engem rugdosni kell

, mondod vihorászva. Különben ellógom. Nekem mondja meg valaki, hogy mit egyek, mit eddzek, ne kelljen gondolkodni… Álljon ott mellettem, mutassa meg, hajtson, szidjon le! Baszogasson, mert magamtól nem csinálom.

Képzeljétek, van olyan szakma is, hogy diétás coach. Akit fel lehet hívni, akár késő este is, ha nem tudod, többet ettél-e, mint amennyit szabad, mit egyél, önts-e rá olajat, vagy csak ha épp olyanod van, hogy nem hiszel a diétádban…

Mintha valami vallási dogma volna.

Halló, Niki! Tíz grammal több túrót ettem vacsorára, azóta nem tudok aludni…

Barbi, először is, nyugodj meg. Ez csak harminchat plusz kalória, nem borítja fel a hathetes munkánkat. A hűtőajtót eleve néggyel nyitottad ki, és oda-vissza számolhatsz szerintem tizenkettőt, ha bevitted a nappaliba… A többit holnap lelépcsőzzük! El ne felejtsd a mellkaspántot!

Az oké, hogy az ember nem tudja egyedül, nem érzi, mi lenne jó neki. Talán azt se tudja, hogy mi az ő problémája. Talán normálisnak gondolja azt, ahogy enni, élni, sportolni szokás. nem lát más utat. Okés az is, ha azért kér segítséget, mert zavarja a sok ellentmondó tanács. Vagy eltorzult a testképe, de nem ám a tökéletes modellektől, ohó, hanem attól, ami normálisnak számít, a sok görnyedt, ülőmunkába nyomorodott, hasas, edzetlen testtől. (Ők mondják másokra, hogy túl vékony, túl izmos…) Ha utánajár, művelődik, megérti, mérlegel, kipróbálja, az rendben van. De dönteni neki kell végül. Nem húzhatod magad elé a semmit sem csinálás paplanját, hogy “nem lehet kiigazodni, mindenki mást mond”.

Abból, hogy sok az ellentmondás, még nem következik, hogy ne lehetne kihámozni a lényeget. Nagyon olcsó következtetés, hogy akkor minden mindegy. Azt például senki nem mondja, hogy az adalékanyagok rendben vannak, egyetértés van abban is, hogy a finomliszttel és a cukorral jó vigyázni, vagy hogy zöldséget enni üdvös. A te szakembered ugyanígy kihámozta, összegzett valahogy, ahogy te is megtehetnéd. Olyan nagyon ne ess hasra a hárombetűs angol nyelvű képesítésektől.

Amikor olvasom, Bocsi Vikinél egyébként, hogy “ezt a vendégemet levettem a tejtermékről”, elhűlök a diétás tanácsadó önistenítésétől. Mintha a személy, akinek azt javasolta, ne egyen tejterméket, és aki ezzel megküzd, betartja, viseli a hatásait, valami munkadarab lenne, akit ide-oda rakosgat, és aki az ő sikere. Ezek az emberek imádják magukat, imádtatják magukat, és jó sok pénzt is elkérnek.

Vígan élnek a másokra bízós, kiszervező hajlamunkból nem is olyan nagy tudású, komolytalan végzettségű, magabiztos emberek. Abból élnek, hogy nagyon-nagyon elszúrjuk ezt a kocsival menős, íróasztalos, üldögélős életünket. Hogy ezer nyavalyával küzdünk. Hogy szeretnénk szép, formás testet. Abból, hogy nem vagyunk önállóak és igényesek.

De miért van ennyi ellentmondás? Ez is fontos kérdés. Túl a létező tudományos vitákon: e piac szereplői ki akarnak emelkedni. Mindegyik kitalálja a maga irányát, a titkot, amit csak ő tud, amiben ő különbözik, hogy azt hidd: nála az igazság, őt válaszd, ne a másikat.

Azért is veszélyes kívülről várni a motivációt, a hajcsárt, a megértést, az információt, mert ahogy így ránehezedsz valaki másra, és azt gondolod: neki ez a dolga, ezért fizeted, te “csak” csinálod, amit mond, hátradőlhetsz, szóval ez az egész hozzáállás a legrosszabb fajta, poroszos iskolában, tekintélyalapú nevelésben szerzett hajlamaidat erősíti, veszi elő, tartja életben. Mindannyian ezeket cipeljük, és mindannyian kénytelenek vagyunk változtatni, felnőni életünk kritikus pontjain. Igazi, megélt eredményt e beidegződések levetkőzésével érhetsz csak el.

Szóval ez is csak megúszós játszma. Ha másra bízod, akkor másvalaki haszna, előnye, honlapra tehető sikersztorija lesz az eredményed, és kudarc esetén meg jól rátolod a felelősséget, semmit nem tanulsz belőle. Panaszkodhatsz, hogy nem is akkora és nem is olyan guszta a csirkemell, mint a képen.

Néha ijesztő ám egyedül lenni a magad motivátora, információforrása és hajcsára. Fárasztó mindig tudni a jót, figyelni, dönteni, nemet mondani. Cserébe sodró élmény, hogy jelen vagy a helyzetben, szabadon. Akkor menni edzeni, amikor kedved van, ott meglátni valamit: jé, ezt kipróbálom!, befelé, a testedre és az érzeteidre figyelve kitalálni, mit csinálj, hosszan maradni, edzést nem letudni. Csak nekem igényem ez a szabadság? Szerintem ha ebben nem magad vagy, akkor nem érhetsz el flowt, és nem éled meg a kompetencia élményét, hogy a saját edzésedhez és testedhez te értesz a legjobban.

És aztán már, néhány nehéz hét után nem is kell hajcsárkodni. Az valami csodálatos. Már érzed, élvezed, igényled a dolgokat. Már van erőd felfutni a lankán, belemenni a napsütésbe. Már kapcsolatban vagy feszüléssel, érzettel. Már nem kell app és táblázat. Már nem az van, hogy “edzőbá azt mondta, engedélyezte, kellett ez a gyomros tőle”. Tudod, mi ez amúgy? Stockholm-szindróma. A felelősségvállalás és az önállóság tudatos elutasítása, a függés és kihasználtság átszexiskedése. Hogy annyian kedélyeskednek, vihorásznak rajta, az valami döbbenet.

