2020. május havi bejegyzések

mit jelent… 2.: az újságírás

Közzétéve Szerző:
24

A blogger is újságíró, mármint akkor, ha nem körmöt reszelgetni, orbánellenes mémeket kirakni, influenszerkedni jár a netre, hanem releváns, értelmes tartalmat hoz létre, és módszeresen. Valamint: függetlenül dolgozik. Ha hivatásszerűen űzi, akkor ő olyan újságíró, aki cikkeinek a netes felület a hordozója. Nem kell betagozódni ahhoz sem a print sajtóba, sem a papírkönyvkiadásba, hogy valakinek a szavai, mondandója erősen hasson.

Tehát a blogger nem megtámad, nem fröcsög, nem kicsinál, ez csak az érvtelen buták sértődött visszavágása. Hanem a vállalt feladatát végzi, ebben pedig szenvedély, valamint megismerési és igazságkimondási vágy hajtja. Bővebben… →

ezt most csak úgy mutatom: miért “utálom”…?

Közzétéve Szerző:
34

Ma és tegnap a facebookon a kommentelőim közül teljesen ismeretlen nevek azt kérdezték, illetve azt vetették vádaskodva a szememre, hogy én miért utálom Mérő Verát. Bővebben… →

mit jelent a… 1.: rágalmazás

Közzétéve Szerző:
8

Kis műveltségtágító sorozatunk, dr. Erőss Paulától. Ezek rövid posztok lesznek. Én, sajnos, nem bírom a butaságot, és ettől sokan lesznek mérgesek, mert máshol átmennek a blöffjeik, és nem röhögik ki őket. Ha valaki ezentúl bénán bedob egy ilyen fogalmat, egy link lesz a válasz.

Rágalmazás (és kisebb testsúlyú ikertesója, a becsületsértés). Tipikusan azok dobálóznak vele, akik nem olvastak-olvasnak klasszikus újságot, minőségi publicisztikát (véleménycikket), ezért nem tudják, mit jelent a közírás, hol vannak a határai az értelmes beszédnek, mi tényállítás, mi vélemény, és hogy a hüppögés, az aggodalom a vágyott xpecsenye miatt vagy az érvtelenség, amit a sértődött megbírált él át, nem jogi tényállás. Nekik csak a facebook-mátrixból származik a világképük.

Btk. 226. § (1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást

a) aljas indokból vagy célból,

b) nagy nyilvánosság előtt, vagy

c) jelentős érdeksérelmet okozva

követik el.

Eddig a törvényszöveg. Jogász szerelmemtől kaptam az új Btk-t. Bővebben… →

a deklaráció és a valóság

Közzétéve Szerző:
18

!!!

Mérő Vera és a hozzád csapódók: itt írom le – a facebookon ugyanis jelentgettek ugyanezért –, hogy amit női érdekképviselet örve alatt műveltek, az nagyon durva és káros.

És a legfeltűnőbb: hogy élvezik.

Nekem két hete ugyanezek a profilok azt magyarázták, hogy nem szabad, sőt, aljasság egy újságírót (az újságírói teljesítmény nélküli influenszerre, Szentesi Évára gondoltak) “kikezdeni”, nem lehet róla kritikám, véleményem. Vagy legalább ne írjam le, mert szegény. Ha leírom, az bullying. Hogy én GONOSZ és BETEG vagyok – így stigmatizáltak érvek nélkül. Érv még az volt, hogy de nekik tetszik az arcukba tolt rúzsosság-iromány. Pedig Szentesi Éva kzárólag a saját anyagi érdekeit tolja, ügyet csak érdekből és jól megfizetve képvisel, és a nyíltan és primitíven gyűlölködő tavasztündérrel és Murinai Angélával bandázik látványosan, újabban ez a férfi gratulál neki a könyvéhez, és ő visszanyalja.

Szentesi Éva a mi kedvencünk, magunknak építettük, mi, a wmn-osztag, őt nem szabad bírálni, ő tabu, jó ügyet képvisel. Miért? Mert neked, Vera, érdekszövetségesed a teljes íróklán, együtt nyomultok rádióban, egymás posztjai alatt, és vannak csápok a színészek, irodalmárok között, egymás ún. kiállására mindig számíthattok, főleg, ha ütni kell valakit. Baromi ízléstelen.

Mondd meg nekünk, nagy Mérő Vera, hogy akkor szabad nőtársunkat kritizálni a nyilvánosság előtt, vagy nem? Mitől bullying az, mitől nem bullying emez? Te hergelted az egészet. Koronczay Lilla egyébiránt (áldozatokkal kapcsolatos reflexes informálatlanságát nem tekintve) hússzor olyan jó újságíró, mint Szentesi Éva.

Mondd meg nekünk, nagy Mérő Vera, hogy a pornográfiáról vallott pártoló, menősködő nézeteiddel hogy jön össze ez a nagy hirtelen áldozatpártiság. Akkor az volt a menő, meg a feministákat gúnyosan leszólni, most pedig megtetszett a vezérszerep?

Vagy mindegy a téma, csak menő legyen? Ma már könnyű. Mi, naiv és érdekmentes feministák felpuhítottuk a női közvéleményt 2011-től, amikor neked a feminizmus még cikinek tűnt, most pedig már színre libbenhetsz nagy jogvédőként: a bántalmazott nőket a facebookon védeni, “aktivistává” válni, színpadról harsogni – ennek nemhogy kockázata nincs, de egyenesen kötelező mutatvány, és nagy taps és médiafelület jár érte.

Szakmailag, tartalmi érvek szerint természetesen igazad van a tanácsadó rovattal kapcsolaban. Hogy mennyire, és hol kell ezeknek a témáknak utánanézni, azt több ezren a mai lelkesültjeid közül itt olvasták nálam 2012-től. De ez a tartalmi lényeg csak vékony hártya. Alatta az önzés, a kirekesztés, a csürhelogika.

Ez alá az “ügy” most ezeknek a nőknek kedvük volt felvonulni. És az alá is pont ugyanezek vonultak, amikor kikezdtétek azt a bloggert, aki évekig hintette az áldozatvédő infókat, de nem a banda tagja, van saját véleménye, és egyszerűen nem tetszik a pofája, mert a naivák nem értik az összetett mondatot, vagy nincs kedvük edzeni. Nehogy már neki igen.

Mit szeretnének ezek a most felcsillanó nők, köztük Gumiszoba is? A hatalmat, a sok-sok kommentelőt maguk mögött tudva jól megmutatni, keményeket írni. Hadakozni, kíméletlenkedni, fürödni a reakciókban. Aztán persze magyarázkodik Mérő Vera, hogy “ne legyen személyeskedés” és “túl sok az irónia”.

mit jelent nőnek lenni? 2.

Közzétéve Szerző:
120

Az első rész itt:

mit jelent nőnek lenni? 1.

Hogy neked, transznemű embertársam, szenvedést okoz, ha nem tekintenek annak, akinek szeretnéd?

Bizonyára. De nem zsarolhatsz ezzel másokat. Végtelen a szenvedése azoknak is, akik hangokat hallanak, vagy akik szomorúfűznek élik meg önmagukat, de senki nem hisz nekik.

Eleve, hogy lehet ez, hogy transz vagy, de pont ezt megpróbálod elrejteni, és úgy viselkedsz, lépsz fel, mint egy cisz nő? Meg ne tudják? Mert akkor gyűlölet? Dehogy. Azt akarod magadnak, ami a nőknak adatott. Adott esetben stílusos instafotót, nőgyógyászati vizsgálatot, tűsarkút és anyaságot. Pont azt nem vállalod, ami vagy: transznemű. Csupa műtéttel, szintetikus hormonnal, lézeres szőrtelenítéssel jöhet létre az illúzió, a magadé és másoké.

A belső valóságod, megélésed nem válik senki számára valósággá. Ez egy színjáték. Nem annyi ez, amit mindig mondotok, hogy “csak hagyjanak minket élni, békében”. Ami a nőké, azt is akarjátok: kvótás helyeket, női sportversenyt, a szülést. Vannak országok, ahol a nők védett csoport, pozitív diszkriminációban részesülnek. És az is kell.

Ha valaki a másik oldalról az elnyomott csoporthoz akar tartozni, és ezzel annak identitását is szenvedéstörténetét is magáénak tudni, majd ezt hangoztatja, turnézik vele a médiában, vérrel és könnyel, az rendkívül kellemetlen. A szemen köpése ez a nők szenvedéseinek, a nőségnek; a méhtranszplantáció mint heroikus ügy pedig a szülésnek. Bővebben… →

mit jelent nőnek lenni? 1.

Közzétéve Szerző:
57

Nem kell újra megírni ugyanazt. Aktuális, kirakom újra a főoldalra.

A lényeg, hogy a nem (sex) biológiai valóság, nem kell érezni. Az érzet nem sex, a gender pedig csak szövegelés, illetve tanult szerep. Nincs veleszületett gender. A kínzó másság- vagy testi idegenségérzet pszichológiai probléma, amelyet a korhangulat, a környezet nyomása vagy traumák könnyen kiváltanak.

Ezért veszélyes a mézesmázos, illetve panaszkodó transzlobbi. Egyre több az olyan kamasz, aki csak szavak szintjén transznemű vagy agender, bigender, genderfluid, vagy aszex (amúgy Villő, e viselkedés állatorvosi lova is ezt nyomja), tehát semmit nem vállal, esze ágában nincs műttetni magát, vagy tartósan elköteleződni. Holnap majd máshogy érzem. Ennyire komoly ez. Viszont a vekengéssel és ellenségkereséssel a legszebb éveiket tékozolják el. Eközben az élet megy tovább, a hagyományos dolgok (család) virulnak. A többi fiatal, aki ezektől meg a förtelmes ne szülj propagandától-vádaskodástól érintetlen marad, tanul, ismerkedik, bulizik, karriert épít, szerelmes, családot alapít… (Párhuzamos jelenség: akit nem érdekel a kövérség-rinya, a bodypositivity, a vegán siránkozás és viták, az terepfut, staeket süt és bikiniben napozik.)

