Nyilvánost akartam, de több ok miatt nem lehet most. Így fiktív elem a férfi megszólítása. Azért nem inkorrekt, és azért írtam bele a nevét is, mert aligismerősként (annyi volt a kapcsolat, hogy a szakdolgozatához kölcsönadtam egy könyvet, amit végül 2020-ban szereztem vissza, ezért sem értem a kioktató hangot), nyilvános posztom alá írt saját néven.

Ma a sport ideológiai mószerolásáról lesz szó. Mottónk lészen Antonia Burrows: az elvek nem arra vannak, hogy elrontsák a mókát.

Miért, miért akarják ezek a ceus-emberi jogi-kisebbségvédő-genderbalos arcok mindig, de mindig elrontani azt, ami maga az ért, tiszta erő és öröm? Miért a panaszkultúra, a szarul levés a menő?

Sem a sportban, sem a boldog heteroszexben (már megint olyan boldog vagyok!!!). És a gyerekszülésbe is belehuhognak. Elég volt!

*

A feminizmus kurvára hasznos ám. Befizetsz rá, iregsz-forogsz egy kicsit ilyen körökben, ismerőssé válsz, címed-rangod lesz (nőjogi aktivista!), aztán ettől mindjárt nagy szád is. A magad szájíze szerint értelmezett kis csomaggal férfi létedre is ráronthatsz nőkre.

Holott a bajod csak annyi, hogy izomtalan vagy, meg persze dogmatikus, és szeretnél fölülről beszélni, közös nevezőként suhogtatni a fejem fölött valamit, amit ezek szerint egészen máshogy értünk.

Amúgy én régen bevettem ám ezeket. Egy kicsit. Szarul esett, védekeztem. Okoskodva, álhiggadtan feminizmusra hivatkozni olyasmi volt, mint az egy élő Istenre.

Azt kellett volna mondanom, amit a transzdumák kapcsán is: ha a nézeted nevében te ilyeneket állítasz, akkor az eszméd, kereted, narratívád egy komplett valóságtagadó marhaság, én pedig nem kérek belőle.

Kezdjük azzal, hogy milyen az, ha férfi parádézik női közösségben feministaként, oktat ki egy nőt, tagad és negligál egy jellegzetes női tapasztalatot, amely éppenséggel felszabadító (gymfeminism).

Azt mondja, 2016. március, erre a posztra:

drága Nótár Ilona!

Főleg két olyan dolgot látok a blogbejegyzéssel kapcsolatban, ami nekem nem egyeztethető össze azzal a kritikai attitűddel, amit a feminizmusok egy része képvisel.

És akkor mi van? Az a te bajod. Én a másik része vagyok a feminizmusOKnak akkor, vagy te látod rosszul, vagy, vállalom: nem vagyok feminista.

Az egyik, hogy a személyes pozitív tapasztalataidat, vagyis azt, hogy neked bejött a sportolás és a ketogén diéta, nem pusztán személyes tapasztalatokként tálalod, hanem univerzális szabályokként, amiket minden nőnek követnie kellene, ha szeretne boldog lenni.

Egyrészt én mindig magamról írok. Másrészt az ilyen úttól mindenki jobban lett, csak egyvalamit sajnál: hogy nem kezdte el előbb. Írom ezt öt évvel később, amikor a járványban élet és halál kérdése mentálisan és testileg egyben maradni. Amit rólad tudok: neked nagy vonalakban sincs, sem elvileg, sem gyakorlatban fingod nincs, milyen a ketogén vagy az én edzéseim. Esetleg nem érted a mondatokat, amiket írok.

Tulajdonképpen ideológiát gyártasz az életmódod köré, amely ideológia – és egy kritikusan gondolkodó feministának itt gyanút kéne fognia – nagyjából pontosan megegyezik azzal az patriarchális és neoliberális ideológiával, ami arra presszionálja a nőket, hogy sportoljanak, figyeljenek oda, mit esznek, formálják a testüket, legyen számukra fontos és érték a feszes, zsírmentes, erős test.

