Viszonylag újfajta iskolaellenesség, tananyagkritika kapott lábra, amióta mindenki kommentelhet. Ó, bölcsészként megszoktam, hogy ez semmi, szócséplés. Akkor még a cirkalmas részeire írták. De most csalódott, tufa szülők vonítanak, hogy minek a hexameter meg a birtoktöbbesítő jel… mire fogja használni az életben?

Hát, te semmire… ha azt hiszed, ezeket tudni cél. Nem

Pedig valamit sejt abból, hogy művésznek lenni menő. A művész a híres ember. A zenénél, filmnél átmegy még.

Képzeld azt, hogy az irodalom is zene, és annak a Jimm Morrisonja József Attila.

De minek az ünnepség, az aradi vértanú, a főnévi igenév, az ének tantárgy, kit érdekel…

Nem láttam még olyan tompa elmét, aki egy pillanatra ne akadt volna meg, a süppedésből ki ne kukkantott volna a szenzuális élmény hatására, amit József Attila Mondjuk a Medáliák részletein, amelyen a lányom hüledezett a minap:

Elefánt voltam, jámbor és szegény,
hűvös és bölcs vizeket ittam én,
a dombon álltam s ormányommal ott
megsímogattam a holdat, a napot,

és fölnyujtottam ajkukhoz a fát,
a zöld cincért, a kígyót, a kovát, –
most lelkem: ember – mennyem odavan,
szörnyű fülekkel legyezem magam – –

2

Porszem mászik gyenge harmaton,
lukas nadrágom kézzel takarom,
a kis kanász ríva öleli át
kővé varázsolt tarka malacát –

zöld füst az ég és lassan elpirul,
csöngess, a csöngés tompa tóra hull,
jéglapba fagyva tejfehér virág,
elvált levélen lebeg a világ – –

Régebben még a kevésbé művelt lánykáknak is tetszett, ha tudtak fotózkodni egy “íróval”, valakivel, akit megismertek és közös szelfit lőttek, valahogy ez menő volt. Sőt, a vers átmegy, ha dalszöveg, elismerték, ha rapper mondta, vagy Szabó Giccses Balázs Bandája Radnótit.

Ott tartunk, hogy a matematikára is mondják: minek az egyenlet? Kresz kéne (két sz-szel írják), pénzügyi ismeret, hitelfelvétel, szöget beverni!

Fizika se, és pláne ne virágok bibék, rovarok sem, írják azok, akik ezeket húsz éve sem értették, most meg szégyenkeznek a retardált gyerek miatt, aki egyeseket hoz, nem érti, nincs türelme.

Egyre ritkább az olyan iskolás, akinek könnyen megy, gyorsan felfogja, átlátja a rendszereket (az állatok osztályozásától a szófajokon át a periódusos rendszerig), és maga is keresi az ilyen ingereket, önállóan olvas vagy ír hobbiból – aki tehát az intellektuális létezésben gyerekként is örömét leli. Ők pedig elszakadnak, kevesen maradnak fenn a hegyen. Nem azért, mert nem volt esélye, hanem mert lusta életvitelű, tunya agyú szüleik és a rettenetes életvitel. amelyben babusgatják ezeket a boldogtalan kezdeményeket, önként mondanak nemet arra, amit még mindig tálcán kapnának a közoktatásban: a műveltség abszolút minimumát.

Akkor kezdődik az elitezés, a kamu balos hivatkozás a szelektáló felvételire, a teljesíthetetlen és életidegen rlvárásokra, a bufdai szülőkre, akiknek bezzeg van pénzük

Dudvaszerű, spontán zseni kevés van. Viszont a gyerek, akit nyomnak, rájön előbb-utóbb, hogy jobban jár, ha meg

És mindenki úgy számol persze, hogy ha őt ez nem érdekli, mert a szüleit, testvéreit se érdekelte, egyáltalán: semmi affinitása, pénzt akar keresni, anyagi javakat halmozni, akkor ne létezzen ilyen oktatás, érje be a “gyakorlati ismét,eretekkel” az is, aki majd megműt, feltárja a múltat, koncepciókat dolgoz ki, tudja, hogy ez is meg az is volt már a világban, ne

csak a művelt, értelmes, ideológiákkal szemben ellenálló emberfő tud ellenállni a manipulációnak.

