bátor

melléknevek sorozat 36.

török eredetű, régi szavunk, férfikeresztnév is

és ellentétes értelmű kötőszó: bátor, ámbátor, ámbár

Hogy én bátor? Haha. Én tényleg nem szeretem a könnyen érkező ovációt. Tudom, könnyű lenne abból élni, ezt hájpoltatni, dagasztani. De az ilyesmit nem tudom komolyan venni, nem épít. Mindamellett, a lelkes, egyértelmű kommenteket nem kéne összekeverni a dolog erkölcsi értékével, de még az elismeréssel sem. Mert könnyű olyat írni, tenni, amitől mindenki odavan és meghatódik. Lásd: a derék szabadnapos rendőr felaprította a néni tüzelőjét… Ováció nélkül kéne ezeket csinálni.

Érdekes persze, hogy van, akinek ez “respect”. Hogy ez annak számít mások szemében. Hogy azt írják, nehezükre esett volna cselekedni, kiabálni.

De nekem könnyen jött.

Az jött nehezen, hogy olyan legyek, akinek könnyen jön. Regeteget görcsöltem azon, míg olyanná váltam, aki tényleg leszarja, ki mit szól. Ha egyszer igazam van.

Meg az, hogy a testem erőt sugározzon, ne jónőséget és bánthatóságot. Hogy ne célpont legyek, hanem igazi erejű.

A magam igazával kapcsolatos kiállásomat, megjegyzem, nem szokták ilyen egyértelmű helyesléssel fogadni, sőt. Érdekes. Mintha az, hogy másvalakin segítek, az ő világos veszélyhelyztében, mentesítene az erőszak és önzés vádja alól.

Határozott vagyok, annyi igaz. Ezt tudtuk. Nem hezitálok, éles és gyors az agyam és a reakcióm, nem a lépcsőházban jut eszembe az oltás – ilyenné váltam tanárként, konferencia-előadóként, anyaként, reggelek szervezőjeként, otthonszülőként, orvoslással szembemenőként, háton hordozóként és bringásként, újabban pedig egyedülálló szülőként, mások előtt megnyilatkozóként és sportolóként. Aki már sajnálja az időt, az energiát mindentől, ami nem célravezető.

Ezt tudom magamról, az önismeret része, hogy én persze, én mindig megteszem, összeszedem, bemondom, amit senki más – én mondom azt, hogy meztelen a király. A kiállásban és az érvelésben, cselekvésben is nagy rutint szereztem az évek alatt. Egy kicsit már unom is, nem lehet az önelájultság tartós állapotában élni. A magam vállon veregetése szakaszoks és ritka, ok se mindig van rá. Az önvállveregetés, megjegyzem, a flowt is megtöri, és nem sok köze van az önbecsüléshez. Inkább szorongás, önértékelési válság ompenzálása. (Flowban mint alapállapotban élni viszont lehet.)

Na de bátor az, aki fél, és mégis megteszi. Aki csak belegyalogol a kanálisba, mert nem látja, az nem bátor. Aki simán átugorja, és ezért lépdel felé olyan könnyedén, az sem. Az a bátor, aki beleshet, ráadásul nagyon fél a parkányoktól, nem tudja, mi lesz, és mégis csak megy. A körúti helyzetben én nem voltam veszélyben, és nem küzdöttem le semmit. Nem lettem úrrá a félénk hajlamomon, introvertált, lassú, tétova énemen, vagy a beszédhibás szorongásomon, mert ilyenem nincs. Ennyivel előrébb vagyok minden helyzetben, akkor is, amikor magamért használom az előnyt.

igen, munka megszerezni azt a képességcsomagot és gyakorlatot, majd élesíteni és szárazon tartani, amivel aztán nem nagy ügy egy látványos teljesítmény. De az akut helyzetben elővenni, használni a készletet, az már nem bátorság, hanem optimum. A nem-optimumhoz pedig rövid az élet.

Az a bátorság, ha valaki az illeszkedő, megfelelési kényszeres énjét legyőzi. Nekem az anyanyelvem a saját jogú döntés. Engem már nem basztatnak a rokonok, nincsenek másfél órás, körbe-körbe győzködős telefonok.