Ha vállalod a melót és a döntést, akkor hasznos, mert nettó élmény még az is, hogy amikor nem megy, akkor te leszel ott. Csak magadat hibáztathatod, és ez az élmény felnevel. Méltatlanul kiszervezik sokan nem csak a döntést, a munkát, hanem a haragot is. Szeretnék, ha más tehetne róla: az edző, a tanácsadó nem csinálta jól, ő mondott hasznavehetetlen tanácsot, ő nem motivált eléggé. “Csalódtam, hagyom a francba, nálam ez sem működik.” A véleményed el fog tűnni a facebook-oldalukról.

És: “…pedig ráköltöttem egy csomó pénzt”. Lehúznak, mert akit lehet, azt le fogják, a talán-mégis reménykedésből hülyére keresik magukat. Tömegpszichózisos mákonyos bambaságban megrendelted a túlárazott cuccot, amibe a bizodalmadat helyezted, fétissé teszed, mert “hallottad, hogy ez jó”, és olyan szexin körítették, ígéreteket susogva: neked is ilyen feneked lesz, te is a győztesek közé tartozol majd, beavatott leszel, téged fognak irigyelni. Eközben úgy viselkedsz, mint ha az ő érdekük lenne a te segged, mintha nekik dolgoznál, és titkon gyűlölöd őket a cél érdekében vállalt szenvedésért. “Ilyen hülyeségeket kellett enni, mindenféle porokat.” Az esetek kilencvenöt százalékában a hergelt eksztázis pár hét alatt alábbhagy, pedig folyamatosan nyomják a reloaded hurrázást, csak te ráunsz. A pénzed náluk van, és végül ott állsz ugyanazokkal a problémákkal és feladatokkal. A csinos dobozok és prospektusok a kukában végzik. Nem tudtak megműteni. Neked kellene izzadni érte, és akkor kiderül, hogy neked ehhez nincs kedved, az egész nem ér annyit.

Vissza a start mezőre. A kudarc élménye elérhető ingyen is.

 

66 thoughts on “engem rugdosni kell

  1. “Akkor menni edzeni, amikor kedved van, ott meglátni valamit: jé, ezt kipróbálom!, befelé, a testedre és az érzeteidre figyelve kitalálni, mit csinálj, hosszan maradni, edzést nem letudni.” Örülök, hogy ismerhetem ezt én is. Nekem ez úgy jött, hogy edzővel kezdtem, de aztán 8 hónap után az edző külföldre költözött (Máltára, egyébként). Addigra viszont sok mindent ismertem, és eléggé felbátorodtam, hogy edző nélkül mindenfélét kipróbáljak, amit az edző, úgymond, nem javasolt (“azt a fiúk szokták használni”). Nagyon szeretek egyedül járni, alig várom, hogy menjek.
    Most az úszással van olyan problémám, hogy egy kicsit hajcsárja lettem saját magamnak. Ha nem volt kedvem, akkor is “muszáj menni”, és mentem. És aztán már görcsöltem rajta, hogy majd mi lesz, ha nem megyek. (Eredetileg az ízületeim és a csípőm miatt járok, mert elvileg hajlamom szerint gyengék, meg csípőficammal is születtem, de egyáltalán nincsenek rossz állapotban – és közben megszerettem az úszást, de most meg…) Most azzal teljesen leálltam, ez így nem jó, átszellőztetem az agyamat, és sokkal lazábban fogom venni. Ugyanúgy, ahogy a terembe járást. Mert az a legjobb érzés, tényleg: hogy _kedvem van_ menni.

    Kedvelik 1 személy

    • Tök jó látni, hogy te így legyőzted a hátrányaidat. Igen, van egy kényszerességi szintje is a rendszeres, elkötelezett sportnak. De azért a teljesítményhez, a fejlődéshez egy kicsit többet kell mozogni, mint amennyi jólesik egy álmos hétvégén, eleve olyan menjünk-már tudatállapotban lenni. És ha ez szokássá válik, nem csak egy-egy alkalom, az már olyan fajta mámor, ami elkap, mint a fogaskerék, és, igen, ez már rajta van azon a skálán, amire azt mondják, hogy függő, kényszeres, sportmániás.

      Nekem annyival könnyebb ez a téma, hogy mivel a valós életemhez (gyerekszállítás, bevásárlás, fűrészelés, hegyre gyalog/bringázás) is használnom kell a testem, szervesen, ahogy használta az ősember meg a középkori egyszeri ember is, ezért nincs (nem marad) akkora mániákus svung bennem a teremben, ott inkább örömködöm, tudati jellegű az, ahogy kísérletezem, kreatívkodom. Nekem a “menjünk még feljebb a súllyal”, “tegyünk rá még négy ismétlést, még két sorozatot” is öröm: akkor élem át azt, ami annyira speciális a súlyzós edzésben, hogy ez már igazán durva… hogy _élek_, zubog a vérem, és hű, basszameg, egészen szex-szerű, főleg Eddel (itt nem mindegy, hogy ő fiú). Illetve kihajtok egy-egy hajlékonyabb állapotot, fájdalmas nyújtást, hosszabb futást, kardiót magamból, de az se nehéz, mármint tudatilag a kihajtás.

      Kedvelés

  2. A dietetikus barátnőm néhány héten át minden egyes etkezesemet megnezte, mondta mit miért hogyan valtoztassak. Magamtól 36 éves koromra sem sikerült egyedül rajonnom mindenre, vagy ha rá is jöttem dolgokra, nem állt össze napi szintű rutinna. És most már legalább azt is tudom hogy nem az etkezesem a gáz a továbbiakban, úgyhogy elkezdtem a többi teruleten dolgozni. Pl újra uszom heti kétszer és járok pszichológushoz hogy az étkezési zavarokkal járó depresszióm is gyógyuljon.

    Kedvelés

      • persze. az interneten is ott van minden. Megis kellett hozza nekem egy dietetikus aki megnezte hogy az en eletemben, az en prefenciammal mi az ami mukodhet es jol mukodhet, mindezt egy 4 tagu csaladhoz igazitva persze. nelkule csak probalkoztam, o adta a megerositest es a meglevo tudas melle a hianyzot, a helyere kerultek a sok ev alatt netrol osszeolvasott dolgok. es azota mukodik is. sokkal kevesebb az etkezessel kapcsolatos ketseg/kerdes bennem. Pontosan tudtam a lebojtrol is mindent, az a fajta vagyok aki utana olvas dolgoknak, megis csinaltam. mert ugy ereztem semmi mas nem mukodott amit probaltam. es meg most is sokkal egyszerubb lenne lebojttel fogyni mint eletmod valtassal, de a dietetikus utan mar nem a lebojthoz nyulok. Es meg most is van hogy nem tudom eldonteni, az a kenyer amit a csaladom szivesen eszik vacakabb-e mint a masik ami az ajanlott lenne. ilyenkor racsorgok es megkerdezem. megkerdezi miert nem tudom eldonteni, mit neztem meg, es elmondja mire kell figyelnem amikor valasztok mondjuk kenyeret. Szerintem a szakemberek okkal leteznek, ha a torkom faj, a korzeti orvoshoz megyek, ha etkezesi zavaraim vagy suly problemamim vannak, akkor eloszor dietetikushoz, majd pszichologushoz megyek. Es elegge lebaszasnak erzem hogy ” Mar nem azert, de harmadik eve itt van minden.”

