immár a szép szünet öröme vár

Évzáró, megint. Ott állok én is. Miközben tudom, amit tudok, abszolút együttműködő vagyok, hiszek a fehér blúzban és hiszek a zászlóbehozatalban, hiszek a magyar himnuszban is. Tényleg. Kis betűvel írom, épp mert szabálytisztelő magyartanár vagyok, és oly korban éltem én a földön, hogy a szabályok komolyan vétele lázadásnak számít. Egészen anakronisztikus hajlamom van pátoszra és rítusra. És figyelek, mint valami éltanuló, éberen, minden szóra. Most már újságíróagynak hívom, de a lényeg, hogy nem vagyok cinikus, nem vagyok közönyös, meg szeretném élni és érteni mindazt, ami zajlik. Nem ám csak zajlik itt valami, amit kibírunk és hallgatunk meg tapsolunk.

Ebből adódik az, hogy észreveszek minden visszásságot. Az igazgató asszony elmondja, hogy ez az iskola tantárgyi versenyek szervezését vállalja, itt aztán mindenki igyekszik, diák és tanár is, itt tizenhét nagy megyei és országos verseny volt az elmúlt tanévben! Felsorolja a kitűnők és jelesek számát osztályonként (“a harmadik bében tizenkét kitűnő és négy jeles tanuló található”), a kitűnőket név szerint is. Büszkén mondja, hogy az iskolai tanulmányi átlag 4,58. Hát ez csodálatos. Csak éppen az van, hogy a tanárok adják a saját kalibrálásuk szerint az osztályzatokat, épp ezzel a céllal, hogy az iskola ilyen jól nézzen ki a számok tükrében. Hogy ez milyen tudást takar, a tudáshoz való miféle attitűdöt, hogy hogyan válik majd be a gyerek az életben, és addig is hogyan érzi magát, miféle alkatrésszé formálódik, mennyit tűr és igazodik és árul és mennyit kezdeményez és hisz és örvend — ezek az én kérdéseim és aggodalmaim.

Mert azt látom, hogy az autodidakta, sőt: szenvedélyes önműveléshez szokott, ritka eszes fiammal, a lényeglátásával, sodródásnak való ellenállni tudásával ez az iskola nem tud mit kezdeni, mégpedig rombolóan és stigmatizálóan nem. És azt kellene ebből levonnunk, hogy velünk van a baj.

Ez egy mintaiskola. Egy jól felszerelt, erőforrásokban bővelkedő iskola, olyan szülők, tanárok és diákok közössége, akiknek tudomásuk van ama értékekről, amelyek érvényre jutásától a világ jobb hely lehetne, és akik ennyi erővel lehetének sokkal szabadabbak és alkotóbbak is. Ez egy poroszos iskola, itt nem ígért senki mást. A poroszos azt jelenti, hogy nincsen demokrácia, tekintélyelv van, bárminemű partnerség igényével vagy probémás gyerekkel el lehet menni Waldorfba. Ez elhangzott, mégpedig áprilisban.

Ugyanilyen büszkén mondja az igazgatónő most: bukás nincs az iskolában. Innen tudom meg. Mosolygok. Mindegy volna az is, ha lett volna, egyetlen, a fiamé. A szörnyű valóság, a történelemórák légköre ugyanolyan. Az, hogy ezt meg lehet csinálni, gondos tanárság címén nyomni, préselni, megalázni a gyerekeket, játszmázni velük, veszíteni nem tudni. Van viszont bukással fenyegetőzés, sakkban tartás… tehát a fiam nem azért nem bukott meg, mert belehúzott, mert nem (nehogy, dehogy!), hanem mert az iskolának ciki lenne, hogy itt van bukás.

Megtudjuk a polgármestertől, hogy ez a kerület talán legjobb iskolája, és a talán, az udvariasság a többi iskola felé (pedig a Viktor gyerekei nem is ide járnak!). És megtudjuk, hog “a kormány” úgy döntött, hogy ide hatalmas, süllyeszette tornatermet épít a műemlék épület megóvásával, és ez a következő másfél-két év macerás, nehéz beruházása lesz, de nagyon jó lesz.

Úgy szeretném, ha e hivatásos szónokok amikor alanyként használják a titulusokat, tennének névelőt elé, tehát nem “azt a kérést fogalmazta meg igazgató asszony”, mégiscsak művelt tanárfők volnánk.

Ott áll a fiam is, és tudom, ugyanúgy rezzen attól, hogy köszöntünk minden kedves és szép számmal és kerül megrendezésre. Pedig nem extrémen ilyen, mint Béres Ilona beszéde (1:48-tól 3:08-ig, tényleg nézzétek meg, csodálatos):

Kórus van (gyerekkarnak kitűnő, egyébként).

Magyarul ez annyira szelíd, az eredeti szöveg egészen fekete pedagógiás módon korholja a nehéz fejű Peierlt. Képernyőfotó 2015-06-19 - 8.47.36 Tanárúrkérem is van. Mindenki féltréfásan utal arra, hogy jaj, az a sok nehéz tanulás, a gyűlölt hétköznapok, és most tanár is, diák is úgy örül, hogy ennek vége, nincs több lecke és görnyedés és muszáj. Izgulni, sej-haj, nem kell már. De nem a jól megérdemelt pihenés a lényeg itt, hanem valami konszenzusos tudomásul vétele annak, hogy nem lehet másképp. Hogy ez az egész tülekedős, jegyekért hajtós, dicsérős és korholós, átlagszámolós közeg, ez úgy szar, ahogy van, és mindenkinek szar, utáljuk, unjuk, de el kell viselni. És most végre kiszabadulunk. Hogy majd ősszel kipihenten és újult erőkkel. A sok kedves pajtás közé, lebarnulva, megnőve.

Az én kérdésem az, hogy miért ilyen az iskola. Miért nem lehet más? Miért kell belőle így kiszabadulni? Karinthy egy totalitárius, elnyomó, nyomorító iskoláról beszél, hát hogy lett ez ilyen szalmakalaposan bájos, nosztalgikus szöveg? A hazugságról, a rettegésről beszél, arról, hogy átlát a felnőtteken, azon, hogy ez nem igazságos, nem elviselhető. Lényegében ugyanarról, mint Ottlik az Iskola a határonban. Hogy lehet az, hogy ma is lényegében ugyanaz a tanári tekintély, ma is retteg és szorong és gyomorgörcsös és pszichoszomatiikusan meg van nyomorodva minden második gyerek, hogy lehet, hogy nem ordít ez a sok ember, miért viselik el ezt és így, száz évvel későbbi, wifis-audis meg liberálisabb vátozatban, de nagyjából ugyanazt? Hogy nincs partnerség, hanem hierarchia van, merev szerepek, igen-nem rubrikák? Az elevenség és tehetség és áradás helyett?

Végre vége van. Mit csinált az én fiam ma délelőtt, a várva várt szünidő harmadik napján? Ugyanazt csinálta, amit más napokon, csak most délelőtt is. Ugyanaz érdekli, és ugyanaz nem érdekli. Fekszik félkönyéken, olvas.

Mondok neki valamit, egy intelem-paródiát, mert indulok edzeni: locsoljon a kertben, ha meg esne, akkor viszont hozza be a száradó ruhát. Nem hallja, nem figyel, ne haragudjak, mit is mondtam?

Kihagyom a poént. Mit olvasol?

A Vitruvius-tanulmányról olvasok a wikipédián, mama. (Ugye senki nem csalódott, hogy nem nyomtatott könyv volt, amit olvas?)

Tanul, tájékozódik, önművel, életvitelszerűen és napi sok órában, fáradhatatlanul, belső késztetésből.

Tényleg, minek ennek a gyereknek iskola és préselés? Gondolkodom a biciklin és a fogason, és újra és sokadszor megértem, miért lógunk mi ki mindenhonnan, mennyire gyanús ez a mi szabadságeszményünk, közhelyszisszenésünk és intellektuális igényességünk, és főleg azt értem meg, szinte katartikusan, kesernyés katarzissal, hogy miért nem vagyok végül tanár. Én ezt nem bírnám hivatalból tolni, sosem is bírtam. Pedig én megszállottan, egészen extrém belső drive-val tanár akartam lenni eszmélésemtől bő harmincas koromig.

Azért nem vagyok tanár, mert nem az van, hogy a rendszer egyes elemeit kell tökéletesíteni, nem az van, hogy iskolásnak lenni nehéz és természetszerű stressz, és nem is az, hogy mindig van egy-két problémás kolléga, mindig vannak szülők, akiknek bajuk van.

Hanem az van, hogy az egész osztályozós, lexikális alapú, versenyre hangolt, jutalmazó, példálózó és büntető, látszatkeltésre és megfelelésre alapozó, erkölcscsőszködő intézmény mint olyan, mindenestül és biztosan kiöli a kíváncsiságot, robotokat nevel, és enyhe meg masszív hazugságokat tenyészt.

Nagyon mutatni kell, hogy itt minden rendben van. Kifelé, tankerületi igazgatónak, potentátoknak, szülőnek, kollégáknak. Ünneprontó az, aki jelzi a problémát, az esetenként súlyos visszaélést, amit, mintha a mátrixban élnének, mindenki elfogad, nem is érti, mi bajunk van, hát hiszen az ő gyereke kitűnő lett, meg is dicsérték külön, és még bográcsos gulyásfőző verseny is volt kedden a tanárokkal, hát nahát! Egész éves munkáját. Virágcsokor.

Csak én látom, ki az igaz ember? A többiek hova rakták az igazságérzetüket?

Ha olyan szülő lennék, amilyen nem vagyok, azt mondanám, a fiam kamaszodik, nem bírok vele, nem lehet rávenni semmire, lázad és szörnyű passzív, és harcolnék vele orrvérzésig, erőszakolnám, hogy de akkor is kell, ez az élet. Egy olyan kontextusban lehetnék én ilyen szülő, ahol a gyerek nem tudja, neki mi a jó, képtelen önmagáért akár korlátozott mértékben is felelősséget vállalni, felismerni a saját javát, terelgetni kell, mert nem jól tudja, nem jól látja.

De én teljesen egyetértek a fiammal. Ő pontosan látja, meglep, hogy a felnőtteknél jobban, és e felismeréseinek csak hatalom híján nem szerezhet érvényt. A fiam nem szenved egyébként, csak épp hátrányok érik. Ugyanúgy kezdeményező és önálló, ugyanattól rebben, ugyanattól húzza el a száját, amitől én.

Bár, azt hiszem, én is kamasz vagyok, ami csak annyit jelent, hogy nem szégyellném magam a tizenhat éves kori önmagam előtt. Egész pontosan, ezekbe a megfelelési kényszeres látszatkeltős alakoskodásokba és kíméletlenségekbe mi nem törtünk bele.

Jól van ez így.

Kvalitásos és kedvesen jószándékú kollégáim, négy- meg ötgyerekes anyák, nyakkendősök, kamerások, mindenki olyan jót akar, itt élünk Budán, van döntési lehetőségünk, kimondhatnánk az igazat, felismerhetnénk végre valódi, közös és hosszú távú érdekeinket. Cselekedhetnénk. De mindenki hallgat, megy tovább ugyanarra, és aki szól, elhallgattatják, kellemetlen kis repedés ő a fényes felszínen.

Én már nem omlok ettől össze lelkileg, mint tíz éve, csak nagyon erősen tudom, hogy ez nem jó így.

