Ők írták:
1. Csak lazulni is kell azoknak a nagyra nőtt izmoknak 🙂
az utolsó tíz csetmondat
21
gerle éva kategória bejegyzései
luxusmagyaróra másodszor
Holnap Luxusmagyaróra! Most nem parodizálom a tanárságot, hanem kihúzom Daniból a legizgalmasabb sztorikat, beszéltetem a verseiről, a műhelytitkokról (haha), összeráncolom a szemöldököm, ha csúnya szó hangzik el (wehe), és szerethető, irodalommal szemben tartózkodó résztvevők számára is örömöt szerző verseket válogattam a teljes életműből. Dedikálással. 4-től 7-ig. Írj e-mailt, ha jönnél!
https://www.facebook.com/events/412671142414697/
Spingár-Westerlund Anita fotózta a decemberi alkalmat.
Nagyon szeretem ezt a helyet, a legnívósabb kávézó–bisztró a környéken.
Ez a kép a fejlécben pedig a kertjében készült, tegnap fotóztam.
És ez is a kert.
egy anekdota a gymből
Ma, kedd ez még, az volt, hogy végre gépen, tehát nem állványon húzódzkodtunk, mert lett egy új szerkezet: asszisztált húzódzkodógép a neve. Vagyis, nem kell ott állnia Ednek, hogy a lábunkat tartsa, a gép adja a segítséget: Bővebben…
amit szívedbe rejtesz
Eltelhet sok év, elfakulhat az elmebeli emlék. Megértheted, megmagyarázhatod, és elrendezettnek hiheted. Ki rágódik már ezen? Annyi minden történt azóta. Át is értelmezheted, elemezheted, míg sima emberi történetté szelídül a borzalom, sőt, láthatod benne a részed, a részvételed. Működhet benned a megbocsátás őszinte szándéka, ereje. Hiheted magad nagyon tudatosnak, hatalmas önismerettel, aki végre felnőtt és megtalálta a megoldást.
Elmenekülhetsz messzire. Élhetsz a direkt következményei, a folyamatos, kínzó érzetei nélkül, és lehet ez nagy megkönnyebbülés
És most jön a de kötőszó Bővebben…
engem rugdosni kell
, mondod vihorászva. Különben ellógom. Nekem mondja meg valaki, hogy mit egyek, mit eddzek, ne kelljen gondolkodni… Álljon ott mellettem, mutassa meg, hajtson, szidjon le! Baszogasson, mert magamtól nem csinálom.
Képzeljétek, van olyan szakma is, hogy diétás coach. Bővebben…
a nő, aki levonja a tanulságot
a női életközépi válságrú’
meg hát: mi a problémám a netes hangoskodókkal, köztük Gumiszobával
Többen megtettük. Eltelt a fél életünk, és végre megértettük, levontuk a tanulságot. Az iskoláinkban, az ágyainkban, barátságainkban, szülőként, halálközelben és közösségekben.
mi a bajom az álkeresztényekkel?
Igen, engem gyerekkoromban traumatizáltak a vallásossággal. Erről szól a gyehenna tüze és a gondolataid mélye című írásom, és szó esik az önéletralyzban is róla.
De nem csak ezért irritál. Mi is? A kereszténység mint olyan, ebben az én nagy liberális individualizmusomban? Dehogy. Nem világnézeti jellegű az idegenkedésem. Sok tekintetben én nagyon is konzervatív, szigorú morálú vagyok. Kereszténynek nem mondanám magam, azt elrontották bennem (istenem, akit már kis i-vel is merek írni, milyen sokáig gyötörtem magam azzal, hogy én nem vagyok elég jó, nem vagyok rá képes, gyenge vagyok!), de égbolt igenis van fölöttem. Ismerem és belém ivódott, hogy mit jelent a gyakorló, igaz kereszténység, és mulatságosak azok, akik oly igen hajtogatják, miközben fogalmuk nincs ennek a mélységeiről.
Engem az irritál, amikor valaki érvként belengeti, pozíciót kíván szerezni azzal, hogy ő keresztény. Fel se tételezve, hogy nem az a topCsomolungma. Mint aki két ászt húzott… Bővebben…
miért éri meg intellektuálisnak lenni?
történelemtanáromnak, K. L-nek szeretettel
ma már fülelnék nagyon
Én csak mostanában fogalmaztam meg, hogy középiskolába nem tisztán állami képzésbe jártam, alapítvány finanszírozta a tanulmányainkat. Nagyon komoly, egyénre szabott elitképzés volt a mienk, és mára világos lett, ez hogy kirántott a kissé tunya családomból, és mennyire alapja annak, aki ma vagyok.
Újságot olvasni, hírekről tudni, véleményt alkotni, filmeket nézni nem hóbort. Aktív folyamatok, figyelem és képességek születtek meg azokban az években. Azt se tudtam akkor, hogy ez nem mindenkinek anyanyelv.
