engedje el!!!!!!!!!!!!!!!!

Edzésből jöttem csütörtökön, azzal a fáradt, de nem romos, diadalhatáros-öntudatos, kemény combú érzéssel. A Szent István körút déli oldalának egyik mellékutcájában, a sarkon, behajtani tilosban és a zebrán áll keresztbe a Toyota batár, méretes sofőrje az anyósülés mellett kint, és

kabáton markol egy bringást. Biciklistül, mert a srác meg a biciklit. Láthatólag tart a jelenet már egy ideje. Egy fiatal férfi érvel még az úttesten, hogy nem kéne ezt, de ez ingerült és fokozódó, reménytelennek látszó vita az előzményekről. Távolabb, a járdán néhány bámészkodó.

De hiszen itt nem békíteni meg értelmezni kell. Csak a lényeget. Teljesen mindegy az előzmény.

Első reakcióm: ezt nem teheti, semmiképp. Nincs olyan, hogy kinek van igaza, mi is történt pontosan. Ezt feltárni a hatóság dolga volna, lesz. Nem tudom, jön-e hatóság, de ez itt erőszak, és – jé – egy tonnás jármű van kiakadva a biciklissel, egy hatvan kilós fiúval szemben.

A személyi szabadság önbíráskodó megsértője magabiztos, és nem tágít. Hajtja a jogosultságérzet, az állati düh, ami a bringások ellen van azokban, akik történetesen nem vékony testalkatúak.

Rákezdek: engedje el. Csak ezt, csak a tárgynál maradva.

Engedje el. Egyre hangosabban.

Maga meg mit akar? Megdöbben, hogy egy nő.

Nem érdekes, ne beszéljen mellé: engedje el.

Lassan kiderül, hogy a toyotás üldözőbe vette a bringást, így került a mellékutca torkolatába, ott szorította le és kapta el, mert szerinte a bringás nekiment a kocsijának, és – bizonyára – hatalmas kárt okozott. A valóság a jól ismert előzős-leszorítósdi lehet, esetleg az ezen vagy hasonlón felbuzdult a bringás és rácsapott vagy nekiment a dugóban a Toyotának. Nem tudjuk, mert a vékony fiú hallgat. Ez döbbenet: semmit nem mond. Valószínűleg rémült, de nem rezdül. Nem csapkod, fogja a bringát és áll. annyi esze van a toyotásnak is, hogy meg nem üti, csak túszul ejti. Mire számít?

Nem tudom, mi törtémnt előtte, a körúton. De az bizonyos, hogy mi bringások nagyon ritkán megyünk neki szándékosan egy gépjárműnek. Úgyszólván, soha, mert szívás volna. Ellenben gyakran sietünk és rövidítünk.

A tárgynál maradni! Engedje el. Egyre hangosabban.

És nem tud mit mondani erre.

Hívjon rendőrt! Ezt mondja.

Nem belemenni a csőbe. Engedje el.

Otthon kiabáljon, próbálkozik.

Otthon nincs erőszak. (Mit szellemeskedem? Miért hagyom magam eltéríteni? Racionálisan, célszerűen!) Engedje el!

Te milyen ronda vagy. Banya vagy.

Nem tegeződünk. (Szerintem ez norma, és fontos, de így megint ő irányítja a beszélgetést. Mindenesetre hogy mindig ezt veszik elő bármilyen küllemű nővel szemben, amikor nem tudnak mit mondani, azt regisztrálom.)

Engedje el. Ez önbíráskodás. Nagyon vigyázzon. Tanúskodni fogok, mindent láttam. Én végigcsinálom. (Ez fontos. De a lényeg:)

Engedje el! Ordítok, repetitíven.

Egyre többen vannak, az úttesten is. Moraj. Mit áll a zebrán, a tilosban? Az önbíráskodást is mondják néhányan. Telefon kerül elő, felvétel készül, nagyon helyes.