Ők értenék-e, amit ez az ember beszél? Vagy: hát, igen, ez nagyon szép, de nem lehet, mert… És miért ekkora döbbenet és reveláció, amit mond? Hiszen mindannyian ugyanattól szenvedtünk.

http://vs.hu/kozelet/osszes/fogjuk-a-gyerekeinket-es-lekapcsoljuk-az-agyukat-0610#!s0

https://www.facebook.com/theschoolinthecloud?fref=ts

114 thoughts on “immár a szép szünet öröme vár

  1. Ez az iskolarendszer szar. A mi korunkban is az volt, és most is az. Véletlenül kerülhetsz jó pedagógusokhoz, akik ezen bírnak enyhíteni, vagy el tudják takarni. Ezt hívják mázlinak.

    Amikor olyanokról beszélek az elsős gyerekem tanítóinak és az igazgatónak, hogy kíváncsiság, élmény, öröm, önkifejezés, magához való fejlődés értékelése, nem kellene az öt érdemjegynek megfelelő jeleket adni elsőben, stb., nem is értik. Úgy néznek rám, mint valami szánalmas lényre, akinek fogalma nincs a valóságról. Hát kapják be.

    És igen, az osztálytársak szülei tömött sorokban viszik a virágot a teljesen érdemtelen pedagógusnak. Én könyveket vittem be, hogy minden kisgyerek, aki végigkínlódta ezt az évet, kaphasson egy könyvet a bizonyítványa mellé, ne csak a kitűnők.

    Rosszul vagyok ettől az egésztől.

    • Ez van az én fejemben is. Szar a rendszer, szar az egész, ahogy van, az összes gáz beidegződésével együtt, értelmetlen, nem hatékony, traumatizáló. Nagyon sokszor jut eszembe az, amit írtál, hogy ha jól akarod csinálni, akkor első dolgod, hogy próbáld enyhíteni a károkat, tompítani a bántó éleket. Örülök, hogy olyan helyen dolgozom, ahol a vezetőség is így áll hozzá.

    • “Én könyveket vittem be, hogy minden kisgyerek, aki végigkínlódta ezt az évet, kaphasson egy könyvet a bizonyítványa mellé, ne csak a kitűnők.”

      Ez szuper ötlet, és nagyon rendes tőled!

      Nálunk mindig kétszer volt könyvosztás az évzárón. Első körben az össznépi, amikor a kitűnők kaptak az igazgatótól. Aztán pedig osztályszinten “kiemelkedő közösségi munkájáért”, ” (szülei) példamutató magatartásáért”, “jó tanulmányi eredményéért”, “formás fülcimpájáért” … stb. lehetett könyvjutalomban részesülni. A két csoport nagyjából fedte egymást, így valaki többet is kapott, valaki (a többség) meg semmit. Ezt mindig nagyon igazságtalannak éreztem, főleg úgy, hogy én általában az utóbbiak közé tartoztam. Pedig rengeteg könyv volt otthon, mindent megkaptam, amit el akartam olvasni, de akkor is, ez más volt, nagyon menő dolognak éreztem, és irigykedtem a szerencsésekre. (“Az a tetű Tibike kemény fedeles enciklopédiát kapott, fogadjunk, el se fogja olvasni, tudom, hogy soha nem olvas, bezzeg, ha én… ” Hát igen, külön előnye ennek az eljárásnak, hogy remekül tudja versenyeztetni és egymás ellen hangolni a gyerekeket.)
      így utólag visszagondolva az egész protokoll is gáz volt: az egész osztály vigyázzban áll, szülők hátul, pár bevezető mondat után a jókat kihívják név szerint: gratulálok, oklevél, könyv (benne elismerő sorok), hú de szép, nézd anya, mit kaptam! Osztás után pedig átmenet nélkül jön a “mindenkinek kellemes szünidőt kívánok”. Még a látszatra sem adnak, hogy például “minden diákunk, összehozott valamiben valami figyelemre méltót az év során, (ha mást nem, hát azt, hogy végigszenvedték az óráinkat), ezt akár értékelhetnénk is, de hát csórók vagyunk, a könyvek száma véges, …stb. De semmi ilyesmi nem volt, csak elköszönés, oszt mehettek.

      • Életemben csak egyszer kaptam jutalom könyvet. Amikor volt egy olyan agyamentség, hogy “egész tanévben nem hiányzott egy napot sem”. Tök véletlenül nem voltam beteg akkoriban.
        Nagyon röhögök azóta is, mikor a kezembe kerül a Dióbél királyfi.

        • Ez durva 🙂
          Aki meg hiányzott, az így járt. “Sajnálom, fiam, legközelebb majd kétszer is meggondolod, hogy influenzás legyél-e!”
          Tudom, hogy morbid, meg minden, de ez tisztára olyan, mint az etióp télapós vicc: ha nem esztek rendesen, nincs ajándék!

        • Ezt megcsinálták az egyik munkahelyemen is: aki nem volt táppénzen x ideig, az jutalmat kapott. Ha nem tudtam volna, mennyi hülyeségre képesek, azt hittem volna, hogy ez vicc. És ezek szerint nem csak ők ilyen kreatívak.

        • Én is pont ezért kaptam 🙂 Pedig jó tanuló voltam, de otthoni nyomáskényszer nélkül sohasem kitűnő És végül már azért kaptam egy jutalomkönyvet (éppen Karinthy Frigyest), mert a tanárok nagyon akartak nekem adni valamiért, hát maradt ez, hogy sosem hiányoztam. 🙂

    • Nem tudom mi a magyarázata, de a hely ahol élek meg van szentelve.
      Nem fóváros,sőt a szórvány szórványa. Mégis az évzárón azt hallottam,hogy nem csak a tanulmányi előmenetel számit,minden lépés fontos,vegyél részt satát életedben,ne maradj ki az életedből.
      Fontos a diák -tanár órákon kivüli kommunikációja. A tanárok próbálnak megfelelni a diákok igényeinek.

      A szülővárosomban nem igy volt,ott ugyanaz történt mint a posztban.
      Görcsölök is szülőként a rossz élmények még mindig kinzó szövődményei miatt,de ez a környezet, és a fiam gyógyit.

      • Kedves Eső, hol van ilyen hely? Nem tudom mit tegyek, gyötörjem-e a fiam, arra hivatkozva, hogy mindenhol vannak, Bencék, meg Klára nénik, vagy menjünk tovább a negyedik iskolába? Mert az utolsó pár hónap szörnyű volt, utált iskolába járni és a legszörnyűbb, hogy az első mondata az volt a tanév utolsó napján, hogy végre elégethetem a matek könyvem. Pedig 5 évesen már a hatványozással gyötört és fújta az ötös szorzótáblát, egészen eddig az évig mindig dicsérettel végezte a matekot. Kommunikáció tanár-diák között? Itt csak arról szólt, hogy butaságokat kérdez, mond és egyébként is, túl okosnak képzeli magát, jobb ha visszavesz. Legnagyobb meglepetésemre az évzárón mégis kapott egy jutalom cirkusz belépőt, amit a jó tanulók kaptak. Nem értem én ezt….

        • tündér,hányadikos a fiad?
          Nálunk se ideális minden, a tananyag ugyanolyan unalmas. A fiam nyolcadikos,és elmondása szerint már régen nem tanult semmi újat,unatkozott egész évben.Persze az én szememmel lett volna amit tanuljon…
          Ami jó nálunk,hogy az iskola nem csinál olyan nagy ügyet az eredménzekből.Jó,hogy kitüntetik a jó tanulókat,de rengeteg extra foglalkozás van.Jól érezheti magát barki,nem vetik a szemére ha nincsenek jó jegyei.
          Az iskolát én is egy kinzásnak látom mert azt hiszem tökéletesen kell teljesiteni. Ezért drukkoltam is sokat a fiamért a nyolc év során.
          Temesvár ez a hely.
          Azt hiszem jó szellemek járnak a magyar iskola felett…

        • Poli.hu Budapest.Amit a honlapon olvasol,igaz,így működik az iskola.Persze,fizetős,de nem tudok a fiam számára jobb befektetést.Év vége van és sajnálja,hogy csak szeptemberben folytatódik az iskola.Még most sem felejtettem el az első hat év gyomorgörcseit,ahogy a fiam sem,de minden pillanatért hálás vagyok amit ebben a suliban eddig tölthetett,remek gondolkodású pedagógusok,szülők és egymástól nagyon különböző klassz kölkök között….:-)

    • ” A mi korunkban is az volt, és most is az.” Na de, az milyen már, hogy pontosan ugyanúgy és ugyanannyira szar. Eltelt közben – az én esetemben – 30-40 év. És ez pontosan, jól láthatóan, nyilvánvalóan ugyanaz.
      A tanárok is ugyanazok, a diákok is, a szülők is és a rendszer is.
      A különbség csak annyi, hogy van egy kisebbség, aki immár artikulálhatja rossz közérzetét minden eredmény nélkül. És van néhány kevesek számára elérhető menekülő-útvonal.

      • Dehogy ugyanaz! Van már KLIK. Mi meg nem kapunk pénzt az érettségiztetésért.
        Az érettségi kompetenciaalapú lett magyarból és töriből, de a tanítás nem. Ugyanúgy a “Petőfi Sándor született 1805. november 14-én Abádszalókon” megy.

  2. En azt latom, hogy otthon szinte mindig a legtobb teruleteb hallgatnak az emberek, nem csak az iskolarendszerrel kapcsolatban. Paran neha kozbevetnek, de elhal a hangjuk a tobbiek lepisszegik oket is. Szinte barmit meg lehet tenni az emberekkel. Nem tudom mibol fakad ez a valtoztatasra keptelenseg, gyavasag es, kenyelem, kozony? Az ellnevetes csak az egymas kozti hoborgesben merul ki. Erthetetlen.