        Kedvelés

      • Nem “az” interneten, hanem az itt is ezerszer idézett, igényes, angol nyelvű forrásokban, és itt a blogon is. Minden itt van, és nem volt benne üzleti érdek.

        Kedvelés

      • Nem baszlak le, miért tenném? Nem az én ügyem, érdekem a te tested, jólléted. Csak eléggé csodálkozom, mert tényleg itt volt, van minden, harsánykodás, ideológia, fancyskedés nélkül, több tucat fogyás, erősödés, anorexia is, halál torkából visszajövés. Hogy lehet, hogy nem tűnt fel?

        És ezzel a szakemberrel jutottál valamire? Mert csak úgy ér…

        “racsorgok es megkerdezem. megkerdezi miert nem tudom eldonteni, mit neztem meg, es elmondja mire kell figyelnem amikor valasztok mondjuk kenyeret” ennek az attitűdnek a bírálata a poszt, akkor is, ha a te embered nem lehúzós.

        Pont a kenyértémára elég egyszerű a válasz. De mit lehet tenni, az emberek makacsul kenyeret akarnak enni, sütit, édes gyümölcsöt.

        “a szakemberek okkal leteznek, ha a torkom faj, a korzeti orvoshoz megyek” – ez komoly? Mert az jó, ha erre az országodnak jut pénze, habár ez így is a társadalomnak drága, de nagyon. De még a jól finanszírozott, nem órákig meg hónapokig várakozós, jól képzett szakembereket foglalkoztató rendszerekben is előfordul, hogy túlkezelnek, csak gyógyszereznek, tünetileg maszatolnak. Asszem, nem újdonság, hogy én máshogy gondolkodom erről. Annyiszor nem lehet orvoshoz menni, plusz még a gyerekek is, ahányszor valami apró bajunk van. És hát ez is kiszervezés.

        Kedvelés

      • “es meg most is sokkal egyszerubb lenne lebojttel fogyni mint eletmod valtassal” De hát egyiket sem csinálod, nem érkeztél meg, vagy félreértek valamit? Persze, látványosan fogyni könnyű léböjttel, éhezéssel is, csak a következmények ne volnának: tápanyaghiány, izomvesztés, meg a fenntarthatóság, hogy visszahízod azonnal, de többet is, meg hogy idegbeteg leszel tőle…

        Kedvelés

  3. “Hogy tudsz mindennap felkelni olyan korán?”
    “Azért ne vidd túlzásba!”
    “Én ezt nem bírnám.”
    “De akkor mit eszel helyette? Kell az a kis élvezet!”
    “A párod mit szóóóól?”
    “Munka után én már biztosan nem megyek edzeni, nincs erőm, örülök, hogy hazaértem végre…”

    Akik a flow-t sosem tapasztalták, azok nem és nem értik, hiába magyarázom.

    Kedvelik 1 személy

      • Ó, hát ezek közül mindhármat lehet fegyelem nélkül csinálni. 😀

        Egyébként én nem fegyelemként élem meg ezt az egészet. Igen, vannak napok, amikor több benne a munka, de mindig jut valami kis jutalom: egy szép mozdulat, két plusz tárcsa a rúdon, összeröhögés a társakkal. Meg aztán vannak azok a napok is, amikor minden jó: odaérek időben, tetszik az aznapi trikó a nadrággal (és illik hozzá a törölközőm), vigyorogva emelem a súlyt, futok még két kilométert, vagy éppen megérzem a belső tartást az ászanában, és még a fehérjém se borul bele a táskába. Annyi de annyi élmény, amit csendben lehet raktározni, mind hozzámtesz valamit…

        Kedvelik 1 személy

  4. Halálra nevettem magam a poszton. Illetve, dehogy a poszton, hanem a saját életükben résztvenni rettegő, élelmes szélhámosok által tokától-bokáig kihasznált, végül kifosztott figurákon. Ez is egy lépcső. Az okos tanul a saját kárából (nem tévedés, aki a más kárából tanul, olyan okos talán nincs is, a buta meg a sajátjából se). Egy elképzelt (!) nagyon durva reklámszöveg jutott eszembe:
    ” Unod, hogy döntened kell? Unod, hogy a sikerért dolgozni kell? Ne fáraszd magadat, mi megadunk neked mindent – ezek nélkül is! Add nekünk az életed cserébe – LEÉLJÜK HELYETTED!! ” (Dr Faust legalább kért valamit érte..)

    Kedvelés

  5. Mint szülő, mindig vigyáztam arra, tudatosan, hogy a gyerekeimet felelossegvallalasra szocializaljam. Szerintem ezen áll/bukik minden, a donteskepessegtol a motivaltsagig. Mert “rá lehet jönni” muszajbol 30+ osan, de mennyivel egyszerűbb és kevésbé szenvedos von Haus aus.

    Kedvelés

  6. Erröl a bejegyzesröl a LifeTilt jut eszebe, pontosan azt teszi a tulajdonos, amit leirtál.
    Belefutottam egy képbe , amit valami rendezvényre függesztettek ki, még a nátrium- benzonatot sem tudja senki a teamböl helyesen leirni, mert fel sem tünt nekik, mit raktak ki.
    A core szó jelenteéröl sincs fogalma, mégis több tizezren követik…

    Kedvelés

    • Igen, ő ihlet közvetlenül, meg az ő dietetikusa, Bognár Réka, aki annyira életmódot váltott, hogy még sok évvel később is rendületlen, három-ötszázas kalóriadeficitben igyekszik lenni, és semmi, de semmi tónus nem látszik a testén. “Emberek vagyunk”, “istenem, legfeljebb nem lesz tizenötös zsírszázalékom” felkiáltással túró rudi és cerbona müzliszelet is belefér a menübe, és ezt le is írja.

