az én feminizmusom

Itt mondom, hogy hát persze,

feminista vagyok,

Itt meg hárítom alant,

inkább a líra és a lant:

Tétje van a dolgainak, Vasárnapi Hírek

Harcos feminista, írják rólam máshol, természetesen gúnyos-idegenkedve. Az valami állatfaj.

Hogy van ez? Feminista vagyok vagy nem? Az vagyok, ha azzal előnyt lehet szerezni, de nem vállalom, amikor stigma? Állatfajnak tartom vajon én is azokat, akik feministaként határozzák meg magukat, és finnyásan elkülönülök tőlük? Félek a szó negatív konnotációitól? S mit jelent egyáltalán ez a szó?

És eszembe jut Sándor Klára: mért ne legyek én feminista, megbélyegeznek úgy is. (Olvassátok el!!!) Vállalom, vagy nem?

Az a helyzet, hogy engem eredetileg nem feminista megfontolások irányítanak, amikor eltűnődöm a világ dolgain. Sok feminista embert ismerek, olvasgattam a témában, de nem ezek az elsajátított szempontok írják a bejegyzéseimet és adnak témát. Előbb látok szöveget és érvelési stratégiát mindenben. És a világ nagyobb, mint a feminizmus.

Én csodálom Dézsát.

Én nem értem az alapokat sok témában, és nem használom a terminológiát. Tény, hogy angolul frappánsabb a feminizmus, és engem a magyar feminizmus bikkfanyelve is zavar. Én nem vagyok mozgalmár alkat sem. Bennem nincs az a szenvedély, bennem csak szöveg iránt tud lenni, egyébként finnyásan és dühödten önmagam vagyok. Én nem szeretném, ha beszerveznének, és akkor kötelező lenne “de hát egy feminista…” alapon alakzatokba rendeződnöm. Én finnyás vagyok. Én látom a problémát, és nagyon közelieknek érzem a feminista szemszöget, válogatottan értelmeseknek a képviselőit, de az én szövegeim nem ebből fogannak.

És ezért vannak ellentmondások is.

Én… most bevallom nektek: én abortuszellenes vagyok. Nyitott vagyok, figyelek, értem az érveket, de eredendő reakcióim azt mondják, hogy aki megfogant, az nagyon védtelen, és ki más védhetné, mint az anyja, és igenis élet és ember már. És hogy én megszülném a Minótauruszt is, ha már úgy jártam.

Ez nem okvetlen beteg gyereket jelent, hanem mondjuk nemi erőszakból fogantat.

Társadalmi méretekben persze nem megy ez, mert akkor túl sok Minótaurusz szaladgálna a világban, és nagyon durván romlana a nők életminősége.

Dézsánál.

Ezért nem hirdetek követendő példát: ez az én kis magánbonyodalmam, amit árnyal az, hogy hát könnyű ilyet mondani, miközben nekem egyetlen meglepetésgyerekem van, intelligens apától és nem mélyszegénységben, és úgy alakult, hogy végül hozzáigazítottuk mindketten az életünket, nagy boldogságban és súlyos szankciók közepette. Ettől is ilyen csoda, hogy ennyire ellenében van mindennek, ennyibe került nekünk ő.

Szóval, én nem tudok az abortuszról írni. Nekem nem lett volna válaszon arra, amiben Dézsának annyira igaza van, hiába gondolkodtam volna (megőszült a lábszőrzetem, mire megtaláltam!). Bennem ezek úgy maradtak. Nincs közzétehetően érvényes álláspontom. Mert amit erről mondanék, mondani tudnék, a magam kiirthatatlan keresztény alapjaival, az csak bűntudatot gerjesztene, és nem segítené azt, hogy a világ élhető, biztonságos, a nők számára is méltó hely legyen.

Persze hátha az autózással meg az ökoéletmóddal, talán még a mosogatógéppel is így van, ki tudja. Hogy az én magamnak állított mércéim nem segítenek, mert nehéz mindenkinek.

Vagy, hasonlóképpen az abortusztémához — ez a gyerektéma a gyengém, “szülök, amennyi lesz” gondolkodású a gyerekorvos anyám — értéknek tartom, ha valaki vállal második-harmadik-negyedik gyereket. Ezért vállaltam én is ennyit. Reflexszerűen örülök, ha új gyerekről hallok, és önzést gyanítok az egykék családjában, pedig már tudom, miről beszéltek azok, akik szerint ez a gyerektéma összességében, végül és ebben a nemiszerep-osztásban nagyon nehéz. És az eszemmel azt is tudom, mennyire nehéz egy-egy kapcsolat is, és mennyivel nehezebb több gyerekkel robbantani.

Aztán, itt van az orális szex. Annak a szomorúságáról tudok írni objektíven is, miközben nem részletezem, én hogy vagyok vele, de most elárulom nektek, hogy nekem egyik kedves foglalatosságom (valami egészen kísértetiesen olyan módon, ahogy a blogon ostorozni szoktátok, persze mindezt biztonságos kapcsolatban), és ez olyan mondat, amelyen a used to be idióma (igeidő?) tanítható volna, mert jelenleg átalakítás alatt állok. Néha hazugnak érzem magam, hogy ezt nem mondom el. Vagy elmondtam?

Szóval: igen, feminista vagyok, csak épp nem értek hozzá. Írok mindenfélét, és az igazságérzetem, kérdésfeltevéseim és a horizontom gyakran egybeesnek a feminizmuséval. Mindenesetre nem értem, miért korholnak még a saját blogomon is: jó írás, csak enyhén feminista — mitől szitokszó ez? Idézem Sándor Klárát, ezt jelenti: feminista,

olyan nőket és férfiakat neveznek így, akiknek fontos, hogy a nők a 21. században ne éljenek félig vagy teljesen jogfosztottan, kiszolgáltatva, évezredes, igazságtalan berögződésektől szenvedve. Tudom, ha ebben az értelemben használjuk sokat, akkor előbb-utóbb ez lesz a szó legelterjedtebb jelentése, nem pedig az előítéleteket erősítő.

185 thoughts on “az én feminizmusom

  1. Nem mindenben értünk egyet, de nem is kell, miért kellene? Van egy ismerősöm, aki azt mondta, hogy elolvasott pár bejegyzést tőled, de “nem mindenben ért egyet”, ezért nem fog rendszeresen olvasni. Részemről az ellenvélemények megismerése kulcsfontosságú, én sem voltam ám mindig feminista beállítottságú, csak meghallgattam az ide vezető érveket, megfontoltam őket, majd úgy döntöttem, egyetértek. Ezt csak azért mondom el, mert amellett, hogy nagyon sok mindennel, ami a blogon elhangzik, mégiscsak egyetértek, számomra az itt kialakult vitakultúra az, ami példaértékű, élvezetes, és követendő. Nincs hajbókolás, magyarázkodás, elnézéstkérés, virágszmájlik, hanem különböző világnézetek, érvrendszerek, tapasztalatok vannak, amelyeket olvasva akár úgy is dönthetünk, hogy egy kérdésben megváltoztatjuk a véleményünket, vagy úgy is, hogy nem, és érvelünk tovább a sajátunk mellett, és nem sértődik meg senki. Aki ezt érti és értékeli, szerintem az marad itt. Nekem többek között ezt is jelenti a feminista beállítottság: észrevenni, átgondolni, nyitottnak lenni. Nem csak, vagy akár nem elsősorban a nők helyzetével, hanem mindennel kapcsolatban.
    Például, hogy valami nagyon aktuálissal jöjjek: aki akár csak egy kicsit is feminista beállítottságú (“kezdő feminista”, ahogy egyszer fogalmaztál, ez nagyon tetszik), az minimum megdöbben a belügyminiszter tegnapi pökhendi kijelentésén, miszerint az “óvatlan, felelőtlen autósok”, akik a rossz idő miatt az autópályán rekedtek, saját maguk felelősek a helyzetért, amelybe kerültek. Innen már csak egy lépés a következtetés levonása, hogy az ilyen nem is érdemel segítséget, másszon ki a hóból, ahogy tud, megérdemli. Ha a belügyminiszter nem is, de a hótorlaszokról szóló cikkek néhány kommentelője szépen ki is mondta ezt. Ez, kérem szépen, pontosan az a zsigeri áldozathibáztatás, amit “kicsiben” szinte minden nő tapasztal, vagy hallotta már, pl családon belüli erőszak ügyében (“miért nem hagyta ott akkor”), amiről itt is sok szó esett már. Számomra a feminista beállítottság azt jelenti, hogy NEM hárítom a szenvedőre a felelősséget. Most tényleg nem a hómizériáról akartam diskurzust kezdeményezni, de, gondolom, az itteni törzsközönség számára teljesen világos, mi a célja a belügyminiszternek az áldozathibáztatással: nehogy már szembe kelljen nézni azzal, ments’ isten ki is mondani, hogy ő maga is felelős.

    Kedvelés

    • A hóhelyzetről:
      az öngyilkost is leszedik a híd tetejéről, de (büntető?)jogi felelőssége van. Szóval áldozat az, aki a hóban rekedt, és azonnal segíteni kell neki, és amíg nem ér oda a segítség, addig nem hagyni tájékoztatás nélkül, és főleg nem hibáztatni, eleve megelőző intézkedéseket tenni, kamionstop már szerdán, felhajtást tiltó táblák, valódi meteorológiai figyelmeztetés, nem csak “havazás és szél várható” stb., de össznépi méretekben és mondjuk boldogabb országokhoz viszonyítva megdöbbentő, milyen sokan ültek autóba nyári gumival, a “van autóm és oda megyek, ahova akarok, mit nekem hóesés” öntudatával, és a veszély első jeleire sem reagáltak, valahogy úgy gondolták, nekik jár a síelés. Nekem ez nem tetszik, de nem az autós egyéni döntése, hanem az a sokkal tágabb rendszer, életmód, mentalitás, ami ennyire kötelezővé, kívánatossá tette az autózást, a mérhetetlen pazarlást és önfeledt mobilitást, tehát hogy ökoszempontja gyakorlatilag senkinek nincs.

      Mindezt úgy mondom, hogy elolvastam a travellina, az index, a hvg és a figyelőnet megrázó, áldozatpárti beszámolóit, és mélyen egyetértek, ha ezen a szinten, a már elindult autós szemszögéből nézzük a dolgot (ez travellina, és a bejegyzés alján a többi link:
      http://www.travellina.hu/?page=hazai&id=22 )

      A facebookon pedig Mernyó Ferenc ír érdekesen agresszíveket:

      A kezdő feministában az a kínos, hogy én azt Gilicze Bálintra mondtam végső elégtételként, de persze létezik a jelenség, örülök, hogy nyelvújító vagyok.

      Nekem nagyon furcsa lenne, ha valaki mindenben egyetértene. Az klón lenne, akkor én minek vagyok? Gondolom, ugyanúgy szereti a vaníliát is akkor, három bátyja van és bambuszbiciklivel jár. Másképp nem lehet. Nagy dolog, ha már néhány szempont azonos, az érzékenység és érdeklődés rokon. Nem kell egyetérteni, ez korlátoltság. Aki csak olyanok körében érzi magát jól, akivel mindenben egyetért, az nem vitaképes, és úgy marad. Olyan félszabadító felismerni, amit te is írsz, hogy egyrészt sokféle vélemény van, másrészt mindannyiunk véleménye folyamatosan alakul.

      Írta is valaki, na jó: nagyra becsült blogtárs, akivel ellentmondásos viszonyban vagyok, hogy milyen gáz, hogy valaki azt írta itt, nyolcvan százalékban egyetért. Miközben ő énblogot ír, majdnem vegytisztán, én meg nem.

      http://feljegyzesekazegerlyukbol.wordpress.com/2012/07/26/1994-poszt-az-olvasokrol/
      Ezen akkor (még nyáron) nagyon kiborultam, szarul esett.

      Kedvelés

      • “Itt nemhogy a télre vagy bármilyen rendkívüli eseményre nincs felkészülve senki, de arra sem, hogy az információra éhes utazók és aggódó hozzátartozók egy pillanat alatt döntik be az éppen őket kiszolgálni hivatott honlapokat. De arra aztán végképp senki nem számított, hogy Viktor zsebkreténje álmából fölverve, 20 órányi szöszmékelés, csipavakarás és zacskópaskolgatás után még el is küldi a büdös picsába őket. Mert mi az, hogy elindulsz, ostoba paraszt? Mi az, hogy te éppen annyira nem vagy felkészülve, mint a Pintér irányítása alá tartozó összes védelmi szervezet? Hogy a lófaszba gondolod ezt, mikor a felkészületlenség kizárólag azok privilégiuma, akiket a te pénzedből a te védelmedre hoztak létre, és akiket méltóztatsz eltartani?”

        http://varanus.blog.hu/2013/03/16/haho_ho_koszonom_es_apatokfasza

        Kedvelés

      • Ez tökre semmitmondó, ráadásul kever a szezont a fazonnal. Fájó kimondani, de olyan dolog NEM LÉTEZIK, ami csak benne van meg, és az összes többi emberben nincs… micsoda hülyeség ez. És a vélemény mióta egyezik a személyiséggel? Behh.

        Kedvelés

  2. Mostanában a reggeli kávé készítésekor már örömmel készülök arra hogy olvassalak . Süt a nap, szikrázik a hó, nagyon kellemes ezt így nézni, kávéval, laptoppal az ölben .

    Egyszer egy előadáson arról kérdezték az előadókat, hogy meséljenek a saját feminizmusukról. Az egyik jól képzett feminista előadó azt mondta, hogy szerinte mindenki feministának születik, mert szerinte a feminizmus az igazságérzetről szól, és az mindenkinek megvan születése után, meg gyerekkorban, csak aztán jól kineveli belőle a társadalom. Én ezzel nagyon egyetértek. Nekem az a tapasztalatom, hogy aki képes, akar, hajlandó őszintének lenni magával és kapcsolatban van a saját igazságérzetével, az nem tud nem feminista lenni. Lehet hogy nem annak vallja magát, csak amit mond az feminizmus.

    Érdemes bemenni olyan terekbe, ahol 40-50-60- éves nők őszintén beszélnek a világról, a saját tapasztalataikból kiindulva. Bámulatos dolgokat mondanak ki, kő kemény és radikális feminizmus. És persze mindenki hozza a maga csomagjait, ki ilyet ki olyat, neveltetése, hite, világnézete szerint.

    Én sokáig nem tartottam magam feministának, csak mindenki mondta, hogy az vagyok, de nem különösebben érdekelt, hogy ebből a szempontból mi vagyok. Aztán egy ponton túl inkább elkezdtem azt mondani hogy az vagyok, aminek megvolt az az előnye is, hogy sokkal hamarabb lepattantak azok, akikkel úgysem akartam kapcsolódni. Szóval nekem pl. segített amikor elkezdtem magam feministának vallani.

    Az abortuszhoz: én sem tudtam volna abortuszra menni, ellenkezik az elveimmel, de fenntartom magamnak a jogot hogy én döntsem el, hogy megyek-e vagy sem, és rettentő dühös vagyok ha azt érzem, hogy valaki bele akar dumálni az életembe. Amúgy szerencsésnek is tartom magam, hogy eddig megúsztam és mélyen együttérzek azokkal a nőkkel akik abortuszra kényszerülnek. Azt képzelem, hogy az abortusz egy nagyon szar dolog, fizikailag és lelkileg is, és letöltendő börtönbüntetést és egy púpot a hátukra kívánok azoknak akik az abortusz tabletta ellen bármilyen lépést tesznek.
    És még valami, hogy azokat az embereket akik más életébe bele merészelnek szólni, veszik maguknak a bátorságot ahhoz, hogy megpróbáljanak ledumálni egy nőt az abortuszról, mindezt valami elképesztő gőggel, arroganciával és erkölcsi magaslatokról, azokat életfogytig tartó takarítási és konyhai munkára ítélném egy árvaházban, vagy családok átmeneti otthonában, hogy nap mint nap lássák a nem kívánt gyerekek és kényszerpályán lévő nők életét, de nagyon ne mehessenek hozzájuk közel. Ezek az abortuszellenző önjelölt prédikátorok nálam dobogós helyen vannak az emberiségellenes bűnözők között.

    Most közben olvastam Ritát, teljesen egyetértek vele.

    Kedvelés

  3. “Én csodálom Dézsát” – én is, és főleg azt köszönöm neki, hogy hoz egy csomó érdekes és aktuális hírt a nagyvilágból, és veszi a fáradságot, nem átallja azokat lefordítani !
    Sajnos menőbb feminista diskurzusokra ez nem éppen jellemző.
    Simán belinkelnek és megtárgyalnak eredeti angol szövegeket – és olyankor a magamfajta bugris faluszéli csak néz, mint a vett malac.
    Viszont ezért is van az ember néha tévedésben, ugyanis nem Dézsa gondolatáról van szó, hanem egy Dézsa által citált és lefordított gondolatról – amiben ő nem szerző, hanem beszerző annak ellenére, hogy nyílván a válogatás az ő ízlését tükrözi és egyetértésével találkozik.
    Mint ahogy pl. itt a “Dézsánál” hivatkozás alatt egy George Carlin -tól származó gondolattal találkozik az ember,
    mondjuk ez itt kellőképpen ki is tűnik, minthogy az illető fotóval szerepel az idézett gondolata mellett:)

    Kedvelés

    • vett malac, “piglet from the market”… beszarok rajtad, és ezt nyugodtan veheted bóknak.

      Igen, azért nem írom, hogy “Dézsától” vagy “ahogy Dézsa írja”, tök világos, mi idézet, mi saját, csak ő a beszállító.

