tudom, mit tettél tavaly nyáron

Van egy férfi, és a férjem ezt a férfit ismerte jól. Én is találkoztam vele. Befolyásos, művelt, politikaközeli, és az általa alapított szervezet történetesen a rendőrség egyik egységét támogatja sok-sok pénzzel.

Már volt szó róla a blogon:

egy tönkretett apa

Én csak nemrég tudtam meg, ki ő. Nem írhatom le a nevét. Erről a férfiról szakvélemények sora mutatta ki az elmúlt hónapokban, hogy alaposan feltételezhető, hogy alig öt éves kislányát folytatólagosan szexuálisan molesztálta, vele úgynevezett kuki-punci játékot játszott. Ezen kívül súlyos testi sértés ügyében, az anya kéztöréséről is van látlelet és feljelentés.

Ez a férfi érinthetetlen. Ami történt, hisztérikus titok. Az ellene tett feljelentésről néhány nap alatt érdekesen pontos részleteket tudott meg, ezért az anya feljelentést tett ismeretlen tettes ellen is, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az apa jogosulatlanul jut információkhoz, és azokat felhasználja a polgári eljárásban.

Az ő neve nem sározódhat be. De besározódott másé: őt tévesztették össze a lemondott kereszténydemokrata képviselővel, Stágel Bencével, mert egyszerre került ki a sajtóba az említett férfi esete névtelenül, illetve a képviselő rejtélyes családi okokból történő lemondása.

A szintén súlyosan bántalmazott anya a kislánytól tudta meg még télen, mi történt. Elmenekült, másik városba költözött. A férfi ír, hívja, fenyegeti, követi, figyelteti. A nő túlélni igyekszik, összeszorítja a száját és teszi a dolgát: biztonságot próbál teremteni a lánya köré; ügyvédhez, rendőrségre, bíróságra, szakértőhöz jár fél éve. Van egy igazságügyi szakértői vélemény a szemérem elleni erőszak ügyében, amelyet a rendőrség rendelt el, de tartalmát zárolta. A többi, tehát nem rendőrség által rendelt szakvéleményből egyértelmű, hogy alapos a szexuális visszaélés gyanúja, a betanítottság lehetősége nem merül fel, az előadásmód életszerű, a rajzok megdöbbentő részleteket ábrázolnak.

Most átadom a szót az anyának.

…most csütörtökön, 19-én lesz a következő tárgyalás a gyermekelhelyezési ügyben. Elképzelésem sincs, hogy mi lesz, rettegek, ugyanis a bíróság ezidáig annál több láthatást ítélt meg neki, minél több szakvélemény került be az anyagba. Egyszerűen figyelembe sem veszik a gyanút, csak arra hivatkoznak, hogy egyelőre csak az édesanyában felmerült gyanúról van szó, a rendőrség részéről azonban alapos gyanú közlése egyelőre nem történt meg, tehát akkor kvázi nincs is ok korlátozásra a láthatás ügyében. A kislányom retteg, elzárkózik, bízik bennem, hogy megvédem, miközben március vége óta nem teszek eleget a bírósági határozatnak és küzdök azért, hogy legalább kontrollált kapcsolattartást ítéljenek meg ideiglenesen.
Ugyanis amellett, hogy a kislányom elmondta, hogy mi történt vele (sokáig törtem a fejemet, hogy mivel lehet egy kis gyermeket sakkban tartani, hogy nem mert korábban szólni nekem, aztán kiderült: A papa azt mondta, hogy ha erről beszélek, a mama börtönbe kerül. Szép), aztán egy klinikai gyermekszakpszichológus vizsgálta januárban két alkalommal hosszan, és hivatali jelzési kötelezettségének megfelelően jelezte a szexuális abúzus gyanúját mind a rendőrség, mind a gyámhivatal felé. Emellett szupervíziót kért két kórháztól is, ahol dolgozik. A szupervízió alátámasztotta a gyanút.

 

Az anya ideiglenes elhelyezésre irányuló kérelmét a bíróság elutasította, és kijelölt napokon elrendelte a kapcsolattartást, kissé koncepciózusan érvelvén: ha volt abúzus, az már megtörtént, mit van mit tenni, de ha nem volt, akkor az egész csak szóbeszéd, a gyermeket miért is fosztanák meg az apjától? Igazi jogi csapda: ha az anyának tudomása van arról, hogy visszaélés alapos gyanúja merült fel, és mégis lehetővé teszi a kapcsolattartást, akkor a gyermeket további molesztálás fenyegeti, és büntetőjogilag is felelős kiskorú veszélyeztetéséért. Ha viszont nem teszi lehetővé, vagyis nem tartja be a kapcsolattartásra kötelező határozatot, akkor attól félhet, hogy emiatt a felügyeleti jogot az apának ítélik. A kislány egyáltalán nem akar találkozni az apjával, fél tőle.

Mit mond erre az apa? Hatóság előtt, egyébként:

Hat hónap alatt én is úgy szétgyalulom a gyerek agyát, hogy tőled is rettegni fog, hogy ha csak meghallja a nevedet.

Rosszabb napjain az anyát vádolja tudatos bosszúhadjárattal, agymosással, konfabulációval és súlyos mentális zavarokkal (érdekes ezek közül a PAS, amelyről a nők elleni erőszakra vak, de mindenképp érdekes elemzést itt olvashattok), szelídebb kedvében pedig az anya szintén apátlan gyermekkorát és molesztálásélményét veszi elő, vagyis hogy az anya ezt a sorsot ismételné, szánná a kislánynak is, máskor a gyermeki fantázia jellegzetességeit és az ödipális korszakot taglalja, valamint az apátlanság sanyarú, amerikai statisztikákon nyugvó következményeit részletezi.

Mindemellett az anya jó okkal fél a gyerekrablástól is. Július 15-én, egy újabb szakértői vizsgálat után az apa három segítővel előkészítette a gyerek elragadását, kivárta, míg az anya a gyerekkel az utcára lép, és bár nem járt sikerrel, az akcióban dulakodva, rángatva gyereket, anyát, nagynénit sérüléseket okozott nekik. Az anya a csapdából paprikaspré segítségével szabadította ki a lányát. Látlelet, rendőrség, viszontfeljelentés, hiszen aki egy autó zárt terében fújja a sprét, az veszélyezteti a gyerekét, nemdebár?

Részlet a gyámhatóság védelembe vételi eljárásának tárgyalásán elhangzottakból.

Anya: Megértette-e az apa egyébként, amikor a szakértő füle hallatára kétszer elhangzott, hogy nem, és a gyerek is jelezte, hogy nem szeretne apukával lenni.
Apa: Milyen alapon mondod ezt, ha nincsen hozzá jogod?
Anya: Azt tudomásul vette-e apuka?
Apa: Számos bírósági határozatot lépsz át, amikor azt mondod, hogy nem.
Anya: Készült-e erre apuka? Készült-e erre apuka 15-én?
Apa: Mire? Arra, hogy látom a gyerekemet?
Anya: Arra, hogy elragadja az utcán. Készült-e erre?
Apa: Nincsen elragadás. Azért mentem oda, hogy megfogjam a gyerekemet. Nem láttam százkilencvenegy napja.
Anya: Tehát erre készült. Értem.
Apa: Több, mint fél éve nem láttam a gyerekemet, mert elzárod előlem.
Anya: Értem. Én csak erre voltam kíváncsi, hogy készült-e erre apuka.
Apa: Nemhogy készültem, hanem minden percben készülök rá. Minden percben. Minden percben. A gyerekem.

Hátborzongatóak a jegyzőkönyvek, ahogy fogalmaz:

Apa: A ööö pszichológusi megbeszélés, vagy beszélgetés ööö, ami két Szondi-tesztből, egy Rorschach-tesztből és egy mélyinterjúból állt, az fél 12-kor még javában zajlott, mikor ők megérkeztek. Nem kötetlen beszélgetés folyt, hanem pszichológusi vizsgálat. És ez volt az első alkalom, amikor ööö, amikor láthattam a kislányomat százkilencvenegy nap után.
Bíró: Igen.

Apa: Nagy volt és nagyon szép. (…)
Bíró: Önök bármilyen módon kommunikáltak a kérelmezővel ott, akkor?
Apa: Annyi volt csak, hogy ööö én mondtam az ügyvédnőnek, ööö pszichológusnőnek, (…) hogy nagyon-nagyon meg vagyok, ööö fel vagyok ajzva, mert látom a kislányomat és teljesen meg vagyok rendülve, vagy nem is tudom, tehát annyira érzelmileg megérint, hogy itt van a kislányom, és nem láttam több mint fél éve.

*

Az interneten szinte nyoma sincs az esetnek, a honlapról sietve eltávolították a nyomtatott Borsban megjelent cikket is:

bors május 30A férfi viszont két újságcikkben és egy tévéműsorban kiálthatta bele a világba az önfelmentését a megromló kapcsolatról, arról, hogy őt az anya verte, megharapta, illetve a jól ismert vádat a női bosszúról, gondolom, ezt jól ismeritek: semmi sem szent, a gyermeket is felhasználja az a szemét, hogy őt tönkretegye.

Közkeletű nőellenes vád, hogy a nők bántalmazás és pedofília vádjával akarnak bosszút állni a partnerükön, esetleg így akarnak pénzhez jutni.

Hogy mi az anya motivációja? Ezt mondja el ő:

Neki épp az a jó, hogy a sok-sok őt körülvevő ismerős az ő álláspontját ismeri, mely szerint a szegény megvádolt apuka, én meg a bosszúra éhes nő, aki így akar ártani.
De miért is? Pénzért? Nem. Eljöttem üres kézzel, vagyonmegosztást sem kértem. Gyermektartást, támogatást január eleje óta nem ad, nem járul hozzá a lányunk fenntartásához.
Neve besározása sem érdekelne, mert nem érdekes senkit szenvedni látni, nem célom, hogy sok-sok meghurcoltatással járó eljárások sorában vegyek részt csak azért, hogy öncélúan ártsak.
Egy fontos tény van: a kislányom szólt nekem, segítséget kért, én azonnal szakemberhez fordultam, aki alapos vizsgálta után tájékoztatta a hatóságokat, hogy sürgősen vizsgálják ki az ügyet. Meg is tették, és született szakvélemény, aztán még egy.
Nekem egy célom van: a lányom védelme bármifajta további bántalmazástól.
Az apja támad, elmekattantnak állít be, szerinte én a gyermek mögé bújok, ráterhelek mindent.
Miközben nem fogja fel, hogy a lányunk számít a védelmemre, fél az apjától. Kérdezte is tőlem: miért akarja, hogy visszamenjek hozzá? Hogy újra kínozzon? Ő soha nem változik meg.
Szóval a gyermekem okos, és nagyon érzékeny és pontosan tudja, hogy mi történt vele és mit nem szeretne.

Nagy fejtörés volt nekem megírnom ezt a bejegyzést, mert aki elárulja, ki ő, megbánja, még az egyik pszichológust és az egyik ügyvédet is megszorongatta, fenyegetőzik börtönnel, kártérítéssel, befolyással.

Amíg nem gyanúsított, és ez a döbbenet, hogy ilyen komoly események, gyanúk és szakértői vélemények ellenére még mindig nem hallgatták ki gyanúsítottként, így rágalmazás, jó hírnevének sérelme őt nevén nevezni, függetlenül attól, hogy amit leírnak róla, az jól alá van-e támasztva, illetve a leírtak igazsága bebizonyosodik-e később. De aki hallott már az esetről, az tegye hozzá ezt az alig hallatott hangot, az anyáét és a tényeket is.

A férfi szerint a vád komolytalanságát az igazolja, hogy a gyermekügyi pert vezető bíró sem foglalkozott vele, eddig egy rendőr sem kereste fel.

http://hvg.hu/itthon/20130530_Oteves_kislanyat_zaklathatta_egy_a_magyar

Ez a férfi, az élet császára, kifelé díszértelmiségi. Ó, mi mindent rejt a sima, társasági, jó pozíciójú férfiak rezzenetlen tükre! Ha senki se látja, erőszakos, gyűlölködő szavak ömlenek belőle, figyel, figyeltet, fotóz, l’art pour l’art okoz fájdalmat.

A gyermekrablási eset után a megelőző távoltartási kérelmet elutasította a bíróság. Azt mondják, kölcsönös, mély feszültségek vannak a szülők kapcsolatában, ezek nem alapozzák meg a döntést.

