Csúnyán le van járatva a jog, a jogszerűség, a jogra való hivatkozás, az a helyzet. Olyan halott, okoskodó, romlott valami a jog sokak szemében, amivel csak visszaélnek a dörzsölt figurák, hogy szemétkedhessenek.
Már néha én is elhiszem ezt. Na de…
Miért gondolják azt az emberek, hogy a jogszabály, a saját hazájuk törvényeinek összege írott malaszt, és nem úgy van az?
Rohadtul úgy van, és legyen úgy, ha nincs. Bővebben…
Lovagolj a témához nem tartozó dolgokon, különösen a külsőségeken, például hogy áldozatodnak nagy az orra, vagy más szavakat használ, mint amilyeneket te megszoktál!
Dicsérd föl áldozatod ellenfeleit és a hasonló műfajban megnyilvánulókat, teljesen kritikátlanul, kettős mércével, hátha ettől majd rosszul érzi magát!
Tagadd a nyilvánvaló értékeit és teljesítményeit, próbáld valahogy azt is ellene fordítani, hogy vett egy nadrágot/értelmiségi a családja/jól fogalmaz/sokan ismerik/biciklizik/virágot szedett a réten! Mindegy, mit csinál, ha mást, mint amit te tennél, azt lehet fröcsögve szidni! Rá fognak harapni a többiek, hiszen valakit gyűlölködve elemezgetni annyira mulatságos!
Adj neki álságos jóindulattal tanácsokat, diagnosztizáld, figyelmeztesd, hogy baj lesz, a vesztébe rohan, ha nem azt teszi, amit te jónak látsz. Ajánlgass neki olyasmit, amiről jól tudod, hogy nem fogja megtenni, mert vállalhatatlan, meg már mondta is. Csóváld a fejed a higgadt bölcs pozíciójából, játszd az aggodalmast, közben tegyél meg mindent, hogy fenyegetve érezze magát, és fröcsögd a világba a gyűlöletedet! Így maradsz hiteles, minden áron.
Vitasd el a védekezéshez való jogát, reakciói érthetőségét, magyarázd meg, hogy nem is úgy van, általában mindenét: eredményeit, boldogságát és életének azon részeit, amelyről nem tudsz! Így még szánalmasabbnak láttathatod őt.
Próbáld bebizonyítani, hogy ami vitathatatlan tény, az valójában nem igaz, vagy ha igaz is, felróható neki, és éppen ellene szól!
Amit állít, azt próbáld úgy interpretálni, hogy dicsekszik! Tehát ha azt mondja, hogy evett valamit, akkor nyilván az éhezőket akarja idegesíteni, vagy ha jól érzi magát a bőrében, akkor az legyen a szépségével való dicsekvés! Te persze tudod, mindig is tudtad, hogy ő ronda és öreg, már húsz éve is, noha sosem láttad.
Amit magáról leír vallomásként, önkritikusan, azt dobd be mint nagy leleplezést, amire te jöttél rá, hiába tagadja a szerencsétlen! Ne zavarjon, hogy nála olvastad!
Fordítsd meg a viszonyokat: ha például megtámadtad, zaklatod őt, a nyomában vagy, fogalmazz úgy, mintha ő támadott volna meg, és talált volna meg téged!
Igyekezz agressziónak beállítani, hogy blogja van, amelyet egyébként mindenki a saját elhatározásából olvas! Kicsi az internet, nehogy már ő elférjen rajta!
Szidd lenézően azokat, akik áldozatod mellé állnak, tartsd őket betanított, megbabonázott, kritikátlan bérenceknek! Ezt sokat ismételgesd, akkor nem tűnik fel, hogy nincs mondandód.
Ha nem tudsz mit mondani, állítsd azt, hogy ő ír névtelenül! Ez súlyos érv, ettől majd elhallgat, de legalább magyarázkodni kezd, bárki is legyen az.
Tulajdoníts minden megnyilvánulásának, amellyel nem tudsz mit kezdeni (cipősarok, hajszín, életmód, akármi lehet!) negatív motivációt: ő azt azért csinálja, mert beképzelt, hitvány emberi minőség, kegyetlen, veszélyes, másokat üldöz, ő robbantotta ki a vietnami háborút is stb.!
Sejtesd, hogy te ismered őt, és tudod ám, milyen! Ha rákérdeznek, hogy hogy lehetsz az ismerőseként, úgy, hogy ő nem is sejti, hogy te mocskolódsz itt, ennyire aljas, akkor lőj vissza: mert akkor téged is üldözne, feljelentene, mert ő ennyire kíméletlen ám! Kozmáék szövegeiben találsz kész mondatokat, ne fáradj!
Pakold ki személyes adatait az internetre, hadd zaklassák! Te nem tehetsz róla.
Ha nagyon unatkozol, próbáld meg előkeresni és valahogy ellene fordítani a szavait, amelyeket régebben, teljesen más kontextusban, másról írt! Legyél eközben diadalmas!
