a guru

D-nek

A guru, a fitneszapostol, a szektavezér, a párt első embere, a természetgyógyász, az aikidoedző pontosan úgy működik, mint a bántalmazó.

Ellenállhatatlan. Felfigyelsz rá. Magányos tömb, hosszú múlttal. Kiválaszt, megvált, magához emel, újat mond. Elvarázsol. Beszél hozzád. Megvárat. Egy vagy a sokból. Fáj. Egy kicsit egyetlen leszel. Szárnyad nő. Minden olyan új. Feladataid vannak. Mámoros vagy. Meséled mindenkinek. Furcsán néznek.

Megbánt. Rosszul reagálsz. Túl érzékeny vagy. Ha az ő tanítványa akarsz lenni, nem adhatod fel! Az út nem könnyű, de megéri.

Megigéz. Beszippant az erős akarat. Mindig figyel rád, repesve várod a találkozást. Egy-egy figyelmetlen, buta gesztus: kilátszik a csillogó kelme alól az ótvaros valódisága. Megmagyarázod. A barátnődnek tompítod a sztorit.

Kételyeid vannak. Beszélsz vele. Nincsenek. Eget-földet, eszméletlen mentális erőforrásokat mozdítasz meg. Fantáziálsz róla. Nem enged közel. Kínlódsz. Aztán mégis: egyszer csak megmutatja, milyen esendő és emberi. Lefekszel vele.

És nincs menekvés.

Innentől mindig éhes vagy. Folyamatosan minősít, terel a szavaival, megfeszülsz, nagyon jó akarsz lenni neki, érte, de nem lehetsz elég jó. Időről időre felcsillan az a kezdeti kivételesség, ami miatt rácuppantál, de egyre többször az elviselhetetlen, akár alkoholista, akár szadista, érzelmileg vak énje, amelyet a nagy koponya velejárójaként azonosítasz és bagatellizálsz.

Könyveket ad. Kikérdez. Elszigetel a barátaidtól és a családodtól. Dilemma. Nekik róla beszélsz, neki őróluk, a családod hevesen szidja, félt tőle, megsértődsz, te őt választod, igazolva látod, hogy senki nem érti meg őt, ő nagyszerű, ő kivételes.

De hanyagol. Alig látod. Látod, mással vidám, veled ingerült. Ebben az állapotban, mintha hullámzó víz alatt, csapódsz ide-oda, két hónapig avagy hat évig. Később csak a zúgás marad. Őrajta és a tompaságon kívül semmi nincs.

Mindig van ébredés. Addigra szürke az arcod és összerezzensz, ha csapódik az ajtó. És kattan a kapcsoló vagy jön egy másik, egy emberi lény, aki igazi érdeklődéssel fordul feléd. Már nem lehet visszacsinálni. Már szabadulnál. Félsz, halogatod, alakoskodsz.

Rájön. Megérzi, kinyomozza. Hazudsz. Kiabál. Megbüntet. Szégyelled magad. Gyógyszereket szedsz. Megígéred, hogy kitartasz. És megmutatkozik a szánalmas lénye, az igazi, aki levette a varázslóköpenyt, egy nedves szoba sarkában ül és szűköl és fenyegetőzik, csak el ne menj.

Sajnálod.

Esemeseket ír éjjel. Régi húrokat penget. És lefekszel vele még egyszer, és ettől akár egy fej káposzta is lehetnél, annyira nem jelent már semmit.

Elmész, tele bűntudattal. Szeretnéd újra a múltat, azt a csillogót, amelyben még hinni tudtál benne.

Csúnya üzenet, levél, pletyka a bosszú. Kirúgnak az állásodból, magyarázkodsz, elveszíted az ismerősök szimpátiáját.

És nemsokára látod őt a következő áldozattal. Erősnek, duzzadónak. Mintha mi sem történt volna. És ráébredsz: előtted is voltak, utánad is lesznek.

Lassan feldereng a fény. Kiderül, milyen színes a világ.

