hogyan lettem nemzetközi botrány

Szombaton, amint baráti családdal sétálunk a Harangvölgyben, mely kétségkívül legszebb lokációja szűkebb pátriárkámnak*, tündérleányom felnyűgösködik, hogy ő fáradt gyalogolni, majd ugyanazzal a lendülettel lefekszik a lejtő merőlegeseként, és nyúlt testtel lehengeredik a mélybe.

Életem, csak vigyázz a hóvirágra, hát még a leánykökörcsinre! Azokat, már elnyílóban, akartuk még lefotózni. A leánykökörcsin extrém védett, eszmei értéke százezer, nagyon ritka, és itt olyan a mikroklíma és a talaj, hogy kósza, szakadár virágból polgárjogi mozgalommá nőtt.

Már lejjebb, a kiskorúak azonnal megszállták a kidőlt fatörzseket, mi, anyák meg fotóztuk a növényzetet. Aztán lehevertünk a fűbe, és dőlt ránk a napfény. És persze fel kell emelni az egyik lábat, meg a másikat, napba terpeszteni, megfeszíteni a hasat, és lefele bukfencezni.

A panteizmusban rögzítettem ezt a videót:

Mondják mindig a jógázó csajok, hogy az, ahogyan én nyújtok, edzés közben pihenek, az voltaképp jóga, én meg mindig elámulok, hogy mennyi találkozási pont van a klasszikus torna, a balett, a súlyzós edzés, a saját testsúlyos mozdulatok és a jóga között. Hogy nem zárják ki egymást, mindegyik komoly és rokon fajta testtudatot igényel. Fekve nyomásban például hasonlóan kritikus szerepe van a légzésnek, mint egy komoly jógapózban. A nagy súlyok, amelyeket annyira szeretek, kötötté, merevvé, nehézzé tesznek, és én pont azért gyakorlom az akrobatikát is, hogy ezt ellensúlyozzam.

Egyébként netes jógázó vagyok csak, ha valami. Nem kedvelem a jóga körítését, a kötöttségeket és a tekintélyt, csak spontánul csinálom a sáskát, gyíkot, kobrát.

Kedves sporttársam és olvasóm, Judit a múltkor említette, hogy megjelent a fotója a Yoga life-on. Délután elküldtem az oldalnak a videómat.

És közzétették.

Ez egy nemzetközi, 88 ezres oldal. Nekem ilyen közeg nem nézte még a tartalmaimat (nem is ide terveztem a debütálást).

És akkor elkezdett rám dőlni a szar.

Az amerikai jóganő a szigorú matracán, fehér falú emeleti lakásában, gondos tanfolyamok után, cicanadrágban, azzal a tipikusan nyugati racionalizmussal és stresszel kielemezte, hogy nem szabályos a mozdulat, ott túllépek, a térd nem kerülhet a sarok elé (tudjuk), és ez sérülésveszélyes, vigyázzak.

Először félreértésnek tűnt, mert ez egy hangulatvideó, amatőr motiváció, nem oktatóanyag. Amellett én, ugye, nem kértem tanácsot, nem gondoltam, hogy szőrözni kezdenek. Ez egy örömgyilkos attitűd.

Ez a nő, Clara egészen hosszan nyomta, kommentek egész sorában, eleinte aggódva, aztán egyre durvább szavakkal, de annyira, hogy utánam jött a csakazolvassára is, és tömör felkiáltások formájában áradt belőle a zen.

NOT YOGA!

Cheap stripper movements!

A newbie gymnast, at the best!

This is a slop!

Mutatnám, de közben kimoderálták (avagy törölte, ez nem valószínű, mert az én oldalamon még ott feszül a jobban tudás).

Beginner gymnast class!… És hogy mi minden befér az alá, hogy “meg ne sérülj, én csak a te érdekedben”. Írtam neki, hogy nyugi, tavasz van, ez nem oktatóvideó. Aztán kikerestem szótárból a slop főnevet, és onnantól már tudtam, mire megy ki a játék. Ugyanarra, amiért rám szoktak szállni a “bírálók”.

Kialakult egy idilli képem az amerikai kommentkultúráról, hogy ők azért bizonyos elveket már reflexesen betartanak. Az olyan oldalakon, ahol nem Orbán, olimpia, metrófelújítás stb. a téma, hanem az életmód, egészség, nemigen találkoztam mocsokkal, szándékos bántással, még a kövérségről vagy a vegánságról szóló, igen éles vitákban sem. Ez a nő viszont engem direkt meg akart szégyeníteni.