Vedd át a szavait, fordulatait, ha nehezen megy a szövegformálás vagy nincs benned gondolat, és érezd eközben rendkívül leleményesnek magad! Nehogy kitalálj valami sajátot! Mutass rá, hogy másokat vádol azzal, amit maga követ el, utána nevezd kétszínűnek, és ne zavarjon, hogy magadat jellemzed ismét!
Lesd a blogját, facebookját, dobd be azonnal az új és új információkat, és elemezd ki az utolsó atomig, amit ott látsz. Ne feledd: ha úgy döntöttél, hogy gyűlölöd őt, akkor ebből az következik, hogy mindene kínos, kisszerű, elhibázott! És ő csak vergődik, dicsekszik, bizonygatja, hogy boldog! Ess neki konyhapadlójának, étkezési szokásainak, kedvenc helyeinek, farmernadrágjának, szerelmének, hajnalig verd a billentyűzetet! Elég teltek az ajkai? Olyan blogot ír, mint Vájf? Nem modell, mégis kitesz magáról képeket? Merészeli jól érezni magát? Hamburgert evett? Ess neki! A gyerekei fotóját és a férje halálát se kíméld!
Eszedbe se jusson, hogy ő is emberi lény, mint te, érzésekkel, gyerekekkel, vagy megkérdezni, mit miért tesz, esetleg megpróbálni megérteni a tetteit, írásait, feltételezni, hogy nem tudsz róla mindent, nincs a kontrollod alatt, vagy hogy ő másképp működik, és hogy jól tudja, mit csinál! Sose jusson eszedbe, mi lenne, ha egyszer a szemébe néznél! Ez végzetes lenne, nem tudnál olyan hatékonyan gyűlölködni.
A lényeg, soha ne feledd: te biztonságban vagy, sose derül ki, mit tettél névtelenül, hiszen neve, arca csak neki van. Csak őt fogják mások is bántani, ez a mobbing természete, majd odagyűlnek ők is, és egymást hergelik, egészen a katasztrófáig!
Csapódj közismert, undorító internetes bajkeverők mellé, ne bánd, hogy elrongyolják a lelked!
Legyél annál hangosabb, minél jelentéktelenebb az életed, és minél több bajod van a saját identitásoddal!
Végül, miután ezt olvastad, keresd ki néhány kattintással, mit jelent a cyberbullying, és ha megvan, próbáld a leírás egy-két elemét célpontod ellen fordítani, hogy ezt csinálta ő is! Ne zavarjon ebben, hogy erre semmilyen bizonyítékod nincs, és hogy te hetek óta, ismeretlenül és névtelenül, falkában az összes pontot teljesítetted, ő meg nem, s hogy azt állítod, igen, az maga a cyberbullying megint: eltereled a figyelmet a saját tetteidről, és újabb hazugságot terjesztesz róla.
NE VEGYÉL RÉSZT A CYBERBULLYINGBAN! AKIVEL BAJOD VAN, MONDD MEG NEKI SZEMÉLYESEN, AZ ARCÁBA! AKIT NEM ISMERSZ, NE BÁNTSD! A CYBERBULLYING VESZÉLYES, KÁROS, BELÁTHATATLANOK A KÖVETKEZMÉNYEI! NE SÜLLYEDJ IDÁIG!
(kösz)
(S HA OLYANNYIRA ELÍTÉLTED A CYBERBULLYINGOT, ÉRTE HARCOLTÁL, CSODÁLTAD ŐT, NE ÁRULD EL UTÓLAG SEM, NE TEDD KÖZZÉ A BLOGOS ISMERŐSEID KÖRÉBEN, A SAJÁT INTERPRETÁCIÓDAT IGAZOLANDÓ A PRIVÁT LEVELEZÉS RÉSZLETÉT, NE TAGLALD A HÁTA MÖGÖTT AZ OLVASÓI KÖRÉBEN, NE OSZD MEG AZ OLVASÓKAT A SAJÁT VAK RAJONGÁSOD ÉS EBBŐL KÖVETKEZŐ CSALÓDÁSOD MIATT, NE ÍROGASS BOLDOG-BOLDOGTALANNAK, FELAJÁNLVA A TELJES LEVELEZÉS ELKÜLDÉSÉT, MERT EZ SEM AVAT ÁM ERKÖLCSI FENOMÉNNÉ! A BLOGGER KÉPES HALLGATNI, ÉS ELTEMETNI A KÉT EMBERRE TARTOZÓ TÖRTÉNETEKET!)
én nem leszek sohasem a játszótered, mert neked végül is mindegy, mi van a blogon (azért írsz ostoba és erőszakos kommenteket), nekem meg nemmindegy
avagy: a véleménynyilvánítás szabadsága és a csakazolvassa
Az engem támadó névtelen kommentelők közül megszólal az, akinek az a szívfájdalma, hogy ő itt nem írhatja le a véleményét, és azt a roppant kínos tényt próbálja valahogy kimagyarázni, hogy ő a bohócpáros által működtetett petíción írja le a véleményét azok lelkes helyeslése közepette, vagyis végső soron az ő kerekét vesztett szekerüket tolva. A csajok megint valami különöset játszanak, nagyokat nevetnek, futkároznak, ő meg csak áll egyik lábáról a másikra a grund szélén. Szegény, szegény fiú. Gyere, vegyük végig:
“egy nyílt és publikált blogot bárki elolvashat? Igen, vagy nem ?” IGEEEEN! Azért írják. Olvasd! Csak az olvassa…! De ne húzd fel magad nagyon, nem ér annyit.
Ha idegesít a feminizmus, az igazságkereső hajlam, az irodalom, a női közösség, még mindig megcsodálhatod a szerző új konyhapadlóját (ZEN bambuszparketta), kedvenc kávézóját (á table !), csillámba mártott rózsáját (ismeretlen tettes) vagy futócipőjét (NIKE Free Run)! És aztán kitárgyalhatod a hozzád hasonlóakkal ezt is a petíción, meg hogy mibe kerül mindez, és vad feltételezéseket szőhetsz arról, hogy mindez csak álságos dicsekvés, amely arra szolgál, hogy elfedje, milyen boldogtalan is a szerző, illetve főleg arra, hogy Kozmáékat idegesítse vele. Nyilván.
“a megjelent írásokkal kapcsolatban lehet véleménye akárkinek? igen, vagy nem?” IGEEEEN! De a vélemény kifejtése nem emberi jog, a véleménynyilvánítás szabadsága jogának nem a blog írója a forrása, tehát nem is az ő dolga neked azt biztosítani, és senki másé, hanem a tiéd, ehhez, ha ez fontos neked, a te dolgod a feltételeket megteremteni is, nem az övé, és ha sérelem éri e jogokat, nem nála, hanem a jogalkalmazónál reklamálhatsz.
“a véleményed, amennyiben az nem sért személyiségi jogot, és nem lépi túl a blogban szokásos szóhasználat és stílus általánosan elfogadott keménységét elmondhatod korlátozás nélkül ? Igen, vagy nem?” NEM, hogy van-e korlát és milyen, az a blog üzemeltetőjének a döntése, és ehhez teljesen szabad kezet kap; dönthet úgy is például, hogy csak a mássalhangzóval kezdődő nicknevűeket engedi be, HA épp bárányfelhőkről álmodott, és e döntése következményei meg fognak látszani a blogján. Ha neked nem tetszik az ő döntése vagy szabályzata, akkor (nehéz szívvel!) meghozhatod azt a döntést is, hogy NEM KOMMENTELSZ nála, és nem is olvasod többet, de persze maradhatsz csendesen is lelkes olvasó, nem feledve, hogy őrületes grafikonjait és előnyös keresőbeli helyét, végső soron ismertségét sok más hasonló lelkületű kattintgató mellett neked is köszönheti. Vagy persze taglalhatod a blogot máshol is, hozzájárulva ezzel is a hype-hoz.
Hogy a kommented nem lépi-e túl a blogban szokásos stílust stb., azt eldönteni nem a te dolgod, bár látszik, szívesen becsúsznál ide rendet tenni, gyűlölködni, rombolni a küszöb alatt. Megteheted, hogy megírod, melyik volt a hozzászólásod, és akkor, mint jó tanár az elégtelen dolgozat után, rámutatok, hol sértetted meg a szabályzatot. Jó lesz?
“ha ott erre nem adnak teret és lehetőséget, sőt kérkednek is vele, hogy azok a hozászólások “itt vergődnek a lomtárban” ezt felfoghatod a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásaként? Igen, vagy nem?” NEM. Tapintható a frusztrációd, azért vitatod el a moderációhoz való jogomat. Ez tényleg nem bonyolult: azt írsz, amit akarsz, az én blogomon pedig az lesz, amit én jónak látok. Kérkedik a hóhér, mulatok az agressziójukon. Hogy kifélék, mifélék vergődnek a lomtárban, azt te nem tudhatod, de eléggé felszaladna még a te szemöldököd is, ha látnád, milyen kommentekről írtam ezt. És képzeld el, elég volt néhány hónap következetesség, és ezek a szerencsétlenek le is koptak, máshol csattogtatják az elégedetlenségüket azóta. Nekem ez siker, mert unom és utálom őket.
Még egyszer: ha nem vagy képes betartani az itteni szabályokat, akkor a véleményed saját blogon vagy más felületen fejtegetheted, mivel a te dolgod a jogodnak hitt igényed érvényesítéséhez megteremteni a feltételeket. Nem kötelezheted a blog szerzőjét arra, hogy figyelmet és energiát fordítson rád, hogy állítólagos ellenvéleményedet kifejtsd, és nem dúlhatod szét a blogját, közösségét, munkáját. Reklamálni máshol tudsz, mondjuk a bíróságon, ha jogaidat sérelem érte, és ha ott körberöhögnek emiatt, akkor abból kiderül, mennyire szánalmas az egész “jogom van hozzá” koncepciód.
“megragadhatsz e más lehetőséget, fórumot a véleményed kifejtésére? Igen, vagy nem?” IGEN, és ha eközben agresszív, frusztrált kis patkánynak tűnsz, akit kihagytak a buliból, és nem engednek asztalt verni, az is a te felelősséged.
“ha azokon a tereken, ahol a véleményezett oldal szerzőjének törlési joga van, és ott minden ellentétes , vagy neki nem tetsző véleményt töröl is, kereshetsz e olyan felületet, ahol ez a joga és lehetősége nincs meg? Igen, vagy nem ?” NEM IGAZ, hogy minden ellentétes vagy nekem nem tetsző véleményt törlök, mert 1. én nem vagy-vagy módon gondolkodom a világról, ezért a blog tele van az enyémtől eltérő és nekem ekként is tetsző (!), akár ellentétes véleményekkel, csak egy kicsit kellene figyelmesen, árnyaltan olvasni, levéve a gyanakvó/irigy/antifeminista szemüveget. Azt viszont nem fogom hagyni, hogy bántsanak, gúnyolódjanak rajtam a saját blogomon, hogy megalázzanak, visszaéljenek önmegmutató hajlamommal, hogy alapvetéseimet kétségbe vonják, munkámat rontsák, magánéletemre célozzanak, és ugyanazokat a fárasztó, buta mantrákat kelljen olvasnom itt is, amelyek ellen, amelyek lebontásáért ez a blog indult; 2. nem törlök, hanem az első hozzászólások fennakadnak a moderáción, mindenkiéi. Nem töröllek, hanem be sem engedlek, ha hülyeségeket írsz, másokat cikizel, vagy kamu az e-mailed. Csak azokét törlöm egyes esetekben, akik megsértik a kommentelési szabályokat, de erre hónapok óta nem volt példa (sértésre igen, törlésre nem).
Amúgy meg a válasz IGEN. Például téged annyira zavart, hogy a blogomon a megjelenő tartalomról én döntök, hogy miután beígérted, hogy mindehol elmondod a te verziódat, élelmesen más felületet kerestél, hogy velem foglalkozhass, és ezért vered a billentyűzetet estéről estére — bravó! Én nem vitatom el e jogodat, csak szánalmasnak tartalak. Mi a péknek nem indítasz saját blogot és tornászod fel a tehetségeddel, eredeti koncepcióddal és hónapok munkájával ismertté? Miért az én munkám eredményét, a közösségemet és felületeimet használnád arra, hogy megnyilvánulhass ellenem? Miért állítod azt, hogy nekem ezt el kellene viselnem, ha igazságos volnék? Igazságos vagyok: aki patkány, menjen innen. Soha nem ígértem, hogy te itt kommentelhetsz, a blognak ez nem volt célja. Kommentelj úgy, mint az a több száz ember, aki itt szokott, köztük igen keményen kritikusak is, és akkor lehet neked is. (Lehetett volna.)
“megváltoztatja e a vélemény tartalmát vagy mondandóját az a tény, hogy azt a teret ahol kifejtheted ki hozta létre és miért? Igen, vagy nem ?” IGEN, meg bizony, Kozmáék mellé állni, vagy a pisikaka.hu-n elemezni engem, az különös színezetet ad a dolognak. Lehúz. Bizonyítja, hogy aljas és primitív vagy, és semmi se számít, bárkivel szövetséget vállalsz, csak lejárathass engem. Megjegyzem, a kérdésed hibás, mert az igeneket szántad bizonyítékként arra, hogy mekkora májer vagy, hogy Kozmáéknál ütöd a billentyűket, holott itt a nemre számítasz.
“a zárt társaság lehetőségét azért termette meg a WordPress, és a Facebook, hogy aki nem kíváncsi a neki nem tetsző, vagy ismeretlenek véleményére, annak ne kelljen ezekkel szembesülnie? Igen, vagy nem?” NEM, a facebookon a csoport nem ugyanaz, mint az oldal, az oldal például a csatlakozók szándékából bővül, a csoport viszont meghívásra; a zárt csoportok elsősorban azért vannak, hogy a tagok kiléte ne látszódjék; a facebookon a személyes profilokon is és az oldalakon is van lehetőség bárkit és bármit tiltani, törölni, de attól még szembesül a profil tulajdonosa e véleményekkel, csak nem köteles teret adni nekik. A wordpressen pedig a blogmotor alapbeállításaihoz tartozik a moderáció, nyílt blogok esetében is, a csakazolvassáénál akár sokkal szigorúbb moderáció is választható (például: senki nem kommentelhet; minden hozzászólást egyesével enged be a blogger). Hogy miért? Mert a trollprobléma nem kerülhető meg: a wordpress és más blogszolgáltatók tapasztalatai az évek alatt megmutatták az angolszász blogvilágban, hogy a névtelenség sokakat kísért meg, és ők sunyi, agresszív kommentekkel lehetetlenítenék el a blogger munkáját, ez pedig megengedhetetlen, társadalmi értelemben káros. Kommentelni nem emberi jog: az kommentel, akit a blog gazdája beenged, az jelenik meg, amit ő jónak lát. Sem a magyar jogból, sem a blogmotor működéséből, a szolgáltató szabályaiból nem tudod levezetni a kommentelési jogodat. Annyira van joga a bloggernek bármihez, hogy, mint Violetta teszi, akár át is írhatja a hozzászólásokat.
Az egész nyakatekert okoskodásod lényege, hogy az általad oly mohón figyelt csakazolvassa tűnjön el a nyílt internetről, mert téged zavar; ha nem tűnik el, akkor szerinted bármilyen feszültségkeltést, gyalázatos színvonalat, ostobaságot el kell viselnie.
NEM, nem így van. Nem kell. Én döntök, mert tudom, mit akarok, a koncepcióm pedig működik. Nem érdekel a károgás, nem fogom hagyni, hogy elvegyék a kedvem, és nem hagyom annyiban Kozmáék ámokfutását sem. Ettől agresszívnak és keménynek, maszkulinnak neveznek — az agresszorok.
“a nyitott fórumok pont azért vannak, hogy akár ellentétes vélemények is teret kaphassanak ? Igen, vagy nem?” IGEN, bármi, bárhol, ne bánd, hogy közben paranoidnak, furának vagy nevetségesnek tűnsz, és mások is elmondják a megnyilvánulásaidról a véleményüket.
Minde kérdésekre azonban ne csak a jog körében keresd a választ, mert félrevisz, ezen kívül még erkölcs és jóérzés is létezik, tehát előfordulhat, hogy valami nem tilos, jogod van hozzá, csak többekben viszolygást kelt. Ilyen a te fáradhatatlan buzgalmad is. Vagy például vonatkozó névmások előtt vesszőt tenni sem kötelező, nyugodtan elhagyhatod, csak primitívnek tűnsz tőle. (Közben látom, hogy ezt nem érted.)
“Ha a válaszaid többsége igen, akkor máris választ kaptál arra a felvetésedre, hogy itt miért Évát és Évát miért itt bírálják, és miért nem foglalkoznak érdemben Kozmákkal”
NEM, nem kaptunk választ, csak azt látjuk, hogy neked valamiért nagyon fontos a csakazolvassa blog írójának személye, nagyon meg akarod mondani a magadét, aminek bizonyosan más motivációja van, mint az egészséges véleménykifejtési szándék. Hogy miért nem foglalkoznak Kozmáékkal a kommentelők még ott sem, azt enélkül is értjük, mindenki érti.
Egyáltalán, senki nem azért indít blogot, szán rá rengeteg energiát, szöszmötöl a posztokkal, a kinézetével, a kommentelőivel, hogy aztán furcsa lelkivilágú emberek a jogaikat követeljék rajta, és elárasszák a művét zavaros elméjük tartalmával. Mintha valami erre szolgáló, államilag finanszírozott intézmény lenne a blog, amelynek szerzőjére fölényesen mindenféle feladatokat lehet testálni, aztán hőbörögni, hogy de miért nem erről ír, miért nem úgy reagál, miért nem amolyan a kommentelési gyakorlata. Mindezt ártatlan véleménykifejtés címén, amihez ugye jogod van, kinek nincs?, engem azzal vádolva, hogy nem bírom elviselni és tűzzel-vassal irtom az ellenvéleményt. Az igazság az, hogy leszarom az ellenvéleményedet, legfeljebb arra használom időnként, hogy bemutassam: íme, ilyen is van, és nevetségessé tegyem ezt a nagy buzgalmat.
Én meg, akinek az írásai miatt sokan találva érzik magukat, és aki után hajlamosak csapatostul jönni és furcsákat írni olyanok, akiket nem ismerek, és akikhez soha nem is szóltam személyesen, akár a mamamin, akár bringaügyben, akár a blogon a nemi szerepek egyenlőtlensége témájában fejtem ki a véleményem, végképp nem töltöm az időm elmebetegekkel. Áron, miért nem bírsz megnyugodni már? Húsz hónapja csinálod ezt, nem volt még elég?
És ha kétségünk volna a motivációról, ugyanez, a blogger szót jellegzetesen egy g-vel író kommentelő írja, mert ő aztán tudja, mi hogy működik és mi a “hiba”:
Valóban nem ugyanaz zsidózni a a Zsinagógában, mint a Fradi pályán
Ezért hiba ott megtiltani, megakadályozni a véleménynyilvánítás lehetőségét, ahol a közönség hasonló érdeklődésű, minőségű és színvonalú. Ahol a téma a téma. Ezért hiba kiszorítani, mert mindenhonnan úgyse lehet, és minél inkább igyekszik elfojtani, annál nagyobb erővel tör fel, valahol máshol.
Mint a gát mögött a buzgár, ami azután elmossa a gátat is.
édesjóistenem
Hát törjön csak. Írd naponta kommentek tucatjait akárhova. Nincs hiba, minden jó, csak te nem férsz ide, olyan formájú vagy. Szeretnéd, ha elmosná a gátat, szeretnéd, ha te is ez a színvonal lennél, de… inkább vegyél egy fagyit, vigasztalódj, helyes a fagylaltos kisasszony is.
: a Férfihang, amelyet Violetta mint közös ellenséget gyűlöletdagasztó, trolltoborzó céllal megkeresett, hogy szállnának be ők is ellenem az eredetileg az én dühöngő felületemnek létrehozott “petíción” (amelyre én soha nem írtam), nőnap másnapján megszólal, állást foglal és egyik kommentelője jóságosan mediációt ajánl a két retikülpárbajozónak. Bővebben…
Rádióban is. Az Erdély FM adásának témája január 31-én az internetes zaklatás és a munkahelyi mobbing volt.
Csirák Dalma Kádár Annamária pszichológussal beszélgetett, velem meg telefonon. Miközben a dermesztő ovikertben járkáltam, elnézést, hallatszik a fázás.
http://erdelyfm.ro/?belso=podcast
itt a Pszichotrillákra kattints, azon belül a január 31-iki adásra.
Vagy hallgasd meg innen:
megírom
szentendrei, szentendrei papiron
Sokkal többen kérdezték, mi hír az ügyben, mint ahányan jelezték, hogy jaj, ne ez legyen a téma. Most összefoglalom, csak úgy elmerengve, és remélhetőleg az egészen már túl, hogy a nevezetes ügyben milyen sokféleképpen reagáltak az emberek. Minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő. Sok minden történt, és rengeteg újabb gondolatébresztő megnyilvánulást olvashattunk a Kozma–Joó ügyben, amióta utoljára írtam róluk. Bővebben…
levenának
A minapában (!) egy kommentfolyamban felmerült a kérdés, mi a gond a szófogadó gyermek mítoszával, amely nem mellesleg asztrológusék eszménye is.
Miért baj az, ha egy gyerek szót fogad?
Nem baj, csak Bővebben…
A fősodor is érdekes volt, de a hordalék!
Ebbe én most beleálltam. Nagyon tanulságos volt.
Egyrészt — ez a fősodor –: megfigyelek. Minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő. Ezúttal nemcsak emberileg tanulságos, rendkívül szórakoztató is. Íróként és emberként figyelek. És hát nyelvileg!, trambulinon ugrál bennem papírsüveggel a fején Parti Nagy Lajos. Bővebben…
Kozma Szilárd azt állítja, önszántából lemondja a két, december 27-re és január 2-ra tervezett budapesti előadását.
Az én intuícióm azonban azt súgja, hogy megköszönjem a szervező SOTER klubnak, hogy lépett. Illetve mindazoknak, akik panaszt tettek rajtam kívül.
Az az érdekes, hogy minden fent van az ő oldalaikon. Nem kell semmit kinyomozni, bebizonyítani. Hátborzongató, vállalhatatlan, önleleplező. Bővebben…
Hogy féltem ekkor még Aurelius Respectusról, a zaklató trolltól,
milyen nagynak, erősnek érzékeltem,
azóta kiderült:
egy frusztrált, kövér, csóró, unatkozó, irigy incel
Az internet arra való, hogy a felhasználók tájékozódjanak, kikeressék a máglyarakás receptjét vagy a legközelebbi DELL szerviz címét, ráleljenek Michael Jackson legszexibb klipjére, megnézzék, esik-e holnap Turkuban és embargó alatt áll-e még Kuba; közösségeket alapíthassanak és azokhoz csatlakozzanak, beszámoljanak a tejboltban elszenvedett viszontagságaikról, kifejezzék önmagukat, feltegyék a második cés korukban készült, beszkennelt vízfestményeiket és szabadon, boldog egyenlőségben és persze általánosan tegeződve közzétegyék a legkülönfélébb nézeteiket. Az akár meredeken eltérő véleményüket, amellyel mások nem értenek egyet, amelytől feláll a hátukon a szőr. A kritikájukat. A viszolygásukat. A fura ötleteiket. Az utópisztikus gondolataikat. A Wittgenstein-kritikájukat, a harmincéves Ladájukat, a rusnya esküvői képeiket, a bébipapi fényképét és a legmorbidabb tetoválásaikat, sőt, e nagyszerű üzemben lehetőség nyílik arra is, hogy Én hánytam a legszebbet szilveszter másnapján fotópályázatot kezdeményezzenek, megszavaztassák erről a többieket, valamint hogy induljon rajta az, akinek ez izgalmas. Más meg ne, mert az az ízlése, hogy ő Boticelliket néz és portugálul tanul.
Ilyen sokfélék vagyunk.
Szabad olvasni, figyelni, akárhová kattintani, szabad feltűnni akarni, szerepelni, állandóan színpadon lenni, a világbékét előmozdítani és bagatell bosszúságokat megosztani.
Lehet mondani, hogy ezek közül nem mindegyik építő, lehet személyes ízlésünk, félthetjük a gyerekeinket bizonyos tartalmaktól. Lehet, hogy hazugságok, félrevezető információk vannak fönt, káros diétatanácsok vagy rémhírek, városi legendák. És tény, hogy nem minden szolgálja a világ javát.
De csodálatosan demokratikus mégis a világháló, ez az értelme.
Milyen modoros lett mostanra a világháló szó.
Bárki szót kaphat tehát, aki megtanult digitálisan írni-olvasni. Nincs rangsor, elsőbbség, nincs olyan, hogy én idősebb vagyok, meg én jobban tudom, meg én voltam itt előbb, meg micsoda ember az ilyen.
Bármin ki lehet akadni és a kiakadásról is leírhatja bárki a véleményét. Ha Tóta W. úgy gondolja, és úgy gondolja, hogy a szcientológusok veszélyes futóbolondok, akkor ezt leírhatja. Hosszan, viccesen, csipkelődve és agresszívan is. Egészen addig, amíg nem követ el bűncselekményt. És ezt a szcientológusok sérelmezhetik. Lehülyézhetik Tóta W-t visszavágásként.
Eleinte az ember, amíg nem rutinos felhasználó, megütközik sok mindenen, álmatlanul forgolódik, indulatos lesz, bosszút fontolgat. Aztán megtanulja, hogyan kell a dzsungelben létezni. És ha értelmes, talpraesett emberről van szó – értelmesnek lenni pedig saját felelősség! –, akkor ebből nem az lesz, hogy hozzákopik a nívótlansághoz, hanem az, hogy specializálódik, megtalálja a maga helyeit, kifinomult és okos lesz, aki tudja, mit akar.
Írhat tőmondatokat. Írhat nyolcszáz digitális oldalnyi idétlen regényt. Írhat rossz helyesírással, különös szavakkal, dánul és urduul, négy általánossal vagy Stephen Hawkingként – és minderről bárki más elmondhatja, amit gondol. Nem áll felettük hatóság, legfeljebb az, hogy ha mások a véleményt bénának találják, akkor kiröhögik.
Akinek meg szerkesztési jogosultsága van az adott felületen, az kitiltja a picsába azt, akibel nem kíván társalogni, hörgésének teret adni.
Tehát trollkodni is lehet – a honlap, blog gazdájának vagy a csoport moderátorának pedig lehet nem beengedni ezt. Én olyan blogger hírében állok, aki nem viseli el az ellenvéleményt. Pedig én csak innen vágom ki, ami nem ide való, hogy itt bizalom legyen (maradjon), és színvonal. Illetve azt nem tűröm, hogy az én szövegeimre kíváncsi olvasóközönséget, az én teljesítményemmel elért nyilvánosságot használnák fel ellenem. Ehhez megvannak a technikai eszközeim, a WordPress biztosítja nekem és biztosítja minden más bloggernek. Küzdhetek is a trollok ellen, leírhatom, miért kártékonyak, és hogy mennyivel jobb lenne egy okosabb internet, vagy készíthetek dalfelvételt a görénykedők ellen. De én mint felhasználó csak az olvasmányaimat válogathatom meg, és azt mérlegelhetem, mit írok: nincs hatalmam afölött, hogy mások mit akarnak olvasni, mi tetszik nekik, mit írnak, hogyan reagálnak, miket terjesztenek rólam.
Nem lehet mindenki olyan, mint én. Nem vagyok hatóság és nem az enyém a kontroll. Ami azt jeéenti, hogy felelős se vagyok.
