Mindenkinek van egy, illetve több nagyapja, és ezek a nagyapák itt voltak, ha nem épp máshol, amikor bejöttek az oroszok, és el is mesélik. Bővebben…
gondosan fésült öntudat
161
még mennyi minden
Lehangoló a nyárvég, mi tagadás. Én úgy féltem, hogy valami — több valami — itten véget ér, és nem marad a kávénak íze, konyhában fény, hálóban pók.
Hát pedig dehogy. Nemhogy pók, póktojás is. És van újfajta illy: Costa Rica-i.
Már nem úgy, már máshogy, de megvan minden, amitől nagy é-vel írható néha az élet. Bővebben…
igazságos világ
Másokat mindig, magamat is olykor rajtakapom azon, hogy hiszek az igazságos világban, pontosabban: abban, hogy a világ igazságos, és a történéseknek morális értelmük van.
Hihetetlenül bornírt, gyermeteg logika ez. Mások hibáztatására és a magunk derekának kihúzására jó: hát igen, mi nem járunk így, mi jók vagyunk.
Mint a filmekben: kiderül, ki a gyilkos. Jockey elbukik. A szerény, szemüveges lány világsztár lesz, a pávaként parádézó irigyelt mindenki kedvence a McDonald’s takarítójaként végzi.
Vagy a népmesék világa: így jár, aki kapzsi. Jótett helyébe jót várj. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak, a gonosz mostoha pedig megpukkadt mérgében.
Ez persze összefügg az istenhittel: a biztos tudattal, hogy valaki, valahogyan irányítja, elrendezi a dolgokat. Szenvedek, és Isten valahol együttérzően bólogat. Bővebben…
ki az agresszor?
Az elvek áttüremkednek a hétköznapi helyzeteken. Az elvek konfliktusa, az nehéz. Nehéz igazságosnak, árnyaltnak lenni. Forgolódom emiatt néha.
Ma is milyen napom volt. Bővebben…
világi hívságok
ez a poszt is hároméves, és a pszichológussal, úgy hiszem, már végképp nem értünk egyet
Hosszan taglaltuk a pszichológusommal tegnap, hogy miért ilyen fontos nekem a külső. A hústest. A cifraság. A diadal. Sőt: a trendiség. Hogy én aztán nem kopott tornacipőben. Mitől van ennek ilyen erős szexuális tartalma?
Igen, nekem fontos a külső. Bővebben…
még szamárfültelen
Milyen gondos évkezdetei voltak a fiamnak, amikor kisebb volt. Nagy program, teljes eksztázis, sodródás tornacipőért, füzetcsomagoló papírért, új ceruzákért. Külön költségvetés és aggodalom.
Most egyszerű minden. Átlátja a dolgait, felelősséget vállal. Bővebben…
lesz még valami?
Te már mindig így fogsz élni, vagy számítasz még valami fordulatra?
Hogyan fogsz élni öt év múlva?
Döntés lesz? Történés? Te akarod? Más akarja? Tudható?
Van esélyed arra, hogy az legyen, amire vágysz? Bővebben…
jogszerű
Csúnyán le van járatva a jog, a jogszerűség, a jogra való hivatkozás, az a helyzet. Olyan halott, okoskodó, romlott valami a jog sokak szemében, amivel csak visszaélnek a dörzsölt figurák, hogy szemétkedhessenek.
Már néha én is elhiszem ezt. Na de…
Miért gondolják azt az emberek, hogy a jogszabály, a saját hazájuk törvényeinek összege írott malaszt, és nem úgy van az?
Rohadtul úgy van, és legyen úgy, ha nincs. Bővebben…
a társadalom jól jár
M. Györgynek
Nekünk nagyon progresszív gondolataink vannak (lettek) itten. Figyelünk, ráébredünk, és pörölünk az égbolttal: de hát miért ilyen a világ, mennyivel jobb lenne mindenkinek amúgy! Annyi szenvedést termelnek a rendszer jellemzői, hát miért nem lehet a rendszert megváltoztatni?
Például hosszabb ebédszünet, hatórás munkaidő, és kötelező juttatásként mindenkinek kondi- és fürdőbérlet. Csupa boldog, energikus ember. Hm? Bővebben…
szeretném, ha tudnátok – fontos infóval frissítve
Én nem állítottam, hogy Hajnalkám szivárogtat a magánéletemről infókat a petíción, de valaki szivárogtat, pontosabban: aljasul, félelemkeltően és lejáratóan célozgat.
Ez jött ma:
NEM TŐLEM MENNEK KI AZ INFÓK!
NEM ÉN ÍROM AZOKAT A PETÍCIÓN!
FEJEZD BE.
Ennek én itt helyt adok, különösen, mivel ezt az e-mailt sikerült káromkodások nélkül megírnia.