Kitartó vagyok, és sokkhatásnak szánt hangerővel egyre csak ismételgetem: engedje el.

Mert mi lesz?

Mert ebből mi lesz? Mire számít? Meddig fogja, és mi lesz akkor? Egy vékony bringással keménykedik? Jó érzés? (Ez is fölösleges. És többet nem is megyek bele. Nem számít sem az érvelési képesség, sem az, hogy felbassza az agyam, és jó lenne megalázni. Nem, nem fogom sértegetni a pöcsméretével, sem azzal, hogy ő tényleg ronda. A cél számít.) Engedje el.

Engedje el. (x230)

A bringát közben egy rokonszenvező kitolja a járdára és megőrzi.

Ordítok tovább. Meg fog törni. Egyrészt, mert buta (eszköztelen, őshüllő), másrészt, mert nincs igaza. A nincsigaza fogja megtörni, amelyre ezúttal én világítok rá.

Engedje el. Telnek a percek.

Elengedi. Nagy, indulatos mozdulattal. Ehhez kellett a tömeg, a kamera, az általa is belátott kétséges kimenetel és a hangerőm.

Nem vagyok egészen elégedett, de a lényeg, hogy elengedte. Azt tudtam, hogy meg nem üt, mert akkor el kell engedni a célszemélyt.

Megyek a villamos felé.

Az a képesség egyébként, és ezt több éves önmegfigyeléssel mondom, hatékonyan fejleszthető, hogy ne a lépcsőházban jusson eszedbe, mit kellett volna mondani.

*

Aki itt nekiáll relativizálni, bicikliseket általában szidni, azt tiltom. A poszt nem ürügy a bicikliellenes, mindig buta hőbörgésre – ilyen “vita” a csakazolvassán nem lesz. Végigfagyoskodtuk a telet, az évek alatt megtakarítottunk pár tonna széndioxidot és szálló port a városnak fejenként, és naponta vagyunk életveszélyben, amelyet a forgalom zsúfoltsága, az autósfejű társadalom szemlélete és maguk a járművek okoznak tömegük, méretük révén. Ha nem érzed, miért immorális szinte bármit szóvá tenni egy bringással szemben, és persze ha a valóság érdekel, akkor elmélkedj még egy kicsit, nézz szembe magaddal, nem önigazolsz-e éppen, netán járj utána, kik és milyen tipikus jellemzők mentén okozzák a veszélyt a közutakon, valamint hogy milyen előzményei voltak a néhány prominens bringáshalálnak.

A másik, hogy én nagyon nem szeretem, mi több, primitívnek tartom azokat az elfogult, mohó és önmennybemenesző tartalmakat, amelyekben a szerző a saját, igen véleményes ügyében jár el, és neki aztán mennyire igaza van, és ő bezzeg tökös és trágár a szemét rendszerrel (van, hogy naggyal írja), a hazai viszonyokkal vagy férfigőggel szemben, amelyek, lám! ILYENEK MIND. Ezért azán nem is ilyet írtam.

IMG_4084

20 thoughts on “engedje el!!!!!!!!!!!!!!!!

  1. Példás lélekjelenlét is kitartás. És hogy nem durrant el az agy, nem mentél bele. Ez az, amire ritkán vagyok képes.

    Héven zaklatóval szemben – amikor látom, hogy idegen lányra akar egy idegen nyomulni – hogyan kéne eljárni? Múltkor láttam. A nyomuló egy megálló múlva leszállt, a lány nem, de belegondoltam, ha nem így lenne, hogyan jó eljárni. mert valahogy eljártam volna. Az ilyenre allergiás vagyok, gyomoridegem lesz tőle. Pusztán hogy halom: “de szép szemed van” – és hajol közelebb, mikor a másikon látszik, hagyj már békén, kopj le, de mondani nem mondja.