Yoga life igyekezett békét teremteni:

Írtak nekem, és ez annyira kedves tőlük:

Később kommentben:

Aztán Clara tiltásával. Az utolsó kommentjeit már nem láttam.

Kissé indignálódottan a kezdő tornász vádjától, belinkeltem az itteni edzésfotó-tárat, mire is megugrott az amerikai és ausztrál kattintások száma. Persze nem várhattam, hogy Clara erre majd visszavesz, és elismeri a képességeimet, mert a valóság tényei nemigen zavarják őt az ítéletalkotásban.

De mást sem. A jellembajnok Lelkes Villő sorra lájkolta a fikázó kommenteket, ott és a csakazolvassán is. Nárcizmussal is ő vádolt álnéven (Edith Wilton): miért nézek ki a kamerába (az egyébként négy méterrel távolabbi, 11 inches macbookomra…)?

Egyébként is lájkolták néhányan Clarát, volt egyetértés a bírálókkal, és ez nem zavar, mert ők nem szálltak rám. Volt viszont egy nagyon éles-gúnyos-szőke jógakirálynő, Caitlyn, akinek fájt nézni. Érdekesek az emberek.

Arra jutottam, hogy a spontán videóm még spontánabb beküldése talán hiba volt. Eddig kilencezer-nyolcszázan nézték meg. Egy tematikus oldalon, ahol láthattak már hibát, kezdőt, női testet, mi váltott ki vajon ekkora vihart? Most puffoghatnék itt, hogy nekimennek annak, aki legalább csinál valamit, olyanok, akiket nekem eszembe se jutna kritizálni, hogy még egy jógaoldal is lehet alterofób és pöcegödör (és ez mind igaz is), de nem érzem magam áldozatnak a hökkenetes agresszió ellenére sem, és nem vették el a kedvemet se a “jógától”, se a megmutatástól.

Másrészt inkább nem erről írnék, mert, tudjátok, nekem

újságíróagyam

van. Ami azt jelenti, hogy a személyes érdekű érdeklődésnél erősebb bennem, hogy meg akarom érteni az okokat, és nem érem be a kézenfekvő magyarázatokkal.

A következőkre jutottam:

