miért éri meg intellektuálisnak lenni?

történelemtanáromnak, K. L-nek szeretettel

ma már fülelnék nagyon

Én csak mostanában fogalmaztam meg, hogy középiskolába nem tisztán állami képzésbe jártam, alapítvány finanszírozta a tanulmányainkat. Nagyon komoly, egyénre szabott elitképzés volt a mienk, és mára világos lett, ez hogy kirántott a kissé tunya családomból, és mennyire alapja annak, aki ma vagyok.

Újságot olvasni, hírekről tudni, véleményt alkotni, filmeket nézni nem hóbort. Aktív folyamatok, figyelem és képességek születtek meg azokban az években. Azt se tudtam akkor, hogy ez nem mindenkinek anyanyelv.

Nagyon sokat tettek belénk, és így válhattunk ilyenné. Az egyetem már csak koktélcseresznye volt, az alapattitűd eldőlt érettségi előtt: kiművelt emberfők, a tovább-művelődés igényével.

Lehetne ez úgy is, hogy vannak intellektuális fajta emberek, meg nem olyanok – istenem, nem vagyunk egyformák, ki a sült kolbászt szereti, ki meg a lángost, elférünk. Én most voksolok: csak az intellektuális létezésben hiszek.

Az egyik a minden, pontosabban: a lehetőség, az értelmes élet esélye, persze valamivel több szenvedés és kétely árán, a másik a lehetőségektől való megfosztottság, önmegfosztás. Pont olyan, mint demokratikusnak lenni vagy antidemokratikusnak. Tudván tudjuk: nem mindenkinek realitás a demokratikus lét vagy az intellektuális attitűd, nem gyűlöljük és nem akarjuk bántani és űzni őket, mégse mondhatjuk, hogy de jó, barátom, te ilyen vagy, így szeretünk. A tesztkérdés, ismét: milyen jövőt, attitűdöt szeretnél inkább a gyerekednek?

A minap idéztem a frappáns facebook-okosságot: légy olyan, minta kutya: amit nem lehet megenni, megdugni, elásni, azt hugyozd le. Szép, nem? Intellektuálisnak lenni annyit jelent, hogy az alapállapotod az, ami nem kutya. Hogy az a legfontosabb, amit “homlokod megett viselsz”.

Gondolkodni, mérlegelni, figyelni: bejárat

A merev, zárt emberek mindig gyanakvóak a nem-megszokottság iránt, mindig félnek, tagadnak, mert jó lesz az úgy, eddig is bevált. Pedig ami új, ami nem repetitív, az a létezés csodájára nyit ajtót. Ha nem nevelődtél rá, hogy kitalálj dolgokat, vagy mérlegeld az újdonságokat, akkor maradnak az automatizmusok és a megírt szövegek. Egészen sokan nem veszik észre, hogy amikor kifejtik a nézeteiket, olyankor vagy a meztelen érdekeik mellett érvelnek, kínos elfogultsággal (és, mivel nem képesek elvekben gondolkodni, absztrahálni, ezek az érvek nem érvényesek, ha másokról van szó), vagy a készen átvett okosságokat ontják nagy bólogatva. Nekik, ha jó szónok mondja, bármi beadható. Aminek a következményeit láttuk is a félmúltban. Nem csak az a baj, hogy a közhely nem magyarázza meg a hétköznapokat sem, hanem hogy uszításra is alkalmas. Ha mérlegelsz, ha szenvedély helyett megfontolod, ha nem igazodsz önkéntelenül, akkor téged nem lehet akármibe belevinni. S talán leszel hozzá bátor is, hogy képviseld.

Érteni, rezonálni: gyönyörűség

Egyszerűen jó érzés tudni, átlátni és alkalmazni valamit, készségszinten. Nem jönni zavarba fogalmaktól, geometriától, összefüggésektől. Felcsillanni, észrevenni, megosztani, rögtön iróniát faragni belőle. Magabiztossá tesz, jobb lesz az életed általa, “aha!” típusú élményt szerez. Akiben, mint például K. barátnőmben, gyakori az “aha!”, az sokáig marad fiatal.

