filmajánló és Julis-kultusz

Visszavonhatatlanul tavasz van, nyitott ablaknál alszunk. Juliskám hóvirágot fedez fel, és ujjong – én olyan boldog vagyok, hogy a kislányomnak a hóvirág az öröm, egyáltalán: inger. Maga is nevelget tulipánt, százszorszépet, beszélget a virágaival. “Na, mondta Juli, miután elültette az új töveket.” (Ezt ő mondja mármint, magáról.) Kapott egy cicás CundA pólót, odavan.

mert ezt kinőtte, meg foltos is a lépén

Minden nap edzünk, roppant változatosakat. Nagyon látszik: kockásodom és sokkal gyorsabban futok. Intenzív kardió és akrobatika a fő vonal most, nagyonnagy izmokat már nem építek. Igen kötött vagyok. A 2017-es év a gerendáé, meg szeretnék tanulni nem-csak-síkon kézen állni, átfordulni, esetleg ugrani.

mondjuk gerendán egy ilyet. a john reedben van alacsony gerenda. annyira élvezet ilyen könnyűnek lenni.

Ma mondjuk elvesztettem a fél cipőm, elég nyomi voltam, zokniban csapattam, de azért nyújtottam, akrobatikáztam és hasaztam is egy rövidet, és holnap is megyünk.

Filmhét van, idén az Aréna Cinema Cityben. Ma volt az utolsó vetítési nap, holnap, vasárnap már díjosztás. Először kaptam rá sajtómeghívást, nagyon örültem, általában örülök minden kultúrprogramnak, de annak külön, hogy meghívnak és hivatalból mehetek. Ezt most kimaxoltuk, sok filmet láttunk. A fiammal együtt is mámoroskodunk (miért ne lehetne rendező? Ő naponta két-három filmet néz, meglepően tudatosan, értelmező aggyal, a filmtörténet klasszikusait).

Kedden láttam a Gondolj rám című Kern András-filmet, részben írója, emellett rendezője és főszereplője is – a szinte stílusvédjegy, a nárcisztikus, állítólag önironikus komikum mellett meglep, mennyire nem filmesen gondolkodik. Mivel ő nem rendező. Általában színészileg oldja meg, ha közölne valamit, de néha még úgy sem: narrál szépen, elmondja. Ha megmutatja, az olyan akart és csinált, hogy kedvünk van Miért nem jók a magyar filmek? című összegzést írni.

Ennek kontrasztja a párhuzamosan zajló Frankofón filmnapokon másnap a Háziúr kiadó című vígjáték – zsáneren és műfajon belül tökéletesen teremt atmoszférát, és az említett filmes történetmondási eszközök itt nagyon pontosak. Az ilyen film mer bízni a nézőre is feladatot, és hagy neki mozgásteret, nem rágja a szánkba, hogy mit kell gondolnunk. Csupa szeretet, könnyűség és emberjobbítás. Nagyon szeretem a francia filmeket, a közepesek is a legjava, úgyszólván.

Csütörtök este Kút, szerintem Gigor Attila filmje szuverén, okos, magával ragadó és tele van rejtett szépségekkel, a színészei elképesztőek, a kutyás kerettörténet nagyon szépen működik. Díjat fog kapni, ez a tippem, talán pont László Zsolt Johnnyja mint legjobb férfi mellékszereplő.

Pénteken két tévéfilm: a sok ponton mesterkélt, didaktikus, de így is érdekes Tranzitidő és a letisztult, megrázó, első világháborús Szürke senkik, mindkettőben kulcsszerepben Trill Zsolt. Aztán, jó későn, Halj már meg!, a tavaly áprilisban elhunyt Kamondi Zoltán utolsó filmje, Kováts Adél bravúros életmű-filmszerepe, elképesztő enteriőrök és tárgyhalmozás, valószerűtlen, fordulatos és vicces, Ónodi Eszterrel, Csákányi Eszterrel, Cserhalmi Györggyel, Hegedűs D. Gézával, Törőcsik Marival. A bátyám vágta, monumentális meló lehetett.

Ezt a pénteket Balázs segedelmével és családi nálaalvással oldottuk meg. Éjjel, B. magazinba illő otthonában, Juliskának eleredt az orra vére, de nagyon. Suttogva ébresztett és kérdezte, hogy a fehér nyuszija milyen állapotban van. Soft-tarantinósan mindössze az ágy, a fal és a padló, a szőnyeg és a fürdőszobába vezető ösvény lett véres, Nyuszi nem. Ha nekem ilyen kislányom lenne!!! (Ja…)

tökéletes kislányom. lehet vajon még egy kívánságom az élettől, vagy már ez is több…?

Szombaton a rajzfilmblokkot néztük a kicsikkel (Lőrinc már látta szerdán), benne döbbenten a LOVE című szövegtelen, karaktertelen és cselekménytelen animációt, melyhez ezúton gratulálunk. Utána Sopsits Árpád nagyszabású alkotását, A martfűi rémet, amely gondos, okos, látványában és színészileg bravúros, erkölcsileg is állásfoglalós. Benne Hajduk Károly és megint csak Trill Zsolt, meg Anger Zsolt és Szamosi Zsófia. Lőrinc a Memót is megnézte (Lengyel Tamás, Haumann Péter), ami tévéfilm, szerinte az egész filmhét legjobbja, és ő a lényeget látta, a Tiszta szívvelt is, és a rövidfilmeket mind. Este, most, még beült Balázzsal a Hurokra, Madarász Isti filmjére, amit már együtt is láttunk, és odavoltunk a megfejtendő, trükkös cselekménytől.

Én meg hazahoztam a fiatalságot, akik legóztak, majd eldőltek, és most mécsesem estvéli fényénél, sajtkockákat falatozva pötyögöm a beszámolómat, míg Juli halkan zizege növeszti körmét és fogát.

Ez tehát zsúfolt, de pezsdítő hét volt, közben szerveztem a luxusmagyarórát és az edzőtermes képzést – megint hamar betelt, de ha fontolgatod, lesz még!

ambicionálom, hogy innen vállátforgatással és karból magamfelnyomásával hídba kerüljek valahogy, lendületből, és ehhez érdekes kielemezni a videókat

Nagy örömömre szolgálnak azok az olvasók, igen, te is ott, és még az a szőke lófarkas leány, akiknek feltűnt, hogy elkezdtem következetlenül és egyben paródiaként használni a félkövér kiemelést.

A poszt megírása közben egyetlen írásjelnek sem esett bántódása.