      Kedvelés

      • nézek, mint a luki nyúl (rabbit from the hole),
        néz, mint a vett malac
        eszik, mint a vett malac
        sovány malac vágtájában (in the gallop of a slim pig) 😀

        Kedvelés

      • A választás után (nem országgyűlési és nem önkormányzati, hanem a szoptatós anyakocáról való elválasztás után) vett malac az új helyen, ahová hizlalni veszik, idegen, és ezért pár napig bizalmatlanul és megilletődve pislog körbe.
        Visítani majd csak akkor visít igazán, amikor már felhizlalták és húzzák ki az ólból levágni.
        Mi egy bányászkolónián laktunk, ahová újonnan erre a célra épült tömbházakba költöztettek be a bányásznak jött parasztembereket családostul. Ők nehezen szakadtak le szokásaikról, ezért kész hízott disznókat vettek vágásra, olyankor a szenespincében alattunk ott röfögött pár napig a disznó, és a vágás napján, ami rendszerint vasárnapra esett, hajnalban elkezdték a pincéből a lépcsőn föl kihúzni a jól meghízott malacot, aztán ki a ház elé, ott jól ledöfték. Hát volt nagy cirkusz mindig, azt a visítást, amit azok szegények csaptak.
        Néha sikerült elmenekülni a disznónak, akkor észvesztve rohantak utána, jó mozi volt az ablakból ez mindig. Aztán, pörkölték, felakasztották, szátvágták, és estére az egész lépcsőház megtelt a nehéz disznótor-szaggal.
        Ráadásul tizenketten laktunk a lépcsőházban, kábé a fele foglalkozott ezzel, úgyhogy minden második téli szombatra jutott egy-egy vágás.
        Vasárnap kora reggel alvás helyett ez volt a mozi, akkoriban amúgy még szombaton is volt suli, és munka is, igaz, csak félnapos.

        Kedvelés

  4. en is azt gondolom hogy az en aburtoszomrol hagy dontsek en, vagy en es a gyerek apja. es nem vagyok biztos benne hogy rendbe tudnam tenni a lelkem ha egy megeroszakolas utan lennek terhes. es azt gondolom hogy vannak helyzetek amikor egy gyereknek jobb nem megszuletni. es azt is gondolom hogy sokkal nagyobb hangsulyt kellene a megelozesre helyezni, mert pl megkerdeztem a 16 eves lany rokonom hogy mikor lehet terhes esazt valaszolja hogy hat az csak olyan 2 hettel a mestruacio utan valahogy asszem, maskor nem. es nem es nem ertem hogy ha szolok egy ismorsnek hogy figyi, lehetsz szoptatas alatt is terhes, ha nem akarsz rogton masodik gyereket akkor irass fel valamit a dokival, es erre nem a dokihoz megy hanem terhes lesz es nagyon meglepodik rajta, majd az abortuszrol melazik, akkor a fejet vernem a falba. sokkal tobb info kellene a gyerekeknek akik mar 14 eves kor korul elkezdenek dugni es fingjuk sincs a kovetkezmenyekrol es nincs is kit megkerdezniuk.

    Kedvelés

    • Na, én aztán nem beszélek rá senkit az abortusz teljes tagadására. Ezt írom pont. Nem kell senkinek védekezni, de én képtelen lennék bemenni már a védőnőhöz is, már a csekket is megfogni, aláírni bármit abortuszügyben (petíciót sem, ez ciki), kimondani azt a mondatot, felfeküdni a műtőasztalra.
      Persze szerencsém is volt.

      Hát apu fejét, aki nem húzott gumit, hová vernéd?

      Én nem szednék és szedetnék szoptató nőként/vel semmit. Meg amúgy se, borzalmas mellékhatások vannak, hosszú távon, és a libidócsökkenés meg majdnem tuti, ami még kicsikartabbá teszi a szexet. Ez nők millióinak napi gondja.

      Húzzon gumit, szakítsa meg, máshova dugja, ne dugjon — nem igaz, hogy nincs megoldás, amikor ekkora a tét! Olvasd el Dézsa levezetését arról a nehezen megtalált linken, hogy meddig tart a férfi döntési joga abortuszügyben. Az valahol nagyon szomorú, hogy milyen sok férfi erőlteti a szexet (a szexet, ahogy ő képzeli), és milyen sok nő viseli a súlyos következményeket.

      Kedvelés

      • elolvastam dezsat. gumit azert nem hasznalnak mert egyikuk sem szereti. igen, a pasi fejet pontosan ugy vernem a falba, jelen esetben azert a not emlitettem mert ot ismerem, vele beszeltem, az o allaspontjat ismerem. es meg csak nem is azert vernem a fejet a falba mert terhes lett a no, hanem azert mert nem akart az lenni, elmondtam neki minden verziot hogy kerulheti el az ujabb teherbe esest, ennek ellenere megis terhes lett, majd eloadta hogy meg van lepve es meg az abortuszon is melazott. megszulte egyebkent, masfel ev van a 2 gyerek kozott. en szedtem tablettat szoptatas alatt. nem tudom mik a borzalmas mellekhatasok es a libidom sem csokkent. de letezik meg a tabeltta mellett nagyon sok modszer, lehet valogatni ha az ember nem akar gyereket.

        Kedvelés

      • es nagyon nem erzem fairnek az abortusz tiltasat amennyiben nincsenek tajekoztatva mondjuk a gyerekek vagy a szoptatos anyak es azt gondoljak hogy ok nem lehetnek terhesek, hiszen egy dugastol az ember nem lesz terhes, meg csak felidoben dugastol lesz es a szoptatas alatt meg vegkepp nem lehet az, es kihuzta a srac idoben, nekem legalbbis azt mondta, meg csak egy kicsi ment be, utana rogton kihuzta abbol nem lehet baj, stb, stb…. a fent emlitett peldaban az idegesit halalosan hogy ha mar egyszer el lett monda minden info es megis terhes lesz, akkor ne melazzon abortuszon, hanem elozze meg a terhesseget. es azt hiszem azert is a not emeltem ki, hiszen neki mondtam el. a ferje siman lehet hogy abban a hitben elt hogy nem lehet terhes a no hiszen szoptat. nem tudom. na jo, de ma nem az abortusz a tema, ugyhogy abba is hagyom es melazom a feminizmuson. es az meg megdobbent hogy a parom 17 eves lanya mennyire nem tud semmit a szexrol. de hat honnan is tudna ha nem mondja el neki senki.

        Kedvelés

      • Te valami döbbenetes tévedéssel azt hiszed, hogy “ha el lett mondva”, akkor majd neked hisz, és te vagy a tekintély, és te tudod, mit hogy kell, TEHÁT rád kell hallgatnia, lám, lám, te sem lettél terhes nem kívántan. Ez a gyereknevelés nagy tévedése is, hogy “csak el kell mondani”. Te csak egy kellemetlen néni vagy nekik ezek szerint, és én is az volnék a ritka személyes kapcsolódások kivételével, ők a kortársaiknak, mély hiedelmeiknek és az internetnek hisznek. A gyakorikérdéseken olyasmit kérdeznek a kamaszok, hogy csak nézel, holott pontosan tudják, mitől lesz a gyerek. Sok minden el van mondva, aztán áramba nyúlkálnak, dohányoznak, hídról ugrálnak le, ötvenéves férfiak alá fekszenek mégis és csakazértis. Ja és ez is hatalmi kérdés: a lány jól tudja, aztán megzavarja egy nagy impulzus, egy erős és nagyon kívánó férfi, meg egy kis vagy sok alkohol, és az a Delete gombja minden rációnak, önbecsülésnek és továbbtanulási tervnek. A szexualitásnak csak egy kisebb része közelíthető meg rációval és jó tanácsokkal. És mi sem szerepeltünk valami fényesen, mi nem vagyunk hitelesek, mi csak papolunk, ez minden generáció alapélménye, hogy az eggyel előző képmutató. Akkor is, ha rocker meg hippi, kiöregedve az is igen ciki.

        És ez azért fontos, mert nagy a tét. Az őszinteség a tét. A papolás nem segít. Viszont ha mindig papolunk, és a “deháténmegmondtam” lemezeinket forgatjuk, akkor egyszerűen NEM fogják elmondani, és kötőtűvel piszkálják ki és kútba ölik és megszöknek tönkremennek bele. Ez a tét.

        A “ne mélázzon az abortuszon” nagyon nőellenes, büntetős hangú, keresztény fogantatású (tudom, hogy nem vagy az), és engem nagyon zavar, hogy megint a nőn csattan, akinek amúgy is baromira nehéz, és akinek inkább a teher marad a szexből. Olvass az abortusz címkénél Dézsánál, például ezt:
        http://dezsa.tumblr.com/post/44566757904/ha-egy-no-abortuszt-akar-teljesen-irrelevans-hogy

        Akarja vagy nem akarja, véletlen-e vagy nem a terhesség — a teste akkor sem Petri-csésze, és nem volna jó, hogy ha úgy tekintenénk a nőkre, hogy majd ennek a jognak az “adásával” jól visszaélnek, nyakra-főre teherbe esnek, aztán megrántják a vállukat és a kereszténydemokratákkal való kibaszásból röhögve mennek abortuszra.

        Tegyük fel, nagyon akarta, teherbe esett — meg is gondolhatja magát akkor is, nem? Micsoda dolog, hogy ha bármiért nem akarja kihordani, akkor arra hivatkozik a KÖZ, vagy egy másik ember vagy AZ ERKÖLCS, hogy de ki kell? Ezt jelenti pontosan az önrendelkezési jog, hogy ő tudja, az ő teste, az ő döntése, és a következményeket is ő viseli. Az abortuszét is, a kihordott terhességét is, a titkolt szülését, az örökbeadásét és többnyire az anyaságét is, de mindent. Nagyon nem vidám a felelőtlen apák megszületett gyerekeinek az élete, és a társadalom is csak a magzatért aggódik annyira, az egyedülálló anyát azonnal stigmatizálja és hibáztatja.

        Szerintem nincs értelme ilyen moralizálva utólag piszkálni a felelősséget: a megelőzésért kell mindent, de mindent megtenni, nyílt beszéddel, elérhető eszközökkel és egészséges nemi szerepekkel, hogy ne legyen ilyen rettenetesen sok visszaélés.

        Én például fogamzásgátlás mellett estem teherbe a lányommal. Nagyon nehezemre esne, ha ezt kellene bizonygatnom, hogy de higgyétek el…

        Kedvelés

      • “Te valami döbbenetes tévedéssel azt hiszed, hogy “ha el lett mondva”, akkor majd neked hisz, és te vagy a tekintély, és te tudod, mit hogy kell, TEHÁT rád kell hallgatnia, lám, lám, te sem lettél terhes nem kívántan.”
        Nem hiszem hogy en vagyok a tekintely, es nem is hit kerdese ha tenyszeruen elmondom hogy ha vedekezes nelkul dugtok akkor valoszinuleg terhes leszel akkor is ha szoptatsz, de ha vedekezel (igy es igy, itt es itt szerezheted be hozza ami kell) akkor nem leszel. Lehet nem elhinni, de nem velemenyt mondok hanem tenyeket, amikkel eleg nehez vitatkozni.
        “Ez a gyereknevelés nagy tévedése is, hogy “csak el kell mondani”. Te csak egy kellemetlen néni vagy nekik ezek szerint, és én is az volnék a ritka személyes kapcsolódások kivételével, ők a kortársaiknak, mély hiedelmeiknek és az internetnek hisznek. A gyakorikérdéseken olyasmit kérdeznek a kamaszok, hogy csak nézel, holott pontosan tudják, mitől lesz a gyerek. Sok minden el van mondva, aztán áramba nyúlkálnak, dohányoznak, hídról ugrálnak le, ötvenéves férfiak alá fekszenek mégis és csakazértis. Ja és ez is hatalmi kérdés: a lány jól tudja, aztán megzavarja egy nagy impulzus, egy erős és nagyon kívánó férfi, meg egy kis vagy sok alkohol, és az a Delete gombja minden rációnak, önbecsülésnek és továbbtanulási tervnek. A szexualitásnak csak egy kisebb része közelíthető meg rációval és jó tanácsokkal. ”
        Igy van, azt viszont meg kellene kozeliteni racioval es jo tanacsokkal. El kellene mondani a gyerekeknek hogy mitol mikor hogy lehetsz ido elott apa es anya es ezt hogy tudod megelozni, hatha bekapcsol az a kis racio es elorantanak egy ovszert a zsebukbol.
        “És mi sem szerepeltünk valami fényesen, mi nem vagyunk hitelesek, mi csak papolunk, ez minden generáció alapélménye, hogy az eggyel előző képmutató. Akkor is, ha rocker meg hippi, kiöregedve az is igen ciki.
        Reszemrol hitelesnek erzem magam fogamzasgatlassal kapcsolatban.
        És ez azért fontos, mert nagy a tét. Az őszinteség a tét. A papolás nem segít. Viszont ha mindig papolunk, és a “deháténmegmondtam” lemezeinket forgatjuk, akkor egyszerűen NEM fogják elmondani, és kötőtűvel piszkálják ki és kútba ölik és megszöknek tönkremennek bele. Ez a tét.”
        Igy van, nem is papolni kell, hanem tajekoztatni, beszelgetni, felvilagositani lehetoseget adni hogy kerdezhessen es beszelhessen es ingyen ovszert adni diszkreten ha kernek vagy ha tan akkor is ha nem kernek.
        “A “ne mélázzon az abortuszon” nagyon nőellenes, büntetős hangú, keresztény fogantatású (tudom, hogy nem vagy az), és engem nagyon zavar, hogy megint a nőn csattan, akinek amúgy is baromira nehéz, és akinek inkább a teher marad a szexből. Olvass az abortusz címkénél Dézsánál, például ezt:
        http://dezsa.tumblr.com/post/44566757904/ha-egy-no-abortuszt-akar-teljesen-irrelevans-hogy
        Elolvastam, nem ertek egyet. Azt gondolom hogy a feleknek van felelossege hogy teherbe esnek-e/ ejtenek-e es persze lehet meggondolni magadat menet kozben mondjuk 10 hetes terhesen, de szerintem az nagyon gaz ha valakinek azt mondod hogy ha dugsz akkor terhes leszel. Dug, terhes lesz, csodalkozik nagyon es el akarja vetetni. Vetesse el, ha akarja, de szerintem ez akkor is nagyon gaz. Vedekezni kell, nem meglepodni es elvetetni.
        “Akarja vagy nem akarja, véletlen-e vagy nem a terhesség — a teste akkor sem Petri-csésze, és nem volna jó, hogy ha úgy tekintenénk a nőkre, hogy majd ennek a jognak az “adásával” jól visszaélnek, nyakra-főre teherbe esnek, aztán megrántják a vállukat és a kereszténydemokratákkal való kibaszásból röhögve mennek abortuszra.”
        Igy van, pont ez az, szerintem a fenti esetben visszaelt a no a jog adasaval. (pontosanabban majdnem, mert vegul megsem vetette el)
        “Tegyük fel, nagyon akarta, teherbe esett — meg is gondolhatja magát akkor is, nem? Micsoda dolog, hogy ha bármiért nem akarja kihordani, akkor arra hivatkozik a KÖZ, vagy egy másik ember vagy AZ ERKÖLCS, hogy de ki kell? Ezt jelenti pontosan az önrendelkezési jog, hogy ő tudja, az ő teste, az ő döntése, és a következményeket is ő viseli. Az abortuszét is, a kihordott terhességét is, a titkolt szülését, az örökbeadásét és többnyire az anyaságét is, de mindent. Nagyon nem vidám a felelőtlen apák megszületett gyerekeinek az élete, és a társadalom is csak a magzatért aggódik annyira, az egyedülálló anyát azonnal stigmatizálja és hibáztatja.”
        Nem kell kihordani. De nagyon jo lenne ha vedekeznenek es nem meglepodve allnanak hogy nahat, terhes lett a no, nem baj elvetetjuk.
        “Szerintem nincs értelme ilyen moralizálva utólag piszkálni a felelősséget: a megelőzésért kell mindent, de mindent megtenni, nyílt beszéddel, elérhető eszközökkel és egészséges nemi szerepekkel, hogy ne legyen ilyen rettenetesen sok visszaélés.”
        Igy van. Es ez zajlik? Van az iskolaban tajekoztatas? Van hol beszelgetni ezekrol a temakrol? Elerheto ingyen a fogamzasgatlas a szegeny vagy nem kereso pl diak retegek szamara? a gyakori kerdeseken kivul van hol megbeszelniuk a kerdeseiket?
        “Én például fogamzásgátlás mellett estem teherbe a lányommal. Nagyon nehezemre esne, ha ezt kellene bizonygatnom, hogy de higgyétek el…”
        Nem kell bizonygatnod. Es ha az ember vedekezes mellett esik teherbe, az nagyon mas kategoria mintha vedekezes nelkul esik teherbe.

        Kedvelés

      • Sajnos, nem a te érzésed dönt abban, hogy hiteles vagy-e. Mindenki hitelesnek érzi magát, nem arra utaltam ezzel, hogy huszonhét zabigyerek ugrál körülötted, vagy ellenszenves lenne az életmódod, lebecsülendő a társadalmi státusod. Nem ezen múlik.

        Az eredményen látszik: mondtad, mégis teherbe esett, sőt, mégis csodálkozott. Hogy lehet ez? Lehet, hogy úgy gondolta, hogy te csak el akarod rontani az örömét, és azért nem hallgatott rád? Vagy mondtak neki mindenfélét ezerfelől, azért? Nem tudta kiválasztani a fontosat?

        Igen, a feleknek van felelőssége, te mégis csak a nőt ostorozod itt, aki nem hitte. Mit tudsz te, miféle viszonyok uralkodnak abban a kapcsolatban? Mindig utólag csóváljuk a fejünket, amikor már nem sok értelme, csak olyan önigazolásszerű, és utólag tesszük azt is hozzá, hogy persze, van felelőssége a férfinak is… Csak valahogy mégsem azt emlegetjük először. Holott náluk van a hatalom ebben is.