A kislány most öt és fél éves. Az anya bujkál. Holnap tárgyalás.

Egy kis válogatás a férfinek az anyához írt leveleiből, az első több mint három éve íródott:

Soha nem bocsátom meg neked, hogy az én édes imádott kislányom a te szemét, hazug és méltánytalan rágalmaidból következő jogos felháborodásom miatti magamon kívüli düh állapotában látott.

*

…ma még atavisztikus korban van. Ami az anya, az az igazság. Így érez. De egyszer felnő. Értelmes lesz. Látszik a szemén. Képes lesz a falu szája típusú mélyen primitív, sunyi és álszent gondolkodásmódon felülemelkedni, aminek a belékódolására te maximum képes lehetsz, és disztingválni fog: igaz és nem igaz; álszentséggel telehablatyolt ájtatos hazugság, és nyersen tiszta, sallangmentesen őszinte valóság között. Te odatoltad elém, miután teljesen kikészítettél: nézd, gondoltad sunyin magadban, nézd az apád arcát! Csúnya, mi? Csúnya, mert rossz — sugallod, mondod, presszionálod számára. Pedig nem így van. Te vagy rossz. Rossz az, aki rosszra gondol.

*

A világ, az élet gazdag, teljes, komplex. Te ebből semmit nem látsz. Pinceperspektíva — ez a te nézőpontod. Kurva, kibaszott, pusztító kelet-magyarországi fostenger. Barbarikum a köbön. Átok és átkozott halálhalom!!!!! Pusztulat! Fekete lyuk, amiben a világ szépsége, öröme tűnik el. Ez vagy te! Ennek vagy a büszke nagypofájú képviselője! Roncsok a kiszáradt hátsóudvarokban, kormos szagú hidegben kutyacsaholás — ez vagy te!!!! Mindennel szemben, ami szépség, öröm, jóság, bőség, áradás, azzal szemben mindenhol te állsz, a beszűkült sztupid agyaddal. Locsifecsi, Licsi-locsi, Lityi-lotyi, klityi-klotyi!

Tudjatok erről. Egyvalami segíthet, foghatja őt vissza, és az a nyilvánosság.

És hogy közszereplő? Az nem valami nagy védelem, az hangoskodás, esetleg “kéz kezet mos” legfeljebb, illetve egy szűk csoportjuknál mentelmi jog, de leginkább annyit jelent, hogy a közszereplést vállaló személyeknek vállalni kell azt is, hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket, így nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben. A közösség morális ítélete szerint pedig az erkölcsi felelőssége is nagyobb.

Innen még annyit teszek hozzá, hogy tulajdonképpen örülök, hogy ezt már nem érhette meg a férjem. Hallod?

209 thoughts on “tudom, mit tettél tavaly nyáron

  1. Kétszer kellett elolvasnom, hogy felfogjam… neked elhiszem. Szürreális. Igen, teljesen igazad van, a nyilvánosság az egyetlen lehetőség – de ilyenkor halkan megszólal bennem egy belső, vékony hang: egy olyan közegben, országban, melyet nem az amoralitás jellemez, hanem a moralitás teljes hiánya (nagy különbség), lehet-e széllel szembe pisálni.

    Lehet.
    Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy téged fényezzünk, Éva, de ha továbbmegyünk a folyékony vonalon, akkor ezek a kis, csordogáló patakocskák, melyeket egy mederbe terelsz, egyszer egyesülnek és meg lehet benne merítkezni, mert elég mély és áradó lesz.

    Na ennyit a képzavarról, innen azt látom, hogy az én bajom egy semmi, egy nulla, hirtelen röhejes… mit tehetnénk? Szerintetek? Nem lehet emelett elmenni üres, hüledező kommentekkel…

    • Főleg a végén ennek a gusztustalan, agyzabáló narcisztikus _Szarnak_ a leírása az asszonyról, aki, szemben az ő világlátott, prominens, pénzzel kitömött barom fejével, nyilván maga a keleteurópai bunkó sötétség. Faluszája… Honnan szedi _ez_ az ilyeneket? Ki a faluszája? Aki a tisztaszobában megdugja a lányát, mert az még nem tud elég gyorsan szaladni? Azám apuci. Tudom, mi kéne neked – szívlapát!
      Ritkán lehet engem így felbosszantani, de ez a faszi valami annyira egy büdös bunkó civilizáltember-paródia, hogy nem tudok értelmesen, káromkodás és legalja személyeskedés nélkül hozzászólni.

    • Szerintem nincs olyan bérgyilkos, aki ezt bevállalná… meg ha annyira főember, akkor védhetik is, szóval nem hiszem hogy az olyan egyszerű lenne. De az biztos hogy én is se szó se beszéd lelépnék nagyon-nagyon messzire.

      De mit tehetünk ilyen esetben? Szal mi, mint olvasók, meg akik tudnak erről, mégis mit tudnánk csinálni egy ilyen fúdeszuperemberr ellen?

      (Egyébként arról, hogy az ilyen szupergigantikus felső tízezerben lévő, vagy akárcsak magas pozíciót betöltő tökéletes díszpolgár milyen tud lenni, amikor a négy fal között van, azt tökéletes bemutatja az Amerikai Pszicho című film – bár azt csak erős idegzetűeknek meg gyomrúaknak ajánlom)

  2. Kommentelő leírhatja e a pasi nevét? (azaz pl én). Illetve: mit tudok tenni azért,a fb-on való megosztáson kívül, hogy tágítsam az ügy nyilvánosságát? Engem nem a pasi érdekel, az , hogy lejárassam, hanem a gyerek. Ha a net minden szegletéből ez a fertő fog szembe köszönni neki, hátha többször átgondolja azt, hogy legközelebb bármijét oda tolja az ötéves kislánykának. Tehát mit és hogyan?

    • Engem már akartak perrel fenyegetni egy fb komment miatt, amit én mint én osztottam meg. Nem is ilyen pártokos, hanem csak egy kekszgyártó cég, aki diszkriminatív volt az alkalmazottaival és nem adott infókat a saját foglalkoztatás politikáját illetően (jegyzem meg azóta sem) – az ügyvédjük keresett meg. Sajtóval lehetne távol tartani, ha megírják, meg merik írni. Talán úgy, ha sokan odamennek ahol tartózkodik, és rámutatnak. Mondjuk a bíróság előtt.

      Ezt ,mások lefotózzák, sajtózzák. Mutatni nem tilos egy közemberre. És mutassanak azok akikről tudják, miért mutatnak arra, akire …

      • (Ha a képen 8 főnél több van és benne egy közszereplő, az már tömeg és a fotó leadható, ugyebár – namost azé’ vagyunk nyolcan!)

  3. Már kampány van, szerintem annyit nem ér a pasas a Fidesznek, hogy ha kiderül a neve és nyilvánosságra hozzák a szakértői véleményeket, hogy továbbra is megtartsák. Főleg mivel nem valóban fontos vonalon tanácsadó. Az anya helyében én a külföldi médiához fordulnék, mert itt gyakorlatilag államilag nem hajlandóak a pedofíliát kivizsgálni.

    Vétkesek között cinkos, aki néma.

    A némaságnak meg például ilyen következmények vannak. A lakótársam egy kanadai sarkvidéki falut kutatott antropológusként, ahol kiderült, hogy a 9O-es években a polgármester is benne volt a helyi gyerekek molesztálásában, úgy derült ki, hogy az egyik 12 éves kislánynál az akkor még létező iskolai nővér nemi betegséget talált és hivatalból jelentette. Ezt megpróbálták eltussolni, sőt az ügyvéd még azzal is érvelt, hogy a gyerekmolesztálás az inuit kultúra része (persze nem), de végül négy embert lecsuktak. Viszont a kussolásos kultúra oda vezetett, hogy jelenleg az egyikük ugyanabban a közösségben már idősként az iskolában vigyázhatott jelenleg is a gyerekekre, amit végül idén tettek szóvá, amikor a helyi nővér a 3OO lelkes faluban 15 igazoltan molesztált gyereket talált újfent, ami döbbenetesen magas. Közösség reakciója az volt, hogy hirtelen petíció lett, hogy a nővér alkalmatlan és mivel férfi, az egyik nőbeteghez tiszteletlenül nyúlt, így kirúgták. Biztos, hogy ide szeretnénk eljutni?

      • ‘Saját ötéves kislányát zaklathatta szexuálisan egy, a magyar politikai köz­életben is ismert személy.’ ez a HVG-ből való.

        De ha nem kötődik párthoz, akkor mégis ki védi? Mert ma Magyarországon leginkább a politika áll be emberek mögé annyira, hogy érinthetetlen. Ezt jelzik az eljárásba belenyúlásra utaló nyomok is.

          • Nekem az a legdöbbenetesebb, hogy a gyereknek sem hisznek. Meg azonnal zilált idegzetű nőt kiáltanak, mintha a zilált idegzet az valami női premissza lenne.

            • ez sajnos elég gyakori. a gyerekre azt mondják, hogy “konfabulál”, meg nem emlékszik jól, és persze az anyja megzavarja. a bántalmazott nőket pedig gyakran minősítik neurotikusnak vagy akár pszichotikusnak.

        • Na ez az. Most épp nem kötődik párthoz, de a szélrózsa minden irányában kötődött már, legalábbis próbált, aztán búcsút intettek neki. De hasznos ám az infók áramoltatása innen-oda, meg az is hasznos, ha épp nem áramlik. Így aztán levédik, mert rántatná magával a többit is. A gyerek meg kit érdekel. A nő meg elmebajos. Nyilván.

  4. Én úgy szeretném, ha egyszer megérném, hogy eljusson odáig ez a társadalom, hogy ne kérdezze meg minden második ember, hogy miért az anyának hiszünk; és ha nem igaz?!
    Ez nem két ember kapcsolatának megromlását írja le. Ez egyedül a kislányról szól. Benne van az is, hogy a szülök kapcsolata megromlott, de hogy a tények: a szakértöi vélemények és a gyerek vizsgálati eredménye után is ez hangzik el, az…. tragédia.
    Elkeserít hogy hányan kérdeznek vissza és akarnak nevet, bizonyosságot, maguk által igaznak tartott bizonyítékot-jó hogy képeket ne csatoljunk…. Pedig itt nem kell igazságot tenni, csak megosztani ezt.
    Meg vagyok rendülve. Osztom.

    • Na, lenyugodtam kicsit.
      Az előző kommentet dobd ki Éva nyugodtan, ha nagyon gusztustalan lett, tényleg szabályosan idehánytam egyet, bocsánat.
      Nem azért kell az anyának hinni, mert ő a szentanya. Vannak gáz mutterok is, hogyne. De itt azért gyanús, hogy inkább a papánál van kicsit több tekerés az agyban a kelleténél (perszepersze, lehet egy sort azon is variálni, hogy az anya hogyan volt vele együtt eddig stb… na de ezt ne én ítéljem már meg innen a kis albérletemből úgy, hogy a manuszról itt hallottam először!). Most nem azért, de szerette az asszonyt bármikor is ez az ember, aki ilyen ihletett kirohanást intéz ellene és úgy démonizálja, mintha soha nem itta volna a kávéját és nem feküdt volna vele egy ágyba? Különbség van a másik ember iránti harag megnyilvánulása és az irodalmilag habosított, satanizáló, ragozó szarpacsálás között. Na ez a két bekezdéses hányinger az utóbbinak néz ki. Nem tudok neki hinni. Ez a “szemét szomszédasszony biztos kiskutyákat kínoz, olyan az”, illetve “a tudjukkik keresztényvért isznak pészachkor”-féle mitológiára emlékeztet engem.

  5. Bátor vagy. Tisztellek nagyon. Nagyon komoly dolgot vállaltál most fel.

    Az ügyről: “Ezek” (és az “ezeken” érts hatalmat, pozíciót, felnőttet, férfit, bármit, ami egy megvető “ezek”be belefér) azt hiszik, bármit megtehetnek. S olykor tényleg. Hátha most nem.
    Most ment a tévében egy rövid riport, ahol szintén a nő menekül. A gyámhivatal szarakszik, variál, töpreng. Apuka meg késsek csapott a lánya kezére.

