Látom ám, hogy taglalják ezt a mi nemzeti kincsünket, Palvin Barbit, legalább olyan elánnal, mint a múltkor Szoboszlai Dominik öltözékét. (Number one nemzeti kincsünk Szoboszlai Dominik, a második Palvin Barbara.)

Széltében-hosszában, minden szempontból kitárgyalják a szülését és a visszatérését – minek olvasok ilyeneket? Minden kibaszott thread elvesz egy agysejtet, vagy tíz másodperc életidőt Proust olvasásából!

Azonban mindent kényszeresen végigolvasok, és ennek eredményeként gondolkodom, így tudok írni is. A következőket írják:

Első. De jól néz ki Palvin Barbi! példakép mint test és anyuka! Így kéne kinézni, de az átlag anyukáknak legalább a szülés után egy évvel valamennyire. Ez csak önfegyelem kérdése!

Mit mondok erre én? Nem értem, kit miért zavar, hogy melyik anyuka mit csinál. Mi ez a társadalmi kontroll? A férfi rosszallólag előírja a nőnek, sőt: nőknek, mit tegyenek. Olyan nőknek, akiket nemhogy nem kedvel, de nem is ismer (és semmi esélye nem is lenne nála). Kínosan kisemberi lúzerség a szexhiány miatt a neten lődözni idegen nőkre. El nem tudjátok képzelni, milyen nevetséges. Tudod, mit csinálj? Húzz a kondiba te. Mindig vannak jó nők, és ha vonzóbb a külsőd, lehet esélyed. De nem húzol, és semmi közöd másik döntéseihez. Úgyse lesz Barbi-szerű csajod soha. Nem kell dicsérni és magasztalni senkinek a testét, nem várjuk el. Randizni sem kell olyannal, aki nem tetszik. Túl sokat pörögtök a szexen és az egótokon, és bután, taszítóan csináljátok.

Másrészt a nőknek azt mondom: nézz ki úgy, ahogy neked megéri (befektetett meló, hiúság, egészség szempontjából). Te döntsd el, és legyél jól ezzel a döntéssel. De ne lógj vélemények csecsén, ne alkoss elméleteket, ne hibáztass másokat, főleg ne a patriarchátust, ha frusztrál a tükörképed! Én nem ítéllek el, de nem is fogok együttérezni, hogy milyen betegséged, hormonzavarod, alváshiányod van, miért nem tudsz változtatni, vagy sok év lustaság után milyen beteg lettél. Ez a te dolgod. Én mindig magamról írtam: nem kérek és kéretlenül nem is adok tanácsot. Ám ha engem kielemeznek, hogy az edzésem patriarchális, és én nyomasztom a nőket, továbbá ez semmi (hogy lendületből fordultam át kézen melltartó-kisbugyiban a parkban), akkor lesz véleményem a testedről is. Hiszen azért akarsz lehúzni, mert csúf vagy.

Nincs cikibb, mint amikor frusztrált, dundi anyukák sorolják a nehézségeiket, keseregnek a szépségeszményen. Nem kell jól kinézni, de siránkozni tilos. Ne instázz annyit! Szeresd az életed, a kupival, hájjal, ráncokkal, káosszal, csíkokkal. Senkinek nem kell megfelelned, ugyanakkor a döntéseidnek és mulasztásaidnak következményei lesznek, például a fornettizabálásnak vagy a ciginek. Tudod te jól, felnőtt vagy. Hogy a férjed szép nőt akar? Eleve nem téged vett volna el akkor. Ő se szép. Ő véleményezni, basztatni akarja azt, aki elérhető erre a célra, mert így éli meg, hogy ő valaki. A jobbik fajta lelkesen szexelő nőt akar, aki értékeli őt és nem szorong a testi öngyűlölettől. (A szex akkor a legjobb, ha istenremeke vagy, a többi ízléstelen és részleges élmény.)

Nekem is van írásom 2013-ból a nyolcvankilós nőkről. Szelíd és intellektuális, akkor még nem volt farkasverem a net.

…soha nem állítottam, hogy a kövérség vagy a túlsúly nőies vagy akár csak elfogadható, és nem tartom a vékony vagy átlagos testalkatú nőket csontkollekciónak

…miért akarják kijavítani piros tollal mások valóságát?