Vagy ha én futok negyven percet, mi van? Szokásos kardió, jó lenne 10,2-re feltornászni az átlagsebességet, az emelkedőt meg háromra. De ha J. sokkaltöbbkilósan nekiáll kardiózni, és a harmadik héten fél órát fut, az igazi önmeghaladás.

És az is, ha valaki eleve mindent megtesz, hogy ne váljék megfelelési kényszeressé, igazodóvá, az önzés vádja árán is. (Nem, nem önzőség. Légyszi.)

Mikor volnék én, ezzel az énemmel bátor? Ha leugranék abból a tízméteres toronyból.

De én fel se mennék. Tudom, milyen vagyok.

Ez is érdekes. Van értelme megerőszakolni magunkat, netán beszpídezni egy kicsit, és mégis megpróbálni az ugrást? Minek? Úgyis csak a hajlamaink szerinti fejlődés, önmeghaladás az értelmes. De hiszen a hajlamainkat követni könnyű, nem kell hozzá nagy lelkierő.

Én akkor volnék bátor, ha még szombaton megmondtam volna a megbízómnak, de nem úgy, hogy hívogat, hanem én hívom fel proaktívan, hogy nekem kérés, előzetes megbeszélés, instrukció nélkül ne küldessen át egy böhöm szöveget péntek éjjel. És hogy ez nem korrektori, hanem szerkesztői munka, ekként tüntessen fel az impresszumban. Mert nekem itt mondatokat kell átírnom, és már másodszor, és újrajavítanom az át nem vezetett korábbi javításaimat. És hogy ilyen határidővel (vasárnap estére) csak felárral vállalom, kinyomtatott szövegben, úgy, hogy elhozza és érte jön.

De nem tettem. Mert előnyöm van abból, ha hallgatok. Majd legközelebb ügyesen, finoman úgy terelem, intézem, hogy ne legyen ilyen stresszes a hétvége, hajnali háromig energiaitallal. Hogy ne nyomasszon, hogy azonnal kell, “mert a tördelő Thaiföldre utazik hétfőn” (!!!), és ne is zabálja le a sok kép a havi adatforgalmamat…

Én nem tudok nemet mondani. Erről is írok majd. Én nagyon lelkes, aktív, egyszerű akarok lenni mindenkivel. Hogy általam lendületes legyen, maradjon a világ, ne mindig a kifogás menjen, a jaj, nem tudom, a ma nagyon sok dolgom van, el kell mennem a cipészhez, vennem négy zsömlét és még a körömlakkomat is le akarom mosni…

Az is bátorság lenne, ha nem festetném a hajam. Vagy tüsi. Habár, akik nem festetik, azoknak talán jól is áll az ősz. Vagy a tüsi.

És akkor megint ki a bátor? Ha jól áll?

Ki a bátor?

20170213_135826

11 thoughts on “bátor

  1. nekem is mondtak ilyet, mikor a másodikat, harmadikat otthon szültem, hogy de bátor vagyok. nem, én akkor voltam bátor, mikor az elsővel bementem a kórházba. vagy hogy “ebben a világban” (jaj) el merek válni. hát, nagy bátorság kellett volna ahhoz, hogy miután ráment az egészségem, azt hazudjam magamnak, hogy még van értelme halogatni a döntést. bár ez inkább nem-bátorság, ahogy írod, túlságosan önazonos voltam… de például bátor vagyok beismerni a hibáimat, kudarcaimat bárki előtt.
    csodálatos, bátor szöveg ez. bátor logika? innen legalábbis úgy tűnik. hálás vagyok érte, szellemi orgazmus, ha szabad ilyet írni (leírom bátran 🙂 )

