a szeneslapátért?

      • Ő, de a szeneslapát ettől kvázi független, azt Fülig Jimmy alkalmazta annál, aki udvarolni mert Oféliának.

  6. En sem szerettem az irodalomtanitasban ,hogy rank koteleztek egy bizonyos latasmodot.Szaraznak talaltam, habar a tanartol is fuggot es nem volt szerencsem szellemes magyar tanarhoz.
    Nem vegeztem human egyetemet ,es nem is magyarul.
    Egyetem utan amikor volt idom egy kicsit magamba szallni ujra olvastam egy csomo koltot irot es felfedeztem oket egesz mas szemszogbol mint az iskolaban.
    Annyira atjarattam magamon az olvasmanyaimat,es szinapszisokat letesitettem sajat eletemmel, hogy manapsag mindenfele elethelyzetemre elojon egy-egy idezet valamilyen versbol, konyvbol de ezek tenyleg fontosak , egy –egy idezet olyan nekem mint
    a szamitogepes programban az ”eljaras”,elohivom azt a par sort es le van tudva a tema.
    Sokszor tapogatozom,vajon talalkozom olyan emberekkel akik ismerik a kodot?
    Nekem gyerekkoromban nem volt Emlekfuzetem .

    • Kicsit off komment, és a hozzászlásod első bekezdéséhez megy csak (holott nem ez a lényege) – a középiskolai irodalomóráimról egy dolog jut az eszembe nagyon élesen, annyira jellemző volt… Az óra elején bejelenti a tanár, hogy “József Attila a magyar irodalom méltán legnagyobb alakja” – és aztán egyetlen egy órát szán rá csak, azt is közhelyekkel végigbeszélve, nem magyarázva meg az első állítását, nem segítve megérteni a verseit – ma is félek József Attilától, mert nem értem, mert kevésnek érzem magam hozzá. Tudom, hogy másoknak az ő költészete nagy élmény, és én tudni akarom, hogy miért – de akkor nem segített senki. Nem szánt rá időt. Kimondott egy állítást, aminek az igazságtartalmát nem szemléltette (nem az igazságtartalmát vitatom el ennek, hanem hogy nem mutatta meg, miért, és ezzel megfosztott valamitől – illetve zavart a közhely; tizenöt évesen minden költőről-íróról, akit az irodalomórán veszünkünk, azt hallani, hogy “A legnagyobb”, furcsán veszi ki magát, mert most akkor melyik A legnagyobb végül is, nagy A-val, ha mindegyikről ezt mondják?!) – közben más tanárok meg cinkosan kacsintgattak, hogy “ezt a regényt nem egyszerűen elolvasni kell, ezt MEG KELL ÉLNI” – és én évekig éreztem magamat alacsonyabb rendűnek, mert nem értem, nem látom a LÉNYEGET, nem tudom megélni és megfelelően átérezni, és úgy tűnt, hogy mindenki más automatikusan tudta.

      • Off: nem kapcsolódik a témához (kicsit nem, vagy egyáltalán nem). Bocsánat, nem fellengzésből írtam így.

      • Koszi.
        Nem dicsoseg de nem ismerem a nyelvezetet.A troll szo jelenteset is a fiam magyarazta el.
        En az olvasok azon csoportjaba tartozom aki nem jartas blog teren.De gondoltam hogy azert szabad nekunk is bekapcsolodni.

      • Nem mondta senki, hogy ne szabadna, sőt. Kérdésre pedig minden elmagyarázásra kerül. 🙂

      • Az “off” egy fórumszleng. Azt jelenti, hogy az aktuális témától eltérő hozzászólás.
        A te hozzászólásod is érdekes, és tulajdonképpen off. Szemléletes példája annak, mikor valaki a tudatlanságát arroganciával palástolja.

      • Én még azelőtt fedeztem fel Attilát a legnagyobb bátyám szakközépiskolai szöveggyűjteményeiből, hogy nekünk tananyag lett volna, hatodikos vagy hetedikes koromban. A Téli éjszakában volt: Hallod-e, csont, a csöndet? / Összekoccannak a molekulák. Nem volt több kérdésem. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. Csak ami nincs, annak van bokra… Utánuk bársony nesz inog, / megremegnek a jázminok. Kész.
        Aztán sűrűn jártam József Attila-szakszemináriumra, annak professzorához, a József Attila-kutatóhoz írtam a szakdolgozatomat, még épp a halála előtt, Mesterkedők: költői játékok, játékos költők a magyar irodalomban címmel.