    • En nem tudom Lucerna, de nekem nagyon ugy tunik, hogy durva az a helyzet, amelyben az emberek tobbsege anyagilag el es a kiallashoz az is kell, hogy ne a napi betevo legyen a fo kerdes, illetve, hogy lass a vilagbol tobbet, sokat. Tudom a poszt az audis-wifis reteg tehetetlensegerol, tetlensegerol szol. Azt sem tudom pontosan, hogy ott miert nem allnak fel. Talan mert nekik bejott a rendszer, meg a mukodese, ld. audi-wifi, igy utanuk a vizozon, tul kell elni, majd a gyerekeket is szepen hozzafaragjuk a feneseges kovetelmenyrendszerhez, majd akkor tuti ervenyesulnek, c’est la vie, be kell torni, meg tortetni kell es akkor nekik is meg lesz, ami kell az elethez. Egyebkent eszlelesem alapjan a problema nagyon nem Mao. specifikus, az iskola, ahogyan legtobbszor mukodik, csodot mondott, nem eletszeru, de hajlamos vagyok a temaban konnyen es hamar radikalizalodni, igy stop. Viszont annyi eleg erdekes, hogy ahogy az iskola repedezik, ugy repedezik sok egyeb is, amit eddig jonak, mukodonek, netalantan etalonnak veltunk es az okok elegge hasonloak.
      Az utolso tanitasi het oromere: http://wmn.hu/2015/06/10/ezeket-valtoztatna-meg-az-iskolarendszerben-egy-gyerek/

      • Igen, egyetertek mar ami az anyagi helyzetre vonatkozik, ezzel kellene kezdeni eleve, hogy ez a meltatlan allapot vegre megszunjon es az eletszinvonalunk ne csak latszolag de valosagosan is javuljon es hajazzon vegre az europihoz. Azutan johet a tobbi szarsag megvaltoztatasa. De amig hagyjuk, hogy teljes mertekben hulyenek nezzenek, vezessenek bennunket mint a nyeretlen keteveseket, es csak egymas kozt morgolodunk, nem fog megvaltozni semmi. Marad minden a regiben, sot es mindent meg lehet tenni tovabbra is. Nem artana kicsit ontudatosabbank lenni es azert vannak olyanok is am, akiknek nem a napi betevo a legegetobb es ok is szarnak ra.(nagy reszuk) Akinek van jo munkaja es megfelelo bevetele, baromira nem foglalkozik tobbe a tarsadalom lecsuszott retegeivel, nem szolidaris, csak a sajat eletevel van elfoglalva,(ez itt nem szemrehanyas) sot egyenesen a szerencsetleneket teszi felelosse amiert nekik nem sikerul. Pl. tipikus ilyen “eleteros fiatal, m’ert nem megy el dolgozni? en ugyan nem adok neki egy vasat sem” Ha neki jo, akkor azt csak kiazarolag a sajat maga erdemenek tekinti, bar lehet, hogy szerencse es kulso segitseg is kozre jatszott, de ez egy ido utan torlodik a memoriabol. Ha meg csak kulso,netan politikai tamogatas reven, akkor meg vegkepp nem fog megmozdulni, meg akkor sem ha nem ert egyet. Igy nehez, valoban.
        De visszaterve az okatatasra, ha tobb szulo is latja a problemakat es ok is elegedetlenek, miert van az, hogy meg is visszahuzodnak es 10 szulobol egy ha akad aki kiall a velemenye mellett es vallalja a konfliktust is akar. Biztos, hogy van ez a rossz beidegzodes, hogy jaj csak nehogy nagyobb baj legyen, de mi lehet nagyobb baj adott esetben, minthogy alakalmatlan pedagogusok gyotrik a gyereket egy alaklmatlan rendszerben, (de legalabb a pedagogussal lehet valamit kezdeni, kapasbol) vagy alakalmatlan, haszonleso politikusok szivatjak a nepet. Ezek csak koltoi kerdesek perpill.

      • ‘Egyebkent eszlelesem alapjan a problema nagyon nem Mao. specifikus, az iskola, ahogyan legtobbszor mukodik, csodot mondott, nem eletszeru, de hajlamos vagyok a temaban konnyen es hamar radikalizalodni, igy stop.’

        Ezzel (is) egyetértek, teljesen. Mindenhol ez van, csak az arányok, a társadalmi tükröződés más képet fest, és valóban másképp is néz ki. De a felszín alatt ugyanaz az uniformizálás, egységesítés zajlik, hát hiszen az iskola célja az, hogy valamiféle általános minimumot adjon, és ezt kemény szabályokkal kell körbevenni ahhoz, hogy egy gyerek se ússza meg. Az iskola a mai formájában egy idejétmúlt, meghaladott intézmény.
        All in all, you’re just another brick in the wall.

  3. A fiamnak az általánosa elég jó lett ahhoz képest amire számitottam, látva az igyekezetét…
    Persze megelőzték páran,mert ő nem képes a folytonosságra,még becsúszik egy-egy rossz jegy. Szünetben már nem képes a jójegy szerzése érdekében az osztályban mardni,és tanulni, inkább kimegy focizni.
    Az szánalmas ahogy az osztálytárs küzdött a jegyekért az utolső két hétben.
    Úgyis ha valamit tudni akarnak, őt kérdezik meg,nem a jobb jegyeseket.

  4. “Vekerdyvel csináltam korábban egy előadást nevelésről, iskoláról, menedékről, amiben teljesen egyetértettünk egymással. Ő például azt mondta, hogy kétféleképpen lehet gyereket nevelni. Az egyik tábor azt mondja, hogy én tudom, hogy minek kell ennek a gyereknek lennie, mibe kell belenőnie, és ebből a gyerekből egy jó embert fogok faragni. Én tudom, hogy az mi, és azt fogom belőle csinálni. A másik tábor azt mondja, hogy nem tudom, hogy ki a gyerek, amíg a gyerek meg nem mutatja magát. Tehát nekem csak szeretni kell a gyereket, és a gyerek majd megmutatja, hogy ő ki, nekem halvány gőzöm sincs, hogy kinek KELL a gyereknek lenni, nincs használati utasítás a gyerekekkel, nincs ideál, azt csak mi hallucináljuk, aztán mi zsaroljuk egymást és szégyenítjük egymást teljesen fölösleges ideálokkal. A gyerekeket csak szeretni kell, és akkor remek felnőttekké fognak válni, az egyik ilyenné, a másik olyanná, ahogy akarják. E két tábor között nincs kommunikáció, és soha nem is lesz. Sajnos még egész egyszerű dolgokon is így kettéválunk, és megszűnik a beszélgetés.”

      • Igen, szó szerint szamár, de szerintem itt kicsit erősebb, “hülye, ostoba” jelentése lehet.

        A szöveget hirtelenjében kábé így fordítanám (nem lett az igazi, aki jobban tudja, beszállhat):

        Ó, te ostoba Peierl, ó te peieri ostoba!
        Olyan semmit nem érő, lusta vagy, mint egy disznó (eredetiben: gebe), akinek se feje, se csülkei.
        Semmit nem lehet veled kezdeni
        foglak még az akasztófán látni.
        Te hülye disznó, olyan haszontalan vagy, te hülye Peierl, olyan lusta vagy, mint egy disznó.
        Ó, kedves barátom, arra kérlek, nyald ki gyorsan a seggem,
        Ó, kedves barátom, bocsáss meg nekem, a seggedre verek, Peierl! Nepomuk! Peierl! bocsáss meg!

        • De nem ironikus ez, évzárón, csengő gyerekhangokon, eufemisztikussá fordítva, ebben a nagyszerűen poroszos mintaiskolában? Mennyire nem az, mint amit az eredeti üzen. És mennyire nem tudják ezt általában. Én is csak kóruséveimből.

          Kb. így viszonyul Judit néni a gyerekekhez, a nem-beletörőkhöz, szó szerint ilyenekkel korholja őket (nem lesz munkád), köztük az én lánglelkűen tehetséges fiamhoz. Érdekes.

          • Naná, hogy ironikus!

            Kíváncsi vagyok, hogy aki betanította, ismeri-e az eredetit. Lehet, hogy direkt választotta, titkos lázadásból 🙂 Meg kéne kérdezni tőle, hogy jövőre nem lehetne-e mégis inkább előnyben részesíteni a seggkinyalós változatot. Hová ez a finomkodás? Meg, hát, klasszikust, ugye, csak eredetiben…

          • Ez nagy szemétség ettől a Judit nénitől, ez a “nem lesz munkád”.
            Az egyik legszemetebb mondat, amit valaha halottam.
            Elmegy már nyugdíjba, vagy még évekig fogja rontani ott a levegőt?

            • Szemétség!!!
              Semmi helye az ilyen embernek gyerekek között, de emberek között se, ha már itt tartunk.
              Judit néni úgy hazug, ahogy van, olvastam Feketecilinder blogján a reggelizős sztorit, na komolyan…!
              Ember nincs, aki az anyjával akarna reggelizni hajnalok hajnalán.
              Vagy Judit néni szerencsétlen gyerekei kiskoruktól meg vannak törve, aztán nem mernek ellentmondani, azért esznek vele, bár legszívesebben az asztalra hánynának.
              Én is hányok a Judit néniktől, nekem is volt kettő ilyen, egy Margit meg egy Ica.
              Sose jöttünk ki, azt mondták, bár okos vagyok, de beképzelt (sose voltam), ha untam magam olvastam a pad alatt, elvette a könyvem, vissza se adta soha, a fene enné meg!
              Akkor se járnék többet iskolába, ha fizetnének érte.
              Még fogja tanítani a fiadat?

        • Ez de durvaa 😀 és igen, évzárón énekelni mégdurvább!
          Nálunk az “utcaseprő lesz belőled!” ment.
          Ennek fényében egyszer visítva röhögtem magamban (nem hangosan, mert jó kislány voltam, igazodó fajta), amikor szakmai gyakorlaton informatikai központban (a szekrénnyi számítógépbe lyukkártyákat öntő csúszda mellett és nyithatatlan ablaktábla mögött) borzalmasan megirigyeltem a kint, az éppcsak érkező tavaszban, egyáltalán nem Kosztolányisan fütyörésző, kicsattanó, pirospozsgás utcasepróket.

  5. A kitűnő tanulók szülei közül többen fényképek kíséretében posztolták ki (kézfogás az igazgatóval) a Facebook-ra, hogy mennyire boldogak, büszkék, nekik van a legcsodásabb gyerekük a világon, büszkeség és könnyes szem. A tanár is belinkelve a posztba, hogy lássa. Bennem nagyon vegyes érzéseket keltettek ezek a bejegyzések: hiszen nem is nekik van:), és főleg nem ezért! Nem ez számít, nem értitek?

    És a tanár olyan szavakkal osztotta a kitűnő bizonyítványokat: “büszke vagyok, hogy én taníthatlak”. A nem kitűnő gyerekem (környezet négyes, quel horreur!) pedig ezt kapta: “nem nyílsz meg, veled a legnehezebb, nem hagyod, hogy szeresselek. És hát a magatartásod…” Álltam ott, hogy mi van?! De aztán csak legyintettem…

      • Egyszer majdnem négyes lett a szorgalmam anno. De csúnyán kilógott volna a kitünőből, ugyhogy nem lett és még meg is dícsértek nevelôtestületileg. Vicces volt. Sosem volt matekcuccom.És ez mindig akkor derült ki, amikor nekem kellett Kati néni helyett órát tartanom. Épp 30 éve ennek.

            • Hát ha nem is voltam nagyon zseni, de órákon azért odafigyeltem, meg évekre előre elolvastam mindent (történelmet pl. csak regényekből, törikönyvet ki nem nyitottam, gimiben már volt, hogy meg sem vettem), így a tananyagokat tudtam, ugyanakkor megírt leckém éveken keresztül nem volt semmi, mert feleslegesnek tartottam ezzel bíbelődni, amikor annyi minden érdekest lehet csinálni helyette délutánonként. Na meg volt olyan is, hogy a dolgozatban azért nem tudtam ám mindent, amit kellett volna, mellette viszont olyan versenyeredményeim voltak az adott tárgyból, hogy ciki lett volna nem ötöst adni. Szerencsére ebből a szempontból (is) értelmes tanáraim voltak többségében, és nem akartak mindenáron a merev keretek közé szorítani.

    • Ez a fordított tanítási rend nekem is nagyon tetszett. Mondjuk nyelvből és irodalomból pont olyan órákat tartok, hogy a lényegi részét otthon kéne megcsinálni (olvasás, gyakorlás), de persze nem csinálják, mert könyv formátumban van. Nálunk nagyon sok informatikai fejlesztés kéne, hogy hasonlót lehessen csinálni, és az nagyon sok pénz. De remélem, a közeljövőben valahogy kicsiben el lehet kezdeni, mert biztos, hogy hosszú távon megéri.

