ocelotmintás

melléknevek sorozat 21.

A nemzetkarakterológia veszélyes terület, az előítélet méltatlan és sokszor romboló, félre is visz. Az emberek sokfélék és többségük atipikus, de mi piros almát, egérrel táplálkozó macskát és fiatal nőt látunk mindenütt, máshova meg nem nézünk. Engem például rendszeresen külföldinek néznek, és újabban még inkább, van, aki állítja, akcentusom is van, ami magyartanárként igazán szép teljesítmény tőlem.

Mégis, ha járunk-kelünk a világban, van benyomásunk, hogy melyik közegben mi teszi a jó nőt, hogyan működnek a kulturális kódok a megjelenés elemeiben.

A sóvár szemű nyugati turista férfiak hagyományosan megjegyzik, hogy milyen szépek a magyar lányok: ápoltak, szép arcúak, hosszú hajúak és sokfélék. Mert Magyarország kultúrák olvasztótégelye, egyáltalán nem minden nő szőke és fehér bőrű, vannak itt barnák, barnák, illetve szőkére festett barnák is :), na, szerintem ez a sokféleség egy kicsit túl van lihegve, avagy cigányoznak ilyen finoman, ki tudja.

Ám ezt a jónőséget úgy is értik, hogy a magyar nőknek látható a testük, a nagy bőrfelületeik, derekukon a pillangós tetkó: gyakran vannak csőtopban, feltornyozott mellekkel spagettipántban, szemérmetlenül szűk nadrágban. Meg egy kicsit úgy is, hogy hajlandóak, mosolyognak és igyekeznek a külföldi láttán, ellentétben azok sértődött, mindenfélét elváró és bebiztosító honfitársnőivel, ami a nemi egyenlőség helyzetének és a női öntudatnak a szintkülönbségét mutatja az adott két államban, leginkább.

A pillangós tetkóról, tehát a magam által a szövegbe helyezett triggerről jut eszembe, hogy van valami csillámos, piaci, keleties, erősen szexualizált és ocelotmintás jelleg abban, ahogy a kis-közepes jövedelmű fiatal és valamivel idősebb nők mainstream módon jó nők tudnak lenni mifelénk. Cicikipakolás, vad smink és dermesztően szűk felső mindig van, és ez látványos és erős, és ahogy délre és keletre utazunk, fokozódik. Ott a jobb módúak, a sorsukba nyugodott feleségek is ezüst csipkével kivarrott leopárdmintás leggingset hordanak, széles, nagy csatos arany övvel és strasszokkal, hosszabbított, démoni hajjal és tűsarkú, egypántú platformmal meg műkörömmel. Fültájon apró macskalábnyomok tartanak arrafelé, ahol csiklandós, ezt frankón ma láttam ám az edzőteremben. És nagyon sok a hasonlóság a megjelenésükben, nem az van, hogy ki-ki a maga, személyiségéhez, életviteléhez és stílusához illő kinézetét kimunkálja, hanem ez egy igen gyakori típus, akinek az edzőruhája, futócipője is ilyen (arany).

Meddig ível a szemöldök? Magyarországon van a legtöbb tetoválófesték szemek fölé lőve, tudtátok? Negyvenegy államot hasonlítottak össze ebben a metaanalízisben.

Szóval, ezek a látványos elemekkel operáló nők, akik a szépek, akik adnak magukra, a legkevésbé sem a homokszín lenvászon vagy a kosztüm szerelmesei, és nem is ötletesen színes harisnyával vagy a nagyi régi fülbevalójával teszik különlegessé az outfitet. Nem bízzák a vájt szemre, úgyszólván: mintha nem engedhetnék meg maguknak, hogy a ruházat anyaga, minősége, természetessége, egyedisége vagy színharmóniája vigye a hátán a vonzó megjelenést.

Ami Európa nagyobb, nyugati városaiban feltűnik: hogy a bevásárlóutcák száz meg száz ruhamárkát is eltartanak, tényleg minden van, és a nők valahogy jellegtelenebbek és rövid hajúbbak. Sikerül píszínek lennem? A skandináv nők negyvenesen virulnak, szép és feszes a testük mintegy mellesleg, de lehet, hogy túl sok manipuláltan vonzó dán filmet láttam, amelyekben hanyag rönkházakban mesteri a törtfehér ágynemű gyűröttsége és a félig ivott kávésbögrén csillanó fény a digitálisan dizájnos vekker rémülten kiélesedő piros számai mellett — hősünk megint elaludt.