      De amúgy Bocsi Viki is, stílusában biztosan.

      Esküszöm, senkivel nincs bajom, aki a fittséget propagálja, nem az a bajom, hogy ez felszínes, élhetetlen, mit hajszolják a kockahasat. Az a bajom, hogy nagy az arczk, de nincs kockahasuk. Aki kurva sok pénzt elkér, mindenki mást lehülyéz, huszonéves, nagyon hirdeti, mindenki más hülye, és így is közepes a formája… komolyan nem értem.

      Kedvelés

      • Teljesen értelek .
        Nem hitelesek.
        Egyébként a dietetikus nő tegnap még posztolt, ma már nem tagja a fenekformalo csoportnak , amiben részt vállalt az uj programhoz…
        Par hónapja egy megosztás kapcsán figyeltem fel a cégre ,régi blogposztjait elolvastam Tamásnak, van itt minden kérem szépen , megfelelési kényszer anyunak , hatalmas arcoskodas még meg sem vett autókkal, lakással, de hogy mi van ez mögött , az teljesen más.
        Megcsúszik a rendelesekkel, apu a futár , összeomlik a webshop folyamatosan, es simán bekajálnak neki mindent , az üvöltő amatorseg ellenére.

        Kedvelés

      • Én azóta is, hogy decemberben kértem felvételemet Leitner Olgihoz, aki LifeTilt-alvállalkozó, meg a Narancsbőr csoportba, ezen filózom. Mit akartam? Ihletet, motivációt, én? Tudtam előre, mennyire bárgyú és nívótlan az egész. Mit csináltam ott? Kémkedtem? Újságíróaggyal meggyőződtem róla, hogy tényleg gagyi az egész? Megfigyeltem nők motivációját? Azt egyébként igen.

        És olyan testeket láttam az utána fotókon, tiszta döbbenet. Van az az elkeseredettség, nyomor, ahol Tomi meg Olgi reménysugár.

        “Tomi” megcsinálta azt, amit Norbi: vallássá tette a tanait,és kegytárggyá a termékeit. Mindez trendi és netes és virálisan terjed, egy csomó értelmes ismerősöm lájkolja, rendel tőle, köztük nagyon komoly presztízsű munkát végző magasan képzettek.

        Egyébként nem ront a hatásán, ha ilyen csúszkálás meg blöff meg gyerekes dicsekvés is van, attól még megcsinálta. És hát csak ő finanszírozza Csipes Tamarát meg Hais Dorottyát, aki a Mindenkiben szerepel, és műugró.

        Az a baj, hogy aki őt tolja pénzzel, rajongással, az igent mond erre az infantilizáló, lekezelő stílusra. Az a baj, hogy ha megszokod ezt a stílust, ha ez kell a boldogsághoz, akkor kiöli belőled a felnőtt, okos, belső tartású, nem-csillogó dolgokkal is elégedett valakit. Én azt olyan nagy munkával neveltem fel. Nem is engedek senkit a közelébe.

        Kedvelés

      • Szerintem félreértetted. Ez az írás arról szól, hogy az emberek mindenben igyekeznek kívülre helyezni a kontrollt, hogy valaki, aki nem ők, mondja meg, hogy nekik hogyan kellene. Én túl vagyok számtalan diétán, és az egyetlen, ami bevált az, amit én csináltam meg magamnak kb 13 évnyi diétázós tapasztalattal és még mindig bőven van min csiszolni. Fennakadt a szemem, amikor a terhességi diabétesznél a dietetikus a kifli és a hagyományos zsemle ch-tartalmát taglalta ahelyett, hogy biztatott volna a lassú felszívódású ch-k fogyasztására. Szóval ha te nem csinálod meg magadnak, senki nem fogja helyetted.

        Kedvelés

      • De még a pénzedet is elveszi… És ha sok-sok tanácsadás meg szófogadás meg próbálkozás után is ugyanott vagy, akkor mi a tanulság?

        Semese, ne haragudj: jutottál valamire? Azon kívül, hogy fel tudsz valakit hívni kenyérügyben.

        Én most egy kicsit hüledezem, Semese elég jól ismeri a szövegeket, a blog világát. Rég túl vagyunk azon, hogy csak azt szeretjük, ami a mi tévedéseinket igazolja, mert akinek ez kell, az elpályázott a Gumiszobára.
        Lehet, hogy sokan vannak (még) itt is olyanok, akik azt hiszik, ez az egész kajálósdi, edzőtermesdi csak önmutogatás és költséges hobbi, látványnak jó, de minek ez, vannak ennél fontosabb dolgok is…? Hogy ez túlzás, vagy egzotikum? Csak mert én ezt nem hirdettem harsányan mint módszert (mint ahogy nem is az, hanem szándék, örömelv, igényesség, tetterő és intelligencia)?

        Én egy napot nem voltam beteg 2015 novembere óta, amikor egy délután volt hasmenésem… és ez nagyon nem mindegy, és mindezt extrém gyerekezős és sportteljesítmény mellett.

        Kedvelés

      • Ne haragudj, de ha én is bepörgetem magam, akkor az jön, hogy te meg sértően lebecsülöd az itteniek útját, célját, erőfeszítéseit, csak mert neked nem sikerült.

        Kedvelés

    • Lehet, hogy te most nem rám haragszol?

      Nem ezt írtam, de amúgy jól mondod: ez a lényeg. És hogy ne húzzanak le. Ezrével tudok sztorikat, azokét, akik egy vagyont kifizettek, és ugyanúgy nem haladtak sehova. Ezt lehetett volna ingyen, a neten elérhető infók is elegek a kudarchoz, meg aztán a megcsalatott remény is externália.

      Mondd meg őszintén: amikor kevesebbet ettél és többet mozogtál, bármit is jelentsen ez, nem voltál jobban?

      Mert e kettő a legnehezebb, és persze van egy csomó részlet (mit enni, mit ne, ne túl keveset, hormonok, mit mozogni…), de végső soron ezt csináljuk mindannyian, és ettől válik a testünk formásabbá.

      Itt megy már két éve, csupa sikersztori, részletek, tippek, motiváció, és nem kampány, hanem életforma. Csak azért nem mámorosak, mert nekik már nem elég a normál BMI. Komolyan mondom, csak az nem tudhatta, nem csinálta, aki nem akarta (mert persze nagyon erős bennetartó okok vannak, senki nem vitatja).