Ma már tudom: nem kell védekezni, sem magunkat mások kedvéért szexualizálni, a véleményekkel törődni. Ezek a sebezhető gyerek- és kamatkorból jönnek. A kiló pedig nem alkalmas mérőszám, a zsírszázalék annál inkább. (A kiló akkor érdekes, amikor hegyen fölfele tekerek, vagy futok.)

Ha “pasizni” akarsz, akkor sem tudod beledumálni másokba, hogy szép vagy, ez sem működik szómágiával. Annyira magányosak a férfiak, annyira kell nekik, aki rendet tart az életükben, akire rápakolhatják a terheiket, aki anyáskodik, és annyi átlagos nő van, hogy nincs mit aggódni.

Egyébként meg emberként kapcsolódunk, minőségalapon. Tegnap írta az emberem, hét év után, hogy gondolkodott a sorsán, és a legjobb vagyok, ami az életében történt vele. Erre én sem számítottam, mert 2023 óta rendületlenül akarok feszesebb, jobb arányú, gyorsabb lenni, és még türelmesebb, szorgalmasabb, jobb fej is. Úgy látszik, a személyiségem fontos és szerethető. Mindenesetre nem értem azokat, akik külsőségek vagy előny alapján nézelődnek.

Ha túl nagy jelentőséget tulajdonítasz annak, szép, “vékony” vagy-e, akkor ezzel fognak tudni bántani, és az fájni fog. Rég túlvagyok ezen, a nyálcsorgató elemzőket, akik egy szellemi vitában a fotómat elemezve akarnak nyerni, kirüöhögöm. A magány is torzít: ötven meg ötvenöt évesem reménykednek, csinosítgatják magukat nők, pakolják ki a képeiket, hogy igenis edzenek… és minek? Férfi nem lett. Csalódottak is. Ha a testedet sport- és egészségügyi szempontból nézed, fejleszted, és nem költesz felszínes beavatkozásokra, akkor nem tudnak bántani és a pénzed is megmarad.

Mit írnak még Barbiról:

Második vélemény. Lustalány képet is posztolt magáról hat héttel szülés után, és Barbiról. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ez az összehasonlítás eszébe jutott. Persze nem tollas szárnyban és fehérneműben, abban Barbi látható, ő pizsiben ágyban fekszik. “Barbi szép, de én valódi, erkölcsileg helyes vagyok (továbbá rendszerváltó: Ki az a Zsolti bácsi?)”. Szerinte nekünk, anyáknak nem kell szoronganunk, Barbi szép (NAHÁT!), nem azt mondja, hogy nem szép, menjen csak a kifutóra (engedélyt ad!), de ez nem lehet elvárás, nehogy szorongjon valaki!

Hát ki szorongott?

Hogy nem jut el oda egy nő negyvenéves korára, hogy felfogja: léteznek a világban extrém szép nők is? De még a szomszéd lakásban is lehet egy csinos? Pláne az influenszerek közt. Az nem a te életed. Kopott, koszlott influenszerek irigyen moralizálnak a szépségeszményről, és ennek van közönsége! Aki magának jót akar, az nem a bulvármédián lógva nézegeti a szép nőket, nem is magyarázkodik, hogy alváshiány, genetika, mentális állapot, hanem felemeli a seggét.

Lustalány egy szem, kb. tizenkét éves gyerekkel és fitneszre alapított influenszervállalkozással sem csinál semmit lassan egy éve. A Tisza seggét nyalja, zsoltibácsizik, tüntet és rendszervált, mellette a nővére farvizén evickél eseményekre, barterben hirdetget, élelmiszercímkéket elemez, a Nutellát és a Lindt mogyorókrémet nézegeti, hogy melyik az egészségesebb (!). Vigasztal, hogy ne töröld a fotókat, amiken úgy nézel ki, mint a valóságban, mert rajta van a gyerek és ezek szép emlékek – de nem adja fel, hogy ő megmutatja, kis lépésekkel halad és átalakul (a kudarc esztétikája). Őt nem basztatták a futótempója miatt, hanem a mennybe menesztették, 2025 Wizzair 10, Kovalcsik Krisztina.

Harmadik vélemény, férfi: ha egy swingerklubban látná Barbit, ő (a frusztrált, pocakos csóka) nem választaná, mert szép ugyan, de nem a típusa.

Ez annyira kínosan magyar, gőgös, proletár, önleleplező, hogy nem is elemzem. Szegény Barbi! Meg is kapja a finnyás állatja, hogy a magyar swingerben nem épp matyóhímzés nők (és férfiak) gyülekeznek, hanem kifejezetten a rusnyák.