        Visszaélt??? Hogyan lehet adni egy eredendő alapjogot, ki adja egyáltalán (én ezért tettem idézőjelbe!), és hogyan lehet azzal visszaélni? A testi önrendelkezés olyan alapjog, amely univerzális, oszthatatlan, elidegeníthetetlen. Ugyan, ki adja? Gondolj ebbe bele. Mi az, hogy visszaél? Mivel? Ki szerint? Kinek van joga ezt megítélni, na, az a jog honnan van? Miféle bíróság vagy magasabb elv vagy ki ítélheti ezt meg?

        Az, hogy eszébe jut az abortusz, hogy mérlegeli, már (majdnem) visszaélés? És ha őszerinte nem az, hanem lehetőség?

        A “jó lenne” meg a “kell”, az should, és nem az a baj vele, hogy a shouldban nincs erkölcsi érték vagy aggódás, hanem az, hogy nem megyünk vele semmire, csak károgó, fejcsóváló, önigazoló nyanyáknak tűnünk tőle.

        Lehet, hogy beszélgetni kellett volna a férjével kapcsolatos érzéseiről? Vagy nem beleszólni? Lehet, hogy ez nem a mi dolgunk, nem a mi felelősségünk?

        Én nem tudom úgy felfogni, de lehet, hogy meg vagyok fertőzve, hogy jaj, megtartotta, hát akkor nincs is semmi baj. ott volt egy nagy meglepetés és kétségbeesés, és egy traumatikus koraterhesség. Nem, nem mindegy, nem, nem gyógyul könnyen.

        Igen, ez volna a cél, amit írsz: beszélgetés, lehetőleg az érintett kezdeményezésére, nem letuszkolva, vágóhídszerűen kötelező jelleggel, eszközök, nyitottság, infó. Ez volna jó, ezért küzdjünk, de tényleg. És nem a moralizálás, meg hogy kié a felelősség, annak nem sok értelme van.

        Kurva jó, hogy nem kell bizonygatnom. Mégis, kinek? Kinek van ehhez joga, hogy engem számon kérjen, ahelyett, hogy a saját ivarsejtjeivel vagy a gyerekeivel foglalkozna? Ki ellenőrizné, igazat mondok-e? Ez zsákutca. Más kategória: ki határozza meg ezeket a kategóriákat? Eleve vannak, isteni törvény?

        Ez most nagyon vadliberálisnak hangzik, úgy, hogy írtam, én igyekszem felelős lenni, és nem mennék abortuszra (nem szülni akarnék, hanem képtelen lennék abortuszra, valószínűleg át vagyok itatva a társadalmi stigmával), viszont ha őszinték vagyunk, szembenézünk a végső kérdésekkel, hajlandóak vagyunk megérteni, mit jelent a szabadság, a nem tekintélyelvű lét, aligha juthatunk más következtetésre.

        Kedvelés

      • ” Lehet, hogy úgy gondolta, hogy te csak el akarod rontani az örömét, és azért nem hallgatott rád? Vagy mondtak neki mindenfélét ezerfelől, azért? Nem tudta kiválasztani a fontosat?”
        lehet, de az is lehet hogy szimpan buta.
        “Az, hogy eszébe jut az abortusz, hogy mérlegeli, már (majdnem) visszaélés? És ha őszerinte nem az, hanem lehetőség?”
        a lehetoseg az a megelozes. az abortusz nem fogamzasgatlasi modszer.
        “Igen, a feleknek van felelőssége, te mégis csak a nőt ostorozod itt, aki nem hitte”
        igy van, mert azt tudom hogy neki el lett mondva hogy ha dug, terhes lesz, akkor is ha szoptat. a ferjerol nem tudom hogy elmondta-e neki valaki, vagy o ugy tudta hogy nem lehet terhes a no es teljes lelki nyugalommal dugott.
        “Visszaélt??? Hogyan lehet adni egy eredendő alapjogot, ki adja egyáltalán (én ezért tettem idézőjelbe!), és hogyan lehet azzal visszaélni? A testi önrendelkezés olyan alapjog, amely univerzális, oszthatatlan, elidegeníthetetlen. Ugyan, ki adja? Gondolj ebbe bele. Mi az, hogy visszaél? Mivel? Ki szerint? Kinek van joga ezt megítélni, na, az a jog honnan van? Miféle bíróság vagy magasabb elv vagy ki ítélheti ezt meg?”
        ezen gondolkoztam egy sort. irtam ra valaszt is de egyenlore nem birtam ugy megfogalmazni hogy ide merjem tenni.
        “Lehet, hogy beszélgetni kellett volna a férjével kapcsolatos érzéseiről? Vagy nem beleszólni? Lehet, hogy ez nem a mi dolgunk, nem a mi felelősségünk?”
        nem szoltam bele sem a hazassagaba, sem az erzeseibe, annyit mondtam el neki hogy szoptatas alatt is lehet vedekezni a teherbe eses ellen.
        “Én nem tudom úgy felfogni, de lehet, hogy meg vagyok fertőzve, hogy jaj, megtartotta, hát akkor nincs is semmi baj. ott volt egy nagy meglepetés és kétségbeesés, és egy traumatikus koraterhesség. Nem, nem mindegy, nem, nem gyógyul könnyen.”
        en sem tudom ugy felfogni hogy megtartotta nincs semmi baj. mi a jo egert lepodik meg ha teherbe esik amikor nem vedekeztek. miert esik ketsegbe ha tudta hogy ha nem vedekezik teherbe eshet es lon, mi a fraszert vallal be egy koraterhesseget ha nem akar kis korkulonbseggel meg egy gyereket. a ferfirol tovabbra is azert nem beszelek mert feltetelezem hogy o is azt gondolta ahogy a kedves felesege is hogy szoptatas alatt nem lehet teherbe esni/ejteni es a ferjnek nem mondtam el hogy de lehet, a felesegnek meg elmondtam.
        “Kurva jó, hogy nem kell bizonygatnom. Mégis, kinek? Kinek van ehhez joga, hogy engem számon kérjen, ahelyett, hogy a saját ivarsejtjeivel vagy a gyerekeivel foglalkozna? Ki ellenőrizné, igazat mondok-e?”
        senki, pont ezt irtam en is.
        “Más kategória: ki határozza meg ezeket a kategóriákat? Eleve vannak, isteni törvény?”
        nem, itt csak arra utaltam hogy az en gondolkodasom szerint mas kategoria, ha ugy esik valaki teherbe hogy megtett mindent hogy ne essen, vedekezett es tudjuk, sok fogamzasgatlasi modszer nem 100% es az is mas hogy ha valaki vedekes nelkul esik teherbe, holott nem akar gyereket.
        ” viszont ha őszinték vagyunk, szembenézünk a végső kérdésekkel, hajlandóak vagyunk megérteni, mit jelent a szabadság, a nem tekintélyelvű lét, aligha juthatunk más következtetésre.”
        ezt nem biztos hogy ertem. arra a kovetkeztetesre hogy mindenki maga dontson az abortuszarol?

        szeretek vitatkozni, arra kenyszerit hogy felulvizsgaljam az allaspontomat es arra is hogy megvizsgaljam a masiket. jo dolog.

        Kedvelés

      • Örülök, féltem, hogy bántó. Majd ha van eredmény a kihagyott részben, tedd be azt is.

        Nem, az abortusz nem fogamzásgátlási eszköz, de az egy érvényes kérdés, hogy akárhogyan is estem teherbe, megszülöm-e vagy nem. És ne mutogasson senki, hogy háhá, felelőtlen voltál. Noha össztársadalmilag nagyon is kívánatos, hogy minél felelősebb legyen mindenki.

        Nemrég egyébként nagyon hasonlóan gondolkodtam én is. Úgy, hogy közben én továbbra sem abortálnék gyereket. Viszont az abortuszellenzők nagyon kínosak és ártalmasak, nőellenesek.

        Igen, szerintem mindenki foglalkozzon a maga dolgával, felelősségével. A következményeket is ő viseli. Vagy a felesége, leginkább. Az állam és az intézmények is a dolgukat végezzék, ne nyomást gyakoroljanak.

        A tudatlanság, felelőtlenség szörnyű. AZ abortusz nem vicces, a nemkívánt gyerek kihordása-megszülése-felnevelése sem. De az ítélkező fölény, hogy MÁSNAK mit kellett volna tennie, meg ÉN EZT JÓL TUDOM, ez nekem még problémásabb.

        Kedvelés

      • “Nem, az abortusz nem fogamzásgátlási eszköz, de az egy érvényes kérdés, hogy akárhogyan is estem teherbe, megszülöm-e vagy nem. És ne mutogasson senki, hogy háhá, felelőtlen voltál. “
        Igen, ezt igy kellene. Es nem igy van. Es belolem is az indulat jon ki (vernem a fejet a falba) amikor valaki ennyire felelotlen. Es ez nyilvan nem megoldas es nem is visz elore. Ezzel egyutt is nagyon nehez megallni.
        “Nemrég egyébként nagyon hasonlóan gondolkodtam én is. Úgy, hogy közben én továbbra sem abortálnék gyereket. “
        En sem abortalnek gyereket, de nem voltam soha megeroszakolva, nem lettem soha az akaratom ellenere terhes, nem tudom azokban a helyzetekben megvaltozna-e a velemenyem.

        “Igen, szerintem mindenki foglalkozzon a maga dolgával, felelősségével. A következményeket is ő viseli. Vagy a felesége, leginkább. Az állam és az intézmények is a dolgukat végezzék, ne nyomást gyakoroljanak.”
        Ebben is egyetertunk, de sajnos nem vegzik a dolgukat es nyomast is gyakorolnak.
        “A tudatlanság, felelőtlenség szörnyű. AZ abortusz nem vicces, a nemkívánt gyerek kihordása-megszülése-felnevelése sem. De az ítélkező fölény, hogy MÁSNAK mit kellett volna tennie, meg ÉN EZT JÓL TUDOM, ez nekem még problémásabb.”
        Nem tudom mi lenne a helyes reakcio arra ha olyat lat az ember hogy valaki fejjel megy a falnak, nagyon meglepodik a kovetkezmenyen hogy betorik a feje, majd alanyi jogon ellatja ot az orvos es megmutik es meg cask azt sem mondhatjuk neki hogy jobb lett volna nem a falnak menni, vagy maskor jo lenne ha nem mennel neki. Nem jutott eszembe jobb pelda. Ertem, es egyetertek hogy a megelozes amivel segitunk, es ami eredmenyt hoz, de valami reakciot csak kivalt az is ha valami minden felvilagositas ellenere elrohan beugrani a kutba. Es ertem hogy nem szolhatunk bele, mert nincs jogunk meg nem is illik hogy mit csinal az embrioval, de attol meg van reakcio. Ez nem baleset, itt szandekosan esett teherbe es persze mondhatja hogy bocs, hibaztam/meggondoltam magam es nem kerem a gyereket, na de az sem oke hogy nem vedekezett. Persze utolag mar hiaba mondjuk el neki, nyilvan rajott o is hogy nem igy kellett volna. Vagy csak becsukjuk a szemunket hiszen maganugy, nem lattunk, nem hallottunk semmit. Vagy mi? nem lenne jo ha a felvilagosulatlan nok/ferfiak ugy tekintenenek az abortuszra mint konnyu megoldasi lehetosegre, hogy “terhes, nem gond, elvetetjuk. Az iskolai programban lattam hogy a diakoknak pl goze nincs rola mi az abortusz. Ok azt gondoljak hogy bevesznek egy tablettat es kipisilik. Nem vagyok biztos benne hogy felnott nok tudjak mi az abortusz es mivel jar, arrol nem is beszelve, hogy el sem lehet kepzelni milyen erzelmi es fizikai megterhelessel jar. Es megint visszajutok az orjongeshez hogy mi a a budos francert nem eloztek meg es vedekeztek, de ertem hogy ez tovabbra sem segit. Egyszeruen csak toporgok a teny elott hogy ha a felvilagositas ellenere valaki teherbe esik, nem tinikent, hanem mar gyerekes, felnott nokent, mikozben nem akar gyereket. Aki nem akar gyereket az miert nem vedekezik legyen az ferfi vagy no?

        Kedvelés

      • De Emese, nem vagy fölötte, ezt nem érted. Hogy ilyeneket mondasz róla, hogy ő fejjel ment a falnak, ehhez egyszerűen nincs jogod, alapod, még akkor sem, ha így van. Mert ez rólad szól, nem róla. És, mint arra dézsa igen árnyaltan rámutat, nem biztos, hogy fejjel ment a falnak. Honnan tudod? Mert te megmondtad? Nem értékeled túl a szerepedet? ezeregy hatás érte őt, legelőször is a hiedelmei, meggyőződései, meg a partnere. Nekem az a tapasztalatom, hogy fogamzásgátlás-ügyben iszonyúan manipulatívak tudnak lenni a fickók. Szóval a reakciódat tartsd meg magadnak, hidd el, hogy neki a legrosszabb, nem neked, akinek lám, a tudása, jó szándéka nem ért célba… hát mi ez ahhoz képest, amit ő átél?

        Kedvelés

      • erre jutottam: “Akarja vagy nem akarja, véletlen-e vagy nem a terhesség — a teste akkor sem Petri-csésze, és nem volna jó, hogy ha úgy tekintenénk a nőkre, hogy majd ennek a jognak az “adásával” jól visszaélnek, nyakra-főre teherbe esnek, aztán megrántják a vállukat és a kereszténydemokratákkal való kibaszásból röhögve mennek abortuszra.
        Visszaélt??? Hogyan lehet adni egy eredendő alapjogot, ki adja egyáltalán (én ezért tettem idézőjelbe!), és hogyan lehet azzal visszaélni? A testi önrendelkezés olyan alapjog, amely univerzális, oszthatatlan, elidegeníthetetlen. Ugyan, ki adja? Gondolj ebbe bele. Mi az, hogy visszaél? Mivel? Ki szerint? Kinek van joga ezt megítélni, na, az a jog honnan van? Miféle bíróság vagy magasabb elv vagy ki ítélheti ezt meg?”
        Egyenlore ott tartunk hogy az abortusz jogat adjak, vagy legalis egy orszagban, vagy nem, vagy legalis bizonyos feltetelek meglete eseten. Visszaelni szerintem ugy lehet vele ha valaki ugy tekint ra, mint fogamzasgatlo modszerre. Ha nem vedekezik, mert majd max elveteti. Ami nagyfoku tajekozatlansagot/butasagot/hulyeseget/erzeketlenseget feltetelez. Felvilagositas hianyaban, ingyen fogamzasgatlas hianyaban es patriarchalis tarsadalomban, ahol mai napig majdnem elfogadott dolog a hazassagon beluli eroszak valoban nehez azt mondani hogy visszael valaki az abortusszal. Az emlitett peldaban viszont pont az tortenik amit en visszaelesnek erzek hogy valaki fogamzasgatlo modszerkent tekint az abortuszra miutan szandekosan elmulasztotta a megelozo vedekezest es teherbe esett.

        Kedvelés

      • Ertem, nem vagyok folotte. Nincs jogom hangosan velemenyt formalni a masik viselkedeserol. A szerepem ebben az esetben a felvilagosito. Ahogy az iskolakban is felvilagositani kell a diakokat. Ha o megis azt valasztja hogy nem vedekezik es teherbe esik, az az o dolga, maganugye. Reagalni nem szabad ebben az esetben. Sajnos nem vagyok robot. Reagalok, szabad vagy nem szabad. Es a reakciom a duh. Es nem vitatom hogy neki rossz, nem nekem.

        Kedvelés

      • Csak nem érzed, hogy közben fölényben vagy? Hogy nem csak arról van szó, hogy érte aggódsz, hanem arról is, hogy te lehettél ebben a helyzetben az okos, a kompetens, aki nem jár rosszul, vele szemben?

        Vajon elmondanád neki, amit nekünk? Hogy milyen gondjaid vannak a házasságodban, hogy sírsz? Vagy nem? Miért nem? lehet, hogy akkor ő lehetne egy kicsit fölényben? Itt nagyon finom érzékenységekről, fölülkerekedésről, apró manipulációkról van szó.

        Kedvelés

      • “Csak nem érzed, hogy közben fölényben vagy? Hogy nem csak arról van szó, hogy érte aggódsz, hanem arról is, hogy te lehettél ebben a helyzetben az okos, a kompetens, aki nem jár rosszul, vele szemben?”
        nem, nem erzem ezt. nem erzem magam folenyben, nem hatalmi jatszmazom. es valoban nem csak arrol van szo hogy erte aggodom, mert ingerult vagyok amiatt amit csinalt. szamomra nem arrol szol hogy en lehessek az okos es kompetens vagy jol jarjak, szamomra ez a szituacio nem rolam szol. lehet azert nem latom amit te latsz mert benne vagyok a szituacioban es nem kivulrol nezem ahogy te.
        “Vajon elmondanád neki, amit nekünk? Hogy milyen gondjaid vannak a házasságodban, hogy sírsz? Vagy nem? Miért nem? lehet, hogy akkor ő lehetne egy kicsit fölényben? Itt nagyon finom érzékenységekről, fölülkerekedésről, apró manipulációkról van szó.”
        Elmondtam neki is. Ami a szivemen az a szamon. en az vagyok aki minel tobb embernek mondom el amikor bajom van, egyreszt mert megkonnyebulok tole, masreszt mert szeretem meghallgatni a visszajelzeseket, gondolatokat, otleteket, reakciokat sokszor pont azert mert ok kivulrol latjak amit en belulrol. bar altalaban nem funek fanak meselek mindent magamrol, hanem barati kornek. nagyon csaloka ebbol a szempontbol ez a blog, hiszen sokat es melyen beszelek magamrol, holott a blog nem zart, hiaba erzem annak. es nem nevtelenul vagyok itt, abszolut felismerheto vagyok.