Mindegy, hogyan népszavazol, nem számít. Ez csak a közhangulat utólagos tesztelése, a törvényt már megszavazták. Az igenek semmiképpen nem lesznek többségben (de az se változtatna semmin). Felháborodni sem érdemes a népszavazáson mint hergelésen és homofóbián (ezt sunyin összemossák a transzfóbiával). Különösen úgy, hogy az érvénytelenül.hu kampányolói következetesen nem tudják, mik a kérdések (!) és mi a probléma a jelenséggel. Mert bőven van probléma, riasztó jövőkép volna, ha bedőlnénk ennek.

Ha van arányérzéked és ízlésed, akkor két év járvány után, egy kíméletlen háború közben, durva gazdasági válságban, miközben prosperál a nők elleni fizikai erőszak… e valós problémák közepette nem az LMBT emberek “elnyomottságán” fogsz kiakadni. Taszító, ahogy gazdag, divatos, nagy médiaelérésű, emancipálódott (rég jogegyenlőséget élvező) meleg hírességek, és MINDIG FÉRFIAK harsányan, profi marketinggel az elnyomottságról siránkoznak, és persze rájuk akaszkodnak a transzneműek. Ez is toxic masculinity, ezek is basáskodó férfiak, ez is egyenlőtlenség.

Aki nem úgy gondolta eredetileg is, aki nem idegenkedett a melegektől, az a Fidesz kampányának nem dől be most sem. Viszont nem lehet tagadni, hogy az LMBT- és identitáspolitikai ügyben bőven léteznek aggasztó jelenségek Nyugaton, ide tényleg ne jöjjön be a cancel culture, a nő és férfi szavak/fogalmak átírása, a kamaszok hülyítése, a fekete hormonozás, a nők védett tereinek és lehetőségeinek elbitorlása. A “nálunk ez még nem probléma” gyengécske hárítás, egyben elismerése annak, hogy máshol meg szörnyű a szép új világ.

Nem bizonyult igaznak a vád és félelem, hogy a 33-as és a salátatörvény fokozta volna a melegek veszélyeztetettségét, pszichés problémáit, öngyilkossági hajlamát. Egyedül a Háttér Társaság számolt be arról, hogy több hívást kapnak. Nem csak a fideszeseknek, meg az edukálandó “homofóboknak” van problémájuk a szivárványkodással. Én biztosan nem kérem azt a csomagot, amelyben az ellenzékiségemnek immanens része az LMBT-kiállás, és nem szabad beszélni a problémákról. Hogy ezek az emberek gyanakszanak és gyűlölik a “normalitás”, a biológiai nem és a kétivarú szaporodás valóságát.

A mesekönyv körüli 2020 őszi hiszti, a matiné, “meseolvasás”, sértett kommentek ezrei óta nem állíthatja a progresszív közeg, hogy nincsen genderpropaganda. Hegedűs Emett, Ónodi Adél, Tobi és Tuza Éva szerepeltetése, sztárolása, NoÁr klipje óta pedig világos, hogy a legfiatalabbak is érintettek és célpontok.

“Ha lenne barátnőm, fognám a kezét.” De nincs. Ezt csak elképzeled, meg kisminkeled magad, és benne leszel a tévében. Azt se tudod, mi az a párkapcsolat:

Hahó! Légy, akit vagy! Bátrtan! Ne nyavalyogj folyton! Annak fogod a kezét, akinek akarod, szabadon élhetsz szexuális életet. A melegek nincsenek elnyomva, transzfóbia pedig nem létezik! Nem azt jelenti, hogy nem kérsz a valóságtagadásból és az ép test megcsúfolásából (tranzíció). Nem azt jelenti a homofóbia, hogy nem tapsolsz ennek a műsornak.

Minél nyugatabbi meg szabadabb a társadalom, annál több a nemváltó óvodás, kiskamasz is. Bizony:

A legmeghökkentőbb: az átlagkommentelők, akik utálják a kormánypropagandát, kifejezetten Orbán-ellenesek, minden érvénytelennépszavazós poszt alatt tömegesen azon háborognak, hogy ha nem lenne a nagy fideszes felhajtás, akkor erről a sok zavaros, “aberrált” jelenségről nem is hallanának a gyerekeink. A plakátokról tudták meg, hogy melegek és nemváltók léteznek. Vagyis: ők is azt gondolják, hogy a másság témájával békén kéne hagyni a gyerekeket. Ahogy a kormánypárt. Annyira utálják az egész másságot, hogy szerintük negatívan, kritikusan sem kéne róluk széles körben beszélni. Most minden gyerek erről kérdezget, aztán még kedvet kap…

Ez jól odabasz az aktivistáknak, mert a Pride-on, a Tobi-kampányban, a mesekönyv kapcsán pont a gyerekeket célozták meg, és túltolták (ki nem látja a salátatörvény előzményeként a mesekönyvhisztit?). Így képzelték vajon az LMBT-lelkesültek a fideszellenes tömeget, hogy még ennyire se akar hallani “a buzikról”? Szívük szerint még többet és folyton beszélnének a másságról, a közösséget ért bántásokról, láthatóak szeretnének lenni, mindenkinek, és ezt csomagolnák a szexuális felvilágosításba is. A másság teljesen rendben van, sőt, ünneplendő, ez egy erős, megmásíthatatlan érzés… és már bent is vagyunk a nemi tranzíció előszobájában. Amely törekvéseket dollármilliókkal támogatják, itt van erről cikk.

https://thefederalist.com/2018/02/20/rich-white-men-institutionalizing-transgender-ideology/

Ki a nő?

Röviden: két nem van. Ahogy tanultad a suliban, úgy. Nem változott meg.

Két olyan nem van, amely valóság. Minden más vagy anatómiai hiba, vagy konstrukció: annak kifejeződése, hogy a nem megélése nem komfortos – egyébként keveseknek az, de amennyire lehet, próbáljuk élvezni. Ahogy megélik e két nemet, az sokféle. Az nagy zavaros, és a zavarosban sokan keresgélnek mindenfélét.

Minden kamu? Vannak egyáltalán őszinte transzok? – kérdezi kíváncsi vacsorapartnerem. Ezt a kérdést talán fel lehetett tenni 2012-ben, de azóta?

Mindegy, ki mit érez, akár őszintén érzi, akár divatot követ. A valóság számít. Mindenki keresi magát, ők így. “Milyen címke illik rám?”, kérdezik tizenöt évesek halál komolyan, mintha ez változtatna bármin is. Mintha lehetne ezen az alapon jogokat követelni. És ma már megéri. Bővebben… →

hogy vagy képes még mindig szeretni?

Közzétéve Szerző:
9

Olvasóm, és mások is, elolvasták a Love storyt. És ezt kérdezi az olvasó. Hogy ezek után, én, bárkivel…?

Azért az, amit én egy embertől elvárok, ha kinyitottuk egymásnak a szívünket igazán, nem olyan nagy etwas. Mondhatni, egy suttyó rohadéknak kell lenni, hogy ne ugorja meg – az meg ritka.

Sokak kérdése ez a felnőtt élet második szakaszában, túl komoly veszteségeken. Belemenjenek még, érdemes-e? Lehet-e bízni “a férfiakban”? Bővebben… →

könnyes szemű szolgáltatók

Közzétéve Szerző:
11

Miért van például az, hogy egynémely ismerős, és tényleg hatot tudok kapásból, aki szolgáltatással foglalkozik, de olyannal ám, amelyet a felső százezer engedhet meg magának jobb időszakában, a karanténban a kötelező kezdeti bizakodás, a motivációs szövegek, #mindenrendbenlesz hesteg és élőzések után most keserű posztokat ír arról, hogy baj van a kapcsolatokkal, az emberek sajnos manapság használják egymást, nem hozzák rendbe a kapcsolatot, hanem lecserélik az embert, pont mint a tárgyakat (az megvan, hogy ez az elhagyott, mérgező házastársak szövege, akik játszmáit nyomorultan évekig tűrték, és akiknek hiába kérés, párterápia, ultimátum, semmire, de semmire nem voltak hajlandóak változni?), mindenki csak a haszonra hajt – miközben nyilvánvalóan nem a barátaihoz szól (akkor nem látnám ezeket a posztokat én is), hanem pont azokhoz, akiknek ő élt a pénzéből és pont ő “szerette” őket csak addig, amíg kicsengették a díjazást (számlát sose adott), most pedig a legszámítóbb módon a bevételét és a nyüzsgést siratja, és egyáltalán nem rezonál arra, hogy másoknak sincs most bevételük, így nála elkölthető pénzük, vagy ha van is, abból a testvérüket támogatják, meg talán kedélyüket vesztették, leépültek fizikailag, esetleg befordultak kissé, semmi kedvük neten kitartóan igénybe venni a szolgáltatást (nekem ez nem ment, milyen csúf mindenki zoomon! és olyan eleven és intenzív volt az igazi, élő, összetapadt kapcsolatban létezni, hogy még telefonálnom is riasztóan idegenné vált), és talán élőben sincs már kedvük, és nem is lesz: szerintem sokan nem mennek vissza az edzőjükhöz többet, valahogy átértékelték az elmúlt hetekben, hogy mi a fontos, de az is lehet, hogy megtanultak önállóan edzeni, utálnak bárhova időre odaérni most már, alkalmazkodni és még fizetni is érte, és nem akarnak újra úgy létezni, mint előtte… meg úgy általában is, mennyire profi már hisztizni, vádaskodni, barátságról papolni, csupa szép-jó-egyedi nyújtása és rezzenetlen derű és erő helyett rossz érzéseket nyújtani moralizálós fölénnyel egy szolgáltatói viszonyban.

kérlek, kedvesen tagadd le nekem a valóságot!

Közzétéve Szerző:
6

Ó, kedves olvasó, nem áll módomban. de neked se tesz jót. A kenegetésből lesz az elromlott, improduktív élet, a hiúskodás, a harag.

Valaha én is harmincas, bizonytalan nő voltam, aki folyton reagált másokra, igyekezett figyelni, és bár úgy általában tett éles állításokat, egyes emberekkel nem volt kritikus, és nem akarta észrevenni, mi zajlik. Beszóltak neki, de moderálta magát, mert így szokás, “én vagyok a szolgáltató”, szépen beszélünk és senkit nem küldünk el a francba. A bülbülszavú aljaskodókat hogyan? Fel se mertem tételezni, milyen nyomorú szándék mozgatja őket.