Ez viszont azt jelenti, hogy valaki azonnal megírta neki, amit itt olvasott.
Ezennel visszavonom, hogy a jelszavas olvasókban meg lehet bízni, mert a jelszavas tartalmakat csak a jelszavasok tudják. Ez sajnos nem igaz. A Hajnalkámmal valószínűleg kapcsolatban levők közül jelszót kapott (BOCSÁNAT TŐLÜK!!! EGYIKÜK SEM VOLT, TOVÁBBRA IS SUNYÍT AZ ILLETŐ). Legyen szíves, aki szivárogtatott, ismerje el itt kommentben. Legyünk túl ezen. Én nem tudom.
Az a célom, hogy ő, az az egy ember nagyon szarul érezze magát, amint üveges szemmel olvassa e sorokat. Nyugodtan tartson manipulátornak, engem nem zavar.
Egy nagy pletykagomoly ez az egész, Hajnalkám júniusban még azt is kifogásolta, hogy egy blogos körlevél címzettjei között nem szerepelt — félórával a levél elküldése után…
Sajnálom, új jelszó lesz, és azok nem kapnak, akik benne vannak a körben. A szarkeverés erre kényszerít. Semmi bántót nem írtam, és nem tudok mit kezdeni azzal, hogy többeket sem a blog, sem az én szempontjaim nem érdekelnek, csak a maguk érdeke, haverkodása, ártatlanság-élménye. Nem igaz, hogy korrektek vagytok, és nem igaz, hogy nem értitek.
*
Ebben a bejegyzésben összegyűjtöm és röviden kifejtem azokat a bloghoz és személyemhez kapcsolódó témákat, amelyekről többen kérdeztetek mostanában. Jelezzetek vissza, és ha van kérdésetek, beszélgessünk magunk között. Bővebben…
lebutított világ
Az miért van, hogy gyerekeinknek, jogfolytonosan még a nagyobbacskáknak is valami tompított világot szánunk? Őzikéset, jézuskásat, méhecskés-virágosat? Nem akarjuk terhelni őket.
Minket leköt a devizahitel, a HPV-szűrés, az iskola előtt grasszáló exhibicionista, a gázai övezet, a házasságunk ordító kudarca.
Őnekik arról mesélünk, hogy a nyuszi hozza, hogy a jó elnyeri jutalmát, hogy a testvéreknek szeretniük kell egymást, hogy Mátyás igazságos volt, hogy csak akkor halsz meg, ha már nagyon öreg leszel, hogy a pap bácsi szereti a gyerekeket, hogy a főzelék szomorú, ha nem eszik meg, hogy apa elutazott, de majd jön, hogy a tanár néni tudja jól, és szót kell fogadni, hogy a szorgalomnak meglesz a gyümölcse, s hogy akinek tűhegyes a ceruzája, az sokra viszi. Bővebben…
éva, itt fekszel narancssárga bugyiban
az ágyon. Tangát írnál, ha kattintást vadásznál, és mert az, de azért kattintást vadászol így is. Nézz végig, nézd, mi van itt, ezen a csodálatos, intim hálóhelyen. A hidratáló krémed elfogyott, a babaolaj feldőlt és befizetetlen csekket áztat, a mécses ellobbant, dizájnos tartójának, amelyet otthonod ékének szántál, kerülöd a pillantását. Megutáltad, rajta elszáradt jázminág, és, igen, március egy napsütötte délutánja óta egy muzeális leánykökörcsin. A hajópadlón éjjelilepke-tetemek, gyerekruhák, félbehagyott regények, gyűrött törülközők, gyerekkori fényképek, legókockák, gyanúsan tiszta fülpucoló pálcikák. Hát mi ez itt, élet…? Bővebben…
honnan tudom?
Belelógok én az életetekbe. Nem alszom éjjel emiatt. Habozok, kirakjam-e a bejegyzést, és nem magam miatt. Hogy kiben mit váltanak ki a szavaim, mekkora a felelősségem, kit sodor mélységes belső válságba a mondatom. De én nem tudok nem így írni. Igen, felhasználok mindent és mindenkit. Elsősorban önmagamat. Bővebben…
liebster
A Liebster-díj egy bloggertől bloggerig utazó vándordíj. Ez a kezdeményezés Németországból indult azzal a céllal, hogy új blogokat ismerjenek meg az olvasók. Ha egy blogger megkapja, akkor válaszolnia kell az adományozó kérdéseire, majd további 11 blogot meg kell jelölnie, akiket érdemes olvasni, követni.
Csupa értékes, komoly blog jelölt eddig. Köszönöm, és igazán ne haragudjatok, de nem folytatom a láncot.