      • nekem is nagyon tetszett. valami ilyesmin gondolkodtam evekig amig tanultam es amig tanitottam. ok meg rendszert csinaltak belole.

        de annyira messzinek lattam anno a megvalosithatosagot (foleg hogy meg nem is tudtam pontosan hogy mit akartam), hogy az egesz magyar iskolarendszerbol kileptem inkabb.

        most palyat valtanek, es _rettegek_ hogy vissza kellene mennem ujabb diplomat szerezni. pedig a tudas/terulet nagyon erdekel, nagyon ott vagyok, de ebben a szakmaban kell a papir, anelkul nincs munka.

  6. Olyan jó nektek, hogy a fiad ilyen és te ilyen vagy, és átlátod ezt az egészet és mellé állsz, messziről ordít, hogy bármilyen is az iskola, ez a gyerek nem fog elkallódni. És mindketten beszélni is tudtok, ügyesen és gördülékenyen, visszavágni és megvédeni magatokat.
    Én most épp harcolok egy olyan gyerekért, akinek nem ilyen egyértelmű a tudása, rossz a beszédkészsége, feltűnő a figyelemzavara de nem feltűnő a műszaki zsenialitása, a jóindulata és a kreativitása, gonosz az osztályfőnöke, annyira hogy legutóbb a testi épségét is veszélyeztette és az anyjának is annyira rossz a beszédkészsége és erodált az önérzete, hogy még akkor sem tud visszavágni, amikor ez után az eset után az osztályfőnök még őt ordítja le úgy mint a pengős malacot.
    Nehéz az egész, mert az apuka és a távolabbi család is ellenáll “nem kell a cirkusz” “a gyereken fogják ezt is leverni”, és anyuka néha, két javítás között a panaszlevélen lemegy kocsonyába, hogy mit fog ő majd csinálni, ha behívják egyeztetni és szemben kell ülnie egy ilyen rosszindulatú tanári karral és megvédenie magát. Meg hogy hát tudja, hogy “a gyerek nem angyal”, valóban nem érdekli egy csomó tantárgy és sokat nyüzsög. Konkrétan már mantrázom neki, mint egy papagáj, hogy ez semmilyen összefüggésben nem lehet azzal, hogy félájult gyereket nem hagyunk ott osztálykiránduláson az út szélén, és akit a tanár magával vitt, azt hazahozza, ha szimpatikus neki, ha nem.
    Szerencsére immár a szép szünet öröme van, nem kell oda bejárnia, amíg ez az egész lezajlik és reméljük, utána soha többé. De miután AZ iskola ilyen, ahogy írod, nem EGY iskola, nagyon nagy kérdés, hogy mi lesz tovább és máshol.

  7. Huh, azt hiszem, én ugyanezen az évzárón voltam tegnap előtt. És még hány lehetett belőle országszerte… Olvaslak egy ideje, de még sosem kommentáltam.

  8. Milyen kellene legyen az iskola?
    Azzal egyetértek,hogy amilyen az nem jó ,mert nem tanulsz majdnem semmit benne,pedig iskola.
    Nem motivál. Nem ad választ kérdésekre,sőt még azt se engedi,hogy eszedbe jusson a kérdés.
    Ami szép benne néha,az a közösség.

  9. Éva, árnyalnám én ezt a dolgot, mint aki belülről tudja, látja, aki kinyitja a száját és nem marad csendben, aki úgy általában hasonló dolgokat gondol az oktatásról, mint te, aki szerint szintén nagyon nagy bajok vannak a magyar iskolákban.
    Tudod, vannak kényszerek. Az igazgató nem lehet különálló, mert akkor nem lesz igazgató, és akkor jönnek a Judit nénik vissza iskolátvezetni. (Judit néni már volt igazgatóhelyettes, és határozta már meg az iskola arculatát, még mielőtt ti idejártatok volna) Most nagyon nem az ő szemlélete határozza meg ezt a sulit, mondhatnám úgy is, hogy az iskolavezetés minden módon, ahogy csak lehetősége van rá, próbálja víz alá nyomni Judit nénit, mert nem ért egyet a szemléletével, a módszereivel, a trágár stílusával. Judit nénitől évről évre veszik el az órákat és küldik tanszobára. Csak a helyzet az, hogy Judit néni okos, és nagyon magas szinvonalon, érdekes dolgokat mond. A saját gyerekemnél csak helyettesített, ő így foglalta össze Judit nénit: “nagyon érdekes óra volt, de olvashatatlanul ír a táblára és bunkó. Rossz lesz a közérzetem, ha bejön.” Tehát Judit néni sem fekete-fehér történet, vannak pozitívumia is. A szülők ezért sem fognak szembemenni vele, és nemcsak azért, mert gyávák, vagy mert nem érdekli őket, vagy mert ezt tekintik normálisnak. Judit néni ahhoz is elég okos, hogy kurvázás után bocsánatot kérjen a megsértett gyerektől és a szüleitől.
    Az évzárón ott ült a KLIK és a polgármester – kizárólag a tornaterem miatt – és ez az évzáró beszéd nekik szólt, nem nekünk. Muszájból, tudod, mert tőlük függ az iskola. Ők szabják meg, hány tekercs wc papírt használhatnak a gyerekek, és van-e takarítószer meg takarító, és ha nincs, akkor nekünk kell még többet vinni és még többet takarítani. El kell nekik mondani, hogy mi mit teljesítettünk, és hogy ez nekik is jó, akiktől függünk. Ők ezt a nyelvet beszélik, tehát ezen a nyelven kell hozzájuk szólni. 3 nappal előbb a ballagáson egész más beszéd hangzott el, mert ott nem volt senki, csak mi, az iskola.
    Tornaterem kell, már rég kéne, jövőre 17 osztály lesz, mindnek heti 5 tesi óra. Egy ilyen tornaterem tízszer kerül többe, mint egy vidéki, ahol fel lehet húzni egy könnyűszerkezetest az iskola mellett a mezőn. Ehhez elképesztő lobbizás kellett, mert mindenki tudta, hogy ebben az országban az lesz megépítve, amit meg akarnak építeni, és nem az, amelyik pályázik. Tehát el kellett érni, hogy akarják, azért, hogy a te gyerekednek meg az enyémnek ne kelljen 500 métert futnia a novemberi ónosesőben a sportpályákig. A beszédek arról szóltak, hogy az iskolavezetőnek az a dolga, hogy önmagát is megtagadja, ha az iskolának és a gyerekeknek ez az érdeke. Ez van most. Ilyen most ez az ország.
    Sokat gondolkoztam már én is, hogy mennyire lehet inkompatibilisnek nevelni egy gyereket? Jó-e az neki, ha ennyire különálló? Jó-e, ha a Judit nénik miatt megtagadja egy fontos tantárgy megtanulását, amit amúgy lehet, hogy imádna és kitűnő lenne belőle, ha a másik tanár tanítaná? Jó-e, ha szabadon dönt az iskolában való részvételétől, és emiatt nem kerül be gimnáziumba, vagy nem olyanba kerül be, ahol hozzávaló gyerekközeg van? Jó-e, ha szabadon, önkontroll nélkül szól be mindenkinek, őszintén és bátran, de esetleg önsorsrontóan? (bennem is sok ilyen volt, tudom, miről beszélek.)
    Éva, ez az iskolavezetés a te gyerekedet szereti, Judit nénit nem szereti. Hidd el. És kevés ilyen iskola van, a környéken egyet sem ismerek másikat.

    • Kösz a részletes véleményt.

      Az éra legvégét, amikor igazgatóhelyettes volt, elcsíptem.

      Mint a legtöbb bántalmazónak, neki is vannak karizmatikus dolgai, kár, hogy egyáltalán nem figyelnek rá a gyerekek, hiteltelennek tartják, rettegnek tőle és alakoskodnak, magolnak, mert a lélek és az attitűd nem stimmel.

      Ezen kívül vannak még technikái, mint ahogy voltak a szintén kitűnő Sipos Pálnak is, hogy ezt hosszú távon csinálhassa. Ezek nélkül nem lenne itt. Sok-sok kis áldozat.

      Az nagyon érdekes, és az igazi lénye ebből ismerszik meg, hogy hogyan bánik (el) azokkal, akik ellenállnak az okosságának, varázsának, hatalmának. Hogyan kényszerítené ki belőlük az önfeladást. hogyan “száll el az agya”, hatalmas jelenetek közepette, ellentmondást nem tűrő hatalomtudattal.

      “Tehát Judit néni sem fekete-fehér történet, vannak pozitívumia is. ” — ez viszont, már bocs, a nulla, az origó, az említésre sem méltó minimum egy elitiskolai tanár esetében. Erről nem érdemes beszélni, csak olyan kolléga esetében, aki e kitűnőségeivel nem valami szörnyűséget (lelki bántalmazásra gondolok) ellensúlyoz, hanem csak úgy, natúr kvalitásos.

      Ha okos lenne, akkor lenne realitásérzéke, és idáig azért nem ment volna el. A helyzet rohamosan romlik.

      Nem neveltem inkompatibilisnek a gyereket, mi csak élünk, van egy nagyon is kompatibilis apja, akivel majdnem annyit van, mint velem. épp csak nem vagyunk egyesekkel (se) zsarolhatók, és van szeme. Nem ellenáll, vagy dacos, hanem hisz olyan értékekben és erényekben, amikről eddig azt gondoltuk, minden pedagógus hisz. Árnyaltság, egymás komolyan vétele, előítéletmentesség, a tehetség elismerése, türelem, sokféleség, saját vélemény, ilyenek. Judit néni koncentráltan mutatja meg, mi a baj a magyar hagyományos iskolával.

      Nem, sajnos, az iskolavezetés nem szereti a gyerekemet, ellenkező esetben meghallgatta volna az ő verzióját, és nem jajgatna ilyenek miatt, hogy órán megevett egy almát, és nem nevezné az erőszakot és szemérmetlen visszaélést poroszos szigornak, és nem veti fel (hogy aztén, amikor e beszélgetés rémülten keresse, hogy akkor talán mi átigazoltunk máshová?).

      És nem vigasztal, ha nem szereti judit nénit, amíg hagyja garázdálkodni. Nem érdekel, ki kit szeret, mit gondol a lelke mélyén, az érdekel, hogy ebből mi valósul meg. legyen látszatja a szeretésnek, legyen méltányos és igazságos az iskola, pláne egy ennyire tehetséges gyerekkel.

      • “nem jajgatna ilyenek miatt, hogy órán megevett egy almát”

        amikor a kamaszom feltette a lábát az asztalra mikor papolni kezdtem neki,vagy matek órán fütyült,visszanéztem ezt a filmet vigaszul,ami kedvencem volt egyetemista koromban,a kommunizmus végén készült,és töretlenül kedvelem most is 😀

      • Igen, igen. Az okossággal szerintem az a baj, hogy tudná, kihez forduljon, ha órák tekintetében kiéheztetnék annyira, hogy részmunkaideje, vagy az se lenne. Tudna érveket hozni, tudna ügyvédet fogadni, és tudna munkaügyi pert nyerni. És ettől MINDEN iskolaigazgató nagyon fázik.