      Kedvelés

  7. Na jó. Alkati kérdés is ez. Vannak kisebb problémával küzdő, nagyon makacs emberek, akiken csak ront a kontroll. Ez vagyok én: nem volt tönkrement anyagcserém, korábban nem fogyóztam, mindig aktív voltam, vannak alapjaim, nem téma a gyaloglás, a bringa.

    Mások meg igénylik a kontrollt, ezt szokták meg, engedelmesek. Csakhogy szerintem ők veszélyben vannak. Én nem a szakemberek ellen írtam, hanem a lehúzás ellen. A lehúzás az emberek kontroll iránti igényét használja ki.

    És: motiváció nélküli emberek nem fogják elérni a céljukat. De mit tudom én, kit mi vet vissza, kinek mire van szeme, mit érez problémának. Meg lehet szokni. Én se láttam szörnyűnek…

    Kedvelés

    • Néhány napja olvastam Lobstertől a tömegsport-szerű önmegvalósítás abszurditásáról.
      Ezek a coachok, diétás és meditációs tanácsadók a jobban karosszériázottak. Akik eljutottak valahová, egy látszólagos nívót megütnek, mert az eljutás kulcsa mindössze egy honlap volt, ahová leírhatják az egyszemélyes sikersztorit, mint a terméküket. Azt is elég sokszor olvasták, hogy árazzák be magukat, kérjék el a pénzt azért amit csinálnak, mert az teszi őket hitelessé! Ennek egyébként Anglia a fellegvára. Kétszáz fontos szakemberek (ennyi egy alaptanfolyam ára, szinte bármilyen szakmában, hárombetűs). Online lakberendezők, pocakos személyi edzők, gyesen lévő meditációs tanácsadók. Óriási a kísértés, egyébként.
      Így most mindenki életmódtanácsokat ad. Tiszta nevetséges, ezeknek a meskán meg az etsyn futó akrilfestékes, műanyag gyöngyös rémgiccsek a tárgyi megfelelőik. Ott azonnal látszik a gyengeség. Semmi eredetiség, semmi tudás, még tehetség sem sok.

      Kedvelik 1 személy

      • Motivációk és vágyálmok, de egyelőre sok a sterssz, még a reggeli teaszertartásra sem jut mindig idő Kristófal: “Megígérem, hogy fogok még nektek azúrkék tengerpartról blogolni. Fogok még köves fennsíkon K-Bandezni és színpompás rizsföldek fölött elmélkedni azon, hogy melyik privát kliensemnek milyen étrendet küldjek ki aznap este egy kávézó WiFi-jéről. Ez nem utópia; ezek a valós a lehetőségeim és a gondolat részegítő. Ez az, amit soha nem adnék fel, semmilyen házért, tévéért vagy dizájner cipőért. Ez az, amit nem tud senki kifizetni, mert ennek a szabadságnak nincsen ára.” Köszi, hogy megígéred. Alig várjuk, hogy a mi reménytelenségünkből, elrontott életmódunkból, elkért hatvanezreinkből teljen erre.

        Fúj, de utálom ezt az átlátszó kivagyiságot.

        Kedvelés

      • Ezt is imádni fogod:
        https://www.shdiet.hu/single-post/2016/03/07/Maraton-Program-Marcius-3-5
        “A másik nagy örömöm az elmúlt napokban, hogy immáron harmadik alkalommal is bekerültem a Jay’s workout videóblogba – mint követendő példa. Az ember lányát viszonylag ritkán nevezik sok ezres nézettségű vlog-ban “bombacsodálatosangyönyörűistennőnek”. Arcpirulósan kislányosan jól esik, köszönöm szépen! 🙂 Egyébként szívből ajánlom a Jay’s workout videókat, nagyon sok alapvető gondolatot szed csokorba az edzés-táplálkozás-testkép szentháromságról – és annál is többről. Kicsit pasis, kicsit káromkodós, kicsit lefitymálós, de szerintem kemény csajok vagytok, bírjátok a gyűrődést.”

        KEMÉNY CSAJOK. Jay még ügyetlenebb és butább, mint LifeTilt, egészen szégyentelenül majmol egy amerikai videóstílust, csak nem pereg úgy a nyelve, videótechnikailag sehol nincs, a teste pedig nemigen példa senkinek.

        Nagy élmény lehet meggusztálva, tárgyiasítva kenni, egy történetesen előnyös fotón bevágva lenni, úgy, hogy közben Réka jelen formája nem ilyen, hanem elszántan fogyózik.

        Kedvelés

      • Én mostanában sokszor gondolkozom azon, mennyire reális ez az elképesztően kiterjedt virtuális lét. Mindenkinek van videó csatornája, ilyen-olyan profiljai, akinek van ezer lájkja az már marketing értéket képvisel, és ezt komolynak tűnő, felnőtt emberek hirdetik, és nem hiszem el nekik. Mondják, nekem kimeredt szemekkel, ‘bizonyám’ arccal.
        Azon agyalok, talán öreg vagyok, későn születtem, nem vagyok elég adaptív, és mindössze a generációs különbségek teszik taszítóvá a kényszeres és lassan minden fizikai hátteret nélkülöző (illetve a valóságban kiábrándítóan silány) online életpályákat, trendeket.

        Kedvelés

      • És tudod, mindig mondogatom, hogy ők is emberek, ők is csak szeretetre vágynak, nem gonoszak, örülnek, ha tetszik valakinek, amit csinálnak, ahogy én is örülök ennek. Réka pont viszonylag intelligens és kedves, elhatárolódik a hajszolt fogyástól, lebutított dolgoktól, persze így is megvannak a tévedései (glutén okés, telített zsír nem, omega 3:6 nem érdekli, adalékanyag is okés, fenékformáló diétában konzervkukorica…). Valamennyire, ha ebből akar élni, fel kell vennie ezt a beszédmódot, és el kell kérnie azt a pénzt, el kell játszania a túró rudik és az erős ráhízás ellenére is a magabiztosat, akire lehet hallgatni, aki már megérkezett, aki biztosan tudja a titkot. Na, ehhez nem lenne pofám, pedig naponta kapom a kérdést, hogy miért nem foglalkozom ezzel szakmaként. Mindenesetre nagyon húz az egész a látszatélet irányába. Meg kell magyarázni, amikor simán édességfüggő, fegyelmezetlen, vagy elbassza, hogy hát ő nem ortorexiás és edzésmán, emberek vagyunk, és nem tehetünk magunkon erőszakot stb. Jobb lenne, ha már ezt mint működő és koherens módszert rakja ki, hogy ne ott kapjon a kezdő életmódváltó ihletet, hogy belefér a rudi is, és nincs baj a gabonával. Tök emberi, tök érthető amúgy, ahogy ír a kételyeiről, szerethető szinte, de mégis kizárja, hogy lehessen rá hallgatni. Vagy egyszerűen ez nekem nem szint, és ilyenért pénzt kérni csak extrém fogalmatlan nőktől és LifeTilt-célcsoport testűektől lehet (nagyon nem sportos, nagyon tónustalan), akiknek minden újdonság és hűha, akiknek egy havi kondibérlet, egy tapadós naci, két kilométer kocogás vagy egy szuperszett végigcsinálása tizenöt kilós lapsúllyal is döbbenetes kilépés a komfortzónából.