Aminek eredménye az lett, hogy állandóan magyarázkodtam. Bővebben… →

a menőség csapdája

Közzétéve Szerző:
2

Látjuk ezt, de meg is szoktuk. Akinek mindene le van fotózva, mindene menő, “ó, nekem miért nem ilyen az életem?”, és nem veszed észre, hogy nem a teljesítményét vagy a jófejségét nézed, csakis a látványt.

Az ember bizony keményen kompenzál, amikor (még vagy újra) sérült és bizonytalan, mert traumatizálódott, mert nem érti önmagát, és nélkülözi az alapvető javakat. Mik is ezek? Az egyszerűek, lényegiek: napfény, erős test, az igazad biztonsága, a szépség nem-hivalkodó tudata, saját gondolkodás, teljesítmény a munkában; erős kar ölel, nem kell félned, nem unatkozol, életöröm hat át, minden rendben – szóval ezeket nélkülözi és kavargó homályban él.

És külső dolgokban határozza meg magát, és ezeket mutogatja, és a kirakott dolgait kedvtelve nézegeti – ez a menősködés. Bővebben… →

“az emberi jogok nem torta”

Közzétéve Szerző:
33

A transznők rövid története. “Volt itt két szoba, egy jól felszerelt a fiúknak, tele izgalmas játékokkal, itt eredetileg rend volt, és mellette volt egy szegényes, sivár, billegő székekkel. Ott csend volt, szépen és szomorúan játszottak, amivel lehet, főleg egymással. Aztán a lányszoba egy kicsit felfejlődött, lett bele Barbie, egy új szék. A fiúk elunták a játékaikat, az összegányolt szobát, a koszból, ordításból, verekedésből a széttört játékaik közül átjönnének ebbe a tisztább szobába, hú, ez izgi, itt mi van, kikkel lehet itt játszani, elkérik a Barbie-t, le is tépik a lábát. Itt van minden, a szent, a szép, az életvidám, a csinos ruha, az anyaság, a jóindulat. Én ilyennek látom a transz nőket, legalábbis ezeket a hangosakat, és nem adom a nőiségemet átdefiniálni senkinek.”

Át vagyunk verve. Liberális lencsefőzeléket etetnek velünk, pár szemért odaadtuk az igazi, balos és feminista örökségünket. És aki eladta nekünk, az sztárkodik, és még mi lájkoljuk buzgón. Nyomás van: a brancsba tartozol-e? mit gondolsz? Én semmi különöset, egyes részletkérdésekben iszonyú hamisság van (például, hogy kikre próbálnak törvénymódosítást és öngyilkosságokat rákenni a hangadók) – de többet olvasok és elfogulatlanabbul, mint aki nagyon tudja rögtön, mi a véleménye.

Meg aztán kérdőre is vonnak. Konkrét személyek csinálták ezt többekkel, mint amit ez a fóka:

http://wondermark.com/1k62/

Ha más véleményed van: “ne már, csajok, mi ez a folyamatos hiszti meg menősködés? Emlékeztek még, hogy a feminizmus kiállt a pornó és a prostitúció ellen? Nem influenszerek sajnáltatták magukat a kanapén!”, akkor jobb, ha hallgatsz.

“Majd ha össze bírunk fogni és el tudjuk fogadni, hogy nem vagyunk egyformák, akkor… Addig szerintem jobb, ha hallgatunk.” (Péterfy-Novák Éva, színpadról) (a májusi hajszájuk fényében ez nyihihihihihihihihi)

Olyanok uralják ma a feminista beszédpozíciókat, akik jobb esetben nem értik, mi a nők érdeke, de valószínűbb, hogy nagyon is értik, csak nem érdekli őket, és áldozatok fotóival haknizva maguknak építenek karriert, mindig felszínes és olykor nőellenes témákkal etetnek tízezreket, hatásvadász drámát rendeznek minden egyes napihírből, koherens világnézetük nincsen, és akkor érzik magukat elemükben, amikor tapsoltatnak maguknak.

Ami a címben van, azt Bővebben… →

a pornográfiáról

Közzétéve Szerző:
25

Trigger warning: a társkeresőzők, pornókedvelők, magányos frusztráltak, ha önigazolást keresnek, mérgesek lesznek a poszttól.

Nem lehet, hogy nem kéne annyit nézni a képernyőt, és akkor mindenki boldog lenne?

Ha jól értem, a szexpozitív érvelés lényege, hogy a pornó nem csak a férfiak játéka, hiszen Mérő Vera is, aki pedig egy igazán szép, fiatal, szőke nő, felizgul tőle, tehát oké és hajrá, mostantól ez a menő. Azt viszont netflixes műveltséggel sem lehet kikerülni, hogy mi megy a nagyüzemi forgatásokon, mit mesélnek azok, akik kiszálltak az iparból, és ki keres mindezen: teljesen bekészült, drogos nők, súlyosan szétment testek, kiégett lelkek, techcégekbe beszállás a hardverfejlesztés érdekében, így ma már a nem-atlanti világban is mindenki a vécében recskázik idegen lányok megalázására. Na, akkor legyen mondjuk amatőr a pornó, valódi párokkal, és akkor kerek a világ. De a megalázás mértéke és borzalma nem csökken attól, hogy nő a nézője, vagy hogy egy kicsit más a műfaj, mert a nagy üzem, a pornó lényege ugyanaz. 

A Pornográcia is turné, figyeleméhség, híressé válási tekergés. Döbbenetesen ízléstelen mindenfajta egoista médiaturné, akár rákkal, akár “férfi vagyok, de gyereket szülök” műsorral, akár pornótémával űzik. Zavaros dolgokkal akarnak híressé válni, elmenősködnek súlyos jelenségeket, szexivé teszik a borzalmat, és többet értelmes, egyszerű állításoknak nincsen helyük. Bővebben… →

meg még arra is rájöttem

Közzétéve Szerző:
6

Fontos, újabb fogadalmam, hogy sima blogposztban nem megyek 2000 szó fölé (a wordpresses szerkesztő számlálása szerint), ezért itt folytatom a vegyes, néhol összefüggő megértéseimet. Bővebben… →

csak mostanában jöttem rá

Közzétéve Szerző:
7

Nem tudok mindent, amiből írok, újra elmagyarázni, így aki új itt, és nem rosszindulatú, azt arra kérem, hogy keressen, olvasson még, legyen türelmes. Ha posztot fogalmazok, akkor van ugyanis egy kalibrált hangvétel: a kávéházi, ismerős jelleg. Sőt, írói elvárás is ez: azoknak írok, akik már olvasnak egy ideje, megszokták ezt a világot, de legalábbis kíváncsiak rá, és ehhez tartom magam.

Menjünk kétfelé, aki ismer, haladjon tovább, aki nem, olvassa el ezt:

bemutatkozom

A személyiség fejlődik – ha el nem romlik. (Vagy egyszerre.) (Vagy birtokosa szerint fejlődött, a szabadság láttán hápogók, az ellenérdekeltek szerint elromlott.) Én mostanában rengeteg mindent értettem meg a saját lényemről és a világról, egyben meg is váltam valaha fontos hiteimtől, működésmódjaimtól. Bővebben… →

reagálok a Szentesi Éva hergelte cirkuszra, 2020. május 8.

Közzétéve Szerző:
126

Ez egy 2020-as poszt, de a rezgések ma, 2024-ben is rázzák az életemet, és Szentesi máig nem revideált, nem kért bocsánatot.

A BULLYING NEM JÁTÉK, mert még megsértődik Szentesi Éva! Ennyire vagytok aljasak – és becsomagoljátok jó ügynek, kiállásnak. Ez sima lincselés, ellenem. Szentesi Évát soha nem lincselte senki a csakazolvassáról, a Facebookon sem. Pedig neki mint közszereplőnek tűrnie kellene. Továbbá (nem lényegtelen részlet!) én a bírálataimban igazat írtam. Nekünk véleményünk volt róla, és nem, nem gondoljuk, hogy aki beteg, arról nem lehet véleményünk.

Mi a célom ezzel, hogy Szentesi Évát “ekézem”?

Nincs cél. Ok van: az igazságot ki kell mondani. Látok, figyelek, értem, mi van. Minden éles írásom ebből született. Nincs semmilyen hatalmam. Én szólok, amikor talmi vagy undorító valami, ennyi van. Elvből írok, a minőség hiánya, a hazugság ellen. Ha megsértődik, prüszköl, tiltakozik, akkor igazam van.

Legyen egy hang, mely kimondja: ez mint női újságírás kurvagáz, az influenszerkedés nem írónőség. Sokan gondolják ezt amúgy. Én kimondom, nekem nem tabu.

Nem akarom, hogy vele történjen valami (törvényszerűen történik, mert a felgiccselt hazugság mindig bedől, de nem miattam van ez). Én azt akarom, hogy a hamisság tudatosodjon a női nyilvánosságban. Vegyék észre, ne támogassák. Nem átkoztam meg (ő igen: “Élj úgy, hogy ha irgalomra szorulsz, akkor legyen kihez fordulni”, ezzel azt akarta mondani, és. saját, személyes facebookomra írta!, hogy legyek én is beteg).

Eltelt sok év, amíg mindketten a jó életről pofáztunk. Ballonkabát alatt semmi, vagy piros csipke, nagy koktélozgatások. Vs “tornázgatás”, erdőben futás.

*

Így indult:

2020. május 5-én a nagy olvasottságú wmn.hu “zászlóshajója”, a szerény tehetségű, hisztiben utazó Szentesi Éva, magát írónak mondó arckrémárus influenszer, amúgy közszereplő nem tűrte, és feljelentéssel fenyegetett is azért, mert a nyilvános írásairól véleményem van, és zaklatásnak állította be azt, hogy a saját blogomon ezt megírtam. Semmilyen törvényt nem sértettem, nem zaklattam és nem rágalmaztam. (Nem is született feljelentés.)