          • Nem tudom, nagyon sok múlik az iskola vezetésén és a szülői lobbin. Ez tipikusan olyan dolog, hogy lehet harcolni, de egyedül nem lehet nyerni. Csak akkor, ha nagyon erősen fellép egy nagyon tudatos csoport, és vastagon alá van támasztva, megtámadhatatlan indokokkal megindokolva. A tanári alkalmatlanság viszont síkos pálya, főleg, ha valaki elvégzi a munkát, és még le is papírozza. Megrendíthetetlen. MINDIG a munkavállaló javára szoktak döntést hozni, hacsaknem nyílt színen lövöldözik kalasnyikovval.

            Én elvittem a fiamat, elég gyorsan, mert láttam, hogy az ő kedvéért nem fog bemozdulni a rendszer. Megdöbbentő, ahogy ottmaradó gyerekek anyukái mondják másfél év távlatából, hogy mennyire igazam volt, mert még most is megalázzák a gyerekeiket. Nem lépnek (három pedagógus szülő gyereke jár abba az osztályba), nem mernek, szájukat befogják, reménykednek, hogy jobb lesz (hahaha), és nincs érdekérvényesítés. A lelki terror, a megszégyenítés, a cinizmus, a flegma beszéd nem kézzelfogható elemei a tanári alkalmatlanságnak. Ahol én tanítok, elképesztő károkat okoznak a kollégáim, és hiába szólunk, hiába közösítjük ki, hiába figyelmeztetjük az illetőt, egész egyszerűen nem lehet jogilag belekötni. A szülők legtöbb esetben csak azt próbálják elérni, hogy tanárcsere legyen, és akinél ez többször előfordul, az következő évben kevesebb órát kap. Csak, sajnos, nagy óraszámú tantárgynál még ezt se lehet megtenni, mert abban a pillanatban, hogy a kolléga ügyvéddel fenyegetőzik, rögtön lehet tudni, hogy az igazgató, székébe két kézzel kapaszkodva hunyja be szemét, csukja be fülét.

            Ezért értékelem nagyra jelenlegi általános iskolánk vezetését, szinte nyomokban sem tartalmazza a félelem és a megalkuvás ethoszát.

    • ‘Az évzárón ott ült a KLIK és a polgármester – kizárólag a tornaterem miatt – és ez az évzáró beszéd nekik szólt, nem nekünk. Muszájból, tudod, mert tőlük függ az iskola. Ők szabják meg, hány tekercs wc papírt használhatnak a gyerekek, és van-e takarítószer meg takarító, és ha nincs, akkor nekünk kell még többet vinni és még többet takarítani. El kell nekik mondani, hogy mi mit teljesítettünk, és hogy ez nekik is jó, akiktől függünk. Ők ezt a nyelvet beszélik, tehát ezen a nyelven kell hozzájuk szólni. 3 nappal előbb a ballagáson egész más beszéd hangzott el, mert ott nem volt senki, csak mi, az iskola.’

      Az oktatás Őszödi beszéde.
      Nagyon szomorú, hogy ilyen szilárdan tartja magát ez a mentalitás és gyakorlat.

        • Köszönöm eső. A legszomorúbb az egészben, hogy ők oktatók, tehát ezt a mintát adják tovább, így tanítják érvényesülni a gyerekeket.

      • Igen, eleg elkepeszto, hogy ezzel ilyen magatolertetodoen lehet takarozni. A hipokracia iskolapeldaja. Azt sem ertem, hogy ha a judit neni felek pedagogiai modszereivel nem ert egyet sem a tantestulet, sem az igazgato, akkor mennyire relevans felhozni ervkent esetleg mentsegnek, hogy az illeto okos (valojaban ravasz es manipulativ). Mi az, hogy okos, mennyiben befolyasolo tenyezo ez es akkor mar lehetetlen elmozditani? En ezt az egeszet ketkedve nezem. Ilyen nincs, elturni valakit akinek a modszereivel 90 szazalekban nem ertunk egyet es tehetetlensegunk mentsegere a maradek 10 szazalekot hozzuk fel.

        • Igen, nekem hamarabb jut eszembe a kényelem szó a kommentben tálalt magyarázatról mint a kényszer, vagy a félelem. Aki fél, vagy kényszerből cselekszik az nem okít közben ilyen fölényesen és ilyen természetességgel arról a nyilvánvalóan nyomorító gyakorlatról, amit ő is hatékonyan működtet. Így a kényelem beszél, a komfortzóna mocskos üvegjétől homályos látás érzékeli ezt.

        • Nem érv volt, hogy okos. Nem olvastok figyelmesen. Senki semmilyen mentséget nem hozott fel a tanárnő mellett Én nem megvédtem ezt a nőt. Azt mondtam, elég okos, és elég érdekes órákat tart ahhoz, hogy legalább annyian álljanak ki mellette, mint amennyien ellene vannak. Ha egy osztálynak a kétharmada kiáll mellette vagy közömbös, mert őt nem zavarja a stílusa, vagy több értéket lát benne, mint hátrányt, akkor elég kevés az esély a tanárnővel szemben.
          Azt meg nem tudom miért nem értitek, hogy egy iskolavezetés miért nem tud mit kezdeni egy pedagógussal, akivel nem ért egyet. Ez egy állami iskola, az igazgatónak szinte nulla hatásköre van. El tud tőle venni órákat, vissza tudja nyomni, lekurvázás után számon tud kérni (csakhogy a lekurvázott gyerek apukája bement, és elintézte az ügyet, majd nem jelentette fel a tanárt). Nem tudja kirúgni, nem ő a munkáltatója, hanem a KLIK. Ennyi. És ez minden tanárra igaz, aki állami iskolában tanít. Másutt annyival rosszabb a helyzet, hogy esetleg az iskolavezetés is pont olyan, mint Judit néni, vagy nem olyan, de a szülő előtt letagadja, hogy nem ért egyet vele, és korlátlanul engedi pusztítani.
          .

          • Jaj, én sajnos értem, amit mondasz. Találkoztam a jelenséggel, nem is egyszer, sokszor. Megy a parasztvakítás.
            Lehet, hogy szigorú, de nagyon jó módszertanilag. Lehet, hogy néha kemény, de milyen szép előadást dobott össze az osztállyal az iskolaszínházra. Lehet, hogy merev, de milyen szuper, hogy foglalkozik a lemaradókkal, ingyen és bérmentve. Még az a szülő is beszopja, akinek a gyereke utál miatta iskolába járni, és fáj a hasa, ha jön a dolgozat. Mindig van teljes osztálya, teljes óraszáma, fizetős szakköre is, dögivel. Egy bemutató óráját néztem meg, és azonnal tudtam, hogy NEM, hozzá az én lányom nem fog járni, mert ki fogja csinálni. Beszélgettem erről anyukákkal, mind így gondolták. Aztán beiratkozáskor esett le az állam, mert sorra derült ki, hogy mégis az ő osztályába fognak járni a gyerekeik. Kérdem, miért. Mert meggyőzték őket, hogy a hangulatkeltés és a boszorkányüldözés alaptalan, hiszen a tanító néni szuper, minden jó lesz. A saját szemük által látottak, saját fülük által hallottak lettek átprogramozva. So it goes.

      • Kedves vagy, köszönöm. Ez az “oktatás öszödi beszéde” remekül hangzik, csak semmi köze a valósághoz. Az öszödi beszéd lényege az volt, hogy hazudtunk, és másfél éven át semmit nem csináltunk, csak hogy leplezzük a valóságot a hatalom megtartásának érdekében.
        Ebben az iskolában nem hazudik senki, és én sem hazudok. Itt és a kommentben leírtakban az állami iskolák és a magyar oktatási rendszer rögvalósága van, amiben rohadtul ki van szolgáltatva minden iskola, és elképesztő módon kell lavíroznia annak érdekében, hogy meg tudja adni a gyerekeknek azt, amit megadni szeretne, akár eszközökben, akár másban. (Ez egyébként nem egy jól ellátott iskola, ahogy Éva fent írva. Ennél az iskolának ezerszer jobban felszerelt vidéki iskolák vannak, amik nem estek ki a pályázatokból.)
        Milyen mentalitásról beszélsz? Arról, hogy ha ott ül az, akinek ki vagy szolgáltatva, akkor elmondod neki, hogy mit teljesítettünk egy év alatt, és megkéred, hogy továbbra is támogasson? Szerintem ez sokkal kevésbé álságos és káros a gyerekekre nézve, mint az, hogy más iskolák megrendelik a rossz és olcsó tankönyveket, mert azt támogatja anyagilag a KLIK, majd azt mondják a szülőknek, hogy most vedd meg teljesen áron a jót pluszban, abból fogunk tanítani, de ha jön a tanfelügyelő, eldugjuk.
        De erről sem az iskola tehet, mert tanítson inkább a jóból, ha a szülő azt is hajlandó megvenni, hanem az a rendszer és az a kormány, amelyik ilyen helyzetekbe kényszeríti az iskolákat, a szülőket és a gyerekeket, akiket ezáltal sunyiságra nevel.
        Tökéletesen kivülálló szülőként, aki utálja ezt az egész rendszert, lehet ilyeneket mondani, lehet akár ismeretlenül is megrágalmazni egy igazgatót bármilyen pusztító mentalitással, vagy akár engem is Csak nincs igazad. És főként azt nem vetted észre, hogy én ezt a kommentet úgy írtam, hogy alaposan ismerem a szituációt, az iskolát, és sem az egyik, sem a másik oldalnak nem vagyok sem ellenfele, sem ellensége. Nem vagyok híve Judit néninek, sem a poroszos iskolának, sem ennek a rendszernek. Nem tettem mást, csak finomítottam a leírtakat. Vagy más megvilágításba helyeztem.
        Nem engem minősít, ha ettől rögtön ellenfélnek kezeltek.

        • Nekem nem baj a látszatévzáró, és én, sokakkal ellentétben, kedvelem és becsülöm Pokornit, illetve térzem a meghasonlását e szomorú helyzetben. Fehérek közt egy európai. Ez csak adalék. A baj a szerecsenmosdatás, az, ahogy Judit néni tönkreteszi a lelkeket.

          • Kb ugyanezt gondolom Pokorniról és Judit néni valóban tönkretesz lelkeket. Nem mindet, mert számomra is meglepő módon, de sokaknak ez jó. Még egyszer: nem védtem meg sem őt, sem azt a helyzetet, hogy még ott van. Annyit mondtam, hogy egy tanár lényegében kirúghatatlan ma Magyarországon, pláne ha közel 40 éve van a pályán, hacsak nem bizonyíthatóan pedofil. De nem az. Ez nem álláspont és nem érzelmi kérdés, hanem tény. Nem tudsz vele mit kezdeni.

          • De történt. Azt mondta egyikötök, hogy amit írtam, az oktatás “öszödi beszéde”. Az “öszödi beszéd” a pofátlan és gátlástalan hazudozás (más értelmezésben az őszintén és becsületesen megmondom hogy gátlástalanul hazudtam) szinonimája. Tehát pusztán mert nem 100%-ban értettem egyet – bár nagyon ellent sem mondtam neked – egy lapra kerültem én, az igazgató a hazudozókkal, akik a gyerekeket is erre nevelik.
            Ez tényleg válasz volt egy kommentre, csak épp meggondolatlan és sértő válasz.

            • Nem. Nem a kommented az őszödi beszéd. Hanem a kiemelt részt állítottam párhuzamba az őszödi beszéddel, aminek a lényege a kétféle igazság, a hallgatóságra szabott válaszok.