Nem tudom, mit akarok ezzel a poszttal, egyszerre négyet kezdtem el, egyik se ment nagyon sokáig, pedig amikor a hőségben bringáztam, megvolt még. Alszik a népem, a lépcsőn ülök kint, az “irodámban”, júniusok szele fúj, közhelyeket írok, kacsatepertő és savanyú káposzta a gyomromban, csobog a fülemüle, a monitornál is jobban vakít a telihold, jó lelkiismerettel leng a fehér mosás illattalansága. Mintegy megelőlegezve a posztot, fehérítővel mostam a fehérek között az ezüst sortomat, ezt egy kicsit bánom, de én efelé tartok amúgy is: egyre kevesebb látvány, pushuptalanság, egyszínű ruha, kínosan egyező színek, minimálfülbevaló, és a bőröm öltöztet. És jut eszembe, vettem kacsamájat is zsírjában, a hentesnél, aki megkérdezte ma, mit sportolok, na, megnézem, hogy érzi magát a hűtőben. Szóval nem értékelek, nem voksolok ezúttal, csak szeretnék itt felvetni valamit, ami tendenciagyanús és valamilyen összefüggésre világít rá, de még annál is jobban aludni már.

78 thoughts on “ocelotmintás

  1. én csodálom az ilyen nőket. nem tudom magamat a saját műalkotásommá tenni, fekete-feketével, vagy fekete kék farmerrel, meg a kevés kiegészítő, ékszer is ezüst, ha van. nem festem a hajam, mert nem őszülök és túl voltam az egyetemi évek alatt a mindenszínű köröm és haj korszakon. a kreativitásomat ki tudom élni a munkámban és csodálom a kitartásukat, a rengeteg időt és pénzt, amit képesek arra költeni, hogy jól érezzék magukat.

    • Egy a bibi némelyik ilyen nővel: pont nem arra költi azt a sok lóvét, hogy jól érezze magát, hanem erőnek erejével megfelel, sandítgat, hogy vajon ő-e a legszebb a halpiacon stb. Na ez a gáz ezzel a stílussal (illetve a csatolmányaival). Nem az, hogy _van_. Láttam már ilyen parádés-lebozáré ruhájú csajból is ritka rokonszenves, értelmes, nemkepesztőset, saját élettel, értelmes elfoglalságokkal – akinek mindeközben ez a színes-szagos-nonfitetkós stílus jött be. Amúgy nekem se ilyen az öltözködésem. Biztos beemelek ebből is elemeket (karika fülbevaló, farmer sztrecsgatya, mittomén festve van a hajam, a melltartóm elejében van neoprén kagylóforma), de erőltetve nagyon nem csípem. És megint nem győzöm hova hangsúlyozni, hogy az erőltetésen, a legszebbkedésen, a parán van a hangsúly. Aki lubickol ebben és tényleg azért öltözik így, mert ez neki egy játék, azzal semmi gáz. Csak ez kevesebb, mint az erőlteősök.

  2. Most nem tudom, mi van valójában, de Norvégia egyik nagyvárosában élő kedves férfiösmerősöm gyakran sajnálkozva ecseteli, hogy náluk mennyi nő öltözik plázakurvának (szolibőr, pushup, szőkítés, pumpáltszáj), és csak engem ismerve rám alapozza azt az elképzelését, hogy Magyarországon biztos minden nő olyan ízlésesen öltözik, mint én. Hahahahha.