Megint zsarol a feminizmussal. Itt pedig nulla ideológia, erős személyes megélés, tejesen saját következtetések, a valóság tisztelete, továbbá tények, amelyeket érdek nélkül osztottam meg a személyes, már rég működő blogomon azzal, aki erre kíváncsi. A te vegánságod, na, az ideológia.

Nótár Ilonát nem az zavarja, hogy Sarka Kata egy „celeb”, hanem hogy az összes rendelkezésre álló médiafelületen, pl. a Life Networkon futó műsorában ezt az ideológiát nyomatja az ember arcába. Ha nem ismernéd a műsort („Ez zsír!” a címe), elmondom, hogy többnyire arról szól, hogy mutatnak egy, az uralkodó szépségideálnak amúgy is megfelelő fiatal, sovány nőt, amint az súlyokat emelget egy prémium konditeremben a személyi edzője társaságában, mert „elégedetlen a hasával”, vagy „a popsijával”.

De bizony, amit Ilona írt, abban a celebek elleni gyűlölet olcsó vonatára száll fel, és repül messze. Senkinek nem ért Sarka Kata és egy diétázó-posztolgató nő sem. Legalább áldozatot nem játszanak. A magát jóügynek felcímkéző, mansplainingelő, kioktató “feminizmus” annál ártalmasabb. Ordít rólad, hogy magaddal van bajod.

A műsor üzenete egyszerűen az, hogy ha nő vagy, nem lehetsz elég sovány és feszes. Nem tudom elhinni, hogy véded, amit Sarka Kata képvisel, vagy hogy őszintén azt gondolod, hogy az „egészségről” szól, amit csinál. (Nyilván a melleit is egészségügyi okokból töltettel fel szilikonnal.)

Ez milyen sunyi belemagyarázás! Én nem mondtam, hogy pont SK egészséges, semmit nem gondolok róla, én Nótár Ilona támadására reagáltam, az ideológiai agresszióra, amelyet elhízott testből lődöz. Katát már te rángattad ide. (Hacsak nem azon az ovis szinten működsz, hogy “az ellenség ellensége a barátom”, tehát akkor én odavagyok Sarka Katáért, a NER-feleségekért.) Ilonának nem Kata volt a baja, és nem is az elv, hanem a saját elhízása, ez tuti. És az is, hogy míg SK-ról nem tudjuk, egészséges-e, NI biztosan nem volt az, amit az is bizonyít, ahogy fogadkozik, hogy de ő már nemsokára edzeni fog (persze nem tette) és erre biztatja a körülötte levő fiatal lányokat is. Világos az irigység is, ami egyfajta stressz, szintén ártalmas az egészségre.

Amúgy valóban ritka az egészséges testű nő, és huszon-harmincévesen biztosan nem oké, ha valakinek hasa van, dereka nincs. Egészségügyileg sem és esztétikailag sem.

A másik anti-feminista tendencia a blogbejegyzésben szerintem az, hogy összefüggést tételezel egy csomó olyan fogalom között, amiknek eredendően semmi közük nem lenne egymáshoz, de a patriarchátusnak az az érdeke, hogy elhiggyük, az egyik következik a másikból. Ezek a fogalmak: a sportolás, a testi egészség, a lelki egészség, a kövérség és az esztétikum.

Hát ezeknek aztán tényleg semmi köze egymáshoz…! Aki kövér, az milyen egészséges lelkileg és testileg! Mint azt látjuk. Aki edz, korán hal, ezt is tudjuk (biztos leáll a szíve!) és ezért edzeni nyilván nem egészséges. Elhinni, hogy egészséges, és az eredménye esztétikus is, pusztán a patriarchátus hazugsága! A sport meg a kövérség semmilyen módon nem függ össze! Aki zabál és ücsörög, az viszont jól él, fényes az egészsége. Vagy random az összefüggés, tehát nem befolyásolja az egészségét az életmódja. Te ezt elhiszed?