  6. A gyerekbántalmazás a társadalom szemében még mindig “családi ügy”. Nagyon lassan, talán van változás. De mit várunk, amíg Czakó urak bátran, nyíltan hirdethetik, hogy tudatosan, indulat nélkül pofozták a gyerekeiket, az őket lehordó blogon megjelennek (állítólagos) gyerekeik, hogy elmondják, hogy milyen nagyszerű is az ő apjuk?

  7. csak ülök, és meredek magam elé. Mindannyian tudjuk, hogy az igazság és a hatalom milyen arányban számít az emberek nagy részének. Nagyon nagyon bízom benne, hogy csak lesz azok között az emberek között, akiknek konkrét eszközök vannak a kezükben, olyan aki tényleg a kislányt nézi. Borzalmas belegondolni, hogy sokan feláldozhatónak tekintik. A hatalom oltárán az anyát és a gyereket is.
    Ami miatt csak meredtem magam elé, hogy hogyan lehet még hangosabban, még hatékonyabban jelezni a felnövekvő generáció felé, hogy mik az intő jelek már a kapcsolatok elején. Hogy az ilyenből soha ne lehessen apa. Hogy soha ne jusson eszébe s

  8. Borzalom, borzalom ez az egész. Csak az baj, hogy az incesztus iszonyatosan nagy tabu és úgy vannak vele az emberek, hogy inkább hallgatnak. Gyerekkoromban ismertem két olyan kislányt is akik arról számoltak be, hogy közeli férfi ismerős molesztálta őket. A reakció mindkét esetben az volt ,a nagyon okos felnőttek részéről, hogy biztosan csak a gyermeki képzelődik!!! Soha egy percig sem jutott eszükbe, hogy valószínűleg nem véletlenül mond ilyet a gyerek, nem talál csak úgy ki ilyen sztorikat. Felnőttként vissza gondolva dühít ez a balgaság! Nagyon tisztelem a bátorságodat Éva, hogy megírtad ezt a bejegyzést. Bízom benne, hogy az igazság mégis csak felszínre kerülhet.

    • arról külön szakirodalom van, hogy a gyermeki konfabuláció (ha jól tudom, Freud úr egyik kevéssé sikerült állítása) vélelmezése mennyire káros az ilyen esetek felderítése, de annál is inkább a szerencsétlen áldozatok számára. komoly gond az bizony.

  9. Lidérces rémálom! Undorító és felháborító, amit ez a fickó csinált; következménye kell, hogy legyen. Ugyanakkor elvált apaként jól tudom, hogy váláskor, “gyerekmegosztáskor” zombi őrületig el tudnak menni az emberek, teljesen kivetkőznek magukból.
    Csak egy segít:el kell fogadnod, hogy vannak helyzetek, amikor te csak veszíthetsz, nem szabad hábororúznod – éppen a gyereked érdekében; és emelt fővel az időben kell bíznod…

      • Nem értek egyet; ha nem tudtok kiegyezni, mint 2 értelmes, gyerekeiknek legjobbat akaró ember (és ez sokszor sajnos különféle sérelmek miatt nem megy), akkor a jogi út általában elhúzódik, megjelenik a győzni kell kényszere, jönnek sorban a másik ellen felvonultatható bizonyítékok, szaftos fegyverek és ott már nem lehet békésen, nagyvonalúan lezárni a válást – ill. nagyon ritkán láttam ilyet a környezetemben. (Bár tudom, ha engedsz, azt legtöbbször nem a nagyvonalúság, békülés jelenének veszi a másik, hanem gyengeségnek.:)

        • BŰNCSELEKMÉNYEKRŐL VAN SZÓ, te szerencsétlen, gyermek molesztálásáról, fenyegető zaklatásról, figyeltetésről, súlyos testi sértésről. Az egyik fél, a feltételezhető molesztáló, agresszív, gyermekrablást kísérelt meg, a gyermek gondozását még legbülbülszavúbb pillanataiban is kizárólag dologi, anyagi javak, programok halmozásának éli meg, és minden erővel megpróbálja lejáratni a másik felet. Kinek van képe ilyen helyzetben eleganciát elvárni?

          Nincs válás, csak gyermekelhelyezési per. Nincs lezárás, megegyezés, mert a gyerek elemi biztonsága a tét. Akiben itt aljas, romboló indulatok feszülnek, az nem az anya. Nem kölcsönös genyózásról van itt szó, hanem egy partnerbántalmazó értelmiségi díszpéldány ámokfutásáról.

          És az egész nem az én történetem, én, mint az az első és utolsó mondatból kiderül, másik nő vagyok, és özvegy.
          Remélem, mások nem ilyen bután olvasnak. Köszönjük a jó tanácsokat megint, annyira vártuk, hogy erre járjon egy férfi, és megmondja nekünk hűvös fölénnyel, a partvonalon túlról, passzióból, hogy milyen kis buták vagyunk. Mindenki szakértő, mert “látott ilyet a környezetében”, csak azt nem fogja fel, amit olvas.

        • Hogy jön ide az, amiről beszélsz? Egy gyerekmolesztáló, nyíltan fenyegető apáról van szó. Csak nem gondolod, hogy ha egy ilyen szélsőséges szemétséget elítél a társadalom, az fegyver lehet egy normális emberrel (pl. veled) szemben az anya részéről?

          • Ismét ott vagyunk, hogy ha a nő nem hódol be, akkor agresszív és összeférhetetlen, és miért nem tud nagyvonalú lenni (nyilván neki kellene). Mármint mckennalf fejében.

    • Ha a gyermekemet bárki bárhogyan bántalmazza, akkor NEM KELL, NEM LEHET elfogadnom, hogy veszíthet. Mert itt nem az anya győzelméről van szó.

  10. ez döbbenet. hogy mennyien állnak az elkövető mellé, és szerintem kevesen a pénzéért, hanem az összetartás és esetleg a mindenféle összefonódás és zsarolhatóság miatt. Ez az ügy szerintem rengeteg jelenlevő problémát érint: a családon belüli erőszakot, a kiskorú ellen elkövetett erőszakot, a hatalmi hímsovinizmust, a korrupciót, a kölcsönös érdekek védelmét, a politikai elit összezárását, a gyámhatósági visszaélést, minden rusnya típusú férfi-gusztustalanságot.

  11. mit tud segíteni pomtosan a megosztás akkor, ha nem lehet tudni még egy kicsit sem, hogy kiről van szó? amúgy meg bármit tudok segíteni, szívesen, szóval tudjátok, nem kötözködésből kérdezem, hanem nem látom világosan.

    • Az anya oldalát nem ismertette eddig senki, mert ő meg sem mert szólalni a ennek az iszonytató hatalomnak az árnyékában. Ez bárkinek nekimegy, ennek nincs veszítenivalója. Ha így sem osztjuk a történetet, akkor hogyan?

  12. mckennalf:
    — szakértői vélemények sora áll rendelkezésre, minden megvan, más bizonyíték nem lesz, gyanúsítani kellene már.
    — kölcsönös huzakodásnak, genyózásnak gondolni az esetet, mások tragédiája iránti közönnyel, “jé hát miért nem beszélik meg” érzéketlen naivitással kezelni ilyen súlyú bűncselekménysorozat megalapozott gyanúját nem más, mint áldozathibáztató aljasság, és ez az én blogomon nem lesz.
    — azt hitted, ez az én történetem, nekem osztogattad a tanácsaidat, buta ezért vagy. (Első mondat: “a férjem ezt a férfit ismerte jól”.) Kérlek, fuss neki még egyszer!
    — azt is hitted, hogy könnyen lenyomható vagyok, mert te épp erre jártál.
    Minden további tudnivaló, mert ez nem “idehányom, aztán hadd legyen bármi” blog:
    https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/09/06/ne-legyen-harag/
    https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/01/nemtrollok/

    • Miért is gondolta bárki, hogy ez a poszt megúszható egy ilyen tapló nélkül? Hogy bármi megúszható “ezek” nélkűl? Még hasfelmetsző jacket is felmentenék.

    • Köszönöm a lehetőséget, mivel eddig 2 későbbi magyarázó kommentemet törölted, így meg se védhettem magam. Visszaolvasva kommentjeimet látom, hogy fatális félreértés történt, ezt sajnálom, nagy része az én hibám. Nézzük sorban, igyekszem most sokkal egyértelműbb és világosabb lenni (mivel most nem kell dolgoznom közben, remélhetőleg jobban megy):
      1. Nincs mentség a fickó bűnére, büntetést érdemel, nem is kicsit.
      2. Kicsit továbbszaladtam a történet kapcsán és már nem a konkrét esetről mondva véleményt, a válások és a jog kapcsolatán, valós lehetőségein merengtem el lila ködös filozofálgatásban. Nem kellett volna.
      3. Nem hittem, hogy a te történeted, pár hónapja olvasom a blogodat, meglehetősen tisztában vagyok sok mindennel. A fogalmazásom félreérthető volt több helyen is; ezeket benső eszmefuttatásnak szántam, nem megszólításnak. Ha ehelyett: “Csak egy segít: el kell fogadnod, hogy vannak helyzetek” ezt írom, hogy: “Csak egy segít:el kell fogadni, hogy vannak helyzetek”, talán jobban levetted volna ezt elsőre.

      • Bizony, hogy mit írsz, az nem mindegy! Ilyenek ezek a fránya félreértések: ha nem azt írod, nem azt gondolják. Csakugyan, jobban levettem volna elsőre. Tehát ha nem zöld és nem kerítés, hanem kék és labda, akkor jobban értelek. Megjegyzem, a történetben szereplő anyát a nyugis életünkből kioktatni sem valami empatikus.

        Fölényes kotnyeleskedéssel, mások történetének ideerőltetésével, jólértesültséggel tele van a padlás. Ez itt az én blogom, én szerkesztem, a kommentelésnek pedig szabályai vannak, mindenkire egyformán érvényesek.

  13. valaki emlitette, hogy a külföldi sajtóban kellene közzétenni, amit én támogatok és szivesen segitek ebben, ha az érintett hölgy direkt hozzámfordul, ezért is jelentkeztem be ide a fb lapommal! várlak!

  14. “a szélsőséges szexista már most biztosan tudja, ki a bűnös.”
    Írják rólam a fütyizörejen.
    Édesjóistenem.
    Mert leírtam ez eseménytörténetet, a tényeket, miután átolvastam kétszáz dokumentumot.
    Azt írtam, a szakértői vélemények ezt és ezt állítják. “A betanítottság nem merül fel.”
    Azt írtam, az anya ezt és ezt mondta.
    Azt írtam, ez és ez van a jegyzőkönyvekben, és ez és ez történt júliusban. Amit az apa is elismer (“minden percben készülök rá”).
    Azt írtam, befolyásos és hatalmas, és ez nagyon ciki.
    Mi ebben a nem igaz, a rágalom szerintetek?
    Ti, a beteg gyűlölködő banda azt képzelitek, hogy össze ne dőljön a világról alkotott remek konstrukciótok, hogy nők tömegesen, passzióból fantáziálnak össze mindenfélét, hogy azt a szegény derék férfit tönkretegyék.
    A törött kezükkel, egyébként.
    Milliós ügyvédi költséggel, rendőrségre, bíróságra mászkálva,sajtóban szétcincálva.
    Mikor leléphetnének simán, mint ahogy ez a nő le is lépett, hát ki akar ilyen emberrel bármilyen ügyletbe gabalyodni?
    “mindketten elcseszték a gyerek életét” — ó, hogy ^>¸×¤°<&@.
    Mindenki figyelmébe, aki kételkedik, de tényleg gondoljátok végig:
    ha ilyet megtud az anya a gyerektől, ÉS szakértői vélemények SORA támasztja alá ezt (más forrása az igazságnak nincs és nem is lehet, hiába vártok valami zseniális fordulatot), MIKÖZBEN tudjuk, hogy apu kéztör, megaláz, évek óta bántalmaz, amellett ordítozó érinthetetlen mufti, aki pénzeli a rendőrséget, akkor,
    kérdem én a fejlett erkölcsi érzékű oldal kommentelőitől:
    mi más lehetősége van az anyának, mint hogy megóvja a gyerekét és feljelentést tegyen?
    Nem azzal cseszi el pont az életét, ha nem lép semmit, és hagyja, hogy folytatódjék a visszaélés?
    Csakhogy ti, mivel nőgyűlölők vagytok, a nulladik pillanattól nem hisztek az anyának, és beálltok az erős, hangos mellé.
    Ha veletek történne, ti behunynátok a szemeteket nyilván. Nem is történt semmi. Fantáziál a kislány. Gratulálok.