Az a feladat, hogy a hősnőért mindenki rajongjon. Ha nem tetszik, hallgasson. Mennyire antidemokratikus, gyáva, önző álláspont! Rámuszította az akkor 55 ezer Facebook-követőjét, a “nem bírtam végigolvasni gerlét, olyan hosszú” típust:

A poszthpz csatolva 17 innen kifotózott részlet: a Csakazolvassa blogra (tehát ide) írt kommentjeim és posztok részletei, amelyek Szentesi nyilvános, közírói és influenszeri tevékenységét elemzik. Részben írói-nyelvi színvonalát, részben olyan cikkeit, amelyekben anyákról írt szemétségeket, részben a fizetett kampányait (Törley-pezsgő, NeumannLabs HPV-tesztek), amelyek révén ő jelentős összegekhez jutott, és amelyek etikátlanok, félrevezetőek, de legalábbis visszásak, kinevethetőek, üresfejűek. Mindez 2024 nyarán is fent volt, van az oldalán.

Ezzel a posztjával uszította rám az akkor 55 ezer követőjét. Akik viszont már az én oldalaimra jöttek – én nem az ő oldalára írtam, és nem csak azért, mert ott érzelmi azonosulás, buta nőtömeg és szektás hűség van, hanem mert én itt foglalkozom a nők közéletének visszásságaival, posztok ezreiben (négyezer van 2024 nyarán), olvasnak elegen itt is, és nem másoknál szítom az ellentéteket.

És iszonyú aljasságokat írtak rólam, alap nélkül, és nem véleményt, hanem tényeket (hazugságokat). Nem a véleményemről, nem érveke, hanem a személyemről, ide nem tartozó dolgokat.

Lelkes Villő az az elhíresült copycat szindrómás nő, akinek a képét Éva lájkolta. Villő előbb itt volt eminens rajongó, ezernél több komment szerzője, majd teljes személyiségével rámfeszült, feszkókat szított az olvasókkal, főnökösödött, az itt megismert erdélyiek kézműves termékeit akarta Angliában árusítani, de belebukott, és nagy összegekkel károsította meg őket (ezek a nők hozzám kötik Villőt, és rám haragszanak!). Éveken át zaklató módon utánozta le a blogom és életem gesztusait, mászott rá az exemre (!) – és Villő az is, aki Szentesit bujtogatta Murinai Angélával együtt ellenem. Villőnek hogy, hogy nem, a fenti (2020. májusi) kirohanás után Éva lájkolta a képét, nagy összeborulás. Én pedig jeleztem, hogy ez nem oké, és hogy engem akarnak kicsinálni, rólam sutyorognak.

Hogy ki? Villő, Angéla és az ex, mind itteni hű rajongók, az exre Villő ugye rámászott, ezt a neten mutogatták meg küldözgették nekem e-mailben. Az ex történetesen a Bécsi úton volt Fiala Borcsa szomszédja, és jogász, így “kötötte össze” a Borcsa Szentesi Évát és az exet, hogy segítsen engem perelni. Aki egyébként már akkor engem perelt, fel is jelentett /felmentettek, 2024 update/, és Szentesit lebeszélte arról, hogy közszereplőként ebbe belekezdjen).

Nem írtam “nyílt leveleket”, egyet írtam, itt van. Ma (update-énem 2024-es) már nem írnék ilyet (megedzett az élet, rá se rántok az ilyesmire), de maga a levél a közelében nincs annak a cikiségnek, amit Éva összevádaskodott a wmn olvasói, bevételforrásai, kommentelők ellen az évek alatt.

“Mert nem töröltem egy kommentet”: konkrétan az itteni csalódott olvasó, Murinai “Gumiszoba” Angéla írta oda a nevem tagként, amikor Éva egy rosszullétet miatt nyílt posztban átkozta azok “okait”, álneves és gyalázkodó e-mailek szerzőit, mert “miattuk szállították kórházba”, hogy én zaklattam álnéven. És újrakezdődött a anyaloncai rohama, ellepték az oldalaimat. Nekem nincs szósöl médiás alkalmazottam több ezer kommentelőre. Ezt kértem, hogy törölje. Ő is tudja (elismerte utóbb, illetve Péterfy-stbné is írt ide ezt megerősítendő), hogy én nem írok se neki, se álnéven. Én nyíltan kommunikálok. Utóbb törölte.

Rágalmazva, fölös indulattal és becsmérelve én sosem írtam Szentesi Éváról.

Az igazság ennél szomorúbb: szerintem a Szentesi-jelenség, a rák kiárusítása és cukivá-szexivé tétele ennyire elítélendő. Ami cuki, az bírálhatatlan. Aki elesett, az érinthetetlen. Fenntartom a véleményemet ma is, sőt, most még romlottabbnak tartom őt, amiatt is, amit ellenem tett merő önző hiúságból.

Azt is tudom, hogy rengeteg hallgatag nő gondolja ugyanígy. És nem irigységből. 

Nem sikerült az írásaimmal, blogommal figyelmet kiváltani, ezt írja. Hoppácska, még ilyen rajongóm is akadt. Igaz, a Librihez nem szoptam be magam.

Maga írja: olvasta a blogot, járt ide, emésztette magát. És ráadásul az értelmes, jóindulatú olvasók tömegei is olvasnak, azóta is, már tizenkét éve. A különbség: én nem lettem arckrémárus, nem hízelegtem be magam egy DTK által felépített “énmárka” és reklámalapú gigaplatform védelmében a Libribe, hogy nekik nyereséget termeljek a giccskönyvekkel.

Rágalmazó, zaklató, bully? Én…? Olvastátok Szentesinek A Merkúr a retrográdban című, újságírókollégától lopott című “regényét”, hogyan beszél abban Fiala Borcsáról és a barátnőiről, bosszúból?

A lenti kommentelő blogolvasó volt, amellett magyartanár (éppenséggel Ed tanára), nem hiszem el, hogy nem érzi, mi a különbség (az én férjem meghalt, én a rákkal való hősnőségből soha egy fillért sem kerestem, a halál életrajzi adat, és csak egyedülálló anyaságomról írtam). Én Orsolyát mélyen megvetem, hogy odarongyolt szítani a feszültséget. Pedig nem szólt az eredeti kontentnél, csak így Szentesi meg a libák szárnya alatt érezte magát erősnek. Szentesi még az anyja halálával is két évig haknizott, miután megfertőzte. Én soha nem szenvelegtem, játszottam hősnőt, nem is lett brand és egy mohó cégnek reklámbevétel a személyemből. Én fizetek azért, hogy ne legyen reklám a blogon.

Ez is érdekes, nemrég írta:

2024-es frissítés: levélváltás új blogja kapcsán. Válaszában hülyének néz.

Én neki, 2023. szeptember 18.:

Kedves Éva!

Bokszol! Nem x. És: eksztázis.

Remek véleménnyel vagy magadról, de a lufik kipukkadtak. Rendszeresen te biztosan nem bokszolsz. Minden szétesett, amire hajdan büszke voltál.
Az egyik utolsó wmn-es cikkedben még kényszert éreztél, hogy beszólj azokra, akik igazán edzenek: a “tornázgatásra” és a pulzusszámos futópadozásra. Merthogy a boksz, az nem ilyen komolytalan!
 
Egyiket sem bírnád, nem is csináltad soha. És ha komolyan edzenél, az látszana. Mindig hüledeztem, milyen lötyögéseket neveztek edzésnek és mekkora cirkuszt csaptok belőle.
 
Abban a helyzetben, amibe téged beraktak, azokkal az igényekkel és öntudattal (és olyan kis teljesítménnyel) lehetett volna benned bölcsesség, visszafogottság, hogy ne azt húzd le, aki edz (én), sikeresebb influenszer (nem én), igazán  jól ír (én).
 
Törvényszerű volt a zuhanás. Viktor közönyös feje… sugárzik róla, hogy tök önző, és idegesíted.

A férfi, aki engem élete szerelmének nevezett egykor, mesélte a minap a bíróságon, hogy bosszút akartál állni, te Fiala Borcsa közvetítésével tőle kértél tanácsot, hogy ki tudsz-e engem csinálni jogilag.
 
Ez így jegyzőkönyvbe is került, és nem vette észre, hogy a fontoskodással csak a ti förtelmes, nárcisztikus dührohamaitokról vall, és a saját helyzetét rontja.
 
Elképesztőek vagytok.
 
Éva
 
Ő nekem, 2023. november 6.:

Kedves Éva!

Elnézést a késedelmes válaszért, csak mostanra tudtam minden levelet elolvasni, remélem nem veszed zokon. SIC

Köszönöm szépen, hogy írtál, én is sok sikert kívánok a blogodhoz, az edzésekhez pedig további kitartást. 

Ölellek: Éva

Én neki, 2024. február 13.

Jaaaj, Éva, ez a leereszkedés, ez a passzív agresszió… Elegánsnak szántad, de hazug.

 
Szerintem te nem is néztél soha szembe vele, hogy mit csináltál és mi volt az okod. Nem is tudtál róla.
 
Én nem játszom meg magam. A következőket gondolom, és biztos vagyok benne, hogy végigolvasod, pedig szabad vagy törölni:

Dehogy ölelsz te, közben a Huberttel is kibeszéltetek. Akkor hinném el, hogy érted, felfogtad, szembenéztél, bánod, ha nyilvánosan vagy legalább privát bocsánatot kérnél. Hubert is feljelentéssel fenyeget:
 
​​Miért? Mert kimondtam róla (a bérgyerekről) az igazat, amit a mézesmázos píár alatt gondosan rejteget. Én tudom, ki vagy (már rúzséstükör korodban is tudtam, mikor ide kommenteltél), és tudom, mi motivál téged. Tudom, hogy ámuldoztál a blogomon te is 2013-ban. Nem csak Angéla, Villő meg “életeszerelmevagyok” exem.
 
Nem vagy őszinte, és ezt leveszik ám. Érdekelt voltál abban, hogy szarul legyél, baj és dráma legyen, mert csak emiatt voltak kíváncsiak rád.
“Nem fogom azzal tölteni az iszonyatosan drága időmet…” – játszod most a megérkezettet, aki lassan felnő? Negyven évesen?
 
Te vagy az, aki elindította a lavinát, ami kis híján az egész életemet tönkretette (nekem három gyerekem van ám). Rajtad bátorodott fel az exem, aki NER-be ágyazott, lojális jogászként hét polgári és egy büntetőpert indított ellenem, mert a kirohanásodon megérezte, hogy a tömeg most mellette áll. Előtte félt, hogy őt tépnék szét. Hazudozással, kamu pszichiátriai lelettel, állítólagos depresszióval kiügyeskedte, hogy bíróság legyen belőle.
 
