álmot láttam, mesebelit

Vagyis, egy színdarabot. Ősbemutatót. Scherer Péter, a Nézőművészeti Kft. rakta össze a 7 nap című Eve Ainsworth-regény (Pagony kiadó) színpadi adaptációját.

http://nezomuveszeti.hu/darab/7-nap

https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/nezomuveszeti-kft-7-nap/directing-30730

Amit látunk, az hatásos, tömör, lényegretörő, megrázó, közvetlen, ripacskodásmentes, szellemes.

Kőszegi Mária és Jankovics Anna játsszák, érzékenyen, önironikusan, elevenen.

A legjobb fajta, érzékenyítő, szemléletformáló drámapedagógia újabb állomása ez a Vakság, a T, a Soha, senkinek, A gyáva, A kézmosás fontosságáról után. A bemutató a B32-ben volt, több tanárkollégám is ott volt.

Nagyon keményen bántja, alázza benne az egyik kamaszlány a másikat. Émelygek. Önkárosítás, testtel megalázás, feleségverés, gyerekbántalmazás és elhanyagolás, minden van.

Húzd be a lábad, bazmeg, szól rám a járásban a szerepe szerint Petra. Kirakom, csakazértis. (Get up, stand up, get up…)

Viszont a megoldás, a feloldás is tőlük jön. Van remény. Az élet megérteti velük, hogy ez nem jó, hogy lehet másképp, és nem lesz tragédia. Még iskolaváltás se.

Gyerekek, a szemlélők rászólnak a bántalmazóra. Mert nekik is sok. Mert működik az erkölcsi érzékük. Határt húznak. Egyetlen agresszor van, nincs közhangulat a röhögésen kívül. Őt pedig megértjük, mert látjuk a hátterét, az otthoni drámát és az érzékenységét is.

És van, aki kedveli Emmát, akinek nem számít, hogy kövér.

Felnőtt nem vonódik be, se tanár, se szülő: nem szereplői a konfliktusnak és a megoldásnak sem. A szélen lebegnek, távoliak, a maguk baja is elég nekik, a történteket nem is tudják meg. Nem kell állást foglalniuk, hatalmi szóval beavatkozniuk, nem marják egymást, nincs szó státuszról, életstílusról, az iskola hírnevéről, politikai érdekről.

Ki lehet sétálni a suliból, ha valaki nem bírja.

A bántalmazott, megalázott lány morálisan támadhatatlan, valóságos Jézus, legnagyobb hibája és legjellemzőbb vonása, hogy imádja a Pilóta kekszet.

Erkölcsi igazságtétel is van: Petra, a magabiztos bántalmazó pasija barátilag vagy tán azon túl is vonzódik a megalázott, kövér lányhoz, és dobja Petrát.

És az utolsó jelenetben egymás mellett ülnek mégis, Petra és Emma. Nem kellett felnőttnek kérdőre vonnia Petrát, nincs prédikáció. A véletlen is segítségre siet, ami az író dramaturgiájának eszköze. Meggyőződés van, jellemfejlődés és megigazulás.

A mesében. Nem Magyarországon vagyunk.

“én nem foglalkozom vele”

Mondják nők, elég jellegzetes hangsúllyal.

Ráhagyom.

 

Fel se veszem!

 

Nem adom meg neki azt az örömet, hogy foglalkozom vele.

És amikor ezt mondják, olyan furán harsányak.

És olyankor mondják, amikor az agresszor nincs jelen.

Sokszor, indulatosan mondják ezt, hogy nem veszik fel. Szidják a háta mögött azt a valakit, akire, ugye, ráhagyják. Bővebben…

farkas, divatos báránybőrben

Jól hangzik, de játszma és erőszak van mögötte. Figyelj!

Sőt: bántalmazók szappana. Ezekkel mosakszanak.

És persze szeretnéd, ha ők ők lennének, valahol messze, és neked semmi közöd nem lenne hozzájuk. Nem szeretünk szembesülni azzal, hogy itt, közöttünk élnek a bántalmazók – hogy ez a sok rossz, ez mi vagyunk, mindannyian.

Bizony, nem valahol máshol vannak a sötét tekintetű, rossz arcú bántalmazók, pedofilok és pszichopaták (és főleg nem a dutyiban és a zárt osztályon).