Negyedik vélemény: Palvin Barbi hazudik a magasságáról, alig van 1,70, dehogy 1,74! És vaskos (olyan nő írta, aki magát 1,72-nek hazudta, miközben 1,62 lehet), ehhez szintén nincs mit hozzáfűzni.

Ötödik vélemény, Threads, hosszú elemzés: támogassuk-e a nőt/nőket/Barbit azon döntésében, hogy azonnal visszatérjen a munka világába, NORMALIZÁLJUK-e. Az anyatej szerepe, a gyermekágyas test korlátai, a szülési szabadság és az egzisztenciális nyomás a két országban, a Victoria’s Secret-jelenség mint olyan, patriarchátus… tudományos, biológus-helyesanyaság- és feminizmus szempontjából. Felfogja amúgy a modellmunka létezését és velejáróit, ÉS NEM IRIGY…

Amióta bárki kommentelhet és rekordsebességgel terjedt el az összes kortünet művi szó, kommentel is. Nagy elvi megállapításokat tesznek írni és gondolkodni nem tudó emberek, mint akik meghívásos konferencián adnak elő.

Röpköd a patriarchátus, bántalmazó, red flag, neurotipikus, normalizál és a többi, de olvasni, érteni, figyelni nem tanultak meg. Nem érzékelik az énjük határait, az elfogultságot, képtelenek szemszöget váltani.

Ki-ki az önzését takargatja, a partikuláris kis sérelmeit gyógyítgatja elméleti szövegekkel. Ha neki nincs pasija, akkor szemét a patriarchátus, és a nőké a jövő. Ha őt kiutálják mindenhonnan, akkor unalmasak a neurotipikusok. Ha nem lett gyereke, akkor túlnépesedés van.

Én nem egyéni érzékenységből ugrok hívószavakra, hanem a jövőbe látok. Tíz év múlva lesz érdekes, amiket 2012 óta írok.

Azt is látom, hogy akinek a szellemi horizontja felnövekedvén a zenecsatornák, Bravo Girl, a Szex és New York, a Sziget volt, azok lettek mára lakossági feministák, Pride-ra járók, liberálisok, tiszások. Utólag is meghatottan vagyok hálás ama életidegen közegért, szerencsétlen véletlenekért, amelyek folytán harmincöt éve rövidlátó könyvmoly és színházőrült lettem, és mindig értelmes emberek társaságát kerestem.

Sem Palvin Barbi, sem én nem azért csináljuk a dolgainkat, hogy azt jóváhagyja valaki, meg korrigáljon, és akkor én elgondolkodom.

Tényleg nem fogom fel, hogy nem érzékeli magát. Hogyan hiheti, hogy elvi, okos állítást tesz, egyáltalán: hogy én őt kiszolgálva írok, miközben csak az egója harcol, lényegtelen részleten akad ki! Legutóbb: miért írtam hónapokkal ezelőtt, hogy Dél-Kelet-Ázsia a világ segglyuka, MERT ő ott dolgozik és hogy én ezt korrigálnám-e, elgondolkodnék.

Nos, azért írtam, mert ez a véleményem. A buta influenszer a hermetikusan giccses Balin pihenget, az értelmiségi jólélek változat meg segít, missziózik. Épp azért európai dolgozik (segít, tanít) ott és nem ottani itt, mert ezek nyomorú országok, többségükben nőelnyomó muszlimok.

Elolvasom, Malatinszky Szofiánál egyébként, hogy ha akarok (!), igenis futhatok gyorsabban, nem kell széteső mintázattal kocogni, fejleszthetem a technikát. Ezt én nem veszem sértésnek, nem gondolom, hogy az én versenyeimet, élményeimet húzná le ezzel. Érdemes megnézni azt a posztot: széttépték a futók, pedig azok nem annyira buták általában.

Engem nem zavar, ki mit gondol futótempómról, egyszerűen azért, mert nem kérek jóváhagyást az életemhez. Ha kedvem van, fejlesztem, de lehet, hogy nem. Ordibálni, sértődgetni nem fogok.

Barbi sem azért megy vissza a kifutóra (és mennyi pénzért!), emberek általában nem azért mondanak, tesznek bármit, mert társadalmi ügyet képviselnek, vagy neked akarnak példa lenni. És főleg nem azért, mert arra számítanak, hogy te helyesled, jóváhagyod az életüket.