  15. Figyeljetek.

    Mosta fél internet találgatja, miért nem merem leírni a nevét. Hiszen egykori, rég letűnt párt háttérembere, hát ki fél ma már ezektől?

    Egyrészt nem, nem csak a bukott erők embere, hanem mindenféle, kevésbé pártokhoz kötődő.

    Másrészt nem mint erős politikustól van félnivalója bárkinek, hanem amíg nem gyanúsított, addig nyilvánosan nem írhatjuk le a nevét, mert akár olyan perelős, megfélemlítős fajta (egyébként igen, komolyan ijesztő), akár nem, ez nem jogszerű és kész, hiába írok csak tényeket, hiába megalapozott, akkor sem, mert a jó hírnév rongálására alkalmas.

    Mindenesetre akármi történik, ti ezen a blogon tudni fogtok róla.

    • kedves “csak az ….” engem is megrenditett, felajánlottam a segitségemet külföldön, nekem nincs miért “félni”. a lényeg, hogy ilyen eseteket, akármennyire emócionálisak, meg kell próbálni hideg fejjel kezelni, ha tenni akarunk ellene valamit.

  16. Félelmetes ez a történet! Félelmetes, hogy egy ennyi ténnyel alátámasztott esetben nem emelnek vádat, nem merik a bántalmazót megbűntetni, csak azért mert híres és befolyásos ember. Sajnálom a kislányt, sajnálom az anyukát. A Nők lapjás cikkből is látszik, hogy a pasi (fogalmam sincs kicsoda) valamit nagyon el akar kendőzni, valamit nagyon megpróbál kifordítani. Remélem, valakiben volt annyi bátorság, hogy nem szolgáltatta ki neki kényére-kedvére a kislányt!

  17. Sorry hölgyeim, még egyszer: nem elég a borzalkodás az anonymitás védelmében, ha tenni akarunk valamit. mindenre van megoldás, vagy igy, vagy úgy, itt és ott. a kollektiv hüppögés és felháborodás nem segit azon a kislányon, amennyiben a történet valóban igy játszódott le. Tehát összegyüjteni a rendelkezésre álló iratokat, scannelni és elküldeni olyan helyre, ahol valódi nyilvánosságot kaphat az ügy. A szinkron jajongással nem mentek semmire 😦 nincs az a “hatalom”, amit ilyen esetben ne lehetne megpiszkálni, csak akarni kell!

      • Megtörtént, az egyik csatolt link alatt megjelent a név feketén-fehéren, csak a link tartalma azóta elpárolgott a forráshelyről.
        Mint írtam már, tudom, hogy mindent elkövet ez a férfi, hogy nehogy folt essen a becsületén.
        Mivel konkrétan leírni valóban nem tanácsos, már utaltam rá, mint a ‘8 szögletű építészeti újság főszerkesztője, publicista, művészettörténész, némi politikai ide-oda csapódás után közszereplőnek nevezi magát.
        S még egy kis segítség: egyszer már az ügyészség látókörébe került. Na épp ezek miatt védik le őt.
        Sok jót nem találni róla, ha az ember beüti a nevét a keresőbe…Szegény kislánynak ezek alapján sem alakul majd ki túl jó véleménye az apjáról, ha csak addig el nem távolíttatja gyorsan azokat a híreket is. Hisz biztos ott is hiteltelen a forrás.

        • A Google gyorsan beindexelte, tegnap délután a következő kereső kifejezésre: “kiskorú személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak facebook” (idézőjel nélkül) az első jópár találat releváns volt.

    • Változnak az idők, eddig csak férfiak szoktak ide ilyen lenéző, nagyképű szöveggel betörni.
      “kollektív hüppögés”, “szinkron jajongás”, jól hangzó kis gagyi szöveg, de itt nem az ment sem most, sem máskor.
      Más : ez a blog eleve meglehetősen olvasott, “valódi nyilvánossága” van, plusz sokan írták, hogy osztják az interneten.
      Ha a blogger ezt a formáját választotta a segítésnek, nem hiszem, hogy
      arra vár, hogy valaki főnévi igeneves kijelentésekkel ugráltassa és utasítgassa, hogy mit tegyen.
      “tehát összegyűjteni, scannelni, elküldeni” – itt felnőtt emberek vannak, “bár nők” – és nem pedig óvodások.
      Most mondjam azt, hogy lehet innen elhúzni ?

    • Edit, azért, mert a rendőrségnek és az ügyészségnek lenne dolga itt lépni, és amíg el nem ítélik, addig ártatlannak kell tekinteni, a blogger tehát jól teszi, hogy nem írja le a nevét, azt viszont sérelmezi, hogy nem emelnek vádat a szakértői vélemények ellenére sem. Az mindenesetre kortünet és kórtünet, hogy milyen félelemkultúra alakult ki Magyarországon. Pedig ez a pasas egy nímand.

      Én a Blikken csodálkozom, ők általában bátrabbak szoktak lenni, mint a Bors.

      • nekem azt javasolták, h “lehet innen elhúzni”, tehát befejeztem. én tudom milyen “félelemkultúra” alakult ki, pont azért ajánlottam fel, amit. de a szövegem gagyi, mondhatnánk “férfias”, bár nekem az emancipáltan tárgyilagos jobban fekszik. köszi, de befejeztem. nem a stilusom egy kinyújtott kézbe beleköpni…

        • Én itt nem a gazda, hanem csak egy kommentelő vagyok, aki ráadásul eddig hozzá sem szólt ehhez a bejegyzéshez,
          de ha Önnek az itteni kommentelők beszélgetése “kollektív hüppögés”, meg “szinkron jajongás”,
          mifelénk az ilyet nem kinyújtott kéznek, hanem súlyos sértésnek nevezik.

        • Kedves Edit, ha valóban tud segíteni, hát segítsen, tegyen érte! Hurrá, hurrá, tapsvihar! Ehhez nincs szükseg ezen blogközösség engedélyére, támogatására. Ez a bejegyzés is egy magánember akciója.
          Nem az viszi előre az ügyet, hogy letorkolja azokat, akik végre legalább beszélnek róla. A szövege nem gagyi volt, még csak nem is emancipáltan tárgyilagos, hanem egyszerűen lekezelően sértő. (mellesleg nem attól lesz valaki emancipált, hogy ugyanolyan bunkó mint egyes férfiak) És amilyen az adjonisten… ne csodálkozzon a reakciókon! Borítékolható volt a sértődés, így most nyugodt lelkiismerettel sértődhet meg ön is, nem igaz?

  18. Kedves Edit, ez a hangnem, az önjelölt fölényé ismeretlen ezen a blogon, és nem is lesz itt ilyen továbbra sem. Teljesen pontosan leírtam, miért tud ez a bejegyzés használni az ügynek, és azt is, miért döntöttem úgy, hogy így írom meg a történetet: kötnek a jogszabályok, nem hiányzik az eddigiek mellé újabb feszültség, fenyegetés, pereskedés az életembe. Jogászokkal konzultáltam, erre jutottam. Mivel nem te tartod a hátad, és leginkább kíváncsinak, összeköttetésekkel hivalkodónak, “idesüssmilyenbátorvagyok” dicsekvőnek, kioktatónak és erőszakosnak tűnsz, kérlek, ne itt vagdalkozz. A kommentelésnek szabályai vannak, a kép alatt olvashatóak, de számos alkalommal megfogalmaztam már: tanácsot nem adunk, összeszokott közösségbe ajtót betörve nem rontunk be, kompetenciát, befolyást, okosságot azonnali hűdekomoly ígéretek révén kiélni nem jövünk. Nem vagyok anonim sem, te nem figyelsz.

  19. Azt kell mondjam, az Edit hozzászólására adott reakciók elég meglepőek. Jön egy ember, aki tudna segíteni, ezt vállalja névvel is. Teljesen igaza van, hogy a kollektív jajajozás önmagában nem vezet semmire. Kedves bloggazda, te rengeteget dolgoztál az ügyért, de te magad is vallod, hogy terjeszteni kell a történetet. Most akkor mi is a baj? Az lenne a lényeg, hogy segítséget kapjon az anya, vagy az, hogy ne sérüljön az önérzetetek? (Ami egyébként nem is kapott semmiféle direkt támadást?)

    • Szia, értem, amit írsz, de te is varázserőt tulajdonítasz valakinek, aki teljesen ismeretlenként erre járt, és azt állította, ő aztán tudja, mit hogy kell. Mindannak, ami a blogon történik, a kommentelés szabályait be kell tartania. Nem lehet, hogy egy erre járó mindent tud, itt kérkedik, majd amikor rászólnak, akkor lehülyéz minket, szerinted ez nem gáz? Minek van ő birtokában, aminek mi nem? A nagyot mondásnak? Miért ne lehetne minket kompetens lényeknek tekinteni? Ez nem önérzeti kérdés, az ilyen egocentrikus magatartás nem kelt bizalmat.

    • Írta följebb Éva, hogy értelmes ember ilyet privátban intéz. Ebből kiderült, hogy nem kereste meg a Hölgy (nagy hával) e-mailben. Én, ha ilyesmit komolyan gondolnék, először egyből privátban venném fel a kapcsolatot a bloggazdával. Ha a hiúságomat is legyezgetni akarnám, akkor talán jelezném itt a blogon IS. Amit a Hölgy csinált, csak arra volt jó, hogy megmutassa, lám, ő segítene, de hát az emberek… meg ez a blogközösség, hát csak nyafogásra képesek!
      Nem beszélve arról a gyanúsan árulkodó mondatról, hogy “amennyiben a történet valóban igy játszódott le” (no comment)
      A valódi segítség nem ilyen.

  20. A gyermekek ellen elkövetett szexuális abúzus tekintetében Freud nagyon tapasztalt volt. Mindenkinek javaslom a Trauma és gyógyulás c. könyv legelején olvasható pszichológiai-történeti részt elolvasni. Döbbenetes képet kapunk arról, miért vonta vissza Freud a nézeteit, felállított téziseit akkor, amikor szembesült azzal, milyen méreteket ölt tulajdonképpen a családon belüli erőszak és gyermekek ellen elkövetett szexuális abúzus.

    A tünethordozó a nő volt, akit kezelni kell, “hisztériával”….

    Oly sok párhuzamot látok… bár ne látnám. Megint és újra és újra. 😦

  21. Jaj, pedig de jó cikket olvastam x-től y újságban. Az utóbbi idők egyik legeredetibb, -gondolatébresztőbb… Hogy írjam ezt virágnyelven? Sehogy inkább. Hogy gyűlölöm, amikor valaki, valami másnak akar (és tud is) látszani, mint ami. Ez maga a giccs. “A szar abszolút tagadása”. És nem csak kertitörpében van ilyen. És, a francba is, nem először szembesülök ezzel. Hogy lehet(ne) előre látni?!

    • Hát én is.
      Reggel óta nem térek magamhoz. Ha nem is személyesen, de ismerem. Ezek itt járnak közöttünk és közmegbecsülésnek örvendenek, akár fel is nézünk rájuk. Miközben.

        • Ugyanezt gondolom. Azt hiszem, hogy nagyjából mindenki tudja már, hogy kiről van szó (egyébként a korábbi liberális szóhasználatom is rá vonatkozott, mert, hogy annak vallja magát).
          Mit tegyünk? Ötlet?
          A Facebook oldalon persze már nem található meg az úriember.
          Amúgy szerintem összességében a kormánynak is nagyon ciki ez az ügy, miközben a családon belüli erőszak témáját és a Btk. szigorítását tervezték nem oly rég.
          Vak komondor?
          Főszerkesztő úr?
          Ez mind belefér?
          Ki fog lépni és tenni valamit valójában?

          • Nem tudom. ami eszembe jut, az nem igazán törvényes (sőt, egyáltalán nem, és visszautal ifjúkorom szenvedélyesen olvasott indiánregényeire).

            Szerintem az elkövetkező időszakban az anyát és a kislányt baráti körből álló védőőrizettel kellene ellátni, és amikor nyilvános helyen vannak, videózni, hogy a legutóbbi támadáshoz hasonló akciókról legyen bizonyíték…
            Sőt, ha bármely okból egy légtérben vannak a pasassal, akkor is videózni.