Kik hitették ezt el veled, Ferenc? Hogy lehet, hogy a dogmáid, a számonkéregető, becsomagolt agressziód a valóság legegyértelműbb tényeit is tagadják? Mit gondolsz a saját szavaidról most, 2021-ben, amikor sorra halnak a kövér betegek?

Egy év alatt teljesen világossá vált, hogy a túlsúly a Covid–19 szempontjából a második legkomolyabb rizikó. Vagyis az elhízás lett az új öregség. A túlsúly még abban az esetben is veszélyes, ha fiatalokról van szó: a rendkívül elhízott fiatalok dupla eséllyel kerülnek lélegeztetőgépre és egyharmaddal többen halnak meg, mint akik nem azok.

Mi ennek a biológiai magyarázata? Az, hogy egy túlsúlyos test immunrendszere teljesen másként működik, mint a többieké. A kórokozók bejutását észlelő immunsejtek jóval lomhábbak, és lassabban rendelnek el védelmi immunválaszt. Így a vírus időt nyer ahhoz, hogy minél több sejtbe bejusson és azokat a saját szaporodásához hangolja át. További rossz hír, hogy a Sars–Cov–2 kifejezetten kedveli a zsírszövetet. Márpedig ha több rajtunk a zsír, több vírus keletkezhet. Sőt, a zsírszövet pompás búvóhely is az immunsejtek elől bujkáló vírusok számára. Ez is a magyarázata annak, hogy a túlsúlyos koronafertőzöttek miért kerülnek
nagyobb eséllyel az intenzív osztályra és miért maradnak hosszabb ideig fertőzőképesek.

 

https://telex.hu/belfold/2021/03/23/elhizas-koronavirus-kockazat-halalozas-szivbetegseg-cukorbetegseg-megelozes-eletmod-fogyas

Magyarázd már bele abba az egyszerű tautológiába a patriarchális elnyomást (miközben épp férfiként akarsz lenyomni!), hogy ami nem egészséges, az nem egészséges, meg ami ronda, az ronda.

Én úgy látom, hogy a blogbejegyzéseid azt sugallják, hogy ha valaki sportol, az egészségesebb lesz testileg, boldogabb lesz (pl. elmúlik a depressziója), le fog fogyni (eltűnnek az „úszógumik”) és ebből következően szebb lesz. Csakhogy a feminista társadalomkritika már nagyon régóta rávilágított arra, hogy ez nem így van.

Azt akkor önigazoló dagadékok írták, nem vállalok velük közösséget.

Az első kapcsolatot, vagyis a sport és a testi egészség közötti összefüggést szerintem senki sem vitatja, még Nótár Ilona sem. Mondhatni konszenzus van abban, hogy aki sportol, az egészségesebb lesz. A lelki egészség kérdésénél viszont már bejön a gender-vakság az írásaidban: tény, hogy az intenzív mozgástól ideig-óráig jobban érzi magát az ember, de azt állítani, hogy elegendő mennyiségű sportolás útján tartósan javítható az ember közérzete, sőt, a depresszióból is ki lehet gyógyulni, annak tagadása, hogy bizonyos társadalmi csoportok, jelen esetben a nők rendszerszinten el vannak nyomva, és ez az elnyomás stresszhez, pszichés problémákhoz vezet náluk.

Semmi értelme annak, amit írsz. Férfiak is, nők is jobban vannak a sporttól. Relatíve az elnyomottak is megerősödnek, jobban lesznek, öntudatot szereznek, szuverén gesztus edzeni, maguknak megenged. Válsághelyzetben sportolni életmentő, számos történetem van, hogy tartotta meg a futás, a gyúrás a durva bántalmazásból menekülőket. Miért kell rámerőszakolni a vulgárbalos genderes elnyomósdit?

Te féltékeny vagy a női autonómiára, kivirulásra és a sportra, amely nem kér sem a férfiak tanácsaiból, sem a görnyedt belpesti dogmákból! (És egyébként Hirlandó bosszúja ez is: együtt fortyogtatok az én sportolásomon.)