            • az öszödi beszéd nekem a tehetetlenség jelképe,de a szememben van jó oldala is,mert legalább beismeri a hibákat.
              Nem is értettem akkoriban minek az a nagy felháborodás a hazugságért mikor eleve mindenki tudta,hogy hazugság.Ha kimondják ,felfedik a csontvázat a szekrényből,csak akkor kezdünk el haragudni?

              Itt a blogon hozzászoktunk az igazság kimondásához a jelenségek szintjén.Megoldás nem születik a problémákra,igy mondta Éva,de beszélünk róluk.
              epécske,minek inditványozod a nyakbehúzást,az igazodást, a meglévő rendhez?
              Legalább beszélni lehessen szabadon a benyomásokról,gondolatokról.

        • Nem minősítettelek, csak a gyakorlatot. Sajnálom ha fáj, de akkor is ez az igazság. Mindenki védi a mundért és mindenkinek van érve, arra hogy miért nem változhat semmi. Érdekes ez azért na.

          De ez a ‘nem engem minősít’ fordulat is pontosan beleillik abba a retorikába, amit az előbb olyan pontosan leírtál. De, minősít, mindenkit aki részt vesz. Furcsa, hogy engem állítasz be vádaskodónak, meg túlzó szavakkal tűzdeled tele a válaszod, csak hogy az én három soromat támadónak állítsd be. Nagyon, nagyon ismerős ez.

    • Szerintem amúgy eléggé árnyalt vagyok, és pontosan tudom, hogy miért és mennyire kell tornaterem, nem is véleményeztem ezt a részt. Csak azt tettem szóvá, hogy egy felfújt politikai esemény lett az évzáróból, rengeteg modorossággal. Az, hogy az átlag- és kitűnősorolás most kivételesen a polgármesternek meg a tankerületi igazgatónak szólt volna, nem igaz, máskor is ez megy, sima szülői értekezleteken. Pont Pokorni köztudomásúan waldorfos, neki nem ezzel kéne bevágódni, hogy ki hányast kapott.

      De mindenkinek köszönöm, aki nekem megmutatja, hogy a dolgok nem feketék-fehérek… (grrrrrr)

    • komolyan, mintha az iskola (igazából bármelyik iskola) releváns tudást adna bármilyen jól fizető valódi szakmához vagy vállalkozáshoz vagy akárcsak .

      > jó-e, ha szabadon dönt az iskolában való részvételétől, és emiatt nem kerül be gimnáziumba, vagy nem olyanba kerül be, ahol hozzávaló gyerekközeg van?

      a gimnáziumi „hozzávaló gyerekközeg” legfeljebb négy darab évig tart.
      tegye fel a kezét, akinek maradtak hosszú távú kapcsolatai a gimnáziumból, akármilyen jól érezte ott magát. a többség nemmel fog válaszolni.

      amúgy a jelenlegi állapotok mellett egy kellően szuverén, intelligens ember mindenféle „hozzávaló gyerekközegben” kívülálló lesz valamennyire. jó esetben „csak” kívülálló. evvan.

      nem a gimnázium, vagy a bármilyen iskola számít, hanem hogy utána (jobb esetben közben) milyen valódi, közös érdeklődés, kultúra, élőhely stb alapú barátságai lesznek az embernek. az, ha egy-két ilyen embert már gimnázium alatt sikerül felszedni, az legfeljebb szerencsés véletlen.

      > Jó-e, ha a Judit nénik miatt megtagadja egy fontos tantárgy megtanulását, amit amúgy lehet, hogy imádna és kitűnő lenne belőle, ha a másik tanár tanítaná

      ezt a kérdést sikerült úgy feltenni, mintha még az is szegény lőrinc „hibája” lenne, hogy szar tanára van, aki könnyen megutáltathatná vele azt a tudományterületet, ha nem jönne értelmiségi közegből és lenne rálátása arra, hogy a történelem nem ebből áll, nem ezért érdekes, és úgy általában nem egy tanár kénye-kedve szerint foglalkozunk a dolgokkal, hanem mert a dolgok érdekesek, a világ érdekes és jó dolog megismerni.

      meg hát eleve komolyan az a fő pozitív kimenetel, hogy kitűnő lenne egy tárgyból?

      • Igen, az a mondat kisse “aldozathibaztatora” sikerult.
        Amugy nekem az sem vilagos, hogy erdekeseket mond. Mit jelent ez? Hogy nem csak ugy hanyavetin, unottan ledaralja az orat? A tori tele van erdekes dolgokkal (annak aki fogekony ra es nem csak a kronologiat sulykoljak a gyerekek fejebe). Nehez elkepzelnem, (persze nem lehetetlen) hogy egy vaskalapos, dogmatikus pedagogus olyan csillamloan netan ujeszeruen, interaktiv modon talalja a mondandojat, hogy a gyerekek amulva, csodalattal csungnek rajta. Szivesen beulnek egy tori orajara, hogy ezt az egy es gyenge ervet a tanarno mellett megtapasztaljam a valosagban.

        • Hagyjuk a fiamat. Vegyük a lekurvázást. Vagy épp vegyük azt, hogy június 3-án előre meg nem határozott, ám három év anyagát felölelő évszámtömegből dolgozatot íratni úgy, hogy volt, akinek ezen múlott a felvételire vitt jegye? Felőlem akármilyen érdekeseket mondhat ezek után.

      • Nem, az iskola legtöbb esteben nem ad releváns tudást, ami a gyerekből lesz, azt zömében otthonról hozza.
        Viszont a gyereknek fontos, hogy ne legyen mindig és mindenhol teljesen kivülálló, ha már muszáj társadalomban élni. És függetlenül attól, hogy a felnőtt kapcsolatrendszerünkben hányan vannak a régi gimnáziumunkból, nagyon fontos, hogy egy Lőrinchez hasonló intelligens és tehetséges gyerek ad abszurdum ne kockává hülyült, félanalfabéta bunkók közé kerüljön, akik még meg is verik, amiért más. Hanem más inteligens és teheséges gyerekek közé, akik között békében lehet kivülálló, ha az akar lenni.
        Lehet utálni, elítélni azt a rendszert, ami az osztályzatok és a felvételi pontszámok alapján szelektálja a gyerekeket, de nem tudsz ebből kikerülni. Nincs más út. Én is utálom, én is dobtam ki majdnem a gyerekem földrajz könyvét az ablakon, prüszköltem más tanárok és tantárgyak ellen, fogtam a fejem a készségtantárgyak osztályzása ellen. Az én gyerekeim sem átlagosak és nem is túl simulékonyak. De felmérték, hogy nekik fontos alkalmazkodni legalább egy szintig ehhez a rendszerhez, mert másképp nem érik el azt, amit szeretnének. Egyiket sem én kényszerítettem arra, hogy jó osztályzatokat hozzon. És fogadjunk, hogy az itt hozzászólók többségének a tehetséges gyerekei is elég jó tanulók, és nem szakmunkásképzőbe járnak.
        A kérdést meg nem úgy tettem fel, hogy Lőinc hibája, hogy milyen tanára van.Vajon miért tekintetek azonnal mindent támadásnak, ami nem kritika nélkül helyesel?
        “Nem egy tanár kénye-kedve szerint foglalkozunk a dolgokkal, hanem mert a dolgok érdekesek, a világ érdekes és jó dolog megismerni.” – pont erről beszéltem. Ha Judit néni az én gyerekemet tanítaná történelemre, pont ezt mondtam vona neki. A kitűnőség vagy egy jobb jegy meg nem a bizonyítvány vagy a külső elvárások miatt érdekes, hanem azért, mert sajnos ezen a módon értékelik a gyerekeket, és nincs más útja a magyar iskolarendszerben. Bármennyire is szomorúak vagyunk ettől vagy nem értünk vele egyet. Legfeljebb valóban a Waldorf.

        • Azt írod, ez az iskola szereti a gyerekemet. Akkor miért írt be a felvételi előtti évben igazgatói intőt Judit néni akaratából, osztályfőnök+igazgató helyeslésével, őt meg sem hallgatva, megalázva, túlerőben? Olyan előzménnyel, hogy kitett a tankönyve sarkából a gyerek 40 ft aprót, amit el akart tőle szedni erőfitogtatásból, amit a fiam nem hagyott. Ez akkor mi? És amikor kérvényeztem, hogy ezt ne, akkor határozatba foglalták. Az intőszöveg nem nevezi meg, hogy mi törtét, noha tényszerűen nem történt házirendsértés, történt ellenben tanári rászről jogsértő magyarázat. És a szemembe mondták, hoyg judit néni mellé állnak, mert ő a tanár. Azért egy egész iskola, egy egész szülőközösség nem óvhatja a saját elveivel és a gyereke érdekével szemben judit nénit. Sőt, ti ezt a nőt kitüntettétek, egyhangú szavazattal.

          Én igazán próbáltam ezt az egészet szülői körben tartani, demokratikus egyeztetést szorgalmazni, de nem hagyták. Ellenben beköptek. Judit néni elegáns módon a gyerekkel kiabál… az nem lehet, hoyg semmit se lehet tenni, egy egész közösség tehetetlen egy idáig süllyedő tanárnővel szemben.

          Továbbá, a jegyet a tanár adja, ezért nem jelent semmit a 4,58-as átlag. Én is tanár volnék, és kis túlzással arra adok ötöst meg egyest is, amire akarok.

          Értem és méltányolom a lojalitásodat, de nekünk más tapasztalataink vannak. Nem először tudod jobban, hogy nekem mit kellene tennem, és ez zavar. Nem nagyon emeltem ki, de a fiam tényleg nagyon kezdemémyezően tehetséges, és az iskola nem csak az ő lelkét gyötri meg.

          Amit a kórus énekelt, az eredeti osztrákban, na, az az, amit Judit néni tol. Megmosolyogtató.

            • “a tantestület egésze kiállt a kolléganő szakmai pedagógiai munkájának iskolai értéke mellett, és ugyanabban az évben szintén ő megkapta az általános iskola legnagyobb, iskolai közvéleményre alapozott elismerését: a “(iskolaneve) Emlékplakettet” a szülők, a diákönkormányzat és a tantestület egységes szavazatai alapján.”

              • Honnan tudjam, hogy akinek Judit néni jó, annak miért jó vagy miért elég egy érdekes, de elhadart szöveg?
                Azt írtam, megúszták őt, de nem úsztak meg egy rosszabbat, és rájöttek, hogyan kezeljék megalkuvás, betörés nélkül. A gyerek győzőtt a tanárral szemben, önerőből, nélkülem. Megtanult valamit, ami fontos tudás lesz az életben.
                Ja, a plakett. Azt soha nem szavazzák meg sem a szülők, sem a diákok. A tanári karon belül dől el. Ha jól tudom, nem volt egyhangú sem, ez az egész egy eufémisztikus szabvány szöveg, gondolom a honlapról szedted.
                Úgy emlékszem, épp lefokozta Judit nénit az iskolavezetés, erre a többiek megsajnálták. Így van ez nemcsak a pedagógustársadalomban, másutt is: fúrják egymást, irigyek a jobbra, de ha bántanak valakit, összezárnak. Gondolom, még 25 év, és csak kinövünk ebből a mentalitásból.

                Nem tanácsadás volt, hanem a véleményem. Azt hittem, beszélgetünk. De úgy látom, hogy ami nem 100%-ig igazol vissza téged, az grrrr és brrr. Akkor legyen így.

