Milyen gondos évkezdetei voltak a fiamnak, amikor kisebb volt. Nagy program, teljes eksztázis, sodródás tornacipőért, füzetcsomagoló papírért, új ceruzákért. Külön költségvetés és aggodalom.
Most egyszerű minden. Átlátja a dolgait, felelősséget vállal. Hétfőn megkapta és hazahozta a tankönyveit. Kedden énekeltünk a Szabadság téren. Kellően eus a játszótér, tobzódnak a kicsik, kerítésénél hagyjuk a biciklit. A nagynak elmesélem a Verdi-anekdotát, a Nabucco történetét, az Eleven Emlékmű értelmét. Megnézi és le is fotózza a hivatalosat.
Hintáztatja a testvéreit, aztán csatlakozik a kórushoz, próbálja ő is a dallamát. Édes fiam, majdnem a zenei osztályba kerültél. Nekem megy még, csak a lenti régióban hiányzik kettő, fent meg tizenhét hang. De aki énekelt kórusban, abba mindig visszajár a zene.
Utána elmentünk pizzázni, ő átszaladt a Mammutba, megvette azokat a füzeteket, amelyekről már tudta, hogy szükségesek, mert már megmondta a tanár. Szempontja, hogy jóféle papír legyen. Vett nejlonfóliát is. Hazajövünk — fogaspótló busz, bicikli, a hegyen már bekapcsoljuk a villogókat –, kiviszi a kutyát, aztán nekiül a konyhaasztalnál a könyvei beöltöztetésének. Én krumplit hámozok, nyomok egy kávét, sajtot reszelek, és tejfölbe fokhagymát, petrezselymet aprítok. Serceg az olaj. A kicsik legókölteményekkel szaladgálnak ki. Szeretem ezt a hangulatot. Megkeresem a Szabadságkórust a youtube-on, nagyzenekarral.
Kitépi a cédémellékletet az angolkönyvből, sírdogál a sérült papír. Tavaly is pont így. Kidolgozta a meg nem gyűrődő fóliázás algoritmusát. A blogszületésnapról maradtak öntapadós címkék. Egyenesen és következetesen ragasztja fel őket, van benne rendszer. Megkér, én írjam rá a nevét. Zöld színt választok. De most frankón, hetedik bé? Hát meddig emelkedik még ez? Szól, hogy csak füzetekre írjak tantárgyat, a tankönyvekre rá van írva, ugye. Írom, is: földrajz, közben szótagolom: kör-nye-zet. Jellegzetesen mordul. Az üzenőt nem kellene bekötni…? És hol vannak a piros-kék korongok meg a logikai készlet…?
Elmeséli új tanárait. Őszintén, jellegzetességvadászként, karikírozva, de mélységes tisztelettel. Szórakoztat engem. Akiről nem derült ki a neve. Aki felől robbanthatnának és átvehetné a hatalmat a diákság — így mondja –, nem lehet kizökkenteni a kémcső láng fölötti köröztetésének taglalásából. Akinek nem mindegy, feliratos-e a fehér zokni.
Szerdán újabb adag füzetet vesz, következetes a színekkel, nincs két egyforma (gyümölcsös, Pigna). A legjobb a belső borítóra beírni nevét, lábméretét, kémigazolványa számát, azt mondja. Még gyerekes, elhúzott írása van, de egyszerűsödik.
Beülünk ebédelni, boldogan ráérős délután. Én bejegyzést írok, ő leckét. Klubszendvicset rendeltünk. Megkérdezi, mi a szófaja annak, hogy volna. A leíró nyelvtant egyszer kell megtanulni, onnantól az megtart egy életen át. Lehet segédige, a múlt idejű igék feltételes módjánál, de közben a létige feltételes módja is főigeként, mondj két példát. Ne már, nem tudod a névutókat? Háromféle melléknévi igenév van. A nyelvtan az olyan, mint a matek, kérdi, tuti a válasz, vagy inkább mint az irodalom? Tudok én kockát is kérdezni, irodalomból is, adatot, műfaji definíciót, verstant. De tudok kreatívat nyelvtanból: gyűjts rokon értelmű szólásokat. De azért az ágrajz kemény fából készült, és morfémákra bontani a szóalakot, az sem ötletszerű tevékenység. A tévhittel szemben a verselemzés sem az. Nem annyi, hogy elmondom a véleményemet, érzéseimet, tudni kell ám a korról, a szerzőről, a műfajról, a stíluseszközökről eléggé konkrét dolgokat. Elmondom, mi a különbség a módosítószó és a határozószó között. Nem kéne-e már progresszívebb szófaji felosztás? Nem merem neki elárulni, hogy a számnév például a melléknév egy fajtája. Ezzel, csakúgy mint A keresztapa trilógiával, várnék még. Nem szabad megterhelni a kis lelkét.