  1. Erre az oldalra ritkán szoktak a júzerek videót küldeni, általában stockból vagy jógás helyekről, profi modellektől származik a tartalom. Az én felvételem belefért az egyébként igen elfogadó, plurális adminoknak, de azért jelezték, hogy ezt én küldtem be. A látogatók egy csoportjának viszont nem fért bele, számukra ez sérti a szakszerű jógát.
  2. Az ottaniak nem tudnak magyarul és nem ismernek engem. Én a csakazolvassáról írtam és onnan linkeltem át, tehát az sem látszott (ez amúgy nem szándékos), hogy Gerle Éva vagyok. A videó maga akasztotta ki őket.
  3. A többség hallgat, nem tudjuk, mit gondol. Vannak, akik nem éleskedve, mohó szereplésvággyal fejezik ki, mint Clara vagy az álneves Villő, hogy nem tartják odaillőnek a videót. Viszont aki nekem jön, az ugyanúgy csinálja, mint a trolljaim, ugyanúgy keresi a támadás lehetőségét, belemagyaráz rejtett szándékokat, és attól lehet ez az indulat, hogy én nem vagyok szabálykövető (mert szerintem a leckefelmondós fajta viselkedés nem innovatív, nem izgalmas). Különbözik? Öljük meg!
  4. Mintha mindenki azzal szembesült volna, hogy ő mire nem képes. Volt egy érdekes vád: This is a gymnast, not an average person – tehát nem ér, úgy könnyű! Köszönöm. Amatőr vagyok.
  5. A három savazóban nem volt empátia, nem törődtek a másik érzéseivel, az amerikaias pozitív attitűd követelményével sem. Kitetted magad a kritikus tekinteteknek, ezt kaptad – kommentálta az ismerős. Mindig visszakérdezek: miért is kritikus a tekintet? Kiről szól ez? A net teszi őket ilyenné?
  6. Én tudom, hogy van benne hiba, ezt már ott is beszéltük az anyatárssal, aki jógázik, és nem bánt a korrekció. Azt sem gondolom, hogy tessék mindenkinek ámulni, mert rég nem ebből származik az önbecsülésem. Csak annyit gondolok, hogy igenis van testtudatom, meg hogy spontán mozdulatsorként ez ötletes volt, ráadásul érdekes helyszínen, és aki nem határozta el eleve, hogy gyűlöl, annak kedvet csinál. De mi ez a vehemencia…?!
  7. Tudok ennél cifrábbakat is, síkon is (az se igazi jóga, de testtudat és legalábbis akro). Nem arról volt szó, hogy ez mekkora teljesítmény, nem a best ofot mutogatom, és suerintem pont ettől hiteles. Egyébként sem az a nehéz, ami látványos, ez nagyon csalóka. Mindenesetre ez a videó a hibái ellenére örömben fogant, ez a lényeg.
  8. Miért lejtő? Humortalanság: nem érti a trouvaille-t. Biztos valami ravaszság! Ez nagyon érdekes: csalást, látszatkeltést gyanít Clara, pont mint a zaklatóim (kockáshas-hamisítás). Kiről vall ez? Azért lejtő, mert ott lejt a terep, és én pont ott voltam. Ez fizika: menj le hídba magasabb pontról, majd rájössz. Rakd le az ekepózban a lábad hátul, lejjebb a fejednél, hajrá! Csak kézen átfordulni volt könnyebb lefelé (az utolsó elem).
  9. Ó, ti hipokriták! Volnék kövér, vagy hatvannyolc éves, csinálnék egy kis kobrát, szarrá lájkolnátok. Ha arra valaki beszólna, mindenki leugatná. De az egészségest, a “szerencsést”, aki sors- és sporttárs, de példa is, azt lehet ütni. Úgy látszik, egy-egy norma kényszerű betartása nem szünteti meg a rosszindulatot.
  10. Születtek olyan reakciók is, amelyek már nem a videóra reagáltak, hanem az érthetetlen ellenségessére. Ellenükben vigasztaltak kedvesen: ez igenis jó, nekem tetszik, nehogy elvegye a kedved! Hogy a tegnapi poszthoz is kapcsolódjak: nekem senki és semmi nem veszi el a kedvemet, ha én tudom, hogy amit csinálok, jó. A megmutatás csak egy kis része ennek, Csináláson én az edzést (vagy az írást, szervezést, Flexbe járást) értem. De a megmutatástól sem veszik el a kedvemet. Sokat támadott bloggerként azt tanultam meg, hogy ne a vigasztalásból, drukkercsapatból, áldozatiságból eredjen az önbecsülésem, sőt, ne is az erdeti produktumra adott, amúgy is könnyen manipulálható és ezer elfogultságtól, vakfolttól befolyásolt reakciókból, hanem magából a tevékenységből. Ez tesz felnőtté.
  11. Amerikaias vonás, innen nem érthetó kulturális sajátosság a biztonság iránti igény. Voltak híres esetek, amikor figyelmeztetés nélkül tettek ki látványos mozdulatokat, a pompás testtudatú júzer megpróbálta, lesérült, és beperelte a tartalom közzétevőjét. Mindenki NAGYON vigyázzon! Természetesen ne próbálja ki senki otthon, a nappalijában lévő domboldalon :), de ez vajon kinek nem világos? Nem engem kell óvni, hanem a vakmerőeket. Én nem sérülök, extrém súlyokkal és akrobatikában sem, ezért jó masszívnak lenni. Nem a túlsúlyra gondolok, hanem a csuklóméretre, az ízületek erősségére, az izomra, ami átveszi a terhelést – nekem már nem fáj gugoláskor, kitöréskor a térdem, derekam. Azt kell óvni, aki nem ismeri a teste határait, aki a lassú, kitartó gyakorlás helyett erőszakol olyan mozdulatot, amire nem képes, csak mert megkívánta. A melót senki nem spórolhatja meg, és akinek rosszabbak az adottságai, annak extra meló kell. A sáskámban másfél év van, mire ambicionálni kezdtem, hogy tisztán a mellkasomon támaszkodjak, és onnan hátraengedjem a lábam. A sérüléspara egy gyenge testtudatú, nyavalygó, életellenes módon kiszámíthatóságra törekvő társadalom sajátja, ahol minden kiütésre külön gél van (Lobster). Olyan teljesítmény nincs, amihez az ember nem vállal kockázatot, olyan nincs, amit bárki kipróbálhat és biztosan nem lesz baja tőle. Az ügyesség értelemszerűen nem az ügyetleneké, a sportteljesítmény nem demokratikus. Igen, a virtuóz mozdulat veszélyes, és pont az a teljesítmény, hogy mégis megcsinálod, és ép mradsz. Sunyi lerontás volt engem figyelmeztetni a balesetveszélyre.
  12. A másik amerikai jelenség: a tiszta jóga elit koncepciója. Sértődés van: ennél az “igazi” jóga ennél nehezebb ám! Olyanok gondolják ezt, akik semmi ilyet nem tudnak, amit én. Az indulat annak szólt, hogy miért engem jelentetnek meg, ők jobban jógáznak, ez meg egy szar. Az ászana legyen tankönyvi és biztonságos. EZT nem szeretem a jógában, ezt a vérkomolykodást, felkentséget. A pontosságtól és tudástól nehezen elválasztható sima szabálykövetést. Minden újító és minden autodidakta szabályokat hág át. Tudom, a jóga ősi, meg hagyomány, meg tekintélyelvű is eléggé, hagyjatok ezzel. Én a mozdulatot szeretem.
  13. Végül és főleg: a meztelenség (nagy bőrfelület) amerikaias tabuja és átmoralizálása. Akinek láthatóak az idomai, az szexuális, proli és gonosz. A nem szokványos testtől való idegenkedés. Valaki “végre normálisnak” nevezte a testem (“végre egy normális női test”). Úgy értette, hogy nem a vékony, kecses izmú, idilli jógás alkat, de valósíznűleg túlsúlyosként mondta, így ezt sem írom fel a szívmelengető mondatok közé.