        Kedvelés

      • mert duhit a butasag, a felelotlenseg, az hogy meglepodik valamin amin semmi oka meglepodni hiszen tudta, az hogy nem elore gondolkozik hanem utolag vagy meg akkr sem, az hogy nem tesz a terhesseg ellen holott nem akar gyereket, az hogy nem veszi a faradtsagot hogy utana nezzen lehet-e terhes szoptatas alatt es milyen fogamzasgatlo modszereket alkalmazhat (vonatkozik ez a ferfire is), mindezt ugy hogy a szules utana 6 hetes kontrollon a vedono megkerdezni hogy akar-e fogamzasgatlasrol infot, lehet kerdezni batran, adnak mindenfele leirasokat mindenfele modszerekrol es az osszes modszer ingyenes. de itt van jobaratunk az internet is, tajekozodjon onnan ha szegyenlos kerdezni. es felhaborit az is hogy ha mar terhes lett akkor miert melazik az abortuszon. akkor is ha semmi kozom hozza. felhaborit, mert o az aki megelozhette volna az abortuszt, minden a rendelkezesere allt es megsem elt vele. mert nem baj ha terhes lesz, majd max elveteti.

        nem tudom mar miket kellene torolnod, eleg sok hozzaszolast irtam a cikkeidhez az elmult honapokban. remelem nem el vissza vele senki. koszi hogy felajanlod a torles lehetoseget, pedig az neked jelentene plusz munkat.

        Kedvelés

      • nőnek gumi helyett van pesszárium, van természetes családtervezés… sőt van női óvszer is. egyik sem atombiztos, tabletta sem, de előzőek legalább nem ártanak, sem a nőnek, sem a világnak, környezetnek, sem a születendőnek, szülessen bár pearl index-rontójaként, vagy sokkal később, sok tabletta elhagyása után, mikor sok más izével próbálják a hormonrendszert életre kelteni, fenntartani. én egyszer felhívta azt a helyet, ahol a csekket adják, időpontom is volt. nem voltam boldog. megúsztam. nem mindenki ekkora mázlista, és az én mázlim is megkérdőjelezhető-

        Kedvelés

      • Na, a természetes családtervezést próbáld ki egy közepesen bántalmazó, “nekem jár a szex, amikor akarom” fickóval. Szomorú tapasztalatokat szereznél.

        Kedvelés

      • Én mondjuk a női óvszerrel szereztem kellemetlen tapasztalatokat :/ Fogalmam sincs, hogyan lehet rendeltetésszerűen használni, mert az std-k ellen tuti nem véd, csúszkál, tekeredik össze vissza és száraz mint a fűrészpor 😮 bár lehet, hogy teherbeesés ellen hat, de kösz

        Kedvelés

      • Újabb szempont a nincs szex témakörhöz. Ha lenne férfitabletta, és libidócsökkenést okozna, a feleségek jönnének ide tanácsot kérni, hogy mit csináljanak, a Józsi az Istennek se akar.

        Kedvelés

      • Zöldfűszál felvetése kapcsán érdekelne a véleményetek abban a témában, hogy kinek mi a tapasztalata, jó gyakorlata abban az esetben amikor a feleknek nagyon más a szexuális igénye. mármint mennyiségi igénye. ki hogy tudja ezt maga és kapcsolata számára jól működően megoldani? mondjuk onnan kiindulva hogy ez a monogámia dolog nem tűnik nagyon általánosan jól működő gyakorlatnak.

        Kedvelés

      • A _nincs szex_ alatt elindult a beszélgetés a nyitott kapcsolatokról.

        A magam részéről már kaptam olyan megjegyzést volt partneremtől, hogy elég lehetne nekem annyi szex is, amennyi van. Talán ezért háborít fel annyira a buta közhely, hogy a férfiaknak kell a sok szex, a nőknek pedig nem annyira fontos.

        Kedvelés

    • Van egy konyv, ket hete olvastam, nem konkretan az abortuszrol szol, de ugy gondolom, hogy a temahoz kapcsolhato. (jobb-e meg nem szuletni)
      http://moly.hu/konyvek/emma-donoghue-a-szoba
      Egy anyarol es a gyerekerol szol, akiket fogva tart egy vadallat, a gyerek egyebkent megeroszakolasbol fogant. A konyvben hihetetlen anyai szeretetrol, batorsagrol, lelekjelenletrol olvashatunk, szemely szerint el sem tudom kepzelni, hogy hasonlo helyzetben, (vagy akar nem hasonloban) tudnek-e igy erezni.
      Nyilvan fikcio, nem neztem utana, hogy mennyire valos a tortenet, de az iro ugy tudom alaposan koruljarta a temat, mielott belekezdett a regenybe.
      Akinek van ideje, ajanlom.

      Kedvelés

  5. es ismet hozzateszem hogy Angliaban vannak a tvben felvilagosito musorok gyerekeknek, lattam belole par reszt es erdekesek, viccesek, jatekosak, informativak es iskolakban vannak felveve ezek az eloadasok, ott tartjak oket.

    Kedvelés

      • “sajna csak normal, nem rucskos, nem izes, de hat a boltban valogasson az ember :D”

        Ovszerrel kapcsolatban: Nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon sok no es ferfi nem tud parancsolni a vagyainak. Hiaba tudjak, hogy vedekezes, meg hogy lesz a gyerek stb, valahogy, amikor elesben megy a dolog, nem erdekli oket, hogy fenn van-e, meg hat meg ha nem is szeretik, konnyen lemondanak rola. Foleg a fiatalok. Meg aztan van esemeny utani tabi, sokan ugy gondolkoznak, hogy maximum beveszik azt, vagy azt sem, es szamukra siman megfelelo megoldas akar az abortusz is.
        En ugy gondolom, hogy a jo pelda es a kello felvilagositas alap, de nem ezen mulik. Kajak azokon mulik, hogy a par mennyire kepes tudatosan iranyitani adott pillanatban a vagyaikat, mennyire GONDOLKOZNAK, mennyire ereznek felelosseget maguk, es mas irant.
        Van olyan eset is, hogy meg orangyalkent sem tudnad a farkara varazsolni a gumit…

        Kedvelés

      • Szomorú történet az esemény utáni tablettáról: jó néhány éve egy ismerősöm elmesélte, ő rendszeresen járt az éjszaka közepén esemény utáni tablettáért, pedig káros gyakran alkalmazni. A helyzet: volt egy barátja, akiért nagyon odavolt, de a srác lesz*rta a védekezést. A lány nem szedhetett normál fogamzásgátlót, ezért kérte a srácot, húzzon gumit, aki ezt megígérte, majd aktus után közölte, hogy _mégsem húztam, bocs_! A lányt ilyenkor egy másik barátja (haver) vitte el kocsival a sürgősségi fogamzásgátló ambulanciára, majd a patikába, és mindenki (orvos, gyógyszerész) szerint ez a srác volt a szemét, aki nem védekezett, mert ő jelent meg a lánnyal. … Na, ezért kell feministának lenni.

        Kedvelés

  6. De jó kis téma ez az “én feminizmusom”! Én a “képzett feminista” alcsoportba tartoznék (szociálpszichológus vagyok), már ha kategorizálnám magamat valamiféleképpen a feministákon belül, amit úgy általában nem szoktam, de most a bejegyzés “nem értek hozzá” és @hohorgász “menőbb feminista diskurzusok” gondolata alapján valahogy ez így kiugróvá vált, és beindított egy csomó gondolatot, az elevenembe találva, mert az utóbbi bő fél évtizedben egyre inkább az foglalkoztat, hogy mi értelme van ennek az egésznek (‘feminizmus’), ha a lila ködös elefántcsont tornyunkban üldögélünk az egyetemi katedránknál, és magunk között megbeszéljük hogy áll a világ a nők elnyomása terén…(amire jutottam az az, hogy körülbelül semmi…)
    Aztán meg eszembe jutott, amint ‘tudományos közegben’ triplán kell megdolgozni azért, hogy komolyan vegyenek (duplán azért mert nő vagyok, és erre jön még ráadásul hogy FEMINISTA, ami ugye egy TORZÍTÓ IDEOLÓGIA a tudományos diskurzusok objektív világában, úgy mondják…)
    Szóval soha jobbkor a téma, Éva, most az ‘én feminizmusom’-on gondolkodom ezek mentén, van egy elkezdett bejegyzésem ezzel kapcsolatban már vagy fél éve, de lehet, hogy most végre meg is tudom majd írni… 🙂

    Kedvelés

    • Örülök ennek, és várom nagyon! És örülnék, ha képeznél (én tudok, de nem szeretek angolul olvasni — ugye, hogy frappánsabb angolul?).

      Mi lehet az elefántcsonttorony alternatívája?

      É pont ezért tartom hasznosnak a trollokat, meg az antifeministák és nőgyűlölők olvasgatását, hogy tudjam, mi merre. Hogy mi minden van abban a közegben, ahol hallatni volna jó a hangunkat.

      Kedvelés

      • igen, jó kifejezés a “frappánsabb” 🙂 meg aztán az van, hogy magyar nyelven nem is nagyon van szakirodalom (megjegyzem én is szívesebben olvasok magyarul)
        Az elefántcsonttoronyhoz: az alternatívája számomra egyszerűen az, hogy lemászom róla, “a Zemberek” közé, és ott próbálom meg valahogy kamatoztatni mindazt a sok “lila ködöt”, amit megtanultam… Feminizmuson túl ez főleg a kritikai társadalomlélektan (brrr de rondán hangzik, pedig pusztán azt jelenti, hogy nem csak leírjuk, de kritizáljuk is a társadalmat).
        Sokat birkózom ezzel, hogyan lehet “stratégikusan” átadni szemléletmódot, megmutatni alternatívákat, közvetíteni értékeket… (a kompetens VAGY szerethető nő dilemmái – ugye hogy egyszerre ezt nem nagyon lehet…)
        Olvasgatni én is szoktam trollokat és antifeministákat, jogos, de egy ponton túl már csak időfecsérlés, mert nem túl bonyolultak azok a működésmódok, amivel leírható, hogy mire mit mondanak (majd írjuk meg a típusaikat egyszer! :-))

        Kedvelés

    • Pl. Bombera Krisztina írásai az nlc-n nagyon jó kompromisszumok. Sokakhoz eljutnak, és nem ennyire kiművelten írja, mint te vagy Dézsa. Szerinted?

      És hogy jó csaj, meg gyereke is van, nem idegen az életmódja eleve. Kéne már egy feminista szépségverseny, höhö.

      Kedvelés

      • aham, sokat ugyan még nem olvastam tőle (nlc közelébe ritkán jutok…) másrészt meg pont hogy jó, hogy ott is lehet ilyeneket olvasni, a legutóbbit amit az egyetem-szexizmus kapcsán írt, az jó volt, ügyesen beleszőtte az ott megjelent gondolatokat…
        SZÉPSÉGVERSEEEEEENY????? 😀 😀 😀 az mekkora lenne, és úgy kereteznénk, hogy azt akarjuk bizonyítani vele (azaz cáfolni a sztereotípiát) hogy a feministák rondák, ugye… hajrá szépségfasizmus a feminizmus szolgálatában!!!

        Kedvelés

    • És az milyen, hogy nem értek hozzá, de valahogy, ahogy írok, és az nagyon bevon sokakat, ugyanolyan vagy hasonló következtetésekre jutok? Hányan mondták, hogy az eredetileg ijesztő feminizmus így: igen, ez már igen. Ez nagyon jó, és azért is meglepő, mert a blogon kívül nem nagyon értették, pedig sokat téptem a számat mindenhol.

      Kedvelés

      • Ez azért van, mert úgy beszélsz, ahogy írsz. ( a rádióban hallottak alapján )
        Sokan nem tudják a hallottakból egyből leszűrni a mondanivalót, az írást többször el lehet olvasni. Így is van, aki nem érti. Én hányszor járok úgy, hogy látom a partner szemén, hogy a harmadik mondatnál elveszítette a fonalat. Akkor inkább abbahagyom.
        És mivel írni nem tudok, elolvastatom velük a te írásaidat. Volt aki mondta, hogy ja így már értem.

        Kedvelés

      • hát az olyan, hogy ezért kezdtelek el olvasni! 🙂 Általában is jó “feminista izéket” olvasni, de ha valami olyasmit olvasok, ahogy mondjuk én is gondolkodom meg írok róla, az kissé már unalmas 🙂 Pont erre csodálkoztam rá a blogodon, hogy mennyire “másmilyen”, egész más szögből, nézőpontból vagy nem is tudom hova pozicionáljam, merészen személyes, de nem énblog, kicsit sem az, és mindezt úgy, hogy tényleg brutálisan-bevállalósan személyes, na hát ilyesmi

        Kedvelés

      • Meg azért nem értik, mert a határozott véleményt haragnak érzik. Azt, hogy minden sumákolást, önigazolást, bizonyítékot arra, hogy ő nem… lehet, hogy mindenki, de ő nem, szóval ezeket kíméletlenül leleplezed, és végül be kell néznie mindenkinek a tükörbe. Rád haragszanak, hogy kilesed, és leleplezed őket.

        Kedvelés

      • Igen, főleg, hogy az emberek nagy része alapjáraton képmutató.
        Azt nézik abnormálisnak (ki maguk közül), aki kimondja a valót.

        Kedvelés

    • Ó, dejó lenne erről beszélgetni! Magam is toronyjáró, s azt szívesen elhagyó életmódot élek, a katedratémában fulladozom és szárnyalok is egyszerre.
      Igen, nagyjából semmi hatása, vagy nagyon minimális.
      Hiányolom az összefogást, a beszélgetést, de hogy, ha nincs is nagyon más nő…

      Kedvelés

      • ezt nem ide akartam, hanem
        @ laloba
        csak ide sikerült valamiért 🙂

        igenigen, Bombera Krisztina tevékenysége szerintem is menő.

        Kedvelés

      • ó, a fulladozás és a szárnyalás milyen találóan adja vissza! A semmi hatása kétfelé is igaz: egyrészt “tudományos” vonalon, elég nehéz impakt faktort produkálni feminista témákból… másrészt meg hogy hiába kutatunk, olvasunk, elmélkedünk, ha azt “megtartjuk magunknak”, annak vajmi kevés haszna, hasznunk van… (Ugyanakkor meg a kollégáimmal komoly vitáim szoktak lenni erről, mert van az a nézőpont is, hogy egy “kutató” hiteltelenné válik, ha civil aktivizmust is folytat, mert hogy “nekünk nem az a dolgunk”. Én ezt egészen másként gondolom, pontosabban azt gondolom, hogy ez saját választás, hogyan érzi magát “helyén” az ember (én leginkább úgy, hogy igen is civil aktivizmus is van). Hát akkor fogjunk össze! 🙂

        Kedvelés

      • Egyetértek, saját választás, mi akadálya lenne annak, ha így döntök? Nálunk még a köztársasági elnök sem dönthet…
        Na, fogjunk össze, már a tapasztalatcsere is hasznos lehet 🙂
        Elkérhetem az email címed Évától?

        Kedvelés

    • Basszus, ‘laloba’,
      “mi értelme van ennek az egésznek (‘feminizmus’), ha a lila ködös elefántcsont tornyunkban üldögélünk az egyetemi katedránknál, és magunk között megbeszéljük hogy áll a világ a nők elnyomása terén…(amire jutottam az az, hogy körülbelül semmi…)”
      – a pornós “konferencián” láttalak először, és a viselkedésedet (“művésznő” Veráénak tükrében) nézve nekem valami nagyon hasonló fogalmazódott meg a fejemben (mármint rólad, mert feltűnő volt a csöndességed)! Tényleg. És megértem, megmondom őszintén. Bennem még sok energia van (na meg jó a dolgom, mert a társam is egész normális), de el tudom képzelni, hogy évek múlva, sok szájtépés és hiábavaló (vagy minimális sikerű) érvelés után el fogok fáradni, és széttárva a karomat azt fogom mondani: ennyi, nem bírom tovább.
      (Egyébként én mentem oda hozzád elsőként az előadás után! 🙂 )

      Kedvelés

      • hát ‘cris256’, az ottani tragikomikus szituációból ne általánosíts a “szokásos” viselkedésemre! 😀 Ennél sokkal “hangosabb” vagyok, és nem, még nem vagyok kiégve! Nem általában értettem, hogy mi értelme van, hanem úgy, hogy annak nincs értelme, hogy “tudományos pozícióban”, intellektualizálgatunk itten, aztán megveregetjük egymás vállát, hogy milyen klasszakat gondolunk mi :-).
        (A pornós beszélgetés felénél, ráébredve hogy itt nem hogy nem egy súlycsoportban nem vagyunk, de még csak a sportág sem ugyanaz, jobbnak láttam visszavonulni, és hagyni, hogy Mérő Vera kibontakozzon – ha jól érzékeltem, ámulatba ejtette a közönséget… ;-))
        A sok energia kell, hajrá, és nem, nem hiábavaló, de vannak csüggesztőbb időszakok, na, akkor kell töltekezni, egymásból, olyanokkal együtt lenni, akik “osztják a valóságunkat”… Mint pl. éppen itt, most! 🙂

        (odajöttél, hm, be kell valljam, hogy én tényleg kisebb sokkot kaptam ott, nem nagyon tudom felidézni a végét, Te voltál az, aki mondta, hogy jó hogy itt voltunk…?)