És még évek múlva is, amikor rég nem érted, hogyan hihettél neki, sírsz néha. Soha, semmi nem lesz olyan, mint előtte. Egy marék por lettél tőle.

50 thoughts on “a guru

  1. Jaj, de jó ez!
    Régebben jártam egy zazen közösségbe meditálni. A “mesterünk” legobb tanítványa egyben a barátnője, élettársa, házvezetőnője, szeretője volt. Nekem ettől a kapcsolattól egyből hiteltelenné vált emberünk, de mikor ezt az összeférhetetlenséget próbáltam kifejteni a csoport többi tagjának, nem értették, mi a bajom. Nem tudtam ilyen nyilvánvalóan megfogalmazni.

    Kedvelés

  2. Legjobb barátnőm billeg ennek a szélén éppen, és nem tudok okos lenni helyette. Fájdalmas. Azzal vigasztalom magam, hogy belemerítkezik és utána talán meggyógyul. Persze jobb lenne rögtön kihagyni.

    Kedvelés

  3. Minden szava a helyén van. Félelmetes. Köszönöm.

    Ahogy olvasom az írásaidat, dübörögnek bennem a kérdések. Ebből a helyzetből egyedül lehet újra ép valaki? Normális a következő kapcsolatban a kérdés, hogy a történések az élet velejárói, a múlt következményei – vagy egy újabb bántalmazó ténykedései? Mennyi az örökség, a minta? És a legfontosabb. Van egy picike kislányom. Ő jobb sorsot érdemel.

    Kedvelés

  4. Valahogy hiányzik az a felelősség, amivel tartozunk önmagunknak a dógainkért. Engem néha szinte sért, hogy a pasik – írásaid alapján -, azt csinálhatnak velünk, nőkkel, amit csak akarnak… Tudom, hogy egy bizonyos jelenségről írsz. Én soha nem voltam bántalmazott nő (legalábbis úgy hiszem), és ezért nehezebben értem meg, hogy hogyan válhat valaki azzá. Bár az írásaidat olvasva már többet látok belőle. De még így is vetyengek azon, hogy a bántalmazottak egyszerűen ártatlan áldozatok csupán? Nehezen tudom ezt elfogadni. Egyszerű kérdésekben meg lehet fogalmazni kicsi világunkat, és talán a legfontosabb a “miért”. Miért ájul be egy ilyen pasinak a nő? Vagy rendben, ájuljon, a szerelemmel nincs mit vitatkozni, és azt elfogadom, hogy a szerelmes nőt ki lehet használni. Na de a pasi az nem szerelmes? Ő nem ájul? Vagy karakteréből adódóan csak hódolókat (önstimulánsokat) gyűjt, és erre a nő “alkalmas”? Aki kiszolgáltatott és naív és “bedől”? És akkor visszaértem az elejéhez….

    Kedvelés

    • “a bántalmazottak egyszerűen ártatlan áldozatok csupán?”: nem a bűn a kérdés, nem a tettes-áldozat, hanem a hatalom. Aki megteheti, mert neveltetése és a teljes világ ad erre felhatalmazást, a maga törvényeivel, szokásaival, az megteszi. És ezért nem jó az a kérdés, hogy mit tett a nő, hogy ilyen helyzetbe került. Jól tudjuk: a legdurvább hajcsár nem a férfi, hanem a rendszernek a nők fejében bebetonozódott változata. Attól tündérháziasszonyok, attól szexelnek készségesen és öröm nélkül, attól bocsátják meg a pofont és attól tiltakoznak a feminizmus ellen. Egyenlő, belátó férfiból nemigen van választék, és nagyon el tudnak tunyulni-durvulni az évek alatt. Én ráadásul többet írok az egyenlőtlenségről és hímsovinizmusról, mint a bántalmazásról. És ez mindannyiunk életében jelen van, akik párkapcsolatban élünk. Például, eleve adott, hogy milyen az anyósunk, hogy hogy kell viselkedni az előző házasságból született gyerekekkel, meg adott a férfi fontos karrierje. Innentől kapálózás, zsörtölődés a nő bármilyen levegővételi kísérlete. A házisárkányság lesz a sorsa. Elfogadta, ezt választotta, ne sírjon. És soha nem hangzik el, hogy a férfiember is átalakíthatná a viszonyait, életét egy kicsit.

      Kedvelés

      • Szeretnék vitatkozni azzal a kijelentéssel, hogy mindannyiunk életében jelen van az egyenlőtlenség. Én a második házzaságomban élek és boldogan. Igen, az előzőben nagyon sok volt az elnyomás úgymond és pontosan ezért a mostani kapcsolatom az elején ezt meg is érezte. Miattam, a régi beidegződések miatt, amik már szinte elvárások lettek, normák. De szép lassan kezdtem felébredni, hogy milyen egy “normális” kapcsolat, milyen amikor igazán szeretve vagyok, amikor szeret valaki akkor is ha dohányzom, és akkor is, ha nem….Szóval van ilyen, tényleg van. Én rengeteg megbecsülést és szeretetet, szerelmet kaptam a második páromtól, úgy szeret, ahogy vagyok, nem érzem magam fogolynak.

        Kedvelés

      • Mivel mindannyian ebben a rendszerben élünk, a leve mindannyiunkat átitat. Az érzékelésünket, értékítéleteinket, mércéinket is ez határozza meg. Az egész csak kis részben a férfiak hibája: a rendszer ilyen, és ők haszonélvezők. Tanulságos, ahogy az egyenlő(bb) kapcsolatokban élők lelkesednek és őrült hálásak (én is, te is), valójában eszményt formálnak abból, aminek normának kellene lennie, abból, hogy adok és kapok, és kölcsönösen támogatjuk egymást a párkapcsolatban, játszmák, ítélkezés és önfelmentés nélkül.

        Olvass bele a HH-könyvbe, és akkor felnyílik a szemed a rejtett formákra. A sajátjaidra is esetleg, de ez a döbbenet, hogy észre sem vesszük, hogyan mozognak a fogaskerekek.

        http://www.stop-ferfieroszak.hu/hetkoznapi-himsovinizmus

        Hány, de hány férfi tűnik jó apának egy-egy játszóterezéstől, nyaraláskori jó naptól, facebookos lelkes kommenttől a rég elhagyott asszony gyerekfotója alatt! Hányszor felmentjük őket, túl a realitáson és a megértésen, hogy fáradtak meg dolgoznak. Hány meg hány magyarázat, hiedelem, ideológia szolgálja, hogy könnyebb legyen az életük, és hozzáférhetőbb a mentség. Mi mindent nem kérnek számon rajtuk soha!

        És az is lehet, hogy valami fantasztikus csoda folytán ez a te második partnered mentes ezektől a manőverektől, amelyeket bőséggel sorol a HH könyv, de akkor sem úszhatod meg a postán, az apósod ebédjén, az ovis farsangon, a magazinokban, mert minden ebben ázik.

        Kedvelés

      • Na pont ezért gondolkodom azon, hogy borítom a kapcsolatomat. Mert pont nulla az akarat, igény arra, hogy ő egy centit is változtasson. Persze az életutamból az látszik, hogy én vagyok a rugalmasabb, de azért àlljon már meg a menet. Annyi az engedmény, hogy mehetek Európába dolgozni, de basszus, én Afrikába szeretnék! Ráadásul nagyjából bármibe fogok, szinte biztosan sokszorosát fogom keresni, mint ő, aki bevallottan abba szeretné hagyni amit csinál és egyre inkább az írásra koncentrálna, amit nagyjából bárhol megtehet. Szóval az én keserves tapasztalatom az, hogy hiába klappolna a dolog, a szerelem nem elég, és egy emancipált nő ilyenkor koppan akkorát a rendszer korlátain, hogy csak néz.

        Kedvelés

      • MA LETTEM ITT ELŐSZÖR.
        IRTAM HOZZÁSZÓLÁST IS ANDREAS NÉVVEL.
        HOGYAN LEHET FELTENNI IRÁST IDE?
        ELKEZDTEM MEGIRNI KAPCSOLATUNK TÖRTÉNETÉT ,AMI ÉJJEL AZ ÉGI SEBBEL VÉGET ÉRT

        Kedvelés

      • Szia, Andreas,
        az első, eléggé határokat átlépő kommentedet kis mérlegelés után engedtem csak be,
        ha szeretnél itt kommentelni, olvasd el az alábbiakat:
        https://csakazolvassa.wordpress.com/gyik-nem-csak-gyikoknak/
        https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/01/nemtrollok/

        Szerintem valamit félreértettél. A felvetésedet eléggé udvariatlannak tartom, ez nem ilyen fehér fal, igazságtételi fórum, önigazolási lehetőség, amelyre bármit felírhatsz, pártot alapíthatsz, a sittet se itt rakd le, ez itt egy sokrétű szempontok alapján írt, konkrét célokkal bíró, rendkívül tudatosan szerkesztett és jelentős olvasottságú blog, az én blogom, az olvasottságát azzal értem el, hogy nagyon meggondoltam, mit teszek fel ide, úgyhogy nem jár a publikálási lehetőség, és egész biztosan nem ír rá bejegyzést olyan, akit nem én kérek föl.

        Kedvelés

      • KEDVES BLOGTULAJDONOS !

        KEZDŐ NETEZŐ VAGYOK.
        HOGYAN LEHET SAJÁT BLOGOT INDITANI ?

        SZÉP ESTÉT
        ANDREAS

        Kedvelés

      • Kedves Andreas

        Vannak mindenki által hozzáférhető lehetőségek, nézd meg például a freeblog.hu-t. Sok sikert!

        Kedvelés

  5. Mondhatnám, hogy Gabriellával mélyen egyetértek, de nem filozofálok, inkább a spontán érzés jön: basszus, hihetetlen, mennyire más világ ez, mint amit én valaha átéltem! Érdekes, mindig néztem ezeket a Nagyágyúkat, de soha nem jutott eszembe, hogy… velük is lehetne. Nem tudom, miért. Jó, nem vagyok az a tipikus nő, akire ez a kategória vágyik: tomboy vagyok, tíz perc alatt készülök el reggel, nem tudok rúzsozni, nincs magassarkúm, utálok vásárolni, hidegen hagynak az aranyékszerek, untat a smalltalk, utálom a gagyi romantikus filmeket, hangosan röhögök stb., de ettől még vágyódhattam volna a szellemóriások után, akik ékszerdobozszerű, törékeny, finom hátországot keresnek maguknak. És nem, nekem ez végig kimaradt, sosem mozdították meg bennem a nőt, max a kislányos rajongást (“juj-de-okos-mekkora-lázadó-asztapaszta”) fél órára, elméleti szinten. Valahogy ez nekem mindig egy távoli, értelmezhetetlen tartomány volt, mert… nem láttam kiteljesedési lehetőséget mellettük (és a fentiek miatt nyilván ők sem mellettem).

    Kedvelés

  6. Az előzőhöz szólnék hozzá. Szóval igen, az valóban így van, hogy a társadalmat teljesen átitatja ez a fajta “gondolkodásmód”, hozzáállás. Beleolvastam a könyvbe és ezek után is azt tudom mondani, hogy míg az előző házasságomra nagyjából 85-90 %-ig igaz a könyv, a mostanira kb. 5-10%-ban. Egyetlen olyan momentumot találtam, ami igen, jellemző.
    De tény, hogy szomorú az, hogy nem ez a norma és egyre inkább nem ez. Még akinek a párkapcsolatára nem is annyira jellemző az alá-fölérendeltségi viszony, de a mindennapokban, a munkahelyen stb igen. Sokszor az ember utólag döbben rá egy-egy szituáció után, hogy hoppá, miért is úgy reagáltam, mint egy kiselsős? Miért nem tudtam megszólalni rendesen? és ilyenek.
    Kérdés, hogy mennyire lehet ez ellen harcolni, mennyire kell felvenni a kesztyűt. Sajnos itthon még mindig nagyon mélyen él az emberekben az, hogy ne szóljanak, ne legyen ellenvéleményük, mert akkor azonnal a periférián találják magukat. Nagyon bonyolult és nehéz helyzet.