És én… én örülök, hogy kitették. Nem haragszom senkire. Egyszerűen komikusnak tartom azokat, akiknek ez az egész attól érdekes, hogy “höhö, már megint szerepel, jól megkapta”. A nárcizmusvádad pedig a te irigységed, lenyomó késztetésed projekciója. Nekem ez tanulságos volt, és talán meghozta a kedvét a videó többeknek a kinti, spontán mozgáshoz.

* mindent megteszek, hogy az automatikus fordító ne tudjon mit kezdeni a blogommal

 

 

36 thoughts on “hogyan lettem nemzetközi botrány

  1. Örülök, hogy ezt a történetet posztba foglaltad, nyomon követtem az egészet és hol rettentő szomorú, hol meg tehetetlenül dühös voltam, aztán nyomtam inkább egy daimoku mert nem engedem, hogy egy beteg ember reakciója szétfűrészelje az idegrendszeremet. Megnyugodva láttam, mert még mindig rá-rá tekintek a videódra és a kommentekre, hogy ClaraWilkert törölték az abuzív megjegyzéseivel, az én asanam alóli igen motivációromboló hozzászólásai is eltűntek, hálajóégnek.
    Még mindig most is azt mondom, hogy igen amit csinálsz és ezt a videóban remekül lehetett látni, abban bizony jógaelemek vannak.
    De megnéztem a LifeTilt Core videóját a 6 elemből 5 jóga. A plank is, igen bizony!

  2. Lehet, hogy én egy rózsaszín füstölőszagú szatyorban élek. Jógázom én is már rég, változatos helyeken, emberekkel és oktatóknál, de ilyenféle rosszindulattal sosem találkoztam. Az jutott eszembe, hogy vajon Clara élőben is így megmondta volna egy gyakorlótársnak a vélt/valós hibáit? Így kritizálja “tankönyvitől” eltérő ászanáját a szomszéd szőnyegen álló, ki tudja, milyen hátterű embernek is? Ha igen, az baj, ha meg csak fejben mondja a magáét, az még rosszabb, mert a saját gyakorlását nullázza vele, minden szempontból…

  3. Azért nem mondhatnám, hogy elsőre ne riadnék meg a gyűlölettől, főleg ha ilyen becsomagolt “én neked akarok jót”, minden rutinom ellenére. Hogy akkor én bántottam valakit, rossz vagyok, jaj, bocsánat. Homlokomon a jel: úgy nőttem fel, hogy rám tolták mások bűneit, asszisztálnom kellett ahhoz, hogy az övék ne derüljenek ki, és mindenért én szorongtam. Szerintem ezt érzik a gyűlölködők. Szóval nem könnyű sztori.

  4. Innen értesültem az esetről. Jó nagy gyökérség, annyi szent.

    Nekem nagyon nagy kedvet adsz ezekkel a képekkel ahhoz, hogy kint a kertben mozogjak. 🙂