        Én nem érzem ezt a hamisságot és lehúzást Tamás Ritánál, se Erin Simmonsnál, úgy értem, netes reprezentációjuknál. Van egy igény, maga az igény nem igazságos, de enélkül ezen a piacon nem rúghat labdába: ő legyen példa, legyen hibátlan a teste, és legyen könnyen fenntartható, önműködő a diétája. Nem, ne legyenek nehéz napjai, nem, ne magyarázza meg. Legyen atomcsaj, és akkor hallgatnak rá.

        “felteszem a millió dollárost is:

        “Hány kilót szeretnél lefogyni és mennyi idő alatt?”

        Nekem pedig rendre csalódást kellett okoznom az ajánlásaim kiküldésekor… Legalább 10 levelezésem szól arról, hogy az elégedetlen kliens nem érti, hogy miért nem voltam képes neki egyszerűen megadni azt, hogy hány kcal-t kellene ennie ahhoz, hogy heti 2×30 perc tornával ledobjon 5 kilót egy hónap alatt. Ez azért nem hangzik olyan drasztikus fogyásnak, elvégre. Be kell ismernem, sajnos tényleg nem… Tudjátok, hogy miért?

        Mert túltolták a fogyni vágyókon való élősködést. Azért.”

        Nehéz látni a határt a látványosan röhejes látszatkeltés meg az előnyös, jól megcsinált fotó között. (Nekem is, ezért nem pózolok, ezért mutatok inkább anatómiai jellegű vagy mozdulatot ábrázoló fotót, megjegyzem, 13 évvel idősebben és három gyerek után, és nem kérek pénzt és nem hirdetek módszert.) Igenis problémásabb az, aki pénzt kér.

        Bizonyos értelemben én is eltévedtem ebben az illúzióvilágban. Tényleg úgy élem meg, hogy engem piszkálnak, csak azért, mert technikailag módjuk van velem kapcsolatba lépni, akármilyen hülyeséget rámerőltetni, elszámoltatni, helyzetbe hozni.

        Kedvelés

      • Huhh, meg azért olyat mondani, hogy a fogamzásgátló tabletta, és egyáltalán, a hormontartalmú pirulák nem okoznak több gondot, mint maga a menstruáció, ha betartod a diétát és sportolsz.. na. Hát ezt nem merném. Hozzáteszem, a fogyás-hízás volt a téma.

        Kedvelés

      • Az is szép, ahogy levezeti, hogy nem volt kedve edzeni, vagy nem jutott el, de ő rohangált egész nap, és az voltaképp 8,5 km séta. Kalóriaszempontból ez oké, főleg hogy az átlagos motorizált ember hatszáz métert se sétál egy nap, na de pont attól néznek ki úgy. Egy profi nem mond ilyet, ez nem szint, egyszerűen ez a lány, ha valóban 230 meg 300 kalóriákat éget edzésenként, nem edz eleget vagy elég intenzíven ahhoz, hogy példakép legyen. És mintha nem is szeretné igazán a mozgást, csak a cél érdekében nyomja, meg mert ezt várja tőle a nyilvánosság. Úgy meg tényleg marad a kaján való gyötrődés, grammozgatás, 0,2 kiló számolgatása. Azoknak szól ez az egész, akikk jó testet akarnak, de semmi testtudat, mozgásöröm, önállóság, kreativitás, igazi egészségjavulás, és nekik a palacsinta (“azt is szabad enni, ha olyan lisztből csinálod”) a vágyálom, a könnyebbik út, meg az előnyös fotó.

        Kedvelés

      • LOL! Varia bútor és álomfogó!
        Ne legyél ostoba, mindenkit felszólítok, ne legyen hülye!

        Kedvelés

    • Már pár éve ismerem Rékát, és nekem is feltűnt, hogy biztosan fitt valamennyire, de mindig fogyni akar. Azt hol látod, hogy hízott mostanában? Láttam néhány képét instagramon, nekem vékonynak tűnt, de “kérdés”, hogy mennyire tónusos.
      A pátosz, az… jaj.

      Kedvelés

  8. igen ezek a choachok által kapott vagy vett motiviációk nem belső motivációk, instantok, így hát tulajdonképpen baszhatod.
    Nálam kaja is meg sport is autodidakta módon ment, kerestem az utam, macinaciban futottam az elején, meg mentem edzeni, meg pizsigatyában nyomtam a jógát otthon. Szerencsémre valami nagyon bekattant bennem ezekre, emlékszem mikor már hónapok óta jártam fitness terembe és betegség miatt ki kellett hagynom 2-3 hetet, ott köröztem autóval és szinte fájt, hogy nem mehetek be.

    Kedvelés

    • Normális esetben a coach csak olyat coachol, akiről tudja, hogy erősen motivált, csak valami még nem áll össze. Ha etikus.
      Szerintem ilyen életmódváltásban is lehet. Egyszerűen segít végiggondolni valamit.
      Most ez itt nem a témához tartozik talán, csak ahhoz, mit jelent coachnak lenni .