                • Nem, nem a honlapról szedtem.

                  Nincs igazad a száz százalékban visszaigazolós részben (amit nagyon szemétnek tartok), amit írtál, az részvétlen, kioktató, erőpárti, és bennfentes volt, most még ez a bezzegazéngyerekemjólcsinálta, vagyis: nem is olyan nagy baj a folytatólagos, durva lelki bántalmazás… Neki nem a továbbtanulását vágták el ezzel.

                  Ja, és nem én akartam beszélgetni, a blogom sem panaszkodás vagy tanácskérés, hanem jelenségek árnyalt ábrázolása, kérdésfelvetés. Hogy lehet, hogy annyi eszes ember nem érti ezt?

                • “Azt írtam, megúszták őt, ”
                  Magyarul, Judit nénit meg kell úszni szerinted is, mert gáz.

          • OMG! Ha én akarnék elszedni egy gyerektől órán olyat, ami az ő személyes tulajdona, még fegyelmit is kapnék! Benne lenne a személyi anyagomban, hiszen én sértettem meg a házirendet! Ezért szoktam “véletlenül” leverni dolgozatírás közben elölhagyott, többszöri figyelmeztetés ellenére sem eltett mobiltelefonokat a padról, majd bocsánatot is kérek stb. De nálunk nem tehetséges, sem önálló véleményt alkotó gyerekek vannak, mert ha ilyenek lennének, összetenném a két kis kezem.

        • > Nincs más út.
          (hová? az egyetemre? ami megint csak nem ad hasznos tudást? [hacsak nem akarsz akadémikus lenni] – erre nem kell válaszolni, nincs rá válasz :D)

          > pont erről beszéltem. Ha Judit néni az én gyerekemet tanítaná történelemre, pont ezt mondtam vona neki.

          abból, hogy valakit érdekel egy tudományterület vagy annak valamelyik része, egyáltalán nem következik, hogy „kitűnő” lesz belőle vagy jó jegyei lesznek (vagy hogy ez a fő szempont).
          és abból, hogy valakinek rossz jegyei vannak, nem következik az, hogy nem érdekli az adott terület. különösen egy bántalmazó tanár esetében, aki fegyelmezésre használja a jegyeket.

          > fogtam a fejem a készségtantárgyak osztályzása ellen
          na nekem az volt a fő bajom a hozzászólásoddal, hogy iskolacentrikus. elfogadja az iskola retorikáját, a szempontjait, mércéit.
          azzal a szemponttal van a bajom, ami tantárgyakban meg kitűnőségben gondolkodik.
          én nem tudom nem megkérdőjelezni az iskolát _mint rendszert_ és nem tudok egyetérteni olyan gondolkodásmóddal, ami ezen belül marad, mert szerintem nem elegendő pofozgatni a szart.

          > Vajon miért tekintetek azonnal mindent támadásnak, ami nem kritika nélkül helyesel?
          nem „nem kritika nélkül helyeseltél”, hanem megkérdőjelezés nélkül hangoztattad az iskolás retorikát meg szempontokat. ezt már százszor hallottuk és akkor is bosszantó volt. 😀

            • Nem, nem ilyenre sikerült, ezt olvastátok bele. 🙂
              Nem én gondolkodom tantárgyakban meg kitűnőségben, hanem ez van az iskolában. A gyerekeink meg iskolába járnak. Megcsinálhatom, hogy kilépek ebből a rendszerből, mert teljesen másképpen gondolkozom róla, és ezt így ahogy van károsnak gondolom. De ha benne vagyok a gyerekkel együtt, akkor azzal elfogadtam a rendszert. Lehet, hogy csak kényszerből, de elfogadtam. Akkor viszont a saját kivülállásomat addig vihetem, ameddig a rendszer ezt megengedi. Én sokszor feszegettem már a rendszer határait, és soha nem voltam lojális azokkal, akik hazudtak, vagy gonoszak voltak.

              A magyar iskolarendszert pillnatnyilag műveletlen bunkók és /vagy művelt csinovnyikok alakítják, és emiatt rohamosan haladunk a katasztrófa felé. De még ennél is nagyobb baj, hogy akik ezen kívül és felül állnának, azok sem képesek sértések és sértettségek nélkül beszélgetni. Egy többszáz fős értelmiségi csoportban is csak kb 10-15 értelmiségi van, a többi érzelmiségi.

              • A gyerekemről és arcpirító visszaélésekről, hatalmaskodásról van szó. Nekem nem segít, hogy minden szar, az egész rendszer rohad. Mindent megtettem, hogy diszkrét legyek, ne keltsek feltűnést, ne legyen botrány. Milyen reakciót vársz? Némi EQ bevetésével nem menne valami más? Ellenségnek kezelsz, és le akarsz nyomni, helyretenni a bennfentességgel.

            • Sajnos tényleg ez van. Én még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy nagyon gáz lett volna, és ne tudtam volna megoldani. De sok kreativitás, mérsékelt manipuláció (ez nagyon nehezemre esett), erősen befogott pofa kellett hozzá. Nem tudom, mihez fognék, ha már a sokadik iskola se jönne be, mert mindenhol ugyanaz van. Most épp nyolcosztályosba szeretném vinni a fiamat, mert bírná, ha jó motiváció lenne az órai munka. De kellenek hozzá az ötösök. Ahhoz meg még kicsi, hogy megértse, ez az ára. Mondjuk nem lehetetlen, mert nem hülye, de nem tud mit kezdeni az értelmetlen feladatokkal, vér unalmas órákkal.
              Az a szerencsém, hogy amikor az új iskolában támadt probléma, már nem ugyanúgy akartam megoldani, és mivel más emberek, más közeg van, be is jött a módszer: apa, tanítónő, gyerek beszélgetése. Nem voltam ott, de ahogy apa mesélte, tanítani lehetne a néni hozzáállását, felnőttségét.

            • az enyém ugyan nem. 😀

              > Jó-e, ha a Judit nénik miatt megtagadja egy fontos tantárgy megtanulását, amit amúgy lehet, hogy imádna és kitűnő lenne belőle, ha a másik tanár tanítaná

              tehát. ezt a mondatot te így fogalmaztad meg.
              „imádná a (fontos) tantárgyat és kitűnő lenne belőle.”

              jó. akkor kérdezzük máshogy.
              szerinted van annak önértéke, hogy az ember szeret egy „tantárgyat”?
              szerinted van bármilyen befolyása az ember életének a sikerességére annak, hogy átalános hetedikben kitűnő valamiből?

              > Megcsinálhatom, hogy kilépek ebből a rendszerből, mert teljesen másképpen gondolkozom róla, és ezt így ahogy van károsnak gondolom.

              ez itt érvelési hiba. abból, hogy látod a rendszer hibáit, nem következik egyértelműen, hogy kilépsz belőle, és abból, hogy nem lépsz ki belőle, nem következik az, hogy egyet kell vele értened és nem reflektálni a retorikájára meg értékeire (sőt).

              ez olyan, hogy attól, hogy egy korrupt irszágban élsz, nem kell elfogadnod és jónak tartanod a korrupciót.

              vicces, hogy a saját mondataidra nem vagy hajlandó reflektálni, és akkor még neked áll feljebb.

              • “abból, hogy látod a rendszer hibáit, nem következik egyértelműen, hogy kilépsz belőle” Nagyon egyetértek.

                Imádom ezt. Tipikus hatalom és erő és status quo melletti biztonságos lecövekelés olyasvalakitől, aki ugyanúgy tudja, hogy állig ér a szar, itt is, csak épp az ő gyerekét nem érinti. Mindez mindentudó magabiztossággal. És engem nem vigasztal, hogy “de ebben a suliban legalább van más előny”,én erre a problémára várok méltányos, igazságos reakciót. Ha panaszunk van, ha valamit súlyosan elszúr az iskola, akkor ránk tolják, nekünk adnak feladatot, menjünk mi máshova. Mert az biztos olyan könnyű, elvégre vannak Fejér megyében is jó sulik. A sérelem elismerése, korrekció és elégtétel helyett. Ez az, ami Nyugaton nem ilyen, tényleg, egy sima ügyfélpanasz esetén sem.

    • “jó-e neki, hogy a Judit nénik miatt megtagadja egy fontos tantárgy megtanulását, amit amúgy lehet, hogy imádna és kitűnő lenne belőle, ha a másik tanár tanítaná?” Ez meg egy nagyon hülye kérdés, ne haragudj. Főleg látva, hogy miket olvas magától. Nem Judit néni a történelem forrása, és nem a fiam hibája, és nem is az enyém, hogy ilyen tanár tanítja, ilyen mínusz érdeklődésűbe fordítós.

    • Az zavar abban, amit írsz, hogy tök részvétlen vagy a mi problémánkkal, csak mert nem a tiéd, és a tieid megúszták Judit nénit, akit csoportbeosztástól függően heti 6-10 órában engedtek a mi osztályunkba. Nemhogy az én gyerekemnek vagy a mi osztályunknak nem csillantasz fel semmi megoldás-szerűt, hanem nem is nagyon reflektálsz a gondokra, és végül is, akármilyen árnyaltan meg okosan, de te is az erőt, a status quót, a léleknyomorító édekeket véded. És az én gyerekem nyomorodik bele. Mi a kézenfekvő reakció? Menjünk el. Nagyszerű. de mostanra a fiam meg van bélyegezve. Csak azért, mert nem adja oda a pénzét, meg nem hagyja magát ennyire súlyosan megalázni.

      • Attól, hogy racionális vagyok, nem vagyok részvétlen. És amit a saját helyzetemben megtehetek, azt megteszem. Az elmúlt 2 évben több tanártól lett elvéve osztály és óra, mint az azt megelőző 10-ben összesen, többek között azért, mert most meghallgatja az iskolavezetés a szülői panaszokat illetve magától is felimseri a problémákat, Nem tudhatod, hogy szeptemberben hány órában fogja tanítani a gyerekedet Judit néni.
        Az enyémek őt megúszták, de mást – egyébként egy rosszabbat, egy sunyibbat és gonoszabbat – nem úsztak meg (akit viszont a te gyereked úszott meg, 🙂 ). Nem azért nyírták őket, mert bármi rosszat csináltak volna, hanem mert engem gyűlöl a tanár. Megtaláltuk a módját annak, hogy hogyan lehet kivédeni, hogy ne nyomorítsa meg a őket. A gyerekem pedig rájött magától, hogyan lehet úgy beolvasni egy tanárnak, hogy közben ő támadhatatlan maradjon. Zseniális volt, az osztálytársai ámulva nézték.
        Ezt a tanárt sem tudja kirúgni az iskola, pedig őt is nagyon szeretné. Ez van.