  5. Emlékeztek, amikor Lorax álaggódva vizionálta, hogy én majd lesérülök? Ma már tudom egyrészt azt, hogy ő full pszichopataként szállt rá a nála sikeresebbekre a Bezzeganyán, és a Nagy Ágnes néven írt, gyűlölködő kommentjeiből, e-mailjeiből az is kiderül, hogy ő ezt kívánta nekem, és igazából ő sérült le, sokkal mérsékeltebb terheléstől.
    “Hadd kérdezzek én is: attól nem félsz, hogy a kemény, atlétáknak szánt rezsimtől lesérülsz és akkor mi lesz, hogyan állsz helyt? Ez többször megfordult a fejemben.”
    “Nem félek én semmitől, csak csinálom.”
    “Erőss Zsolttól is megkérdezték minden mászása előtt, ez nem belebeszélésről szóló kérdés.”
    és:
    “múltkor majdnem elsírtam magam, mikor fel tudtam jönni Low Plank-ből High Plank-be. Többször megcsináltam, mert nem hittem el.”
    ezt esetleg próbáljátok ki, szóval ő próbált itt nagy fitneszmotivátorként fellépni…
    https://csakazolvassa.hu/2015/10/23/elfogadni-a-koverseget/#comment-154525
    Na, ez úgy jön ide, mármint a posztban említett amerikaias sérülésparán kívül (Lorax is ott unatkozik ennyire), hogy én eddig nem néztem utána a nőnek, de ugyanaz a sztori: Clara az, aki lesérült, éppenséggel a gymben, és projektál.

  6. Az aszana nem a klasszikus joga. Az aszana a meditacios ulesre es gyakorlatra keszit fel.
    Mostanaban fitness joga, ami legtobbet megy.
    A szepen aszanazok fejeben lehet zavar, mint latjuk 😊
    Az aszanak szabalyossaga es vegrehajtasa korul vita van jogaiskolak kozott. A nyugati ulomunkas teste nem tudja azt, mint az indiaiake, akik allitolag alapbol is hajlekonyabbak.
    Ezt csak azert irom, hogy kicsit tisztitsam a kepet a joga korul. Szamomra megengedobb, mint barmilyen sport, de az teny, hogy ezt sok eves gyakorlattal mondom 😊

    • A jóga freestyle. Számomra. Én vagyok a testemben én érzem, hogy mi a jó nekem mit bírok. Az aszanak nem kőbe vésett gyakorlatok, ha nem úgy lélegzel közben hanem visszafele akkor más a hatása. Mindenkinek magának kell kitapasztalnia mi a legjobb elméjének és testének. Az 5 tibeti vagy napüdvözlet aszanai közé is lehet más elemeket iktatni. Van aki az acro vagy shibarijógában találja meg önmagát.
      Ha én a varjút nem terpesztett tenyérrel tartom meg, mert az izomzatomnak, egyensúlyomnak egy más kéztartás kedvezőbb, akkor nagyon nincs szükségem egy csaholó okostojásra aki szétbarmolja a kommentjeivel az örömömet. Mert ő onnan a monitora mögül nem látja, hogy egy számára tankönyvileg nem tökéletesen kivitelezett varjúpóz után szavaszanaban olyan kikapcsolt állapotba kerülök, hogy gyakorlatilag elalszom. Azt hiszem ez a lényege a jógának, úgy csináld, ahogy a testi adottságaid engedik, úgy hogy érezd az örömöt, az ellazulást, a testedet. Nem verseny, nem színpad, nem bizonyítás, önmagadért csinálod és nem instagramos ujjongó lájkokért.

  7. Itt láttam nálad először az edzésnaplóban, hogy mérlegállásban két kettlebellel csinálsz sorozatokat. Nah mondom, ez tök f@asza, én is kipróbálom. Egy kettlebellem van és hűűűűű, mire megtalálom az egyensúlyt, és akkor érzem az összes izmomat és még csináljak 10-et egy kézzel kettlebellel, 8 kg-sal, ami a tiédhez képest sokkal könnyebb. Viszont bevettem minden edzésembe, állandó feladatnak, abban a reményben, hogy egyszer majd tökéletes lesz. Ezt a jógás videót is megnéztem és ez is tetszett, igaz még nem próbáltam megcsinálni, de majd fogom. Most egyébként máshol is gyakorlatokra vadászok, mert unom a repertoáromat és ugye az unalom megöli az edzési kedvet… 🙂 Plusz a videó felhozta egy régi emlékemet, amikor az unokatesómmal próbálgattuk, ki a hajlékonyabb, és hason fekve meg tudtuk érinteni az orrunkat a lábujjunkkal… És elhatároztuk, hogy mi aztán extra hajlékonyak lévén híres tornászok leszünk. Nem lettünk, de az akkori lelkesedés és kísérletezési kedvem visszajött. Úgyhogy köszönöm. 🙂

  8. Szerintem a legextrémebb lehetetlenségre az anyámf..sza az adekvát reakció, ezzel azt hiszem kimaxoltam a szókapcsolatban rejlő lehetőségeket.
    Miért nem azt írtad fönn, hogy ‘az igazi’? 😀 😀

  9. Ez a Clara Wilker tipikus példája annak a trollnak, aki véleményvezér akar lenni.És igencsak irigyli tőled a azt a flow-élményt, ami a videódból sugárzik. A pszichológiában örömgyilkosnak (joy-killer) nevezik őket joggal. És a tankönyvek sem tévedhetetlenek.