  2. Ez az egyetlen dolog, amit ilyenkor tenni kell. De ezt meg kell tenni. En annyira felnek egy ilyen helyzetben, de nem attol, hogy felpofoznak, hanem hogy hulyet csinalok magambol, meg hogy ciki orditani. Tök jo, hogy te jartal arra.

  3. Analemma, én is voltam ilyen helyzetben, odaültem melléjük, és belenéztem a pasi arcába. Olyan igazi jó erőteljesen. Egy szót se szóltam, arra nem volt ok, de nézni csak szabad.
    Egy percig bírta, aztán elment az ajtóhoz, végig morogva (halkan), hogy “hülye kövér picsák, kinek kell az ilyen” stb. Akkor már a vadidegen lánnyal nagyon felszabadultan röhögtünk rajta. (Nem releváns, de ketten is alulról súroltuk a mázsát, mormogós bácsival nem lett volna esélyünk libikókázni.)

  4. Szép történet. És mennyire mindennapos itt a fővárosban.
    Imádom, amikor ilyen esetekben azt firtatja az internet népe, hogy OK, de biztos volt ennek előzménye. Milyen igazságosak vagyunk ilyenkor hirtelen. Pedig bármi is volt előtte, az nem jogosít fel erre.
    Amúgy tapasztalataim szerint nem is kell ok. Elég, ha autóval szabályosan próbálsz közlekedni, nem léped túl a megengedett sebesség másfélszeresét és máris ott terem egy ilyen állat. Egyre több van belőlük. Biciklivel az is elég hozzá, ha ott tekersz az úton.

  5. Visszajelzés: bátor | csak az olvassa — én szóltam

  6. Szép történet…
    Rendben, akkor engedjék meg, hogy a másik oldalt (az autósokat) is képviseljem hozzászólásommal. Értem a fent leírtakat, bár a kedvez hölgy az edzés után felgyülemlett többlet energiát nem gondolom, hogy a megfelelő körültekintéssel és az előzmények pontos ismeretében tette, ahogyan azt ő is leírta…
    Ebben a mi kedves fővárosban egyre gyakoribb az sajnos, hogy azon kerékpárral közlekedő személyek, akiknek semmiféle készségük nincs a közlekedéshez, mégis a közlekedési szabályok teljes ismerete nélkül autóutakra hajtanak és – tudatlanul ugyan – emiatt ők okozzák a legtöbb életveszélyes helyzetet. Amikor pedig egy ilyen bekövetkezik, akkor nem úgy cselekednek, ahogy azt indokolt vagy “illő” lenne, hogy megáll, odamegy a sofőrhöz és megbeszélik a dolgot, hanem egyszerűen továbbhajt, vagy ügyet sem vesz az egészről. Miközben lehetséges, hogy az autós a gépjárművében anyagi kárt is elszenvedett – miközben menteni próbálta a kerékpáros életét. De még ha meg is állnak a legtöbb ilyen esetben, akkor sem vállalják az okozott kár megtérítését, hiszen nem az autós a vétkes. Vagy igen? Önök tudnának erre példát mondani?
    Mondok mást, melynek többször én is tanúja/egyszeri alanya voltam: a biciklis futár (vagy annak tűnő száguldozó kerékpáros), aki ha nem érzi a megfelelő dominanciáját a közlekedésben, akkor a gépjárművünk rovására önbíráskodásba kezd, majd utána cserbenhagy. Ilyen esetben önök szerint mégis nem az lenne a megfelelő magatartás, hogy utána hajtunk és feltartóztatjuk az egyenruhás kollégák megérkezéséig??? Vagy a kiabáló hölgy mondjuk megtéríti a káromat, melyet – hangsúlyozok – a kerékpáros okozott, de cserben akart hagyni?
    Nagyon szép dolog ez a közösségi cselekvéssor és az összegyűlő tömeg kedélyrontása is női kiabálással, azonban – csak a saját hozzáállásomat tudom itt kifejteni – ebben az esetben én azért engedném csak el az illető kezét, hogy azonnal rendőrséget hívjam. Viszont ha megpróbálna eliszkolni az illető (biciklis) – merthogy a fenti történetben sem derült, ki hogy mi is történt vagy ki a hibás és miért?! – akkor igen, én is ismét megpróbálnám le/megfogni, hogy ne tudjon cserben hagyni és állampolgári kötelességem.
    Hangsúlyozom, hogy ez csak egy gyors és rövid vélemény

    • …amely semmiben nem kapcsolódik a posztban felvetett problémához. Elolvasta egyáltalán? Próbálta meg is érteni?