Nagyon sokat tettek belénk, és így válhattunk ilyenné. Az egyetem már csak koktélcseresznye volt, az alapattitűd eldőlt érettségi előtt: kiművelt emberfők, a tovább-művelődés igényével.
Lehetne ez úgy is, hogy vannak intellektuális fajta emberek, meg nem olyanok – istenem, nem vagyunk egyformák, ki a sült kolbászt szereti, ki meg a lángost, elférünk. Bővebben…
azért nektek van egy lelkivilágotok
Honnan jön az a sok kattintás? Ne misztifikáljuk túl, én nem is szoktam. Nem az értő olvasók, és nem is csak a robotok, és nem az ajánlások nyomán, erre nyitottan ide érkezők teszik ki a kattintások többségét. A kereső rejtélyes algoritmusai, az öt év és a netet kétségbeesve vagy szégyenkezve kérdezgetők lökték ilyen magasra a grafikonokat. Az olvasottság, az első oldali hely önmagát eszkalálja. Másrészt, mutatják ezek a témák az itt sunyiban olvasgatók tipikus, más irányú kereséseit is. Kilencven százalékuk viszont nem ezt kereste, és egy kukkot sem ért abból, amit talál. Valószínűleg ők a többség, a véletlenül és egyszer-kétszer ide kattintók. Minden nap több száz ilyen keresőkifejezés jön, némelyik ötször-tízszer, változatlan formában.
Ezek tehát KERESŐKIFEJEZÉSEK a böngészőkből, amelyek ide futottak be a blogra.
a megtett út
Reninek, Marinak, Juditnak, Vikinek, nagy-nagy szeretettel
Az a jó a sportban, hogy nem alkalmas maszatolásra, vetítésre. Úgy nem működik, egész egyszerűen. Az önszuggesztív mantrák működnek például a facebookon, az önbizalomtréningnek nevezett oldalakon, az ezekre fogékonyak érzelmi életében: jó vagyok így, egyedi és szép vagyok, mindenki le van szarva, a saját világomnak én vagyok a királynője. A sportban viszont mindegy, szép vagy-e, hogy mások mit gondolnak, és tulajdonképpen az is, hogy milyennek tartod magad, pontosabban: mit magyarázol magadnak (talán nem lep meg, hogy szerintem ilyesmiket, mint a dőlt betűsök, hajtogatni önátverés és dacreakció, kudarcos népek szokása).
– No mi baj már megint?
– Semmi, Mackó, semmi. Csak úgy mondom. Sokféle népek vannak. Egyik nem akar, a másik nem tud. Ennyi az egész.
– Mit nem tud? – kérdezte Mackó, és megdörgölte az orrát.
– Mulatni. Vidulni. Énekelni és táncolni. Itt van a kutya eltemetve.Micimac’
Az edzés ugyanis szembesít: itt becsődölnek a mantrák, a kegyesen pozitív szövegek. Ha nem a valóságot tartod szem előtt, akkor elreccsensz derékban és leesel a futópadról. Bővebben…
a szex jót tesz az egészségednek
A szex nem tabu, hanem élvezet! És még egészséges is, tiszta haszon, nem?
Talán te is azok közé a nők közé tartozol, akik Bővebben…
magyar filmek hete, de tavalyi poloskák is, és tavasz van
filmajánló és Julis-kultusz
Visszavonhatatlanul tavasz van, nyitott ablaknál alszunk. Juliskám hóvirágot fedez fel, és ujjong – én olyan boldog vagyok, hogy a kislányomnak a hóvirág az öröm, egyáltalán: inger. Maga is nevelget tulipánt, százszorszépet, beszélget a virágaival. “Na, mondta Juli, miután elültette az új töveket.” (Ezt ő mondja mármint, magáról.) Kapott egy cicás CundA pólót, odavan.
mert ezt kinőtte, meg foltos is a lépén
farkas, divatos báránybőrben
Jól hangzik, de játszma és erőszak van mögötte. Figyelj!
Sőt: bántalmazók szappana. Ezekkel mosakszanak. Bővebben…
tavaszi eseményeink
Örömmel hirdetem meg második luxusmagyaróránkat! Vendégünk Varró Dániel, most mindenféle verseivel, irodalmi beszélgetéssel, dedikálással.
https://www.facebook.com/events/412671142414697/
Újra lesz képzés, március 19-én, vasárnap: Ne félj az edzőteremtől! Az isteni Eddel, terembejárással, alapgyakorlatokkal, a végén nyújtás és szauna.
Kívánságra külön blokk: kell-e nekem táplálékkiegészítő, mire mi? Márkafüggetlen informálás.
Írj, ha jönnél vagy ismételnél: csakazolvassablog@gmail.com
reménykedve nézeget
határozói igeneves szerkezet
Te is azok közé a nők közé tartozol, akik végzik, amit kell, úgy ránézésre jól vannak, a helyükön vannak, de titkon az a remény mozgatja őket, hogy lesz egy társuk, akivel végre beköszönt a boldogság?
Esetleg gályarab vagy, és a horizonton csillan a társ? Az a heti egypár óra, amikor azt éled meg: jó veled, szép vagy, önmagadért szeretnek?