  10. Tudod, nekem fura, hogy ennyire kiakadsz a kritikán. Beküldöd egy tematikus blogba a szabadon kísérletező videódat és kritizálják. 🙂 Az igazság az, hogy azok akik jógával foglalkoznak x éve, azok valószínűleg az életüket tették rá, de ha nem is, akkor is szakértői a témának. Ha úgy látják, hogy szépnek szép, jónak jó, hogy ilyesmit csinálsz, de nem jóga, akkor miért ne mondhatnák ezt meg neked? (Persze kulturált stílusban.) Miért kell felhorgadni, védeni magad tőlük és védeni az örömödet? Jogod van csinálni? Hát persze. Jogod van örömet találni benne? Igen. No de nem várhatod el tőlük, hogy egy tematikus oldalon lelkendezzenek veled. Ez olyan, mintha egy zeneértő oldalra raknád fel az amúgy pocsék, de neked örömet adó hangszeres előadásodat. Nem fognak veled örülni, hanem azt fogják mondani, hogy ennek nincs itt helye, vagy OK, csináld szépen otthon, örülj neki, de ez nem az, ami szerintük zene. Nem gondolnám, hogy ki kell kérned magadnak, szerintem hasznos kicsit hátrébb lépni és ennyi. 🙂

    • Ez a lenyomó hang, beszarok rajtad. Hát nem látod, mi történt? A posztot sem érted? Nem is olvastad? Az ottani kommenteket sem?
      A rámszálláson, az álneves, ürügykereső gyűlölködésről gondolom ezt, amit fent olvashatsz (Lelkes Villő több álnéven), meg Claráról. A videóm nem pocsék, nem csak nekem ad örömet, viszont hogy ezt így ideírod, a te indíttatásodról árulkodik.
      Milyen könnyen felmentitek ti a bullyingot, mondván: kritika… Lófaszt nem tudtok eközben.
      A tények tények: Clara egy kitiltott troll, Lelkes Villőnek-Radnay Beatrixnak-Melter Líviának-Edith Wiltonnak meg nem a jóga a problémája… Lelkes Villő az itteni legnagyobb utánamloholó volt, fegyverhordozó, elsődleges utánzó.
      Ettől függetlenül, aki nem látja, hogy mind az esetleges terepen előadott mozdulatokban, mind a formámban mennyi meló van, annak nincs szeme mozdulatra, emberi testre, és az nekem ne magyarázzon.
      Mégsem kértem ki magamnak… és hát mégsem engem szedtek le, tiltottak ki.
      Károgók. Én nem úgy reagálok, ahogy te elképzeled, hogy reagálok, csak mert te úgy reagálnál.

      Az oldal filozófiájába én illek, és ezt előtte is tudtam, mert követem őket, nem pedig a Clara típusú dühödt bullying. Nem jógában vagyok profi, de hogy mi hova való, azt szoktam érezni. A Yoga Life az amatőröké, akik csodálják a profikat, de van hely a peer tartalmaknak is. Szíved joga, hogy neked ne tessék az enyém, hogy ide is utánam gyere kioktatni és élvezkedni, és persze meg se kérdezzük tőled, hogy be ne égjél, hogy te mit tudsz, milyen a formád.
      Nem arról van szó, ez jóga-e. Nem arról van szó, milyen szint. A netes gyűlölködésről van szó.
      Ez egy amatőr, de motiváló videó, egyáltalán nem csak az én örömömről szól. Tök érdekes, hogy a facebookról, ahol aztán tényleg minden van, is eltüntetnéd.
      Az durva, hogy még így is nagyobb a testtudatom, hogy nem is jógázom, mint a sok kritikusnak… vajon nekik sima terepen eszükbe jutna-e egy flow mozdulatsor, spontánul?
      Ezt a posztot ide írtam, a saját blogomra, a saját olvasóim körében, magyarul. Nem a sértettségemről szól, mivel nem sértett vagyok, hanem elemző, tanulságlevonó. A fő tanulságom pedig nem a saját sportolásom ebből az ügyből, hanem az, hogy ti NEM BÍRJÁTOK ELVISELNI, HA valakinek eszébe jut az, ami nektek nem jutott eszetekbe, és ezért kezditek ki.
      Nem, a sportolásom nem magánügy. Nem, a teljesítményem nem hétköznapi. Csak te szeretnéd, ha az enyém is az lenne. Nem, nem otthon csinálom, hanem egy igencsak olvasott blogon. Életek sorát változtatta meg, ahogy írok, élek, edzek, ez az öntudat nyilván nem ár alanyi jogon. De az, hogy erről nem tudsz, nem jogosít fel erre a lenyomásra.