      Ön ürügyként használta a posztot, hogy autós gőggel keltse a biciklisek rossz hírét. Tudjuk, mit gondolnak, ezerszer hallottuk, utáljuk és elítéljük, ilyen emberekkel nem barátkozunk.
      Ilyen az én blogomon nincs, ne legyen. Kértem is, hogy ne legyen.
      Mert én elő akarom írni, ki mit kommentelhet? – sikolt fel most ön. Cenzúra???
      Nem. Mindenki azt gondol, amit akar, azt is ír, amit csak akar, talál hozzá bőven helyet, hogy kifejtse. De ezért a blogért én felelek, és nem fogom hagyni, hogy a butaság és indulat mocsarába rángassák le azt, amit én képviselek, és amit olyan szépen megírtam. Aki ezt a szempontomat nem érti, az buta, rosszakaratú, és semmi keresnivalója itt.
      Edzés után nincs energia. Semennyi.
      Sajnos, ha anyanyelvét ezen a színvonalon használja és “a másik oldalt” akarja megvilágítani (egyáltalán: azt hiszi, létezik másik oldal), akkor tényleg eltévedt.
      Az autósok szemszögéből okés a személyi szabadság megsértése? Nem tehet ilyet. Olvassa el a Btk-ban, minek számít, és mi jár érte.

    • “kiabáló hölgy” :))))
      Mit kéne nekem megtéríteni? Ez milyen hülyeség? Én nem az ön ( = agresszív autós) oldalán állok, és nem okoztam semmilyen kárt. Ön viszont nem vehet űzőbe önbíráskodva és nem is ráncigálhat senkit.
      Nem volt semmilyen kár, sima erőfitogtatás volt, emberkedés.
      És hát képzelje el, egy nő állt ki a nagy böhöm toyotás nagy böhöm ember ellen.
      Mondjuk a bicepszem nagyobb, az is igaz.

    • Amúgy mindenki gyanús, aki teker és edz, vagy csak én, amiért nem hagytam szó nélkül az erőszakot?
      Béla, ön tényleg kussolna és az erőszaktevőnek drukkolna mint “autós oldal”, ha ráncigálnának egy fiatal srácot, és tehetne valamit?

      • Úgy vélem, hogy igenis értelmeztem a cikket én nem személyeskedtem önnel, ön viszont igen… Az érvelésem, bár tudom, hogy önnek ez semmit nem jelent hiszen az elvakultságától csak a “gőgösségemmel” (jogosan? 😉 )tud dobálózni, de még mindig adott, mégpedig ön nem tudja az okot, hogy miért történt a fenti incidens, ami történt. Ettől függetlenül igenis elképzelhetőnek tartom, hogy nem minden ilyen (vagy akár ebben az adott) esetben sem az autós volt a hibás.
        Ön látott egy jelenetet, melyet a saját értékítélete szerint rendezett, én pedig vázoltam egy esetleges másik megközelítés(halmaz)t, melyek szintén előfordulnak.
        Természetesen én nem szeretnék itt vitafórumot nyitni arról, hogy morálisan mi a helyes cselekedet egy ilyen esetben, azonban, ha azt megengedi nekem itt a hozzászólásoknál, akkor szabadon hozzászólva jelzem, a biciklisek sem szentek!!!

        Gratulálok a hősies tettéhez!