Ethoszt, szempontokat, a műveltség grandiózusságát, gondolkodási képességet.

Azt állítom, hogy ez súlyos szellemi károsodás és nem csak a műveltség értéke, az általános tudás hanem a boldogságszint és a manipuláció pedig fokozódik.

Akit nem tanítanak meg a nagy elődök gondolkodni (matematika, kultúrtörténet, irodalom…), viszont a virtuális trendek lökdösik ide-oda a fogyasztói döntéseitaz be

Teljesen más világban él

Márpedig a világban jó és gonosz harca zajlik. Jóhoz tartozik minden, ami őszinte, valós, emberi, jóakaratú, fegyelemmel és kitartással elérhető, szellemi jellegű tehetség, életszagú, szép, okos (akkor is, ah szenvedélyt

Gonosz minden, ami az élettel ellentétes, a halált magasztalja és ennek folytán minden talmi műfaj, érzelmi vekengés is.

Akinek a fent említett szellemi (immateriális), életszagú, valós, örömteli javakhoz nincs köze, az teljesen más, elé sem nagyon veszéklyes. Minden emberben űr van, és ha nincs szellem, gazdag belső élet, a gyerekekben csodálunk, akkor betódul oda az istentelen.

A metariűlis, a mohó, a korlátolt, a

Ne tévesszük el: az üveges szemmel rendesen dolgozó is ki van eresztve. a mechanikus kötelességtudat, jámbor engedelmesség sem érti, mit jelent, ami szabad, okos, szívet meg mozgató.

A szerelem, a költészet, a szavak szépsége.

Nagyon

Azt hiszik, az a cél: TUDNI, MI AZ A FŐNévi igenév, sokan ma sem kérdezik, minek, vagy tudni, hol és mikor született József Attila. Megtanulják, mert azt kérdezik a jegyért, meg az érettségin. Elfelejtik, csakugyan nem használják, nem lesznek szellemi emberek.

Azt hiszi, ez a cél, de nem cél. Tudni azt, hogy kik írtak szép magyar sorokat és körülbelül mikor, az nem cél, hanem alap. Olyan alap, ahogy le tudod írni a gy és az m betűt, vagy össze tudsz adni két darab kétjegyű számot. Bejárat, hogy érts meg mindenféle mást.

aki nem intellektuális, az semmit nem tud kezdeni legfeljebb a kommercializált produktumokat fogyasztja, és ebben meg is ered. Felnőtt marvel- meg animerajongóknak ez szellemi májkrém. Meddő okoskodások, frusztrált kommentek. Mit jelent a mondat, minek egyáltalán írni…

É csakugyan, ha ötösre tudta is, nem fogja semmire használni József Attila születési dátumát. az van, hogy ha szerencséje van, elviszi valaki színházba, ott látja, hogy Büchner vagy Ödön von Horváth, és valamit felfog, emlékszik a korra, az akkori alkotókra

Műveltnek és intellektuális hajlamúak lenni felemel. Még a nyomorban is. Kiváltságossá tesz, olyan életminőséget ad, amelyet el sem tud képzelni az, aki nem tapasztalta. Azon kívül elsőrangú élvezet is. Türelmetlenül várni egy bemutatót a szerelmemmel, amelyre ő vett jegyet, aztán együtt hahotázni, kitárgyalni a buszon hazafelé, ki milyen volt… az pedig ez az élvezetnek a köbre emelve.

*

A Tanítanék az integrációra esküszik, az elit ellen, a kimeneti vizsga további lesüllyesztésére (azaz, relatíve elit lesz az, aki érettségit tesz) és a 18 évig tartó tankötelezettségre, minden ezzel járó státusszal, kedvezménnyel (miből?).

Még tovább erodálni a klasszikus műveltséget, a kimeneti vizsga értékét. Még több szabadidőközpont legyen iskola helyett…

A szokásos gyermekvédelmi szólam: azt kell sajnálni, aki a hátrányaira hvatkozikA szétfolyósodott agyú, a tanteremben csak vergődő (ha épp nem romboló), minden ntelektuális kapacitását elveszítő gyerek mellett már ötödik-hatodikban is kínlódik