    • Sztem ezek, mármint külföldön – is- anyagi viszonyok, társadalmi helyzet, meg kulturális különbségek mentén is nagyon alakulnak, osztódnak, nők, férfiak egyaránt és máris nagyon vegyes a kép. A skála egyik végén van tényleg az a színében, szabásban már-már jellegtelen, viszont nem csak közelről láthatóan elképesztő minőségű anyagból készült, jószabású, nem létező színárnyalatú ing, a másik végén meg ugyanúgy a műszál, a nagyon rafinált szabású ocelotminta. Közte meg, amit csak el tudsz képzelni. Legalábbis ez van egy magyar viszonyokhoz képest sokkal sokszínűbb-többarcúbb, különösen, ha kulturálisan nem csak európai, környezetben. Ugyanakkor a farmer itt is tök egyforma szabású mindenkin, de akár a hajviselet is vagy a táska is (talán több az oridzsí louis vuitton, de sok az egyenelem). Diákok között talán nagyobb a változatosság és az egyedi (jó)ízlés.
      Ami nekem nagyon feltűnő különbség a magyar és nem magyar nők között és – őszintén sajnálom -, de kifejezetten ront azon a vélekedésen, miszerint a magyar nők deszépek is, az a sminkmennyiség és -minőség … de ezt úgy, hogy külföldön hétpostáról felismerni (ahogy engem is lassan erről a szóhasználatról). Különösen jellegzetes ebből a szempontból a 20as és valamiért az 50+os korosztály nagy része. Bocsánat, de némelyik meg egészen zavaró és tényleg látom, hogy habár diszkrét, de alapos bámulás tárgyát képezi, ahogy a szintén jellegzetes tartkóról felnyírt, valami különleges erős színűre festett egyenhaj nőkön, úgy értem, nem csak nekem feltűnő. Mondjuk ugyanez a férfiakra is igaz, körszakáll, jóltápláltság, teljesen egyféle szandál, zsebes mellény, póló korosztálytól függően. Nagyon felismerhető, de talán azért, mert sokkal egyöntetűbb ilyen tekintetben egy magyar közeg, mint egy nem magyar. Az, hogy kinek-kinek ízlése szerint ez milyen, az most mindegy.

      • E szigeten ahol pillananyilag sutkerezek az esoben, a nok bizonyos es eleg nagy retege iszonyatos alarcszeru sminket hasznal. Alapozo, korrektor, barnito egy tonna, szemeket felismerni lehetetlen. Otthon ilyet csak elvetve latni, szerintem ebbol a szempontbol nem veszesek az itthoni nok. Alakulnak trendek es talan mostanaban megy ez az Amy W. szeru eros szemfestes vagy hasonlok. Regen anyam lengyel baratnoi kerekitettek a szemeimet. Eros smink, boszorkaszeru arcok…juj.

      • Társadalmi helyzet szüli az ocelotmintát, meg az ajak fölötti piercinget barna szájkontúrral. Nekem ez nem meglepő, tulajdonképpen a státusz szűkségszerűsége és annak, hogy Magyarországon hol tart a vizuális kultúra (fekete györgy, sámándob, nemzeti színház). Nekem sokkal durvább az, hogy a jómodű nők sem néznek ki jól: sokan nem sportolnak és még mindig úgy gondolják, hogy egy szép bross, egy selyemkendővel és egy törpesarkúval együtt nagyon elegáns és nem oltári öreges. A nyugati, idősebb nők játszanak a modernnel, farmerjük van, nem pávakék szemfesték ül bele a szemráncaikba, mint itthon.

        • fú, én teljesen ki voltam akadva a “miniszterelnöklányaesküvőjén”, hogy akik elvileg a magyar elit, azok hogyan, milyen outfitben képesek elmenni egy esküvőre: ruhák, sminkek, hajak, kalapok… rengeteg ízlestelen volt, meg templomba nem illő, feketék, minik, rikítók, stb., H.Bertalan sajtós meg farmerban… (mondjuk kétségtelen, hogy nem sokkal előtte volt a royal wedding is, és az erőst jobb felhozatalával különösen ütött a kontraszt) és igaziból elkeserítő volt, mert azt gondolom, hogy a jó ízlés főleg intelligencia kérdése. (s tovább nem is merek menni a gondolatmenetben, meg politizálni se.)

      • Épp múltkor mesélte a barátnőm, aki most külföldön, Olaszországban tanul, hogy ott az irániakat lehet elsőre felismerni. Hihetetlenül drága és jó minőségű ruhákat hordanak és nagyon jól öltözöttek, a lányoknál alap a miniszoknya, magassarkú, és a rengeteg smink. A barátnőm lakótársa is iráni, ő mesélte, hogy náluk szinte kötelező ez, olyan sminket hordanak napközben is munkába, iskolába, amit nálunk maximum esküvőkön látni, jó minőségű termékekkel, sokszor órákig sminkelik magukat mielőtt elindulnának valahova.