Amúgy míg te nem tudom, mit csináltál, és, mi tagadás, huszonéves létedre elég szarul nézel ki:

, én addig a nők helyzetéről nagy elérésű, elemző posztok százait írtam. Nőként, helyzetüket alaposan ismerve. Vicces ez a kioktatás: nők helyett akarod tudni, milyen nekik a sport, a teljesítmény, a célok elérése, a dopaminlöket, a feszesség érzése. Okoskodsz egy olyan nő feje fölött, aki három gyerek mellől, gyászból, szerelme által megtagadva szabadult bele a tavaszi erdőbe, és hoznál sunyin egy nevezőre az elkényeztetett celebekkel.

Azzal, hogy a sportolást ilyen megváltó erejű gyakorlatnak állítod be, individuális megoldást javasolsz egy rendszerszintű, társadalmi problémára – pont úgy, mint az antifeminista, neoliberális ideológiák: dolgozz magadon keményen, és akkor megoldódnak a problémáid, ne a rendszerben, az elnyomó viszonyokban keresd a problémáid gyökerét.

Az igazán komoly sport és (nekem) a gyerekkori öröm és ozgásöröm megtalálása pontosan az, amit írok: megváltó erejű gyakorlat. te nem edzel belső indíttatásból, te nem élvezed, vagy neked van anélkül is jó életed és vékony tested. Mit tudod te, milyen megszabadulni nettó tizennégy kiló hájtól?

Nekem nem dolgom elméleti, társadalmi változásokat elérni, módom sincs ezekre. Semmilyen rendszerszintű küzdelmet nem zár ki és nem is ront az, ha a nők egyénileg is megőrzik erejüket, egészségüket, céltudatosan, eltökélten, egyensúlyban élik a napjaikat, közösséget építenek az edzéssel, sőt. Aki neoliberális meg egyénieskedő, azok a transzpátyolgatók, az identitást kiötölő, figyelemcsikaró, áldozatot játszó hazudozók.

Szerintem nem feminista dolog ilyet mondani.

Úgy látszik, huszonépár évesen te vagy az igazi feminista, és én nem. Amúgy mi van akkor, ha nem megyek át a feminista vizsgádon? Észrevetted, hogy te is egy nőt, örömöt, élményt, kompetenciát, magabiztosságot szapulsz, inszinuálsz, tartasz ellenérdekűnek? Miért nem a patriarchátust támadod?

A következő alaptalan összefüggés-tételezés az egészség (hiánya) és a „kövérség” között van: elhízottnak lenni természetesen nem egészséges, de nagyon nem mindegy, mit tekintünk elhízottnak. Azzal, hogy te feszességről és „úszógumikról” beszélsz, nekem az jön le, hogy azokat is egészségtelennek tartod, akiken – a te fogalmaid szerint – egy kis „túlsúly” van. Csakhogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy ténylegesen ez a helyzet, vannak kutatások, amik szerint a kicsit „túlsúlyos” emberek tovább élnek (pl: http://hvg.hu/plazs/20070105_tulsullyal_hosszabbelet).

Ezek manipulatív, önigazoló, ideológiai alátámasztásra kipécézett “kutatások”, és a módszertani hibájuk híres bad science: a másik, normál BMI-jű csoportból nem vették ki a durván dohányzó soványakat (akik ettől soványak), sem a leromlott, többedik stádiumú rákosokat, vagyis azokat, akik a halál közelében romlottak le.

Az úszógumi hasi zsír, ekként durván egészségtelen. Eleinte bent, a belek közt jelenik meg, a bőr alatt (úszógumi) később, a durva elhízásban. Persze be lehet nyalni ilyen érveléssel a  feministáknak. Micsoda tekintélyelvűség.

De ha tényleg egészségtelen is lenne „úszógumikkal” parádézni, akkor is az az ideológia köszönne csak vissza a blogodból, ami a nőket önmaguk „tökéletesítésére” buzdító mainstream médiából is ömlik, vagyis hogy ne azért legyenek soványak, mert kövérnek lenni csúnya és gusztustalan, hanem mert az az „egészséges”.