            A törvényhozók számára ez az egész marginális. Vagy még kevesebb, gondoljunk csak az időnkénti megnyilvánulásaikra…

            • Közben megtudtam, hogy ki védi ezt a szegény apukát: Dr. Regász Mária.
              Vajon miért nem lep meg?
              PAS szindróma, na persze, mindent értek.

  22. Távol álljék tőlem, hogy tanácsot adjak, de hát önkéntelenül a hősnő helyébe képzeltem magam… az jutott eszembe, hogy ,ennyi dokumentációval nem feltétlenül kéne nagyon messzire menni, viszont politikai menedékjogot lehetne kérni egy közeli, viszonylag liberálisabb országban (ilyet nem nehéz találni, hálistennek), ÉS sajtóhoz fordulni, A másik dolog, ami az eszembe jutott, az Anonymous.

  23. Jaj és nehogy valaki szarkazmust halljon bele abba, amit írtam: tényleg azt gondolom, hogy ha valaki egy ilyen történetben idáig eljutott és nem omlott össze, az önmagában is hősies. Respect.

  24. Én úgy hallom, hogy foggal-körömmel tiltakozik a ‘8 szögletű’ építészeti magazin főszerkesztője, hogy kiderüljön, bizony egyáltalán nem az szépszájú, finom értelmiségi, akinek mutatja magát hosszú évek óta, hanem bizony egy indulatos, bántalmazó, nyomasztó figura, akitől eddig minden partnere elmenekült. Ez a szegény kis leányka áldozatává vált, bevonódott, mintha csak egy különös játék volna. De a gyerekek bizony nem buták, meg tudják különböztetni az ártatlant az ártalmastól. És mert lépni, szólt, hogy ez neki rossz, segítsenek. Ő a legbátrabb ebben a rémes történetben. Csak kicsi még, és nem vesznek róla tudomást.
    Apuka pedig körbefutotta a fél várost és elsírta a maga változatát, melyet már már ő is elhisz. Pedig tudja, pontosan tudja, hogy bűnös. Viszont nincs más esélye, csak a támadás és a mocskolódás, no és persze az anya elmebeteg, féltékeny és bosszúvágyó. Semmiképpen sem a gyermekét védi egyértelmű módon, felelős szülőként cselekedve.
    A sok régi kedves ismerős mit szólna, ha az ő gyermeke (amennyiben van ilyen neki) fordulna hozzá segítségért, majd 3 szakértő meghallgatása után még meg is erősítenék: itt óriási baj van. segíteni kell?!
    Kedves szülők, ezt gondolják végig, ne a liberális, díszértelmiségi, egyoldalú ítélkezés áradjon, bele sem gondolva abba, hogy mi van, ha gyermek mégis igazat mond? 5 évesen nem hazudik ilyen furcsákat és ejt át 3 hozzáértőt.
    Na akkor mi van?
    Menjen csak az okos, kedves, bűbáj, meghurcolt apuka otthonába és folytassa ott, amiből elmenekült bátran és okosan.

      • Már miért hagyjuk ki? Ez egy összetartó, újságíró-kulturális tótumfaktum-kör, akik kiállnak az apa mellett, és ezt a névlistát be lehet vinni a bíróságra. És a legjobb liberális orgánum, amelynek ez az ember alapítója is, soha nem fogja megírni a sztorit. Bátran hallgat mindenki, engem cincálnak gőgös szakértelemmel, teljesen hülyének néznek, és baromi etikusnak gondolják magukat, amiért falaznak a havernak.

        • Tudod, én már akkor kritizáltam az szdsz-t, amikor kormányon voltak, sok-sok minden miatt, elég keményen vitáztam pl. rózsamisivel (a kisbetű nem véletlen) a 168óra fórumán, de ettől függetlenül fáj látnom, hogy milyen szitokszóvá vált a liberalizmus megnevezés.
          És ugrok rá, mert annak nem az a lényege, hogy földet húzunk a kikapálatlan gazra.
          A gyomot irtani kell. Ahogyan te is csinálod.

          Gyűlölöm az etikátlan viselkedést, én annak idején azért is kikeltem, hogy Demszky lányának egyáltalán eszébe jutott önkormányzati lakást kérnie.

          Attól, hogy mindezt a liberalizmus álarca alatt teszik, ők még nem liberálisok.
          Mint ahogy a KDNP nem keresztény valójában, a Fidesz nem polgári.

          NE hagyjuk, hogy minden szónak megváltozzon az értelme, mert a végén senki nem fogja a másikat megérteni.

            • Kedves csakazolvassa, eddig nem olvastalak, de valahogy (az fb-n) feltűnt az írásod és végigolvastam, a kommentekkel együtt. Rendkívül kiakasztott mind a hír, mind pedig az egész tükör, amit ez az ügy mutat a mai társadalomról. és ez így zajlik évtizedek óta – meglátásom szerint. sunyi emberek mutyiznak és takargatják egymás szennyesét, kiválasztott, belterjes, zárt körökben mozgó, magukat liberálisnak mondó szörnyek, akik megszégyenítik e szó jelentését. Ezt az embert én is ismerem, rengeteg barátnőjével (mindegyik hasonló típus) megfordult az egykori éttermemben, legutóbb kismama volt a felesége, amikor láttam őket. De nem is ezt akartam leírni, mert elég sokan és sokfélét írtatok már ezzel kapcsolatban – de azt nem értem, hogy pl. egykori női miért nem állnak ki az anya mellett, hiszen valószínűleg ők is tudják, hogy ez a lény aberrált (ti is tudjátok, hogy jól ismert közszereplők is vannak köztük). És még valami: nem csak ő aberrált liberális álarcban. Van olyan egykori újságíró kollégája (szintén ezen körökből), aki szimplán betört az ex-barátnője lakásába, hogy megerőszakolja őt (úgy, hogy közben volt felesége), mert neki ő is kellett. A lány (egyébként fent említett főhősünk egykori beosztottja, szintén újságíró) nem mert és tudott semmit sem tenni, mert félt a következményektől – inkább eltemette magában a történetet. Miért van ez? Hol lakik az igazság? Forrongok…

  25. Nagyon nagy baj van. Nem három éve… Évtizedek óta tart a lefelé tartó tendencia. Attól tartok, visszafordíthatatlan.
    “Mi dolgunk a világon? küzdeni, Erőnk szerint a legnemesbekért”…
    Az út, a feladat ki van jelölve. Tenni kell a dolgunkat.
    Hogy az ÁLTALÁNOS társadalmi és gazdasági jólét, igazságosság, szociális biztonság, Egyenlőség, Testvériség, Szabadság állapotán belül valósuljon meg az egyén boldogulása.
    És ne az legyen: érd el (Bárhogyan?) amit csak lehet, a többiek kárára is ha kell…
    Nincsen olyan előny, ami a többieknek ne hátrányt okozna.

  26. engem teljesen leblokkol ez a bejegyzés. megmerevít. mindig azt gondoltam, ha valaki ilyet próbálna tenni a gyerekeimmel, azt nyomban, még előtte észrevenném(!) és tíz körömmel kaparnám ki a szívét…
    ehhez képest itt valaki megtette a megfelelő lépéseket, azokhoz az intézményekhez fordult, akik ilyen helyzetben segíteni kötelesek és mégis huzavona lett és láthatásra kötelezés, felelősség-maszatolás…
    ezt nagyon bénító látni.
    talán Holist ötlete a legpraktikusabb, futni, amíg a lába bírja, csak… ki van igazán biztonságban az otthonában, az országában, ha ez az egyetlen hatékony megoldás, hogy egy ujjal se nyúlhasson ahhoz a gyerekhez megint?

    • Bizony rémisztő, hogy beáldoznak egy ilyen kisgyereket politikai érdekek és kapcsolatok révén az elkövető jó hírnevének megőrzése érdekében.
      És hát a bíróság? Elképesztő. Gyermekelhelyezési perben figyelmen kívül hagyni a nem véletlenül folyamatban lévő rendőrségi nyomozást, ahol feketén fehéren leírják, hogy ki a gyanúsított (csak épp nem gyanúsítják be valami furcsa oknál fogva), figyelmen kívül hagyni az igazságügyi szakértők véleményét, különösen a rendőrség szakértőjének egyértelmű szakvéleményét, miszerint apuka szexuálisan molesztálta kislányát. Ehelyett a bíróság elmarasztalja az anyát, hogy nem adja oda a gyereket ennek az apukának. Rémisztő és elkeserítő ahogy szemet hunynak – hisz nem velük történik, nem érzik a saját bőrükön – egy kis gyermek sorsa fölött.
      Ismerem az egész történetet, ezt a férfit is, és azt is tudom, hogy valójában csak az érdekli, hogy mentse a bőrét, ezen kívül senki és semmi. A gyerek sem. Marketing apuka. Csupa látszat, az önsajnálat és sajnáltatás és a szavak nagy mestere. És mindig másra mutogat. Sajnálom a kislányt, de az anyát is. Nem tudom, hogy az a férfi hogyan tud nap mint nap tükörbe nézni.
      Felháborító.

      • én nem ismerem, de a bejegyzésben olvasottak alapján ez nyilvánvaló. teljesen egyértelmű a célja. tipikus hozzáállása annak, aki menteni akarja a bőrét, mindenáron.

  27. Ez a férfi egy pszichopata. 😦
    Intelligens és teljességgel érzéketlen. A levelét olvasva az egyik lelkileg bántalmazó “barátom” rezzenéstelen tekintete nézett vissza rám. Megnyerő intelligencia és tátongó űr az empátia helyén. Hátborzongató. És egy ilyen “lénynek” van hatalma emberi sorsok felett.

  28. Kapcsolódik:
    http://interalia.org.hu/2008/11/nk-elleni-erszakrl-szl-beszmolk_29.html
    és ugyanitt Regász Mária, az apa ügyvédjének kommentje, aki gyakran véd hasonló ügyekben, aki tagadja a nők elleni erőszak létét, akinek két bojtárja segédezett a gyermekrablási kísérletben, és aki utána megkarmolta a tárgyaláson a karját, mutatván a bírónőnek, hogy hát nyilván azokat az anya okozta magán és a gyereken.

    • “…de sokszor férfi hal meg, mert a nők legalább olyan féltékenyek, mint a férfiak és legalább annyira brutálisak tudnak lenni, mint a férfiak. Ha megnézzük a “Nők a halálsoron” című dokumentumfilmet, nem egy brutális nőt láthatunk.”

      Hány alkalom az a sokszor? Milyen statisztikáról beszél? Mutasson már egyet legyen szives, amiben megláthatom hány férfi lelte halálát nő keze által, úgy hogy nem volt ok (ja mert persze az alkoholista, bántalmazó férfi az más, neki semmi köze hozzá, kizárandó tényező, ha jól értem és így is a férfi az áldozat), vagy az “szerelemféltés” (most hányok) miatt történt? És a Halálsoron című filmben a nők brutálisak — következésképpen a nők brutálisak. Gratulálok, ez aztán penge egy következtetés. A legszomorúbb, hogy szerintem ő ezt el is hiszi, így van gyomra ilyen embereket védeni….

      A másik kedvencem: “Ne felejtsük el ugyanis, hogy az erőszak egyik fajtája a szexuális együttlét megtagadása különféle indokokkal, például büntetésképpen. Ezek után meg csodálkozik az együttlétet megtagadó fél, hogy a partnere félrelép.”
      Ja értem. Az aktus tehát szerinte nem két ember akaratának és közös vágyának eredményeként jön létre. Minden nő hagyja magát és dugjon rendesen, akkor majd nem kap fülest: hol itt a baj? Mert az a sok nő, aki nem akar szexelni! Ajánlom neki ezúton az “amiért a nő nem” című írásokat.
      A téma kapcsán ez különösen ijesztő és gusztustalan gondolat egyébként. Jó, hogy ne sajnáljuk már az apát, mert fél tőle a kislánya, amiért zaklatta….?!!

      • És milyen durva, hogy nem azt írja, ha már, hogy “éppen annyira” brutálisak tudnak lenni, hanem “legalább annyira”, azaz akár JOBBAN is???

        Hát szegény férfiaknak igencsak fáj a heréjük, ha csak felizgulnak…
        De bele azért nem halnak, egy kis hideg víz, oszt jól van.