  3. Itt ordít valakiről hogy kelet – európai, pont a fent említett óriásszemöldök, mindenkint, csokira szolizott bőr, 15 dolláros Rayban, csípőgatya miatt. És többnyire magyar, aki így néz ki, ezek jellemzők együttesen értendők.
    Viszont itt nagyon sokan viselik az ocelotmintát ízlésesen. Mert lehet azt úgy is.
    Nekem sosem jött be ez a stílus, akkor sem amikor csúfnak éreztem magam, meg most sem. Nem tudom, kikre és mikre jellemző, úgy értem nem tudom hogy ez valamilyen más szempontból is kategorizálható csoport -e?

  4. Igen. Skandinávia…Svédországban is van egy olyan típus, aki mindent kitesz, sokak szerint túlzásba esve, mégsem az az ember érzése, hogy szép, vagy ízléses lenne. De nem ez az általános. Inkább a sportos, kényelmes, praktikus viselet dívik. Ennyi (márkás) sportcipőt, mint Göteborgban, nem láttam máshol. Viszont a nyugdíjhoz közeledő korosztályt nézve döbbenetes a különbség. Simán felvesz a nagyi egy rózsaszín kabátot. Továbbmegyek: jól néz ki benne. Hihetetlen harmónia és önazonosság sugárzik belőlük.
    És igen, szinte mindenki sportol. Fut hidegben, esőben, gyerekkel, kutyával, egyedül, csapatban. A munkahelyen keresztül kifejezetten erre fordítható keretet biztosít az állam.

    • Pont pár hete láttam egy nagyit és az unokáját. A lányon hastop, magas derekú gatya, bőrdzseki, az idős nőn Marks and Spencer nadrág és póló, elegáns kabátka.
      Lábukon egyforma fehér converse 😀

    • A Hollandiából repatriált szomszéd néni jár tetőtől talpig rózsaszínben télen-nyáron. A fél utca szörnyülködik rajta, hogy ebben a korban hogy öltözhet így. (70+) Szerintem nagyon jól áll neki. Mondjuk egy nagyítós sminktükröt beszerezhetne, mert csak úgy gondolomra nem mindig találja el a szemceruzával a megfelelő pozíciót, de még így is üdítőbb látvány, mint az őt mackónadrág-nájlonotthonka outfitben fikázó szomszédasszonyok.

      • Nagyon bírom az ilyen néniket 🙂

        Nekem van egy keresztanyám, aki már majdnem 80 éves. Még mindig elegáns, összeillő, időtálló darabok, stílusos ékszerek, smink, festett haj. Fiatalabb korában hasonlított Gina Lollobrigidához, csak szerintem szebb volt.
        Kislánykoromban ámulva lestem a stílusát, próbáltam ellesni a trükkjeit. Ma már ritkán találkozunk, de még mindig lenyűgöz.

    • Én is sokszor csodálkozok a külföldi időseken. Múltkor láttam a Mikulást futócuccban 🙂 80 év körüli bácsi, hosszú ősz szakáll, neonzöld póló, hozzáillő sztreccs futógatya és NIKE sportcipő. Marha jól nézett ki!

      Az általam ismert nyugdíjasok többsége farmerben vagy vászongatyában jár, hozzá egyszerű póló vagy ing. De nagyon menő a színes Dorko is, narancssárga, kék, rózsaszín…stb. Ez sokáig fel sem tűnt, mert annyira természetesen, magától értetődően viselik, és tök jól passzol a ruhájukhoz is. A legtöbb nyugdíjassal egyébként az egyetemen találkozok. Nem ismerem a statisztikákat, de szemre kb. a diákok 10 százalékát ők teszik ki. Itt komolyan veszik az elvet, hogy a tanulás alapvető emberi jog, mindenki szabadon beiratkozhat az egyetemre, és ezt sokan ki is használják. Ez sok szempontból jó, színesíti az egyetemi életet, új nézőpontokat hoz be, szóval kifejezetten hasznos. Egyes töri órákon például egyenesen számítanak az idősebb korosztály tapasztalataira, beleépítik a tantervbe őket.

      (Éva, képes voltál bezárni a hentest a hűtőbe, csak mert megkérdezte, hogy mit sportolsz?)

      • Ez melyik orszag, ha szabad kerdezni. Magyrorszagon meg illik a korosztalyodnak illoen oltozni, kulonben mit szolnak a nepek…
        Ha oreg trotty vagy, hat oltozz ugy, a gatya is legyen trottyos a fenekeden.
        Talan a mostani otveneseknel lesz a valtas es felhagynak ezzel a hulyeseggel. Udito latvany a nyugdijas turista. Ot kilometerrol virit, hogy nem magyar kisnyugdijas. Azert azt megint csak tegyuk hozza, hogy a magyar eletszinvonal a beka segge alatt van, sok oreg orul, ha mackonadragra telik neki. tehat a fenti mondatok nem rajuk vonatkzonak.