        Kedvelés

      • Ó! Akkor jó, hogy rosszul következtettem! Igazad van, nem csodálom,hogy nem álltatok neki a Verával komoly fejtegetésekbe, aki alapfogalmakkal nincsen tisztában. Én egy tőlem tíz méterre ülő lánnyal össze is – hát nem kacsintottam, mert azt nem tudtunk, csak összenéztünk elborzadva :D, amit meg nem értettem, hogy a Vera folyton ki-kikacsintott a nézőtérre – én nem tudom, hogy gondolta, hogy sokan egyetértenek vele (te láttad, mennyit grimaszolt?).
        Én, én voltam, aki mondta, hogy jó, hogy eljöttél meg minden, te meg valami olyasmit mondtál, hogy jobb lett volna többet is beszélni erről a témáról. (Bocsi, nekem ezek a találkozások – Évával is, a többi kommentelővel is – élményszámba mennek, mindig meg vagyok illetődve.)
        Sajnálom, hogy érdemi beszélgetés nem történt, de irtó tanulságos volt, az biztos…
        Én is örülnék, ha képeznél, komolyan. Nagyon érdekel ez a téma, utána fogok nézni, hol lehet tanulni erről Mo-n.

        Kedvelés

      • No, akkor “megvagy”! 🙂 Igen, most már emlékszem, részvétet éreztem a tekintetedben! 😀 és tényleg valami olyasmit mondtam, hogy jó lett volna beszélgetni még erről, arra gondoltam hogy ez így időpocsékolás volt, grimaszok jó részét nem láttam szerencsére, mert egy idő után egyszerűen nem néztem rá, ez volt a túlélési stratégiám!
        Képzés: felsőoktatásban sajnos kevés a lehetőség, van ugye a CEU (na, az aztán a “lila köd”! – bocsánat, de ez most az én sztereotípiám volt, minden elismerésem mellett), aztán meg jobbára szórványosan kurzusok (mint pl. a média – filozófia – angol szakokon, vagy nekem is a pszichológián). Én még egy olyan boldog időben végeztem az ELTE-n, amikor egy TELJES “gender studies” programot el tudtam végezni, ez azóta sajnos “feloldódott”…
        Most tavasszal viszont gondolkodom egy “virtuális” kurzus indításán az egyetemen (van egy ilyen projekt kísérletünk, mármint az egész egyetemnek kurzusokkal), eddig ugyan valami “alapozó”-ban gondolkodtam, de most egészen komolyan elgondolkodtam azon, hogy inkább valami “master”/haladó/ kurzus legyen (őszintén szólva nekem is egy “jutalom” lenne egy ilyen kurzus, mert jobbára az alapoktól kezdem az egyetemen, és kb. arról a szintről indulva, hogy “de hát Mars és Vénusz, hogyan érthetnék meg egymást?” 🙂 na bocs, kissé elragadtattam magamat, de hát mondom én, hogy nem vagyok kiégve! 🙂

        Kedvelés

      • De jó! 🙂 Isten ments, nehogy kiégj, eszemben sincs ilyet mantrázni! Juhéj!
        Köszönöm az infókat, sokat segítettek. Nem gondoltam,hogy nincs átfogó gender studies a magyar felsőoktatásban. Nem lepődöm meg rajta mégsem. Az online kurzus nagyon jó lenne!! Nagyon érdekelne.

        Kedvelés

      • Én is ott voltam a pornós beszélgetésen, de nem bírtam a végéig, akkor léptem le, amikor egy hozzászóló azt kezdte fejtegetni, evolúciós oka van annak, hogy a női magazinok borítóján is nők vannak. Enyhén szólva szkeptikus vagyok az evolúciós pszichológiával kapcsolatban. Mérő Vera szerintem szánalmas volt, a tudományhoz semmi köze, de sajnos a nagyközönség (nem a beszélgetés közönsége) szemében ő a jófej szókimondó, lám, a pornóval nincs semmi baj… De ezt felesleges is leírnom, mert te is megtetted.

        Kedvelés

      • hát, akkora én már feladtam, és a megúszásra játszottam, őszintén szólva (és nagyon irigyeltem azokat, akik elmehettek közben! :-D). Evolúciós pszichológia: egyetértünk! Az elmúlt hetek (de lehet hogy hónapok) csúcsélménye volt nekem, amikor is egy kompetensnek tűnő biológus-hallgató szájából hangzott el (az egyetem-szexizmus beszélgetésen) hogy az evolúciós pszichológia egy kamutudomány!!! (ha szociálpszichológusként, neadj isten feministaként mondjuk ezt, akkor azt mondját, hogy ugyan már…)
        A szánalmas szereplőkkel annyit tehetünk, hogy elmondjuk, de még jobb, ha leírjuk, hogy miért ciki amit csinálnak, és reméljük, hogy azért a keresőkifejezésre a google csak kidobja a mi véleményeinket is! 🙂

        Kedvelés

      • Mentségemre szójonl, hogy csak a legvége felé mentem el 😀 Azért a lehetőségekhez képest álltad a sarat, csak nehéz volt úgy, hogy pl. Vera behozta a saját élményét az első szexről, na, akkor már sokadszorra nyílt ki a bicskám. Szerencsére érkeztek értő és fontos hozzászólások is, pl. az a (férfi) pornókutató, aki kiemelte, hogy a partner pornónézésre és az ott látottak gyakorlására kényszerítése nem úgy történik, ahogy Vera a hatásvadász hozzászólásában lefestette. Szép lenne az a világ, ahol csak a nyílt erőszak lenne a kényszerítés eszköze, azért meg elvinné az illetőt a rendőrség.
        Egyébként most ott végzem a pszichológia mesterszakot, ahol te is tanítasz, lehet, hogy a tanítványod leszek 😉

        Kedvelés

      • hát igen, én kb. azon a ponton kezdtem el inkább (eléggé üveges…:S) tekintettel magam elé bámulni, és úgymaradtam 🙂
        a pornókutató férfinek igen megörültem én is, mert régi kedves tanítvány volt (Balázs), és utolsó hírem róla, hogy ebből a témából szakdolgozott, aztán most örömmel láttam, hogy okosan vitte tovább!
        Hm, ha így folytatjuk, lassan kiderül hogy mindenki ismeri egymást itt az Éva blogján??? 😀

        Kedvelés

      • igenigen, eszembe is jutott ez a bejegyzés, amikor a biológus-hallgató megmondta a tutit! 🙂 (ehhez képest nekem van szociálpszichológus kollégám, aki ilyesmiből doktorál, és a pszichológus-képzésben egész féléves kurzus van evolúciós pszichológiából… mert olyan jó magyarázatnak tűnik… hát ja)

        Kedvelés

  7. De jó, hogy írtál erről, a feminizmustól függetlenül… érteni akarjuk a világot, hát dobozolunk… mert ugye legyen rend a káosz helyett…a fogalmak, amikbe tesznek minket és amibe mi is magunkat meg a világot, csak szavak, mégis hatalommal ütnek vissza, próbálják innentől irányítani a valóságot… melós ám ezt elengedni… én napi szinten kapom rajta magam és tudatosítom, hogy nincs fekete/fehér, csak a szürke többmillió árnyalata és annak is a folyamatos hullámzása…

    És pont így, többé-kevésbé és kritikusan vagyok még sok más is, liberális, buddhista, …-iv …-is, ….-ista, -….

    FREEDOM! és mennyivel frissebb és izgibb lesz a világ 🙂

    Kedvelés

  8. Épp a minap beszélgettünk arról egy találkozón, kinek mit jelent a saját feminizmusa, és mondhatom, elég eltérőek az indíttatások. Rájöttem, az én feminizmusom abból fakad, hogy a szívem legmélyéből tisztelem a legkülönbözőbb életvezetési választásokat. Nem tartom magasabbrendűnek az enyémet, gyengeségnek a másokét. Erős fenntartással kezelem minden előírás, iskola szentségét, legyen az vallási vagy törvényi.

    Nem tudok ítéletet hozni sem a saját, sem mások érzelmei, értékei, normalitása fölött. Nem segít nekem. A magam kisebb és nagyobb döntéseit sem elvek, belémnevelt erkölcsök alapján hozom, hanem a bőrömön tapasztalom ki, hogy mi a helyes- érnek is meglepetések. De nem gondolom azt sem, hogy bármi járna nekem és azt sem, hogy bármit számon kérhetek a világon. Nincs garancialevél. Rajtam áll, hogyan küzdök meg a szabadságomért, és mennyire tartok igényt belőle. Felnőttek vagyunk, annak minden súlyával. A legtöbb amit remélhetek, néhány örömteli találkozás, kevésbé küzdelmes kapcsolat.

    Ez nem a laissez faire meg az anything goes szemlélete ( kb jelentése: “bármi megengedett, nincsenek szabályok”). Eddig úgy tapasztaltam, hogy csak a mélyen belsővé tett, külső tekintély szava, nevezzük vallásosságnak, szokta így megítélni. Nekem ez a tekintély iránytűnek kevés.
    Az én feminizmusom azt mondja, hogy mindennek több érvényes olvasata lehet és engedtessék meg az egyes embernek, hogy abból maga válassza ki a sajátját, annak következményeivel együtt. Nálam a feminizmus definiáló ellentéte első helyen a kirekesztés. Az igazságérzetem azt diktálja, hogy csak az én igazságom van nálam. Hogy mi kompromittálja az igazságot, annak megítélését nem tenném más kezébe.

    Az én feminizmusomban többek között nem kiemelt érték a ránkmért nehézségek vállalása. Csak egy lehetséges választásnak tartom, méginkább nehéz sorsnak, amihez ideológiát bőven szállít a vallás.
    Vannak minden feminista beállítottságú ember számára kikerülhetetlen feladatok, amikor -kinek-kinek a maga módján- fel kell emelni a szavát az igazságtalanság, a hatalommal való visszaélések ellen. Ezen a ponton nincs különbség egy feminista és egy humanista között. Innentől kezdve, ahány ember, annyi méltányolható értékrend.

    Kedvelés

    • ez nagyon tetszik, azért, mert nem skatulyázod be a feminizmust (meg a feministákat), nekem nagyon fontos, hogy ne legyek csőlátású, és ne csak a “nők ügyével” foglalkozzam, a kulcsszavak az egyenlőség és igazságosság, ezek általánosabb elvek, igen. Ezért is furcsa nekem, amikor valaki mondjuk “melegjogi aktivista”, de semmi érzékenysége nincsen mondjuk a rasszizmus elnyomását meglátni, vagy elkötelezett “antirasszista”-nak vallja magát, de teljesen vak a nemi elnyomás szempontjaira, és így tovább. Na, remélem érthető, szóval hogy a hatalom-elnyomás-igazságtalanság szempontjai mennyire általánosak, sajnos..

      Kedvelés

      • Az azért feltűnt, hogy a feministák mindig melegjog-érzékenyek és antirasszisták is, az antirasszista viszont… hát, engem úgy leugattak nemrég nagyon rangos társaságban, amikor kifejtettem, hogy az nem úgy megy, hogy valaki BIZTOS nem bántalmazó, HISZEN szimpatikus…

        Kedvelés

      • jaja, feltűnik…! :-/ Az van, hogy mifelénk a szexizmusra gyakorlatilag vakság van (még), pont a modern szexizmus miatt főleg, úgy gyanítom (miszerint “ma már nem probléma” a nők helyzete). A másik meg, hogy a jóindulatú szexizmus irtó erős (a kedves és szerethető nők lekenyerezése, egészen addig, amíg a “helyükön maradnak” – ld. “a nő virág”, stb.). Egészen egyszerűen NEM LÁTJÁK, mert árnyaltabb, alattomosabb. A rasszizmus (meg antiszemitizmus is) sokkal “kitárgyaltabb” téma, és bár ettől még sokan rasszisták vagy antiszemiták (ld pl. “cigánykérdés”, ugye…), de azt legalább tudják, hogy mit nem szabad, nem illik kifejezni ebből. A szexizmusra még ilyen “píszí” sincsen! (A még erősebb fokozat szerint meg “ma már szegény férfiak a második nem” – ezt is ismerjük….) Hm.

        Kedvelés

      • Jóval előbb voltam én is társadalmilag érzékeny: először a politika, később jött a filozófia és csak két éve vettem észre az addig láthatatlan összefüggéseket.
        Feminista akkor lesz az ember, amikor már nem ámítja magát.

        Kedvelés

  9. Én is többször pörögtem már ezen.
    Szeretek egyszerűsíteni, így az én feminizmusom ez: a nők nem alacsonyabb rendűek. És ennyi.
    Innen ered aztán sok minden onnantól kezdve, hogy miért ne választhatnának arról, hogyan akarnak élni, miért lehet ennyire és bután szexualizálni őket, náluk miért van több should, miért alacsonyabb az önértékelésük, miért kell triplán dolgozni, miért számít tulajdonságnak, ha valaki nő (van a kocka, az erős, az idióta meg a nő = filmszereplők).
    Én is úgy gondoltam anno, hogy ha lehet elkerülnék minden “izmust”, mert akkor már követek egy külső ideológiát, és vszeg ilyen, sőt piszlicsáré irányzatnak tekinti a köztudat, a “jaj miért olyan nagyon fontos ez” sóhajjal.
    A hétköznapokban viszont állást foglalsz, létezel, döntesz, és kiderül, ahogy írtad is, hogy nahát, a következtetéseim, lépéseim megfelelnek a feminizmusnak. Én azt gondolom, hogy a feminizmus sokkal de sokkal alapvetőbb már annál, mint amennyire tudatossá teszi bárki: ha nincs feminizmus, most egyikünk sem ülhetne a gép előtt. Írni sem tudnánk feltehetőleg. Még Freud doktor kezelt olyan betegeket (!), akik nem akartak férjhez menni, ebben állt az abnormálisságuk az 1900asok elején.
    Nekem olyan a feminizmus, mint a Montessori- pedagógia, nem lilaködözni akarok, bárki belegondolhat: tudjuk mi az? nem igazán, furin hangzik, biztos sznobok gyerekeinek való, olyan mint a Waldorf stb. Közben pedig minden egyes óvodában gyerek méretű bútorok vannak Montessori óta, és neki hála. Mindenki élvezi Montessori eredményeit, de nem alakult ki soha az, hogy köztudott legyen. Miért?
    Szerintem pontosan ez a feminizmus.
    Durván kettőszáz éve (3 emberöltő? előtte szinte semmi) az első feministák éhség sztrájkoltak, parlament elé láncolták magukat, lovak elé vetették magukat, mert csak így érték el a figyelmet “radikális” nézeteik, miszerint egyenrangú állampolgárok a férfiakkal.
    Nem kezdem elölről, hogy ha ők ott akkor ezt nem, akkor mi most…csak azért írtam, hogy érzékeltessem, szerintem a feminizmus annyira a mindennapjaink része, hogy ettől nem olyan piszlicsáré izmus mint a többi.
    Szóval én is úgy gondoltam, hogy én a hétköznapokban max humanista vagyok, mert nem bírom a gyűlöletkeltést, a buta emberellenességet, a kiszipolyozást. De mivel a rendszer ilyen, hogy ennek a másik végén még mindig inkább nők vannak, ezért akkor is feminista lennék emellett, ha semmit nem tudnék a Pankhurst lányokról vagy Montessoriról.

    Én sem tudtam volna abortuszra menni, legalábbis ezt gondolom most magamról, de fogalmam sincs, milyen állapotba kerülnék egy erőszak után. Nem tudom, ott már nincs “jó” választás, és tutira megölnének belőlem egy darabot. Lehet, hogy ezt gondolták magukról sokan, akik aztán mégis. Ki tudja? Nem véletlenül kényes kérdés ez.
    De az tuti, hogy hányok azoktól, akik női testekben és lelkekben turkálnak ezügyben. Én ebben a kérdésben hallgatok, ahogy te, nem foglalok állást mások számára, mert nem lehet. Nem szabad.
    Abban viszont határozottan állást foglalok, hogy a döntés azé, aki érintett. És hányok attól is, ahogy a sok “””életpárti”””” a nő életével és a férfi életével cseppet sem törődik nagy szájtépésében.
    Soha nem indítanak férfiaknak szóló “tiszteld a női testet” kampányt megelőzésképpen. Miért?

    Kedvelés

      • Igen, de én úgy látom, legalább részben ez az, amiért a feminizmusnak negatív megítélése van, és jaj hagyjál már van belőle, meg szekta-szagúnak tekintik stb., miközben a vívmányait mind élvezzük, és mivel fiatal dolog, teljesen logikus, hogy van még teendője.
        Szóval nem egy irányzat vagy vélekedés, nem akármilyen szemüveg (mint a többi izmus), hanem emberi jogi kérdés, aminek nem kellene attól függenie, hogy hogyan gondolkodsz.

        Kedvelés

    • Ez a téma nálam most nagyon aktuális. Jövő héten csütörtökre és péntekre kaptam időpontot és egyszerűen megijeszt a rendszer. Itt Angliában abortuszra menni rémesen egyszerű és nem kérdeznek sokat. Biztos vagy benne? Biztos. És ennyi. Egész életemben abortuszpárti voltam, azaz mindenki magánügyének tartottam, de most szívesen megszülném, ha volna hova és kinek. Ùgy érzem a családom és a környezetem hozta meg ezt a döntést, nem én, de nélkülük úgysem menne. Egyedül hamar egy ideiglenes szállón kötnénk ki a 3 kutyámmal, az meg kinek jó? Sokat ölöm magam a kérdéseimmel, válasz nincs rájuk. És szeretném, ha nem csak az én felelősségem lenne, ha az apjának is keresztül kéne mennie ezen, ám akárhogy áll is mellettem, kimarad az egészből. Nem ő van rosszul a munkahelyen, nem neki kell magyarázkodni a két egymásutáni szabadnap miatt és nem neki kell görcsöktől fetrengve elveszteni valakit, ő senkit sem veszít el. Ez az egész totálisan magánügy és bár ne lenne az. Egyébként védekeztünk.