    • Na ne! Ez aztán az autentikus példa az ügyvédnő részéről. Stílusos és minőségi egyben. Az anya összekarmolta magát és a gyermekét is. A szegény apuka remélem megúszta? Vagy? Anya a harmadik kezével nyilván őt is karmolta. Röhejes, szánalmas és szomorú egyben.
      És mit képzel Regász? Az irodája szolgáltatásai közé tartozik a gyermekrablás is? Borzalmas, gusztustalan, mint a megbízója. Zsák a foltját.

      • Ez a nő bántalmazó férfiak védelmére specializálódott, s népszerűségi indexét az növelte nagyban, hogy Németh Kristófnak elnyerte a kisfiát az anyától ügyes fondorlattal s némi kifárasztással, Így aztán a jelen ügyben szereplő KÖZszereplő ártatlan, hamisan vádolt apuka is hozzá szaladt segítségét. Megjegyzem ez a hölgy igen költséges, de hatékony és arcátlan a végletekig. Tehát hasznos egy ilyen esetben.

        • “Igen, hiszen ha nincs titkolnivalójuk, akkor együttműködők a szülők.” Teszem azt, délben betoppan, mert a gyökér szomszédom utál, mert nem hagytam, hogy a közös költségből ellopjon egymilliót a közös képviselővel együtt, és odaállít egy vad idegen azzal, hogy a gyámhivatalból jött engedjem be, a szomszéd bejelentett a gyerekek meg aludnának… Ezért elrabolnák a gyerekeimet, mert rávágom az ajtót, hogy a gyerekek alszanak. Tudnék mesélni a IX. kerületi jelenlegi gyermekvédelmisekről, szakértelem sajnos nulla…

    • az együttlét MEGTAGADÁSA mint erőszak
      agyam eldobom
      mer mi lenne, ha a nő nem akarja, parancsmegtagadás?

      A megtagadás erőszak, tehát a feltétlen engedelmesség = a nőn tett erőszak a norma, az alapállás. A normától eltérni – a nőnek – erőszak. Ha nem hagyod hogy dugjon ahogy kedve tartja, erőszakot alkalmazol. Hol él ez, szatyorban?!
      Ezt józan paraszt ésszel se, nem, nem lehet diplomával szabadlábon de még praktizálva is így.

      Fingers crossed for the case. 😦

    • Hát nem is az az erőszak, hogy ha én azt mondom, hogy nem, ennek ellenére mégis megdugnak – “tudom, hogy te is akarod”. Elvégre szerencsétlen férjet korlátoznám a testi szabadságában, továbbá megvonnám az alapvető jogát a pinámhoz. Amit ugye a házassági anyakönyvi kivonattal együtt kapott meg.

  29. Ha belegondolok, hogy az én ismeretségi köröm voltaképpen mennyire behatárolt volt, mielőtt netezni kezdtem, elborzaszt, hogy ebben a kicsi körben – miközben jómagam alig kerültem “pletykahelyzetbe”, azaz alig szereztem tudomást mások viselt dolgairól – mégis volt legalább két olyan eset, amikor a család férfitagjai visszaéltek a helyzetükkel, magyarán molesztálták a családban élő kislányt, és én hallottam a dologról.

    Tényleg hatalmas lehet a látencia 😦

  30. Ismerem a szóban forgó személyt. Nem jól, de ismerem. A fb-on is ismerősöm volt, ugyanúgy, mint a gyerek édesanyja is. Kb egy évvel ezelőtt néztem a pasi képeit, voltak a kislányról is képek és esküszöm volt egy rossz érzésem, ahogy néztem azokat a fényképeket. Valahogy nem olyanok voltak, mint amiket az ismerőseim feltesznek a gyerekeikről, hanem olyan érzésem volt, hogy most, ahogy ezt a bejegyzést elolvastam és realizáltam, hogy kiről is van szó, minden további nélkül elhiszem, hogy a kislány által elmondott dolgok valóban megtörténtek. Mérhetetlen a szomorúság.

  31. Jó estét mindenkinek,
    rettenetes dolgok vannak a bejegyzésben, teljesen egyetértek abban, hogy ha ez igaz, akkor a férfinak a törvény előtt kell felelnie mindenért.
    DE: tisztelettel közbevetném, és távol áll tőlem az a logika, hogy a férfiaknak mindig igaza van, sőt, annak is tudatában vagyok, hogy mind a családon belül erőszak, mind az ehhez hasonló bűncselekményeknél rettenetesen magas a felderítetlen, sőt, a napvilágra sem kerülő esetek aránya, ami borzasztó. Az is borzasztó, hogy tudom, hogy ennek az oka gyakran éppen az, hogy a megerőszakolt személy nem mer feljelentést tenni, félve a megerőszakoló bosszújától, a megalázó rendőri intézkedéstől, a még inkább szenvedéssel és megaláztatással teli bírósági procedúrától.
    DE, mégis felvetném, hogy nem korai-e gyakorlatilag máglyahalálra ítélni ezt az embert? Akinek a nevére már mindenki rájöhetett a fentiekből. Ha egy kicsit belegondolunk abba a lehetőségbe, hogy esetleg a nő vádjai alaptalanok (amennyire olvastam, minden információ itt tőle származik), akkor esetleg a férfi kétségbeesett cselekedetei sem feltétlenül a bűnösségét bizonyítják, én magam is biztos csinálnék meggondolatlanságokat, ha egyszer csak nem láthatnám a gyerekemet és ilyen vádakkal szembesítenének ártatlanul (nem állítom, hogy ártatlan, de nem is kizárható). Nem, nem vádolom a nőt sem rágalmazással, csak szeretném, ha érvényesülni az ártatlanság vélelme.

    Köszönöm, hogy meghallgattak,
    Egy férfi, aki személyesen ismeri az ügy összes szereplőjét, egyikükről sem tudott volna ilyesmit elképzelni, és fogalma sincs, hogy mi az igazság, de nagyon reméli, hogy senkinek nem esett komoly bántódása és kicsit belegondolt a másik oldal helyzetébe is.

    • Kedves Egy Férfi,
      köszönöm, hogy körültekintően és intelligensen fogalmazott, értem is a motivációját. Ilyesmit nem szoktunk elképzelni és nem szoktunk tudni sem elképzelni jó ismerőseinkről.

      Viszont téved, nem a másik féltől származik a bejegyzésem alapjának tényanyaga, hanem pszichológiai szakvéleményből, az apa szavaiból és igazságügyi szakértői jelentésekből.

      Nem hiszem, hogy az erőszakos gyerekre rontást lehetne itt relativizálni, ez újabb súlyos jele annak a figyeltetésen, nyomásgyakorláson kívül, hogy az apát senki más nem érdekli, csak a saját igaza. Nem a molesztálást támasztják alá, hanem önálló feljelentések, és egyik ügyben sem gyanúsított még az apa, aki a rendőrséget a szervezetén keresztül pénzzel támogatja.

      Önnek fogalma sincs, hogy mi az igazság — azt el kellene már a nyomozásnak, aztán az ügyészségnek és bíróságnak döntenie. Minden, amit tudunk, szakvéleményekben és ajándékozási szerződésben (de a mozgalom honlapján is) le van írva. Ezeknek nem hisz, lehet, hogy mind téved? Vagy a hitelességüket vitatja? Vagy nem hiszi nekem, hogy az van bennük, amit írtam? Velük szemben egy gyengécske, másokat pocskondiázó szakvélemény és az apa szava áll csak. Én egészen biztos vagyok benne, hogy nem az történik, hogy lejáratunk egy ártatlan embert, és abban is, hogy az anya nem tehet mást, mint amit tesz.

      Én magam a tendencia logikáját értem, a hatalmaskodást, mások elhallgattatásának kísérleteit, az érzelmi és verbális bántalmazás jól követhető jeleit, a befolyásos mindenkibarátja társasági ember védettségét, és sok nyomot épp az apa iránt rokonszenvet kelteni hivatott cikkből szereztem, de ez csak adalék, ennyi tényleg kevés volna, ebből én nem írtam volna semmit, viszont a dokumentumok elég világosan beszélnek.

      A Zsanettnek nevezett nő története, a tönkretett apa csúnya “válása” már régóta az internet tengerében úsznak, borzalmas képet festve az anyáról.

      Belegondoltam, és nagyon szeretném, ha leállna, és nem lehetetlenítené el az anya és a gyerek életét.

      • Köszönöm a választ. Közben elolvastam az erre vonatkozó másik bejegyzését, abból egyértelműen kiderül, hogy nem csak az anya elbeszélése alapján írta.

    • Egyrészt: nem küldjük máglyára.
      Másrészt: nem, akinek nincs vaj a fején, az se csináljon baromságokat.
      A médiában elsőként megjelent cikk rendkívül árulkodó szerintem az apa mentalitásáról.

      Az információk nem az anyától származnak kizárólag, hanem a legérintettebbtől: a kislánytól.
      Higgyük már el, hogy a szakemberek képesek eldönteni, amit a gyermektől megtudnak, az megtörtént-e, vagy betanították neki.

  32. kiléptem emiatt a “Szeretem Budapestet” mozgalomból… rájöttem, hogy ez is csak a hatalomfenntartás eszköze mások érzelmeinek kiahsználásával. Nem bírom végigolvasni az összes kommentet, így nem vagyok up to date. Drukkolok az Édesanyának és a kislányak, hogy boldogan éljenek, amennyire ezek után lehetséges. Ha olvassa: messziről ismeretlenül is együttérzek.

  33. Átéltük ugyanezt. Egy évig meg sem hallgatták a molesztáló édesapát. De innen üzenem ennek a díszpintynek, hogy minden napvilágra kerül egyszer. Amikor besározódik ezen a terepen, a nagy segítői úgy állnak félre majd, mintha soha nemi s ismerték volna. Aki ilyen aljas cselekedetet hajt végre, arra súlyos évek várnak. Készüljön fel lelkileg. És örüljön, hogy nem malomkövet kötnek a nyakára és vetik a tenger mélyére-ahogy a Biblia nyilatkozik a pedofílokról.

  34. Szerintem előbb-utóbb át fog törni a médiában ez a borzalmas ügy. Igaz, hogy az “úr” keze sok helyre elér, de talán nem minden laphoz…

  35. Isolde, ne haragudj, nincs kedvem az Indán regisztrálni, jelszót elfelejteni,
    nagyon furcsának tartom a reakciódat, fölényesnek és részvétlennek, meg áldozathibáztatónak is:
    http://isolde.blog.hu/2013/10/01/a_level_they_reserve_for_child_molesters_and_people_who_talk_at_the_theater_549
    ahogy elemzel, jólértesültség-pletyka-kimittud-szakembervagyok-általában…
    ahogy mindenki afelé nyomja az anyát, hogy hallgasson, szakvélemény, személyiségi jogok, nem kellett volna kiteregetni stb. — mit kéne csinálni, ha az apa még mindig nem gyanúsított, a rendőrség nem végzi a dolgát?
    én márciusban hallottam erről először. azóta akarok írni róla. és csak most ment bele az anya.
    “annyira szorongott, hogy megérdemel pár fülest” — te szakemberként mondod ezt? ez wtf, mert amúgy korrektül látod, köztiszteletben álló, jómódú apák, és tömegesen, igen,
    épp ezért érthetetlen, miért tartod ezt a történetet kölcsönös huzavonának, egyenlő felek szívózásának, amelyben a gyereket teszik tökre: az anya, maga is bántalmazott, megpróbálta kimenekíteni a lányát ebből, és most ennek következményeit viseli, ennyi történt, semmi vitathatót nem tett, mégis ráuszul mindenki,
    mit csinálna ez a sok okos ember, ha az ő lánya jelezne így, és tapasztalna egy csomó lelki és testi tünetet, és erősítené meg szakemberek sora a gyanút? biztos benne hagyná a helyzetben, csak ki ne tegye huzavonának szegénykét, nehogy az éles és részvétlen emberek megítéljék, jobb a békesség!
    az egész nem szól másról, csak arról, hogy nem hiszel az anyának (pénzéhes? micsoda? még vagyon megosztást se kért, otthagyott mindent), nem szoktak hinni, nemzetközileg se, nem vagyunk meglepve, ez ilyen, a rendszer tükre, de vajon minek hinnének?
    nem egymást fújták le, a paprikaspré pedig önvédelmi eszköz, a rángatásra való reakcióként a gyermekrablást akadályozta meg, és ha szerinted ez volt a traumatikus a kislánynak, és nem az, hogy megpróbálta elhurcolni a (valószínű) abuzálója, meg amit korábban tett vele, akkor valamit nagyon nem értesz,
    válásról nincs szó, élettársak.