      Isten hozott a csakazolvassán! 🙂 Bár, ha már idetaláltál, te is lelkes érdeklődő vagy.
      https://csakazolvassa.hu/fototar/
      https://csakazolvassa.hu/edzesnaplo/

    • “azok akik jógával foglalkoznak x éve, azok valószínűleg az életüket tették rá, de ha nem is, akkor is szakértői a témának.” …aztán mégis bénábbak azok, akik olyan nagyon “jógáznak” a facebookon. Nagyon patetikus meg kenetteljes, amit írsz, remekül igazolja az ellenem folytatott agressziót, de nincs igazad. A jóga nyitott, mindenféle szinten van, csak ezzel foglalkozni ezrelék tud, rengeteg irányzat van, egymással is vitában, és az ottani 90 ezer lájkoló közül száznál is kevesebb, akinek ez az élete, a tipikus júzer amerikai, dundi és harmincas. De az experteket sem jogosítja fel kéretlen kioktatásra, hogy ők minek tekintik a _saját_ jógázásukat. Nem kell így megsértődni, tőlem védeni a jógát. Nekem esni könnyű persze, de te engem hibáztatsz a gyűlölködésért, amit mások követtek el szabad döntésükből, és teljesen félreértelmezed a videóm és a tevékenységem célját.

  11. Oh, hát én életemben először kommenteltelek. Csak olvastalak időnként. Felőlem azt csinálsz amit akarsz. 😊 További sikeres edzést kívánok!

    • Mindegy, hányadszor kommentelsz, nem álítottam, hogy te vagy az álneves. De lefordítom, amit írtál. Nekem a soraidból a következő egyértelmű:
      A posztot nem értetted, talán nem is olvastad, azt hitted, megsértődtem.
      Azt hiszed, ha valaki “kirakja magát”, akkor ellene bármi jogos, de tévedsz.
      Valami indokolatlan gőggel gondolod, hogy csak mert itt van egy kommentdoboz, engem érdekel a te véleményed.
      A magabiztosságod mögött egy olyan személy van, akinek az írásai, sportolása nem nagyon érdekel senkit, helyette lehet engem firtatni.
      Ti is kitehetnétek, kitalálhatnátok bármit, de nem nektek jutott eszetekbe, ezért nekem estek. Falkában könnyű. Én soha nem lépek fel falkában, mert az állatias.
      Benézted a dolgot, rájöttél, nem vagyok kezdő, csak szeretted volna magad fölém okoskodni.
      Érved nincs, tehát inkább “nem is érdekel”.

      Dehogynem érdekel, de nem én, hanem az ítélet élménye. Nektek, unalomból kommentelgető éleskedő nagyonokos-nagyonformástestűeknek ez marad. De legalább vesszőhiba ne lenne benne…

      Köszönöm az engedélyt, eddig is pont azt csináltam, amit akarok, pont ezért értem el valamivel többet, mint a károgók.

      • Csak a tényszerűség kedvéért. A másik oldal motivációjára szerettem volna rámutatni, az agresszivitást nem helyeseltem. Most épp te vagy az, aki engem mindenféle ismeret és információ nélkül minősítesz, egy kalap alá veszel akármilyen – általad vadul gyűlölt – csoporttal. Ez pontosan az a magatartás, ami ellen oly sokszor felszólalsz. A vesszőhiba meg… jól van. Mea culpa. 🙂 És csakugyan nincsenek érveim, pusztán annyi volt a célom, hogy megmutassam, hogy mi vezérelhet – adott esetben – jógázó embereket. Vagy mondjuk festőket. 🙂 Zenészeket. 🙂 Semmi olyat nem írtam, amit te magad ne ismertél volna el: hogy ugyanis amit csináltál, az nem jóga. Mint írtad, nem is ez volt a célod.
        Szóval béke, velem nem fogsz tudni veszekedni. 🙂