2020. május 5-én te megadtad az 55 ezres csürhének a kilövési engedélyt, állítva, hogy te vagy az áldozat és én az agresszor. Miközben én egy őszinte blogger voltam, akit te is elképedve olvastál egykor, a reddites mocskolódókhoz képest én mindig arccal vállaltam magam, soha nem írtam sem neked, sem rólad név nélkül vagy álnéven, nem írtam gyalázkodót, csakis a közéleti visszásságaidról; megmutattam a saját esendőségeimet is (én sokkal előbb és nem haszonelvűen drámázva), és soha nem hazudtam, nem találgattam a magánéletedet, pedig van Kentaurral közös ismerős, de az orgiák konkrétumairól mindig hallgattam. (“K. letett valamit az asztalra… és fel is szívta.”)
 
Éveken át és ontottad cikként több tízezer nőnek az indulatalapú, gondolkodás nélkül megírt kirohanásokat, áldozati műsort, és ezek mind önzésből és kompenzációból fakadtak. Hergeltél, egy időben politikailag is. Téged az elvek, az igazság, a minőség, a gondolat sosem érdekelt, csak önmagad és az érvényesülés, a reklámbevételek, a pasik-ruhák-ételek-híreshaverok-bőrápolási rutin. Emellé igen szerény írói képességek jutottak neked. Téves indíttatás, imitáció, rossz szerkezet, nyelvi fogyatkozások (ez nem ízlés dolga, ez mérhető, pl. a szókincs, a mondatszerkezetek változatossága). Részben az olvasatlanság, tanulatlanság miatt van ez. Pedig neked szerkesztették a szövegeidet hozzáértők.
 
Én (amellett, hogy írtam az irodalmi szövegeimet) rámutattam a női nyilvánosságban zajló fontos, kínos részletekre: a wmn kártékony színvonaltalanságára, az influenszerüzérkedés, a megjátszott viselkedés, a talmi írócskalét, a “traumaírás” hazugságaira meg a buzi- és travisimogató kontent veszélyeire. Ti (Angéla és a wmn is) eleve az általam érzékenyített nőket néztétek ki, és leraboltátok őket. Agyilag és anyagilag: győrikeksz- és életbiztosítás-reklám között vekengtetek depresszióról, rákról!
 
Amikor az anyákat basztattad, azért is szóltam. Mi azért nőttünk fel már huszonévesen, mert nem lehettünk önzők! És mindenki megértette, hogy neked nem lehet gyereked (bár ettől te nem vagy hősnő, ez témának is gyenge, és ismerjük az összes rizikófaktorát a méhnyakráknak, nem nagy rejtély). Senki soha nem bántott emiatt, de te megírtad a Nemanya című cikket, később meg azt, hogy Van egy fiam… A húgodé, mármint, és azt a gyereket szintén kiárusítottad lájkokért.
 
Borzalmas ez az egész.
 
A büntetőper elsőfokú ítélethirdetésén elhangzott, hogy nem zaklatás az, amit a “sértett” (haha) keresgél ki, önszántából a blogra kattintva.
Te ráadásul közszereplő is vagy, aki szabadon bírálható. A bírálat, leleplezés fontos érték: a NeumannLabs-gate-re, a tökfölösleges, alig valamire szűrő tesztekkel folytatott pénzéhes üzelmeidre én hívtam fel a figyelmet. (Lásd még a Mályvavirág elnököt: “Minden tesztem negatív volt, mégis rákos lettem.”)
 
De még el is dicsekszel, te mekkora jólétben vagy… Örökké kompenzálsz, az “írósággal”, a high life-fal és Viktor meg a boldogság mutogatásával ugyanúgy. Ennek oka számos trauma, kisebbségérzés lehet, a nem-értelmiségi háttér és a parvenü alkat. Megfigyeltem (Csepelyi Adriennen, Pétery-Novák Éván, Veréb Viktoron is), hogy messze keleten születtetek. Ezért kellett neked is ballonkabát alatt csipkefehérneműben, érettségi nélküli pincérnőként erőszakosan “királynőként” viselkedni.
 
Te szabadítottad rám a hozzád hasonlóan indulatvezérelt és ostoba, mérgezően önző, harsánykodó, szadista csürhédet, és Villővel és Angélával, két plagizáló, ostoba és kártékony olvasómmal is összeálltál, meg a jogász-exszel is. Nem riasztott soha a detektor, hogy ez nem helyes, ez önzés, lejáratás? Miért nem írtad meg te is a véleményedet rólam, ahogy én rólad? Lehettél volna éles…
 
Az én bűnöm, hogy kimondom az igazat, tehetségesebb vagyok, mint az engem nézegető, magukat írónak állító libák, illetve hogy a Péterfy még 2001-ben rámmászott.
 
Nézd, mit írtál ki (még mindig fenn van):
 
Aztán nem lett se polgári, se büntető ebből. Mint ahogy Hubertéből sem lesz semmi, mert a béranya tény, ő maga rakta ki az instára a közvetítő szervezetet. Nem lehet a ti szavatokra adni. Fenyegetőztök…
 
Azt állítod, “nem lehet figyelmen kívül hagyni, bemászik mindenhová”, miközben te mohón kattintgattad a blogomat, onnan vannak a kommentek, amelyeket kifotóztál (ezt tiltom a blogon, jól látható helyen!) és a posztod alá raktál. Tökéletesen figyelmen kívül hagyhattad volna. Az én olvasóim (a 2015 utáni típus) nem redditeztek, nem hergelődtek, nem uszítottak senkit, nem írogattak neked soha.
 
És hagytad, hogy a félszerzet és negyedtehetség Murinai Angéla bujtogasson és gyűjtse neked az anyagot. Ő, az én egykori legnagyobb rajongóm is előadta a saját libaserege körében, hogy neki születésnapi ajándék, hogy engem végre kicsinálnak, és hogy a “bulllying van olyan, mint a rák”.
 

Közben ez állt a blogja fejlécében rólam:

​…Én vagyok az agresszor? Én soha nem gyaláztam azt, akinek rajongója vagy nagy barátnője voltam. Magánéletieg! Aminek ő nem volt sem része, sem tanúja, sem kárvallottja, és nem is ismer senkit, aki igen. Az írásaimból tudott erről egyáltalán bármit is, azt meg szétpletykálta, elferdítette, hogy ne tűnjön föl: állítólagos vezérblogger és írónő létére alulfizetett cselédként tengődik a hazájából elmenekülve.
 
Ti ezt csináltátok: hajdani nagy barátnőket gyaláztatok. Te a “regényeidben”…
 
Ezeket, amiket most leírtam, nem tudod eltüntetni, kitörölni az életedből. Miattad és a tehetségtelen bagázsod aljassága miatt én ma is bíróságra járok.
 
Te vagy az, akire nagy volt az újságírói kabát, mégis hergeltél, szerepelgettél, elbíztad magad és megszűntél ember lenni. “Anyám halála a legjobb fogyókúra.” Ez szállóige és mém lett. A regényedben a beszólás Fiala Borcsára, a hűdemenő szexleírás a temetés után, Szandra besározása (ő egyszer kommentelt rólam: “szerintem irigy” – ma már ő is tudja, ki a hitvány). Viktor mutogatása, kibeszélése, és ha fizet érte a Magyar Posta, a szerelmeslevél is kontent… Csak azzal maradtál jó fej, leereszkedően kedves, aki a nárcizmusodat, anyagi érdekeidet, becsvágyadat tökéletesen kiszolgálta, és elviselte a munkahelyi műsorszámaidat. És mindezt te napi terápia mellett…!
 
Te most is komolyzenével, híres barátok mutogatásával, egzotikus fűszerekkel, túlbonyolított kajákkal-megjelenéssel próbálsz többnek tűnni, mint aki lettél – és lehetnél.
 
Mondd, téged nem zavar, hogy Huberték  kibérelték egy pénzre rászoruló nő méhét, aki harmadik világra emlékeztető körülmények közt szült, letépték róla az újszülöttet, és otthagyták tejtől duzzadó mellel? Meg sem említik, meg se köszönik neki sehol.
 
Ennyit gondolok, és ezt sokan tudják, nem fog eltűnni.
 
Éva
 

*

Innentől már nem olyan lényeges.

Update, 2020. augusztus 4.

Ha valakinek kérdése van, kik és miért csinálják ezt.

*

UPDATE, 2020. május 14. Ez kommentben is van lent, hogy lássa (láthassa), aki erre a posztra még kattint vagy visszajár.

Ma megnéztem, pontosan mik vannak azokon a képernyőfelvételeken, amelyeket egy hosszabb időszak alatt Szentesi Éváról írtam, és ő kirakta egyben.

Nagyon tanulságos az egész. A fő tanulság: nők tízezrei kicsit sem értik, amit olvasnak, nem értik a mondatokat, ANALFABÉTÁK, de szívesen hergelődnek azért. Két oldal van, ide meg oda lehet állni.

Semmit nem gondolok túl erősnek, tévesnek, amiket írtam Szentesi Éváról (ő közszereplő és a nyilvánosságban él: nemcsak igazam van, hanem a véleményem kifejtéséhez jogom is). És nem én csináltam ezt a cirkuszt.

Miért nem hagyom, hogy az olvasóim eldöntsék, kit olvasnak? Hogy dönthetnék erről? Lefogom a kezüket? Nekem semmilyen hatalmam nincs, ugyanígy, ahogy én, írhat blogot, kommentet bárki, csak az enyém – Szentesi állításával ellentétben – figyelmet is kelt. Viszont arról írok, amiről mondandóm van, ez az én döntésem, és Szentesi Éva ennyire irritáló és hamis. A jogomat, hogy én dönthessem el, miről és mennyit írok, nem adom. De nem az érzelmeidre, nem is a falkaszellemre utazom, nem várok egyetértést, táborba sorakozást. Szabad vagy! Nem kell érzelmileg azonosulni (sőt, gáz). Itt soha nem volt uszítás, csatasorba rendeződés, netes lincselés.