        • Németország és Ausztria.

          Az ötvenesek pont anyukám korosztálya, akiket ismerek közülük, azok legtöbbször csinosan öltözködnek. Nincs dauer, kendő, válltöméses blúz, van viszont farmer miniszoknya, csinos szandál, vidám citrom-narancs színű nyaklánc, francia manikűr…stb. Ez már tényleg egy új generáció.
          Szerintem ez nem pénz, inkább hagyomány, megszokás kérdése. A kínaiban ugyanannyiba kerülne megvenni az ízléstelen mackónadrág helyett az ízléseset, ami vidámabb, színes, kicsit előnyösebb a szabása, vagy egy sima, kortalan vászonnadrágot. De eszükbe sem jut, mer “nekem már úgyis mindegy”, vagy “mit feltűnősködjek itt, nálunk amúgy sem szokás”.

          • Lájk, Elanor!
            Szerintem se pénz kérdése a stílusos öltözködés.
            Most azt kellene mondanom, hogy “Vagyis de, mert a jó minőség…”, ami igaz is valahol, de akkor se így gondolom.
            Tök jó outfiteket lehet összehozni kevés pénzből, csak kreativitás kérdése.
            Említve volt a kendő, szerintem a kendő meg a sál nagyon öltöztet, nekem is rengeteg van, ocelot mintás is, és tök jó, egy csomó módon meg lehet kötni, vagy kettőt összekötni, és úgy a nyakadba, táskád fülére, meg egy csomó minden.
            A nagyi brossait én is hordom, mert nagyon szépek, de mai ruhadarabokkal, a karkötőit is, a gyűrűje sajnos elveszett, pedig nagyon szép volt, kár belém az arany, mindig elvesztem.

            A kínai meg ahhoz képest, amilyen rossz, nagyon drága.

            • Hát, ha nem divatbemutatóra mész, akkor bőven tudsz úgy kinézni, mint egy hétköznapi osztrák.
              Szóval az mégse egy másik Univerzum, itt van a szánkban.

            • Kendő alatt azokat a régi dédimama-kendőket értettem. Ami ilyen vastag anyag, általában fekete, barna színű, vagy apróvirág-mintás, és áll alatt görcsre kötik.

            • Nem azt mondtam, hogy masik univerzum es attol, hogy a szankban van meg nem jelent semmit. Bosznia sincs tul messze, gondolom ott is eleg nehany trukk.
              Amit allitasz az le van sarkitva. Nem arrol volt szo, hogy lehet-e trukkosen, csinosan oltozni kevesebb penzbol, hanem arrol, hogy a magas(abb) minoseg es a finom anyagok, ruhak nem pottyanak fillerekert az olunkbe. Azt sem alliotta senki, hogy ez az egyetlen ok amiert nalunk az otthonka hodit a nyolcvan evesek kozott.

            • Nekem egy kicsit kezd tele lenni ezzel a hocipom, hogy de meg lehet csinalni keves penzbol is es tagadva van az osszefugges minoseg es anyagi hozzaferes kozott. Persze sok mindent meg lehet csinalni, csak epp sokkal meltanyosabb lenne, ha a szomszed (legalabb megkozelitoleg) eletszinvonalan elhetnenek itthon is az emberek es nem kene dontest hozni nap mint nap, hogy egy csinos kendo vagy osztalypenz. pl.
              Most ezt altalanossagban irom, nem neked cimezve. Ann

            • “a magas(abb) minoseg es a finom anyagok, ruhak nem pottyanak fillerekert az olunkbe. ”
              Na jó, ez igaz.
              Sokszor én se látok tovább az orromnál.
              Igen, az alapruhatárad legyen jó minőségű, ez igaz, és ez pénzbe kerül.
              De a többi nem, nem vág földhöz egy sál, egy öv, egy farmer, egy varratás, se egy selyemanyag, amit beszegetsz, stb…
              Az alap pénz, a többi már kreativitás és sétagalopp.

              Aki nem tudja befizetni az osztálypénzt, vagy az ebédet, arra ez persze nem vonatkozik, az egy más ügy.

