Kis műveltségtágító sorozatunk, dr. Erőss Paulától. Ezek rövid posztok lesznek. Én, sajnos, nem bírom a butaságot, és ettől sokan lesznek mérgesek, mert máshol átmennek a blöffjeik, és nem röhögik ki őket. Ha valaki ezentúl bénán bedob egy ilyen fogalmat, egy link lesz a válasz.

Rágalmazás (és kisebb testsúlyú ikertesója, a becsületsértés). Tipikusan azok dobálóznak vele, akik nem olvastak-olvasnak klasszikus újságot, minőségi publicisztikát (véleménycikket), ezért nem tudják, mit jelent a közírás, hol vannak a határai az értelmes beszédnek, mi tényállítás, mi vélemény, és hogy a hüppögés, az aggodalom a vágyott xpecsenye miatt vagy az érvtelenség, amit a sértődött megbírált él át, nem jogi tényállás. Nekik csak a facebook-mátrixból származik a világképük.

Btk. 226. § (1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást

a) aljas indokból vagy célból,

b) nagy nyilvánosság előtt, vagy

c) jelentős érdeksérelmet okozva

követik el.

Eddig a törvényszöveg. Jogász szerelmemtől kaptam az új Btk-t.

Tehát vétség, nem bűntett. A büntetési tétel itt a maximum, a nulla az alsó határ. A tényállás akkor valósul meg, ha ezek a kritériumok együtt megvannak:

MÁS ELŐTT (kell egy harmadik, az egy címzettű magánlevél így nem ítélhető meg),

TÉNYt (a rágalmazás esetében tehát nem véleményt),

a BECSÜLET CSORBÍTÁSÁRA alkalmasat.

Értelemszerűen kell egy azonosítható személy, aki a feljelentő: nicket (Minden Áron hisztije!), csoportot, viselkedésmódot tehát nem lehet rágalmazni (csoportokat is véd a Btk., de az tök más paragrafus, pl. uszítás, gyűlöletbeszéd).

Komoly (minősített) eset a (2)-ben, és ott vagylagosan: NAGY NYILVÁNOSSÁG előtt, JELENTŐS ÉRDEKSÉRELMET OKOZVA, ALJAS INDOKBÓL vagy célból.

Az eljárás magánvádas: csak a sértett tehet feljelentést, és ő + ügyvédje lesz a vád képviselője is (nem az állam).

Közszereplők esetében majdnem értelmezhetetlen a tényállás, és ez demokratikus érdek: ők a szólásszabadság nevében erősebben bírálhatók a nyilvános megszólalásaik alapján. Becsületsértés (ami ugyanez, mint a rágalmazás, csak véleményben) az esetükben a legritkább esetben merül fel a bírói gyakorlatban. Erről itt olvashatsz.

A közszereplést vállaló személyeknek vállalni kell azt is, hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket, így nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben.

(…)

A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja.

Itt vannak a statisztikák.

Tehát a facebookon látsz mondjuk naponta harminc primitív fenyegetőzést (emberkínzó Krisztiánék és hasonlók), hogy majd jól feljelent, és ennyi a feljelentés végül: rágalmazás és becsületsértés együtt a 2013 és 2018 közötti ítéletek alapján 68–166 eset évente. Vádemelésre ezekben az években rágalmazásnál évente 1–7, becsületsértés esetén 13–59 esetben került sor Magyarországon. És hogy ott mi lett, pl. megrovás, ami a tárgyaláson bírói ejnyebejnyét jelent, se priuszt, sem semmilyen hátrányt nem, az innen nem derül ki. Pedig a feljelentő, ha egyáltalán meg tud írni öt mondatot, már nagy kéjesen vizionálta a tömlöcöt patkányokkal.

IMagyarországon senki nem ül, újságíró sem rágalmazásért, becsületsértésért.

Rágalmazás miatt 2002-ben összesen 147 büntetőper indult, s a bíróság négy esetben felfüggesztett börtönt, 39 ügyben pénzbüntetést, hat alkalommal végrehajtásában felfüggesztett pénzbüntetést alkalmazott, 98 vádlottat pedig próbára bocsátott. A bírói gyakorlat tehát azt mutatja, hogy az igazságszolgáltatás többnyire beéri a cselekmény nyomatékos helytelenítésével.

http://nol.hu/archivum/archiv-351407-166495

Az újságíró, a blogger nem megtámad, nem fröcsög, nem kicsinál, ez csak az érvtelen buták sértődött visszavágása. Hanem a munkáját végzi. Erről a sorozat következő részében írok.

A feljelentés elutasítása és nyomozás megszüntetése a leggyakoribb ügylezárás. 2013-ban 66,2 százaléka az összes feljelentésnek; 2014-ben 51,2 százalék, 2015-ben 50,3, 2016-ban 53,6, 2017-ben 69,2, 2018-ban pont 66,6 százalék, tehát az esetek fele, bő kétharmada nem kerül ügyészség, bíróság elé. Tamás, az én nagy szerelmem rajongva imádta ezt a fajta okosságomat, de én nélküle is ilyen vagyok, és szerintem ő nem elég okos (pontosabban: nem elég gyors-rugalmas agyú, ellenben stréber, kocka és iszonyú frsztrált). Sajnos, a kertváros és a nem-intellektuális mikroközeg rombol.

A facebookos viták szinte biztosan le vannak pattintva, a magyar jogalkalmazás nem veszi komolyan a közösségi médiás retikülpárbajokat, Éva.

Kellemes lincselést erre a szép szerdai napra is!

Jogász olvasóimnak köszönöm, ha kiigazítanak, kiegészítenek.