        • Fujj, fujj, menj már innen.
          Nem, nem tényszerű, a nyeretlen kétévesek is átlátják, miért tolod még mindig. Visszavágsz, mert nem figyeltél, nem tudsz illetve beálltál te is szépen a sodródásba, a birkák közé, akik mindenkinek nekiesnek, aki több és bátrabb náluk. Bravó, bravó. De ez olyan özönben jön, hogy ti nekem egy típus vagytok, élősködő rovarokhoz hasonlatosak, egyáltalán nem veszem a fáradságot, hogy egyénként és tartalmilag fontoljam meg a pofázást.
          Ti csak pofáztok.
          Az én ügyemben, az én blogomon. Én meg edzek.
          Úgysem tudod elrontani, ne fáradj.
          Elolvashattad volna a posztot, vagy a kommentdoboz fölötti figyelmeztetést. Tudom én, mindenki inkább írni akar, az a látványos. De ahhoz kéne tudni gondolkodni, írni és némi jóakarat is…

          • “vadul gyűlölt csoport” nem baj, hogy ők estek nekem? és te is?
            kit gyűlölök én vadul???
            ha szeretnéd, hogy téged, igauán és egyénként lássalak, és időt szánjak rád, megfontoljam, amit írsz, akkor kezdd te: ne viselkedj úgy, mint a csőcselék(nek azon csoportja, aki kurvaokosnak képzeli magát, és ő aztán nem ítélkezik és nem kotnyeles, áhh!)

        • “amit csináltál, az nem jóga” És akkor mi van? Viszont life. 🙂 Mi ez a szent jóga koncepció?
          Az oldalnak pl. tetszett.
          Nekem nem kötelességem úgy viselkedni, ahogy birkák gondolják.
          A _lesérült_ Clara pl. azt állította, nincs testtudatom, és ez kezdő szint, ráadásul nekiállt gyakorlatilag lekurvázni. Igaza van neki? Szerinted?
          Mentegeted, maszatolod az erőszakot, ennyi. Nagyon bülbülszavúan, de ez ugyanaz. Egy pillanatra nem mondtad, hogy ebben a sztoriban a bullying gáz, és az a gáz, nem a videóm vagy a személyem. Nincs szimmetria (“másik oldal”): nem két egysúlyú fél van: ők (lelkesvillő, Caitlyn, Melter akárki, Clara, “Radnay Beatrix) erőszakosak voltak, én nem. Ők személyeskedtek, én magamról beszáltem, illetve a kulturális okokat elemeztem. Olvasd már el a posztot amire kommentelsz…
          Köztük (erről te nem tudsz, mondom az adalékot): van, aki egyértelműen bosszúból kommentel vagy protestlájkol, mindenhova jön utánam témától függetlenül, mert nem bírja elviselni, hogy lepattintottam, illetve hogy hiába akart menő lenni úgy, mint én, nem vitte semmire. Illetve pszichopata.
          Ami ellen én szót emeltem, az az erőszak, nekem esés, koncepciózus félremagyarázás, csalással vádolás. Te nem ítéled el ezeket? Ha igen, miért rajtam rugózol?
          Nem igaz, hogy elítéled az erőszakot, hiszen őket véded, és azt állítod, hogy az itt az issue, hogy én nem bírom a kritikát.
          Régi nóta: az erőszak célpontját megtenni oknak. Vannak történelmi párhuzamok is.

  12. Engem rengetegen kóstogattak már ilyen csőcselék módon (kritikátlan, sodródó, erőpárti, empátiátlan, erőszakpárti, pletykás, ítélkező, kárörvendő, irigy), egyszerűen azért, mert én keltettem figyelmet, nem ők, engem lehet firtatni, elemezni, és akkor nem állnak ellen: én vagyok a célpont, nekem esnek. Riasztó, miféle indulatok vannak a ránézésre nyugis közpkorú nőkben. Mindig rámtoltak mindent, mindig rajtam csattan. Megszoktam, nem vagy egyedi, Erika. Le is írtam milliószor erről a véleményem. Nem tetszik, amit csinálok, rendben.
    De hogy mit akarsz akkor tőlem??? Mit kutakodsz, jársz vissza, bámulod a fotókat? A videót is miért nézted meg, ha annyira szar?
    Miért vagyok érdekes?
    Miért kell erőszakosan, álságos tanácsadó hangon okoskodni?
    MERT UNATKOZTOK, azért.
    Én meg csak edzek, amíg ti pofáztok.
    Pofázni, okoskodni nagyon könnyű, bárkin a fogást kersni, belekötni a kinézetébe/mozdulatába/kiállásába.
    De TE hol tartasz eközben?
    Megmondom őszintén, nagy elégtétel ez. Mert tudom, hogy a sok véleményező nem tart sehol.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s