          • Mindeketto. Azert a magyar videk tok mas mindeket szempontbol, mint az osztrak muskatlis falvak. Egyaltalan a ket tarsadalom mas-mas fejlodesi szakaszban van, a magyar tobb szempontbol megrekedt.

        • Milyen furán néznek rám a vonaton, ha a térem nekitámasztom a másik ülés támlájának, mint kamaszkoromban. De hát úgy kényelmes – nekem. De nekem már nem illik. Viszont kit érdekel 🙂

        • Én tavaly ősszel találkoztam egy utazásomon egy idősebb házaspárral: a gyerekek már felnőttek, nekik valahol az osztrák határnál van rengeteg hektár földjük, büszke parasztok, a néni nyelv -és útikönyvekkel felszerelkezve szaladt az üzletekbe, hogy a hely jellegzetes ételét megkóstolja, mesélték, mi mindent terveznek a hétre (Lonely Planet), a bácsi meg nevetve mesélte nekem, hogy az asszony jövőre Indiába akarja elrángatni.
          Nagyon aranyosak voltak, üdítő társaság.

      • Ez kicsit off, de azért elmondom: az jutott eszembe a minap, hogy vajon az ilyen sportos életformás országokban is annyi méheltávolítást végeznek-e, mint itthon…. én erről gimiben hallottam először, és azóta sem tudom feldolgozni, hogy tonnaszám gyűlik valahol a sok méh meg petefészek… szeretném hinni, hogy a nők nem erre vannak predesztinálva, és a mozgásgazdag életmód nem enged meg ilyet.

        Éva, a szemöldöktetkós felmérés linkje érdekelne – ha van.

  5. Ilyen reteg szerintem azert mindenhol van, csak lehet, hogy a tagok szama valtozo. A sandinav orszagokban biztos az ilyen-olyan bevandorlokbol tevodik ki jobbara. Birom ezt, hogy van ez a nem szolid, nem letisztult vonal, a baj inkabb az, hogy a kozonseges iranyba mozdul el, viszont akad sok no aki tundokol a leopardmintaban. Anyamnak is volt egy izleses leopardmintas bluza, annyira jol allt neki, hogy orulet, semmi kozonseges nem volt benne, dacara annak gondolom ezt, hogy en a leopardmintatol kamaszkorom ota idegenkedem es mero giccsnek latom. A nagy fulbevalokat is es a pillangomotivummal is igy vagyok, de van akihez ugy passzol, hogy kiralyno tud maradni tole. Ezt nagyon csipem. En sem tudom miert irtam ennyit errol, csak ugy eszembejutott az egesz.

    • Bólogatok 🙂
      Itt meg van egy angol réteg is, akik nagyon hasonló eszközökkel operálnak, de őket is nagyon könnyű megkülönböztetni a kelet – európaiaktól. Ritkán szolizzák csokira magukat, és több gyerek ugrál örülöttük 🙂 , és apu is hasonlóan gettóklippesben nyomul.

    • Én sem szeretem a leopárdmintát, olyan piaci, olcsó kinézete van, de van egyetlen egy barátnőm, akinek nagyon jól áll. Ő mindenféle állatmintát szeret, nem csak a leopárdot, de a zebrát, kígyót is, de amellett, hogy nagyon szép, formás sportos alakja van, tudja is viselni. Rajta valahogy helyén van az egész.

  6. Én hosszú ideig próbáltam magam szoktatni a “letisztult”, “dizájnos” stílushoz, volt egy idő, mikor pénzem is volt rá, ráadásul akadt hozzá egy rendkívül elegáns barátnőm is, aki tényleg szuperül öltözködött, olykor egészen kis pénzből is úgy nézett ki, mintha egy francia divatlapból jött volna elő.
    Hiába, no. Az ocelotmintát nem szeretem (meg az ellene való fanyalgást sem, ha valaki ebben érzi jól magát, ám tegye), de vonzanak az élénk színek, szívesen nézegetem a Romani Design ruháit, a nagy orosz kendőket, a hosszú színes szoknyákat.
    Legutóbb láttam egy öreg nénit, nagyon hosszú, vastag ősz hajfonata volt, de tényleg ritkán látni annyi rengeteg hajat, aztán valamilyen téglavörös (ezt így mondják?) pelerint volt rajta és buggyos szoknya. Szerintem gyönyörű volt. Mosolygott. És fürgén ment fel egy dombra (ami felénk domb, az Pesten hegy).
    Na, olyan akarok lenni. Nem tudom, az mennyire kelet-európai, mennyire ciki, de azt hiszem, én jól érezném magam úgy.