      Kedvelik 1 személy

      • ha valaki ùgy gondolja, hogy coachkodàsbòl fog meggazdagodni ès pàr email alapjàn osztogat “egyènre szabott” étrendet meg edzéstervet vagy èletmòdtanacsot az nem igazi szakember (szemèlyi edző, dietetikus vagy coach), hanem valamilyen szintű àtverèsre es marketingre èpìt, hogy “beàrazhasson” szemèlyre szabottnak vagy csodamòdszernek feltüntetett informaciòkat. A szemèlyi szolgàltatàsoknak az a lényegük, hogy valòban szemèlyesek, valòdi személyes kontaktuson tènyleges megfigyelésen, diagnòzison, kõzõs munkàn alapul. Ùgy korrekt, akkor működik, ha òrabèrben dolgozik az illető (ezèrt is nem lehet csak ebből nagyon meggazdagodni), folyamatosan figyel, korrigàl, ùjit, ténylegesen a szakèrtelmével, tapasztalatàval, szemèlyiségèvel segìt a kliensnek abban, hogy elèrje a céljait. Nem azt vàrom egy edzőtől, hogy elismerjen vagy lebasszon, vagy kiadjon valami edzestervet, hanem azt, hogy figyeljen, hogy tartom magam, segitsen rajõnni, miert nem megy, ami mèg nem megy, pot annyira terheljen, amennyit meg kibìrok, ùj dolgokat talàljon ki, ha valami mar rutinnà vàlik stb. Ha valakinek valamilyen terület tènyleg fekszik, abban tud autodidakta lenni, ha nem, akkor jòl jöhet a segìtsèg. A függővététel viszont nem segitség.

        Kedvelés

  9. És ebből (a kontroll kívülre helyezéséből) prímán megélnek az élelmesek.
    A legújabb hüledezésem az “okos étrend”, amelyet egy Hegedüs Eszter “talált ki”, és amire egy egész oldalt, valamint egy több tízezer tagot számláló, aktív facebook-csoportot épített: http://www.zoldhaz.info/
    Rengeteg terméket / táplálékkiegészítőt ajánl, nagyon sok cikket is fordít, hogy hiteles legyen a körítés, de az egész nem szól másról, mint arról, hogy az emberek az iherb.com oldalról vegyék meg az általa ajánlott termékeket, mert minden rendelés után Eszternek pénz üti a markát.
    Az iherb.com-ra mutató valamennyi linken ott van ugyanaz a kód, amivel a cég Esztert azonosítja, és ami alapján a jutalékot neki fizeti.
    Minderre onnan jöttem rá, hogy egy cikke alapján beléptem a csoportba, mert érdekelt a glucomannan, és amikor ott a csoporttagok panaszkodtak, hogy az USA-ból rendelt termékek hol átcsúsznak a vámon, hol nem, javasoltam nekik a német amazon.de oldalt, ahol minden termék kapható, viszont nem kell utánuk sem áfát, sem vámot fizetni, hiszen EU-n belüli rendelés.
    Érdekes módon az összes, amazon.de oldalt ajánló, segítő szándékú megjegyzésemet Eszter törölte. Itt lett gyanús…
    Az étrend maga egy vega menüsor, ami eleve nem ajánlható mindenkinek (lásd Barta Ákos vonatkozó megállapításait), az oldalon pedig határozottan ekézik többek között a ketogént, de kb. minden mást, ami nem ez az “okos” étrend.
    Döbbenet volt látni, hogy hányan fogadnak el Esztertől tanácsot, anélkül, hogy akár az arca látszódna a profilképén, vagy lehetne róla tudni, hogy mi a foglalkozása, vagy mi alapján ajánl komoly emésztőrendszeri problémákkal vagy pajzsmirigy-betegségekkel küzdőknek termékeket.

    Kedvelik 1 személy

    • Erre most csodálkoztam rá én is, és mialatt kutakodtam róla a neten (megis ki a fene ez aki ezeket írja?)dobta ki a kommentedet 🙂 Minden van mindennel alátámasztva, meg az ellenkezője is..

      Kedvelés

  10. Egyébként vannak nagyon jó és hasznos termékek – kemény edzés és odafigyelős, de nem drasztikus szénhidrátú étkezés mellé szedek egy nem hájpolt, magam kikutatta zsírégető-stimulánst, amely inkább az edzésteljesítményt javítja, és, láss csodát, lement a téli réteg azonnal.

    Kedvelés

  11. A lelkesedés azért is hagy alább olyan hamar, mert az emberek rájönnek, hogy a teljesítmény igen nagy hányada munka, kitartás, önfegyelem és csak a csekélyebb része az, amit úgy hívunk, hogy tehetség.
    Sokáig nem hittem ezt el, egyszerűbb volt azt mondani, hogy “ő tehetségesebb, mint én” vagy hogy “ő azért jobb, mert jobb cuccokon gyakorolhat”. Mikor először megengedtem magamnak, hogy ezzel az illúziómmal szembesüljek, az úgy pofonvágott, hogy hetekig csak morzsolgattam az ujjaim között a tényt, hogy tulajdonképpen azért vagyok szar, mert még fejben sem szeretnék ott lenni, mikor csinálom a dolgaimat, nehogy szembesülni kelljen azzal, hogy a kemény munka ellenére sem biztos mindig a siker.
    Azóta már megtanultam, hogy igen, van olyan vonat, amely már elment, de ezért nem elkezdeni valamit, amit szeretsz, az talán a legnagyobb hülyeség a világon. Megfosztod magad attól az élménytől, hogy lásd magadon a fejlődést, hogy a magad hasznára elbíbelődhess dolgokkal és hogy azt mondhasd, hogy ma is megtettél valamit azért, hogy holnap jobb legyél.
    Talán az a jó ebben, hogyha erre egyszer ráérzel, nincs visszaút.
    Mert akkor már tudod, mit vesztenél.

    Kedvelés

  12. Nem megyek bele többet. De azért furcsa dolgok vannak emberek fejében. De akkor én nem szólok nekik. Megteremtenek egy ilyen kölcsönös viszonyt, hogy akkor ők is, mellém lépnek, belekiabálnak. Én nem vagyok szolgáltatás, ne reklamálj. Nem én tehetek arról, hogy dühös vagy. Hogy nem jött össze. Hogy te “éhezel, én meg a ketogénről irkálok”. Ne akard sunyin se elvitatni a jogot, hogy azt írhatom, amit gondolok, rejtetten, kellemetlenkedve. Ne nyomd rám. Te is azt írd, amit gondolsz, de ne rólam meg az írásomról, hanem a témáról. És igen, ha egyszer ő ihlette a posztot, és ő az eklatáns és kártékony és esztétikailag is siralmas példa rá, akkor én nevén nevezem Gumit. Hogy még van arcuk itt verni az asztalt, miközben négy éve nézik, mit írok, önként. HASZNÁLD JÓRA, ennyi. Színvakok. Mennyi dühöngés van, hogy én miről írok, milyen hangsúlyokkal, miért nem vagyok ilyenebb, olyanabb. Hát arról írok, ami érdekel. Azt, amit gondolok. Nem fogok kímélni senkit, ha nekem pont az bassza a csőrőmet.