De ez mitől ideológia? Ha neked az én blogom, sportleírásom, érvelésem olyan, mint az említettek, és ehhez te magyar szakot végeztél, meg még az írásaim értelmezése után kilométeres kommentben teszel helyre elvi ügyekben, akkor te felületes és/vagy rosszakaratú vagy. Vagy személyes sérelmed van.

Azokat piszkáljátok, akik jól vannak, és a nők megerősödéséért, valódi fejlődéséért tesznek.

Régebben az esztétikumra hivatkozva basztatták a nőket, manapság egyre gyakoribb, hogy „egészség” a jelszó. De ha már egészség: ha tényleg küldetésednek tartod azt, hogy az olvasóidnak segíts egészségesebbé válni, miért egy olyan diétát propagálsz, aminek a hosszú távú hatásairól semmit sem tudni, ellenben azt pontosan lehet tudni (pl. a The China Study c. kötetből) hogy állati eredetű termékek fogyasztása, így azoké az állati zsíroké, amiket népszerűsítesz, biztosan csökkenti a várható élettartamot?

Ez full gáz, amit írsz. Nem tartom küldetésemnek, mert én nem akartam tőlük semmit, én magamról írtam. Arra az örömhírre és megélésre, amin te simán átnézel (nemhogy osztoznál az örömömben!), sokan jöttek, és velük beszélgetünk. Elszámoltatni, elvárásokkal bombázni engem nem fair. Én nem kértem tőlük pénzt.

A China Study híresen bad science, teljesen rossz irny, a ketogént és az IF-et viszont régóta és alaposan kutatták ekkorra, én pedig rengeteg kutatást olvastam, emiatt lett a könyvem is, és nem, nem propagáltam (ekkoriban még), csak magam éltem vele, és kérdésekre válaszoltam. Álmomból felébresztve is tudom a vegán érveket, az okosakat és az érzelmes-ostobákat is, az egész Kína-tanulmányt, ott a cáfolat, te viszont sem elméletben, sem gyakorlatban semmit nem tudsz a ketogénről.

És végül: a kemény sportolás nem feltétlenül hoz magával „feszes testet”. Rendszeresen járok kettlebellre és spinningre, és azt vettem észre, hogy miközben a fél csoport a hányás és az ájulás határán egyensúlyoz, van néhány olyan nő, akiket te és Sarka Kata is biztosan úszógumisnak és löttyedtnek tartana, és ők azok, akik ilyenkor is a legkeményebben tolják.

Nyilván mert motiváltabbak, le akarnak fogyni. Volt már itt ilyen, hogy a kövérek sokkal kitartóbban futnak, a tempó nem függ az alkattól, és az is nyilvánvaló butaság volt. Ha nem fizikai (ergométer) adatokkal jössz, akkor ez csak szubjektív hülyeség, legyártott kekecjkedés, hogy nekem szegezhesd, amellett anomália (kivétel). Anomáliával csak ostobák érvelnek. Mind a hányó túlerőltetők, mind az úszógumi ellenére kitartó edzőtársak kivételek, semmilyen általános érvényű tanulság nincs. Nagy vonalakban az az igaz, hogy aki könnyebb és izmosabb, az jobban bírja az edzést, és kevésbé viseli meg a terhelés.

Én senkit túledzésre nem biztattam, az örömöt és belső vezérlést hangsúlyoztam minden posztomban, nem is hajszoltam magam. Én csak az első félmaratonom után voltam igazán szarul. De mit is magyarázkodnék valakinek, aki körmönfontan lebasz, amiért sportolni és írni merészelek, de még a sportkrediteket is kéri?