- nem vagyok jól azzal, hogy kell, hogy akit díjaznak, annak is díjaznia kelljen valaki mást, vagy bármit csinálni, mert ezt találták ki a díj alapítói (általában nem vagyok jól semmilyen feladattal, amit nem én találok ki)
- az az érzésem, hogy a 11, az nagyon sok, a díj így piramisjátékra avagy gyermekkorunk láncleveleire emlékeztet
- a szűk magyar igényesblog-világban a díj körbe-körbe megy (nekem a hetedik jelölésem), súlytalan 11 bloggert egyszerre díjazni, mintha egymást babusgatnánk itten, közben meg izé, kit bántok meg vele, nehogy sértődés legyen
- nincs nevezés, sem kategória, körte és alma mérettetik meg egyszerre, de a díjat sem a zöldséges, hanem dinnye adja: nem szakmai zsűri világos szempontjai alapján választódik ki a díjazott, hanem a szubjektív “ezt olvasom, ezt szeretem” alapon
- én magam legfeljebb négy vagy öt blogot olvasok többé-kevésbé rendszeresen, mert a saját életem, azon belül a blogom és a szerkesztési munkáim elveszik az időt és az energiát a blogolvasástól, és még az, amikor linkeket küldenek az olvasók, rengeteget olvasok — megnevezni sem tudnék tizenegy igényes blogot!
- nem akarom ezáltal pörgetni a blogszférát mint olyat, nem gondolom, hogy ez önmagában értelmes cél
- bajom van a Sanomával is, amelyik kitalálta.
Ha szeretnéd látni, kiket olvasok, akkor a főoldalon az oldalsávban megtalálod: olvass igényes blogokat! De ez teljesen esetleges, azok közül választottam őket mint legjobbakat, amelyek szembejöttek. Biztos van még sok más igényes blog.
bűntudatos
melléknevek sorozat 2.
hirlandónak
Ne becsüljük le a bűntudat szerepét a jellem formálódásában. A bűntudat hasznos jószág ám, az abszurd példaképekkel együtt. Kordában tartja a gyereklelket. Szorongó, megfelelni vágyó, sok mindenre rávehető, szeretetéhes emberek tömegei… kitűnő diktatúra-alapanyag.
Nem lesz ez se enciklopédikus írás, csak egy vetületet szeretnék megírni.
Én úgy olvastam gyerekként a Szentek életét, mártírhalálról, kitartásról, önfeláldozásról, szegénységről, mint más az Ivanhoe-t meg a Nyomkeresőt. Bővebben…
okos
melléknevek sorozat 1.
Élvezem az okos emberek társaságát.
Nem az okoskodókét, nem a magukat okosnak hívőkét, nem a címmel-ranggal rendelkezőkét. Hanem az okosakét. A finomakét és erősekét. Akik értik és jól tudják a szavakat.
Másunk sincs. Bővebben…
egészséges életmód
Ülünk a Napos Oldalban. Ebédezünk. Finomat. Nekem rendben van ez így, néha egy alternatív hely.
Azt mondja Szilvi, egyek kölest. Váltsam ki a krumplit, rizst kölessel.
Én nem akarok kölest enni és nem akarok semmit kiváltani.
Konzervatív vagyok? Ragaszkodom a káros rutinjaimhoz? Merev volnék? Túl sokat mondták nekem, hogy váltsak életmódot, egyek ezt-azt?
Nem tudom, mi ez bennem. Én nem bírom ezt a sok új trendet. Bővebben…
szégyellje magát az elkövető
a nyilvánosság problémája és a sírnivaló kommentkultúra
Azt mondják, a kislányt stigmatizálja az, hogy a részletek és a nevek nyilvánosságra kerültek. Hogy ezt nem lehet tenni vele. Hogy ettől tönkremegy az élete.
Miért stigmatizálná? Miért ettől menne tönkre az élete?
Megmondom én. Mert ti, olvasók, kommentelők, pletykás mindent-jobban-tudók, úgy működtök, hogy az áldozatot stigmatizáljátok. Külön-külön is, meg összeadódva, Barabbás-közhangulatként is így működtök.
Ha nem így működnétek, akkor az elkövetőt stigmatizálnátok.
Akinek ugyanis szégyellnie kell magát az abúzusért, az az elkövető. Bővebben…
anyu, ne haragudj rám
Bagoly vendégposztja.
*
Anyu, én már nem haragszom rád.
Meg kellett volna ezt beszélnünk, jó régen, az Alzheimer nem engedi már. Bővebben…
mozaik ripityomból
Amikor ifjak és önzők voltunk, valami egész természetesnek vettük, hogy a szüleink (nekem csak az anyám) mellettünk állnak és támogatnak, és nem várnak ezért viszonzást. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 