    • Nekem is bejon a keleti stilus (is) a vibraloan szines rucik speciel en a letisztult stilust erzem idegennek magamtol a kosztumoktol meg egyenesen kiver a viz, es meg is, gyakrabban oltolkozom egyszeruen, mint sem. farmer, polo vay bluz es csa…

      • Igen, többnyire én is, a szép darabok ebből a stílusból sokba kerülnek, meg nem nagyon lenne alkalmam felvenni őket. Azért van néhány…

        • Szerintem meg az ocelotmintás műköröm! Tudjátok, az, ami olyan jó hosszú és hegyes, és minden ujjon ki van díszítve ocelotmintával 🙂
          Bocs, de most ez ugrott be az ocelotmintáról – néhány évvel ezelőtt láttam egy ilyet, és belegondoltam, hogy mi munka lehet az elkészítése és mennyi ideig tarthatott.

          • Én egyszer pont a konditeremben láttam egy olyan műkörmöt – egy nagyon szépen kidolgozott, karcsú, feketére szolizott és fehérre szőkített, tetovált szemöldökű, talpig rózsaszínben edző lányon – ami legalább öt centi hosszú volt, sötétzöld és kis kövek, aranyminták és láncok voltak beledolgozva. Mondta, hogy esküvőre csináltatta, de nem fog sokáig fent lenni, mert nem tudta velük rendesen megfogni a súlyzót.
            Tudom, hogy ez ízlés kérdése, de én csak arra tudtam gondolni, hogy aki ilyen szép, az agyusztálja ki magát ennyire…

          • Minimum 1.5-2.5 óra, technikától függően. Kreatív munka egyébként a műkörömépítés, alkotási folyamat is lehet, még ha a végeredmény nem is egy műalkotás kategória, .

            • Nálunk a környéken elég sok az “ocelotmintás” és még többen vannak olyanok, akik felrakják a frissen csináltatott műkörmeiket facebookra (a két csoport közt jelentős átfedés van!)…

              Lehet, hogy ezért vagyok most például ezen a blogon. 😀

            • Hát, a smile line eléggé egyenetlen, a minta sem valami kiforrott, és akrilfestékkel nekiállni masnit festeni.. na ez teljesen felfoghatatlan. Nem arra van kitalálva, és csufi is az eredmény. A jobb hüvelykujjon belül el van reszelve a francia vég, keskenyítás céljából, vagyis szélesre építette az alapot, ott fog először betörni egy nagyobb feszültségnél, stresszpont ugyanis a köröm és a körömágy találkozása.
              De kétség kívül, sok munka van egy ilyen szettel.

  7. Oroszoktól épp azt hallom, errefelé a nők elhanyagoltak, túlsúlyosak, nem sportolnak, nem fittek, emberileg nincs tartásuk. (A fiúknak, férfiaknak sem…) Bezzeg odahaza az ő lányaik, nőik! Ott az az életmód része, mint ahogy a smink nélkül egy tapodtat sem.

  8. ‘Nem bízzák a vájt szemre, úgyszólván: mintha nem engedhetnék meg maguknak, hogy a ruházat anyaga, minősége, természetessége, egyedisége vagy színharmóniája vigye a hátán a vonzó megjelenést.’

    Kulcsmondat. Nem merik a véletlenre bízni.

    • Hogy mennyire ráismerek a huszonegykétéves magamra! Kamaszként rettentő csúfnak találtam magam, aztán kezdtek megnézegetni, és akkor pár évig nagyon vigyáztam, hogy mindenki rögtön észrevegye, milyen jó nő is vagyok. Aztán elmúlt.