    Kedvelés

  13. Annak idején az allergiámmal volt sok ilyen sztori. Kiterjedt ismeretségi körrel éltem együtt, és mikor látták, hogy küzdök, mindenki megpróbált nekem valamit eladni. Én meg akkor éppen a magamon kísérletezős fázisban voltam, és egyszer mindent kipróbáltam. Aztán ha másodszor már azt mondtam, hogy köszi, de ez nekem nem vált be, nagyon sokan megsértődtek, pedig sose a módszert/vegyszert/kegyszert kérdőjeleztem meg, hanem az én viszonyomat vele. Sajnos éppen anyám a példa arra, hogy ugyanaz a baja, mint nekem, húsz éve azt csinálja, amit az első felkeresett orvos javasolt. Mert ő a szakember, ő jobban tudja.
    Így visszatekintve komoly önismereti út volt, a legnagyobb hozadéka nem is az, hogy nem taknyolok meg fulladok hónapokig, hanem az, hogy figyeljek nagyon magamra, és ne legyenek prekoncepcióim.

    Kedvelés

  14. “Ami holt biztos, hogy én nem fogom becélozni a heti fél kiló fogyást. Soha nem tettem ilyet, még a legelső programom idején sem. Kényelmes nyugdíjas 0,2-0,3/hét tempóval ellubickolok, úgyis van még előttünk jó sok hónap. Így nem kell megkattannom se a teljesítmény hajrában sem a diétában.” 2017. február 21., szintén Bognár Réka. Vajon egy oly sikeres életmódváltó, aki hat éve kezdte, szakmája lett ez, egészségesen vékony, sokat edz, elfogadta, hogy ő ember, nem lesz tizenötös a zsírszázaléka, néha fagyi, túró rudi is belefér stb., miért akar még fogyni? Mi nem stimmel itt? Folyamatosan fogy, és sosem érzi elég jónak, vagy az utolsó három kilót nem sikerül évek óta leadni, vagy visszahízza…? Shdiet, megint.

    Kedvelés

    • Szerintem úgy van vele, hogy átállt a régi egészségtelen életmódjáról egy jobbra, amitől sokkal jobb az életminősége, de nem elég tudatos és már nem tud benne fejlődni, mert nem gondolja, hogy ennél is van feljebb. Kb én is ebben vagyok most. A gluténmentességgel próbálkoztam, de hamvába holt lett, és megint jött a még ezt egy kicsit, belefér stb… egy hét ilyen után megint vércukorleesés. De ha ez nem lenne, akkor sose akarnám még keményebben tolni. 🙂 Most akarom. Persze a sport megy egyre jobban, és alakul a testzsírszázalékom is. De a súlyom nem és a közérzetem sem a legjobb. Majd most. Szépen tisztulok vissza ketogénre. Szóval simán értem, hogy azt hitte megtalálta a szent grált, csak nem ért hozzá, így nem tudja, hogy csak egy csillogó bizsu…

      Kedvelés

      • Ilyesmi, igen, csak közben ő nem egy civil életmódváltó, hanem megy az észosztás, brandépítés, szakemberjátszás és elképesztő árak nevetséges oklevelekkel és közepes formával.
        De ez a hazai célközönség siralmas tudatlanságát és messiásvárását is jellemzi, ha valaki ennyivel ki mer állni, és még mindig azt gondolom, hogy ő az árnyaltabbak közül való.

        Kedvelik 1 személy

  15. “Ha mindent betartasz és azt csinálod amit mondok, akkor megkapod azt a tested, abban a formában, amit már évek óta a fejedben rajzoltál meg, de magadon ezt sosem láttad még viszont.
    Hát majd most megrajzoljuk.
    A kezdő program az üres lap, amire először megrajzoljuk a vázat, és felvisszük a kontúrokat. A Haladó programmal megerősítjük a vonalakat, felvisszük a színeket, és megadjuk a mélységet, míg a PRO programmal a legapróbb részleteket is kidolgozva befejezzük a nagy művet, a fejedben megrajzolt képet, a te tested képét.
    És te ezeket a képeket majd felteszed az Instára, és én majd ezeket aképeket megnézem, és annyira büszke leszek rá, hogy igen. Nem csak a magyar nők a legszebbek a földön, de most már a legtöbb jó fenék is itt van, szóval mi van világ MIIIVAAAAN?
    A PRO program legjobb dolog, ami a fenekeddel történhet, és ez igaz volt akkor is amikor azt mondtam, hogy a Fenékformáló 2 program a legjobb dolog ami a fenekeddel történhet. Most akkor képzeld el, hogy milyen az, ha a legjobb dolgon belül van a legjobb dolog.”

    Kedvelés

    • Ezt most elolvastam kétszer, de nem értem… 😀 Te jó ég, ez a szöveg: “Most akkor képzeld el, hogy milyen az, ha a legjobb dolgon belül van a legjobb dolog.”

      Üres lap? Hát hogy lenne már üres? Évtizedes túlsúly rajzolhatott arra a lapra, tintaceruzával. Eltüntetést ígérni szemenszedett hazugság.

      Kedvelés

      • “megkapod azt a tested”
        postázzuk!
        “csinálod amit mondok”
        hát aztán Balogh Tamásnak egyedülálló harmincas dúsgazdag titkok tudójának miért nincs KÖZEL SEM élsportolói teste?
        Innen is látjuk, hogy a forma, a látvány felül megközelíteni alapvető tévedés. Mert véletlenül sem azt mondja, ami realisztikusabb, hogy “egy hónap múlva képes leszel tíz nemtommilyen gyakorlatot megcsinálni”.

        Kedvelés

  16. “Készül a LifeTILT FOOD-on a gyerek menü, kifejezetten 4-8 évesek számára.
    Külön lesz lányoknak és fiúknak menüsor ami azt jelenti, hogy a kaják tök ugyanazok lesznek, de amíg a lányoknál lesz olyan hogy tündérköret, addig a fiúknál hőshús lesz és további ilyen fantasztikus elnevezések.”

    Kedvelés

  17. Nagyon tetszik a “döntés kiszervezés” ostorozása. Ha ez a tendencia, felfogás tovább megy, előbb utóbb ilyen reklámot olvashatunk – egy nem tú távoli SCIFI-ben: “Utál dönteni? Fárasztja az élet? Garantáljuk az élvezetet a végsőkig! ADJA AZ ÉLETÉT – ÉS LEÉLJÜK ÖN HELYETT!” Hát ne..

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .