Balázsnak, aki ott volt, aki végignézte, aki tárgyi emlékeit ma is őrzi
és azoknak, akik túlélték, és olvassák
Tanítottam én valaha magyart, több olvasóm ma is tanít, mások meg elviselték tőlem — nem egy sikertörténet, mit tagadjam. El szeretném mesélni, de nem csak nekik, hogy az én módszereimre és ténykedésemre kétféle tipikus kritika jött a diákságtól. Bővebben…
Itt mondom, hogy hát persze,
Itt meg hárítom alant,
inkább a líra és a lant:
Tétje van a dolgainak, Vasárnapi Hírek
Harcos feminista, írják rólam máshol, természetesen gúnyos-idegenkedve. Az valami állatfaj.
Hogy van ez? Bővebben…
Mint tudjuk, a női nem, az talán, a talán pedig igen.
A rajongó kedves velünk. Csak villan a szeme, mosolyog.
De csinos vagy ma!
Aztán szépeket ír nekünk. Megtudjuk tőle, hogy szépek vagyunk, kívánatosak, talán még okosak is.
Egészen elvarázsoltál. Még sosem találkoztam olyan nővel, mint te.
Ez nem rossz érzés, általában alig kapunk ilyesmit a szüleinktől, az iskolától, a barátainktól és önmagunktól. Bővebben…
Tegnap korán feküdtem, de olyan hamar elaludtak a kicsik, hogy egy kicsit újságot olvastam, aztán töltőtollal nekiálltam naplót írni.
Tele vagyok ilyen valaha éppen elkezdett, amúgy gyönyörű, kemény borítójú füzetekkel.
Ezt éppen a Marie Claire-től kaptam, amikor én lettem a hónap levele, 2006-ban. Mint napló, 2009-es példány, nyári jegyzetekkel, még anyáméknál, már a kicsit várva, a férjem még más férje, még reménytelenül, önmarcangolva, bűntudatosan, még keresve, még ellenszélben. Megdöbbentő olvasmány. Bővebben…
Ez még egy irritáló ideológia. Ez a kényszeres optimizmus, a mindenáron vigasztalódás.
Azért tudsz ma segíteni a bántalmazottaknak, mert te is átélted mindezt. Át kellett élned ahhoz, hogy tisztán lásd az összefüggéseket.
Semmi sem véletlen: neked ezt az utat kellett bejárnod!
Kvázi nem is baj.
De igen, baj. Bővebben…
Ilyen az én bal karom, de hiszen láttátok már. Bővebben…
Tulajdonképpen én a sokkon, hogy bírni kell, átestem már két éve. Mindez néhány nappal az esküvőnk után történt. Ez a szöveg akkor született. Milyen kis békés voltam én akkor.
Beteg a férjem. Nagyon beteg. Bővebben…
2012 őszén írtam, élt még János
anyósom meghalt közben
Igen, tudom. Bő két évtizedig minden keservemre megkaptam végső tromfként a legkedvesebb barátaimtól és hírneves szakemberektől is, hogy az ötvenhat, hatvannyolc, avagy hetvennégy éves anyám már nem fog megváltozni.
D-nek
A guru, a fitneszapostol, a szektavezér, a párt első embere, a természetgyógyász, az aikidoedző pontosan úgy működik, mint a bántalmazó.
Ellenállhatatlan. Bővebben…
Arra szeretnélek kérni a nők lázadásának napján, amire nem megyek, mert rendet rakunk és tanulunk közös fiunkkal,
hogy ha te fele-fele beosztást szeretnél a közös fiunkkal, mit szeretnél: ha ezt erőszakoltad évekig, fenyegetéssel, nyomásgyakorlással, ordítozással, akkor oldd meg. Bővebben…
Hogy milyenek a mai fiatalok.
Kiderült ez például abból a kis bevezető, közösségépítő játékból, amelyet minden egyes új csoportommal eljátszottam, és közben nagyon figyeltem, hogy benyomást szerezzek a közösségről és egyes tagjairól.
Megkértem a résztvevőket, Bővebben…
Fázinnak
és ha olvas, Bródy Sándornak
A fiam új iskolába ment. Valahogy azt hittük (valaki mondott valamit), hogy férfi lesz az osztályfőnök.
És egy kicsit elszontyolodva néztem a fiam ellenőrzőjében a macskakapart névsort: csupa nő, csak a testnevelő férfi. Bővebben…
Magyarul tudni (és amit nem tudunk, annak utánanézni, átgondolni) azt jelenti, hogy lubickolsz az anyanyelvedben: magabiztos lehetsz minden helyzetben, amikor írni vagy felszólalni kell, és nem kerül sok erődbe vagy idődbe az ilyesmi.
Nem fogsz félni, hogy a nálad műveltebb, tájékozottabb majd mosolyog a vesszőhibáidon, mert lehet műveltebb, tájékozottabb, de a leveled nyelvi minőségébe nem köthet bele. Te viszont észreveheted, hogy hiába jár Volvóval, elipszilonnal írta, hogy ijesztő.
Nem fogsz félni már soha semmitől. Bővebben…
2012 augusztusában írtam. Rég elveszett élmények, rajongások, fájdalmak, helyek, társulatok, sőt, emberek. János pedig már nagyon beteg volt.
Fertő-tó, vízen alvás 197 %
Sopronig vonat, át a városon bringával, könnyű epres kardinális a Harrerben és lórúgás-duplakávé, utána a temetői körforgalomtól huss, le az erdőn, a Malomtó mellett, át a tóig — ez olyan, hogy ilyen nincs, Bővebben…
Életemnek ezt a korszakát el is felejtettem. Teljesen: az embereket, az attitűdömet, a nagyvonalúságot, mindent. Milyen csodás, fiatal, bátor kor volt! El nem tudom képzelni, hogy 2026-ban, gyerekekkel vagy egyedülállóként így meg lehetne bízni bárkiben, és hogy ne zavarna más motoszkálása, fürdése, főzése, jelenléte. És exanyósomat, nyugosztalja az Úr, is megértem ma már.
A bringa megvan még, borostyán fut fel rá.
Á, ki ez itt, ja, Jörg, né már, el is mosogatott.
Jörgöt soha korábban nem láttam. Mit keres a kanapénkon?
A férjem bökdös, te, ne bökdössél már, írjak végre arról, hogy nálunk rendszeresen megfordulnak mindenféle népek. Ma este csupa pozitívumról olvashattok.
Pedig nincs is kanapénk!
Ez csak címében párja ennek, amúgy semmi köze hozzá, de én szeretem a páros címeket, aki megtalálja mind a hetet, azt meghívom parfétortára a Szamosba.
Az van, hogy beszélgetek sokféle emberrel, ismerem és szeretem őket, kérdezgetik például, hogy vagyok.
És akkor az egyikük ezt mondja nekem: Bővebben…
Sz. T-nak
ne féljünk tőle, ez már ősz: olyan a fény szöge, éppoly arany a szél, annyira hűvös a reggel
a szagok is
úgy roppan a levél a biciklikerék alatt, annyira kapható kakaós csiga Bővebben…
Ugyebár, ez Fábry költői kérdése volt, hogy a lányoknak is fékcsíkos-e a bugyijuk.
Hajjaj. Mennyi titkunk van. Hányás, hasmenés, szőrtüszőgyulladás. Zöld, kulcscsontig lógó takony. Buszon előnyös. Bővebben…
Most az a friss élményem, hogy egy olyan férfit, aki öt nővel feküdt le életében, viszont ebből három a felesége, nagyobb megvetés sújt, mint azt, aki harminc éve egyetlen házasságban él, és megfektetett ki tudja, hányat. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 