…és még pedagógia is

És ezt átadni is jó. És önműködő. A minap elmeséltem, hogyan oldotta meg a fiam pár másodperc alatt a matekverseny bevezető feladatát, és egyetemet végzett hallgatóságom még a fogalmakat sem értette (osztó, négyzetszám). Nem tanulták ezeket legalább a gyerekeik mellett újra?… Eléggé szégyellhetik magukat azok a szülők, akik a gyerek leckéje, ötösei fölött rendőrködnek, miközben felső tagozatos szinten sem ismerik a kémiát, a mondatelemzést, a fővárosokat, az íróinkat, az algebrát. Hát te mire mentél a magolással…? Milyen alapon noszogatod őt, és hogy várod, hogy elhiggye: ezen nem csk túlesni kell, hanem valóban alapműveltség? Viszont ha érted, tudod, használod, akkor a gyereket ez körülveszi, és benne is működésbe lép. Eleve okosat kérdez, erőfeszítés nélkül raktároz. És akkor nem is kell magolni.

A világot csak gondolkodva, reflektálva, tudatosan alakíthatod

És ez egy másik dimenzió. Aki gondolkodik, az általában érez felelősséget is a közügyek iránt. Megtalálja a módját az aktivitásnak, és számára a cinizmus szellemi restség. Mindenki, akinek a révén ma jobb az életünk, eszes volt, kezdeményező és bátor.

Kínosnak érzed hazudni és önimádni

Végignézted Csehovot, Ibsent, olvastad Móriczot, a sorsokat, és magadra ismersz. Elfintorodsz, ha rossz, önigazoló a mondatod. Aki aktívan, tevékenyen gondolkodik, az önmagára is rálát. Nincs pofája nem rálátni pont magára. Testre szabja, amit tud, az életdöntéseiről is gondolkodik. Nem hazudik magának félelemből, és legalábbis tud róla, ha kompromisszumot köt. Aki nem, az belsővé teszi a kompromisszumot.

Hibáztatás, sarokba szorítás helyett önreflexió. Neki az élete a sajátja.

Vannak egyébként olyan emberek, akiknek nincsenek szavaik, nem is képzettek, csak valahogy ráéreznek dolgokra, nem hagyják magukat, de nem is bonyolítják túl. Hallgatnak jókor, és tömören felelnek, de pontosan. Az is jó.

Elvontnak, bonyolultnak az intellektuális embereket azok nevezik, akik tagadják a gondolatot. (Mint ahogy megmondóembernek is azok titulálják a média vagy a net sikeresebb szereplőit, akik ömlengéseire a kutya sem kíváncsi.)

Aki valóban intellektuális, az soha nem sznob egyébként, pont azért, mert nem szorul fitogtatásra. Az pontosan látja az egyszerű és populáris, materiális dolgok értékét is, és tudja, hogy a világ jelenségeit műfajukon belül kell értelmezni – nem rója fel egy brilliáns sitcomnak, hogy nem elég mély, sem a pattogatott kukoricának, hogy nem nyújt összetett ízélményt.

5 thoughts on “miért éri meg intellektuálisnak lenni?

  1. Ez szerintem teljesen így van. Csak lövésem sincs a széleskörű gyakorlati megvalósításáról. Némileg nekem ellent is mond azzal, hogy nem kell mindenkinek elitgimnáziumba járni, ami szintén igaz. Mert te is írtad, hogy ilyen mélységben ez keveseknek érhető el.
    Szóval vagy nekem nem jön át, vagy ez is olyan probléma, amire nincs megoldás.

    • Nem problémaként írtam, viszont a közoktatás színvonalának általános emelése, az ott tanulók le nem törése, el nem butítása, a kultúra megbecsülése és a felnőttkori művelődés a jó irány. Intellektuális attitűd nem csak elit helyeken szerezető.

      A legtöbb problémára, mint azt te is tapasztaltad vezetőként, nincs gyors és egyértelmű megoldás, sőt, ilyet ígérni szemfényvesztés is. Senki nem fog ellátásként, szolgáltatásként Állampolgár segge alá tolni olyasmit, amihez ő is kell, vö. miért nincs egészségnevelés/pénzügyi oktatás/ingyenes kultúra…

  2. Nehéz megfogalmazni, amit a témában érzek és gondolok. Idiótának lenni égő. De a legtöbb intellektuális embertől agyfaszt kapok, mert olyan sötét, mint a fekete lyuk. Rengeteg területen siralmas tudással rendelkezem, bunkón, bántón, élesen fogalmazom sokszor. De akkor is képtelen vagyok komolyan venni egy térhajlítót.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s