  2. Lefagyok. De fejben szituációs gyakorlatokkal szórakoztatom magam. Vannak kész sablonok legalább. Néha már működik.
    Van egy nagyon erős tériszonyom. Kb. egy éve vettem észre, hogy javult a helyzet, a ketteslétra már nem jelent legyőzhetetlen akadályt. Viszont pl. a János-hegyi kilátó tetele igen. Felmegy a vérnyomásom, szédülök, forog velem a világ, lever a víz. És tudom, hogy nem lehet ezzel viccelni, mert van egy pont, amikor teljesen elveszítem – egy helyben állva! – az egyensúlyomat, forog velem a világ. Biztonságos helyen, korlát mögött ok. Mindig felmegyek mégis, Esztergomban, a bazilika kupolájára, a Tűztoronyba Sopronban és a János-hegyi kilátóra is. Miért? Nem tudom. Ez nem bátorság.
    Nemrég osztogattak a Facebookon egy orosz (?) modellt, aki egy férfi segítségével kilógatta magát egy felhőkarcolóról. Nem tudom, valódi volt -e a videó, annak tűnt. Megnéznem is kellemetlen érzés volt. Nem tudom, mi volt a neve, elvileg csak azért csinálta, hogy még menőbb képei legyenek az Instán. Na, ezt nettó hülyeségnek tartottam. (Tudom, nem kellene ítélkezni.)

    • Pont így vagyok, mint te, nagyon ajánlom az ejtőernyős tandemugrást. Másé a felelősség, tiéd a dicsőség.
      Fél évig tart ki tapasztalat szerint az az életérzés, hogy felállok én akár egy hokedlire is, mi az nekem azután, hogy két kilométer magasból kivetettem magam egy repülőgépből. Sajnos elmúlik.

      • Azt én nagyon kipróbálnám, de feltehetőleg már attól, hogy kinyitják a gép ajtaját, elementáris erővel törne rám a rosszullét, padlót fognék. Nem a lentit, hanem a gép padlóját. Lehet, nem is élném túl, sokkot kapnék. Ki kellene lökni. (Pedig már annyiszor gondoltam, hogy ki kellene próbálni. Ez valami perverzió lehet, nem tudom miért vonz mégis. Repülőre simán felültem mindig.)

  3. Ilyen háromszintes ugrótorony van Demjénben is, ha valaki kedvet kapott. Én csak a középsőről mertem ugrani, és az is elég nagy stressz volt. A 10 éves gyerekem meg simán ugrott a legfelsőről… De nem csak az ugrás, hanem már maga a nagy magasság, kitettség is (a fizikain túl) komoly mentális próbatétel, pl. a sziklamászás. És mégis, vagy éppen ezért, katartikus, életre szóló élmény ha az ember, dacára a félelemnek, megcsinálja.

  4. Átfogalmazom a korábbit, mert rávilágítottál,hogy nem voltam empatikus. Pedig alapvetően empatikusnak gondolom magam. Node van mit fejlődni úgy tűnik. Szóval nekem marhára össze kellett volna szednem minden bátorságom, hogy így járjak el. Tudom, hogy meg kell erősödni ahhoz, hogy ez simán menjen. A párommal szinte minden nap szóba kerül, mekkora gyáva nyulak vagyunk, ami főleg a neveltetésünkből fakad. Én remélem, hogy nem nevelek nyulakat, azon vagyok,de ehhez talán magamnak is le kell ezt győznöm.

  5. “Az jött nehezen, hogy olyan legyek, akinek könnyen jön.” Ez a legfontosabb, erről kisregényt tudnék írni, de egyrészt nem érek rá, másrészt olvasni jobban szeretek itt, mint megszólalni, valamiért most fontos volt, hogy ezt kiemeljem, imádtam ezt a posztot a videóval együtt.

  6. Egyszer szaladtam egy 100 grammos királylánc után. Bejött az ékszerboltba egy fickó h szeretne láncot venni az apukájának. Amikor a kirakatból kivettem és a kezébe adtam és egy lépést hátrált, tudtam h a következő mozdulata az lesz, hogy lenyomja a kilincset és kiszalad. Én persze utána. (nem tudom mit gondoltam, elkapom leteperem.?)
    A taxinál értem utol ahol a villanó kés látványától elállt a szavam. És közben sem tudtam szólni, csak futottam. Azóta sem. A döbbenet minden esetben b elém folytja a szót. Sajnos. Azt hiszem ezt hívják lélek jelenlétnek.
    Viszont az arc memóriám kiváló.

  7. Visszajelzés: miért éri meg intellektuálisnak lenni | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s