      • Szabolcsi Miklóshoz? (épp tegnap volt a születése napja…) Én hozzá sokat és lelkesen, nagyon tiszteltem, szerettem. Tetszik a szakdolgozatod címe. Szilágyi Domokos belekerült?

      • Ez szép. Nekem sajnos az ilyesmivel mindig nehezebb dolgom volt.

      • “megremegnek a jázminok. Kész.”
        pedig megesküdtem volna, hogy tapsikolnak.. 😀
        Általános iskola, Tatabánya, Bognár Istvánné, Jutka néni.
        Mindent megtanított, ami csak kellhet, hetediktől nyolcadikig.
        Abból érettségiztem.
        Abból élek.
        Pártfüggetlenül életem legnagyobb EMBERE ő.

      • Az éjjel hazafelé mentem,
        éreztem, bársony nesz inog,
        a szellőzködő, lágy melegben
        tapsikolnak a jázminok,

      • Nem csak a Hazámban, hanem a Jön a vihar…-ban is, ezt a nesz inog–jázminok rímet többször elsütötte. Nagyon szeretem a Jön a vihar…-t, kései, borzongató vers.

      • Jön a vihar, tajtékja ében,
        haragos bírák feketében,
        villámok szelnek át az égen,
        mint fájó fejen a kinok,
        utánuk bársony nesz inog,
        megremegnek a jázminok.

      • Jó lenne már túllépnie a hazai mentalitásnak azon, hogy a marxizmus, proletárforradalom, az valami fujfuj. Ha nem megy, akkor kívánom nekik a marxista eszmék előtti alkalmazotti jogokat és körülményeket.

      • Ó igen, ez a sor a Téli éjszakából annyira megmaradt bennem. ❤ J.A., hogy stílszerű legyek. A szakdolgozatodra én is kiváncsi vagyok!

      • Én Hobo miatt (-val) fedeztem fel József Attilát. Egy barátnőm kiakasztott azzal, ma is emlékszem, hogy JA proletárköltő volt. Jaja, mint Petőfi egyszerű. Petri írt egyszer jó hosszan a nép egyszerű fia Petőfiről, aki eléggé tudhatott a magyaron kívül még legalább 5 nyelvet, Shakespeare-t fordított, ez már csak a nép egyszerű fiainak szokása volt akkoriban is.

      • En videki lany vagyok de nalunk is volt Hobo emlekszem a Jozse Attila osszeallitasaval.Mar nem emlekszem mi volt a cime.

      • Ja, én meg öreg vagyok, a JA est előtt voltam tini. A megzenésített Hetedik, Tudod, hogy nincs bocsánat, stb. voltak az első JA élményeim. Az első, ami ért is valamit, úgy értem.

      • Igen igen A hetedik.Emlekszem.Koszi
        Tini koromban en is proletar koltonek tudtam mert ugy tanitottak.

      • Persze, tiniként dolog. De én huszonévesen beszélgettem tantónéni lánnyal. Akit még érdekelt is a téma. Mégis sztereotip szöveget nyomott.

      • Nem egyszerű, de igenis, proletárköltő is. Igen karcosan marxista, noha később “lehagyta a Párt”. Tverdota Györgytől, aki Szabolcsi-méretű kutató most, hallottam nemrég, hogy József Attilának nem annyira az anya volt a trauma, mint ahogy a köztudat tartja, inkább a hirtelen proletárból polgárrá válás Makayéknál, azt nem lehet ilyen könnyedén megugrani, ezt is jelenti az, hogy Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám…

      • Egzisztenciális problémái sokaknak voltak, de még én sem gondoltam bele, hogy milyen nehéz lehetett fölfelé ugrani, általában a lefelé való mozgásra szoktuk mondani, hogy tragikus.

      • én meg úgy tudom, hogy később egész jó fizetése lett, csak elköltötte cukorkára, meg nőkre, aztán meg sajnáltatta magát, hogy ő a szegény költő…

      • Keptenen volt a mindennapi ember eletet elni,dolgozni a megelhetesert.A zseniknel ez gyakori.

      • Persze hogy az is. Csak akkori barátnőm az IS-t kihagyta, neki csak az volt, primitív proletárköltő, a kommunistasága volt az oka (szerinte), hogy nagy költőnek tartották.

      • Én meg Ágnes miatt fedeztem fel újra, belemuzsikálta magát a fülembe. “http://www.youtube.com/watch?v=3wUCDPR8xQ0”

      • Igen, ezek a megzenésítések jók. A Kaláka is persze. Felkeltik a figyelmet, az érdeklődést. Utána már eljut az ember a kötetig is.

      • Óatyám, amennyi szar tanár van 😦 És ahogy egyre több lesz. Most nagyon-nagyon mellbe vágott, mi mindentől fosztják meg a gyerekeket az iskolában. Ha nem adják oda, legalább ne vennék el.

      • Valamit kell csinálni, eréllyel, dresszúrával, hát ez lesz az. Lassan kezdek büszke lenni rá, hogy a magukkal nagyon elégedett kollégák oly sandán lestek, és kifejezetten nem szerettek,árulkodtak rám.

  7. 🙂
    Annyira jó, hogy ezt így kommentáltad. Most látom magam előtt az egészet.
    Olyan, mint egy filmből kiemelt jelenet. Megy hazafelé (mondjuk kirándulásról) a szálláshelyre a jókedvű társaság, énekelgetnek, jár körbe a demizson, közben hátul az egyik férfi fűzi a nőt. A többiek összekacsintósan nem vesznek róluk tudomást.

    Még azt is látom, ahogy a férfi a nő vállán arrébb húzza pántot, az ujjával kőröket és mindenféle mintákat rajzolgat, majd csókot lehel rá…
    Szerelmet, valóban, egyáltalán nem látok. 🙂

    Oké, oké, abban az időben nem hordtak pántos ruhát, de én akkor is egy fodros pántot képzelek oda.

      • Nekem a Kalákától van a szöveg a fülemben. Ott a csillagválasztás előtt egy quicky is szinte van az útszéli susnyásban, a szekeret utólérik, a többiek kvázi észre sem veszik. Senki nem megrendült, “maj’ hívlak”.

      • Igen, nekem is ez.
        (nemtom, biztos el fogom rontani… mondjátok meg, hogy kell NEM beágyazni videót…)

      • Igen, jó ide járni. Én sem ismertem.
        Miket meg nem tudunk egy irodalomóra keretében! 🙂

        Nahát, hogy mennyi minden van egy ilyen kis instant tasakban! 🙂

      • Kösziii! De jó! Szeretem Latinovitsot.
        Na persze ki nem?? 🙂
        Micsoda előadás, de jó lehetett ott ülni a közönség soraiban!

      • Igen. Az Eszmélet előadását nemrég elemeztük egy órán (nézzetek meg a youtubeon) és ugyanerre jutottunk: egy kor ikonja, de mára már zavaróan modoros, kevéssé teszi élvezhetővé, sőt érthetővé a verseket.

      • Pont. pont. pont. Valamelyik nap néztem meg, és olyan nagypapásan magyarázó volt, hogy a vége előtt meg is állítottam.

      • Egy barátom kiválóan utánozta Latinovitsot az Őrizem a szemed-del, ahogy összeszorított szájából préseli ki, hogy Nem tudom miért, …. Jobban bennem van a paródia (gyakorlatilag nem parodizált, egy az egyben mondta, nem kellett túlozni), mint az eredeti. … meg még nek’d …. őrizem a szemed’t.

      • Latinovits a vége felé már nézhetetlenül, Az ötödik pecsétben például. Jobb rendező lett volna, mint amilyen színész lett, de ezt sajnos már nem láthattuk…

      • Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
        Saját fájdalmad s örömed:
        Nincs rád szüksége a világnak,
        S azért a szent fát félretedd.

        Hihetetlen, hogy egy egész korszak csak ennyit látott belőle.

  8. Isteni, a mai is a szexről szólt, nem csak a holnapi. A mélylélektani következtetéseket majd levonják a jutyúbon a szakértők. 😀

  9. Azt hittem, nekem nagyon progresszív gimnáziumi magyartanárom volt, aki nem tartotta túl sokra Petőfit, kivéve a Felhők ciklust, meg talán A helység kalapácsát. Lehet, hogy ő is csak egy A4-es magyartanár volt, és nem kirándult a mélybe?

      • A tanárnő kedvencei a nagy oroszok voltak, mint Dosztojevszkij, meg a görögök, azzal ment el a kilencedik év fele, hogy átvettük a mitológiát. Meg JA. Sándor nagyságát nem látta, de nagyon sokat tanultam tőle.

      • Csehovra, Ibsenre is nagy hangsúlyt tett. Tényleg nem tudott mit kezdeni Petőfivel. Talán azért, mert az ünnepélyeken inflálódott.

        Gimis múltidézés off.

  10. Ez a vers tényleg olyan, mint egy vicc: medve, tényleg van egy halállistád? Igen, nyuszika. És rajta vagyok? Rajta vagy, nyuszika. Nem húznál ki? De.

  11. Egészen biztosan nem vág ide, de én egyJ.A őrült voltam gimiben, elalvás előtt képes voltam a verseivel marcangolni magam, imádtam.Persze nagymamám büdös 200éves kötetével mert az a legnagyobb élmény-ma is.De órán a kezdetnél-90perc irodalom következett-józsef attila-annyira izgi volt, elaludtam.90percet tudtam egyhuzamban aludni és lenyomattal a homolokom ébredtem.Semmi gond.Majd végigmentem mindenki füzetén és komolyan mondom:üresek voltak.Nem tudtam elfeljeteni.Később írói pályázatot nyertem a suliban, szintén ez a tanár-egy mukkot nem szólt hozzám amikor pedig úgy érzetem hogy ez lenne a normális.Én tudtam J.A.-t ő meg tanította.De ezek miatt én nem igazán tudom komolyan venni se fiam tanárait, se az ő értkeléseiket.Tudom, nem ide vág az egész de most csak úgy eszembe jutott.

    • Jaj, hát persze hogy nem látod! A zöldfűszálaktól. 🙂
      Jól megbújtak közte. Amúgy is csak egy quicky volt, mint tre-től megtudhattuk.

      • Szerintem ez projekció. Ha van Sanyi és Erzsike, attól még nincs feltétlenül vad szex is a bokorban, in my opinion.

      • Valóban nincs. Én is csak fűzést, egy erőteljesebb flörtöt láttam, szexet nem.
        De attól még lehetett. Sokszor megkaptam már, hogy naiv vagyok. 🙂

      • Szerintem volt ott “Fekete városban fehér torony látszik”. Bugyit se nagyon hordott az ökrösszekéren utazó közönség. Meg még választottak is, ezzel mindent elmond.

    • Nekem ott rejtőzik, ha más nem némi illedelmes petting a szekér végében. Beborozott fiatalok utaznak éjszaka, a szekér meg csak vánszorog, hát melyik huszonhárom éves srácnak (és Erzsikének) ne jutott volna eszébe? Gondoljunk csak a középiskolai osztálykirándulásokra, vagy a gólyatáborok vonatútjaira, általában már félúton összegabalyodnak az emberek, a csillagfény csak hab a tortán 🙂

    • Nincs is, semmi sincs, még szex sincs, csak ábrándozás, pattanások és por. Nem a történet, hanem a szöveg az érdekes, ahogy bevisz a sűrűbe, ahogy várnál valamit, de nem, csillagot választanak, úristen, és vége, és a szekér csak megy.

      • Édes, drága kamaszkorunk emlékei. Semmi másért nem kívánom vissza azt az időszakot. Amikor még közelítettek a vágyaink, lelkileg együtt rezdültünk, nem feltétlenül végződött a találka a “kötelező szexben”. és a szekér mégis ment……

  12. Én alig emlékszem valamire a gimis magyarórákról. Általában jóval előbbre jártam az anyagban a többieknél és csendben olvasgattam. Az egyik legviccesebb emlékem, hogy mikor végeztünk Adyval, a tanár megkérdezte, hogy így visszatekintve, milyen kép alakult ki bennünk a költőről. Az egyik osztálytársam felállt, és azt mondta, hogy szerinte egy kurafi volt. A tanár kérdezte, hogy ezt miből szűrte le, mire a lány “mert mindig a nőket hajtotta, és anyukám is azt mondta”. Szegény tanárunk, aki egy kiöregedett hippi volt, teljesen kiakadt. Őt már azzal is sokkoltuk, hogy elolvastatta velünk Keruoactól az Úton-t és nagyjából mindenkinek az volt a véleménye, hogy milyen gázok a főszereplők, isznak meg züllenek, ahelyett, hogy rendesen melóznának – zömében egyszerű, földhözragadt, munkás-paraszt gyerekek voltunk, nem érintett meg minket a beat generáció.

    Amúgy mindig ötös voltam magyarból, tanulni soha nem tanultam belőle semmit, de rengeteget olvastam, és elő tudtam magam adni – volt szókincsem, süketeltem valamit, a tanár meg boldog volt, hogy valaki legalább elolvasta a kötelezőt.

    Az általános sulis magyarórákat szerettem, pedig egy régimódi, tananyagot a fejekbe beverős tanárunk volt, aki lediktálta a vázlatot, aztán azt kellett megtanulni – szigorú volt, de legalább tudott rendet tartani, nyugi volt az óráján és ezt felettébb méltányoltam, az oroszórai állandó harci helyzet után. A nyelvtant nagyon jól tanította, azóta is nagyjából azt tudom a magyar nyelvtanból, amit nála tanultunk.

    • Hát, 1998-ban, mikor én olvastam Kerouac-ot, engem sem érintett meg. Kínlódva olvastam végig. Egy dolog maradt meg: konzervsörnek fordították a dobozos sört, akkor még nálunk ilyen nem volt.

      • Hát nyolcvanvalahányban meg nem volt kötelező (csoda, hogy kiadták), lehet, nekem azért tetszett nagyon kamaszként 😉

    • Én is úgy voltam, hogy kötelezőket és ajánlottakat is elolvastam, szókincsem jó volt, úgyhogy nemigen készültem, bajom a biflázós részekkel volt – verstanulás, életrajzi adatok. Nekem azt is megengedték, hogy pad alatt olvassak, mert különben unatkoztam és akkor beszélgetni próbáltam. Azt is gyorsan megunták, hogy folyton kérdezek és megszakítom a jó kis tantervet a tudásszomjammal, meg kijavítottam a tanítónő helyesírási hibáit másodikban, én pofátlan.

    • Gimi, magyar… negyedik, gyakorló tanár, vizsgaóra. Én matek-fizikára jelentkeztem, vagy öten magyar-oroszra, egyetemre, fősulira.
      A bemutató vizsgaóráján a gyakorlósnak benn ült fű-fa-virág, igazgató meg KISZ-titkár, szakosok… Én persze nem készültem erre, készüljön a gyakorlós meg a sok felvételiző, naná. És kit, na kit feleltetett az az átok gyakorlóstanár ? Egy hónappal az érettségi előtt ? Egy ekkora plénum előtt ? Na kit ? Nem hittem a fülemnek…
      Ady volt, szerettem, jó volt, csak az a totál váratlan felszólítás máig feledhetetlen megrázkódtatás.

  13. Ez jobb volt mint az összes magyarórám együtt. A magyartanárok nem szerettek, engem meg soha nem érdekelt amit tanítottak. Soha nem felejtem el a magyartanárom arcát, amikor kinevettem mert kiakadt, hogy nem sok embert érdekelt az osztályban az irodalom.

  14. Én csak elolvastam az első bekezdést, aztán abbahagytam, nem is tudom, mi van utána, és a kommentjeiteket sem láttam még, ugyanis hétvégi programnak tervezem, hogy leülök egy nagy bögre kakaóval, és elkezdek olvasni.
    Hatalmas űr tátong bennem ott, ahol a verselemzési- és értési képességnek kellene lennie, úgyhogy teljesen nyitottan és kíváncsian várom, hogy milyen impulzusokat kapok majd tőletek. Addig írjatok sokat! 🙂

  15. Az ironikus célzat, a Parti Nagy-párhuzam mellett szól már maga az alaphelyzet is: ökrös szekérrel megy kocsikázni az úri társaság. Nemesek és honorácior-értelmiségiek. Ez hülyülés egy buli csúcspontján, hajnalban. Ökrös szekérrel ugyanis csak a paraszt fuvarozott, úrféle – ha nem is feltétlenül hintóval – csak lovasfogaton utazott. Felnőttpukkasztó csíny, a társadalmi presztízs idézőjelbe tétele, műparasztkodás heccből.
    Olyan, mint amikor fényes nappal, a zsúfolt Váci utcán fogadásból egy utcaseprő taligáján tolta végig Petőfit az egyik barátja, ha jól emlékszem, a nyakigláb Pálffi Albert.