        • Az enyémet nem hallgatta meg ebben az épületben a vezetés, de még meg is fenyegetett, stigmatizált és be is köpött egynémely szülőtárs.
          Levonhatnám a tanulságot: nincs mód demokratikusan, keménynek kell lenni, feljebb menni, joggal és médiával fenyegetőzni.
          Én sem, más sem először jelzi, hogy nagyon nagy a baj. Miért kell mindig megvárni a tragédiát? Miért garázdálkodhatott annyi évig Sipos Pál? Miért mindenki azt bántja, aki szól? Mi nem vagyunk bajkeresők, mi nem ugráltunk, nem hisztiztünk fél pontokért, hármasokért, beírásokért, se virágcsokorral, se panaszokkal nem járkáltunk a tanárok nyakára. Igazgatónőnk pontosan tudja, milyen az élethelyzetünk, mit kell naponta megoldani a fiamnak abból adódóan, hogy özvegy az anyja, három gyereket nevel. És olyan kíméletlen és erőfitogtató volt. Fél Judit nénitől, ő is. A fiam igazgatói intőt kapott, mert negyven forintot kirakott a tankönyve sarkára, de ezt persze a konkrét megfogalmazásban elkenték. Ezért rángatták fenyegetőzve, “úgy megverlek, hogy attól koldulsz”, “felőlem jöhet apád-anyád a joggal” megalázó raportra. Mit szólsz ehhez? Nem kérünk háttérinfót, bennfentes kontextust, ehhez mit szólsz?

        • nagyon csúnyán sarkítva két álláspont ütközik:
          ha mindenki, akinek baja van egyszerre lépne fel, kinyitná a száját és tenne valamit, akkor megváltozna a rendszer
          versus a rendszer olyan, amilyen meg kell találni az egyéni utakat a boldoguláshoz és tűrni, ami kikerülhetetlen
          én az elsővel szimpatizálok, kinyitom a számat, felvállalom a konfliktust, aláírást gyűjtök, mifene. Hatás nulla, rendszer olyan, amilyen. Viszont legalább a lelkem békéje megmarad. Rosszul esne nem konfrontálódni a tűrhetetlennel. Jobb pillanatokban hiszek abban, hogy hosszűtávon azért van értelme, lesz hatása, változtat a világon, legalább néhány emberen.

          • Pipiribizli, ezt csinálom én is, amit te, csak lehet, hogy kicsit öregebb vagyok, vagy már túl sokszor volt a hatás nulla, és kisebb a hevületem, mint 15 éve. Meg lehet, hogy attól néz ki az álláspontom olyan eltérőnek, hogy azonnal ellentétes véleménynek olvasták, ami nem mindenben és nem feltétlenül volt az az oktatás egészét illetően. A konkrét iskolát illetően sok mindenben más volt, de nyilván itt csak kevesen vagyunk “bennfentesek”. Egyszóval teljesen egyetértek veled. Bízzunk benne, hogy egyszer hatása is lesz annak, amit csinálunk.

            • Azért olvastuk ellentétes véleménynek, mert kioktató volt, nem figyelmes, erőpárti, nincsmittenni-ne tegyél te se semmit. Folyamatosan arra hivatkozol a konkrét helyzet figyelmes megértése és ahhoz való hozzászólás helyett, hogy te mit tudsz jobban, mennyivel többet látsz, háttérinfók. Pedig az mindegy, a lényeg az, hogy ez így botrány, önkény, erőszak, lelki bántalmazás. Átcsúszott ez az egész az én felelősségre vonásomba, sőt, a gyerek hibáztatásába, úgy, hogy pontosan tudod te is, mit művel a tanárnő.

            • Hát nemtom, én igazán nem szoktam tanácsot adni 😉 úgyhogy most sem azt teszem. Csak jelzem, hogy ha én írok valamit, és egy ember félreérti, akkor elgondolkodom azon, hogy TALÁN tényleg rosszul, félreérthetően fogalmaztam. Ha tizen jelzik, akkor viszont BIZTOS vagyok benne, hogy a megfogalmazás félreérthető volt, nem állítom, hogy tizen képtelenek értőn olvasni. Mondom, nem tanács, én így működöm. Lehet, én működöm rosszul.

              • Vagy nem félreérthetően, hanem eleve téves pozícióból. “Én jobban tudom. Én tapasztaltabb vagyok. Én tudom a részleteket, te nem. Változtass te, igazodj, ha nem teszed, tönkreteszed a fiadat. Én milyen jól csináltam a sajátjaimmal. A rendszer ellen nincs mit tenni, de máshol még rosszabb. Amúgy igen, ez a helyzet, én is kritikus vagyok, harcoltam sokat, szörnyű ez az egész.”

  10. A kedvencem, amikor értelmes, gondolkodó, önálló, a rendszer ellen folyton lázadó (ezért _természetesen_ kis átlaggal záró) diák kérdőre von azért, hogy nem csömöm adathalmazzal a fejét. Ehelyett véleménycsere, közös vázlatkészítés… hogy fog ő abból érettségizni????? 🙂
    szomorú, hogy programozza őket az iskola.

  11. Végül: ma összefutottam egy gimnáziumi barátommal. Ő aztán igazán kivülálló volt. Az akkori viszonyokhoz képest egy extrém liberális közegben élt, és az iskolában is élte a maga saját világát, Tehetséges volt és okos, és a legkevésbé sem érdekelte, hogy miből milyen osztályzatot kap. Érettségi előtt másfél évvel kilépett a rendszerből. Valamikor később, valahol leérettségizett. Abban él, amit szeret és amiben tehetséges, és ezt kemény munkával, de valóban az iskolán kívül érte el.. 3 gyereke van. Ma azt mondta, hogy az oktatási rendszerből való teljes kívülállást a nagyon gazdag svájciak engedhetik meg maguknak. Akik ma Magyarországon azt hiszik, hogy ők ezt megtehetik úgy, hogy ráadásul közben a gyerekük bent van a rendszerben, azok kiszúrnak a saját gyerekükkel. Gondolom, egy élet tapasztalata mondatta vele.
    Én magamtól ezt így nem mondtam volna ki, hiszen számtalan út vezethet az egyéni boldogsághoz. Lehet, hogy a tökéletes kívülállás útja is oda vezet. De a beszélgetés érdekes volt.

    • Van itt olyan, aki magántanulóként oktatja a gyerekét, talán tud olyan infót, ami kiegészíti a képet. Valójában elképzelni sem tudom, hogy mi történne, ha tömegesen maradnának el a gyerekek az iskolából, hiszen nem minden szülő képes arra hogy az oktatást vállalja. A magániskola nem alternatíva a jelenlegi körülmények között. Nem marad más, csak a reform. Nem?

    • Az én fiam sokkal tehetségesebb és önállóbb, mint hiszed. Nem tetszik ez a burkolt hibáztatás és fenyegetőzés, ezzel a részvétlenséggel. És nekem sem számít jelenlegi boldogságomban, beválásomban, de még munkaerőpiaci értékemben sem a hetedik év végi törijegy, sem a gimis fizika kettesem. Egyetemi felvételin sem számított. És itt belefojtják a tehetséget, a lelkesedést, piszlicsáré ügyeken drámáznak, amelyben semmiféle ártani akarás vagy rosszindulat nincs, és elvadítják. És tök igaza van, mindig.

  12. A gyerekem bizonyítványában az első kritérium: The child seems happy at school.
    Nem kerestem az ilyen iskolát, hanem az másfél lehetőségből választottam az egészet. De nagyon-nagyon örülök. Teljesen véletlen, hogy itt vagyunk. Nem teljesen véletlen, hogy ilyen az iskola, mert részben magániskola és a másik részében sem K-Európa.

  13. Ha végignézed – nézitek, amiket írtam, kiderül pontosan, hogy nem az a típusú ember vagyok, aki ha belépett egy rendszerbe, szó nélül elfogad benne mindent, vagy kilép. Nem is írtam olyasmit, hogy ezt kéne tenni.
    Éva honnan tudod, hogy az én gyerekemet nem érinti vagy érintette a szar? Honnan gondolod, hogy csak mert szerinted nem érint, ezért beálok mellé? Mitől vagytok olyan biztosak egy virtuális térben, hogy milyen ember a másik?

    Nekem is voltak sérelmeim ebben az iskolában, és megpróbáltam megoldani őket. Többnyire sikerült, de volt, amit benyeltem. Volt olyan pont, amikor gondolkoztam rajta, hogy máshol talán jobb, de felmértem, hogy ugyanolyan vagy rosszabb (abszolút ezt igazolta vissza szinte az összes szülő, aki átvitte máshová a gyerekét.). Nem tudok mit mondani, mint azt, hogy a saját sérelmeidet csak te magad tudod megoldani, azokat mások nem fogják helyetted megtenni. Nem azért, mert leszarnak téged vagy a gyereked, hanem mert ez nem az ő feladatuk. Egy iskolai problémát akkor lehet közösen megoldani, ha egy egész osztálynak (vagy többségének) azonos a problémája, vagy esetleg osztályokon átívelő problémája van a szülőknek. Judit néni esete abszolút lehetne ilyen, csak praktikus lenne a szülőkben és az iskolavezetésben megtalálni hozzá a szövetségeseket, mert akkor nagyobb eséllyel érsz el sikert. Ha mindenkit úgy ítélsz meg, mint engem, nem lesznek szövetségeseid.

    “szerinted van annak önértéke, hogy az ember szeret egy „tantárgyat”?
    szerinted van bármilyen befolyása az ember életének a sikerességére annak, hogy átalános hetedikben kitűnő valamiből?”
    Van önértéke annak, hogy szeret egy tantárgyat, mert egy tantárgy egy tudományterületet ölel fel, és ha azt szereti, és boldog tőle, akkor az neki jó. Nem azért jó, mert ez egy iskolai tantárgy, hanem azért, mert ez ugyanakkor egy érdeklődési kör.
    A sikerességre önmagában semmi befolyása annak, hogy hányas osztályzatod volt felsőben egy tantárgyból. Annak viszont van befolyása, hogy hogyan viszonyulsz a világhoz. Ha önmagamért fontos, hogy megismerjek valamit, akkor az egy lépés a siker felé. De mivel a siker a külvilág elismerése is egyben, a dolog akkor lesz teljes, ha el tudod érni, hogy a külvilág értékelje a tudásod. A magyar (és minden más) iskolarendszernek van egy értékelési módja, amiből nem tud és nem is fog kilépni. Lehet azt mondani, hogy nekem ez az értékelési rendszer nem szimpatikus, nem tartom pontosnak, igazságosnak. (én sem tartom annak, de a gyerekeim kisebb konfliktusokkal ugyan, de alkalmazkodnak hozzá, kényszerítő eszközök nélkül)) Akkor bevállalom, hogy a gyerek nem lesz “sikeres” ebben a rendszerben, és bízom abban, hogy egy későbbi fázisban ez megtérül, és ott lesz sikeres azáltal, hogy kevesebb fölösleges dologra pocsékolta az energiáit. Ennek viszont az a veszélye, hogy ha túl végletes ez a viszonyulás, esetleg előbb esik ki a rendszerből, mint szeretett volna, és ezzel nagyon megnehezíti a későbbi életét, illetve a saját boldogságához vezető utat. Kb ezt fogalmaztam meg az előbbiekben is, más szavakkal, de szerintem elég érthetően.
    Gondolom, most részletesen reflektáltam a saját mondataimra.

    • Azt írtad, megúszták Judit nénit. Most pedig judit néniről és az őt védő érdekekről van szó.

      Ja, nem akarom kirúgatni Judit nénit, ezzel letem ugyanis megvádolva, csak valami megoldást szeretnék léleknyomorítás ellen, mert ez így nagyon torz.

      Írtad, hogy van, akinek ez a bánásmód kell, az a jó. Komoly? Hogy van ez?

      Köszönöm amúgy a részletes tanácsadást, most már értem a világot…. Grrrr.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s