      Kedvelés

  10. Nekem az a bajom a feminizmussal, mint a liberalizmussal például: mindkettő vagyok, de mindkettő szitokszó, és az ember nem szívesen akaszt magára olyan címkét, ami nem menő. Azért próbálkozom. A liberalizmusommal könnyebb, mert bizonyos szempontból konzervatív is vagyok (Mérő László szerint ezek a fogalmak csak Magyarországon ellentétesek egymással), és ezt hozzá lehet tenni. A feminizmusom mellé nem tehetem oda, hogy “de amúgy a nőnek és a férfinak is megvan a helye”, mert ugyan szerintem is megvan, de az a hely mindkettőnél ugyanaz 😀

    Kedvelés

  11. bocs, egy kicsit off: olvasta valaki Bacskai Juliatol a Maganelettan cimu konyvet? mert en nem, de ezt adta ki elsore a kereso, amikor magyarorszagi szexualis felvilagositasra kerestem ra. Jo konyv? most hozta a posta a politikailag korrekt mesek konyvet is, mar olvasom 🙂

    Kedvelés

  12. hali! 🙂
    szerintem ha valami olyat szeretnénk mondani ebben a témában, ami konkrét egyéni eseteken túlmutat, vagy valami közösségre vonatkozó “tanulságot” lehet belőle levonni, akkor az pl. egy jó módszer, ha ksh statisztikákat nézünk.
    az egyik dolog, ami ilyenkor kiderül, hogy az abortusz nagyon nem a fiatal lányok problémája, mert idősebb, tapasztaltabb és esetleg több gyerek megszülésén túllévő nők is megszakíttatják a terhességüket. ebből számomra az következik, hogy ÖNMAGÁBAN a szexuális felvilágosítás kevés. (bár lehetséges, hogy fiatalabb korosztályon belül tényleg nagyon sokat számíthat, javíthat a helyzeten.)
    a másik, ami kiderül, hogy van egy osztály-alapú egyenlőtlenség is (alacsonyabb képzettségű vagy szegényebb megyékben élő nők nagyobb gyakorisággal végeztetnek el abortuszt). ami számomra azt mutatja, hogy ez összefüggésben lehet a fogamzásgátlási eszközökhöz való hozzáféréssel, vagy annak az elégtelenségével inkább. (amúgy az USA hasonló statisztikái alapján az is kiderül, hogy természetesen etnikai alapú egyenlőtlenség is van, ez is mutatja, hogy mindenféle megkülönböztetés “lecsapódik” ezen az élethelyzeten.)
    a harmadik, ami elég jól látható, hogy az abortuszok száma 15-20 éve csökken. vagyis valamit “jól csinálunk”, még akkor is, ha még mindig több abortusz van, mint amennyit “szeretnénk”. lehet, hogy az internet miatt? vagy lazulnak a többi kommunikációs gátak is? vagy a fogamzásgátlás mégis jobban elérhető, mint 20-30 éve volt? ezt nem tudjuk, de tök szuper lenne ezzel (is) foglalkozni (mármint, hogy mi az, ami miatt javul a tendencia.)
    szerintem nagyon igaza van annak, aki azt mondja, hogy önmagában az ismeretterjesztés nem lehet elég. az asszertivitás, az önbizalom, a saját érdekek érvényesítése, a felek közötti egyenlőség az egy kulcskérdés itt, és ezt lehet mérni, lehet vizsgálni azt, hogy milyenek ebben a tekintetben azoknak a nőknek a “mutatói”, akik már odakerülnek az abortuszklinikára, vagy akár a nemi beteg-gondozóba. ki fog jönni, hogy nyilvánvalóan nem túl rózsás a helyzet…
    ennél talán még fontosabb lenne, hogy azt vizsgáljuk, hogy ezeknek a nőknek a PARTNEREI vajon bántalmazó férfiak-e? vajon kényszerítik-e őket? és ezt most úgy írom, hogy azt gondolom, hogy ha valaki közli, hogy ő márpedig nem szeretne úgy lefeküdni egy pasival, hogy az nem húz gumit, és aztán a vége mégis az lesz, hogy gumi nélkül szexelnek, mert a pasi nem szeretne óvszert húzni, az az erőszaknak az esete.
    azt gondolom, hogy nemcsak ahhoz van joga egy nőnek, hogy megszüljön egy gyereket vagy abortáljon egy terhességet, hanem ahhoz is, hogy meghatározhassa, hogy mi megy a testébe, hogy szeretné-e, hogy beleélvezzenek, vagy szeretne-e fogamzásgátló tablettát szedni.
    de ez kicsit kitérő. igazából csak azt szerettem volna mondani, hogy valószínűleg csoportokra, vagy jellemző forgatókönyvekre lehetne bontani az “összes abortusz” kategóriát, és abban lenne erőszak, lenne párkapcsolati erőszak, lenne “becsúszott” fogamzásgátlás ellenére összejött terhesség, lenne magzat egészségi állapota miatt megszakított és anyai egészség érdekében megszakított, lenne olyan, hogy “nem volt pénze fogamzásgátlásra”, lenne olyan, hogy “a pasit nem érdekelte, hogy nem akar óvszer nélkül dugni” (ami, még egyszer, az erőszak egyik alesete), és lenne olyan is, hogy “nem volt tisztában a teherbe esés mikéntjével”. de nem mindegy, hogy melyik alcsoportból mennyi van, hogyan oszlanak meg, és, hogy melyikek azok a tényezők, amikkel inkább közösségi szinten lehet valamit kezdeni, és melyikek azok, amikkel lehet, hogy meg inkább egyéni szinten érdemes foglalkozni.

    Kedvelés

      • 🙂 köszi, ez kedves!

        itt egy kis ksh statisztika arról, hogy az abortusz mennyire nem a felelőtlen&felvilágosítatlan lányok problémája (kb. a 46. oldal tájékától vannak terhességmegszakításokkal kapcsolatos statisztikák)

        http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/evkonyv/stat2010_nograf.pdf

        itt meg egy (angol nyelven publikált) kutatás arról, hogy a nem kívánt terhesség miatt a klinikán kikötő fiatal nőknek kb. 20%-a meg van győződve róla, hogy SOHA nem hozhatja meg a saját döntését a fogamzásgátlással kapcsolatban (ezt a kutatást amúgy le akarom fordítani, csak még nem volt időm rá…)

        http://www.guttmacher.org/pubs/journals/3417802.html

        Kedvelés

      • koszi a linkeket, elolvasom. es tenyleg jo hogy uj szempontot hoztal, kicsit mar untam az elozo ervelesemet 🙂 szerintem eva is 🙂 bar ezt nyilvan o tudja.

        Kedvelés

      • hali, erre tudsz letezo statisztikat? amibol kiderul hogy melyik csoportbol mennyi van? neztem egyebkent en is hogy a fiatal lanyok a kisebb csoport.es most epp felvilagosito anyagokat toltok le a netrol, mert egyenlore nem jutott eszembe jobb ahhoz hogy a 17 eves lany rokonnal valahogy elkezdjek egy ilyen beszelgetest. mondjuk nem ez lesz az elso eset hogy szoba kerul a szex, amikor szultem, ott allt kint az ajto elott a folyoson es amint kibujt a baba, azonnal bejott es kezbe vette a feltesojat. utana sokat beszelgettunk szexrol meg szulesrol es mai napig nem tudom hogy jot vagy rosszat tett neki hogy akkor ott lehetett a szulo szoban. nem igy volt tervezve egyebkent de iszonyu gyorsan indult be a szules a meginditas utan es nem nagyon volt ido reagalni. o azert jott be eredetileg a korhazba hogy sakkozon velem hogy ne unatkozzak 🙂

        Kedvelés

      • felvilágosítós anyagokhoz (bár ezt nem kérdezted, de) fiatalabb korosztálynak ezt az oldalt nagyon ajánlom
        http://www.scarleteen.com/
        a biológiai (nemi betegség, terhesség stb.) részhez meg a planned parenthood-nak vannak elég egyszerűen érthető anyagai
        http://www.plannedparenthood.org/

        szerintem ilyen forgatókönyvekre leginkább következtetni lehet a számok alapján, hacsak nem kifejezetten így interjúzással csinál valaki kutatást. ilyet még nem láttam, amúgy. a ksh nagyon sok mindent nem vizsgál, amit lehetne (pl. nem tudom, hogy fogamzásgátló-használatról mennyi adatuk van…)

        ez itt egy régebbi pár ábra, de valamennyire látszik, hogy mi a helyzet életkor és családi állapot tekintetében:

        http://dezsa.tumblr.com/post/12192665230/a-terhessegmegszakitasok-szamanak-alapvetoen

        itt meg van megyék szerinti megoszlás:

        http://dezsa.tumblr.com/post/13062966010/a-teruleti-kulonbsegeket-legjobban-a-teljes-muvi

        Kedvelés

    • Basszus, ez egy majdnem kész kutatási terv, nem semmi 😀 Örülök, hogy találkozunk itt, rendszeresen olvaslak, de nincs tumblr-öm, így nem tudok reagálni. Nézegetek nemzetközi feminista oldalakat, blogokat, de egyelőre lassan olvasok angolul, jó, hogy te mindent lefordítasz.

      Kedvelés

      • : ) ez kedves, köszi, tök jó, hogy írod, időnként kapok üzeneteket, hogy minek ez a sok fordítás, de szerintem is van értelme…

        Kedvelés

      • Mineeek ???? Szerintem rettentő fontos, hogy fordítasz, annyi ember van, aki nem tud angolul, én tudok valamelyest, de nehezen veszem rá magam hosszú angol szövegek olvasására, mert tele van szakszavakkal, és igen fárasztó. Te rengeteget segítesz, hogy a nyelvet is gyakoroljam, tanuljak is, és értsem is, amiről szó van. Hiánypótlónak tartom, amit csinálsz (igaz, nem sok f. blogot ismerek)!

        Kedvelés

  13. Én ekvalistának hívlak magamban; a feministára annyi minden rakódott, belül is, kívül is, hogy nem tudok teljes szívvel mögéállni. Ez is bikkfa egy kicsit mondjuk.

    Kedvelés

    • az a baj, hogy ha majd elég intenzíven és “látványosan” csinálod az ekvivalizmust (tényleg furán hangzik) , majd arra is rárakódik mindenféle (mondjuk mindaz, ami a liberálisra meg a feministára együtt… :-/ )

      Kedvelés

      • Nincs semmi baj a feministával, adjunk neki mi értelmet! Nincs is feminizmus Magyarországon, legalábbis közismert nincs, miről beszél, aki szerint ez pejoratív?

        Kedvelés

      • Én pedig amolyan “csakazértis-feminista” vagyok. Jelenti ez azt, hogy “én nem fogom be pörös számat”, és csak azért, mert valakik nagyon el akarnak hitelteleníteni egy nagyon fontos és helyes törekvést, nem teszem meg nekik azt a szívességet, hogy elfogadva az ő módszereik sikererét, majd én kivonulok a szitokszó mögül.
        Hát egy frászt, vonuljanak ki ők, és szégyelljék magukat ők.

        A fogamzásgátlással kapcsolatosan pedig szerintem nagyon erősen hangsúlyozni kéne a férfiak szerepét, de ez nagyon sehol sincs.

        Erre statisztikák helyett konkrét példát hozok: közismert, mert leírta, hogy jónéhány abortusza volt Albert Györgyinek. Aki egy intelligens, érzékeny, ezért később labilis idegzetű nő volt, sajnos már múltidőben tudunk csak szólni róla.
        Neki azért egészen értelmes pasijai lehettek – de lám, ha saját maga nem figyel egy nő magára, a partnere nem teszi ezt meg helyette ! Még akkor sem, ha az övé is a gyerek, és ő sem akarja a létét !

        Hihetetlen a férfiak nemtörődömsége a dologgal kapcsolatosan.
        De aztán a magánéletben megtagadják a partnerrel a szolidaritást, gyakran ők kergetik abortuszra, társadalmi szinten meg közügyet csinálva belőle, beleszólnak a nők reprodukciós jogaiba, és rájuk akarják lőcsölni (az általuk sem kívánt) a terhességek kihordását.

        Én mindemögött a szokásos anyagi haszonelvűség gondolatát látom.
        Köszi, nekem nem kell gyerek, még akkor sem, ha te nyújtod a dologban a többet, én majd marha leszek a saját káromra anyagilag hozzájárulni a felneveléséhez,
        de amúgy meg persze lehetőleg minél több nő nevelje csak fel szépen ingyen és bérmentve a következő generációt, aki majd megfizetheti a nekem a befizetéseim után joggal járó magas nyugdíjamat.
        És e kettős harapófogóban vergődnek a nők : hogy ugyanaz a férfi, aki a magánéletében megfut a gyerek elől, társadalmilag rálőcsöli a nőre a terhességet.

        A rendszer pedig nem vállalja át az ezer módon futni hagyott apák teendőit és fizetendőit, így ez is a nők anyagi lenyúlásának egy remek terepévé válik így.

        Kedvelés

  14. Az nem merült fel a fogamzásgátlás kapcsán, pedig szerintem állati fontos (és az én szememet rettentően bántja), hogy kicsit nagyon a nők vállára tolja a világ ebben is a felelősséget. Valamint: csak nekem lóg ki a lóláb abban, hogy a nők testével kísérletezgetnek évtizedek óta, mindenféle hormonbombákkal nyomják őket telibe, és valami különös oknál fogva még mindig nem készült el egy megfelelő (a guminál kevésbé zavaró) férfiaknak való fogamzásgátló?
    Nekem a pofám leszakad ezen a hazug sóhajtozáson, hogy “fájó, de saaaaaaaaajnos, sajnos a férfi fogamzásgátlókat az Istennek sem sikerül kifejleszteni”! Sajni-bajni… neeem, az nem megy. A 21. század jelenlegi tudományos eredményei ellenére ez valahogy nem akar összejönni! (A nőknek kell továbbra is szívatniuk magukat azzal, hogy tömik magukba a gyógyszert vagy dugnak fel magukba mindenféle idegen testet.)
    Ez engem annyira, de annyira dühít!

    Kedvelés

      • Az enyémet is nagyon, főleg az első, amit szedtem, de nekem mindkettő olyan érzelmi hullámzásokat okozott, hogy elképesztő. Én vagy öt évig szedtem kisebb szünettel, és egy hónapja döntöttem úgy, hogy én nem mérgezem magam tovább, és már most érzem, hogy nőtt a libidóm is, és én 24 vagyok, nem arról van szó, hogy tíz éve élek együtt ugyanazzal a férfival… Elképesztő, miket tesz a gyógyszer (is).

        Kedvelés

    • cris256, hát nem tudom… én nem nagyon adnám ki a kezemből annak az ellenőrzését, hogy biztos legyen a védekezés (már amennyire bármelyik is biztos). túl nagy a kockázat szerintem. meg a hormonháztartásomat sem kívánom felborítani. úgyhogy nem is állok szóba csak olyan pasival, akinek egyértelmű az óvszer 😉 🙂

      Kedvelés

      • nem akinek “nem egyértelmű”?

        amúgy nem értettem, mire vonatkozik ez? jobb, ha inkább csak a nőkre hárul a felelősség? nem látod, mennyire egyenlőtlen ez is? és hogy velünk kísérleteznek, nem a férfiakkal?
        és ki mondta, hogy nem ellenőrizheted saját magad, nem kontrollálhatod a fogamzásgátlást attól, hogy több férfinak való módszer is van? kizárja a kettő egymást, vagy mi?

        Kedvelés

      • értem, hogy mit mondasz, meg azt is, hogy jó lenne ha lenne többféle módszer a férfiaknak. csak ha egy pasi erősen a szemembe néz, és elbúgja, hogy ő aztán bevette a tablettát minden nap az elmúlt x napban lelkiismeretesen, úgyhogy legyek egészen nyugodt, akkor azt lehet hogy kevés garanciának tartanám, bármennyire is megbízom benne :). főleg ha még arra sem képes stabilan, hogy a zokniját összeszedje maga után… 🙂

        és egyetértek veled, hogy ez egyenlőtlen. számomra ez az a fajta felelősség és kompetencia, amit elsősorban én szeretnék vállalni, csak ennyit mondtam. és ezzel párhuzamosan fenntartom a jogot, hogy egy esetleges abortusz ügyben is kizárólag én döntsek. persze elmondhatja hogy mit szeretne, meg érdekel is, de nincs döntési helyzetben. én attól kapok frászt, amikor férfiak és nők is elkezdik az álegyenlő moralizálást arról, hogy a biológiai apának is van joga beleszólni abba a döntésbe (nem a véleményalkotásba), hogy megtartsanak-e egy gyereket.

        szerintem a férfinak ahhoz van joga, hogy védekezzen, húzzon óvszert ha nem akarja hogy a nő terhes legyen. onnantól, ha a nő terhes lesz akkor neki kötelessége tiszteletben tartani a nő döntését és nincs kivétel. minden férfinak van joga és lehetősége óvszert húzni és megelőzni egy nem kívánt terhességet. ha nem teszi, akkor vállalja a felelősséget és alkalmazkodjon ahhoz a nőhöz, akire nem tudott rendesen odafigyelni és aki úgyis a nagyobbat szívja az egészben bárhogy is dönt.

        különben ismerek több olyan férfit aki számára ez teljesen egyértelmű. nem is hajlandók csak óvszerben szexelni, pontosan azért mert nem akarnak sem maguknak, sem a nőnek bajt. nem olyan bonyolult dolog ez, ha megvan a szándék.