Bántalmazónak lenni, az nem valami éles, külön minőség. Ezek a manőverek, viselkedési formák egy skálán helyezkednek el, enyhétől, alkalmitól, nem tiszta típustól élesig, nyilvánvalóig, szokásosig és halálos bűnig. Több-kevesebb mértékben a legtöbben űzzük őket, mert a szocializációnk e társadalomban erőszakra alapul, hierarchikus, képmutató, tabukkal zsúfolt és neurotikus. A fekete pedagógia, amely hatalomra, megszégyenítésre, külső kontrollra és tabukra alapul, meglepően moccanatlan.

Ne használd a posztokat arra, hogy mások fölött ítélkezz. Láss rá a saját manővereidre is. Én is arra használom az írást.

Lássuk a szappanokat.

Tagadás: “nem igaz, csak a gyerek találja ki, eltorzítja a valóságot”. Azt bezzeg nem említi, hogy…

A gyerekek tendenciaszerűen nem járatják le és nem is mószerolják, hanem védik a szüleiket. Ha egy gyerek erőszakról, rossz érzésről számol be, ott mindig van valami zűr, komolyan kell venni. A hatalmi helyzetben levő felnőtt persze visszavág, mert menti a bőrét: védekezik, vádol, hiteltelenít. Ez így logikus, ezt is kalkuláld bele. A gyerekek meglepően lojálisak: nagyon sok mindent, ami hatalmaskodás, visszaélés, rejtett bántás, normálisnak tartanak, megszoknak, tehát nem igaz, hogy minden apróság miatt panaszkodnak. Jó, ha szem előtt tartod: amikor abszolútumokról van szó, például erőszakról, akkor nincs másik oldal. Nincs olyan, hogy “de ő meg” és “kettőn áll a vásár”. Azért nincs, mert aza abszolútumnak ez a természete. És mert mindenképpen a felnőttnél van a felelősség, és nála van a hatalom is.

Vásár egyáltalán nincs:

Gyerekkel üzletelni

Vagyis, zsarolni. Feltételeket szabni, kihasználni, hogy erősen vágyik dolgokra, nagyon rossz tud lenni neki érzelmileg valaminek a hiánya, és tehetetlen, manipulálható. Valaminek a kitűzésével, illetve megvonásával, ígérettel és fenyegetéssel venni rá, hogy olyasmit csináljon, amit amúgy nem akar. Ötösért iPhone-t meg bulizni elengedést ígérni, például. Ha cirkuszolsz, nem jön a Mikulás. Ha nem eszed meg a főzeléket, nincs desszert. Édesség, kütyünyomkodás és rajzfilm se legyen cserealap olyasmiért, ami egyébként a gyerek érdeke volna, mert hamisságra és külső kontrollra nevel.

Nagyon gáz, echte bántalmazás olyasmit tenni meg díjnak, árnak, ami elemien jár, mert szükséglet, például vacsora vagy alvás (“addig nem fekszel le…”). Kulturálisan a karácsonyi ajándék is ilyen. (Túl nagyot ígérsz, tervezel, lengetsz be, hogy aztán azt mondd: nem érdemlitek meg?…)

Az édesség nem szükséglet, viszont ha nem akarsz eltorzuló értékrendű-testű gyereket, ne tedd jutalommá se.

Ne szegd meg korábbi ígéreteidet, amihez eredetileg nem kötöttél feltételt, hogy “akkor mégse, mert rosszak vagytok”. Olyan persze van, hogy nekem így semmi kedvem nyaralni veletek, attól tartok, nekem ez szívás lesz, találjunk ki értelmes szabályt, ti miben járultok hozzá…?

Vigyázz a szavaidra.

Van, amit meg kell csinálni, kész – ezt addig mondjuk, amíg meg nem lesz, ha nem lesz meg így sem, elengedjük. Mindenekelőtt KÉRÜNK és PÉLDÁT MUTATUNK. Viccesek vagyunk. Ha nem dobja ki a Lőrinc a negró/kinderbuenó/rágópapírt, belehelyezzük a papucsába, sokkal jobb helye van ott, mint a mosandó nadrág zsebében. Ha amonnan a talajra hullatja, szóvá tesszük a dolgot, esetleg újra a papucsába helyezzük, de volt már precedens rá, hogy tejberizsét dekoráltuk vele. Az egészen minél kevesebbet sóhajtozunk, derűvel állunk hozzá. Nem ilyen emberek alapították az Iszlám Államot, mint ő, azt hiszem.