Reggelre beállítja a vekkert. Kiviszi a kutyát. Biciklivel jár. Az eleje mindig jó, gesztenyés, fényes szeptember. Elhatározta, hogy most már tényleg jól tanul. Szeretem a komolyságát, figyelmét, meg ahogy jellemzi az osztálytársait. Ki mit csinál szünetben. A fiúk a telefont simogatják, a lányok kockás füzet kockáit színezik ki pepitában, filctollal (lila, rózsaszín). Ő bűvésztrükkökkel ostromolja őket. Soha nem mulaszt el bevinni egy pakli kártyát.
Mondom, figyelj oda, írj leckét, ne legyen fölösleges konfliktusod, és lehetőség szerint érezd jól magad. De nem baj, ha nem bírod az ötösökért való tülekedést. Nem a jegy számít. Menjél versenyekre idén is, próbáld ki magad, csillanj fel.
A húga nagyon várta már az iskolát. Mondom neki, leányom, aki idén ment, annak zuhogott az első nap, ezért is mész te jövőre. Iskolatáskát (katicabogaras) tavaly októberben vettem neki, szépet, tolltartóval, tornazsákkal, azóta elő-előveszi. Gergő elment iskolába, de a kistesóért visszajárnak. Most már olyan nagy, megváltozott, mert iskolás, meséli Juli. Az ovis csoportban új trend: alsó fogak nélkül érkeznek a lányok.
Vágyakozva szemléli Lőrinc előkészületeit. Ölbe veszem: neked olyan szép új füzetborítóid lesznek, csodálatos címkék, én rajzolok rá virágfüzért, és csodálatos ceruzáid szunnyadva várják, hogy sormintát rajzolj majd háromvonalas füzetbe. Szemérmesen ragyog. Lőrinc megmutatja neki a szögmérőt, és hogy hogyan lehet megmérni a tortaszeletet vele. Közben megsült a krumpli is.
csak az olvassa. én szóltam 
A nagyok elindultak már a gimnáziumba, a kicsi hiába ébredt (először) ugyanolyan korán, lassan kelt, egy órán keresztül csak tejcicit kért, így ma is csak reggeli után fogunk beérni a bölcsődébe. (A bölcsi az új tanév, illetve az anyagi okokból való munkakényszer hozadéka.) A cél az, hogy együtt induljunk reggel, egyelőre nem tűnik olyan egyszerűnek, de azt hiszem, a megoldás a sokkal korábbi lefekvés lesz.
KedvelésKedvelés
Jaj, de jó hangulat! Én is így, tegnap délután: tököt pucolom, apa kávét készít, a Kicsi ül az étkező asztalnál, készíti a leckéket. Aztán cserélünk, én a kávémmal a földrajz lecke felett magyarázok, apa a tököt reszeli. És még sajtos muffin is készült. Én is szeretem a szeptembert, mert annyira erős és tiszta még. Nincs még csalódás, rossz pillanat, ha szerencsénk van reggel ferdén süt a nap ahogy indulunk – szép a világ.
KedvelésKedvelés
VAN verslistánk – már első nap szóltak, hogy a művésznőt kérik, legalább 4-5 verse legyen, mert sok lesz a verseny és mindenképp ő menjen mindenhová. Idén már kapásból mondta, melyik verseket mondaná. Listát írtunk, mert tavaly és tavalyelőtt is érthetetlen okokból voltak bizonyos versek végül mégsem engedélyezve.