        Kedvelés

    • “fájó, de saaaaaaaaajnos, sajnos a férfi fogamzásgátlókat az Istennek sem sikerül kifejleszteni”! Sajni-bajni… neeem, az nem megy”

      Jajj :):) Sajni-bajni 🙂

      Nekem meg sosem volt semmi tunetem a tablettatol, bar nemreg olvastam, hogy amit en szedtem, azt kicsit bevontak nemreg franciaorszagban…
      De igy legalabb ha nol megegy labam a fejemen, tudni fogom mitol :):)

      Kedvelés

      • Es meg egy kicsit a ferfi fogamzasgatlasrol:
        Nemezerazer, de szemely szerint sokkal nyugodtabban tudok koncentralni az aktusra, ha tudom, hogy a tabi tutira bennem van, igy tudom, hogy reszemrol a felelosseg 100%. A gumi az olyan, hogy latod. Rajtad van? Latom…
        De ha egy egyszeri pasi aszondja, hogy bevettem csak haladjunk…. na neem, kizart. A felhotlen szex biztosan…
        A nokon levo felelosseg talan emiatt is nagyobb, mert javareszt rajtuk mulik, hogy elnek-e a fogamzasgatlas lehetosegevel, mivel adott, eselerheto, s lenyegeben “jogos” a vad, hogy hat miert nem vedekezel, ha szex kell, de gyerek nem.
        Valamiert ezt en is igy gondolom, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy en sosem, mert igen, de megsem… 🙂 Es azt sem akarom mondani, hogy jol van ez igy. Egyenloseg ebben a kerdesben biztosan nincs, esetleg gumikerdesben, bar ha rucskos, akkor az megint csak nekunk jo…

        Kedvelés

    • 2007-es HVG cikkből:
      “A férfiaknak szánt fogamzásgátló szer megbízhatóan hat, és fizikai problémákat sem okoz. Ugyanakkor a férfilélek nem tud dűlőre jutni az új preparátummal, vagyis a gyártás leállításának oka alapvetően pszichológiai.

      A Schering az Oregon nevű amerikai-holland céggel közösen folytatott kutatásokat, és több mint 1500 férfin végzett kísérleteket. “A vizsgálatokat placebo szedésével is ellenőriztük, sokan csak hatóanyag nélküli preparátumot kaptak” -, mondta Eberhard Nieschlag münsteri professzor.

      Az eredmény: csaknem valamennyi férfi hangulatingadozásra panaszkodott, érzelmi csúcsokra és hullámvölgyekre, amelyeket a hormonadagolással hoztak összefüggésbe. “A legjobban azon csodálkoztunk, hogy azok is panaszkodtak ezekre a kísérőjelenségekre, akik csak placebót kaptak” – hangoztatta a professzor. Egyébként a kísérleti alanyoknak vagy túlzott, vagy semmilyen szexuális érdeklődésük nem volt.

      A vizsgálatok csaknem mellékesen arra is fényt derítettek a szexuális temperamentumot illetően, hogy a férfiaknál is megvannak azok a bizonyos napok, tablettával, vagy nélküle. Ez az irracionális túlérzékenység az alapvető oka annak, hogy a férfiaknak szánt fogamzásgátló kudarcot vallott. Nieschlag szerint esetleg egy kisebb cégnek megéri, hogy piacra dobja a tablettát. “

      Kedvelés

      • Na, gratulálok, rávilágít ez azért sok mindenre. Ahogy a férfiak nem vállalják, sem a felelősséget, sem a gumit, sem a tablettát, sem a gyereket. Ahogy bagatellizálják, másrészt fetisizálják a menstruációt, és nem törődnek a női tabletta mellékhatásaival, például a libidócsökkenéssel. Ahogy nekik joguk van, hogy megmaradjanak természetes állapotukban, és hatalmuk is, hogy a felelősséget a másikra tolják, mert úgyis az esik teherbe.

        Kedvelés

      • Tehát a a férfiaknak kifejlesztett fogamzásgátló tabletta azért bukott el eddig, mert a férfiak félnek a lehetséges mellékhatásaitól. Érdekes módon a párjuk/feleségük egészségét nem féltik…
        Fogamzásgátlással kapcsolatos hozzászólások férfiak részéről (itt:http://velvet.hu/blogok/randi/2010/09/13/a_ferfitol_fugg_hogy_a_no_hasznal-e_fogamzasgatlot/):
        “bírom, h itt mindenki milyen öntudatos NŐ, az eszetekbe se jut, h nektek is alkalmazkodni kell szexuálisan egy férfihez, nem csak neki hozzátok?:D”
        “Próbált már valaki zacskóval a fején megnézni a kedvenc sorozatát a Tv-ben? (főleg kedves a nőkhöz szól a kérdés) Hát próbáljátok ki…kb olyan a szex óvszerrel, nekünk férfiaknak. Akár vékony, akár nem…nem ugyan az az érzés. S ha ti élvárjátok tőlünk, hogy élvezhető legyen a szex, szerintem mi is tőletek. Nagy dolog bekapni egy kis tablettát nap, mint nap…igazán nagy áldozat.”
        “Gumi – soha. Megtaláltam a jó hasonlatot azon nők számára, akik a gumit próbálják a pasira erőltetni: ők meg csomagolják be folpackba a nyelvüket, és egyenek végig egy jóféle éttermi menüt, aztán meglássák!
        Tartós párok, küzdjetek a gumi ellen! A gumi max. az alkalmi légyottok és prostik eszköze.”
        “Kurvát csak gumival. De ha tartós párom erőltetné a gumit , azt zokon venném.”
        “A nem kivant terhesseget a nok szopjak be jobban, nekunk igazabol nem nagy huho az egesz
        Konzekvencia:
        A nok vedekezzenek tabival.”
        Ez végtelenül bunkó komment volt az utolsó amit elolvastam, itt elég is lett a “pasik” véleményéből.

        Kedvelés

      • Jaj, ne, a velvetnek az említésétől is kifordul a belem.

        Visszatérve arra, hogy a férfiak fanyalogtak a tablettától (is), kíváncsi lennék, vajon hány nőn tesztelték (hány véleményére voltak kíváncsi) ugyanilyen módon a fogamzásgátlók bevezetése előtt? Khm?
        Ja, nagyobb üzlet a nőket hülyíteni, rájuk lőcsölni a felelősséget. Hogyne.

        http://index.hu/tudomany/egeszseg/2013/02/17/mennyire_veszelyes_a_fogamzasgatlo/

        Kedvelés

      • a 3 hónapos fogg.gátló injekciót NE PRÓBÁLJÁTOK KI SOHA, ennyit fűznék hirtelen a fogamzásgátlás témájához

        Kedvelés

      • Nagyon kényelmes és olcsó megoldásnak tűnik (nem tudom, most mennyi, kb. 5 éve 1200.- körül volt), beadása után azonnal mehet a menet; DE nagyon durva libidó-csökkenést és vérzészavart okozott, az utóbbit csak gyógyszeresen lehetett rendbe tenni.

        Kedvelés

      • A férfiak maradjanak meg természetes állapotukban a nők pedig majd csak ellavíroznak a sok hormonális szer és a mellékhatásaik között. Erről van szó, pontosan. Ők természetesen nem vállalnak semmit. Tőlük maximum egy együttérző pillantást kaphat a nő a fogamzásgátló tabletták, gyűrűk és a többi nyavalya okozta migrénes fejfájás, közti vérzés, hangulatingadozás, libidócsökkenés, vaginális szárazság és még sorolhatnám mi mellé.
        Ha a partner kérés ellenére nem hajlandó gumit húzni, akkor azt nem partnernek hívják, hanem tetűnek. Szerintem.

        Kedvelés

  15. Vártam, vártam estig — és akkor következzék Wirth Judit feminista-definíciója. vagyis én tőle hallottam, gondolom, eredetileg angolszász és frappáns.
    Feminista az, aki egyszer az életében már segített szívből egy nehéz helyzetű nőnek.

    Kedvelés

  16. Szervusztok,

    hajnalra kelve olvasom, mi történt itt tegnap, és nagyon hálás vagyok.

    Ismerőseim körében kisebbfajta lavinát indítottam el, mióta olvasom a blogot.
    Lassan majdhogynem tüntetően hirdetem, hogy feminista vagyok.

    Egyrészt, mert ez szociális érzékenység kérdése, szerintem, meg kritikai érzéké, egyáltalán gondolkodásé: tényleg vak, aki nem feminista. Pedig nem is tudom, az vagyok-e, vagy ha igen, akkor mennyire. Régebb is megjegyeztem gyakran, hogy emancipált nézeteket vallok. Ez kevesenbb előítéletet ébresztett, de pont az nincs benne, amit csakazolvassa bennem egyre jobban felerősít: önkritika, privilegizált helyzetem tudata, állásfoglalás, közösségvállalás a nehéz helyzetűekkel, másokért érzett felelősség.

    És egyre gyakrabban hirdetem, hogy feminista vagyok – fenntartásaim ellenére is -, mert tanulságosak reakciók. Konstruktív viták, hosszú és tartalmas párbeszédek születnek életbevágóan fontos kérdésekről. És az is elég hamar meglátszik, ki mennyire nyitott, mennyire hajlandó differenciáltan gondolkodni, ami nem föltétlenül világnézet-függő.

    Végül egy személyesebb epizód.

    Kontextus: Újabban parázs viták folynak nálunk, erdélyi magyar körökben az autonómiáról. Sokak szerint politikai szemfényvesztés. Aztán egyesek azt gondolják, egyezkedni kell, mások tüntetnek. Abban úgy általában konszenzus van: kisebbségként követelned kell a jogaidat, mert nem fogják tálcán kínálni.

    A személyes rész: Reggel mosogatok, s közben olyan hangosan csapkodom az edényeket, ahogy csak bírom. A férjem már tudja: nálam ez a kommunikációnak egy sajátos formája, az én-közlés bevezetője, fáradt vagyok, valamiből elegem lett, segélykiáltás.

    Ettől figyelmes, empatikus és segítőkész lesz. Nem kell sokáig magyarázzam, mert érthető a helyzet: 10 napja beteg a lányunk, keveset alszom, én is meghűltem, a saját dolgaimmal szégyenletesen elmaradtam, s még a ház is fut, ráadásul vendégeket várunk.

    Nem akad ki, nem hányja a szememre, hogy hisztis vagyok. Nagyon gyorsan elosztjuk a tennivalókat. Pikk-pakk végzünk. 2 következtetést vonok le, hangosan:

    1. Ha valaha fiam lesz, kösse fel a gatyáját, mert háztartási önállóságból jelesre kiképezve fog kikerülni a kezem alól.

    2. Nőként felemelni a szavad olyan, mint az autonómia-tüntetés: szükséges, de kompromittálod magad. És az eredménye is nagyjából csak annyira időtálló. (Fanyarvigyor-smiley.) Mindketten jót kacagunk. Érti, amit mondok. És olyan jólesik.

    Kedvelés

    • Érdekes, amit írsz, nagyon. És baromi jó az autonómia-párhuzam.

      Bennem azért van óvatosság, mert hogy ha azt mondom, feminista vagyok, az első pillanatban elvágtam a beszélgetést. Nem megy át. Amit mondok, egyébként sem feministaként mondom (= nem azért, mert megtanultam, hogy a feministák így gondolkodnak), hanem józan, kompromisszumot nem ismerő, fáradhatatlan gondolkodóként. A végeredmény ugyanaz, érdekes.

      Sok elmélet van a neten, meg könyvek meg szlogenek meg minden, és érthető, hogy irtjuk a trollokat, hogy biztonságos közegben beszélgethessünk, de a társadalommal volna jó szóbaállni. Megkímélni őket a jogos, de ijesztő dühtől, látszani, hatni. Vonzónak, szimpatikusnak lenni. Verhetetlen érveket mondani, és közben boldognak, vonzónak, szépnek és mosolygósnak lenni. Halál lazának, mint a FEMEN, csak jobban vigyázni, mit sért a viselkedésünk, és életben maradni. A FENEM az olyasmi, mint Jan Palach, aki felgyújtotta magát a Vencel téren. Feledhetetlen, történelmi és elidegenítő.

      Ez az én dilemmám, amiért hiába mondják nekem, hogy egy igazi feminista kiáll és vállalja. Hogy hogy megy át az üzenet jobban, úgy, hogy engem se emésszen fel az örök feszülés, konfliktus, meg nem értettség. Úgyhogy szem előtt tartom mindig a saját jóérzésemet, mert nem akarok szívni és kiégni sem. Most mindenféle pályázatokon indulok, és lesz könyv is, lesz ebből az egészből valami.

      Az a gyanúm, nem mennek át a verhetetlen érvek egyébként, ez is elválaszt önmagában, mert pont az a baj, hogy azért dagonyáznak félkész hiedelmek közepette sokan, mert megspórolják a melós, kérlehetetlenül következetes gondolkodást. Aztán meg, olvasni kellene tudni, szöveget érteni, értelmezni rendesen, nem ezzel a blikkfelületességgel, aminek elterjedtségétől magyartanárként kétségbe vagyok esve. Ugye, volt ez a ha igazi Nő akarsz lenni című pamflet, hát, zokogtam, hogy képzett, jómódú nők (gazdagmami) tömegesen mennyire benézték, hogy nem tudnak olvasni és/vagy nincs humoruk. Napokig ajánlgatták a gyakorikérdések.hu-n a természetüknél fogva poligámok című írást mint annak bizonyítékát, hogy a férfiak, lám, természetüknél fogva poligámok, és leszóltak, hogy egy noname blogger, attól még ez nem lesz igaz. Ott járt — a kattintások szerint — vagy kétszáz olvasó, és egy se szólt, hogy hahó, pont a hiedelem a cím, és azt cáfolja már három sorral lejjebb a szerző, vastagon.

      Kedvelés

      • ( félig off: biztos, hogy a gazda.gmam.i közönsége képzett nőkből áll?? (amellett tudjuk, hogy egy diploma megléte sem garantál intellligenciát) Jómódúakból biztosan nem, hiszen akkor nem kajálnának egy “hogyan legyen pénzed útmutatásom szerint” online kurzust…)

        Kedvelés

      • Csak kiegészítésképpen: olyanoknak szoktam lazán odavetni, hogy feminista vagyok, akik bár félig-meddig ismernek. S valóban, még így is lesz meg nem értettség is belőle, marad olykor némi feszültség a levegőben egyes ismerőseimmel. De legalább elbizonytalanítottam őket sziklaszilárd elképzeléseikben. Viszont másokkal meg épp összekötnek a megharcolt és kimondott felismerések.

        Nem, valójában én se szeretek izmusostul rontani a házba, de ez másfajta meggyőződéseimre is igaz (keresztényként, montessoris tanárként, bizonyos hagyományokat mélyen tisztelő emberként stb. sem). Mert az ideológiáktól magam is megijedek, csak a saját bőrünkön megtapasztalt, vagy értő figyelemmel meglátott megtartó igazságokban hiszek, s nekem ezek attól hitelesek és érvényesek, hogy irányzatokon és világnézeteken átívelve is összecsenge
        nek, ha az embernek van füle a hallásra.

        Kedvelés

  17. Emberek, nagyon köszönöm ezt a posztot és a sok fontos, építő hozzászólást. Én – bár itt könnyen nagy a szám – a közeli környezetemben nem hangoztatom, hogy feminista vagyok, de annyira bátorító, amit egyesek írnak (“szégyelljék magukat ők!”), hogy rádöbbentem, nekem is kutya kötelességem felvállalni, beszélgetni erről, hiszen ez a tudás felelősséggel is jár. Mire fel várhatnám el, hogy változzanak a dolgok, ha a saját közvetlen környezetem világképét sem piszkálom ezzel? (Na jó, anyámmal kezdtem.)

    🙂
    Köszönöm, tényleg! Ez nagyon fontos tanulság nekem.

    Kedvelés

    • na, reggel ez emelte a vérnyomásomat kávé helyett! (aztán persze kommenteltem… és jó olvasgatni a kommenteket, ez elég ritka, de itt a többségük nagyon jó…! a cikk írója meg tájékozatlanul ír butaságokat, de azt nagyon magabiztosan…

      Kedvelés

      • Hát én ezt a csajt ismerem! nem gondoltam volna róla, hogy ennyire képes.
        Rajta kívül is ismerek jónéhány újságírónőt, akire ráférne egy alapos tudattágítás. Hívjuk meg őket ide a blogra. Kaphatnának nyílt levelet egy-egy cikkükre, szervezzünk újságírónő-konferenciát!

        Kedvelés

      • “Ja, hogy az Ön szakmájában nem lehet elhelyezkedni? És ki tiltotta meg, hogy mást tanuljon? Nem tudja, hogy mi érdekelné? Hát kísérletezzen! Ha valami megtetszik, úgyis észreveszi majd! Mindenkinek más a fontos, más célokat kell választania és más irányokon kell gondolkodnia. De Ön helyett senki sem fogja kitalálni, hogy Ön mit akarhat az élettől. És ha Ön nem csinál valamit másképpen, akkor pontosan ugyanaz lesz, ami eddig.

        A munkaerőpiaci statisztikákat elnézve az, ami most van, sokak számára nem lehet túl jó. Az írásom nekik szól, őket szeretném nagyobb ambícióra sarkallni. Néha kis javulást nehezebb elérni, mint nagy javulást. Keressen olyan munkát, ahova fütyörészve tud bemenni reggel, és könnyen lehet, hogy nem lesz gondja azzal, hogy legyen állása és normálisan keressen. Persze lehet, hogy ehhez újra be kell ülnie az iskolapadba.”