    Kedvelés

  7. Visszajelzés: az egyenlőtlenség formái 11.: pygmalion | csak az olvassa

  8. Visszajelzés: a férfi, aki nincs jelen | csak az olvassa

  9. Visszajelzés: már csak egy kicsit | csak az olvassa

  10. Hú, ez de jó.
    Sok minden eszembe jutott, a saját történeteim meg egy régvolt barátnőé, aki a párkapcsolatát ment javítani a táltoshoz, aki addig-addig varázsolt, míg a leány bele nem szerelmesedett, szakított a barátjával, hogy teljesen a Mesteré lehessen. Egyszer találkoztam ezzel a figurával, kifejezetten ellenszenves volt, ápolatlan benyomást keltett, a véreres szeme, a csapzott, hosszú haja, a ragyás arca inkább egy csavargóhoz tette hasonlatossá; egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a Szellem Embere (aki mellesleg szexisten is). Ennek ellenére körberajongták a nők, számos szexpartnere lehetett. Én meg már akkor úgy láttam, hogy visszaél a hatalmával, a bizalommal, amit a tanítványok olyan könnyen megadnak neki, az intimitással, ami óhatatlanul kialakul. (Ezzel szemben egy pszichiáter pl. nem kezdhet viszonyt a páciensével, alapszabály, hogy ha bármelyik oldalon vonzalom alakul ki, be kell fejezni a terápiát.)
    Elmentem egy félig vallás-félig gyógyító csoportba, ahol ugyanezt láttam: a Mestert körberajongák az ifjú (és nem annyira ifjú) tanítványok, aki ezt magától értetődően fogadja és szinte fürdik benne, innentől a tanítványokkal nem egyenlően bánik, aki rajong, azzal kedves, aki nem rajong, azzal elutasító; ezek után még szkeptikusabb lettem, elvégre itt aurákkal meg energiákkal „dolgoznak”, könnyű befolyásolni és kihasználni az embereket, mondanom sem kell, a csoport 90%-a nő. Többet nem mentem el ilyenre és a jövőben sem tervezem, egyszerűen nem autentikus ez az egész.
    A guru kategóriába tartozik még a túracsoport-vezető. Idegen országban vezetgeti a csoportot, ismeri a helyi nyelvet, a szokásokat, az utat. Ő az alfahím a csoportban, mert ő a Vezér. Ő mondja meg, hova, mikor, mivel, hogyan és miért kell menni. Ő mindent tud, mindent kipróbált (és sok mindenkit felpróbált). Amúgy a legidegesítőbb fajta is, mert egy hosszabb úton össze van vele zárva az ember és nem mindig lehet kiiktatni a jelenlétét. Ha megvan a kiválasztottja, akkor viszonylag könnyen kezelhető, csak felmerül a kivételezés problémája: egyvalaki miatt fel lesz áldozva a csoport érdeke, pedig mindenki egyformán fizetett az utazásért (amiben benne van a csop.vez. javadalmazása is).

    Kedvelés

      • ELNÉZÉST A KÖZÖSSÉGTŐL, AZ ÉN HIBÁM.
        AZT SEM TUDTAM MI AZ HOGY BLOG.AZT HITTEM AZ EGY OLYAN , MINT EGY FAL , AMIRE BÁRKI FELTŰZHETI A FÉLIG IRT CÉDULÁJÁT ÉS BÁRKI IRHAT HOZZÁ-
        MOST , HOGY A KAPOTT LINKEKET MEGNÉZTEM , NEM IS KIVÁNOK SAJÁT BLOGOT.