      • Á, ez nem (vagy nem csak) státusszimbólum volt, a jobb módú paraszt is járt négy ökörrel: rosszak az utak, gyengék az ökrök…

      • Igen, a jó módú paraszt. A kétökrös szekér az csak zetor, de a négyökrös, az dzsondír. Az nem akármi ám! Ha a pesti urak tanyasi életérzésre vágynak, a dzsondírbe ültetjük őket, hogy lássák, micsoda élet ez a paraszti élet, sej!
        Én érzek eből a négyökrös jelzőből egy ilyen gazdagparaszti-rátartiság gúnyolást is. De lehet, ezt csak nekem mondja. Én még apámat is látom, ahogy meséli, hogy de nem ám akármilyen ökrös szekérrel mentek, de négyökrössel! És még a kucsmáját is a földhöz vágja, miközben aszonnya hogy hínnye.

  16. Ez ismet Off komment lesz de megis kapcsolatos az irodalomtanulassal az iskolaban es nem is a multban hanem manapsag.
    A fiam tanulta Zelk Zoltan: Micsoda madar c. verset. Sehogy se ment neki a vers elemzese, foleg, hogy addig alig hallott ilyesmirol.
    A dolgozatirasnal nem vette figyelembe a tanult szempontokat es a szokottnal gyengebb jegyet kapott. Szegeny gyerek nem ertette mit hibazott, miert nem madar a madar?
    Vegul azt mondta, hogy mindenkinek jobb lett volna ha a madar megmaradt volna csak madarnak. Mellesleg en sem ertettem a verset, es el vagyok szornyulkodve a tananyagon, semmi vonzot nem latok benne a gyerekek meg magam szamara.(ez szorvany)

    • Elolvastam, és azt hiszem, értem, bár a költőt annyira nem ismerem. Hányadikos a fiad? De furcsa, hogy ugyanabból a kulturális kincsből mennyire mást merítenek nektek! Vagy mégse? Mi lenne vonzó?

      • Koszi ,hogy beleneztel Gyongyi.
        A fiam hetedikes de ezt a verset 6-ik osztaly elejen tanulta.
        Raadasul a vers mufaja :dal.
        Jobban tetszett volna pl ha egy Petofi verset vettek volna ebbol a mufajbol esetleg.
        A kolto szamomra sem volt ismert de a gyerek mar a kisebb osztalyokban is tanult tole tobb meset amit a mesevetelkedore (szovegertesi verseny) kellet tanulmanyozzanak.
        Mivel ketnyelvu iskolaba jarunk tobbet varnek el az anyanyelvi oktatastol. En ugy latom hogy tankonyveink sem ilusztracio szempontjabol sem tartalmilag nem vonzoak a gyerekeknek.
        Ritkan irnak fogalmazast, nem no a szokincsuk.
        Nalatok milyen olvasmanyokat ajanlotok ennek a korosztalynak?
        Egri csillagok,Pal utcai fiuk ezek voltak a frissebbek de felek hogy nagyon keves…
        Amugy mi felnottek is alig olvasunk valamit a nagyon hosszu munkaprogram miatt.
        Itt a blogon eppen elert a tudat,hogy bizony nemigen van amirol ertekezzek.Egyreszt mert a kornyezetem egesz mas es ez a szokincsen is latszik, masreszt muveltsegi teren bizony nem sok van a memoriamban.
        Azert meg olvasgatok tovabb…

  17. Visszajelzés: olvassuk újra 5.: egy dög | csak az olvassa — én szóltam

  18. Visszajelzés: olvassuk újra! 6.: ne zsarolj szeptember végén | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s