        Nana, hogy rengeteg szuper munka var arra, hogy valaki betoltse vegre, teljesen nyilvanvaloan sulyos alommunkaerohiany van a piacon, meg szep, hogy a nok hibaja ez, hogy nem kaphatjak meg, minek nem tanultak tovabb es szultek csak gyerekeket, ki kerte toluk ezt, hogy a no ne dolgozzon, csupan uljon a hatsojan otthon? Ki rendezte igy egesz eddig, hogy kizarolag a ferfi dolga a csalad eltartasa, ki kototte guzsba a nok kezet, hogy jol vagy te igy is kotenyben, ahogy vagy? Nesze nekunk, most meg egybol kiserletezzunk batran a mennyiseg-minoseg optimalis egyensulyanak kilkitasaban, de persze a kiserletezesre nincs kereslet, mert az eredmenyesseghez tudni kene mit akarunk…es sajnos az is igaz, hogy sokak meg azt sem tudjak mar, mi fan terem az ambicio…tan az alman? A tyuk, vagy a tojas a hibas, hogy ugy gondolom, kene ehhez olyan munkahely is, ahol csak ugy lehet futyoreszni… aztan megszolalni…

        Kedvelés

      • Vagy ha nem a tűzhely mellé van beparancsolva a nő, hanem tanult, de olyat, amivel aztán nehéz megélni, hiába egyetemi diploma, és esetleg közben rá is jön, mi érdekelné, de mellette fenn kell tartania magát? Lakbért és rezsit fizetni, ételt-italt, ruhát, tömegközlekedést finanszírozni? Az életet, egyáltalán? És nem heti 40 órában dolgozni mindezért, hanem sokkal többet… És akkor cinikusan a képébe röhögünk, hogy tessék mást tanulni, majd csak rájössz közben, mit szeretsz? Ááááá ez a jó helyzetből való fölény… nem vitatom, hogy megdolgozott azért, ahol tart, de sokaknak, tömegeknek nincs erre módjuk, mert épp az önfenntartásért dolgoznak meg minden erejükkel, minden idejükben, és nem feltétlenül a saját hibájukból. És nem, nem (feltétlenül) magamról beszélek, tudjátok, a cserjék problematikája…

        Kedvelés

      • Basszus, az a három szerencsétlen f…hangos is ott trollkodik a kommentjeid alatt. A magyar antifeminista mozgalom 😀

        Kedvelés

      • Én kiszálltam abból a beszélgetésből, mikor elindult a szokásos blabla, úgy gondolom, hogy amit lehetett, érdemit egy ilyen kommentfolyamban tenni, azt megtettük! 🙂 (Egyébként megkeresett a cikk írója, hogy szívesen közölnek más álláspontokat, és leírhatnám az enyémet a témában, mondtam neki hogy majd igyekszem bokros teendőim közé beiktatni, leginkább blogon persze. Egyébként meg tényleg fontos és jó téma nem és karrier és munka, meg a család és a konfliktusok.)

        Kedvelés

      • Más álláspontok, a buta hangulatkeltésen kívül? De legalább korrekt gesztus, és Róma sem egy nap alatt épült fel.

        Kedvelés

      • Azért, ha már újságírók, talán sajátítsák el ezt az álláspontot.
        interalia.org.hu/2008/11/nk-elleni-erszakrl-szl-beszmolk_29.html

        Kedvelés

      • Az első komment egy ügyvédnőtől. Idézi a pontokat és belejavít.

        Férfiak és nők egyaránt ölnek emiatt, ezt a statisztikák egyértelműen alátámasztják. “az elkövető “túlságosan szerette” a nőt” már ha nő hal meg, de sokszor férfi hal meg, mert a nők legalább olyan féltékenyek, mint a férfiak és legalább annyira brutálisak tudnak lenni, mint a férfiak. Ha megnézzük a “Nők a halálsoron” című dokumentumfilmet, nem egy brutális nőt láthatunk.

        (Ez aztán komoly bizonyíték.)

        “Jelezzük, milyen viselkedési módok és helyzetek kockázatosak az erőszakos kapcsolatban élő” (nőkre volt, átjavította:) személyekre “nézve, hogy tudatosabban láthassák a helyzetüket!” Ne feletsük el ugyanis, hogy erőszakos kapcsolatban férfiak is élnek, őket többnyire lelki terror veszélyezteti, de nem ritka a fizikai bántalmazás sem.
        (…)
        A nemi alapú erőszak oka az, hogy egyes” (férfiak, átjavította:) személyek “kontrollálni akarnak” (nőket, átjavította:) más személyeket “illetve uralkodni akarnak fölöttük.” Ne felejtsük el ugyanis, hogy az erőszak egyik fajtája a szexuális együttlét megtagadása különféle indokokkal, például büntetésképpen. Ezek után meg csodálkozik az együttlétet megtagadó fél, hogy a partnere félrelép.

        Görcsös, hisztérikus tagadás: ilyen probléma nincs.

        Kedvelés

      • Ami az igazán durva, ez az ügyvédnő családjogi ügyekkel foglalkozik. Még a Kiskegyedbe (ami ugye nőknek szánt magazin) is hívják szakértőnek. Ezenkívül gyámügyön dolgozott 17 évig, ebből három évet a gyámhivatal vezetőjeként. Ilyen nőellenes állásponttal, nem semmi!

        Kedvelés

      • És ezen döbbenek meg még mindig, hogy ez egy képzett, diplomás ember! Eszem megáll.
        Ügyvédként egy filmmel érvel… zseniális! Hogy nem szakad rá az ….!

        Kedvelés

    • Ennek a cikknek volt egy nőnapi kiadása is, csak még provokatívabb hangú, és heves tiltakozást, nyílt felháborodást váltott ki az olvasókból, a kommentekben sokan sokfelé küldték el a szerzőt. Be is linkelte valaki ide a blogra, csak aztán nem beszéltünk tovább róla. Már akkor 200-ra vitte az amúgy alacsony vérnyomásomat a laza fölény, amellyel “jóindulatúan” elítéli nők ezreit, s még nevetségessé is teszi legkeményebb küzdelmeiket. És közben folyamatosan azt éreztem: ennek a nőnek fogalma sincs róla, mit beszél. Hazudik, vagy téved. De nagyot.

      Kedvelés

    • Betlen Anna reagált:
      http://www.commmunity.eu/2013/03/20/resteknek-notaja/
      “Füllentés, hazugság, statisztika.” Ugye ismerős? Pedig soha nem a statisztika hazudik, hanem van, aki fogja a számokat és fogalmakat, jól megkeveri, csak a kezemet nézzék, mert csalok (nem is mondja, mert persze csal, de egyrészt nem becsületesen, másrészt, ami a lényeg, hozzáértés nélkül), s aztán kihozza az eredményt, ahogy most is: ti, ti vagytok a hibásak, egyétek meg, amit főztetek, hülye nők, ne dumáljatok nekünk, hogy nem tudjátok összeegyeztetni a családot meg a munkát: lárifári, nem is akartok dolgozni. Azután, mielőtt megsértődnénk, és mondani találnánk valami gorombaságot, még menekülőben hátrahajítja a fésűjét („sarkos, provokatív, gondolatébresztő!”), hátha kinő közöttünk az áthatolhatatlan erdő, és mi, fáradt hétfejű sárkányok, csüggedten visszafordulunk.”

      Kedvelés

  18. Hú, végigolvastam mindkettőt. Brutális. És kártékony. Jobb lenne, ha a statisztikai adatokat néha a szakemberek értelmeznék és akkor senki nem jönne ilyen baromságokkal. Negyven év fizetett munka után otthon unatkozni? A negyven év alatt napi 11-12 órát minimum távol tölt az otthonától, aki nem olyan szerencsés, hogy távmunkás lehessen. Nekem is ez volt a karriertervem, ezért vállaltam olyan munkát a 3 gyerek mellett, amit akár otthonról is lehetett volna végezni – de nem lehetett, akkor se meg most se. Mert ez a velejéig romlott rendszer biztos benne, hogy ha valaki otthonról dolgozik, akkor kevesebbet dolgozik. Pedig biztosan nem igaz, inkább hatékonyan osztaná be az idejét, mert az a legdrágább. Így meg ingázunk, a kiszámíthatatlan tömegközlekedéssel, vagy szennyezzük a levegőt a büdös autónkkal, amíg, gyerekeket hurcolunk, “logisztikázunk”, hármat, három helyre, és elfáradunk, mire a munkába eljutunk egyáltalán. Kitől várja el a kedves cikkíró a kreativitást? A nem a nőktől kéne, inkább a munkáltatóktól.

    Kedvelés

  19. Megint jó messzire mentünk a kommentekkel – ez valami szuper, hogy így jönnek elő a dolgok mindenkiből…..
    Én most az elejére térnék vissza: ahogy (mondani szoktuk ugye) nincsenek “nők” és “férfiak”, úgy nincsenek “feministák” sem. Van sok feminista irányzat, sok problémafelvetés, és elemző tevékenység. Vagyunk mi, akik több kevesebb dologban egyetérünk, és próbáljuk formálni (ki akadémikus szinten, ki a saját maga napi életében) a “világot”, a világunkat. Nekem feministának lenni azt jelenti, hogy a napi életemben és a munkámban is igyekszem rámutatni azokra a dolgokra, amelyek az egyenlőtlenség valamilyen formáját mutatják. Sok ilyen van ugye, és igen, sajnos ez elég sok konfliktust is jelent. Kívülről valószínűleg egy kötekedő, elégedetlen valakinek látszom, de nem tudok úgy tenni, mintha minden rendben lenne, csak hogy kerüljem a konfrontációt (most nem feltétlen veszekedésre gondolok, akár egy baráti beszélgetésben is előjöhet). Pl. a pápaválasztásnál nem tudok úgy tenni, mintha maga a szervezet nem lenne egy nőgyűlölő bagázs, és ha kérdeznek, ezt el is mondom. A hétvégén pl. ezzel kapcsolatban volt pár vitám.
    És a munkámban is igyekszem olyan megvilágításba helyezni a dolgokat, hogy ez a szempont ne sikkadjon el. Pl. nemrég egy “zöld közbeszerzés” tematikájú kurzuson esélyegyenlőséget oktattam. Ezt nyilván csak azért tették bele a tematikákba, mert minden Eu-s finanszírozásó projektben kell, hogy szerepeljen ez a mágikus szóösszetétel, hogy esélyegyenlőség”, persze legtöbbször igazi tartalom nélkül. Ilyenkor ledarálják a vonatkozó törvényi szabályozást, azt jónapot. De én meg ha már ott voltam, akkor olyanokról beszéltem, ami igenis számít, és amiben lehetne változtatni.
    Példákat hoztam, amelyek szöget ütöttek a résztvevők fejébe. Pl. hogy az olasz egészségügy a költségeket csökkentendő kiszervezi az ellátást, főleg az ápolószemélyzetet (azaz a munka természetesen a körházban van, de nem ők foglalkoztatnak erre épolókat, hanem kiírják közbeszerzésre, és aki a legalacsonyabb árat mondja, annak odaadják a tevékenység ellátását). Erre olyan szervezetek jöttek létre, amelyek elmennek keletre (román, ukrán, és magyar is), és ott jónak hangzó bérekért elhozzák ide az ápolónőket (elsősorban női probléma ez, tekintve a szektor jellegzetességeit). Úgy hozzák el, hogy félig “rabszolgasorban” tartják őket – nem adják ki nekik a fizetésüket, csak zsebpénzt, sokan laknak egy-egy lakásban, az intimitás teljes kizárásával – és persze a család, a gyerekeik meg otthon valahol a nagyszülőknél, a vizsgát – amit le kell tenniük, hogy ezt a munkát végezhessék – nem adják oda nekik kézbe, nehogy saját kezükbe vegyék az életüket. Stb stb. Es ezzel lehetne valamit csinálni. Nem szabadna, hogy az állam ezt elfogadja. És ha ebből a kurzusból csak egy ember is lesz, aki zöld közbeszerzési tanácsadó lesz valaha egy állami cégnél, akkor erre emlékezni fog – mert olyan lelkesedéssel és döbbenettel vettették bele magukat a résztvevők ennek a felgöngyölítésébe, hogy én is csak kapkodtam a fejem.
    Ha sok ilyen apró dolgot teszünk, előbb vagy utóbb (majd sok év múlva) csak átbillen egyszer a mérleg…. vagy legalábbis remélem. A társadalom (szokások, beidegződések) ugye nem változik meg két perc alatt, de lassan lehet alakítani (erre lennének a szakpolitikák ugyebár).
    Hogy mit jelent a feminizmus? Esősorban a képmutatás kerülését jelenti, valami (ha magasztosan akarnám megfogalmazni) “intellektuális becsületességet”, hogy nem nézem el az igazságtalanságot, rendszerszinten és egyéni szinten sem.

    Kedvelés

  20. De jó ez a poszt (is). És az azt követő beszélgetés is. Köszönöm!
    Sokat jelent nekem ez a blog.

    Az én feminizmusom későn érő típus volt.
    Pedig én az egyetemen felvettem a Gender Studies nevű választható tantárgyat. Engem oktatott Nagy Beáta. Rengeteg dologról olvastam vagy hallottam. És ennek ellenére nagyon sokáig tök vak voltam a szexizmusra, ahogy fentebb nagyon találóan leírja laloba. Egyenlőségpárti voltam és vagyok minden körülmények között, de amikor erről tanultam én komolyan a negyedét sem értettem. Üvegplafon? El van ez túlozva kérem. Persze rosszul voltam valahányszor előjött valaki a “nő vagy, ezért legyél elfogadóbb, kedvesebb, finomabb” dumával. És ki is kértem magamnak, hogy nekem aztán ne mondja meg senki hogy kéne gondolkodnom, mert nő vagyok. Ennek ellenére képtelen voltam összefüggéseiben látni a jelenségeket. A mai napig csodálkozom (általában káromkodva), miért nem esett le előbb egy csomó minden.
    Két nagy eszmélésem volt. Az első amikor dolgozni kezdtem. Egy hasbarúgással felért. A saját bőrömön tapasztaltam hogyan kovácsolnak maguknak érdemet és előnyt a férfi kollégáim, főnökeim a munkámból. Hogy a több ezres cég dolgozói 74%-a nő, de vezető pozícióban jó, ha kettő van. Hogy a szexista, nőgyűlőlő viccektől kezdve a verbális bántalmazáson át a szexuális zaklatásig minek van kitéve egy nő. Egyből értettem mindent, amikor ezeket tapasztaltam és minden reggel fél órát sírtam mielőtt bementem dolgozni. Miután megértettem fél évig bírtam, aztán eljöttem. Nem utáltam és nem utálom a férfiakat, de kiborulok az egyenlőtlenségek láttán.
    A másik nagy eszmélésemmel szintet léptem. Bécsben élek, a párom pedig svájci. Ültünk a villamoson, amikor felpillantott egy osztrák hirdetésre. Egy férfi és egy nő ülnek flörtölve a vacsoraasztalnál. A nő a nyakához nyúl a kigombolt blúza kivágásában és megkérdezi a férfit: “És… Ezután, hova viszel engem?” Ez a helyi tömegközlekedési vállalat hirdetése volt. A párom közölte, hogy őt megdöbbenti, hogy itt ilyen szexista és a nőkkel szemben lekezelő hirdetés megjelenhet, felháborítónak tartja. Kérdezte nekem mi a véleményem róla. Makogtam valamit, hogy nagyon durva, közben pedig csendben, magamban a kardomba dőltem. Mit mondhattam volna? Hogy én hónapok óta nézem ezt a hirdetést és nem ütött szöget a fejembe? Vak már nem vagyok, de hogy a receptoraimmal kurva nagy baj van, az biztos…
    Azóta sokat olvasok a témában. Rettentően érdekel. A blogod pedig Éva, rengeteg gondolkodnivalót ad. Régi párkapcsolataim, döntéseim és eddig inadekvátnak tartott reakcióim nyernek értelmet.
    Az én feminizmusom most finomhangolás alatt áll.
    Sándor Klára definíciója áll a legközelebb az én feminizmusomhoz, bár olykor ezen jóval túlmutat. Alakul 🙂

    Kedvelés

      • Köszönöm, hogy van a blog és hogy itt lehetek!
        Tényleg elgodolkodtatnak a témák. Épül a világ- és énképem. Ami – mint fentebb írtam, kicsit le van maradva az adottságokhoz képest. De dolgozom rajta, hogy helyére kerüljenek a dolgok 🙂

        Kedvelés

  21. azt mondtad rá vagyunk erre mi már kattanva. ezt nehezen viselik embertársaink, akik nincsenek erre rákattanva – teszem hozzá én.

    ma reggel azért mellbe vágott ez a hírlevél (a kattanás okán? ha igen, az baj, mert akkor csak nekem szúr szemet):

    “drivingcamp Hungary at the Tuning Show
    Március 22-24-én várjuk Önt az ország legnagyobb évindító autós-motoros rendezvényén, a Hungexpo 11-es standján!

    Találkozhat instruktorainkkal, akik örömmel válaszolják meg kérdéseit, legyen szó vezetéstechnikáról, közlekedésbiztonságról, vagy akár a pénztárcakímélő és környezetbarát “öko-drive” lehetőségeiről. Hostesseink nem csak gyönyörűek, de szívesen segítenek eligazodni számos tréningünk között is.”

    Kedvelés

    • “Az önreflexió: „ártok-e ezzel a többi nőnek?” „ártok-e ezzel önmagamnak?” a te dolgod, ne add át másnak. Lényegesebb kérdések, hogy „hogyan viszonyul ez a feminizmushoz?”, „mik számomra a feminizmus legfontosabb céljai?”, „mit tudok tenni ezekért én magam”?

      És miután az utolsót is megválaszoltad magadnak, cselekedj. Azok, akik arra várnak, hogy feddhetetlenné váljanak, netán azzal múlatják az idejüket, hogy másokat, akik hasonló célokért küzdenek, ennek mentén bíráljanak, nem sok mindent visznek előre.”

      Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.