Ó, ti nagyon komáltatok ám, velem zúdultatok, amikor olyanokat kritizáltam, akiket ti is kiröhögtetek (Vájf, Kozma Szilárd). Most mérgesek vagytok, mert felültetek a rákturnébuszra, és tőlem tudtátok meg, amit magatoktól is tudni kellett volna: hogy ez ciki. Vagy azért haragszotok, mert nem sikerült lefogyni, gyűlöltök sportolni. Vagy mert kockás a hasam, kitaláltam egyedül, hogyan eddzek, le tudom írni az eddzek szót, a gyerekeim nem komplett idiótaák megélek az írásból, jól vagyok – és ti nem annyira. Ez nem az én dicsekvésem. Tényleg ilyenekkel jönnek a gyalázkodó e-mailekben, amiből most is heti húszat kapok.

Most meg: “erdélyi házaspár”. Kozmáék, aki ellen Csilla hergelt és szervezkedett a legjobban, és Villő uszult ott, Angéla meg nekem írta kommentek tucatjaiban, mennyire elítéli őket – halálosan fenyegettek.

Én írok álnéven? Beszarok rajtatok. És az Index-fórumon a nettó hörgés, az üres életűek gyalázkodása. Mi lett veletek??? Megmutattátok a szinteteket.

Nagyon durva a hiszti, amit ebből rendeztetek. A jogomból, hogy leírom, ami szerintem van. Szentesi Éva nárcisztikus egója nem bírta elviselni, hogy átlátnak rajta, bűncselekményt és példátlan lejáratást kiáltott. Ti pedig ugrottatok, vezényszóra, pedig nem is a ti ügyetek, ott lihegtetek, és semmilyen tartalmi állításotok nem volt. Női nyilvánosság, 2020…

Nincs szimmetria, hogy “akkor rád miért nem lehet rosszat mondani”, mert lehet, és mert én nem hazudok, nem vagyok tehetségtelen, megjátszós, és nem keresek reklámozgatással me3g önsajnálattal pénzt naiv nőkön.

Vádolnak, hogy “kereszténydemokrata” vagyok, felemlegetem a gyerekszülést (vagyis: azt gondolom, egy háromgyerekes aligha irigyel olyat, akinek nem lett egy se, és ez nem saját döntés volt): a határ nem az anyák és a gyermektelenek között van. A határ azok között van, akik maguk döntötték el, mennyi gyerekük legyen, meg akik nem. És én a legélesebb hisztiket pont náluk látom, akiknek nem lett, vagy nagyon béna az eredmény.

Csonkítás: ennek ez a neve. Magyar szó. A férjemnek egyetlen testrészét, szervét sem távolították el, nem értem, mire írja Orsolya. Én nem a rákra. Az biztos, hogy nem sztárkodtam meg rúzsoskodtam rákkal soha. Akkor írtam róla, amikor történt, inkább magamról, terápiásan, nagyon diszkréten, jelszavas posztokban, minden üzleti érdek nélkül. Nem volt termék.

Jó tudni, ki milyen. És nem bánom.

Mostanában írt posztjaim:

hisztiztek (ez még előtte)

érinthetetlen, mert elesett

mire költesz mostanában?

Nem minden tart három napig, úgy tűnik. Elleptek a legyek. Nyomják, hajtják a drámát, és élvezik.

Másról írtam és másról szeretnék írni. Most nem lehet úgy: kamu lenne, dacnak tűnne, szétszednék. De ha elül ez, ugyanúgy fogok írni, mindarról, ami fontos, ami foglalkoztat, élesen is, és csakis annak, akit ez érdekel. Felelős vagy azért, mit olvasol,. ne told rám! Nem várok el semmit, nem hisztizek, nem kell azonosulni – lehet viszont gondolkodni. Irodalmilag is, kritikusan is, újat mondva is fogok írni.

Látom, hogy olvassátok. Amit kérek: ne állj ki mellettem. Saját néven végképp ne. Köszönöm, de rád veszélyes és polarizálja az őrületet. Ne legyen tábor. Méltóság legyen. Olvass, és írj privát, ha van mondandód.

Nem reagálok most senkinek, aki “egyetért”, meg annak, akivel más, személyes viszonyom is van-volt. Azért sem exponálok senkit, mert Murinai Angéla mindenkit megkeres, hogy engem lejárasson, ezt jó páran írták meg. Tiltsd le, szard le. Magyarázkodik amúgy a banya:

soha senkivel nem fecsegtem privátban Angéláról, mindent a blogra írtam, és soha senki nem is tiltott emiatt; hazudik

Mi a célja Angélának? Engem el kell mozdítani, mert kell a helyem. Kifigyelni, beférkőzni, szerepelni; olcsóskodva leutánozni, betörni a női térbe (frissítés: később ez sikerült!), díjakat remélni, majd amikor az eltiporni kívánt előd (“mindannyian Gerle Éva köpönyegéből bújtunk ki”, ezt ő írta) nem hallgat az árulásról és el sem kotródik; amikor az írókarrier döcög, alantas, személyes kudarcok sorozatában, munkanélküli segélyen, szarpucolásában végződik a nagy tehetség, az #énlegalábbdolgozok, akkor bosszút állni. “Ráakaszkodik a feminizmusra”, írja rólam az, aki itt, tőlem hallott nők jogairól először.

Mindent bírálok, ami nem tetszik. Nekem nem kell mások ízléséhez igazodnom, független vagyok. Kellemetlen vagyok sokaknak. Drámáznak is, érv híján. Próbálják úgy beállítani, hogy én sírok utánuk. Stílusom mértékletes, senkit nem picsázok, elmebetegezek, tályogospinázok. Szókincsem kiterjedt. Gúnyolódni, azt szoktam. Jólesik.

Független, nem gonosz.

Hevület, nem agresszió.

Innováció, nem elmebetegség.

Megélt élmények, nem kontent.

Reagálok arra, amit hozzám írtatok a facebookon, és ami moderálatlanul fent van, azon kívül, ameiket ismeretlenek jelentései alapján leszedett a facebook (én nemjelentettem és csak egy bizonyos személy védelmében töröltem; tudom moderálni, de annyira megmutatja az ő lényegüket a szóhasználat, az összevissza vádaskodás, a magánéleti dolgok és többéves, elferdített ügyek odahozása, az álnevek, profilképek, hogy hadd maradjon). Én világosan látom a határokat. Személyekét, agyakét, büntetőjogét.

Akárhányan kiabáljátok most a csorda erejét érezve, felhevülve, hogy én beteg vagyok, továbbra is kritikus leszek, ami nektek rosszul jön, mert borul a festett díszlet, sérül az érdek, ráébrednek emberek, mit műveltek ti női kontent meg nővédelem örve alatt. Mérő Veráéké is hasonlóan borul, kicsináltak ők másokat is. Ezért van ez az ordibálás.

Nekem csak a középső ujjamat van kedvem felemelni, Takács Levente. Nem csatlakozom hozzád, amiket kommenteltél, az nőgyűlölet. Elhatárolódom a kommentednek attól a részétől, amelyben az én szavaimat értelmezed: én nem írtam és nem gondolom, hogy SZÉ haldoklik, sem azt, hogy a rák gyógyíthatatlan. Ez az ő véleménye. Blaszfémia is ilyesmiről elmélkedni: a rák nagyobb nálunk, és Isten kezében vagyunk. Noha szerintem annyit igenis tehetünk, hogy nem iszunk, nem kemikáliázunk (de ha igen, akkor legalább nem reklámozzuk), nem eszünk szar kajákat, nem éjszakázunk, jól élünk, rengeteget edzünk, erről nem csak dumálunk, nem mentegetjük a lusta, felelőtlen életet, és nem írunk a rákról giccses, hősnősködő, félrevezető, üzleties cikkeket. Tedd meg a tehetőt, pontosan ismertek a rizikófaktorok (én másról sem írok, mint mitokondriumról, felelősségvállalásról, telomerekről, autofágiáról, prevencióról, azért is szétszedtek: “öntömjénezés”, “mindenhez ért”, “laikus expert”), aztán lehet lapítani, észre ne vegyen, hátha kikerül. Nincs bennem dölyf a rákkal kapcsolatban.

Azt gondolom, Szentesi Évánál a műsor a túlélősége, és igaza is így lesz: “érintett vagyok, tehát bírálhatatlan; mindenki más hallgasson”. És tényleg optimistára van festve a gyógyulás (update: lett pedig új felvonás 2022-ben: bélműtét, sztóma, örök diétára ítélve) (a többi update olyan durva, hogy nincs kedvem taglalni), de a valóság sokkal szomorúbb. Nem gondolom, hogy Szentesi haldoklik és ezzel turnézik, de tény, hogy szereti, ha van esemény. Amit átélt, és ahogy próbál “sikeres” lenni ezzel, az egész vergődésére rámegy a lélek, az újságírás tisztasága. Másoké meg más traumáikra megy rá: a sima klimaxra, a házasságára, az unalomra. Szörnyű látni, mivé lettetek, középkorú nők, és kit szidtok ennyire onnan (lentről).

Az anyaság hiánya (amikor nem te döntötted el, hogy nem akarsz gyereket, hanem a betegség, a körülmények, a korod), ugyanígy ront meg és tesz kompenzálóvá, sőt, gonosszá is, kár tagadni. Nem, ERRE nem vagyunk irigyek.

Ha egy jelentős médiahátterű, ismertségű, indulatilag-érzelmileg érvelő közíró perrel fenyeget egy magánbloggert, úgy, hogy soha le nem ült vele (pedig kértem), pusztán azért, mert nem tetszik neki a véleménye, az aljasság. Amúgy a jog sem állt mellette, nem is lett belőle semmi (de még a jogász nagyszerelmem pereiből se, még a nyertekből se). Szentesi 2017 és 2020 között soha nem adta jelét, hogy fáj neki, amit írok, hogy mérgezi.

Sem annak, hogy szembenézne azzal, ami a lényeg, az állítások tartalma:

fizet neked a NeumannLabs, vagy nem? ér valamit a teszt, vagy nem? boldog vagy, amikor bevisz a mentő, hogy lesz megint jó kis drámai kontent és lájközön, vagy nem? etikus-e ez a wmn-től, vagy nem?