Nem az a téma most, hogy te láttál már olyat, aki túledz (és akkor mi van?), hanem arról, hogy a rendszeres, komoly edzésnek milyen hatása van. Miért érdeked pont a lényeget elkenni? Vagyis de, éertem, figyelmet akarsz, szerepelni, önigazolni, és ez nagyon gyász. De a tény tény marad: az elégséges mennyiségű kemény sportból (amely lehet örömteli is) plusz a megfelelő táplálkozásból kemény, feszes test lesz. Az izom viszont vastag, nem vékony. És kemény. Nehéznek lenni az ugrások miatt sima crossfitben nem szerencsés, sem spinningben a kardiovaszkuláris fittség miatt, sem a futásban, semmilyen robbanékony mozgásban, talán az álldogálós, mackós nehézatlétikában okés a túlsúly, de csak akkor, ha az ízületek nem tropák, és van hozzá erő is.

*

Akit a sporttémám zavar, az egy embertípus.

Én nem kapcsolódtam be soha vitatkozva az ő feminista-elvi okoskodó beszélgetéseikbe. Csak éltem az életem, intuitívan rátaláltam egy útra, beszéltem róla és csatlakoztak. A jelek szerint ezt a hatást figyelték fintorogva, örömgyilkosként. Ők jöttek a kontentjeim alá, rámerőltetni a frusztrációikat, helyretenni ideológiailag.

Rám kényszeríti a feminizmusát, elszámoltatna. De hát mikor írtam én alá belépési nyilatkozatot, eszmei válallást?

Pont azért utáltalak meg titeket, mert ilyen savanyúak vagytok. Kétféle feminizmus van: az áldozati meg a megerősítő, a kettő között áldozatsegítő megerősítőkkel. De ti rángatnátok le azt, aki erős, a panaszkultúrába.

Az elnyomottság nem ment fel a minőség alól. Tehát ha csóró melós vagy, akkor se jár Zámbó Jimmy hallgatásáért vagy az alkoholizmusodért buksisimi, ne tedd identitássá, és ne sértődj meg, ha az ilyesmit egy értelmiségi károsnak tartja. Ha Alabama szegénynegyedében te KFC-t falsz, mondván, a keto meg a salátaevés elitista és rasszista, az csakis olcsó önigazolás, és akkor te megérdemled a tested.

Egy egyedülálló anya örül, kompetens, nem panaszkodik (pedig nem szerencsés a helyzete, nem kapta, nem tétlen életben tolták alá), és ti rögtön nekimentek, vádoljátok, sunyin megfigyeiltek, aztán ráöntitek a szart. Ez a ti feminizmusotok, Hirlando és Ferenc. Mintha az életünkkel tett állítás ideológiai vita volna! Engem nem érdekel az a fajta feminizmus, amelyet dagadt, kapcsolataikban kudarcos nők találtak ki és tolnak önfelmentésként, de ami durvább: vádaskodva, az elméletet (Beauty and Mysogyny, A szépség kultusza, Wolf) kicsavarva.

Én a feminista ally-okat külön kiröhögöm, férfiben ez annyira ciki. Csupa nyomi. Férfiközegben vajon nem állná meg a helyét? Fél tőlük? Kell a nők jóindulata? Vagy szociálisan creepy, csak így tud csajozni? Ekkor jöttem rá, hogy nem csak Gumiszoba meg a civil női levlista a ciki.

A hozzászólást a vegán kommandó lájkolgatta.

A saját sportolás kapcsán felnagyítják az erőfeszítést, állandóan panaszkodnak: hányás, túlzás, önsanyar. Mi közöm nekem ehhez, miért nekem rója fel? Ne eddzen, aki nem élvezi. De ne is hisztizzen. Egészségesnek lenni, elismerést kapni az életmódodért, kinézetedért nem jog. Nem jár egyenlően.

Senkinek nem lesz jobb élete attól, ha a valóságot tagadja. És még egy: a szépség normái(nak természetes változata) és az egészség pontosan egybeesnek. A kockahas: alacsony zsír, kidolgozott törzsizom. A vékony derék a belek körüli zsír hiánya. A kerek, kemény fenék, az izmok, a ragyogó bőr, a dús haj, ép fogak is az egészség jelei. Semmi nem igaz abból, amivel mószeroltak.