Az iskolai ki-mit-tudon is fellép. Dallal, kórussal készül, Tamkó Sirató Károly verssel, mert azt szereti, ő választotta ki. Szorítunk, hogy lehessen az …
Tilos papírba kötni, látszani kell a könyv elejének, rókás, lovas, “csúnyalányos” az idén. Más tankönyv család, az olvasókönyv érdekesebb, a többi rémesen zsúfolt, nem is ugyanott tartanak mint amiből előzőleg tanultak. A tanítójuk nagyon jó, meg fogja oldani. Ottalvós bulik a csajoknak (hozzám is jönnek majd) és az osztályban két új, nagyon kedves arab lány, kétpetéjű ikrek. Menekültek – még a konfliktusok elején – Szíriából, jól tudnak magyarul. Mondták a szomorú hírt: nemrég megölték a nagymamájukat.
Új napközis tanár – végre szuper, ismerik és szeretik. Most ő is napközis akar lenni. Idén már befelé is egyedül megy, sőt haza is. Tavaly a második félévtől hazafele már szabad volt.
Ma vitt labdát, külön a lányoknak.
A régi táska jó, újra közelharc a cicanadrággal. Jó minőségű ceruza és festék, nyest ecset jó csak. Már tud is vigyázni rá. Festett – rajzolt és nem írt olvasónaplót.
Évnyitó helyett buliba menni lett volna jó, megnézte a fiúkat a hatodikban – kiskamasz már. És tetszik amit látok!
KedvelésKedvelés
vicces, hogy iskolakezdéskor sokkal inkább volt megújulás-élményem (így kell írni? ) mint mondjuk tavasszal, bármikor. Az más kérdés, hogy általában egy hétig sem tartott az érzés 🙂 De olyan jó volt rendesnek lenni egy kicsit. Hegyes ceruzák, dundi tolltartó, tiszta táska, még nagy tornacipő, bestoppolt zoknik, makulátlan ellenőrző….
KedvelésKedvelés
Fú, igen, az első héten még kiemeltem a lényeget a tankönyvben és minden nap megcsináltam a házi feladatot otthon, délután, a suliból hazaérve egyből. Péntekre már csappant a lelkesedés. Igazán először az érettségire tanultam. Ó, meg az egyetemen, de az akkora öröm volt! hiányzik is nagyon. A második szeptemberem, amikor nincs semmi. Így üres, értelmetlen a szeptember, szomorúan kong.
KedvelésKedvelés
Ismeros erzes.
KedvelésKedvelés
De jó volt olvasni! Így indul mindig a szeptember, már több mint 30 éve. És mikor kezdödik a változás és miért és mit kell akkor tenni?
KedvelésKedvelés
Számnév-melléknév és A keresztapa…. 😀 Ez jó!
KedvelésKedvelés
Ez egy nagyon jó írás, élvezet volt olvasni. Most még én is piszkosul élvezem egyébként, lelkes vagyok, tele lendülettel és energiával – ráadásul mindig ilyenkor, a szünet után érzem csak át igazán, hogy mennyire szeretek tanítani. A sok szarakodás, politika, adminisztráció, huzavona idegesít, de maga az iskola, hogy újra látom a diákokat és hogy vannak köztük újak, és a tanítás hangulata, az nekem örömforrás.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy idén jobban vigyázol magadra, hogy ne fáradj ennyire bele?
Túlműködik a pajzsmirigyem, el sem tudom képzelni, hogyan bírnám az időre rohanást, feszes figyelmet, hogy ne felejtsek el semmit.. és ugyanez novemberben, februárban… Emlékszem arra a hajszolt, kiszáradt, izzadós, abszurd lelkiállapotra, jaj.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, hiába vigyázok magamra, ez akkor is nagyon kemény menet lesz. Meg kell valahogy tanulnom még jobban beosztani az időmet, kezelni a fáradtságot és a kimerültséget, meg kell tanulnom, hogy ne felejtsek el enni-inni, stb. Egyébként már azt hittem, hogy ez az év nagyjából beindult és látom, hogy kb. milyen lesz, de közben az univerzum tovább működött és iszonyú döntéshelyzet elé állított.
KedvelésKedvelés
Hat, gondolom ez hulyen hangzik, de nem bannam ha az en pajzsmirigyem normalisan mukodne, akar tul is. En igy is, ezzel a lomhaval is kapkodok, elfelejtek mindent. Sot asszem az alulmikodovel lehet csak igazan elhulyulni, megfeledkezni dolgokrol es hullanak lenni egy sima hetkoznap vegen.