        HA LESZ IRÁS , HOGY SZAKITÁS UTÁN HOGYAN IRJUK ÁT KÖZÖS MÚLTUNKAT , AZ ÉRDDEKEL,AHHOZ HOZZÁSZÓLOK.
        EGYENLŐRE NÉHA NÉZELŐDÖK ITT.

        ANDREAS

        Kedvelés

      • Kérlek, É., hadd ismételjem meg Bringás óhaját. Töröld le, ha lehet… a baj gyökere nem az, hogy valakinek beragadt a CapsLock gombja, miközben kiegyensúlyozott, bölcs hozzászólását pötyögte a csakazolvassa blogra.

        Kedvelés

      • Kivettem a jogsértő részt, sajnos, közben fecsegtem erről a facebookon, hogy nem is értem, ki mindenki mit akar tőlem, az is továbbgyűrűzött, így az érthetőség kedvéért kénytelen vagyok itthagyni a maradékot. Hülye vagyok, hogy beengedtem, a továbbiakban az kommentelhet, aki betartja az elemi szabályokat (figyel, tekintettel van a többiekre, köszön, magáról ír, nem off, nem gyűlölködik, nem közhelyparádé).

        Kedvelés

      • É., ha megint lehetek megmondóokos. Pár napja bizonygattam, hogy a blogod mértékadó, világosságot hoz a sötét zugokba, a zugbéli trollok pedig ennek megfelelően fröcsögnek és támadnak. A másik oldalon ugyanakkor spontánul szerveződik egy röhögős-kacagós-piszkosulösszetartós közösség, ahol tényleg figyelünk egymásra a virtuális térben, támogatunk, cinkos szeretettel oldalba bökünk egy sorstársat, anyám, a Szőke Herceg engem is elhagyott, de ettől még tudok röhögni és dinnyemagot köpködni, harapj nagyot a dinnyébe, ugye, most jobb? Mindennek az origójában te állsz, like it or not, az írásaid iránymutatóak, de a közösség figyel, észrevételez, röhög, fájdalmasan megél és visszacsatol. Élvezem ezt a bolond világot, ugye mások is, ugye te is…? Zümmm…?

        Kedvelés

      • Ó, nagyon köszönöm, meglódult most a hangulat, vidámkodjatok, de sajnos, történt más is: épp új policyt írok, hogy ne legyen itt búbánat, a pszichológusa, akinek ellenemben bebizonyítja a kedves olvasó az igazát, viszont senkinek nem leszek.

        Kedvelés

      • Hogy a pékbe bonyolódom mindig bele ugyanabba, mit csináljak, én nem akarok egyszerű lelkeket fingatni, úgy látszik, A. az volt, de miért képzelik ennyien, hogy velük akarom tölteni az időm, hogy nekik jár az itteni abszurd megnyilvánulás joga? Annyi mindenre, fontosabbra kéne az energia, és ez, meg főleg a fb-s továbbgyűrűzés járatja az agyam, leszív.

        Kedvelés

      • Ki se kellett volna posztolnod, idióta. Szégyelld magad! Egyébként törölve, ne pattogj itt, mint egy zsák bolha, és ha ennyire nulla vagy szociális érintkezésből, akkor keress szakembert, valamennyire tanulható.

        Kedvelés

      • Na, hagyjuk szegényt. Én a lejáratási kísérlet miatt haragszom, a kidobottság miatti “most elmondom, mi történt” gyermetegség miatt, meg tényleg nézek, hogy valaki, aki nem gyerek és nem is agg, 2013-ban itt tart internetből?

        Kedvelés

  11. Visszajelzés: levél a hitvesnek | csak az olvassa

  12. Visszajelzés: a szerep foglya | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.