Bízunk abban, hogy van módja annak, hogy ami igazán a gyerek érdeke, az elsodorja, jó szokásává válik. Fontos még a serkentő környezet: vegye körül mindaz, ami ahhoz kell, hogy olyan élete legyen, amiben jó lesz neki. De ha elhalmozod kütyüvel, műanyaggal, és te is a kütyün lógsz, ne csodálkozz, hogy nem az 1938-as, illusztrált Benedek Elekért nyúl. Te mikor olvastál utoljára szépirodalmat? Olyan nincs, hogy te nem olvasol, pornót nézel, nem érted a százalékszámítást és fogalmad sincs, ki volt Cillei Ulrik, de közben hajcsárkodsz, hogy a gyerek tanuljon, mert az a jövő. Ha intellektuális vagy, és vonzóvá teszed a kultúrát, meg az iskola se öli ki belőle nagyon, okos és nyitott gyereked lesz.

Ami még van, és nem üzlet: sorrend, tehát hogy előbb elpakolunk a szőnyegről (ti, gyerekek, hogy egész pontos legyek), utána ülünk le kártyázni. Előbb fogat mosunk, utána nézzük meg a filmet. Ez nem feltétel: mindenképp fogat mosunk, mindenképp nézünk filmet, csak miheztartás végett.

A kérés is rendben van: kérem, mert ez fontos nekem (ne kiabáljatok, ne legyen sáros a szőnyeg, mert engem zavar, és az én igényem is számít), vagy: ez általában fontos, tartsuk be. Egyértelműnek lehet és kell is lenni, nem kell sokat érvelni. A helyén levő gyerek együttműködő. Ha nem az, akkor nincs a helyén, vagy életkorától, személyiségétől idegen, amit tőle kérsz. Esetleg a társadalom nom rá hülyeségeket. Dávid zárójel hét például nem köszön. Nekem nem igényem, neki sem, viszont a társadalomé. Magyarázkodom a társadalomnak, de nem nyúzom vele.

Olyan is van, hogy most mindenki fáradt, én egy kicsit eltekintek a fegyelemtől, de légyszi, ti is legyetek türelmesek még egy kicsit. Ez se zsarolás.

Na, tovább:

“Sokat hibáztam, sajnos.”

Ezt mondják néha bántalmazók. Nem csak ők, és nem okvetlen gáz. Érdekes, mert bűnbánatként hangzik, de leginkább hatalmuk fogytán ejtenek ki ilyet a szájukon, amikor eléri őket a viselkedésük következménye: a gyerekeik nem nyitják rájuk az ajtót, és nem osztják meg velük a világukat többé. A bántalmazók gyerekei felnőnek, ők pedig magányosak, meg hát elvették a játékukat. A bántalmazó, amíg űzheti a játékot, nem vesz vissza.

Aki emberileg botlik, az elismeri, és igyekszik nem úgy. Aki bántalmazó, az viszont az ilyet hajlamos tudatos viselkedésként előadni és felszépíteni. Miszerint ő

Kemény. Követel. Szinonimák: következetes, poroszos, konzervatív, szigorú, keményen fogja, elvei vannak, embert farag. Ezek erőalapú, kényelmes pozíciók, amelyek rengeteg értelmetlen bánatot okoznak, és a mögöttük rejlő, ijesztő magatartás biztonságosan űzhető, mert társadalmi helyeslésre talál a “liberális”, “kaotikus” neveléssel szemben. Nem, az “erős kézzel” szemben nem a gyenge kéz vagy a káosz van, hanem az a fajta rend és egyértelműség, amelyet a nevelő személyiségének ereje, stabilitása közvetít. Ennek hiányában válnak olyan gyakran bántalmazóvá a túlterhelt, alváshiányos, beszorított anyák.

“Nehéz helyzetben vagyok. Nehéz életem volt.”

Mentség, igen. De az abszolútum akkor is abszolútum, és az így hangzik: ne árts.

“Már olyan régen volt, minek bolygatni” és: “öreg ember vagyok már”.

Erről külön írtam, Kiss László, Eichmann és Biszku Béla önmentegető, szánalmas trükkjéről. Erős, aktív korában számos lehetősége volt, hogy elnémítsa az áldozatait, és becsapja a környezetét. Most viszont már öreg, szegény. Bocsánatot nem kér, ha mégis, csak a büntetési tétel enyhítése érdekében.

A tesztoszteron is érdekes magyarázat, miszerint a mennyisége csökken, és ezért az idősebb férfiak kevésbé agresszívak. De az emberi viselkedés annyira komplex és olyan erősen kondicionált, hogy nem hiszem, hogy az erőszak (amely nem ugyanazt jelenti, mint az agresszió) elsősorban a tesztoszteronmennyiségből ered.

“Akkoriban mindenki így csinálta.” “Senki nem tökéletes.”