Most egyben rámzúdítja. Azt hittem, a névtelen trágárakról írja, hogy mérgezik, zaklatják. De rólam írta. Megvádolt. Én a tízszeresét viseltem el, és én akkora, eleve bekészített ovációba se ültem bele, amit neki a DTK épített fel. Nem is fizetnek nekem cégek, hogy állnom kelljen az ütést. Mégis állom. Korábbi “olvasóim” (valójában “na, megnézem már, mit ír ez a nő, lopok valamit a saját satnya blogomba” kíváncsiskodók) százával esnek most nekem és kommentelgetnek Szentesinél, ötvenes évek hangulatban rémülten igazodnak a közhangulathoz, kiabálnak: sose bírtam csakazolvassát! Én vittelek edzeni, mert kérted. Csillogott a szemed.

Nem érdemes mártírt csinálni a másikból, ez senkinek nem jó. Értelmesen kéne beszélni inkább.

Köszönöm Szentesi Évának, hogy világosan megmutatta: drámázni, önsajnáltatni irtó ciki, én sem teszem, csírájában fojtom el.

Vajon Mérő Vera (aki hatalmashiteles aktivista, nem random júzer) hogyan élné meg, ha egy nő, aki őt nem is ismeri, beállna az őrjöngő kommentelésbe, és az ő elmeállapotát elemezné, minősítené, összeröhögve másokkal, lejáratási, hiteltelenítési céllal? Úgy is, mint jogvédő, aki több netes lincselést indított, az egyik kirúgással és majdnem öngyilkossággal végződött. NEM BESZÉLÜNK (VÉLT) PSZICHÉS BETEGSÉGEKRŐL, NEM ELEMZÜNK. Aki beszél róla (ha van neki), az csakis ő lehet.

Nekem nincsen. Pedig faggattam a terapeutámat, de nem merült fel diagnózis soha, és azóta csak erősebb, önállóbb lettem. Ami nekik mocsár, az nekem hegyfok, hogy lehet??? Végletesen eltorzult a mérce: ami szerintetek gyűlölet, gonoszság, elmebaj, nekem fejlődés. A bátorság mint norma. Siker, felelősségvállalás, megérkezettség. Friss szerelem…

Itt olvashatsz arról, miért és kik diagnosztizálgatnak bőszen exeket, ellenségeket:

dobálózzunk diagnózisokkal!

ezek a szegény beteg emberek

Aki pszichológusnak mondja magát, és aljasul, kommentben diagnosztizálgat, az ellen etikai panaszt lehet és kell tenni. Olyan, akinek diagnózis felállításához végzettsége, jogosultsága van, ilyet nem csinál: nyilvánosan, megbízás nélkül, szenzitív részletekkel, fecsegve, ránézésre, kéretlenül, diszkreditálási céllal???

Nem az a kérdés, ki kivel ért egyet, kit kedvel. Ilyet, amit a kommentelők művelnek, amúgy a maga szelídkenő stílusában Kiss J. Ildikó is, meg Murinai Angéla, Lelkes Villő és az exem, EMBERREL NEM CSINÁLUNK. Mégis ti avatjátok Jóvá magatokat, mert a rossz én lettem…

Ex. Nem íro_gat_tam a feleségének. Mindig távol tartottam magam tőle, kezdettől kértem Tamást, hogy ne beszéljen róla, ne panaszkodjon, sőt, ne is írjon nekem, ne hívjon olyankor, amikor vele van. A nevét sem tudtam. Áprilisban, hat évvel a szerelmünk után megkerestem, és egyszer, EGY MONDATOT írtam neki: sajnálom, amit most tenni fogok, itt a határ, megírom az igazat. Sajnálom őt. Soha mást nem írtam neki.

Nem számít, hány éves az apja. Az számít, hogyan lehet leállítani az aljasságot. Az igazság számít. És ő fél az apjától.

Ha én a nagyszerelem ex volnék, bizony nem taglalnám a Gerle Évát nyilvános fórumokon, nem is fenyegetőznék, mert még meg találja írni az igazat, elővesz olyat, amit fedjen el a sok év. Fusson a gyáva. Célozgatva sem, álnéven sem kéne, Tamás. Én nem voltam inkorrekt soha, vigyáztam rád és a szerelemre, végtelek évekig, mikor te már gyaláztál és kifecsegted a titkokat. Ahhoz, hogy te kiakadj, LESNI kell a blogomat, profilomat évekig, mohón. Mindent szögnek nézni, és bedőlni ostoba, irigy nők provokálgatásának. Kedves Tamás, aki nemrég e-mailben írtad nekem, hogy nem kommentelsz semmilyen fórumon rólam. Nos…?

Nagyszerelmem is egyike a “blogcsalódottaknak” (nem ugrotta meg ezt a szintet, intellektust, őszinte létezést). Olvasó volt, majd a szerelmem lett 2014-ben. Később közvetve és rafináltan (mert kertvárosi, családja elől titkolózó családapa és fontosjogász), de durván lejárató dolgokat írt rólam több helyen, nyilvánosan, majd bosszúpornószerű hadjáratot folytatott ellenem: engedett tavasztündér (Lelkes Villő) nevű rajongó, Kovács Csilla és Murinai Angéla nyaggatásának, és “mesélt rólam”, úgy, hogy pontosan tudta, hogy amazok az “infókat” elterjesztik, hogy lejárassanak és kikészítsenek engem. Ezt írtam meg egy levélben az apjának most áprilisban. Nekem is elküldték a szörnyűséges (kakis fasz szájba, erőszakért rimánkodni, megjátszott orgazmus, bűzös száj, tályogos pina és hasonlók) tartalmakat álneves e-mailekben.

Na, akkor most én mondom azt, hogy a bullying nem játék. Nem igaz, hogy zaklattam. Nem volt szakításunk, vitánk, egyszerűen nem beszéltünk többet, mert visszatért, amit én megértettem, sőt, aviláos határt kapcsolat és vég között magam szorgalmaztam, alkatilag. Én soha nem voltam a szerelmeim iránt rejtett vagy rossz szándékkal, se a kiválasztáskor (érdekből belemenni), se a kapcsolat után. Róla évekig hallgattam, pár fájdalmas, önelemző e-mailt írtam neki (nem kérte, hogy ne, nem tiltotta le), nem vádoltam, nem mocskoltam, nem vártam választ, és nem akartam “visszaszerezni”, ő ellenben tudatosan mutogatta a családját, “boldogságát” az akkor még nyilvános instáján (#huszonhatéveegyütt, #yesiamproud), Villővel közös, érzéki felhangokkal kipakolt edzéseit (igen, mindkettő volt), és ezt sem én néztem, hanem álnéven valaki küldözgette nekem. Elég rafináltan nyomták, és ettől olyan undorítóak.

Semmi olyat nem tettem, amit egy “ne írj többet” levéllel vagy figyelmen kívül hagyással ne lehetett volna elintézni, ez is műbalhé és bosszú: a saját felelősségével nem tud szembenézni, tagadja, és rámkeni azt, ami ott a kertvárosban akkora bűn. Azért döbbenet a lealjasodás, mert nekem Tamással szép, totalitást ígérő kapcsolatom volt, nekem a jövőről is írt, a kapcsolat utáni időszakról:

“soha nem foglak letiltani, meg ilyen baromságok, nem foglak elárulni, dekonstruálni, életem szerelme vagy, sóhajtozva nézem majd, ha írsz valamit, és te is rámkattintasz majd; nem fogom elfordítani a fejem, ha belépsz a konditerembe, szép emlékek”

, sőt, jóval az utolsó találkozásunk után, 2015 nyarán is jelét adta, hogy nagyon is jó lenne… írjak mielőbb. Csendben fájtam. Nem beszéltem ki, és nem akartam vissza azt a zűrt, viszont megdöbbentett a lealjasodása (és az is, mennyire maga ellen cselekszik: ha befogod, ha egyedül megküzdesz a feldolgozással, akkor semmi nem lett volna!). Az elemi szerződést sem vele, sem a másik Tamással nem én mondtam fel.

Tökéletes egészségnek örvendek, és nem csak újabban, a rövidlátásomat kivéve, ja és 31 fogam van, mert így fértek el.

Péterfy-Novák Éva a fejében élő logika (ti ehhez vagytok szokva, hogy ilyeneket feltételezgettek?) szerint hívja, várja, hogy ő is célpont lesz. Jó lenne hősnőnek lenni, míg rotyog a tokány, ugye? De nekem nincsen vele bajom, régi ügyekkel se (a férj mondjuk rámmászott 2001-ben, bejött a szobámba, hathónapos terhes voltam!), az szdsz-es területi  elnökséggel se, nekem ez nem para. Csak a pódiumos szerepléssel, meg amit Bajusz Orsolya ellen rendeztek. Illetve volt a nehéz emlékű éjszaka, amikor hat hónapos terhes voltam. És most azt megírtam neki. EZÉRT utáltok.

“Ha valóban adsz a szavamra, kedves Kitti”, írod… jézusom. Ti anyanyelvi szinten sajátítottátok el a manipulálgatást, a passzív agressziót. Ha nyíltan hazudozol, Éva, és láthatólag élvezed a fortyogást, akkor nem fognak adni a szavadra.

Jelenleg hazugak a kötőszavak is… hogy juthatott bárkinek eszébe ez a bénácska vád, hogy én Gumiszobával foglalkozom 2016 nyarán, aki (vagy akinek a megbízottjai) a sokkban és gyászban itt szimatoltak, lestek engem a blogomon? Ha nem lejáratás a cél és unatkozó mesterkedés, akkor ez micsoda? És: ki az, aki a neten pörög, mikor meghal a gyereke? Mi közöm hozzá, miért zsarol így figyelmet, miért hiszi, hogy mindenki őt figyeli? Nem érzed, ez mennyire erőltetett, és mennyire ugyanaz a traumaturné? De Gerle Éva ellen jó lesz ez is? Hülye vagy te? Nem volt a barátnőm, én nem foglalkoztam vele, akkor is hárítottam a közeledését, amikor nekem sűrűn írogatott. Verseket elemzek, magyar szakos vagyok, mindig is csináltam, ez egy sorozat ötödik része volt. Egy kutya tetemének, szárazföldi halálának, egy 19. századi szerelmes versnek mi köze ahhoz, ami vele történt? Mikor kommunikáltam én ilyen sunyin, kié ez a működés, hogy így rám projektálja?