Szabadon indíthat bárki bármilyen blogot, honlapot, írhat akármilyen szövegeket hetente vagy félóránként, izgalmasakat is, szépeket is, közfigyelemre is számot tartóakat is. Vásárolhat domaint, új államot alapíthat, szigetet népesíthet be. Meglovagolhat divatos vagy botrányos témákat, reagálhat napi hírekre okosan vagy hörögva, követhet külföldi trendeket, lehet innovatív vagy összetéveszthetetlen, pakolhat fel képeket a legszebb terézvárosi lépcsőházakról, mutogathatja az ajakfeltöltését vagy a lábszárfekélyét, a naplementét vagy öreganyja füles fotelját. Írhat politikáról, szumóról vagy a fiktív igetövekről, megoszthatja az írásait a facebookon, elmondhatja máséról a véleményét, lesheti az olvasottságot, fürödhet a visszajelzésekben, viccelődhet kommentben, és persze végezheti avagy elbliccelheti a szerkesztés és karbantartás munkáját, valamint választhat hatékony módszereket azok távol tartására, akikkel nem szívesen beszélget. Szabadon futtathatja föl a teremtményét, vagy hagyhatja abba és törölheti is végleg a blogját. Teheti zárttá, szüneteltetheti.
Ha érdekeseket ír, sokan fogják olvasni. Kérhet adományt, szervezhet eseményt, indulhat versenyen, reklámozhatja magát, tehet az oldalára hirdetést vagy – legalábbis a wordpressen – megveheti azt a verziót, hogy nincs hirdetés.
Azt senki nem tudhatja előre, népszerű lesz-e, nem irányíthatja a folyamatokat.
Nem szólok bele más honlapok működésébe. Még kérni is ritkán szoktam, nemhogy fenyegetni, zsarolni. Nem gondoltam, hogy Deansdale-nek le kellene vennie a rólam szóló bejegyzését, vagy hogy Aurelius Respectus ne írhatna bármit az indextopikban rólam vagy a zöldszöcskéről (leginkább). Ha előrébb vagyok náluk, akkor azzal vagyok, hogy érdekesebbeket, viccesebbeket, okosabbakat írok. Nem azzal, hogy kényszerítem őket, hogy ne írjanak rólam.
Én is csak megírtam a véleményem, és tiltakoztam, amikor lelopták és aljas, agresszív kontextusba tették az esküvői fotómat vagy a bejegyzésemet. Kértem. A kérésemet vagy teljesítették, vagy nem.
Nem gondoltam soha, hogy a vélemény kifejezése mint olyan jogtalan, hogy bárkié jogosabb, mint a másiké, viszont közzétettem a magamét vagy érdektelennek találtam másokét. Természetesen vannak bűncselekmények, közösség ellen izgatni, gyűlöletbeszélni, holokauszttagadni nem lehet, de hogy mi sértő, az nagyon csúszós terep, mert akkor az is sértő, hogy neked mitől ilyen sápadt az arcod?, és akkor a beszélgetés szűnik meg.
A felhasználók nem lophatnak képet és tartalmat, nem rágalmazhatnak, gyalázkodhatnak, zaklathatnak másokat… vagyis de, még ezt is megtehetik, csak akkor számolniuk kell a következményekkel. Viszont egészen nyugodtan lehetnek élesek és gúnyolódhatnak, mutathatnak fityiszt, támadhatnak teljes világnézeteket, még ha ezek kisdobos-értelemben nem annyira szép tulajdonságok is.
Aki ezt nem fogja fel, könnyen nevetségessé válik, ahogy vált Kozma Szilárd és Joó Violetta, vagy Lelkes Villő, és, sajnos, az én olvasóból lett, intentzív érzelmekkel ostromló nagy szerelmem is.
(szerkesztés utólag)
Október 24-én, a blogesten arról is beszélt a meglepetésvendég, Szvoren Edina, hogy ő gyerekként nagyon szenvedett a felnőttek szavainak túlerejétől. Ez engem nagyon megütött. Bővebben…
2013. decemberi bejegyzés
Elemi és olthatatlan és szerteágazó. Mindig is az volt, és egyre inkább. Szerencsére az írás és némi lektorálás főfoglalkozásom lehet, és nem köti le időmet, tereli el a figyelmemet más.
Rengeteg e-mailt és üzenetet kaptam az elmúlt napokban, köszönöm. Bővebben…
Honnan tudhatjuk egészen biztosan, hogy nem hazabeszélünk, hanem az antifeminista érvelés mindenestül torz? Bővebben…
Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában
jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról
szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?
Máté 7,15–16
A lelkünk…!
Ebből megtudjuk, hogy Joó Violetta nagyon meg van döbbenve a reakciónkon, hogy nem láttuk be a morális korrekciót és az spirituális igazságot amúgy ősmagyar módra.
Fény derül a tanulmány szó használatára is.
Hát mi fogad engem reggel a facebookon, amikor a karomnyi faág és egy vaddisznótetem alól kiszabadítom az internetkábelt?
Joó Violetta, Kozma Szilárd asztrológus (igen!) élettársának meglehetős terjedelmű jegyzete, amely tekintélyes részt szentel nekem név szerint. Nősovinizmus, mobbingoló gyerekek és morális válság, ez a címe. Én itt csak idézem, a teljes szöveget itt olvashatjátok (a hibáktól hemzsegő szöveget azóta leszedte, de itt olvasható egy hasonló változat): Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 