A már-valamennyit-élt nők e tekintetben háromfélék:
Az első kapcsolatban él, csinálja a dolgát és félhalott, amit jól vagy rosszul leplez. Ilyen az élet, a lángolás elmúlik, valamint minden házasságban vannak hullámvölgyek (de tíz éve, naaaa…! az nem hullámvölgy). De amúgy nincs nagy baj, a gyerek szépen nő. Bővebben…
az imposztorszindróma mélységes paradoxona
imposztor: csaló, szélhámos, gazember.
imposztorszindróma: “ó, hát ez semmi, csak szerencsém volt”. Amikor valaki nem hiszi el a saját sikerét. Tények és visszajelzések ellenére is mardossa, hogy amit elért, az semmi, ő érdemtelenül, környezetét megtévesztve jutott előre, másoktól vette el, vagy csak szerencséje volt. Az önbizalomhiány, elszámolási, magyarázkodási kényszer sajátos formája. Az ezzel küzdő ember (az esetek túlnyomó részében nő, akinek karrierbeli sikere van) fél, hogy egy nap leleplezik: ő csak egy csaló.
Ezt tudtuk eddig, terapeutánk kedvenc témája volt. Menjünk most tovább, mert Réz Anna meg azt mondja:
Attól, hogy imposztorszindróma létezik, még lehet, hogy egy blöff vagy.
Szegény, szegény jó imposztorszindrómások, blöffölők avagy sikeresek! Most aztán már végképp nem tudják… Bővebben…
a túljóság veszélye
Most látom, megint látom, hogy hányan vagyunk vele hasonlóan. Sok minden kijött, feltört belőletek a gondolataid mélye című poszt hatására. Amit most írok, az nem akkora reveláció, csak nyomatékosítani szeretném vele, ami logikusan következik a tegnapi posztból.
Aki szintén ilyen “őszinte”, mindent vállalós alkat, aki állandóan éberen vizslatja magát, aki azt gondolja, hogy másoknak joguk van tudni a gondolatairól, és kontrollálni, helyteleníteni azt, ami a legsajátabbja, aki erőlködve, önostorozva akar még és még jobb lenni, abban a reményben, hogy akkor majd szeretik, hogy egy nap elég jó legyen,
az legyen tisztában azzal, hogy ennek szaga van. Bővebben…
gondolataid mélye
Ritának
Pikareszknek
Most jön néhány, lélekbe nézős bejegyzés, lassúak, elmélyültséget igénylőek, megrendítőek. Egészen pontosan három, ebből a mai és a következő összefügg. Érzek igényt erre. Ez nem az erre járó, izgire rátapadó olvasó csócsálnivalója. Nehéz megírni is, olvasni is. Csendes, ritkás kommentelők néha elárulják, hogy ez a vonulata a blognak fontos a számukra.
És a számomra is. Ritkán írok olyat, ami nekem is egyidejű, friss megrendültségem. Általában a bevált, bejáratott felismeréseimet, az életemből, annak rutinjából következő állításokat írom meg, amikor rájövök, hogy szövegként újszerűek tudnak lenni.
A legutóbbi friss, engem is megrendítő gondolat az volt, hogy milyen erősen védi a társadalom az első feleségek narratíváját. Itt.
És most ez. Igyekszem nem túl hosszan, nem túlírni.
*
Szóval akkor ezzel nincs mindenki így!…
Én ezt nem tudtam. Bővebben…
bátor
melléknevek sorozat 36.
török eredetű, régi szavunk, férfikeresztnév is
és ellentétes értelmű kötőszó: bátor, ámbátor, ámbár
Hogy én bátor? Haha. Én tényleg nem szeretem a könnyen érkező ovációt. Tudom, könnyű lenne abból élni, ezt hájpoltatni, dagasztani. De az ilyesmit nem tudom komolyan venni, nem épít. Mindamellett, a lelkes, egyértelmű kommenteket nem kéne összekeverni a dolog erkölcsi értékével, de még az elismeréssel sem. Mert könnyű olyat írni, tenni, amitől mindenki odavan és meghatódik. Lásd: a derék szabadnapos rendőr felaprította a néni tüzelőjét… Ováció nélkül kéne ezeket csinálni.
Érdekes persze, hogy van, akinek ez “respect”. Hogy ez annak számít mások szemében. Hogy azt írják, nehezükre esett volna cselekedni, kiabálni.
De nekem könnyen jött.
Az jött nehezen, hogy olyan legyek, akinek könnyen jön. Bővebben…
engedje el!!!!!!!!!!!!!!!!
Edzésből jöttem csütörtökön, azzal a fáradt, de nem romos, diadalhatáros-öntudatos, kemény combú érzéssel. A Szent István körút déli oldalának egyik mellékutcájában, a sarkon, behajtani tilosban és a zebrán áll keresztbe a Toyota batár, méretes sofőrje az anyósülés mellett kint, és
csak az olvassa. én szóltam 