  9. A nyár az utazós munkáké: múlt héten a Times Square-en – ahol a legtöbb gagyerák, izléstelen cuccot árusító üzlet van – bebolyongtam egy portál néllüli japán boltba. Lakáskiegészítők, onsen-cuccok, french linen ruhák. Szaladt a tekintet a tökéletes, szakadatlan kontúrokon, finom színeken. Suttogva ordított a minőség. Az első három percben ujjongva végigfogdostam mindent, aztán éreztem a hátam közepén a hímnem-nőnem-semlegesnemű, észrevehetetlen, japán ajtónálló észrevehetetlen, japán tekintetét és onnantól kiállítási tárgyként bámultam az árut. Még ma is álmodom időnként egy törtfehér poháralátétről (???) és egy bézs színű selyem-len sálról – amiről abban a pillanatban tudtam, hogy minőséglumineszcenciát okoz. Értsd: csak úgy, gyanútlanul a nyakadba tekered, és sima ruhádban vagy farmer-póló kombódban is a szentek fénye fog öt centivel a talaj fölött lebegtetve kiemelni a 3oo ooo ember közül, aki e földi pokolban naponta megfordul, fotosopposan elhomályosítva és arctalan masszává téve körülötted a tömeget. Az árcédulán lévő 135 dollár látványa kiugrasztott a kegyelmi állapotból és kényszerrealistát varázsolt belőlem, pedig már az elképzeléstől is elemelkedett a talajtól hetvanvalahány (nem, nem elütés) kilóm, ami sajnos, majdnem inkább nyolcvan… Nem vettem semmit…. Viszont erős volt az érzés, hogy mindent kihajigáljak a szekrényemből, és életem hátralévő éveiben kizárólag olyan cuccokat hordjak, mint Jeremy Irons a Végzet utolsó filmkockáin.

    Alkalmi otthonom felé galoppozva racionális érvekkel győzködtem magam: “len és letisztultság… de Ájrin, te nem is ilyen vagy…” – aztán rájöttem, hogy egy f@szt nem. Ilyen vagyok, meg olyan is, aki meg- és felveszi a pitonmintás ruhát (emlékezzetek a hetvanra!) – és baromi jó. Oké, nem tizenötdolláros raybannel (a TS-en tízre le lehet alkudni…). De ne ijedjetek meg, a csipkével kivarrott leopárdmintán már én is nyerítettem… És csak egy hajszál választ el a tetoválástól – meg a vizuális csököttségem, ugyanis olyan ábrát semmiképp, ami már létezik valakin, főleg nem fénymásolt lapokból összefűzött katalógusokban. Az én ábrámnak meg csak a hatása-érzete van meg a fejemben, a képe nincs. Val.szin. nem is lesz, meg annyira nem is fontos az egész. És elvi vitát sem kívánok erről a témáról nyitni, mert ha meglenne és meglátnátok, akkor az idegenkedők is azt mondanák, hogy “nekem ugyan nem kellene, de ennek a tehénnek még ez is jól áll…”

    Egyébként most épp a home office-ban, csíkos pizsamában. A TESCO-ban vettem, egy tacskó (TECSKÓ? )ugatja az elején, hogy: “Stay with me, forever…” Nagyon szeretem, örök darab.

  10. A nagymamám, – vidékről felkerült két elemis téglagyári munkáslány volt – a hatvanas években, és ő is annyi volt akkor, napraforgó mintás vagy búzavirágmintás, vagy pipacsos ruhákat hordott, hihetetlen élénk színekben, ő maga varrta őket, hófehér, dús haja volt, kendő soha, és hófehér fogsora, nagyon életvidámnak tűnt az én decens anyámhoz képest. Hatvan+ évesen 20 kilós kosarakat cipelt a piacra, minden hajnalban.
    A húszas évekbeli fényképein pedig ezüstróka, csinos kalap, szürke kesztyű! A fiatalkori selyemruháját évekig hordtam, és csodálatos érzés volt. Pedig nem volt haja, szinte mind kihullott a spanyolnátha járvány után, de valami hajpánttal ügyesen feltűzte a fejére, mintha koszorúba lenne fonva, fogai sem voltak, de a műfogsora ragyogott. Hatvan és hetven éves kora közt könyvtárba járt és TIT tanfolyamokra, ahol a korszerű gyümölcstermesztést tanították. Mindig a legnehezebb munkákat végezte, de közben olvasott, és kiterjedt levelezést folytatott a világban szétszóródott rokonsággal. Élete végéig egy szoba-konyhás lakásban élt, budi az udvaron, a nagyapám halála után még tíz évig egyedül. Csodálatos rózsái voltak, miután a nagy kertjét eladta, egy pár négyzetméteres helyen is. Hát hol vagyok én ettől? Két óra kaszálás után alig várom, hogy leheverhessek!

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s