        Legutolsó kérdéséhez, számtalanszor szálltam már ki az autómból, amikor azt láttam, hogy előttem valamilyen incidens van és nem úgy mérlegeltem soha (ezután sem fogom), hogy ki mekkora, hanem kérdezek. És igen, én is 150 kilós (kövér-kicsitizmos) ember vagyok, de nem a hegyomlás, hanem inkább a súlyemelő alkat. Viszont inkább ésszel cselekszem, mintsem erővel… 😉

        u.i.: közben dolgozok is, ezáltal nem mindig tudok promt válaszolni – a bolg egyébiránt tetszik. 😉

        • “ha azt megengedi nekem itt a hozzászólásoknál, akkor szabadon hozzászólva jelzem, a biciklisek sem szentek!!!” Facepalm. Annyira kértem, hogy ne használja senki ürügynek, biciklisek elleni hangulatkeltés alkalmául a szöveget. Olvasta?

          De, igen, szentek, szerintem. Ahhoz képest mindenképp, ahogy a punnyadt városlakók a közös teret használják és amortizálják.

          Na de tegyük fel, nem szentek. És akkor mi van? “Másik oldal?” Ráncigálás? Az erőszakcélpont megvédését kétségbe lehet vonni?

          “elképzelhetőnek tartom, hogy nem minden ilyen (vagy akár ebben az adott) esetben sem az autós volt a hibás.” Nem ez a kérdés. Az én véleményem a “ki a hibás? mi az előzmény?” mellékes kérdésről a szövegben olvasható.

          Nem ráncigálhat senkit az autós (sem), semmilyen indokkal. Nem emberkedhet tilosban állva.

          Fenntartom a megállapításomat: ön nem értette az érvelést, nem ismeri a jogi helyzetet, vagy olyan normákat vall, amelyeket én elítélek.

          “a bolg egyébiránt tetszik.” Nagyon köszönöm, de valami azt súgja, hogy nem érti a szövegeket, csak lát egy fotót meg egy témát, és arra rárepült.

          • Igen, valójában funkcionális analfaBéla vagyok…
            Az írás/érvelés/mondanivaló egy irányba mutat és arra gondoltam reagálni, talán kicsit más irányból megközelíteni és egy egészséges eszmecserét folytatni. Mindössze ennyi részemről.

            • De hogyan tudnánk mi szimmetrikus, egyenlő eszmecserét folytatni, ha
              nekem fontos a blogom, önnek nem (nem baj, de így nem lesz eszmecsere)
              én öt éve nyomom, ez az életem, beletettem egy csomó kvalitást, melót, életidőt, random olvasó meg csak épp erre jár és unalmában idehányja átgondolatlan közhelyekkel, ami pont feszíti (nem baj, csak így nem lesz eszmecsere)
              én odafigyelek, ön nem
              kértem, hogy ezt itt ne, és akkor csakazértis – hogy volna ez vita???
              én nem gondolom, hogy akárki engem árnyalgasson, nem vagyok magányos, és nem akarom a szövegben már cáfolt butaságokat kommentben újra megkapni
              én egy csomó munkát beleöltem, teljesen máshogy állok hozzá (intellektuális vagyok, fejlett erkölcsi érzékkel; nem kedvelem a leegyszerűsítést), önnek mindegy, és csak önigazol, azt is rossz nyelvhasználattal, háromszáz szavas szókinccsel, viszont irtó nagy öntudattal,
              autóban ül és onnan gőgösködik, hogy azok, akik szívnak és akiket mindenki szid, mit csináljanak, míg én bringával nyomom?
              ha ön még a súlyos elhízottságát is felszépíti?
              Nekem ez nem szint, ilyet ide nem akarok. Se indulatot, önigazolást, se okoskodást, semmi ilyet.

        • “nem tudja az okot, hogy miért történt a fenti incidens, ami történt” Nem. És szerintem nem számít. De már látom, hogy ön brahiból, unalomból és butaságból aktívan pártolja az erőszakat.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s