KedvelésKedvelés
Magnézium:) gingko biloba :), masszás:) lefekvéskor vörösbor
Hétfőn fél 9-kor kidobtam a gyerektől elvett füves cigit.Már bánom 😀
KedvelésKedvelés
Bevallom, én még soha nem próbáltam; de tegnap este, miután betegség miatt (vasárnap este ! belázasodott) 4 nappal megtoldotta a nyári szünetet, így még egy napot sem volt benn ebben az évben a gimiben, és máris összevesztünk a fizika miatt, eszembe jutott a bejegyzésed, és tökéletesen értettem, miről beszélsz.
KedvelésKedvelés
😀 én tanítványtól vettem el…12 éves…
KedvelésKedvelés
jujj…
KedvelésKedvelés
Most irigyellek, Arita!
Éppen most bántam meg, hogy nem mondtam fel az egyik iskolában. Pedig nagyon szeretek tanítani, csak ellehetetlenítik az oktatást. Terveim vannak, terem és elvi támogatás nincs.
(Azért így is jó az újkönyvszag .)
KedvelésKedvelés
Én épp most mondtam fel. Remélem, nem bánom meg. 🙂
KedvelésKedvelés
Hűha! Drukkok! 🙂
KedvelésKedvelés
Hajrá!
KedvelésKedvelés
Miért mondtál fel? Melyikben? Hogy lesz most?
KedvelésKedvelés
Csak az egyik helyen, ahol ár régebb óta dolgoztam, de a másikban, az új helyen, ahol tavaly kezdtem teljes állásban leszek. 🙂 És azt hiszem, hogy nagyon jó lesz!
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jó, fürdök az ilyen bejegyzésekben. Az én fiam megjegyezte a lányom új tanítóiról, hogy “Á, ők is képmutatók. A szülők felé kedvesek, de a gyerekekkel ők is ugyanúgy kiabálnak.” Megtanítottam neki, hogy ki a hipokrita. 9 éves.
KedvelésKedvelés
Még szamárfültelen és még friss a könyv ragasztásának szaga – úgy szeretem az őszt, és most, hogy én is újra tanulok, még inkább.
KedvelésKedvelés
A leíró nyelvészet volt a legmatekebb dolog a magyar szakon. Főleg, mert ott adtak minden héten házi feladatot! A szemináriumra rendszerint egyetemes filmtörténetről estem be, kicsit mindig késve, egy alkalommal amint megérkeztem, felütötték a Magyar Grammatikát, azonnal nekem szegezték, hogy “nyolc és fél”, és én semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy FELLINI. Ejj, tényleg hiányzik! 🙂
KedvelésKedvelés
Nálunk sajnos a szaktanár maga sem szerette a nyelvtant tanítani, inkább a másik tantárgy elmaradásait pótolgattuk nyelvtanórákon. Hellyel-közzel azért megtanultam helyesen írni, mert sokat olvasok, de sajnálom, hogy ilyen mélységébe nem mentünk bele, nagyon izgalmasan vannak beszúrva egy-egy bejegyzésbe a nyelvtani árnyalatok.
Kicsit úgy vagyok vele, mint a matekkal, ha valamiképpen megmutatták volna, milyen szép, érdekes dolog, nagyon tudtam volna szeretni.
KedvelésKedvelés
Közepesen passzol most a poszthoz, de olyan tanévkezdős dolog azért ez is:
igen neves bp-i gimnázium, hetedikes gyerekek; idei új tantárgyak: a fiúknak műhelygyakorlat, a lányoknak háztartástan…
Hát ilyen még az én időmbe’ se vót, ott legalább a tárgyat egységesen technikának nevezték.
Mondjuk akkor is áttereltek engem a befőzési osztályra, hiába hajlítottam volna inkább kisautót, de akár hamutartót is.