      • És Isolde mesterien válaszol..
        Én a bejegyzését sem tartom rossznak,
        a füleses szöveg meg nyílván irónia.
        nem kell a hsz-hez Indapassolni, lehet facebookkal is belépni.

        • A füleses szöveg nyilván irónia. Nem, nem uszultam rá az anyára. Ja, meg nagyon valószínű, hogy önvédelemből törte el anyu kezét apuka, gyakori az ilyen.

          Arra szerettem volna utalni az utolsó bekezdéssel, hogy bár a molesztálás tényében nem tudok állást foglalni, de anélkül is bőven traumatizálódott ez a kislány.

          És igen, szakember vagyok, több mint tíz évig dolgoztam pszichiátrián és nagyon, nagyon, nagyon sok bántalmazott nőt láttam és nagyon sok traumafeldolgozást csináltam végig velük, másokat meg a Nanébe küldtem, és sok élettárs üvöltötte le a fejemet a kórház folyosólyán és kifejezetten sok kutatást és szakirodalmat olvastam a gyerekkori traumatizációról és vettem részt ilyen kutatásban. Nem fölényeskedés, hogy szakember vagyok, hanem ez egy tény. Azért emeltem ki, mert úgy gondolom, így hitelesebb, hihetőbb, ha én állítom, hogy mennyi pszichés zavar mögött van bántalmazás. Nem tetszik, hogy magyarázkodnom kell emiatt.

          Éva, én tudom, hogy nem vagyok annyira radikális mint te, és nagyon bátornak tartalak az egész ügy miatt (meg egyébként is), nehogy már én legyek az ellenség.

          • Nem vagy ellenség, csak a biztonságos finomságot választod. Tudom, hogy szakember vagy, olvaslak. Nem az a fölény, hanem az elegáns kételkedés. Az baromi könnyű.

            Tele a világ olyanokkal, akik “nem tudnak állást foglalni”, amivel csak azt fejezik ki, hogy nem hisznek se anyának, se szakértőnek, se bloggernek. Engem kínosan érint ez a fölényes közöny. Hála istennek, nem is kell állást foglalniuk, nem kérte tőlük a világ, nem várja reszketve a szavukat senki, mégis mindig elmondják, hogy ők nem tudnak. Egybehangzó szakértői vélemények sora, az apa szavai (gyerekrablás, egyenlőtlen kapcsolat), fura összefonódások (rendőrségi adomány) helyett valami konkrétabbra vágynak. Hogy mire, el sem tudom képzelni. A nyilvánosságra hozatal miatt fejüket csóválni is ők szoktak, ismét lehet rúgni az anyába, valamint felelősnek tűnni, józannak, amikor a kiáltás lenne az egyetlen etikus alternatíva.

            Gyakran csinálják beszélgetőpartnereim ezt a trükköt, hogy engem leradikálisoznak, és ezzel magukat mérsékeltnek és szavahihetőnek állítják be. Nem vagyok radikális, hanem ami fehér, arra azt mondom, fehér. Szerintem mások langyosak, se ízük, se bűzük, és akkor döbbennének meg csak, ha ez velük történne.

            Egyébként meg azt mások mondják, olvasói értelmezés, hogy csakazolvassa szerint az apa ezt meg ezt tette, pedig nem, én felelősen csak azt állítom, és az anya is ehhez ragaszkodik, hogy ezt meg ezt tudjuk, és mindebből a hatóságoknak volna dolguk eldönteni, mi a tényállás, de nem teszik.

            Érvelési hiba (tekintélyre való hivatkozás) a “szakember vagyok, én már csak tudom” attitűd, aztán mégis a PATENT meg a NANE segít végül, vagy a kevésbé óvatosak. Nincs okunk hasraesni a diplomától: a rendszer olyan, hogy csak elvétve akad e téren is képzett, nem közönyös, nem áldozathibáztató szakember. Nekem speciel nem számít a szakmád, amíg ugyanazt mondod, amit mindenki más. Szóval tudom rólad, de nem érzem relevánsnak. Így nincs sok értelme a szakértelemnek, hogy felteszed a kezed, mert te nem tudhatod, és kölcsönösnek látod a harcot, meg az anyát hibáztatod burkoltan (az apáról nem tudhatjuk, de az anya traumatizálta a gyereket, ugye).

            Borzasztó boldog lennék, ha aki nyomást tud gyakorolni a hatóságra, nyilvánosságot tud kelteni az ügynek, az tenne ezért, a többiek meg hallgatnának, főleg az Illyés Edith-szerű, netszerte bolyongó rémek.

            • Nem gondoltam, hogy hasra kéne esni a diplomától, csupán váratlan és meglepő igazságtalannak érzem, hogy olyan jelentést tulajdonítasz a szavaimnak, amit én nem; valamint hogy kifejezetten kritikaként emeled ki a “szakmabeliséget”. Szintén igazságtalanságnak érzem, hogy azt mondod, “én már csak tudom és végül nem segítek”, mert ez nem így van. De ne haragudj, nekem egyáltalán nincs kedvem ezt itt bizonygatni meg itt ezen vitatkozni hosszú kommentekben, ha szerinted langyos vagyok meg közönyös meg áldozathibáztató, hát akkor te így gondolod.

  36. Nem megy ki a fejemből az egész ügy. Végtelenül sajnálom az anyukát és a kislányt. Ettől függetlenül azt mondom, hogy el fogják ítélni az elkövetőt. Lehet, hogy ezek a malmok nagyon lassan őrölnek, de meglesz ! Én a kislányommal 18 hónapig vártam, míg behívták egyáltalán “apukát”. Borzasztó nehéz időszak ez mindkettőjüknek, ám szerintem már azt is támogatásnak veszik és talán valamicske segítség, ha tudják, hogy mennyien drukkolnak nekik.

  37. ismerem a pasast, személyesen, baráti társaságból…. nemrégiben egy parkban is összefutottunk, a kislányával volt… SOKKOLÓ amit írtál róla, és ez a legkevesebb, amit le tudok írni, h mit érzek.

  38. Biztos ő is olvasgatja most a hozzászólásokat és kicsit elgondolkodik, amikor tükörbe néz. Ezeknek is van ám lelkiismeretük néha, ha nem nyomják el. Az én emberem kokainnal nyomta el.

  39. Komment.
    apasziv.postr.hu
    “Előre is elnézést kérek, ha megbántalak a mondanivalómmal.
    Volt a közvetlen közelemben is válás, és szakemberként is láttam párat. Én eddig még nem találkoztam olyannal, amikor teljes mértékben az egyik fél lett volna felelős a rossz dolgokért! (Lehet, hogy ilyen is van, csak én nem láttam még ilyet.)
    Én legtöbbször az anyukával találkoztam ilyen esetben, de az apukát is elhívtam legalább egy beszélgetésre. Általában az anyuka már előre vetített nekem, elmondta mindenféle sz*r alaknak a férjét, és mikor kértem, hogy szóljon neki, hogy beszélni szeretnék vele, akkor kijelentette, hogy az apa úgysem jön el. És milyen fura, az apukák minden esetben eljöttek, és előadták a sztori másik felét. Kidederült, hogy nem szörnyetegek, és nagyon szeretik a gyereküket.
    Mindezzel csak azt szeretném mondani, hogy biztosan itt is ha meghallgathatnánk a másik fél verzióját is, akkor az apuka lenne a “micsoda mocsok!”.
    Valamiért az az érzésem, hogy anyuka nem véletlenül viselkedik így, csak az erre vonatkozó kérdéseket az apuka kikerüli (persze, megbántottuk egymást, de a gyerek érdekében ezen túl kellene lépni).
    Gondolom, egyszer valamiért elvetted ezt a nőt, és nem a zártosztályról vitted az oltár elé. Történt azóta egy és más. A szakemberek (ovi, gyámügy, bíróság, rendőrség, pszichológusok) pedig szerintem nem úgy állnak a dologhoz, hogy zsigerből elvetik, eltiltják, leírják az apukákat. Ők is láttak már sok-sok ilyen ügyet.
    Abban, amit olyan gyakran hangoztatsz, hogy Lili érdeke a legfontosabb, 100%ig egyetértek. Csak közben úgy írod le, hogy anyuka szemétláda, mikor a hatóságokhoz fordul, háborúskodik, Te meg csak a gyerek érdekében küzdesz.
    Félre ne érts, nem azt írom, hogy te vagy a hunyó, de az írásaid nekem túlzottan egyoldalúak és önfényezők.
    Ha 1000 esetből ez az az egy, amikor apuka feddhetetlen, anyuka időközben megőrült, az összes hatósági ember összeesküdött apuka ellen, csak úgy, minden indok nélkül, akkor bocs.
    Szegény Lili, remélem az idő gyógyítja a sebeket mindegyik félben, minden jót kívánok ehhez.
    Megy az adok-kapok, és a kisgyerek szépen tönkremegy az egészben.
    (UI: Már írtad, hogy a feleséged nem volt hajlandó semmiféle terápiára, beszélgetésre, de a mediátor ilyen esetben annyira sokat tudna használni!)

  40. kedves anyák és mindenki, aki ezt a cikket olvasta!
    Én is anya vagyok és ismerem az egész horror történetet a másik oldalról. Én végig sem tudtam olvasni hozzászólásokat, mert összezsugorodott a gyomrom azt látva, hogy mindenki kész ténynek veszi az apa bűnösségét.
    Én ismerem ezt az apát és a kislányát is, sőt a történet kezdetektől követem. Én inkább ezt egy szomorú, sőt tragikus válásnak aposztrofálnám. És mivel az anya eszköztelennek bizonyult férjével szemben, most ezt is bevetette. Ezt egyébként a bébiszitterének be is vallotta.
    Az anyát egyébként gyerekkorában szintén molesztálták, és mivel ezt nem tudta feldolgozni, most rávetíti ezt a helyzetet a lányára, hogy újra és újra élhesse a története.
    Én nyaraltam az apával és a lányával, mély emberi meggyőződésem, hogy nem tett semmit tavaly nyáron, sem semmikor. Szereti a gyerekét, és ha megfordítjátok a helyzetet, beleképzelitek magatokat, hogy egy válás következtében nem láthatod a gyerekedet lassan egy éve, nem a bíróság dönt így, hanem elrabolják előled. Imádtad őt, gondoskodtál róla, békében, szeretetben. És az anya eltűnik a gyerekkel.
    Csak gondoljatok bele, hogy mit éreznétek, mennyi elfojtott, tehetetlen düh lenne bennetek? Én is odamennék a tárgyalás után, és megpróbálnám megölelni, de még akár el is vinni a gyerekemet, akit nem láttam 8 hónapja. Ezek után egyébként az apát vitték kórházba, nem pedig az anyát!
    Természetesen ha én igaznak olvasom a fent vázolt történetet, miszerint egy közismert személyiség, aki befolyásos, molesztálta az 5 éves kislányát, de megússza a büntetést, én is büszke harcosa lennék annak, hogy ne hogy már megússza. Viszont én évekre visszamenően követem az eldurvult történetet és az apa dühödt harcát a gyerekéért.
    Az orvosszakértőről pedig annyit, hogy azt az édesanya fizette és tele volt ellentmondással. Én magam is olvastam. Része volt pl egy olyan mondat is, hogy a gyerek nem traumatikus.
    Ez a kisgyerek imádta az apját, ha minden nap azt mondja neked az anyád, akit szeretsz, hogy az apád rossz ember, és rosszat tett veled, akkor természetesen el fogod hinni, mivel meg akarsz neki felelni, hiszen tőle kapod a számodra nélkülözhetetlen gondoskodást és szeretetet. Ha ellenállsz meghalsz, mivel akkor nem fog szeretni. Így valóban az lesz a vége, hogy a kislány megzavarodik és remegve azt fogja mondani, hogy nem tudom mi van, inkább elhiszem, hogy velem valami rossz történt, csak anya maradjon, ő maradt az egyetlen biztos pont.
    Mindenkinek ajánlom a Vadászat c. dán filmet. Biztosan említették már a kommentekbe, de nekem nem volt gyomrom végigolvasni az egészet.
    Köszönöm, ha némi jóindulattal olvassátok az én fájdalmas vallomásomat is.

