melyik szeretetnyelvemmel nyaljalak ki?*

Újszerű téma! Semmi vírus! Nem is az, hogy kiket miért utálok, hogy tornáztam ma is, vagy hogy szerintem jól csinálom a dolgaimat!

Vannak ezek a híres lélektani és kommunikációs tanok: nagyon pozitív, jó szándékkal, de azért közben némi anyagiassággal is megalkotott modellek, leírások és módszerek, amelyekből sikerkönyv íródik, a szerzőjük nemzetközi sztár lesz, és menthetetlenül elbulvárosodnak. A másik csoportba az ősi módszerek nyugatias felhasználásai tartoznak. Eleve is kétségesek ezek a tanok univerzális módszernek, hit tárgyának, mivel tudományos alapjuk nem sok van, de ami még ennél is nagyobb baj, hogy a popularizáció folyamatában törvényszerűen félreértelmezik, eltorzítva értelmezik, aztán már így használják fel. Hivatkozási alappá válnak önös, értetlen, saját pecsenyét sütögető emberek számára, a tan eredeti céljával akár ellentétesen. Bővebben…

mi a bajom az álkeresztényekkel?

Igen, engem gyerekkoromban traumatizáltak a vallásossággal. Erről szól a gyehenna tüze és a gondolataid mélye című írásom, és szó esik az önéletralyzban is róla.

De nem csak ezért irritál. Mi is? A kereszténység mint olyan, ebben az én nagy liberális individualizmusomban? Dehogy. Nem világnézeti jellegű az idegenkedésem. Sok tekintetben én nagyon is konzervatív, szigorú morálú vagyok. Kereszténynek nem mondanám magam, azt elrontották bennem (istenem, akit már kis i-vel is merek írni, milyen sokáig gyötörtem magam azzal, hogy én nem vagyok elég jó, nem vagyok rá képes, gyenge vagyok!), de égbolt igenis van fölöttem. Ismerem és belém ivódott, hogy mit jelent a gyakorló, igaz kereszténység, és mulatságosak azok, akik oly igen hajtogatják, miközben fogalmuk nincs ennek a mélységeiről.

Engem az irritál, amikor valaki érvként belengeti, pozíciót kíván szerezni azzal, hogy ő keresztény. Fel se tételezve, hogy nem az a topCsomolungma. Mint aki két ászt húzott… Bővebben…