Ideteszem a szerkesztési előzményeket. Július 21. a megjelenés dátuma (ez a linkben is benne van), tehát hazudsz, amikor azt írod: a haláleset után, másnap tettem ki. Sokkal későbbi, és semmi köze hozzá. Mert összeraktam, mi ez a vád, miután ocsúdtam a döbbenetből, hogy ezek még mindig rajtam rugóznak. Emlékeztetnék mindenkit, hogy azon a július 14-én egy írófejedelem halt meg, aminél nagyobb gyászt én csak családtagjaim halálakor éreztem. Senki nem figyelte akkor Angéla életét. Én biztos nem. A poszt ötlete és lényege májusi egyébként, tehát (másrészt) sokkal korábbi. Itt vannak a szerkesztési előzmények:

Kérdelek, PNÉva: szerinted hogyan jött át a Varga Judit elleni, harsány petíciód? Te, ő és Szentesi egyformán vagytok közszereplők. Miért személyeskedsz ellene? Őt ütni szabad? És miért omlotok össze és kezdetek nyafogni, ha titeket ér a bírálat? (Frissítés: 2022 nyarán Szentesi egyedül maradt, Borbély Alexandra és PNÉva is hirtelen megszakította vele a kapcsolatot. Nekik is hasonló, csak személyes vetületű problémájuk lett vele.)

Szentesi Éva nem kislány. Nem kell megvédeni, és nem bírálhatatlan attól, ami mögé bebújik. Nem, ez nem gonoszság. Ez érdeksérelem nektek. Ne keverjük!

érinthetetlen, mert elesett

Közzétéve Szerző:
61

!!! Nem becézgetek gúnyosan, nem használok lealjasító szavakat. Kérlek, ti se tegyétek, senkivel. Semmilyen, Szentesi Évát szidó, táboroskodó kommentet nem engedek be. Ennyivel vagyunk különbek: nem tömbösödünk-zúdulunk érzelemvezérelten és facebookhergelten, nem szerepelni akarunk, nem erkölcsösködünk, hanem elemzünk, mérlegelünk.

Nekem érveim vannak.

Jól értem? Szentesi Évát nem szabad bullyingolni, de Gerle Évát igen. Hát akkor ennyire vegyük komolyan az elveket továbbra is.

Miközben a különbség köztünk az, hogy én valóban tudok írni, előbb kezdtem (és Szentesi itt olvasgatott…); én saját erőből építettem fel az olvasottságomat, nem “építettek fel brandként”, azaz toltak a seggem alá győrikeksz-reklámokból fenntartott platformot, van hozzá műveltségem, és értelmes az életem, nem csak nyavalygok a kirúzsozott áléletben…

Mást írtam mára, kis elakadás volt (tegnap este lett új gépem!), de helyzet van: a napokban Szentesi Éva célkeresztbe helyezett a szokásos hisztivel (őt az egykori betegsége miatt nem szabad bírálni), azaz negatívan exponált engem több tízezer követője-drukkere előtt, erre behergelt tömegek jöttek rám, akik most hallottak először a blogomról: nem olvassák el (a címet se), de gyalázkodnak.

És erre már visszaszólok. Le kell szögeznem ezt-azt, csupa tényt és összefüggést.

Nyilvános tartalmakra reagálok, amelyeket egy nagy női médium fő szerzője (social marketingese), egy közszereplő tett ki önként. Vállalta mindezt, ezekkel szerez elismerést és jövedelmet (vagyis professzionális),

a nyilvánosságra tartozó ügyekben írok: attitűdről, értékrendről, szövegről, médiamechanizmusról, szponzorációról, nem a magánéletéről (soha nem kotyogok ki olyat, amit közös ismerős mesélt róla, és másról sem kotyogok ki ilyesmit),

releváns állításokat (éles kritikát) írok,

írói szenvedéllyel, némi undorral, habár másokban erős érzelmeket generálva, vitriollal,

és reklámmentesen – a teljes blog reklámmentes (hogy ne legyen reklám, azért én fizetek a szolgáltatónak). Nekem az elérés nem hoz pénzt, közvetve sem, és nem kell a hiúságomnak sem a lájk vagy az egyetértés.

Ezt csináljátok utánam.

Isten hozott benneteket, jó ez, hogy ti itt, mert mindenkinek van esélye gondolkodni, ráébredni fontos dolgokra – sőt, aki még előtte áll:

felnőni!

Kiállni a nyájból, reflexes ítélkezés helyett saját véleményt alkotni… (Gerle Éva, ébredj fel, ez túl szép…!)

Tudok jobbat: érvelek. Félelem és cukiskodás nélkül. A tisztánlátás, az érv, a jó mondat hatalmas erő ebben a langyos fos világban. “Mindig minden, amivel foglalkozol, téma lesz, hatást gyakorolsz, ezt nem tagadhatja le senki, bármennyire is gecizik amúgy.” Akinek meg sérti az érdekeit, és tudja, hogy védhetetlen, amiben él, az rámfogja, hogy irigy vagyok, gonosz, beteg stb. Bővebben… →

hisztiztek

Közzétéve Szerző:
17

Mindenhol megy a hiszti. Igényes női tartalom címén. Régen ez nem volt. Külön volt értelem és nyál. Lehetett tudni, hogy akit nem érdekelnek érvek, tudás, úgy általában a világ működése, sem az olyan film, regény, amelyiknek tétje van, az füzetes regényt vásárol, sorozatot néz, Jimmyn lágyul el. 

Most meg így összekeveredett minden a demokratikus elérésben. Lett egy jó kis langyos Ezt Eszi A Magyar Nő küvé. Kicsi értelem, némi innováció, sok érzelem, életstílusnak beállított felszíneskedés, azonosulás, rúzs, pasi, dráma, dráma, csipet haladó ideológia, dráma. Egymás ölelgetése. Giccsdetektor kikapcs. 

Minden elérés. Minden kontent. Teljesítmény nem számít, a deklaráció a lényeg. Ezt intellektuális, igényes nőknek szánják. Gondolkodó, netre bekötött, dinamikus csajoknak. Anyáknak. (Akiknek több szabadnap jár, “hát, szerintem ez kurvára igazságtalan“). Bővebben… →

mire költesz mostanában?

Közzétéve Szerző:
3

Jól vagytok? Nincs gyász, írjatok ugyanúgy.

Van itt egy félreértés. Én nem most vagyok rosszul, hanem április közepén voltam (nem a jelen mesterséges facebookdrámától, hanem más – más méretű – okból, amelyet nem tudok, nem akarok itt részletezni). Remélem, tiszta: ami most megy, az egész őrjöngés nem én vagyok, nem engem tükröz, nem rólam vall, ne aggódjatok emiatt. Majd lenyugszanak, találnak ők is értelmes projektet. Ez a behiszterizált nők lelkének bugyrairól ad képet, az ő érdekeikről, sérelmeikről; az igazsággal szembesülésre való képtelenségükről, a hergelhetőségükről, a klimaxukról, az életnívójukról, unalmukról, fájdalmukról. Íme, a magyar wmn. Ez egy gerjesztett műsor, bolhacirkusz, igaz, sok és ronda bolhával. Nekem ez nem árt. Ezért nem hadakozom velük, nem is moderálok, sőt, nem is olvasok. Minél több, annál jobb. Valaki írja, tavasztündér nevű nagy rajongóm is nyomja. Hát persze, hogy nyomja. Ebből látszik a nívó, látsszon csak, undorodjon mindenki. Ez nem beszélgetés. Ellepni, nyaggatni, megerőszakolni a másikat, kéretlenül kielemezni, tanácsokat adni, “segíteni” akarni (lent levő emberek lefele…), és eleve: több tízezres tömegbe koncnak bedobva…? Később, ha elmúlik a gőz, szégyellni fogják.

Dolgom van, fontos: napozom. Futok, főzök, maffiás filmhetet tartunk (Il Traditore, a Budapest Film műsorán!).

Elnézést kérek attól, aki engem most összetörtnek, kikészültnek, tébolyultnak szeretne látni, vagy bármi önsajnálatot, de ebben a posztban részletek vannak az életem valóságáról. Én nem a ti szabályaitok és bosszúfantáziáitok szerint létezem, nem az a bábu vagyok, akit ti alkottatok meg egy művalóságban, ami mögé nem láttok, de nem is akartok nézni. Az a megoldás, úgy kb. mindenre, ami az életben szar, hogy nem kell toxikus dolgokkal foglalkozni, szánalmas emberekkel érintkezni. A blog itt van, és jó. És jönnek ide, persze: mi hír, mit csinál a “bolond”? Sír már? Hú, de izgi!

Topik on. A híroldalak gyászosak, és sok a baj, remeg a levegő az ingerültségtől Pesten, de kénytelen voltam elismerni, pontosabban: meglepetten érzékeltem, hogy sok minden viszont jóra fordult az elmúlt hetekben.

Mindenekelőtt: Bővebben… →

bogáncs újra otthon

Közzétéve Szerző:
3

Amikor tizenegy éves voltam, nagyon megtetszett, hogy egy kutya is lehet hős és ilyen hosszan megy Skóciában, nagyon erős érzelmi töltete volt a sztorinak. Nosza, elővettem én is a földrajzi atlaszt (5.c), megnéztem a szigetországot, annak is a leghosszabb átlóját (Exeter), átgondoltam a cselekményt, végül is én is ügyes, jó fantáziájú, betűvető ember volnék, és megírtam a Bogáncs újra itthon című regényemet. Rajzoltam is a cím alá cirkalmas színes ceruzákkal, folyót, füvet és kutyalábakat.

Napokig dolgoztam, átolvastam, javítottam, letisztáztam, végül hunyorítva nézegettem, elégedett voltam összességében. De aztán éreztem, nem lesz ez így jó, odaírtam a cím alá, kissé a rajzba folyva: Eric Knight nyomán. Ezzel, hogy nyomán, külön elégedett voltam. Még ez is tetszett magamban.

Már nem nagyok tizenegy éves. Bővebben… →