    • A Vadászat című filmet pedig ne keverjük ide, mert az teljesen másról szól. Még véletlenül sem ez a tanulság belőle, mint amit írtál.

    • Kedves Pici,
      természetesen helye van itt a te véleményednek is, nekem csak az a furcsa, hogy az a harminc körüli ember, aki az apa verzióját megírta nekem, köztük igen árnyalt, okos emberek is, mind ugyanazt mondja, megemlíti A vadászat című dán filmet, meg az anya gyerekkori ismétlődős-molesztálás-apátlanság vulgárpszichológiai magyarázatát, ami laikustól elég meredek. Meg kell mondjam, aki ilyeneket mond látatlanban, vagy az apa szavait ismételgeti, az nekem butának tűnik. Hogy az apa ugyanígy érvel, filmestül, azt az anyától is tudom. Tényleg agymosásszerű az egész.

      Egész pontosan mit vallott be a bébiszitternek az anya? Honnan tudod ezt?

      Milyen orvosszakértő? Volt egy nőgyógyász, meg egy klinikai szakpszichológus. Melyikről írod?

      Az apa további érveit pedig ügyvédje, a kitűnő Regász Mária honlapján és számos kommentjében is lehet olvasni, például az apa nélkül felnövőkről szóló ősöreg amerikai statisztikákat.

      Ha ilyen fontos a család egyben maradása, lehetett volna korábban is önmérsékletet tanúsítani. Ami nem pokol, abból nem akarnak szabadulni a nők, és abból a gyerekeiket sem akarják kimenteni. Senki sem önmaga ellensége, csak van valami oka a sok női hisztinek, jelenetnek, balhénak, válási szándéknak. Megmondom, mi: az egyenlőtlenség, a bántalmazás szóval, tettel, mulasztással, gyerekkel szemben.

      A meghurcolt apák tömegei és a számító anyák fondorlatai pedig közkeletű nőgyűlölő mítosz. Az igazság az, hogy semmivel nem több a hamis pedofilvád az apák ellen, mint más bűncselekményeknél a hamisvád-esetek százaléka.

      A szóhasználatod meg furcsa nekem:
      “eszköztelennek bizonyult” — mégis, mivel szemben? Milyen eszköz kellett volna, mi ellen? Eszköz akkor kell, ha bántanak, ha vissza akarunk vágni vagy megvédeni magunkat. Mire vajon?

      “megpróbálnám megölelni” — a gyereked akarata ellenére biztosan nem tennéd, egyébként meg nem ez történt, hanem előre kitervelt támadás, az apa visszatért a helyszínre, ahol már nem is volt dolga, két ügyvéd(!)bojtárral együtt várta őket. Szervezett videózás volt, bizonyítékgyártás, gyermekrablási kísérlet, amely sérüléseket okozott.

      (Igen, a paprikaspré irritál, önvédelmi eszköz támadásokra, talán nem kellene lesben állni és támadni. Láthatjuk, hogy hatékony. Én sem tennék
      mást az anya helyében. Senkinek nem furcsa, hogy az anya számított a rohamra, ezért volt nála spré, és lőn?)

      “békében, szeretetben” — na, ez a wtf, iszonyatos feszültségek voltak a gyerek jelenlétében, dühöngések, verbális agresszió, gúny, lekicsinylés
      és fizikai is (az nem a gyerek előtt).

      “dühödt harca: na, ez az. Felnőtt ember, tessék felelősséget vállalni és nem újabb tényállásokat generálni. Meg nem követni, zaklatni az ügy szereplőit. Az ő kétségbeesésére, amelyet nem itatok, van mentség? Most állásfoglalásra kényszerülnek a barátok mind, el is várja az apa, ontja a történetet magából, és bántalmazott nők is beveszik. De ha van igazság, ők nemsokára nagyon elnémulnak.

      “fájdalmas vallomás”: nekem ez nem stimmel, értem, hogy érint, de nem a te történeted. Nem te vallasz itt. És aki az anya vallomását semmibe veszi, a szemét kibökő tények mellett elsasszézik (rendőrségi támogatás, gyerekrablási kísérlet, kéztörés), annak az álláspontja nem vehető komolyan.

      Minden bántalmazott nőt hazugsággal vádolnak, minden molesztálás nyomait észlelő, az ellen fellépő nőre így támad a környezet, így forgatják az érveit, vitatkoznak vele, hibáztatják. Apa meg persze hogy tagad. Nem szoktak hinni nőnek és gyengéknek erőszakos kultúránkban, nem vagyunk meglepve. Annyira árulkodó az egész folyamat dinamikája

      Nem értem, milyen válásról beszél mindenki, a cinken van pár mondat az apa szív című blogból, ott is sms. Élettársak voltak.

      És nem, nem valami kölcsönös huzakodás vagy két oldalról szimmetrikusan szított pokol ez, mert az apa eredendően fölényes volt, vissza is élt a hatalmával, kioktatta az anyát, mint azt Vig Györgynek elmesélte.

    • Kedves Pici, a Vadászat című filmben valóban szó van pedofil vádról, azonban messze nem ilyen kontextusban. A film egy pillanatra sem kérdőjelezi meg, vagy ítéli el a hatóságok gyors intézkedését a gyanú felmerülése iránt. Nézd meg a filmet, egy olyan jelentet sem találsz, ami arra utal, hogy ne lenne helyes a gyermeket védő gépezet. A főszereplőt azonnal őrizetbe veszik, nemhogy a gyerek, de a közösség közelébe sem juthat, amíg nem tisztázódik minden kétséget kizáróan az ártatlansága.

      A bejegyzésben leírt esetben ez nincs így, nagyon nincs így.

      A történet további része arról szól, hogy a közösség hogy tudja kezelni azt, hogy az egyszer kiközösített tagjáról kiderül, hogy nem volt bűnös.

      Valóban, rettenetes lehet ezt ártatlanul elszenvedni, de mi rá a jobb megoldás? Hagyjuk figyelmen kívül az ilyen eseteket? Csukjuk be a szemünket, hagyjuk kiszolgáltatva a gyengébbet? Azt gondolom, hogy inkább legyen meg a téves gyanú esélye, minthogy egy megtörtént esetben félrenézzünk.

    • Nem az a baj, hogy elfogult vagy, kedves Pici, hanem az, hogy meg sem próbálsz mást is figyelembe venni, mint kedves barátod (akire nyilván nagyon felnézel) verzióját.

    • Kedves Pici,
      én arra volnék kíváncsi, hogy te hány estét töltöttél el ezzel a családdal, s még inkább érdekelne, hogy hányszor láttad, hogyan viselkedett ez az egyébként feddhetetlen ember, amikor kettesben volt a kislányával?
      Mit tudsz te arról, hogyan viselkedik zárt ajtók mögött? Az intim szférájába nem hiszem, hogy beleláthattál, tehát az általad előadottak egyértelműen a férfi verziója. Mint jó haver, neki hiszel, hisz az anyát nem is ismered.
      Azt mesélte a haverod, hogy a rendőrség gyermekvédelmi osztályának kirendelt szakértője már év elején alátámasztotta az abúzus gyanúját. Na erről terjeszti a férfi, hogy pénzért vásárolt szakvélemény. Pedig nem az.
      El is került gyorsan az ügy a rendőrség másik osztályához, ahol gyorsan kirendeltek egy új szakértőt, akinek a férfi összeállított egy kérdéssort, hogy mit kérdezzen a kislányától. Nonszensz. Vagy ezt nem mesélte? Meglep.
      És azt mesélte, hogy folytatódik a nyomozás? Bizony.

    • Kedves Pici !
      A szakértői véleményt senki nem vásárolta meg. Amennyiben ilyen jól tájékozott vagy az ügy kapcsán, kérlek kérd meg BIA barátodat, hogy mutassa meg az elmeszakértői véleményt, amit róla készítettek és azt is amit a volt élettársról. Másodsorban pedig kérdezd meg tőle, hogy a hazugságvizsgálat eredményét miért nem hozta nyilvánosságra “édesapa”. Mert hogy készült ilyen….

  41. Csak egy mondat. A pedofíliát SOHA nem ismerik el az elkövetők. Hamarabb vallanak be egy rablógyilkosságot, mint ezt. És ez nem pusztán az én véleményem, hanem kőkemény statisztika.
    Egyébként pedig nem a mi dolgunk, hogy magyarázzuk a bizonyítványt. Azt majd megteszi hamarosan a bíróság.
    Ha nagyon cinikus lennék ezzel az okoskodó. támogató írással kapcsolatban, akkor azt írnám a fb után szabadon, hogy : nyugodjon le mindenki a pi…..ba, lesz még itt egy büntetőper”.

  42. Visszajelzés: metablog 2.: számok, identitás, olvasók | csak az olvassa — én szóltam

  43. Visszajelzés: csak az olvassa — én szóltam

  44. Visszajelzés: önhitt, és műveltsége, nagyintellektusa ellenére maximálisan felelőtlen nőtípus | csak az olvassa — én szóltam

  45. Egy érdekes cikk, ami gyakorlatilag ugyanilyen szituációt tárgyal.
    http://magyarnarancs.hu/belpol/kapd_be_-_gyermekek_szexualis_zaklatasa-64370
    Tudomásom szerint dr. Szigyártó Zsuzsanna, aki a gyermekeket ért szexuális bántalmazások elismert szakértője, vizsgálta a kislányt ez esetben is, és támasztotta alá egyértelműen a felmerült gyanút.
    A rendőrség rendelte ki, hivatalos körülmények között végezte a vizsgálatot s nem magánszakértői, megvásárolt anyag, ahogyan azt városszerte terjesztik egyesek.
    Lényeges különbség.

      • Pedig ebben az ügyben fontosak az ‘apró’ részletek, melyekről a sok jóhiszemű barát, – aki oly rég ismeri, és ilyet soha, de soha nem feltételezne – semmit nem tud.
        A rendőrség gyermekvédelmi osztálya még év elején vizsgált és megállapított. Majd sebtiben áttették az ügyet a rendőrség másik osztályára, ahol soha nem foglalkoztak ilyen típusú bűncselekmények vizsgálatával. Kirendeltek gyorsan egy másik szakértőt, akinek szintén nem területe a gyermeket ért szexuális bántalmazások ügye. Az elvileg gyanúsított apa kérdéssort állított össze az új szakértőnek, hogy miket kérdezzen a kislánytól, ami nonszensz.
        Majd ezek után éppen ez a szakvélemény üt ki három (!) másikat, melyek mindegyike megerősítette a gyermekbántalmazás gyanúját.
        Hát ez volna az igazság kiderülése?
        S talán azt sem beszélik városszerte, hogy az anyát kizárták az ügyből egy ügyes fordulattal,, nehogy panaszt vagy észrevételt tehessen a kislánya ügyében.

        Aki átlátja a teljes sztorit, nincs kérdés. Aki a kozmetikázott verziót az ártatlanul meghurcolt apuka szájából, annak pedig ajánlom a februári rendőrségi szakvélemény áttanulmányozását, s azt, hogy gondolkodjon el azon, hogy milyen az, amikor egy kisgyerek játékos cselekmények közben, ártatlanul bevonódik egy olyan dologba, ami az emberiség által legelítélendőbb bűn.
        Érthető, hogy az apa mindent elkövet. Mert aki ártatlan, az nem kiabál, az nem gyűjti be a haverok fényező írásait, s nem kapkod új szakértő után, aki majd azt mondja, amit kell.
        Borzasztó, emberek, ébresztő!

  46. Visszajelzés: “az ő blogjai meg fognak jelenni a nevem alatt, az az én problémám” — kozma szilárd, joó violetta | csak az olvassa — én szóltam

  47. Visszajelzés: hájlájc | csak az olvassa — én szóltam

  48. Visszajelzés: miért hallgatott mindenki | csak az olvassa — én szóltam

  49. Visszajelzés: mi történt a blogon | csak az olvassa — én szóltam

  50. Visszajelzés: ki a feminista? | csak az olvassa — én szóltam

  51. Visszajelzés: elidegenít | csak az olvassa — én szóltam

  52. Visszajelzés: miért NE egyél naponta ötször? | csak az olvassa — én szóltam

  53. Visszajelzés: mi történt azóta? egy kislány kálváriája | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s