KedvelésKedvelés
Fordítva jobb lenne. Legalább egyszer elmondaná valaki a férfiaknak, hogy mennyi munka (tervezés, gondolkodás, válogatás, logisztika) előzi meg a három fogásos ebéd elkészítését. A kádár korban voltam általános oskolás, akkor koedukált volt a villanyszerelés is meg a főzés is. És az alátét készítése meg a virágkaró faragása is mindenkinek egyformán kötelező volt. Engem csak a kötés-horgolással lehetett megszivatni. De varrni azért tudok. A nagyfiam a varrógéppel ugyanúgy boldogul, mint az autószereléssel, – hát ez is egy gép, anyám, – szokta mondani.
KedvelésKedvelés
A jó k anyátokat, ennyi izennék a neves bp-i gimnáziumnak. Oltárterítőt ne hímezzenek a lányok, amit aztán a fiúk által faragott magyar címerrel együtt küldenek el Viktor neve napjára? Kíváncsi lennék, mit lépnének, ha egy szülő letiltaná erről a gyerekét, diszkriminációra hivatkozva.
KedvelésKedvelés
Igen, kinézve az ablakon (ami eléggé messze van térben a tiédtöl) megérint a bágyadt szeptemberi napsütés és bólogatva elmosolyodok, hogy nagyon ismerös ez a hangulat. Ellentmondásos módon újrakezdés ez az idöszak, nem csak az iskolás gyerekeinknek, nekünk is. A szerepek is változnak: a kicsikböl nagyobbak lesznek hirtelen, egycsapásra, mert az oviba megjöttek a megszeppent mégkisebbek. Az iskolában egy emelettel feljebb kell menni, arra a folyosóra, ami eddig a “nagyoké” volt, tabu, fehér folt a térképen. Meg persze az idöbeosztás: a tanév végére már minden be volt járatva, percre pontosan kicentizve, hogy mikor szól az ébresztö, mennyi idö kell az öltözéshez, minden optimalizálva. Ugyanez a heti programra is igaz: melyik délután hánykor van a nagyobbiknak cselló, a középsönek zongora, edzés, kimegy érte. Mindennek meg volt a helye és ideje, de ettöl olyan kész volt az egész életünk, végleges, rugalmatlan. Most meg, minden új, még nincs is dolguk, sokminden még nem indult be, üres a naptár, délután láblógatás van, reggel pedig még az is elöfordul, hogy túl korán kelünk, van idö beszélgetni a müzlistányér felett.
Ugyanakkor valami véget ér ezekben a napokban. Erröl ír Kurt Tucholsky az Ötödik Évszak c. versében (német eredetiben itt -remélem müködik a link, magyarul nem találtam meg): ezeknek a napoknak a másik oldalát mutatja be, ahogy a természet lassan átfordul a zeniten és feltartóztathatatlanul elindul a tél felé.
Már gyülnek a viharfelhök. “Megadom magam egy személytelen felszólító módnak.” (ez meg Petri, Reggeli Kávézás a címe, szintén kapcsolódik).
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: ki az agresszor? | csak az olvassa — én szóltam
Elszorul a szívem mert az idén a fiam két nyelven kell vizsgázzon nyelvtanból irodalomból, plusz matek.
Én is próbálom segíteni de már meghaladja tudásomat.
Államnyelvből a szomszédasszony foglalkozik vele, mert a napokban rájöttünk, hogy sokkal jobb megoldás ha egy tanár segíti, még ha nyugdíjas is,meghát az ő nyelve…
Magyarból akarok vásárolni Mo-ról valami könyvet, mert a tankönyveiből képtelenség összerakni az anyagot.Gyöngyi ajánlott is valamit szerencsére.
A fiam nem annyira lelkes.Kiváncsi vagyok rá hogyan fog indulni.
Szept. 15-n kezdenek nálunk. A nyáron kényszeres komputerjátékos volt…Zéró érdeklődés egyebek iránt.
Mondjuk vásároltam neki néhány ifjúsági könyvet, azokat elolvasta. A kőszivű ember fiait még nem fogyasztotta el….
KedvelésKedvelés
Nálunk is iskola kezdés, a fiam, az első a sorban. Szeretném nem túl aggódni, parázni, remélem sikerül! Eddig pozitív minden benyomása, remélem kitart a lelkesedése.
KedvelésKedvelés
megint egy kis színes:
http://index.hu/mindekozben/poszt/2014/09/22/a_te_anyad_is_hulye_ujabb_gyongyszem_az_apaczai_kiado_olvasokonyvebol/
KedvelésKedvelés