Ésmindenkinek szar volt. És te sem gondolkodtál, és láttad, hogy szar nekik, jelezték is, és emlékeztél a saját gyerekkorodra is, hogy neked mennyire szar volt, de csak csináltad tovább. A te felelősséged az is, ha embertelen gyakorlatokkal szemben nem voltál kritikus! Ne relativizálj. Másik fajtája:

“Másoknál sokkal durvább, ami zajlik.”

Igen, keverhetnél kénsavat is a kakaóba. De nem tetted!…

Illetve eufemizmussal: vita, konfliktus, mindenhol előfordul. Dackorszak. Kamaszkor. Az, hogy kamaszkorra mindenhol becsődölnek a szülők, hogy ekkorra már letagadhatatlanná válik az alkalmatlanságuk, és nem lehet átverni már a kölköket, nem jelenti azt, hogy a kamaszkor mint speciális állapot okozza a feszkókat.

Rákenik a feszkót arra, aki szóvá teszi, nevén nevezi, a mai szabados világra: “Mindenki erről papol, már meglegyinteni sem szabad a gyereket.”

Nem, tényleg nem. Se kényelmesen, olcsó énerőősítő módon rányomni azt, amit életidegen módon kitaláltál. Ha nem látod, a világ hányféle módon tompítja, fedezi az erőszakot, akkor nem figyeltél eléggé.

“Nem kéne átesni a ló túloldalára…”

Túl nagy a lónak ez az oldala, és csúszós is… Tényleg ne essünk át. De legyen szeretet, és ne legyen erősködés.

Rákenik a feszkót az áldozatra: “ő sem volt egy angyal”, “nehéz természetű gyerek volt”. “Kiprovokálta.” “Vele csak ez működött.” “Már kétévesen is dacolt: nem akarom, nem szeretem, nem csinálom.” Pedig apám olyan kedves, vonzó ember volt, olyan varázslatos személyisége volt*, de a tesómba az ördög bújt… kiverte belőle. Nem heverte ki.

* nem, és lusta is volt, erőből nyomta, és képtelen az önkritikára, ez volt a gond

 

józsef attila nem is olyan gyengéd erőszakja

Jó hírem, hogy a mai poszt nem lesz se hosszú, se érvelős, se rágódós!

József Attila simán elmehetne egy puafórumra. Bővebben…

a gyengéd erőszak 3.

a gyengéd erőszak 1.

a gyengéd erőszak 2.

ez ritka: csajozási tippek a blogon!

Hát azt ismered-e, amikor tudod, hogy nem kéne, de csak járkálsz valaki után? Ez a valaki lehet a vágytárgyad, és lehet a partnered, aki szakított veled, vagy szünetet kért.

Sajnos, amit te állhatatos, gyengéd szerelemnek vélsz, az a számára határsértés, molesztálás, kontroll. De ezt már tudod, ha olvastad az előző bejegyzéseket.

Azért vagy oly állhatatos, mert nem felel a szándékaidra, és ezt nem fogadod el. Makacs vagy. Addig tolod, amíg hátha.

De sose. Egyre rosszabb lesz. Nem viszonozza, és meg is fog vetni. Lesz egy pillanat, amikor a szíved meghasad, és nem érted, mert olyan kedves voltál vele, ő meg elküld a bánatba.

Ezért szállj ki.

A közeledés nem baj. Bővebben…

a gyengéd erőszak 1.

Ismered azt, amikor valaki olyan nagyon kedves veled, annyira segítőkész, hogy… a legszívesebben felrúgnád?

Hónapokig kedves, és hónapokig nem mered megmondani, hogy ne csüngjön már rajtad ilyen hűségesen, ne alázza tovább magát.

Rákészülsz, hogy most aztán beszélsz vele, mert a hallgatásból nem ért. Ő aktív, te hallgatsz, kerülöd – reméled, ez elég. De neki nagyon kell ez az egyszemélyes játék. A dilemma: hitben hagyni inkorrekt, de bántani nem akarod, és ha szembesíted, kiszámíthatatlan lesz a reakciója.

És te is belementél, már benne vagy nyakig, hibásnak érzed magad.

Vársz, hátha elmúlik. De a daganat sem.

Egyre durvább. Mint aki kéri a jussát végre. Szép szavak, ártatlan gesztusok, a kedvedben jár, szépeket mond. Mi van abban? Örülnöd kéne. Félsz tőle. Bűntudatot kelt.

A félelmed jogos: az ilyen ember bántalmazó. Bővebben…